Délmagyarország, 1956. augusztus (12. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-16 / 193. szám

WILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! MAGYARORSZÁG •WMMM^IlililliMIl^^ llllllll IfTlilf SZEGED VAROS ÉS A SZEGEDI JARAS DOLGOZÓINAK LAPJA XII. évfolyam, 193. szám Ara: 50 fillér Csütörtök, 1956. augusztus 16. Mai számunkból. A UAV és a Ruhagyár elnyerte a Minisztertanács cs a SZOT vörös vándorzászlaját (3. oldal) A Iondoni értkezlet az általános érdeklődés középpontjában (2. oldal) Értekezlet — a legérdekeltebb fél részvétele nélkül Huszonkét ország képviselői ülnek össze ma Londonban, hogy mintegy tíz napig tartó tanácskozásaik során — mint a három nyugati külügyminiszter két hét előtti londoni megbeszélései után kiadott záróközlemény leszögezi — "kidolgozzanak egy, a Szuezi-csatorna igazgatására és zavartalan működésének biztosítására hivatott nemzetközi rendszert, amely egyben meghatározza a csatorna jövőbeni státusát is*. Az értekezlet, amelynek megrendezésére olyan időpontban kerül sor, amikor az érdeklődós világszerte úgyszólván csak a Szuezi-csaftoma Társaság államosítása következtéiben előállt fejleményekre összpontosul, az államosítást követő napokhoz viszonyítva lényegesen enyhültebb légkörben lát munkához. Közvetlenül a csatornatársaság államosítása után ugyanis az a veszély fenyegetett, hogy az angol és a francia kormány kész fegyveres akcióba is kezdeni, "érdekeinek védelmében*. Az a tény azonban, hogy az Egyesült Államok nem támogatta egy ilyen katonai akció gondolatát, másrészt az arab államok és a haladó országok közvéleményének az egyiptomi lépést helyeslő állásfoglalása, legfőképpen azonban az, hogy egy fegyveres akció egy általános háború kirobbantásának a veszélyével jár, arra késztette az angol és a francia kormányt, hogy tárgyalások útján érjen el megegyezést. Az a nyugodt, tárgyilagos hang, amely Nasszer egyiptomi elnök vasárnapi beszédét jellemezte, szintén elősegítette a kedvezőbb légkör kialakulását. A legkevesebb, amit egy értekezlettől várni lehet, az. hogy létrehozza a megoldás legtöbb feltételét abban a kérdésben, amelynek rendezése érdekében összeült. Ha ebből a szempontból tekintünk a londoni értekezlet elé, úgy máris megállapíthatjuk: semmi valószínűsége sincs annak, hogy az értekezleten olyan határozatok szülessenek, amelyek alkalmasak a Szuezi-csatorna körül támadt bonyodalmak kiküszöbölésére és a csatorna legközelebbi jövőjének megnyugtató módon való rendezésére. Két körülmény mutat e feltevések valószínűségére. Az egyik az értekezlet összetétele, a másik pedig Egyiptom távolléte az értekezlet munkájától. A meghívottak névsorának közzétételekor nemzetközi körökben már általános volt az a vélemény — és ez a vélemény azóta csak megerősödött —, hogy a londoni értekezletre meghívott országok kiválogatása tendenciózus volt. Az értekezlet részvevőinek többségétől a három nyugati kormány ugyanis azt várja, hogy minden további nélkül fogadják el az eléjük terjesztett angol—francia—amerikai javaslatokat. Az a tény pedig, hogy Egyiptom, amelynek eljárásáról és legfontosabb érdekeiről az értekezlet dönteni kíván, távol maradt az értekezlettől, egymagában is kérdésessé teszi, hogy egyáltalán van-e a londoni értekezlet megtartásának értelme? Az a magatartás ugyanis, amelyet az angol és a francia kormány Egyiptommal szemben tanúsított, kizárta annak lehetőségét, hogy Egyiptom képviselői az értekezleten részt vegyenek. Természetes tehát, hogy távolmaradása következtében nem lehet arra kényszeríteni Egyiptom kormányát, hogy a londoni értekezlet döntéseit magára nézve érvényesnék ismerje el. A nemzetközi közvélemény álláspontját a Szovjetunió kormánynyilatkozata fogalmazta meg a legvilágosabban, amikor kijelentette, hogy véleménye szerint a londoni konferencia sem részvevői összeételénél, sem jellegénél és célkitűzésénél fogva nem tekinthető olyan nemzetközi értekezletnek, amely teljesjogú döntéseket hozhat a Szuezi-csatornára vonatkozóan. Kétségtelenül alapvető ellentétek varrnak a Szuezicsatorna Társaság államosítását ellenző nyugati államok és a csatornatársaság államosítását végrehajtó Egyiptom, valamint az egyiptomi eljárást támogató demokratikus és arab országok álláspontja között. A nyugati hatalmak szerint a Szuezi-csatorna Társaság Egyiptom részéről történő államosítása azt jelenti, hogy egy nemzet önkényesen és egyoldalúan birtokába vett egy olyan nemzetközi vállalatot, amely felelős azért, hogy fenntartsák és üzemben tartsák a Szuezi-csatornát úgy, hogy az 1888. október 29-én megkötött konstantinápolyi egyezmény valamennyi aláírója és haszonélvezője valóban igénybe vehesse azt a nemzetközi víziutat, amelytől a világ nagy részének biztonsága, kereskedelme és gazdasága függ. A nyugati álláspont szerint Egyiptom lépése azért is elitélendő, mert az egyiptomi kormány a jövőben önkényesen elzárhatja a csatornát a forgalom elől és akkor drágítja meg a csatornán való átkelés díját, amikor éppen neki tetszik. Ezzel szemben az egyiptomi kormány és az egyiptomi álláspontot támogató kormányok véleménye szerint senki sem vonhatja kétségbe egy szuverén ország azon jogát, hogy bármit államosítson saját területén, ha úgy véli, hogy az a nép és az állam szuverén érdekeit szolgálja. Túl ezen, az említett konstantinápolyi megállapodás sem ír elő kikötéseket a tulajdonjogi kérdésekben és ami szintén nagyon fontos, Egyiptom kormánya kész és képes arra, hogy üzemiben tartsa a Szuezicsatőrnát és, hogy biztosítsa a csatornán áthaladó forgalom szabadságát. A nyugati hatalmak a londoni értekezleten valószínűleg határozati javaslatot terjesztenek elő. E javaslat indítványozni fogja egy új nemzetközi társaság felállítását, amely üzemben tartaná a Szuezi-csatornát. Általános vélemény szerint a londoni értekezlet csak az első lépés a szuezi-kérdés tartós rendezése felé. Várható, hogy a Szovjetunió képviselői közvetítőként lépnek majd fel Egyiptom és a nyugati hatalmak között, hogy lehetővé tegyék egy ésszerű mindkét fél érdekeinek megfelelő álláspont kialakítását. Hegedűs András és Erdei Ferenc elvtársak sajtótájékoziatója időszerű politikai és gazdasági kérdésekről Hegedűs András, a Minisztertanács elnöke és Erdei Ferenc, a Minisztertanács elnökhelyettese szerdán délelőtt az Országházban sajtótájékoztatót tartott. A szerkesztőségek által feltett kérdésekre válaszolva tájékoztatták a magyar sajtó képviselőit az időszerű politikai és gazdasági kérdésekről. Hegedűs András elvtárs először a gazdasági jellegű kérdésekre válaszolt. — Hogyan teljesítjük export-kötelezettségeinket és melyek ezen a téren a legfőbb tennivalóink? — hangzott a Magyar Rádió szerkesztőségének kérdése. A Minisztertanács elnöke válaszában rámutatott, hogy exporttervünket az első félévben 4.2 százalékkal túlteljesítettük, s ez különösen azért jelentős, mert az elmúlt években az első félév e téren mindig nagyobb zökkenőkkel járt. Most. a baráti országokba irányuló exportunkat 9.3 százalékkal túlteljesítettük. A kapitalista országokba irányuló exportunk viszont a megtervezettnek csak 92.6 százaléka volt. Az első félévben nehézséget okozott, hogy a gépipar nem teljesítette exporttervét. Ez újból aláhúzza annak szükségességét, hogy gyorsabban kell emelni a műszaki színvonalat, s olyan korszerű géptípusokat . kell előállítanunk, amelveknek eladása könynyebb és előnyösebb népgazdaságunk számára. — Külkereskedelmi mérlegünk 1954-ig — folytatta — többször passzív volt. 1955ben és az idén azonban már jelentősen aktív. Fizetési mérlegünk az év első felében a baráti országok viszonylatában aktív, a tőkés örszágok. viszonylatában azonban még passzív volt. Ha terveinket folyamatosan teljesítjük, akkor ez évben az utóbbi is aktív lesz. A tőkés országokkal szemben fennálló tartozásaink nem nagyon magasak, azonban népgazdaságunk számára komoly megterhelést jelentenek, mert jelentős részük rövidlejáratú hitel. Nagy erőfeszítéseket teszünk, hogy két-három év alatt ezeket a terhes adósságokat teljesen megszüntessük. Ez elősegíti az ország külkereskedelmi helyzetének lényeges javulását, s bizonyos idő múlva a fizetési mérleg egyensúlyának kialakulását. Felmerült az a kérdés, hogy energiagazdálkodási problémáink megoldása szempontjából mi a jelentősége és értéke a magyar uránnak. Magyarország az eddigi kutatások szerint jelentős uránlelőhelyekkel rendelkezik. A kitermelhető uránmennyiség sok évtizedre fedezhetné Magyarország teljes villamosenergia-szükségletét. Természetes azonban, hogy ez: nem lehet egyszerűen villamosenergiára átalakítani, hanem előbb atomenergia telepeket kell létesíteni. Az atomenergia-telepek létesítése azonban a technika mai színvonalán még nagyon drága; egy kilowatt kapacitásra számítva a vízierőművek beruházási költségeivel ér fel. Mégis, figyelembe véve, hogy Magyarország energiában szegény, nagy erőfeszítéseket kell tennünk atomenergia-telepek létesítésére. Az első ilyen erőmű létesítéséhez a jövő évben már hozzákezdünk, a Szovjetunió segítségével. A Szovjetunió kormányától ehhez teljes támogatást kapunk. Megvan a lehetőség arra, hogy Magyarország az ipari atomenergiatelep létesítésében sok, iparilag fejlett nyugati államot megelőzzön. A továbbiakban ismertette, hogy a Központi Vezetőség és az országgyűlés határozatainak megfelelően a Minisztertanács intézkedési tervet dolgozott ki, amelynek megfelelően a következő hónapokban megtárgyalják a tervezés, a pénz- és anyaggazdálkodás, a statisztika, az üzemek szervezetének egyszerűsítését és megjavítását — beleértve az ipari üzemek irányításának kérdéseit is, továbbá a bérügyi és a munkaügyi rendelkezések egyszerűsítését és jelentősen megnövelik az üzemek igazgatóinak jogkörét. A Szabad Nép és az MTI szerkesztőségének a lakásépítkezésekkel kapcsolatos kérdéseire a Minisztertanács elnöke utalt az országgyűlés legutóbbi ülésén elhangzottakra és hozzátette, hogy az építőanyag-ellátás megjavításával a kormány továbbra is foglalkozik, de nagyon fontos, hogy az eddiginél jobban felhasználják ezen a téren a helyi lehetőségeket is. Több üzemben kísérletek folynak a lakásépítés meggyorsítására. Ezeket a kezdeményezéseket a kormány támogatja. — Fontos feladatunk a lakóházak karbantartása is. Erre a múlt esztendőben kétszer annyit fordítottunk, mint 1953-ban. Százmillió forinttal többet adunk a lakások karbantartására, mint amennyi a lakbérekből befolyik. Azonban még ez sem elég. Ezért növelni kell a lakások karbantartására fordított összeget, emellett nagyon fonto; — és most dolgozunk ilyenértelmű rendeleten —, hogy a lakókat jobban be tudjuk vonni a karbantartási munkákba. Nem a nagy karbantartási munkára gondolunk itt, hanem olyan kisebb javítanivalókra, amelyek elhanyagolása később nagyobb károkat okoz. A következő kérdés: Milyen szervek foglalkoznak az anyagi érdekeltséggel, amely a termelékenység gyors emelkedésének és az önköltség csökkentésének kulcskérdése? A válasz szerint ezzel több szerv is foglalkozik. Mindenekelőtt meg akarjuk szüntetni a prémium- és a bérügyek nagyfokú központosítását. Most dolgozunk egy olyan rendelet-tervezeten, amely a miniszterekre, az iparigazgatókra, sőt, bizonyos esetekben az igazgatókra bízza a prémium-feltételek megállapítását. Kiderült ugyanis hogy a Minisztertanács által megállapított prémium-feltételek nem alkalmazkodnak megfelelően az élethez. Ezután a Minisztertanács csak bizonyos irányelveket ad ki a prémium-feltételek megállapítására. Sokkal bonyolultabb a bérkérdés. Több üzem ben folytattunk bérezési kísérleteket és ezek eredményei alapján lényeges változást akarunk végrehajtani. Helyesnek látszik például egyes területeken a darabbérről áttérni az időbérre. Eddigi tapasztalataink azt mutatják, hogy a különböző módszereket — az időbért, a darabbért, a minőségi prémiumot — együtt és messzemenően a helyi viszonyok szerint kell alkalmazni. A Népszava szerkesztősége felvetette, hogy a kereskedelem egyes területein túlóradíj nélkül túlóráztatják az alkalmazottakat. A Minisztertanács elnöke válaszában kijelentette, hogy ezzel eddig a Minisztertanács még nem foglalkozott. A Belkereskedelmi Minisztérium feladata, hogy az ilyen eseteket megvizsgálja és megfelelő intézkedéseket foganatosítson. Hegedűs András az értelmiségiekről szóló kérdésére megválaszolásánál kiemelte, hogy előkészítés alatt áll az egyetemi és főiskolai oktatók fizetésrendezése, amelyet a kormány rövid időn belül megvalósít. A Magyar Nemzet és az Esti Budapest szerkesztőségének válaszolva a nyugdíjkérdésről tájékoztatta az újságírókat. Előkészületek történtek az új nyugdíjtörvény meghozatalára, amely valószínűleg decemberben kerül az országgyűlés elé. Ez a törvény többek között olyan kérdéseket is rendez, amelyekről a Központi Vezetőség ülésén és az országgyűlése i szó volt, így figyelembe veszi a régi szakmunkások jogos igényeit. Elmondotta azt is, hogy a kormány nem gondol a megvont nyugdíjak általános revíziójára, hiszen itt döntő százalékban a horthysta rendszer hűséges kiszolgálóiról, vezető tisztviselőiről volt szó, a nyilvánvaló igazságtalanságok esetében azonban egyéni elbírálás alapján szó lehet a revízióról. A Nők Lapja szerkesztőségének a gyermektelenség! adóval kapcsolatos kérdésére hangsúlyozta: lényegében arról van szó, hogy ez az adó társadalmi hozzájárulás a sokgyermekes családok családi pótlékához. Az állani évente 330 milliót vesz be gyermektelenségi adóból, ugyanakkor családi pótlékra ennek az összegnek több mint háromszorosát fizeti ki. Ha változtatásról lehet szó, akkor is nem az adót kell csökkenteni, hanem inkább a sokgyermekes családok családi pótlékát kellene emelni. A gyermektelenségi adó nem büntetés, hanem méltányos hozzájárulás ahhoz, hogy az állam minél hathatósabb segítséget tudjon a sokgyermekes családoknak nyújtani. — Kíván-e a kormány intézkedéseket tenni az albérleti díjak szabályozására? — kérdezte az Esti Budapest szerkesztősége. A Minisztertanács elnöke válaszában hangsúlyozta, hogy az albérleti díjakat külön rendelettel helytelen lenne szabályozta, viszont minden rendelkezésünkre álló eszközzel fellépünk az albérleti uzsora ellen. A nők munkába állításának megkönnyítésére hozott minisztertanácsi határozat végrehajtásáról beszélt ezután. Az utóbbi hónapokban ezen a téren javulás mutatkozik. Ha az év első hónapjának adatait összehasonlítjuk a júliusi adatokkal, akkor megállapíthatjuk, hogy Budapesten a nök most már sok'kai könnyebben kapnak munkát, mint az év első felében. Továbbra is gondoskodni kell azonban olyan gazdasági ágak fejlesztéséről, amelyekben nagyobb számú női munkaerőt lehet foglalkoztatni. — Azok a fiatalok, akiket nem vesznek fel az egyetemre, nem jelentkezhetnek az MTH szakiskoláira — észrevételezte a Szabad Ifjúság szerkesztősége. — Tudomásunk szerint — hangzott a válasz — az MTH szakiskoláin,, ahol érettségizettek tanulnak, nagyon fontos szakmákban, például esztergályos, marós, lakatos, nincs elég jelentkező. Ezek a szakmák egyre magasabb képzettséget követelnek és éppen ezért helyes lenne, ha érettségizett fiatalok jelentkeznének ezekre a szakiskolákra. Van olyan utasításunk, amely szerint azokban az MTH-iskolákban, aho] 24 érettségizett fiatal jelentkezik, számukra külön asztálkell szervezni. — Természetesen ma még nem tudjuk teljesen megoldani az ifjúság elhelyezésének minden felmerült kérdését. A Minisztertanács legutóbbi ülésén foglalkozott a fiatalok elhelyezésének egyes problémaival. A meghozott rendelkezések hatása természetesen nem jelentkezhet azonnal. Végrehajtása több hónapot vesz igénybe. ' Mindenesetre előrehaladást jelent az a rendelkezés, amely szerint az üzemek alkalmazhatnak 14—16 éves fiatalokat is, a helyi adottságoknak megfelelően négy-hatórás műszakra. A gyáraknak erre a célra külön béralapot biztosítunk. A rendelet megjelenése után nemcsak a kohó- és gépipar területén, hanem egyéb iparágakban, igy az élelmiszeriparban és a könynyűiparban is élhetnek az üzemek az új lehetőséggel, ami előnyös mind a fiatalok, mind az üzemek szempontjából. A napokban megjelenő rendelet végrehajtását szeptemberben kezdjük meg. — Mi a terv a személyzeti osztályokkal kapcsolatban, szó van-e a személyzeti osztályok és a munkaügyi osztályok összevonásáról? — hangzóit a következő kérdés. — Itt rögtön arra a kérdésre kellene válaszolnom — mondotta Hegedűs András —, amely nincs ugyan benne a kérdésben, de azért fel-felvetik, hogy tudniillik szükség van-e személyzeti osztályokra? Véleményem szerint nagyon is szükség van személyzeti osztályokra, különösen most, amikor fokozzuk az üzemek, helyi szervek önállóságát. Ezzel egyidejűleg természetesen meg kell erősítenünk a személyzeti osztályokat. A személyzeti osztályok és a munkaügyi osztályok egyesítése viszont az egyes minisztériumok hatáskörébe tartozik. Ezt nem lehet általánosan eldönteni, mert más a helyzet a Népművelési Minisztériumban, mint például a Kohó- és Gépipari Minisztériumban. A jövőben különösen az ipari minisztériumokban nagy feladat hárul majd a munkaügyi osztályokra, mivel hogy a bérügyi kérdések rendezése nagyrészt a miniszterekhez, illetve a szakszervezeti központokhoz kerül, ami növeli a munkaügyi osztályok szerepét. (Folytaid« a 2. oldalon.)