Délmagyarország, 1956. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-12 / 215. szám

dhmbgyírorszbg A Szerda, 1956. szeptember 12. /WVVYVVVvVVVVVVVVVVVVVWVVW VITAFÓRUM V^AAAiUAAAAA/XAAMAAAAAAAMA/JWÍ" SOK PEDAGÖGIAI KÉR­DÉST érintett Bóday Pál cikke, s egészségesnek látszó vitát indított el. Nekem a mozilátogatással kapcsolat­ban van néhány megjegyzé­sem, mint szülőnek a család védelmében, s mint nevelő­nek azért, hogy az ifjúságot is hallgassuk meg. Helyes az az elv, hogy a nevelésben az iskoláé legyen a vezető szerep. De viszont az ls igaz, hogy iskoláink java • része ezt a vezető szerepet tárgyi hiányosságok miatt sem tudja betölteni. Nincs elegendő tanterme az isko­láknak, sok helyen hiányzik a testneveléshez a tornate­rem, vagy a sportfelszerelés, a politechnika: munkához is­mét a felszerelés, a kultúr­munkóhoz a felszerelés és a helyiség. Van még tisztázni való a szocialista pedagógia terén is. Az eredmény min­denesetre az, hogy Ifjúsá­gunknak csak kisebb csoport­jánál érvényesül az iskola ha­tása, nagyobb részén^ az is­kola nevelő hatása gyenge. Ez az Iskolai "mag* szívcsen végzi a tanulást, részt vesz az ifjúsági életben. De peda­gógus kartársaim a meg­mondhatói, hogy a "magon* kívül sokan vannak. Az ifjú­ság egy tekintélyes csoport­jánál, különösen az általános iskolás korban, a család ve­zető szerepe érvényesül. Ez a hatás sokszor az iskola szem­pontjából is pozitív: a szülők a gyermeket kézügyességre, munkára nevelik, a szülök könyvei, a szülők szórakozása műveltségre, fogékonyságra neveli a gyermeket. Sok­szor azonban a családi hatás egészen negatív: a rossz csa­ládi élet rombolólag hat a gyermek iskolai magatartá­sára is. Persze ennek is van sokszor tárgyi alapja: rossz, zsúfolt lakás, játszóudvar hiánya. Végül elég nagy szá­mú az a csoport, mely neve­lőinek sem nagyon hisz, szü­leinek sem engedelmeskedik mindig, barátai és az utca ri­kító hatása alatt neveletlenné válik (bár nem nevelhetetlen­né). ök azok, akik máatt a mozilátogatást is szabályozni kellett. A családot és az ifjúságot is hallgassuk meg EZ A SZABÁLYOZÁS azonban ne csak tiltó rendel­kezésekből álljon. A mozi nem lehet jutalom tárgya. Nem "mindennapi* kenyér ugyan a mozi, de a tömegek, s így az ifjúság nevelésének és szórakozásának egyik fon­tos eszköze, örömmel álla­píthatjuk meg statisztikáink alapján, hogy egy főre ha­vonta már egy mozilátogatás jut. A városi lakosság nagy része pedig már hetente egy­szer moziba megy. Filmjeink nagy részét a középiskolás If­júság megnézheti, egy kis vá­logatással az általános Isko­lák felső tagozatának tanulói is. Sőt egyes filmeket az al­sósok is. Lehetne gondolkod­ni itt Szegeden is egy Ifjú­sági Mozi szervezéséről, vagy ifjúsági előadások szervezé­séről. De még ebben az eset­ben is — nemcsak a Bóday­családban, hanem sok csa­ládban szokás a családi mozi­látogatás — gondojunk az Is­kolai mozi-engedélyezés sza­bályozásánál arra, hogy a családi élet derűs órái közé tartozik a közös kirándulás, sétálás, mozilátogatás. S ez a szórakozás bürokratikus In­tézkedésektől függjön nyári szünetben is, s kérjen bocsá­natot Bóday elvtárs az iskola igazgatójától, mert a vakáció napjaiban elvitte leányát en­gedély nélkül moziba? S ha Budapesten nyaralt volna, táviratban kellett volna en­gedélyt kérnie? Ismerem, hogy az iskolák milyen mértékben szoktak csoportos látogatást szervez­ni, s így lehetővé tenni azt, hogy a tanulók nevelői fel­ügyelet mellett mehessenek moziba. Nem nagy mérték­ben. Csak egyes iskolák tö­rődnek vele, s egyes pedagó­gusok szokták a gyermekeket moziba kísérni. Márpedig a felügyelet és engedély nél­küli mozilátogatásnak meg­előzési formája az, hogy a nevelők gondoskodnak a ta­nulók szórakozásáról. A má­sik pedig az, hogy rendelete­ink alkalmazkodjanak az if­júság korához és az ellenőr­zés viszonyaihoz. A 18 éves fiataloknak is kisiskolások módjára írásban kell enge­délyt kérnd az osztályfőnök­től. Helyes ez? A gyakorlat mutatja, hogy nem, mert mindig "elfeledkeznek* ilysn módon kérni engedélyt. Hall­gassuk meg a családok véle­ményét is, sőt az ifjúság vé­leményét is. A Szabad Nép is közölte a DISZ-ről egy gim­nazista véleményét; sokkal helyesebb meghallgatni, mint tekintély-alapon elhall­gattatni őket. A nevelés kér­désében, s ilyen részletkér­désben ls, mint a mozllátogn­tás, csak akkor tudunk köz­véleményt kialakítani, ha minden véleményt meghall­gatunk, a hibás nézetekkel vi­tába szállunk, s ilyen viták után hozunk megfontolt hatá­rozatot. ADAM—ÉVA történetével kellett volna persze kezde­nem, de ezzel fejezem be. Er­ről — úgy gondolom — a tu­dósok szabadon vitázhatnak, hogy egyiptomi mlthosz-e, vagy Mezopotámiából szár­mazik, szabadon hiheti róla mindenki azt, amit akar, s szabadon mondhatja a törté­netet Bóday elvtárs is "szto­ri*-nak, én ebben ízléstelen­séget nem érzek. Nálunk a vallásellenes és a vallásos né­zetekenek szabadsága van, te­hát Ádám—Éva történetét el­hiszi, mlthoszként kezeli, "Sztori*-ként kezeli, vagy az emberiség keletkezésének tu­dománytalan magyarázatának tekinti ki-ki meggyőződése és világnézete szerint. Giday Kálmán SZAKSZERVEZETI KÖZLEMÉNY A Közalkalmazottak Szak­szervezetének Csongrád me­gyei Területi Bizottsága fel­kéri azokat a szakszervezeti tagokat, akik 1945 előtt lép­tek a szakszervezetbe és tag­ságukat igazolni tudják, nyil­vántartásba vétel végett je­lentkezzenek a területi bi­zottságnál. Területi bizottság •truccfwar rózsaszínű lelkét! Tiltakozzunk szaktársak, tiltakozzunk!II Miután tiltakoztak az iroda tisztviselői, íróasztalukhoz ül­tek és serényen készítették a kö­zel ezeroldalas negyedévi jelen­tést a Madarak és Fák jelenlegi állásáról és jövőbeni ragyogó perspektívájáról. T? zenkivül semmi rendkívüli dolog nem történt. Folyt, folydogált az iroda egyenletes munkája, a madarak pedig mit sem sejtve élték oktalan, állathoz illő életüket az ősziesen bólogató fákon. Ámde este S. Bürger Jánosné szül.: Ny. Polgár Stefánia így szólott hites urához: — Te, János — mondja — hát harminc évi viszonylag háborítat­lan házasságunk után kell nekem észrevennem, hogy titkolsz előt­tem valamit...? S. Biirgcrnek a lélegzete is el­akadt. Hogy ö ..., alti még gon­dolatban is csak ritkán szegte meg a hitvesi hűséget..., neki lenne rejtegetnivalója ...? — Ne is hebegj — szólott is­mét neje. (Pedig nem is hebe­gett, mivel cgy szót sem tudott összeszorult torkán kipréselni). — Figyeltelek reggel, te utolsó, te vén kéjenc, láttam, hogy az új­ságot kétszer is kezedbe vetted. Ilyen csak huszonöt évvel eze­lőtt történt az én házamban, mi­kor arról a színésznőről firkált cikkeket habzsoltad... De te azt hiszed, hogy én hülye va­gyok, hogy én analfabéta va­gyok ...! Mosogatás után én is elolvastam azt a szennyes verset és isten — meg Zadlacsekné — a tanúm, hogy az izgalomtól majd összeestem.. > - Gyalázat, tisztelt kartársa- M'kor a vihar már csendesed­im, gyalázat! Pornográfia, az át- ni kezdett, így szólott S. Bürger kos babonák sajtó útján való nejéhez: terjesztése. Ne engedjük megfér- — Nézd, Stefániám! Nem ta­tösni eljövendő dédunokáink' gadom, valóban kétszer olvastam C picsz-Bürger János miután elolvasta a reggeli lapot, megcsóválta tisztességben meg­őszült fejét. Arcát — melyre at egyértelmű évek félelmének unalma telepedett — gúnyos fél­mosoly árnyékolta be. Nahát, nohát.. > — hajtogatta, miközben kikanalazta kávéja ma­radékát a csésze fenekén megüle­pedett cukorral jegyütt. Nahát — jelentette ki körül­belül azzal a mély értelemmel, mint fentebb — cs másodjára is elolvasta ezt a verset: Egyszer egy kis struccmadár — Mb.it alig húzta már, sajdult, jajdult minden tagja — eltévedt a sivatagba'. Szomjan eped, éhen szenved s tátja, hogy egy bucka mellett Idegesen poroszkál a rfltszSrü oroszlán. t'ccul fejit a fövenybe struccszerden behelyezte, s leje helyett másik része merengett a messzeségbe. Szellem — llvbltl a nagy vad s nekivág a sivatagnak, — mivelhogy az oroszlánok hisznek niég a babonának. — Tz a mese, s tanulsága legalábbis ennyi: hogyha nem bízol fejedbe' homokba keli tenni. •. S Bürger Jánost az események egyébként nehezen zökkentik ki kerékvágásából — ez a strucc­liistórin sem kavarta volna fel lelke nyugalmát, ha másnap .. > Ugyanis másnap reggel az igazgató röpgyülésre hívta egybe a Madarakat és Fákat Gondozó Iroda tisztviselőit, — kiknek so­rában volt S. Bürger is — és kö­rülbelül a kővetkező szavak hagyták cl fogai sövényét: Névadó ünnepség a szőregi művelődési otthonban Szombaton tartotta a sző­regi Tömörkény István Mű­velődési Otthon névadó ün­nepségét. Az ünnepségen a TTIT rendezésében Tömör­kény István munkásságát be­mutató irodalmi-est volt. A népes közönség előtt dr. Ma­dácsy László főiskolai tanár tartott Tömörkény életét és művészetét ismertető elő­adást, melyet Kovács János, a Szegedi Nemzeti Színház művésze Tömörkény és Móra elbeszéléseikkel, Moldován Stefánia, a Szegedi Nemzeti Színház művésznője pedig énekszámokkal illusztrált. Az előadás végén Madácsy László leplezte le az egybe­gyűltek tapsa közben a mú­zeum által adományozott és a művelődési otthon nagyter­mének falában elhelyezett Tömörkény István arcmását ábrázoló domborművet. Ma este mégis elmegyek Nézd, a nap a domb szélére ül. Kék, vizekbe szórta aranyát, —* lehorzsólta bőrét a torony, s felhő-gyolcsot tart idétlenül. Mit is mondjak? jól tudom, szeretsz, de megkopott már minden szavam, mint útszélen búsuló kereszt — s elköszönni csak némán tudok, Ugy hozzád köt minden idegem, mint a horgony... de csak bámulom, halmaidon mint rezdül a pötty: így búcsúzom tőled — idebenn. így... már szinte észrevétlenül: látom, szemed virág-szomorú, hajadból majd az est szétterül •= vérbő ajkad lázadó pipacs, -j Gyengédségre-erős a karod, jószívű vagy, szerény, mint a fű, — ha éheztem, te enni adtál, s nem kérdezted tőlem: ki vagyok. — és ma este mégis elmegyeSk.n nézd, a nap is rászánta magát: megsimogat néhány levelet s elballag az erdő fái közt. MAGYAR V. LÁSZLÓ Pedagógus — gondok a szegedi járásban azt az utálatos firkálmányt. Dc csak azért, hogy a jó erkölcsök védelmében ízzé-porrá zúzhas­sam. Vacsora utón pedig így kezdte zúzni izzé-porrá: — Tudod, először is hemzseg a fércmű a tárgyi tévedésektől. Mert, ha ez az utolsó firkász (kerüljön csak a kezeim közé), már mindenáron a mi irodánkat akarja támadni — hát legalább a minisztérium által jóváhagyott Hatásköri Jegyzéket nézhette volna meg. Abból világosan ki­derül, hogy mi kizárólag mada­rakkal és fákkal foglalkozunk. Jóllehet, a strucc egyes túlzó in­tézkedések szerint madárnak mi­nősült, de hála bölcs Cikklislánk­nak, idén törölték. Az oroszlán­ról pedig az Egyeztető Bizottság már régebben kimondta, hogy nem tartozik a szárnyasok rend­jébe. — Tudod szivecském, ami­kor még a kiskirályok dirigáltak, altkor csatolták hozzánk ..-. de ez már a múlté, ilyen soha nem fog előfordulni. Mikor felesége — csüngx'e bár férje bölcs szavain — szerényen megjegyezte, hogy az oroszlánt tulajdonképpen nagykirálynak is lehelne nevezni — a szomszéd szobából hatalmas durranás zaja verte fel a meghitt társalgás csendjét. P isiiké, a kis unoka lépett a szobába, kezében pará­nyira zsugorodott színes gumi­foszlánnyal — ést szepegve így szólott: — Jaj, nagyanyuskám, jaj nagyapuskám, tetszik látni mond­tam én reggel, hogy ne tessék annyira felfújni. Most itt van ni, szétpukkadt a luftballonom. A nagyszülők jelentős pillan­tást váltottak, megmosták a gye-1 rek lábát — és maguk is nyugo­vóra tértek. Bóday Pál Az osztatlan és részben osztott iskolák osztatlan Jel­legének felszámolása már régóta foglalkoztatja a Sze­gedi Járási Tanácsot. Most már nem a tanerőihiány, ha­nem egyéb tárgyi feltételek akadályozzák a munkát — mondja Szél Tamás, a járási tanács oktatási osztályának vezetője és Pálréti Ágoston tanulmányi felügyelő. Az ő tájékoztatásuk alapján pró­bálunk most képet festeni néhány sürgető problémáról. Kezdjük talán Sövényhá­za-Pitricsommal, azzal a két sor házzal, amelynek egyik felel Dóchoz, a másik fele Sövényházához tartozik. A két sor házból ötven gyerek jár általános iskolába, ha az iskola épületét iskolának lehet nevezni, mert az egyetlen tantermű iskola valamikor kocsmai he­lyiség volt, ahol most négy alsó tagozatos osztály zsúfo­lódik össze évről évre. De, mert a két sor ház nem kije­lölt tanyaközpont, az "isko­lába* nem lehet beruházást eszközölni. Ehhez az öt-hat évvel ezelőtt hirtelen csinált iskolához nincs tanítói lakás sem, a tanítónő olyan helyen lakik, ahol nem lehet fűteni, mert nincs kémény. A Csorva-Ruki Il-es iskola részben osztott. Itt egyetlen tanteremben 130 gyerek ta­nul fölváltva A részben osz­tottság azt jelenti, hogy há­rom tanító három váltott rendszerben tanít, vagyis egy váltás tanítást ideje 2—2 és félóra A gyermekekért, a ta­nítási idó jobb kihasználásá­ért, a tanerők jobb megbecsü­léséért a szülők már vállal­ták, hogy társadalmi munkában épitenek az iskolához még egy tanter­met. Építkezési anyag is volt, csak építési engedélyt nem adott a járási vkg osztály, mert ez a terület sem tanya­központ, a lakóterület ugyan­is szétszórt jellegű. Altalános probléma a sze­gedi járás 143 iskolájában, melyből több mint száz a ta­nyavilágra esik, hogy nincs elegendő és megfelelő tanítói lakás. A Horthy-rendszer hatosztályos népiskolái okta­táshoz "elég volt* iskolánként egy tanitó egy kicsi lakással, mert nem becsülték többre sem a tanítót, sem a parasz­tok gyerekeit. Most viszont nagyon kellenének a tant tói lakások, különösen oda, ahol soktanerős az iskola, hogyne Szegedről és máshonnét utaz­gassanak, vagy karikázgassa­nak napi 3—4 órát a tanítók és a tanárok. A második ötéves tervben az a cél, hegy a tanyavilág­ban úgynevezett iskolai kör­zeteket építsünk ki, ahol megfelelő alsó és felső tago­zatú iskolák fogadják majd a tanulókat. A 8—10—15 ki­lométerről érkező gyerekek­nek viszont kollégiumok is kellenének, függetlenül attól, hogy az eső, a sár és a hábo­rította, szinte járhatatlan dű­lőutak helyét második ötéves tervünkben járható utak váltják majd fel. Ennek kap­csán fontos felfigyelni arra, hogy a kollégiumok említé­sére máris borsókázik sok parasztszülő háta, mert így elesnek az "Olcsó* gyermeki munkaerőtől, amit — mintha itt nem tör­tént volna semmi 1945 után — mind a mai napig befog­nak kora délutántól este-va­kulásig, az egyéni gazdák épp úgy a néhány holdacská­jukra, mint a termelőszövet­kezetiek a háztáji gazdaság megművelésére, vagy az ál­latok őrzésére. Jernei-hegy­ről a Forráskűtra, Királyha­lomról a Dobó erdőre és Mó­rahalomra járnak be a gye­rekek tanulni a már osztott rendszerű, szakos tanárokkal ellátott iskolákba. A szülők mégis azt kérték nemrégen, hogy állítsák vissza terüle­tükre a korábbi I—VIII. osz­tályos osztatlanságot, hogy a gyerek idejében hazaérjen, illetve ki a földbe, mert másképpen nem tudják ter­melési kötelezettségeiket tel­jesíteni. Eléggé általános, hogy a szülők egyszerűen visszatart­ják gyereküket az iskolába­járástól egy-két napig, né­hány napig, ha kukoricatö­résre, krumpliszedésre, vagy más sürgős mezőgazdasági munka elvégzésére van szük­ség. Az ember azt hinné, hogy az ilyen szülőkkel a gyerek és a jövendő népgaz­daság érdekében eljár a mi törvénykezésünk. Hogy is áll ez a törvénykezés? Első eset­ben való szándékos mulasz­tásért igazgatói intés jár, a másodikért a helyben szoká­sos napszámbér fele—20—30 forint —, a harmadikért a teljes napszámbér, a követ­kezőért kétszeres napszám­bér és végül a gyerekét notó­rikusam visszatartó szülővel a járási szabálysértést vizs­gáló bizottság járna cl — er­re rendelet is van —, ha elj'árna, ötezer forintig terjedő bír­sággal. Ez ideig csak a tápéi ördögh Józsefet büntették: meg 500 forintra, mert lányát nem járatta az általános is­kolába. Ezt a szomorú 500 fo­rintot azonban a mai napig sem hajtották be. De miért is hajtották volna be, amikor Csengele, Deszk és Gyálarét tanácsai sem büntetik meg azokat a termelőszövetkezeti szülőket, akik sokszor a ház­táji gazdaságba parancsolják gyereküket az iskolába kül­dés helyett. Terhes Ede, a gyálaréti ta­nácstitkár is "jó* példával "járt elől*, ö sem bírságolt, mert az ő lánya sem végezte el az általános iskola nyolca­dik osztályát. Az apa bánja már, mert a lányát emiatt nem vették fel a szülésznő­képzőbe. . Ügylátszik, kevés a falusi tanítók és tanárok tüdeje ah­hoz, hogy a folytonos szülői látogatásuk során meggyőz­zék azokat a szülőket, akik erőnek erejével akadályozzák a gyerekükei abban, hogy emberebb embe­rekké váljanak, hogy az is­kolában szerzett tudás alap­ján folytassák a szülők mun­káját. Mert miért is épülne Csengelén a decemberre el­készülő négytantermes iskola és jövőre Kisteleken az a nyolctantermes új iskola, meg Dócon, Forráskúton és Zsombón miért épültek a 2— 4 tantermes iskolák* s miért épül Tápén és Algyőn 1958-ig négy-négytantermes új is­kola, ha nem a parasztság gyermekeiért, ha nem a ma­gyar mezőgazdaság jövendő­jéért? Röszkén megértik a szülők, hogy miért kell járni a gye­rekeknek rendszeresen isko­lába, megértik, hogy miért olyan jelentős az a lépés, hogy nincs már szakos taná­rokban sem hiány Szeged já­rás 143 iskolájában. Ám, ahol sürgős a cselekvés, ott csele­kedjen a járási tanács is, még a körzetek kicsit távoli kialakításáig ott, ahol tante­remhiány van és szoronga­nak, zsúfolódnak — s emiatt keveset tudnak gyarapítani maguknak és a jövőnek — a tanyai és a falusi gyerekek. Lődi Ferenc Közgyűlést fart a Magyar Irók Szövetsége A Magyar írók Szövetsége szeptember 17-én rgésznnpos közgyűlést tart a I3u<lape9li Vá­rosi Tanács V., Váci utca 62. szám nlatli üléstermében. Elnöki megnyitót Veres Péter mond, majd utána következik a köz­gyűlés szerveinek megválasztás sa. Az elnökség és a titkárság rö­vid beszámolóját az írószövetség munkájáról Képes Góza tarljn. Ezen a közgyűlésen történik meg a Magyar írók Szövetsége Alapszabályainak módosítása is, majd megválasztják az új elnök­séget*

Next

/
Thumbnails
Contents