Délmagyarország, 1956. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-13 / 216. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Készülődés a télre •ma—nmf m 11 'M |1J| ^IWCTJ^.Ifc'^aMMB^H^MII^ffliPP^^ SZEGED VAROS ÉS A SZEGEDI .IARAS DOLGOZÓINAK LAPJA XII. évfolyam, 216. szám Ara: 50 fillér Csütörtök, 1956. szept. 13. r Mit gyártson a helyiipar? (M. T.) Fontos kérdés. Első hallásra ez a válasz bújik ki a szánkon: a helyi ipar a helyi szükségleteket elégítse ki. Ez azonban a dolognak nagyon egyoldalú, szűk felfogása, s ezért az ilyen válasz ellen mindjárt tiltakoznának is a szegedi helyiipari vállalatok vezetői. Miért? A gyakorlat azt bizonyítja, hogy a helyi ipar többségében jóval túlnő még a megye szükségletén is. kétségtelenül „tipikusan" helyi igényeket elégít ki például Szegeden a Fodrász Vállalat, a Patyolat, vagy a Cipőipari Szövetkezet javító részlege. De például a Homokkitermelő Vállalat a Tiszából és főleg a Marosból kiemelt homokot már nemcsak a környék községeibe, városaiba, hanem a Duna mentére is eljuttatja az építkezésekhez. Nem is beszélve az Ecsetgyárról, vagy a Seprűgyárról, amelyeknek exporttervük van, a Hangszerkészítő Vállalat Egyiptom számára is gyárt hegedűket stb. Több helyiipari üzem nem is tudna működni, ha csak helyi szükségletre dolgozhatna. A Szegedi Nyomda Vállalat kapacitását sem töltené ki például a helyi megrendelés. Még a közeli területrendezés után is szűknek bizonyulnak a megye határai a legtöbb helyiipari vállalat számára. Nagyon merev álláspont lenne tehát arra bírni a szegedi helyiipari üzemeket, hogy kizárólag a város, vagy a megye szükségletének kielégítésére törekedjenek. A helyes fogalmazás talán így hangzana: a helyi ipar dolgozóinak legfőbb feladata, hogy a helyi szükségletet kielégítsék, a lehetőségekhez képest feldolgozzák a helyben fellelhető különböző anyagokat, minél jobban felhasználják a különböző üzemekben keletkező hulladékokat. Ezenfelül a helyi ipar munkásai. műszaki dolgozói azokat a cikkféleségeket, amelyekből külföldi behozatalra szorulunk, igyekezzenek pótolni más megfelelő . anyagokkal, alkatrészekkel, vagy készítsenek olyan cikkeket, melyekből hiány van. Ebben a szellemben is igyekeznek dolgozni a szegedi helyiipari üzemek a Városi Tanács ipari osztályának irányításával, segítségével. Azt szeretnék azonban városunk helyiipari vállalatainak vezetői, dolgozói, hogy tervük elkészítése előtt saját maguk terjeszthessék be elgondolásaikat, javaslataikat arról, hogy mit akarnak készíteni, mik a lehetőségeik. Hiába határozzák rneg ugyanis felülről, hány millió" forint értékű árut kell a helyiipari üzemeknek gyártani, ha nem kapnak elegendő anyagot, megrendelést az általuk készített áruféleségekre, sőt elvesznek tőlük olyan munkákat, amelyekkel megelőzőleg évekig eredményesen teljesítették a tervet. A Vas- és Fémipari Finommechanikai Vállalat például évekig készítette az ország számára a korcsolyákat. Mintegy másfél évvel ezelőtt azonban ezt a munkát elvette tőle a nagyipar, holott kifogás sohasem merült fel az általuk gyártott korcsolyák ellen. Ugyancsak a fémipari vállalat dolgozói kezdeményezték a háztartási mérlegek gyártását, jórészt hulladékanyagból. Drágább, úgynevezett méretanyagból készíti most a nagyipar ezt a fontos közszükségleti cikket. A vállalat az előbb említett gyártmányok készítésére rendezkedett be, s mióta ezt a profilt elvették tőlük, állandóan keresik, kutatják, mivel tudják kapacitásukat kihasználni, foglalkoztatni a dolgozókat, olyan cikkféleségek gyártásával, amelyekkel a felülről meghatározott tervet teljesíteni tudják. Ezek a példák arra hívják fel a felsőbb szervek figyelmét, hogy sokkal nagyobb figyelmességgel kell viseltetniök a helyiipari vállalatokkal szemben, és a lehetőségekhez képes biztosítsák számukra az állandó és megfelelő profilt országos viszonylatban is. Mert a tanács által irányított szegedi üzemeknek, szövetkezeteknek is sokféle lehetőségük van arra, hogy helyi gyártmányokkal segítsék a nagyipart is abban, hogy az erejét valóban a helyi ipar által nem készíthető áruk készítésére fordítsa. A Vas- és Fémipari Vállalatnál nemrégiben — egyelőre csak helyi szükségletre — hozzákezdtek a műanyag-csapágyak gyártásához: a rendkívül hasznos csapágyak ilyen kismértékű gyártására csakis helyiipari vállalat, vagy szövetkezet keretén belül van lehetőség. A Városi Tanács ipari osztálya hathatósan támogatja ezeket a kezdeményezéseket. A napokban alakult meg például Szegeden a Magtörő Vállalat, ahol csontot dolgoznak fel lisztté, a csonthéjas magvakat, a szőlő és paradicsom magját megtörik, hasznosítják. A Fonalmentő Vállalatnál jövőre már damaszt abroszokat is akarnak készíteni. Kosárfonóüzemet is állítanak fel Szegeden, amelyben vesszőből kerti bútorokat gyártanak majd, — természetesen nemcsak helyi szükségletre. Tüker-alágyujtóst is készítenek fahulladékból, a szegedi szőnyegszövés viszszaállítását is tervbe vették — s mindez csak néhány adat a helyi ipar fejlesztéséből. Tehát van mit gyártani a szegedi helyi ipar dolgozóinak, — készítményeikkel hírnevet szerezhetnek világszerte is. A sikerhez azonban az szükséges, hogv a szakminisztériumok nagyobb megértéssel, segítséggel legyenek a helyi ipar iránt, „ne vegyék el kenyerüket", jobban támogassák kezdeményezésüket, s hallgassák meg a most folyó jövő évi tervkészítés alkalmával a szegedi helyiipari vállalatok vezetőinek véleményét, kérését is. Önállóan tervez a második ötéves tervben a Szegedi Kenderfonógyár is A Könnyűipari Minisztérium utólag a Szegedi Kenderfonógyár számára is engedélyezte, hogy a megadott globális tervszámok aJapján önállóan gazdálkodjék a második ötéves tervben és hogy az üzem dolgozói szabják meg második ötéves tervük részleteit. Az üzem önállóságának ilyen nagyarányú növelése hozzájárul a helyi kezdeményezések kibontakozásához és a dolgozók javaslatai közvetlen megvalósításához. Szabadabb kezet kap a vállalat vezetősége az önálló tervezés révén számos üzemi kérdés megoldásában — és a dolgozók anyagi érdekeltségének növelése is mélyebb értelmet, nagyobb lehetőséget nyer* Az üzem dolgozói termelési értekezletükön örömmel és helyesléssel vették tudomásul önállóságúit fokozását és megkezdték második ötéves tervük részletes kidolgozását. Számos szóbeli és írásbeli javaslattal élnek és az így közös munkával összeállított terv teljesítéséért nagyobb felelősséget is fognak érezni. Afrikából, a Belga Kongó őserdejéből érkezett a Szegedi Falemezgyárhoz az exolikus jajajta, a limba. A tárolást nehezen végzi a négytonnás daru, Jiisz egy-egy rönk súlya meghaladja . a 40 mázsát. Takarékosság fával és vegyianyaggal a Gyufagyárban A nyári hónapokban általában gyengébb minőségű fával kénytelenek dolgozni a Gyufagyárban. A fakitermelés rendszerint ősszel és télen történik és emiatt ilyenkor még nedves a rönk — azután viszont az árvíz és a nyári szárazság tovább rontja a fa minőségét. Ezen a nyáron mindegyik kedvezőtlen körülmény közrejátszott — ennek ellenére a Gyufagyárban így is tudtak az anyaggal megfelelően takarékoskodni: július és augusztus hónapokban 101.6 százalékos tervteijesítés mellett 30 és fél köbméter faanyagot nyertek. Ez a,, eredmény lehetővé "teszi számukra, hogy harmadik negyedévi tervüket megtakarított faanyagból szárnyalják túl. Legalább ilyen komoly jelentőségű az az eredményük, amit a vegyianyag megtakarításban értek el. A múlt évben 5000 doboz gyufa előállításához még több mint 4 kilogramm vegyianyagot használtak fel — most pedig ennél fél kilóval kevesebb esik 5000 doboz gyufára. Hogy a vásárlók kétségbeesését elkerüljük, mindjárt meg kell jegyezni, hogy ez egyáltalán nem a minőség rovására történt, hanem a mártógépek folyamatos karbantartásával és a *»ecept« módosításával. Ez a megtakarítás különösen azért jelentős, mert a vegyianyagok nagy részét import útján kapja a Gyufagyár. Egy tonna káliumklorátért 6070, egy tonna káliumbichromátért 11.400 forintot kell fizetnünk. A foszfor tonnája 20 ezer 560, a kénantinoné pedig 15 ezer 460 forint. Érthető ezek után, hogy minden gramm vegyianyagra vigyázni kell — és a gyufagyáriak értik ennek a módját ls. !>,:!,. A fűrészelt áru betetejezve várja már az őszt. Ilyen rend rég volt a deszka-telepen. A Jutaárugyárban sem kell már télvíz idején bokáig érő sárban közlekedni. Az aszfaltozott kocsibejáró és a beton összeUötűutak sok kellemetlenségtől szabadítják meg az emberehet. MÓRAHALMI SZÁMADÁSOK A mórahalmi Űj Világ Termelőszövetkezetben mindenki, még a vak is láthatja: a jól végzett közös munka többet ér minden egyéni vergődésnél, mert ahol valóban egységes a tagság, ott a közösség erejével, sikereivel szemben csak vergődésnek lehet nevezni az egyéni munkát. Beszéljenek erről a tények. Kezdjük talán egy kis statisztikával. Az Űj Világ Tsz közös szántóterülete jelenleg mindössze csak 236 katasztrális hold. Ezen a területen él — méghozzá nem is roszszul — 48 szövetkezeti tag, illetve család. Ezek szerint egy-egy emberre alig több, mint négy és fél hold homok jut csupán. Ha egyéni szemmel nézzük ezt a területet, s a munkáját tekintjük, akkor elég sok, a jövedelmezőség szempontjából viszont kevés. Egy egyénileg dolgozó parasztcsalád enynyi földdel Mórahalmon is csak •mankóval*, vagyis más munkából származó segítséggel tud kijönni. Jól tudják ezt az Űj Világ Tsz tagjai is. Maguk is ebben az életmódban éltek korábban, s éppen ettől a •nehéz kenyértől* szabadultak meg, amikor beléptek a szövetkezetbe. A közösben végzett munka gyümölcse sokkal jobban mégfizetett nekik a fáradságért, mint az egyéni. S ezt ma már nemcsak egyszerűen ki jelenteni, de sokféle módon bizonyítani is lehet Mórahalmon. A múlt esztendőben az Űj Világ Tsz-ben az egy munkaegységre jutó termények, s a pénz értéke is 48 forintot tett ki. Az idei jövedelem az időjárás szeszélyessége miatt nem egészen úgy alakulhatott, ahogy tervezték, de azért, mint a szövetkezet tagjai elmondják, a tavalyi haszon az Idén is meg lesz. Jójárt Miklós elvtárs — aki most a zsámbóki tsz elnökképző isko'án tanuló elnököt helyettesíti — így számolja össze a már befolyt és a még várható jövedelem legnagyját: — Két hold dinnyénk eddig már adott tisztán 20 ezer forintot. A paprikánk is nagyon szép; meg lesz a 30 mázsa holdanként. Ez elég nagy szó homokon. Ezért is esik 50—60 ezer forint. Az Oltvány és Csemegeforgalmi Vállalattól a nyáron gyökereztetett szőlővesszőkért szántén jön majd — ahogy jelezték — 65—70 ezer forint. Sertésbeadási kötelezettségüket már teljesítették az Űj Világ Tsz tagjai végig az esztendőre, de még mindig van 18 szép kövér hízójuk. Ezek is szabadpiacra kerülnek majd, s mire elérkezik a zárszémadés napja sok-sok forintot fiadzanak. Rengeteg gyümölcs is termett most a tsz kertjeiben. Panaszkodnak is amiatt kissé a szövetkezet tagjai, hogy nincs valami nagy ára az almának, de olyan sok van most ebből a gyümölcsből, hogy még így is igen nagy haszon lesz belőle. Kukoricája szintén sok lesz a termelőszövetkezetnek: az egyéniek is 25—30 mázsára becsülik a szövetkezet várható kukorica-termésátlagát. Egyedül borból lesz kevesebb az idén, mint tavaly volt, de ezt pótolja-a sok burgonya, kukorica és a többi jó termés. Búzája is kevés egyéni gazdának volt olyan a nyáron, mint az Űj Világ Tsznek: 12 mázsát adott holdja. Éppen indultam hazafelé, amikor a kapun kívül összeakadtam Simhercz Istvánnal. Öt, távollétében, igy mutatta be nekem az elnök: szorgalmas mezei munkás. Mi lehetett hozzá az első kérdésem? Hogy érzi magát itt a szövetkezetben, megtalálja-e számítását a munkában? — Hogy megtalálom-e? Ha nem találnám meg. nem lennék itt már 1950 óta. Kitartottam eddig, ezután is kitartok a szövetkezeti munka mellett. De lássuk csak, miért is olyan jó Simhercznek és a többieknek ez a szövetkezet? Simhercz István és felesége a tsfvalyi munkaegységekre is több, mint 25 ezer forint értékű terményt és készpénzt kapott, s ez, mint mondja, most is meg lesz. Széles mosollyal nz arcán teszi hozzá: — Ráadásul most még a háztájim is ugyancsak megtojt. 32 mázsa krumnli lett rajta. A kukoricát még nem szedtem le. de 20 mázsánál az sem lesz kevesebb. Ha papirt. ceruzát vennénk elő, könnyen kiszámolhatnánk, hogy a Simhercz-család évi tiszta jövedelme jócskán megközelíti a 40 ezer forintot. Vannak itt a szövetkezetben persze olyanok is, mint Császár Ferencék, akiknek maris több a munkaegységük 600-nál. Simherczék teljesítménye a Császáréké mellett csak közepesnek -számit. Igaz, Császárék a tehenészetben dolgoznak. Ezért van ugyanis az. hogy már pár száz munkaegységgel meg tudták előzni a mezei munKásokat. Na, de ha már itt tartunk a számadással, folytassuk csak tovább. Ha az egy emberre, illetve egy családra jutó 4 és fél hold fö'det az Űj Világ Tsz-ben egy kisparaszti egyéni gazdaságnak számítjuk, akikor 48 ilyen táblácska telnék belőle, s vajon e pontosan négy tucat kis gazdaságccska tudna-e külön-külön a tulajdonosoknak ilyen kacifántos esztendőben is, m'nt amilyen az idei volt, ilyen szép jövedelmet biztosítani? Egyeseknek közülük. hétnyolcnak talán sikerüLne de a többi 40-nek bizony nem, mintahogy nem is sikerül a mórahalmi kisparasztok zömének sem. A mórahalmi egyéni gazdák közül sokan nem látják ezt a különbséget még te'jesen tisztán. A múlt évek sok bajából okulva még féltik kis vagyonaikat, de rövHe-en egyre többen látják majd Ée: erre semmi okuk. S mér most is vannak, akik lá'ják ezt. Gárgyán Mik'ós 12 holdas középparaszt sem régen írta alá az Űj Világ Ts7-ben a belépési nyilatkozat71 Csépi József