Délmagyarország, 1956. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-13 / 216. szám

JELMQGTflR ORSZHG Csütörtök, 1956. szept. 18. Mi történt a külpolitikái)an ? Tegnap rendkívüli ülésre ült össze az angol parlament két háza Az a nagy érdeklődés, amely az angol par­lament tegnap kezdődött rendkívüli ülésével kapcsolatban világszerte megnyilvánul, érthető, ba figyelembe vesszük, hogy a parlament két házának fi lése után az angol kormánynak a szuezi kérdéssel kapcsolatban döntő lépésekről kell határoznia. „Anglia sorsdöntő órákat él — .Írja a Yorkshire Post című angol lap szerdai s/.áma. — Azok a beszédek, amelyek ezekben a napokban elhangzanak, — itt a lap a parlament két házában elhungzó beszédekre és az azokat kővető kormánynyilatkozatra gondol — hosszú évekre befolyásolhatják az ország jólétét". Az angol alsóház konzervatív képviselői figyelmeztetőt kaplak a tegnapi megkez­dődött ülésre. Ez a kivételesen nyomatékos idézés, nmelv pártfegyelem kérdésévé teszi a képviselő megjelenését és szavazását, arra mu­tat, hogy Eden szuezi beszámolójában akár ki­fejezetten, akár közvetve felveti majd a bizal­mi kérdést, Az alsóház ülésének megnyitása után Eden miniszterelnök mondott beszédet. Törvényte­lennek nevezte nz. egyiptomi kormánynak a Szuezi-csatornn Társaság államosítása vonat­kozó intézkedéseit, majd bejelentette: egy csatorna haszné.lói szövetségének" nevezendő szervet hoznak létre, amelyben a három nyu­gati államon kívül a csatorna „legfőbb haszná­lói" vesznek részt. Ez a szövetség átmeneti jellegű lesz és előkészíti egy állandó jellegű szervezet végleges megalakulását, amely a volt csatorna-társaság örökéb* lép. Eden beszéde után Gaitskell, az ellenzék ve­zére kért szét. Helytelenítette az erőszak alkal­mazásának gondolatát és követelte: a kormány tegyen meg mindent az ügy békés elintézése ci deliében. Menzies ausztráliai miniszterelnök, az ötös bizottság vezetője, ma indul haza Iondonból és hazautnz.tában felkeresi Eisenhower elnököl és Dulles külügyminisztert és tájékoztatja őket u kairói megbeszélésekről. A Menzics-vezctte ötös bizottság egyébként kedden Londonban jelentést telt közzé, omelyben leszögezi, hogy Vteljes egységben és egyetértésben" terjesztet­ték Nasszer elnök elé a londoni konferencia többségének javaslatait, Sajnálattal tapasztal­Végetértek a szovjet—indonéz megbeszélések ták azonban, hogy „Nasszer semmi áron sem hajlandó belemenni abba, hogy Egyiptomon kívül más is beleszólhasson a csatorna ellenőr­zésébe, irányításába ét karbantartásába". Eisenhower, az Egyesült Állomok elnöke keddi sajtóértekezletén cgy kérdésre, válaszolva kijelentette: „As Egyesült Államok elismerné Anglia és Franciaország jogát a: erőszak alkal­mazására a Szuezi-csatorna használatéinak biz­tosítása érdekében, amennyiben a szuezi vi­szály rendezésének minden békés eszköze ki­merülne és amennyiben Egyipiom részéről va­lamilyen agresszió történnek". Hozzáfűzte azonban: bizonyos afelől, hogy „a szuezi hér­dést az ENS7, elé viszik, még mielőtt bármi­féle fizikai akcióra kerülne sor". Nem sokkal n Szuezi-rsalorna Társaság álla­mosítását követően felmerült annak a gondo­lata, bogy az angol és a francia kormány a Szuezi-csatorna Társaság útján visszabtvatja a Sznczi-csntonia angol és francia nemzetiségű révkalnuzait. Erre a lépésére tegnap került sor, amikor is a volt Szuezi-csatorna párizsi igazga­tósága a csatorna-társaság nem egyiptomi nem­zetiségű tagjait felhívta: hagyják abba munká­jukat szeptember 14-én, vagy 15-én, „az ötös bizottság küldetésének sikertelen befejezése miatt" és tegyék meg hazatérésük érdekében a szükséget lépéseket. Ali Szabri, Nasszer elnök sajtófőnöke ezzel kapcsolatban kijelentette: „Anglia és Francia­ország olyan helyzetet akar teremteni, amelyi ben lehetőség nyílik a beavatkozásra és arra, hogy megfosszák Egyiptomot jogaitól". Az angol lapok közül a Daily Telegraph — helyeselve a csatorna-társaság döntését — rá­mutat, hagy szombatra alig 40 révkalauz ma­rad csak a helyén és így a nagy hajók nem haladhatnak át többé a csatornán. — „A rév­kalauzok távozása — hangoztatja a lap — rendkívül robbanékony helyzetet teremt". A News Chronicle című lap ezzel szemben bírálja a társaság elhatározását Ha kiderül — írja a lap —, hogy a révkalauzok távozása az angol-francia nyilatkozatban említett úgyne­vezett további lépések egyikét jelenti, akkor az angol kormány kockáztatja egy olyan víziút elzárását, amelyről maga a miniszterelnök mondotta, hogy Anglia legfontosabb ütőere. Egyiptomi és jordániai panasz Izraelre ^ég ez évben befejeződik a néphadsereg tizenötezer fővel való cső mentése Sajtótájékoztató a honvédelmi minisztériumban Szeptember 11-én Moszk­vában szovjet—Indonéz kö­zös nyilatkozatot tettek köz­zé abból az alkalomból, hogv véget ért Szukarno, az Indo­néz Köztársaság elnökének augusztus 28-án kezdődött szovjetunióbeli tartózkodása. Az elnök látogatása — álla­pítja meg a közlemény — megerősítette a két ország közötti barátságot. Az elnök és a szovjet államférfiak kő­zött lefolyt tárgyalások lég­körét a szívélycsség, a köl­csönös megértés és a kölcsö­nös megbecsülés jellemezte A közös nyilatkozat ez­után hat pontban felsorolju a megbeszélés során leszöge­zett elveket és megállapítá­sokat. Ezek egyike arról szót, hogy a szovjet kormány hosszúlejáratú hitelt nyújt az Indonéz Köztársaságnak. A közös nyilatkozat végül bejelenti, hogy Szukarno in­.donéz elnök meghívta K. J. Vorosilovot, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségé­nek elnökét, látogasson el Indonéziába. K. J. Vorosilov szeptember 11-én a Kremlben nagysza­bású fogadást adott Szukar­no indonéz köztársasági el­nök tiszteletére. A fogadáson mondott be­szédében Vorosilov bejelen­tette, hogy a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnök­sége Szukarno indonéz köz­társasági elnököt a Szovjet­unió legmagasabb érdem jelé­vel, a Lenin-renddel tüntette ki. Szukarno indonéz elnök szeptember 12-én utazott el Moszkvából. Jeruzsálem: Az ENSZ fegy­verszüneti bizottságának székhelyén közölték, Egyip­tom panaszt emelt Izrael el­len amiatt, hogy izraeliek behatoltak egyiptomi terület­re Nizana Elauja-tól délr?. Az egyiptomi területre beha­taló izraeli járőr 5 egyiptomi katonát megölt, egyet pedig megsebesített. A fegyverszü­neti bizottság megfigyelői vizsgálatot szándékoznak folytatni a helyszínen. Egy jordániai szóvivő kö­zölte, hogy Hebron térségé­ben szerdán reggel izraeli erők megtámadtak egy jor­dániai rendőrségi állomást ós 19 jordániait megöltek Ugyanebben a térségben két nappal ezelőtt hat izraeli ka tona esett el egy összecsapás ban. Szerdán délelőtt sajtótájé­koztatót tartottak a Honvé­delmi Minisztériumban. A tá­jékoztatón Bata Islván ve­zérezredes, honvédelmi mi­niszter, Hazai Jenő vezérőr­nagy, a miniszter helyettese és Szabó István altárbornagy, a miniszter helyettese adott tájékoztatót néphadseregünk helyzetéről. Az újságírók áltai feltett első kérdés arra vonatkozott, működik-e ntár a varsói szer­ződésben részvevő áyamok fegyveres erőinek egyesített parancsnoksága. A honvédelmi miniszter válaszában elmondotta: A szerződésben részvevő álla­mok által létrehozott politi­kai tanácskozó testület prá­gai illésén jóváhagyta az egyesített fegyveres parancs­nokság működésére vonatko­zó utasításokat és elveket, és a parancsnokság ennek alap­ján megkezdte működésót. A parancsnokság létrehozása módot ad arra, hogy az érde­kelt államok egységes tervek alapján készüljenek fel az esetleges fegyveres támadás elleni hatékony védekezésre. Kérdést intéztek a honvé­delmi miniszterhez azzal kap­csolatban is, hogy néphadse­regünk létszámának ismételt csökkentése nem befolyásol­ja-e kedvezőtlenül a hadse­reg harckészségét és ütőké­pességét? Bata István válaszában rá­mutatott, hogy a magyar nép­hadsereg az elmúlt években mind technikai téren, mind pedig személyi állományában képzettségét tekintve, jelen­tősen fejlődött. A húszezer, illetve tizenötezer fő leszere­lése nem csökkenti a hadse­reg ütőképességét. Egy másik kérdéssel kap­csolatban a honvédelmi mi­niszter elmondotta; a kor­szerű harc követelményei az új fegyverek alkalmazását és a kiképzési módszerek átdol­gozását teszik szükségessé. Néphadseregünk felszerelését ezeknek az űj követeimé­nyeltnek megfelelően kell fej­lesztenünk, anélkül azonban, hogy a fejlesztés túlzottan nagy terheket róna az or­szágra. A néphadsereg létszámá­nak csökkentésével, a lesze­relő tisztek elhelyezésével kapcsolatban feltett kérdé­sekre válaszolva a honvédel­mi miniszter elmondotta: a leszerelés nem egyszerre, egyik napról a másikra törté­nik meg. A hadsereg létszá­mának tizenötezer fővel tör­ténő csökkentésére vonatkozó kormányhatározatot például úgy hajtjuk végre, hogy a tisztek és a továbbszolgáló tiszthelyettesek közül ötezret szereltek le, s az újonnan be­hívásra kerülő katonák lét­számát tízezerrel csökkentik. A kormány határozata az év végét .telíti! meg n leszerelés befejezéséül, a Honvédelmi Minisztérium azonban arra törekszik, hegy legkésőbb no­vember végéig végrehajtsa a létszámcsökkentést, A leszerelő tisztekről és tiszthelyettesekről szólva a miniszter elmondotta, a Mi­nisztertanács határozatot ho­zott a leszerelők megfelelő munkábaállításáról. Távolról sem az a követelmény, hogy a leszerelő tisztek adminisz­tratív, vagy irányító beosz­tásba kerüljenek, elsősorban a termelés megerősítését kell szolgálnia a létszámcsökken­tésnek. Arra azonban figyelni kell, hogy akik a néphadse­reg megerősítéséért jelentős áldozatot hoztak, megfelelő megbecsülésben részesülje­nek leszerelésük után is. Sajnálatos módon a Földmű­velésügyi Minisztérium vona­kodik a Minisztertanács erre vonatkozó határozatát végre­hajtani, noha a leszerelő tisztek komoly erősítést je­lentenének a termelőszövet­kezeteknek és a gazdaságok­nak. A Honvédelmi Miniszté­rium más Intézkedésekkel is igyekszik megkönnyíteni a leszerelők helyzetét. Kérdések hangzottak el a katonai kisegítő műszaki szol­gálatra vonatkozólag is. A honvédelmi miniszter ezzel kapcsolatban elmondotta: a minisztérium igyekszik a ki­segítő műszaki szolgálatot megszüntetni, népgazdasá­gunk érdekei azonban jelen­leg még megkívánják, hogy a katonai szolgálatra behívot­tak egy része bányákban, vagy építkezéseken töltse szolgálati idejét. Minden be­hívottnak lehetősége van ar­ra, hogy akár a fegyveres szolgálatot válassza, akár pe­dig a munkát. A kisegítő mű­szaki szolgálat nagy előnye ugyanakkor, hogy az ide be­hívott katonák szakmát ta­nulnak s ebből a szakmából fel is szabadulhatnak. Kato­nai idejük alatt is módjuk­ban áll, hogy családjukat anyagilag támogassák. A katonai szolgálati idővel kapcsolatban a honvédelmi miniszter elmondotta: a ha­ditechnika és a harcászat kö­vetelményei szükségessé le­szik a jelenlegi szolgálati idö fenntartását. A minisztérium a megadott lehetőségeken be­lül igyekszik csökkenteni a szolgálat idejét: a páncélos fegyvernemnél pl. rövidesen kétéves lesz a kiképzés ideje. Egy másik kérdésre vála­szolva a honvédelmi minisz­ter rámutatott, hogy a mi­nisztérium behatóan foglalko­zott a tényleges idejüket töltő katonák szabadságának kér­désével Az elsőéves katonák­nak négy, a másodévesek­nek 8, a harmadéveseknek 12 nap szabadság jár. Ezenfelül a parancsnok jutalomszabad­ságot is adhat. A miniszté­rium lehetővé tette, hogy több ezer katona a nyári mező­gazdasági munkák idején ve­hesse ki szabadságát, mert ezzel az egyénileg dolgozó parasztgazdáknak volt alkal­muk segíteni. A néphadsereg sok harcosa pedig 28 napon át a termelőszövetkezetek­nél. állami gazdaságoknál nyújtott segítséget a mező­gazdasági munkák elvégzésé­ben, A miniszter az újságírók kérdésére válaszolva Ismer­tette, hogy a néphadsereg létszámának csökkentésével párhuzamosan a honvédség mintegy 700 millió forint ér­tékű épületet és intézményt ad át a népgazdaságnak. Töb­bek között ezer teljesen fel­szerelt kórházi ágyat és az ezekhez tartozó egészségügyi intézményeket, nagy befoga­dóképességű épületekét, mintegy ötszázezer négyzet­méter alapterületű raktárt, több, a honvédség birtokában lévő kastélyt és más. épületet bocsátanak polgári célokra. Hazai Jenő vezérőrnagy egy kérdésre válaszolva el­mondotta. hogy a néphadse­regen belül is megtörtént az ártatlanul elítélt és megvá­dolt magasrangú tisztek re­habilitációja. Ezeket a tiszte­ket részben visszahelyeztek régebbi beosztásukba, jAsz­ben pedig megfelelő kártala­nításban részesítették. Az ár­tatlanul kivégzett magasran­gű tiszteket erkölcsileg reha­bilitálták, családjukról pedig gondoskodnak. Felülvizsgálják azoknak a tiszteknek ügyét is, akik a Horthy-hadseregből kerültek a néphadseregbe, közremű­ködtek annak megteremtésé­nél. Ezeket a tiszteket, akik annakidején szembefordultak a fasizmussal, de az elmúlt években az indokolatlan bi­zalmatlanság következtében eltávolították őket a hadse­regből, ugyancsak igyekeznek beosztásukba visszahelyezni, vagy megfelelően kárpótolni. A tiszai ember bárhová kerül, mindjárt a vizet keresi, ahoi fürödni lehet. Mint már említettem, a Chemnitz vize bokáig ér, s ennél­fogva nem alkalmas a lubickolásra. Ellátogattam tehát a városi fürdő­be. Valóságos palota cz, belől is csak úgy ragyog a tisztaságtól. A higiéniára legkényesebb orvos sze­me sem talál itt kifogásolnivalók Melegen ajánlom a Szegedi Fürdő Vállalat vezetőinek: ha Karl-Marx­Stadtban járnak, feltétlenül térje­nek be egy kis tapasztalatcserére. Nem fürödtem, mert a bámészko­dásban megfeledkeztem róla. Soká­ig elnéztem az 50 méteres fedett­uszodát egy karzatról, ahol télen, nyáron, egvformán kellemesen lan­gyos a hőmérséklet, s amelynek tiszta, égszínkék vizében boldogan hancúroznak gyermekek és felnőt­tek egyaránt. Mennyire elkelne —, ha szerényebb méretekben is — egy ilyen fürdőház Szegeden. Most a tiszai vízitelep építésén törjük ma­gunkat, amit a hideg és a tavaszi áradások miatt egy évben valószí­nűleg csak 4—5 hónapig lehet majd használni, pedig azon a pénze", amit ráköltünk, körülbelül felépül hetne egy sokkal jobban funkcio­náló fürdőpalota is. És talán job­ban örülnének neki az emberek. Lehetetlen, hogy ne szóljak arról a hatalmas kultűrotthonról, amely Karl-Marx-Stadt külvárosában épült fel 1950-ben. Talán a váron operaházról is cl kellene néhány érdekes dolgot mondani, nhol első­rendű művészek előadásában lát­tam az egyik legnehezebb operát, a Walkür-t. De úgy vélem, ennek a munkásnegyedben emelkedő kul­túrotthonnak a története és néhány. Német föld — német emberek adata sokkal jobban érzékelteti, milyen nagy gondot fordít a párt és a kormány a munkások kultúr­szomjának enyhítésére. H atalmas épület. Oszlopos be­járatával, timpanonjával, ha­sonlít a szegedi Közművelődési Pa­lotához. Csak jóval nagyobb. Tár­sadalmi munkával készült el 9 hó­nap alatt. A bányászok 40 kilomé­ter távolságból is eljöttek építeni napi munkájuk végeztével, de ott voltak a háziasszonyok és a lelkes szovjet katonák is. Ezt csak a; érti meg, aki el tudja képzeln', hogy a fasizmus jármában meny­nyire éhezte a német nép a szépet, a kultúrát, a tudományt. Az építők, mintha a lelküket lehelték volna ebbe a csodálatos házba: vörös­márvány, bársony, virág és csipke itt minden. A pazpr fogadóterem pálmái alatt süppedő szőnyegek futnak fel a széles márványlép­csőn; a tíz méter magas tánchelyi­séget hétmázsás bársonyfüggöny választja el a földszinti és emeleti folvosótól; a közel ezer beépített ülőhelyes színház- és moziterem egytonnás csillárja a cseh üveg­kristály-ipar filigrán remekmüve. Híres professzorok járnak ide előadást tartani az ország minden részéből; film, színház, koncert, természettudományos és sok más előadás váltja egymást napról nap­ra, de belépődijat nem szednek. A munkásoké minden, azoké, aki* megalkották. Egyedül az opera­előadásokra adnak ki jegyet, ha III. A munkások kultúrháza berlini, lipcsei, vagy drezdai művé­szek lépnek fel, de akkor is fele­áron, mint a városi operaházban. A 40 ezer kötetes könytárból a munkások elvihetik a könyvet és egy évig díjtalanul maguknál tart­hatják. Havonta 3—5 ezer könyvet kölcsönöznek, ebből mintegy 500 kötetet a gyermekek olvasnak. Van ezenkívül több szórakozóhelyiség, bár, olvasóterem, a színészek szá­mára kifogástalan öltöző, továbbá ebédlő. Itt a munkások annyiért ét­kezhetnek, mint az üzemi étkezdé­ben, vagyis egy bőséges ebéd mind­össze 1.10—1.60 márkába kerül. Hihetetlennek tűnik mindez a ml szemünkben, hiszen felmerül rög­tön a kérdés: miből tartják fenn a kul túrotthont, miből fizetik a 93 fő­ből álló személyzetet, a zenekarok 190 tagját stb.? Egyszerű ez is. A bányafőigazgatóság évente másfél­millió márkát ad erre a nemes cél­ra. S hogy mennyire magukénak érzik ezt a kultúrotthont a munká­sok, arra jellemző, hogy 20—30 ezer ember fordul meg benne havonta és augusztus 28-án tartották 1950 óta a tízezredik előadást. S ajnos, nálunk még elképzel­hetetlen mindez. Nemcsak azért, mert technikailag elmaradot­tabbak vagyunk, hanem azért is, mert a dolgozó tömegek lelkesedé­sét, áldozatkészségét a mai napig sem tudtuk úgy felébreszteni, ahogy azt Karl-Marx-Stadtban lép­ten-nyomon tapasztaltam. A Volksstimme szerkesztősége jóvoltából a város környékét is be­jártam. Nem nagyon ismerik itt a távolságot, mert a gépkocsi 90—100 kilométeres sebességgel könnyedén rohan az autóbáhnon. Így nevezik azokat a kétszer 8 méter széles, párhuzamosan kígyózó betonuta­kat, amelyek keresztül-kasul szelik az országot. Szekeret, kerékpárt, vagy gyalogost még véletlenül sem lehet látni ezeken az utakon. Csak autókat és motorkerékpárokat. Kö­zepén 3 méter széles, gyepes sáv, az egyik oldal sima betonján mennek, a másikon jönnek a legkülönbö­zőbb típusú teher- és luxuskocsik. A sofőrök nyugodtak lehetnek, nem kell lépten-nyomon fékezniök. A falvakat, sőt a városokat is el­kerülik ezek a monumentális utak, forgalmukat a keresztirányú helyi közlekedés sem zavarhatja, hiszen rengeteg az alul- és fölüljáró. Amíg Karl-Marx-Stadtból a mintegy 100 kilométerre lévő Bad Elsterbe, az ország legszebb üdülőhelyére ér­tünk, kocsink a hatalmas viaduk­tok segítségével könnyedén suhant át a 6—800 méter széles, szédítőe*. mély völgyek felett. Fenséges kilátás mindenfelé! Ha­ragos fenyvesek, üdén zöldellő dombok, aranysárga gabonaföldek, sötét ormú hegyek váltogatják egy­mást szemet, lelket gyönyörködle­tőn. Balról hegyek, jobbról több­nyire lankák és termőföldek. Egy paraszt adogatja kévébe kötött bú­zatermését asszonyának, aki a sze­kér tetején serénykedik. A másik egyedül bajlódik két lóval, meg az aratógéppel. A harmadik eke elé fogott feketetarka teheneket biztat­gat. Itt most folyik javában az ara­tás. A gabonakévéket nem keresz­telik, hanem apró kúpokba rakják össze, kalásszal felfelé. Különben nehezen száradna. Az időjárás jó­val hűvösebb, barátságtalanabb, mint — mondjuk — Baktóban. De a termés azért megjárja. Sőt, a holdankénti átlag magasabb, mint nálunk, hiszen a csapadék is bő­ségesebb. Ügy mondták: csak annyi kell, hogy valamelyik felhő neki­akadjon egy hegy csúcsának, s már szóródik is belőle az eső. No meg a műtrágya. A német parasztok — különösen a szövetkezetiek — nem sajnálják megadni a földnek a táp­anyagot. pépen elég nagy volt a nincs­telenség ezen a gazdag vidé­ken. A falvak lakói csak a földet vallatták egyre, hogy adjon vala­mi megélhetést, mert sokkal keve­sebb volt a gyár és a bánya, ahol keresethez juthattak volna. Ma az Érchegységben több új barnaszén­bánya működik, sőt, 1945-ben je­lentős mennyiségű uránércet is lel­tek, amelynek javában folyik a ki­aknázása. Ha azelőtt csak az asszo­nyok jutottak némi mellékjövede­lemhez a csipkekötéssel, most az új bányák lehetővé tették, hogy a férfiak is rendszeresen pénzt vi­gyenek a házhoz. (Folytatjuk) Nagy István

Next

/
Thumbnails
Contents