Délmagyarország, 1956. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-16 / 219. szám

Vasárnap, 1959. szept 19. 3 0eimwm<nszm Ifliwl ícfat* a délmafytyciMwzáty Beczé'aetés olvadóin'kai Az olvasók és a levelezők kívánságára a jövőben minden pénteken délután 5 órai kezdettel megbeszélést tartunk a szerkesztőségben „Miről Írjon a Délmagyarország" címmel. Ezeken a megbeszéléseken minden szegedi dolgozót szívcsen látunk. Sokfajta kérdésről esett szó a szerkesztőség klubhelyiségében összehívott megbeszélésen, szeptember 14-én este. Lapunk olvasói, levelezői és tudósítói véleményt mondtak a szerkesztőség munkájáról, az utóbbi hónapokban megjelent írások stílusáról és tartalmáról. Egyöntetű volt az a megállapítás, hogy a „Délmagyarország" a XX. kongresszus és különösen a mi Központi Vezetőségünk júliusi határozatai óta egyre közelebb kerül az olvasókhoz. Bátrabban fellép a közélet demokratizmusát gátló helytelen szokások, dogmák, adminisztrálgatások és egyéb visszafelé húzó jelenségek ellen, tárgyilagosabb hangon ír az eredményekről és a hibákról. De ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy a szerkesztőség tagjai megnyugodhatnak. Még sok a tennivaló, hogy a lap — alapvető feladatának eleget téve — hírt adjon minden olyan társadalmi és politikai eseményről, ami közérdeklődésre számíthat. Vita alakult ki, hogy a XX. kongresszus jelentőségével sokat, vagy keveset foglalkozik-e az újság. Elhangzott olyan vélemény, hogy kevesebbet kellene írni a XX. kongresszusról, mert az olvasók zöme úgf sem olvassa el az ilyen cikkeket. A felszólalók a továbbiakban éppen ellenkező nézeten voltak. Hangoztatták, hogy a Délmagyarország még többet ír jon, még sokoldalúbban magyarázza a XX. kongresszus és a mi pártunk Központi Vezetősége júliusi határozatainak nagy jelentőségét. A bírálat elfojtása a hivatal; pöfefszkedés és gorombáskodás, a talpnyalás, a protekcionizmus és a többi még meglévő hiba nagyonis indokolttá teszi ezt. Többen figyelmeztették a szerkesztőséget: amellett, hogy igen helyesen több gon dot fordít az emberek ügyé nek, bajának elintézésére, nehogy megfeledkezzék a termelésről, amely elengedhetetlen eszköze a legfőbb cél, az életszínvonal állandó és fokozatos emelkedésének. Helytelenítették, a rádió szeptember 12-i „őszinte szavak a munkaversenyről" című riportsorozatát, amelyben a szerzők nemcsak az erőszakolt munkaverseny szervezését ítélték el, hanem — a fürdővízzel a gyereket is kiöntve — lényegében megtagadták az eddigi munkaversenyt. Török elvtárs a MÁV-tól, Pálfi elvtárs a Szegedi Vasöntödéből és Timár elvtárs a Téglagyári Egyesüléstől kérték a szerkesztőséget: szegedi dolgozók véleménye alapján foglaljon állást a Rádió említett műsorszámával szemben. Hangoztatták, hogy a munkaversenyre igenis szükség van, és szervezze csak tovább a szakszervezet, ellenben valóban jobban kell érvényesíteni ezután az anyagi érdekeltséget. Azokat jutalmazzák a munkaverseny során, akik minőségileg is töké • letes munkát végeznek. A Szegedi Vasöntödében is volt rá példa, hogy egyik-másik ember „jól rávert", normáját teljesítette százötven százalékra, de annak amit csinált, a felét selejtbe kellett dobni, j Ugyanakkor — a még ma is érvényes rendelkezések értelmében — keresetének csak 15 százalékát lehet levonni selejtkár címén. Azt a helyzetet kell tehát megszüntetni, hogy a munkások valósággal érdekeltek legyenek a selejt gyártásában s akker mindenütt szívesen olvas sák majd a munkaversenyről szóló érdekesen megírt riportokat, tudósításokat. Sok megszívlelendő bírálat és értékes javaslat hangzott még el: rendszeresítsük az asszonyrovatot és összeállításába vonjunk be asszonyokat, törődjünk többet az ifjúság szocialista nevelésével, folytassuk a vitát a gyermeknevelés problémáiról, közöljünk elbeszélést, folytatásos regényt, adjunk vasárnaponkint heti külpolitikai összefoglalót és így tovább. , Reméljük, a következő megbeszéléseken is sokat tanulunk majd olvasóinktól, levelezőinktől. — Holnap tartja a Magyar írók Szövetsége a Budapesti Városi Tanács V., Váczi utca 62. sz. alatti üléstermében közgyűlését. Elnöki megnyitót mond Veres Péter, utána megválasztják a közgyűlés szerveit. Az elnökség és a titkárság beszámolóját az írószövetség munkájáról Képes Géza tartja, majd ezután következik a Magyar írók Szö vétségé alapszabályainak módosítása és az elnökség megválasztása. A reggel 9 órakor kezdődő tanácskozás előreláthatólag egésznapos. — Hétfőn délelőtt 10 órakor tartják meg a Szegedi Tudományegyetem ünnepélyes tanévnyitóját a központi egyetem aulájában. Az ünnepségen részt vesz Sőtér István oktatásügyi miniszterhelyettes is. — össztánc ma este 8 órától a Juhász Gyula Művelődési Otthonban. A bürokrácia családfájának egyik ága9 avagy miért büntették meg idős Takó Józsefet Egy régi latin közmondás bölcsen és örök érvénnyel állapította meg hogv mindenféle (ítélkezés előtt fél kell tenni a kérdést' cui prodest — azaz kinek használ. Én is feltettem ezt a kérdést, miután meghallgattam id. Takó József kübekházi dolgozó paraszt panaszát. Még az év eleién történt vele, hogy kiróttak rá 33 forint büntetést, mert elmulasztotta januárban beadni az adóbevallást. Harminchárom forint mulasztásért! Miért mulasztott Takó József? Miért büntették és kinek használt es a büntetés ? Takó Józsefnek? Nyilván nem. Leb-t, hogy ösztönzést adott neki arra, hogv lövőre időben jelentse? Mégis mit ért el a tanács ezzel a büntetéssel? Ügy hiszem ez a 33 forint az államkasszában nem sokat lendít, s hozzátehetem, nem használ semmit, hanem egyesen árt. Szerintem többet ér Takó József és a hozzá hasonló dolgozó parasztok bizalma államunkban, mint aa a 33 forint, amit igazságtalanul róttak ki büntetésül. Megingott talán Takó József bizalma az államban? Nem, de sérti, hogy éppen az az állam, amelyet magáénak vallott és vall, sújtja büntetéssel és nem igazságosan. Már hatodszor mesélte végig történetét, de mikor a büntetés szóhoz ér, mind a hatszor könnyezett. Lehet, hogy érzékenységéhez hozzájárult az a két-három pohár bor, amelyet unokái a lakodalmában aznap ivott. Lehet, hogy -z öregség okozta, de láttam, hogv restelli érzékenységét. Megértettem az öreget, lelki tusátát és perét az Igazságta'ansággal szemben. Az öreg mesélt, dőlt belőle a szó, csak pillanatnyi szünetet tartott, difi a szöszkehajú dédunoka, a kis Ella fejét simogatta, aki könybe lábadt szemmel kérte öreg nagyapját: ne sírj. Eredetileg nem nekem akarta elmondani panaszát, hanem azoknak az újságíróknak, akik nevét legtöbbször olvassa a „Délmagyarország" hasábjain. Hét éve olvassa mindennap a „Délmagyarorszá""-ot, s mint mondja: látja a dolgozó parasztokat is védi az igazságtalansággal szemben, ezért a szerkesztőséghez fellebbez. Ügy tudom a tanácsnál is meghallgatták, de a végszó csak az maradt: mulasztott Takó József, fizessen. Mondta, mondta az öreg. megállás nélkül; Hetvenegy éves, kehes ember vagyok én fiam, a köd nyomja télen a tüdőmet. Egész januárban feküdtem, jóformán ki sem tudtam mozdulni. Lehet, hogy dobszóval hirdették, nem tudom, de ha tudtam volna, akkor sem mentem volna el, nem birok én olyan téli napokban kikelni az ágyból és hosszabb utat tenni. Az fáj. hogy én. aki mindig fizettem pontosan az államnak és megfizetek ezután is, ezt érdemlem a tanácstól, az államtól. Távol áll tőlem az a szándék, hogy az állami fegyelem betartása, a zökkenőmentes tanácsi munkamenet és minden féle- és fajta büntetés ellen felemeljem a szavam. Tudom, hogy az állampolgárok fegyelmére szükség van. De a büntetést Takó József esetében helytelenítem Az Ilyen íróasztal munka ellen szólok, amely a múlt munkastílusa, amit ma elvetünk, ami ellen harcolunk. Ez az eset mutaja, a szűklátókörűség itt-ott még fellelhető a kübekházai tanács egyes hivatalnokai munkájában. Védik a maguk vélt papírigazát. Pénzügyi rendelkezésre hivatkoznak. úgy vélik, éppen ezért helyes volt Takó Józsefet megbüntetni; Könnyen kimondták az ítélkezést, bár megmondom szerintem nem bürokraták általában a kübekházi tanács hivatalnokai. De vannak közöttük, akik a múltból magukkai hozták ezt a jellemvonást, esetleg másokat viszont épp az elmúlt évek tettek ilyenekké. Elbben nagy szerepe volt a körülményéknek, amelyben dolgozniok kellett. A múlt mély barázdákat vágott gondolataikba, munkastílusukba, különösen ami oly sok gondot, szeretetot, megértést kíván, az emberekkel való bánásmódjukba. Nagyobb megértéssel kell viseltetni a tanács hivatalnokainak az emberek dolgai iránt. Érezzék a dolgozó parasztok, hogy a demokratikus állam tisztviselőivel van dolguk. Ne olyan érzéseket keltsenek az emberekben. mint amilyet keltettek Takó Józsefiben. Vádlóan buggyant ki ajkán a szó: én 1919-ben mér a demokráciáért harcoltam és azt mondják a mai demokrácia többet, jobbat ad, mint bámilyen korábbi államforma. Ha ez a tanács dolgozóinak demokrácia, hogv egv beteg embert megbüntetnek, akkor én azt mondom, hogy a 19-es proletárdiktatúrát hozzák nekem vissza. A bürokrácia szóra az ember aktahalmazra, aktatologatásra, ehhez hasonló köznapi változatokra gondol, amelyekből sainos bőven akad még ma is. Egyik tanács hivatalnoktól hallottam az alábbi megfogalmazást: a bürokráciának igen gazdag a családfája. Én ennek a gazdag családfának az egyik ágára akartam rámutatni, ame'yet nem egyszerűen nyesegetni, hanem tőből kell lemetszeni, úgy, hogy ezzel az emberséges ügyintézés; erősödjön; NAGY. PÁL 1 A dolgozók érdekvédelme a legfontosabb feladat Beszélgetés Bosnyákovics Dezsőnével, a Szakszervezeték Országos Tanácsának tagjával A Délmagyarország munkatársa felkereste Bosnyákovlcs Dezsőinét, a Szakszervezetek Országos Tanácsának tagját, aki a napokban érkezett vissza a SZOT IX. teljes ülésérői és kérdéseket tett fel. Bosnyákovics elvtársnő örömmel válaszolt a kérdésekre és elmondta: a SZOT régebbi és mostani ülései között a legszembetűnőbb az volt, hogy most a dolgozókról való gondoskodás előtérbe került, mind a beszámolóban, mind a hozzászólásokban. — A hozzászólások bátran feltárták azokat a hiányosságokat, amelyek eddig megmutatkoztak a szakszervezeti munkában. A hozzászólók beszéltek a bérsérelmekről és a lakáskérdésekről. Kérték, hogy a vállalatoknak nagyobb önállóságot adjanak, mert így az üzemi bizottságoknak is nagyobb lesz az önállóságuk. Így meg tudnak oldani olyan kérdéseket is az üzemi bizottságok, mint amilyen például a Szegedi Kenderfonógyár gömbölyítő osztályán a kötözők és a gépesek közötti bérfeszültség. Értem itt azt, hogy a kötözők, bár nehéz fizikai munkát végeznek, mégis naponta sokszor 10 forinttal is kevesebbet keresnek. Ugyanilyen probléma a szakmunkás-képzés is. amely hosszabb időt vesz igénybe, mégis hat hét után megkívánják az új szakmunkástól, hogy ugyanannyit teljesítsen. mint a begyakorolt régi munkás. Véleményem szerint itt sürgős intézkedésre van szükség. Ezt megköveteli egyrészt a SZOT IX. teljes ülése, másrészt a dolgozók érdekvédelme és nem utolsósorban a szakmunkások nevelése. Meg kell mondani őszintén, hogy a szakmunkások nevelése a mai formában nem biztosítja a szakmai színvonal egyenletes fejlődését. Gyakorlattá vált a százalékok hajszolása, s nem sokat törődhetnek a minőséggel. Azt is meg kell mondanom, hogy ez nem kizárólag textiles probléma. Tudomásom van arról, hogy ilyen, vagy hasonló, más szakma területén is megvan, mint például az építőknél, az élelmiszeriparban és különö-. sen a mezőgazdaságban dolgozóknál. A teljes ülésen igen sok hasznos javaslat hangzott el a szakszervezeti munka megjavítására. Csongrád megyében hogyan gondolják hasznosítani ezeket, mit kívánnak tenni a szakszervezetek az üzemi bizottságok önállóságának növelése érdekéfoan? — Ismételten elhangzott, hogy nagyobb tekintélyt a szakszervezeteknek. Megyénk területén az utóbbi időben ez foglalkoztatja a Szakszervezetek Megyei Tanácsát, a területi bizottságokat és az üzemi bizottságokat is. Vannak különböző elképzelések az üzemi szakszervezeti vezetők tekintélyeinek biztosítására. Ilyen például a szakmai ismeretek elsajátítása, vagy a harcos kiállás a dolgozók érdekeinek védelmében. Véleményem szerint mindkettő helyes, de nem elegendő ahhoz, hogy a szakszervezetek tekintélye mind az állami vezetők, mind a dolgozók előtt növekedjen. Szerintem alapvetően változtatni keli a munkastíluson a® SZMTnél és a területi bizottságoknál is. A teljes ülés jogosan elítélte azt, hogy a felsőbb szakszervezeti vezetők sokszor utasítgatták az üzemi bizottságokat a helyzet ismerete, a dolgozók meghallgatása nélkül. Máskor viszont önállóan intézkedtek úgy, hogy az üzemi bizottságok nem is tudtak róla. Ennek azonnali felszámolása a legsürgősebb feladat. Jó lenne, ha a Szakszervezetek Megyei Tanácsa és a területi bizottságoki minden egyes választott tagja kötelességének tartaná a dolgozók porblémáinak tanulmányozását és elképzelései alapján az üzemi szakszervezeti vezetőkkel megbeszéléseket tartanak azok megoldásának lehetőségeiről. Így megteremthetnénk annak a lehetőségét, hogy a dolgozók problémáját közvetlen az üzemi szakszervezeti vezetők oldják meg. Ez mindjárt növelné a szakszervezetek tekintélyét az üzemekben. Nem kell attól tartni. hogy ez a módszer csökkenti a felsőbb szakszervezeti vezetők tekintélyét. Mindezek elgondolások, hisz a vitára bocsátott SZOT határozati javaslatot a dolgozók még kiegészítik; új elgondolásokat és lehetőségeket vetnek fel az üzemi szakszervezetek tekintélyének és önállóságának növelésére. Én magam is részt veszek több munkásgyűlésen, melyen a SZOT határozati javaslatának tervezetét vitatják meg és az ott elhangzott javaslatokat tanulmányozni fogom, Azon leszek, hogy a helyes elképzelések minél előbb jelentkezzenek a Szakszervezetek Megyei Tanácsának és a területi bizottságoknak munkájában. Mint a SZOT tagja, tapasztalataimról rendszeresen tájékoztatom az SZOT Elnökségét, hogy a felsőbb vezetés is figyelembe vehesse a Csongrád megyében elhangzottakat. Remélem, hogy a Délmagyarország is részt vesz a SZOT IX. teljes ülése határozati javaslat-tervezetének vitájában. Ügy gondolom, hogy a munkásgyűléseken elhangzottak közlése segíti a szakszervezeti munka gyorsabb megjavítását és a dolgozók tájékoztatását. Arra törekszünk, hogy a SZOT IX. teljes ülésén elhangzottak alapján mindenről időben tájékoztassuk a dolgozókat. Október 19—20-fn farija a Textil- és Ruházatipari Dolgozók Szakszervezete XIX. kongresszusét A Textil- és Ruházatipari Dolgozók Szakszervezete október 19—20-án tartja XIX. kongresszusát. A Csongrád megyei textilüzemek a területi küldött értekezleten 19 küldöttet választottak meg. A küldöttek szeptember Iáén összeültek és megtárgyalták azokat a problémákat, amelyek a dolgozókat foglalkoztatják. Végül abban állapodtak meg, hogy ki-ki a saját üzemében továbbra is gyűjti a dolgozók véleményét. javaslatait és azokat összegyűjtve fog felszólalni a kongresszuson. A küldöttek kérik az üzemek dolgozóit és a szakszervezetek tagjait, mondják el véleményüket a szakszervezeti munkáról: mit várnak a jövőben a szakszervezettől? Megyénkből a Szegedi Textilműveket, a Szegedi Területi Bizottságot és a Szegedi Ruhagyárat háromhárom, az Üjszegedi KenderLenszövő Vállalatot kettő, a Jutaárugyárat, a Dorozsmai Pamutszövőt, a Nagylaki és a Szegvári Kenderfonógyérakat egy-egy, a Szegedi Kenderfonót pedig négy kűdött képviseli a kongreszszuson. A Magyar Dolgozók Páríja Központi Vezetősége Politikai Bizottságának határozata a kollégiumi mozgalomról A Politikai Bizottság megvizsgálva a népi kollégiumi mozgalom megítélése, és a kollégiumi nevelés kérdései kapcsán kialakult vitát, a következőket határozta: A volt népi kollégiumi mozgalom — egyes hibái ellenére is — a magyar kommunista ifjúsági mozgalomnak alapjában egészséges hajtása volt, amely pozitív szerepet játszott az új szocialista értelmiség nevelésében. Tanulóifjúságunk szocialista nevelésének megjavítása, közoktatásügyünk fejlesztése szükségessé teszi, hogy az egyetemek, főiskolák és középiskolák mellett működő diákotthonokat diákszállókat fokozatosan és kellő körültekintéssel kollégiumokká alakítsuk át és így gyökeresen megjavítsuk a tanulóifjúság szocialista közösségi nevelését A hazánkban nagy múltra visszatekintő, a gyakorlatban helyesnek bizonyult kollégiumi közösségi nevelés intézményét szocialista nevelésügyünk és ifjúsági mozgalmunk szerves részévé kell tenni. Az új kollégiumok kialakításakor a mai körülményeknek megfelelően fel kell használni a régi népi kollégiumi mozgalom (NÉKOSZ) nevelési vívmányait, egészséges tapasztalatait. Meg kell vizsgálni a volt Eötvös-kollégium szakmai nevelési rendszerét is abból a szempontból, hogyan lehet alkalmazni annak pozitív tapasztalatait. Az új kollégiumok törekedjenek arra, hogy a közösségi érzéstői áthatott, az értelmiségi hivatásra felkészült, szakmailag magasan képzett, a hazához, a dolgozó néphez hű, a párthoz és a marxizmus—leninizmushoz ragaszkodó ifjúságot neveljenek. A kollégiumok ifjúsági önkormányzata segítse elő a szocialista demokratizmus kifejlesztését ifjúságunk életében és az ifjúság társadalmi fele'ősségtudatának fokozását. Gondoskodni kell arról, hogy a kollégiumi ifjúság ne különüljön el az egész diákság életétől hanem ellenkezőleg, aktívan vegyen részt a középiskolák és az egyetemek ifjúsági mozgalmában. Az új kollégiumok működési feltételeinek megfelelő kialakítása érdekében támaszkodni kell a legszélesebb társadalmi öntevékenységre és kezdeményezésre, különböző tömegszervezetek és a Hazafias Népfront hozzájárulására és támogatására is. A kollégiumok mega'akítása során tekintetbe kell venni a korábban működő népi kollégiumoktól eltérő mai feltételeket és ezért körültekintő, gondos tudományos-pedagógiai vizsgálatokkal kell kialakítani az új kollégiumok munkájának gyakorlati formáit és módszereit. A Politikai Bizottság felhívja a DISZ Központi Vezetősége és az Oktatásügyi Minisztérium figyelmét arra, hogy tegyék mgg a szükréges intézkedéseket a kollégtami rendszer kialakítása és a kollégiumi nevelés pedagógiai kérdéseinek kidolgozása céljából, " •"—