Délmagyarország, 1956. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-13 / 216. szám

Csütörtök, 1956. szept. 13. OELIflülYIRORSM'i Á KISZÖV küldött közgyűlése MA ÜL ÖSSZE a Csongrád megyei Kisipari Szövetkezetek küldött közgyűlése, hogy értékelje második ötéves tervünk első félévének munkáját, s meghatározza a szövetkezeti mozgalom továbbfejlesztésének feladatait. Az elmúlt időszak alatt sokat tettünk a szövetkezetek politikai és gazdasági megszilárdításáért, a termékek választékának bővítéséért, a minőség megjavításáért. Számos kiváló minőségű, ízléses kivitelű termék gyártását kezdtük meg, melyeket szövetkezeteink a Hódmezővásárhelyen, Makón és Szentesen megrendezett kiállításokon, majd a szegedi vidám vásár alkalmával mutattak be. A szakemberek és a vásárlók elismerőleg nyilatkoztak az új termékekről. Számos kezdeményezés is született, különösen az építőés a vegyesipari szövetkezeteknél, az építési anyaghiány pótlására. A Csanádpalotai Vegyesipari KSZ már 300 ezer téglát égetett szénporos égetéssel. Jó eredményeket értek el a fapótl* tetőszerkezetek alkalmazásában például a szegedi és hódmezővásárhelyi építőipari szövetkezetek. Dicsőséget szerzett szövetkezeti mozgalmunknak a Sándorfalvi Vegyesipari Szövetkezet, amely első félévi munkája eredményeként elnyerte az MDP Megyei Párt-végrehajtóbizottságának vándorzászlaiát, valamint a szegedi NIVÓ Játékáru KSZ, amely a második negyedévben, mint országos harmadik, elnyerte a legjobb kisipari szövetkezet címet. Ezeken felül még számos szövetkezet működött eredményesen, de — és ezt meg kell mondanunk őszintén — az 1956. első félévére előírt termelési feladatokat mégsem tudtuk teljesíteni. Az első negyedévben igen nagy volt a lemaradás. A második negyedévtől kezdődően szövetkezeteink már havonkint rendszeresen teljesítik a tervet. Júliusban és augusztusban sikerült behoznunk a lemaradást, s szeptemberbén több mint félmillió forinttal túltel Iesítettük a tervet. A MAI KÜLDÖTT KÖZGYŰLÉSNEK az eredmények és hibák feltárásával számos új feladat megvalósítására kell irányt mutatnia. Fel kell használnunk a külföldi tapasztalatokat, különösen a román szövetkezeti mozgalomban szerzetteket. A közeljövőben ajánlatos lesz — ezt a román példa is bizonyítja — számos hasonló iparágú szövetkezetet a szövetkezeti demokrácia érvényesítése mellett összevonni, hogy mint nagyobb egységek gazdaságosabban működhessenek. Űj szövetkezeteket kellene szervezni a rokkantak és csökkent munkaképességűekből, s e szövetkezeteknek fel kellene ölelni a cipész, szabó, asztalos, bádogos, lakatos, műszerész, rádiójavító, szövő- és játékkészítő iparágakat. Kiskundorozsmán a helyi munkaerő rendszeres foglalkoztatására szegkovács, bádogedény-javító, vályogvető és téglaégető iparágban működő szövetkezeteket lenne ajánlatos szervezni. Gondoskodni kell ezenfelül a meglévő szövetkezetekben az újabb profilok kialakításáról is. A nagyüzemekkel kialakított szoros kapcsolat után több szegedi nagyüzembe női fodrászatot, és cipész javítórészleget kellene betelepíteni. Feladataink igen nagyok, de ezeket feltétlenül meg kell valósítani, hisz csakis így tudjuk maradék nélkül kielégíteni a lakosságot. SZÓLNI KELL MÉG megyénk kisipari szövetkezeti mozgalmában mutatkozó nézeteltérésekről, mivel az utóbbi évek során mindinkább háttérbe szorult a szövetkezeti demokrácia. A szövetkezetek vezetői, de sok esetben az irányító szervek, a KISZÖV, és az OKISZ sem biztosították, hogy a legfontosabb ügyekben maguk a tagok döntsenek. A szövetkezeti demokrácia egyik fontos kérdésében, a kollektív vezetés megteremtésében az eddigi küldöttközgyűlések sem mutattak jó példát. A közgyűlések formálisak voltak, nem alakulhatott ki harcos vitaszellem, bírálat és önbírálat, és a határozatokat gépiesen hozták meg. A mai küldött közgyűlésnek fordulatot kell- hozni e tekintetben is. El kell érni, hogy a szövetkezeti demokrácia erősödésével, a kollektív vezetés érvényre jutásával egyre jobban kibontakozzéK a szövetkezeti mozgalom gyorsütemű nagyarányú fejlődése. Koós Sándor a KISZÖV elnöke — A nagysikerű Szigligeti népszínmű: a Cigány hatodik előadását a Szegedi Ruhagyár meghívására szombaton este 5 órai kezdettel a Ruhagyár kultúrtermében tartja a Móra Ferenc Szövetkezeti Művelődési Otthon színjátszó csoportja. Előadás után tánc. Minden érdeklődőt szeretettel vár a Ruhagyár vezetősége. Jegyek a Ruhagyár portáján is válthatók 3 forintos árban. — A Szegedi Állatni Zeneiskola vasárnap délelőtt 10 órakor tartja tanévnyitó ünnepségét a Zeneművészeti Szakiskola hangversenytermében. Pártélet Alkotó módon végezzük a pártmunkát Hozzászólás a „Délmagyarország" cikkéhez Mint pártmunkás, úgy látom, hogy a Délmagyarország augusztus 26-i. vasárnapi: „Alkotó módon végzik-e a pártmunkát a Szeged városi pártszervezetek?" című cikke, — amelyet Csepesz István elvtárs írt — elég mélyen, vizsgálja a politikai munka helyzetét, és számos kérdésben hasznos tanáccsal szolgál munkánk megjavításához. M-gam is azon a véleményen vagyok, hogy nemcsak lehet, de kell is, hogy alkotó módon végezzük a pártmunkát. Ellenkező esetben céltalanná, sematikussá válna az egész tevékenységünk. Nem téveszthetjük szem elől, hogy az emberek politikai nevelésének eredményességét, vagy eredménytelenségét csak hosszabb idő vizsgálata alapján lehet látni. S nem is elsősorban a termelés végeredményélben, hanem a termelés egyes folyamataihoz való hozzáálásban. az emberek gondolkodásmódjában, egymáshoz való viszonyában, a szocialista és a személyi tulajdonhoz való viszonyban, a kulturális fejlődésben stb. Az eredmény nem jelentkezik úgy, mint a termelési százalék emelkedése. Nagyon sok türelemre, fáradhatatlan munkára, megértésre van szükség ahhoz, hogy egy-egy lépést haladhassunk előre. Éppen erre nem gondolnak azok az elvtársak, akik egyes sikertelenségek láttán elkedvetlenednek. De hozzájárul ehhez az is, hogy az elismerés a legtöbb esetben elmarad a pármunkások felé. A pártbizottságok, a funkcionáriusok munkáján vitathatatlanul gátló körülmény a sok értekezés, a sokszor szükségtelen azonos célú és tárgyú értekezlet. Helytelen az a gyakorlat, hogy az egyes szervek értekezletek tartásával akarják feladataikat megvalósítani. De gátolja az alkotó pártmunka szélesebb kibontakozását az üzemekben az is, hogy a gazdasági vezetők jelentős része, kezdve a minisztériumoktól, csak beszél a pártimunka fontosságáról. de azt nem igen igényli. Nagyon kevés olvan irányú törekvés van a gazdasági vezetők részéről, hogy egységes pártmunkás kollektíva alakuljon ki egyes üzemekben, vagy üzemrészekben. Az átszervezéseknél sokesetben nem veszik figyelembe a pártcsoportok felépítését, párttitkárokat személyzeti felelősnek, vagy egyéb területre javasolnak és helyettük képzetlenebb elvtársra kell bízni a pártmunka irányítását. Bármennyire jószándékúak, igyekvőek is sokesetben élvtársaink, akik a pártmunkát az első vonalban irányítják, ha hiányzik a politikai és szakmai felkészültség, gyenge a kulturális képzettségük, akkor sokszor tehetetlenek az ügyek megoldásában. vagy sokesetben nem tudják a szerteágazó feladat közül a legfontosabbat kiválasztani és így mindennel egyszerre, egyforma erővel akarnak foglalkozni. A vezetőségi üléseken és taggyűléseken is mindennel foglalkozni akarnak. Ebből adódik, hogy a legfontosabb feladatok felett elsiklanak, vagyis éppen oda jut a legkevesebb erő, ahova a legtöbb kellene. Ilyen irányban kellene a városi- és a megyei pártbizottságoknak a legtöbb segítséget nyújtani, mert ez hiányzik; Nagyon helyesnek tartom azonban, ho"y a városi pártbizottság ne akarjon egyszerre mindenben és mindenütt hathatós segítséget nyújtani, különösen, ha arra egyes helyeken pillanatnyilag nincsen szükség. Az is való tény, hogy fél, — vagy egyórás látogatással nem lehet érdemben ;>gítséget nyújtani, különösen akkor, ha az adott üzemről még a legszükségesebb tájékozódás is hiányzik. Ügy gondolom, hogy a városi pártbizottság is, a Szegedi Kenderfonógyár pártbizottsága is és talán mások is követhetik azt a módszert, hogy mindig ott segítsenek, ahol erre a legnagyobb szükJózsef Attila emléktáblája mögül Szobám ott van a József Attila-emléktábla mögött. „Ebben az épületben kezdte egyetemi tanulmányait József Attila" — hirdeti tavaly óta a márványtábla. Jól tudom, fogyatékos dolog ez a táblával való emlékezés, még a szobor is az; nemcsak gyatra kárpótlás az életben elszenx'edett mellőzésekért, meg nem értettségért, de. azért sem teljes, méltó emlékezés, mert a költők, írók igazi emléke müveikben él. Ám azért ezt se vessük meg: engem erre tanított ez a tábla. Napközben gyakran felpillantok munkámból, kinézek a forgalmas Dugonics térre. Ki siet. ki sétál, egyik erre, másik arra... De valahányszor hipillantnk, mindig akad egykét járókelő, akit megtorpanni látok: megáll, láiom. hogy tekintete az ablakom melletti táblára -. szegeződik, olyiknak még a szája mozgását is figyelhetem, amint betűzi a szöveget: „Én egész népemet fogom tanítani!" Most is, amikor ideültem a gép mellé, egy ilyen látvány ösztökélt írásra. Három vasutas haladt a Jókai utca felé. Táskával, napbarnított arccal. 35—40 év körüli férfiak. Gondolom, valami értekezletre voltak hivatalosak az igazgatóságnál, s most mennek az állomásra, hogy estére otthon legyenek, valahol egy llalas-környéki kis megállónál, messzi, magányos őrházban. S azt is elgondolom, amint most nézik a táblát, s látom amint egymásközt tárgyalják tanulságait, hogy ők nem tanultak még József Attiláról, és ha itt-ott hallottak is elejtett szavakat róla. nyílván nem tudják első pillanatra, hogy e név a magyar irodalom aranykönyvében közvetlenül Petőfié és Adyé mellett áll... Nem, óh ezt nem tudják, csalt egyelőre azt látják, hogy ez a szép, nagy épület József Attila nevéhez fűződik valamiképpen. Aztán majd egyszer ősszel, vagy télen ülnek bent a jó meleg kis konyhában, s ennek az idősebb vasutasnak a kislánya tanulja a leckét — Egyszer csak fönnhangon verset kezd mondani: József Attila: Mama . •. * Á2 apja felüti fejét az újságból. Egy darabig hallgatja a kislány éneklős szavalását, aztán megszólal. Tudod-e kislányom, hogy amikor én a. nyáron Szegeden voltam, elmentem az előtt a ház előtt, ahol e z a József Attila iskolába járt? S aztán elmeséli, milyen volt és mi most az épület, hogy szólt a tábla szövege. A kislány meg elmondja apjának, amit az iskolában tanult a magyar ség van. Dolgozzunk add lg egy területen, amíg renbe nem hoztuk ott a dolgokat. Erre ugyan mér van törekvés, de azért még ez gyerekcipőben jár. Az alkotó módon végzendő pártmunka szükségszerűen veti fel, hogy azt a legalkalmasabb káderek irányítsák. Az előző évek hibát ezen a területen is éreztetik hatásukat. Több olyan jól képzett és aktívan dolgozó elvtársat félre állítottunk, akinek kisebb hibái voltak a múltban, vagy a felszabadulás óta. Esetleg ezek a hiibák rágalmazások is voltak. Ügy látom, hogy most ezelket a hibáinkat is ki kell javítani és be kell vonni ezeket az elvtársainkat a pártmunkát a. lehetőséget adva számukra, bogy olyan területen dolgozzanak, ahol legtöbbet tudnak nyújtani ügyünknek előbbre viteléhez. A Szegedi Kenderfonógyárban több ilyen elvtárs ügyét vizsgáltuk felül, megszüntettük „félreállításukat" és most valamennyien tevékenyen dolgoznak. Munkánk közben gyakran megfeledkezünk azokról az elvtársakról, akik lényegében a munkát elvégzik. Nagyon szükséges lenne, hogy ne csak a végzett munkáról számoltassuk be a pártmunkásokat, hanem egyéb dolgaikról •;.«•. tanácskozzunk velük és segítsük őket, ahol erre szükség van. Ez is hozzásegítene formálásukhoz, új erőt adna munkájukhoz. így közelebbről is meg lehetne ismerni a pártmunkásokat és kevésbé fordulhatna elő olyan helyzet, amelyre a cikk rámutat. Mivel a párt felsőbb szervei részéről eddig nem tapasztaltunk a káderekkel ilyen irányban való foglalkozást, így a mí munkánkban sem tudott ez gyökeret verni. •A pártalapszervezeti vezetőségi tagok, üzemi pártbizottsági tagok szakmai felkészültségének emeléséről az elmúlt időben sokat beszéltünk, de csak az utóbbi néhány hónapban tettünk hathatós intézkedést. Á Szegedi Kenderfonógyárban, de másutt is folytak előadássorozatok, amelyeken a termelés egyes mutatóival ismerkedtek meg egyes elvtársaink. A városi pártbizottság is tartott előadásokat alapszervezeti titkárok és tömegszervezeit titkárok részére. Ez kétségtelenül hasznos és sokat segít az alkotó pártmunka megszervezésében, de nem elegendő. E téren szervezett intézkedésre lenne szükség, hasonlóan, mint a Szovjetunióban. Az ott járt pártdelegációk tapasztalatként ilven intézkedéseket elénk tártak. Külön szemináriumokat kellene tartani a pártalapszervezeti titkároknak, a pártbizottsági instruktoroknak és a pártbizottság apparátusa számára, ahol jól felkészült tudósokat, mérnököket és egyéb szakembereket volna módjuk meghallgatni. Ezzel párhuzamosan a rendszeres politikai tájékoztatást is meg kellene valósítani. így lehetővé válna, hogy a politikai apparátus politikailag é9 szakmailag felkészülten tényleges alkotó módon tudja irányítani a párt munkáját. — az első vonalban. ÖRDÖGH JÁNOS a városi párt-végrehaitóbizottság tagja, a Szegedi Kenderfonógyár pártbizottságának titkára Az első szegedi népi kollégium proletárok legnagyobb költőjéről, s még tán azt is tudja majd, mi történt ebben a nevezetes épületben, ahol az „egyetem fura ura" eltanácsolta a költőt a tanári pályától. -.. Ilyen gondolatok jutottak eszembe, látván a táblán szemlélődő három s'asutast. Íme, mire valók az emléktáblák: figyelmeztető jelek az utókornak; alkalmasak arra, hogy felidézzék nagyjaink életművét, küzdelmeik egyegy tanulságos mozzanatát. Ideje lenne végre tervszerűen gondoskodni arról, hogy történelmi és irodalmi nevezetességekben oly gazdag városunk jeles helyeit sorra-rendre ihien ..nem középiskolás fokon" tanító emlékművekkel jelöljük meg. Igy válhat hazafias örökségünk, nemzeti múltunk egész népünk közkincsévé. (pl) Tíz évvel ezelőtt nyitotta ' meg kapuit a szegedi Móricz Zsigmond Kollégium, hogy otthont adjon 25—30 munkás és paraszt jogásznak. E fiatalok első fecskék voltak az új értelmiség azóta felnőtt értékes csoportjaiból. Hogy a kollégium „kapuit megnyitotta", túlságosan is ünnepélyes kifejezés, hiszen a Szegedre érkező kollégisták a szó szoros értelmében maguk teremtettek otthont maguknak; semmisem várta őket készen. Szalmazsáktöméssel, üzemekben biztosított sor-koszttal, kőműves- és asztalosmunkával kezdték. Helyzetük még az 1946-os őszi nehéz gazdasági viszonyainkhoz képest is nyomorúságos volt. A kollégistáié mégis vidáman, a gyorsan formálódó kollektíva erejével és őszinte lelkesedésével politizálva indultak nagy feladatuknak, hogy az első szegedi népi kollégium megteremtésével biztosítsák az egyetemi tanulás feltételeit maguknak. Mi adott erőt és bizalmat e munkapadoktól és szántóföldekről érkezett fiataloknak? Sokoldalú, eleven és meleg emberi kapcsolatokon nyugvó segítséget kaptak a párttól, üzemektől, demokratikus intézményeinktől. Komócsin Zoltán elvtárs, párttitkár, a telefon mellett ülve órákig magyarázta az üzemek vezetőinek a kollégium jelentőségét és kérte segítségüket. Gulyás elvtárs, a Nemzeti Segély akkori vezetője némi szkepticizmussal figyelte ugyan a „mezei hadak felvonulását", de helyiségeket, ágyakat biztosított. Kalmár László elvtárs, a nagy tudású régi értelmiség leghaladottabb részének biztatását hozta és — számtanra tanította a kollégistákat. Lőkös Zoltán, a Délmagyarország újságírója lelkesen kísérte a kis csapatot és létéről, gondjairól, örömeiről hírt adott lapja hasábjain. Nagygyörgy Mária, a munkásmozgalom ' régi kultúrmunkása József j Attila-verseket szavalt a kol' légisták ünnepségén, Niklai %erenc a középiskolák szolidaritását adta át, amikor ingyen korrepetált. S még sokakra emlékeznek jó szívvel a volt „móriezosok". A kollégistákat szerették az üzemekben és falvakban. Hitük, nyílt és becsületes fellépésük, jókedvük minden szónál ékesebben bizonyította, hogy ez a kicsiny gárda vér a vérünkből, és az is marad. Üzemi kultúrtermekben, falusi kocsmák nagytermében a népi kultúra legjobb hagyományai elevenedtek meg a kollégisták előadásában, művészileg bizonyára fogyatékosan, de annál mélyebb _és őszintébb átéléssel. A kollégisták sorsa nem " volt könnyű még akkor sem, amikor lassanként jobb kollégiumi épületet, jobb felszerelést és., kosztot, könyvtárat és színházjegyeket kaptak. Akik mégis közöttük maradtak, többnyire megállták a helyüket. És a Móricz-kollégisták tanultak is. Ezt r+«crt kell kiemelnünk, mert a népi kollégiumok ifjúsága kezdetben sok egyéb teendője mellett megfeledkezett e főfeladatáról. Joggal bírálták is ezért. De a munkás és paraszt jogászok éjt nappallá téve tanultak, munkában elnehezedett kezükben egyre könynyebben forgott a könyv, mohón olvastak, vitatkoztak, gyorsan szélesedett látókörük. S ha egyfelől bizonyos kulturális szűkkörűség és egyoldalúság kísérte is őket, másfelől távoli kapuk is megnyíltak előttük az ismeretszerzésre, világlátásra. A Móricz-kollégisták közül többen részt vettek az ifjúsági vasút kemény építőmunkájában Jugoszláviában. Más kollégisták a szép Prága utcáit járták, akadt, aki eljutott a Balti-tengerhez, más a Szajna partjáról hozott élményeket. A kollégisták közvetlen tapasztalatok alapján vitatkoztak a dán szövetkezetekről, vagy arról, hogy NyugatNémetország megszállási övezeteiben milyenek az életviszonyok. Ne fessünk azonban idealizált képet az első szegedi népi kollégiumról. A kollégistákkal szemben jócskán hangzott el panasz, meg nem értés, sőt, rágalom is. Éppen Szegeden, az akkori egyiK helyi lap hasábjain indult nagy erejű támadás a kollégiumi mozgalom ellen. Az is igaz, hogy bizonyos félreértésekhez a kollégisták is hozzájárultak. önbizalmuk néha önteltségbe csapott át, elmaradott életviszonyaikból időnként kultuszt csináltak. Néha megfeledkeztek arról, hogy önmagukban kevesek, csak más ifjúsági rétegekkel összeforrva fejthetnek f.i hasznos működést. Időnként elfogultak voltak a régi értelmiségiekkel szemben. Tíz év távlatából azonban ma már bátran állíthatjuk, hogy mindez csak vadhajtás volt az egészséges törzsön — könnyen lenyeshető. Hol vannak ma a szegedi népi kollégisták? Túlnyomó többségük becsülettel megállta a helyét, s bár a „NÉKOSZ"-ügy árnyéka úgyszólván mindegyikükre ráesett az utóbbi években, fontos posztokon szolgálták népünket. A volt népi kollégiumi ifjúság életreszóló élményeket szerzett, éveken át segített kialakítani rendszerünk valóban népi demokratikus légkörét és ha most nehéz évek múltán újra ott áll a legerősebben politizáló és a jóért türelmetlen értelmiségiek táborában, ez egészen természetes. S

ok szó esik napjainkban a népi kollégiumi mozgalom hagyományainak felhasználásáról ifjúságunk nevelésében. A feladat nem könnyű. Más viszonyok között módosult feladatok állnak ma fiataljaink előtt. Mégis örömmel nyúlunk a közelmúlt e fontos politikai és pedagógiai örökségéhez, örömmel és körültekintéssel. S bízunk abban, hogy az egyetemi kollégiumokban éledező kezdeményezések, kísérletek gazdagítani fogják ifjúsági mozgalmunk és pedagógiánk fegyvertárát és közelebb visznek a népi kollégiumok egészséges, demokratikus szelleméhez. Székely Lajos