Délmagyarország, 1956. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-30 / 231. szám

*T VAG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZEGED VAROS ES A SZEGEDI JÁRÁS DOLGOZÓINAK LAPJA Mai számunkból: Tito elvtárs szovjetunióbeli utazása baráti viszonzása Hruscsov elvtárs jugoszláviai látogatásának (2. oldal) Az értelmiségi politikánkról szóló határozat ügye Szegeden (3. oldal) XII. évfolyam, 231. szám Ara: 50 fillér Vasárnap, 1956. szept. 30. HONVÉDSÉGÜNK A néphadsereg napja, amely hatodszor virradt ránk, új ünnep népünk naptárá­ban. Fiatal ünnep — mint ahogy a felszaba­dulással együtt született néphadseregünk maga is fiatal — de megünneplése már szorosan hozzátartozik új, szabad életünk­höz. Mondhatjuk: hagyományossá vált. Hagyományossá vált az is, hogy ezen a napon, amikor dolgozó népünk katonafiait köszönti, s amikor katonáink ismételten hitet tesznek népünk, pártunk és kormá­nyunk iránti hűségükről, az első gondola­tok a múltba szállnak: a száznyolc eszten­dővel ezelőtti szeptember 29-re emléke­zünk. Arra a történelmi napra, amikor első csatáját vívta, s első győzelmét aratta a szabadságharc honvédserege. Ez az első küzdelmes ütközet, a márciusi vívmányok megsemmisítésére, a magyar szabadság el­tiprására törő túlerejű ellenség feletti ve­lencei—pákozdi diadal, döntő szerepet ját­szott az 1848—1849-es forradalom és sza­badságharc további menetében. Haladó katonai hagyományaink feleleve­nítése, nem érdekes régiségeink gyűjtöge­tése, hanem erőmerítés a haza védelmé­vel kapcsolatos jelenlegi és jövőbeni fel­adatainkhoz. A velencei—pákozdi csata év­fordulóján is elsősorban a mi feladatainkra és az ezek végrehajtását elősegítő törté­nelmi tanulságokra irányítjuk figyelmün­ket. E tanulságok között a legfontosabb — és éppen ezért évről évre ennek jegyében ünnepeljük a néphadsereg napját — a nép és a hadsereg széttéphetetlen egysége. Mi az alapja népünk és hadseregünk minden eddiginél szilárdabb, megbontha­ta'tlar.abb egységének? Mindenekelőtt az, hogy a felszabadulás óta eltelt időszakban gyökeres változás ment végbe hazánkban s e változással együtt ennek eredménye­ként népünk újtípusú hadsereget terem­tett. Ez az újtípusú hadsereg azért tudott megbonthatatlanul összeforrni a magyar nép millióival, mert maguk a dolgozók te­remtették meg. A felszabadulás első nap­jaiban való megszervezésétől kezdve a dol­gozók két kezük munkájával hozták létre és biztosítják anyagi alapjait, s minden posztján maguk a munkások, parasztok, ér­telmiségiek teljesítenek benne szolgálatot. De a hadseregünk nemcsak azért igazi néphadsereg, mert maguk a dolgozók hoz­ták létre, s tartják fenn, s nem is csak azért, mert harcosai, tiszthelyettesei, tiszt­jei és tábornokai egyaránt a nép fiai, ha­nem azért is, mert nincs más feladata, mint a nép ügyének, a munkások és pa­rasztok hatalmának, épülő szocialista ha­zánknak védelmezése. Néphadseregünket, a hatalom birtoká­ban lévő munkások és parasztok fegyveres erejét szeretettel és bizalommal veszik kö­rül dolgozóink. Szeretik katonáit, akitc az elmúlt évek során számtalanszor bebi­zonyították helytállásukat, hősiességüket és áldozatkészségüket. Bíznak katonáik­ban, mert 'tudják, hogy jól kihasználják a kiképzésre szolgáló időt, állandóan növelik szakmai és politikai tudásukat és szilár­dan követik pártunk politikáját. Bíznak hadseregünkben, mert tudják, hogy fegy­verbarátaival — a hatalmas szovjet had­sereggel és a népi demokráciák fegyveres erőivel — együttműködve képes minden ellenséges támadás visszaverésére. Az, hogy népünk a magáénak tekinti hadseregünket, szereti és bízik benne, nagyszerű, felemelő érzést jelent katonáinK számára, de fontos kötelességeket is ró rá­juk és megköveteli, hogy tovább erősítsék a nép és a hadsereg közötti kapcsolatokat. E kapcsolatok erősítésének fontossága kü­lönösen szembetűnik, ha végigpillantunk napjaink kül- és belpolitikai eseményein. Ezek az események azt mutatják, bogy bár a szocialista tábor hatalmas — és nem eredménytelen — erőfeszítéseket tesz a feszültség enyhítéséért, a béke biztosításá­ért, az agresszív imperialista körök min­den lehetőséget megragadnak a nemzet­közi légkör megzavarására. Elegendő itt csak arra gondolni, hogy milyen veszélyes, az egész világot könnyen lángba borítható játékot kezdtek a tűzzel az angol és francia reakciós erők a Szuezi-csatorna államosítá­sával kapcsolatban. Vagy gondoljunk a legutóbbi nyugat-németországi események­re, a Német Kommunista Párt betiltására, mely a támadó német hadsereg gyorsított ütemű felfegyverzésével együtt kísérteti­esen emlékeztet a második világháborút előkészítő náci mesterkedésekre. Nyilván­való, hogy az ilyen külpolitikai helyzetből nemcsak azt a következtetést kell levon­nunk, hogy a hadsereg jelentősége nem csökken, hanem azt is, hogy további erőfe­szítéseket kell tennünk erősítése érdeké­ben. Ez a következtetés nem áll ellentétben azzal, hogy ezekben a napokban folyik fegyveres erőink létszámának 15 ezer fővel való csökkentése. Annak megértését, hogy ' itt nincs ellentét, nagyban elősegíti pár­tunk Központi Vezetőségének legutóbbi ülése, a Politika'i Bizottság ott elhangzott beszámolója. "Honvédelmünket és államvé­delmünket megint csak nem létszámban növeljük, ellenkezőleg, csökkenteni kíván­juk, azonban minőségben megjavítjuk*. Honvédelmünk minőségi erősítése szá­mos tényezőtől függ. A Politikai Bizottság ezek között sorolja fel a nép és a hadsereg kapcsolatának további erősítését. "Bizto­sítjuk — olvashatjuk a beszámolóban —, hogy hadseregünket és államvédelmi szer­veinket, valamint rendőrségünket, amelyre hazánknak nagy szüksége van, népünk mind odaadóbban támogassa*. Az elmúlt évek során bebizonyosodott, hogy milyen jó hatást váltanak ki a külön­böző kulturális és sport-megmozdulások, a művészeti csoportok cseréi, az üzemekben és termelőszövetkezetekben tett látogatá­sok, vagy a dolgozók vendégül látása a lak­tanyákban. Igen hasznosnak bizonyult az eredményekről való beszámolás, a kiválók kölcsönös népszerűsítése is. Szervezettebbé, és melegebbé kell -tennünk az alakulatok DISZ-szervezeteivel való kapcsolatokat is, hogy segítségükkel még eredményesebben járulhassunk hozzá a magyar ifjúság hon­védelmi neveléséhez. Mindenben segíte­nünk kell a Magyar önkéntes Honvédelmi Szövetség munkáját is. Számos más területet lehetne még felso­rolni, melyeken a munka megjavításában előbbre lehet vinni a dolgpzó nép és a had­sereg kapcsolatának ügyét. Párt- és DISZ­szervezeteinknek, valamint alakulataink parancsnoki karának és politikai munká­sainak erre fel kell használniok az idei, az eddigieknél színesebb, sokrétűbb és benső­ségesebb néphadsereg napi ünnepségeket is — szem előtt tartva, hogy ezek az ünnep­ségek csak akkor válhatnak igazán a nép és a hadsereg széttéphetetlen egységének ünnepévé, ha nemcsak ezen a napon, hanem utána is állandóan teljes erővel munkál­kodunk e kapcsolatok fejlesztésén. I Kiss László százados „Népünk nyugodtan dolgozhat, békéjét jól kiképzett hadsereg védi" Ünnepség a Szegedi Nemzeti Színházban a Néphadsereg Napján Szombaton este 8 óra után néhány perccel }elgördült a Szegedi Nemzeti Színház függönye és a himnusz hangjaival kezdetét vette a néphadsereg napja alkalmából ren­dezett ünnepség. A színpad piros hátterén, Népköztársaságunk címere alatt, egy nemzetiszínű és egy vörös lobogóval díszl­ett táblán jelmondat hirdette: „hljen néphadseregünk, bé­kénk és függetlenségünk védel mezője!" Az ünnepi díszelnök­ségben helyet foglaltak néphadseregünk és rendőrségünk helyi képviselői és vezetői, Ábrahám Antal, a Csongrád megyei Párt­bizottság titkára, a város ve, zetői, Vcreska András, a városi pártbizottság másodtitká ra, Dénes Leó, a Városi Tanács végrehajtó bizottságának elnöke, Móricz Béláné, a Hazafias Nép­front városi titkára és többen mások. Az ünnepséget Halász Gyula főhadnagy, helyőrségi parancsnok nyitotta meg, üdvö­zölte a megjelenteket és jelolvasta a Hazafias Népfront üdvözlő táviratát. Majd Kiss László százados, helyőrségi politikai he­lyettes mondott ünnepi beszéd el. — A Magyar Népköztársa- gyűlölje a népek szabadságé ság kormánya öt évvel ez­előtt, szeptember 29-ét, a di­csőséges 1848—49-es forrada­lom és szabadságharc velen­cei—pákozdi ütközetének év­fordulóját a magyar néphad­sereg napjává nyilvánította — kezdte ünnepi beszédét, majd ismertette a pákozdi csata előzményeit és körül nak és haladásának elgán­csolóit, mint dicső őseink. — Hadseregünk azért fejlődőit, azért válhatott a dolgozók hatalmának szi­lárd támaszává, mert a párt vezeti. A párt neveli hadseregünk katonáit szocialista hazafiak. ményeit és a dicsőséges ütkö- ká áld02att{ész harcosokká. zet lefolyását. — A pákozdi csatéban az igaz ügy, a nép ügye, a sza­badságharcosok izzó haza­szeretete, lelkesedése és ál­dozatkészsége győzött a túl­erőben lévő reakciós zsoldo­sok felett. — A haladás élcsapatá­ban harcolt a magyar nép f f akkor is, csakúgy, mint (Jnnepseqek a nepnadsereq napján ma, s ezért büszke dlcso i- » ' Szombaton megkezdődtek Sze- sőgek Dolgozó népünkkel szembeni kötelességünknek teszünk eleget, hazánk biztonságát szolgáljuk, amikor erősítjük pártunk vezető szerepét ala­kulatainknál. Csak a párt ve­zető szerepének, a kommu­nisták példamutatásának fo­kozásával tudja hadsere­günk a jövőben is eredmé­nyesen megoldani megtl«rzr­telő feladatát. — Néphadseregünk kato­nái a békés építőmunkából is példamutatóan kivették ré­szüket. A megismétlődő du­nai árvíznél éjt nappallá téve néztek farkasszemet a halál­lal, fáradságot nem kímélve, fagyhan és sárban, minden nehézséget leküzdve mentet­ték meg a lakosság életét, anyagi javait. — E napon néphadsere­günk tagjaiban elevenebben él az elhatá­rozás, hogy növelik tudá­sukat, tapasztalataikat, vasfegyelemmel szolgálják a hazát, a dolgozó népet. Népünk nyugodtan dolgoz­hat, építhet, hiszen békéjét, alkotó munkájának gyümöl­cseit véréből és húsából való erős, éber, fegyelmezett, jól kiképzett hadsereg védi! Az ünnepi beszéd után az Internacionálé hangjaival ért véget a műsor első része, majd gazdag művészi műsor következett, amelyen a Sze­gedi Nemzeti Színház művé­szei, továbbá üzemi művé­szeti csoportok léptek fel. ezért büszke dicső elődei, az 1848—49-es Siar­cok hőseinek dicső tetteire. — Azzal, hogy a Magyar Népköztársaság kormánya a pákozdi győzelem évforduló­ját nyilvánította néphadsere­günk napjává, azt a lelkesítő feladatot állította egész nép­hadseregünk elé, hogy ugyanolyan áldozatosan és izzóan szeresse a hazát, ugyanolyan szenvedélyesen geden a néphadsereg napja tisz­teletére rendezett ünnepségek. Délelőtt helyőrségi sporttalál­kozó volt a Törekvés-pályán, délután pedig mezei futóver­seny. Az üzemekben munka végeztével megemlékeztek az ünnep jelentőségéről. Ma folytatódnak az ünnep­reggel 9 órakor a Szé­chenyi téren megkoszorúzzák a szovjet hősi emlékművet, 10 órakor pedig térzenét adnak. Ugyancsak tíz órakor kezdőd­nek a Haladás-pálván a sport­versenyek döntői: lábdarygó-cs röplahdamérkőzésck. atlétikai, kerékpáros- és repülőmodellcző­versenyek. A belépés valnmcny­nyi rendezvényre díjtalan. Á népfrontnak széles, átfogó tömegmozgalommá kell lennie mondotta sajtótájékoztatója során Apró Antal elvtárs Apró Antal, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak elnöke, az MDP Politi­kai Bizottságának tagja, szombaton délelőtt megbe­szélést folytatott a magyar sajtó és a rádió számos mun­katársával a népfront-moz­galom kérdéseiről. Bevezetőjében a népfront­mozgalom néhány elvi vo­natkozású kérdésével foglal­kozott. A népfrontok szerepe a legutóbbi időben nemzetközi vonatkozásban is mind job­ban előtérbe kerül — mon­dotta. — Legutóbb Lengyel­országban, részben Cseh­szlovákiában, de most külö­nösen a Kínai Kommunista Párt kongresszusán a népi­nemzeti egység kérdése ez eddiginél jobban előtérbe ke­rült. Ez számos új elvi és gya­korlati kérdést vetett fel, amelyeitbői nekünk is ta­nulnunk kell. A népfront szerepének ér­telmezése sok változáson ment át az utóbbi tíz esz­tendőben. A párt III. kongreszusa­nak határozata, amely alap­jaiban helyesen jelölte meg a népfront szerepét, jelentő­ségét, kimondotta, hogy a népi demokrácia viszo­nyai között a népfrontnak széles, átfogó tömegmoz­galommá kell lennie, olyan tömegmozgalommá, amelyben a párt vezetésével tömörülnek a dolgozó osztá­lyok a szocializmus építése érdekében. A III. kongresszus tehát nem formális népfrontról beszélt, sőt élesen bírálta az előző évek politikáját, ami­kor elhanyagoltuk, háttérbe szorítottuk a népfrontot és tevékenysége a legtöbb eset­ben csak alkalmi akciókra szorítkozott. A kongresszus már 1954 májusában azt a feladatot állította elénk, hogy olyan népfrontot hoz­zunk létre, amely valóban kiszélesíti a proletárdiktatú­ra bázisát, demokratikus alapjait. — Ezek a tételek ma is (Folytatás a 2. oldalon} A néphadsereg napjára készültek Katonáink lelkesen készülőd tek a néphadsereg napjára. Képeinken a tüzérek pillana­tok alatt tüzelésre kész helyze tbe vontatják az ágyút s a tisztek egy csoportja, a te­repasztal mellett beszéli meg előzetesen a gyakorlatot.

Next

/
Thumbnails
Contents