Délmagyarország, 1956. augusztus (12. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-12 / 190. szám

Vasárnap, 1956. augusztus lí? BtaÉn OELMBGYIIRORSZBS A szegedi pártaktíva értekezlete f '(Folytatás a 2. ófdalról.) hogyan és mennyiben megvalósulni. Ez sok tekintetben érthető A múltban bizony ezek a ki* jelentések, hogy „a néphez hú értelmiséget meg kell becsülni; meg kell adni a lehetőséget, hogy zavartalanul dolgozhassák; jobban be kell vonni a közélet irányításába" — sok esetben csak szavak maradtak. Ennek oka, hogy sem a pártbizottság, sem a pártszervezetek nem adtak kellő támogatást értelmiségünk +u dományos, műszaki, művészeti, nevelőmunkájához, képességeik, aktivitásuk teljes kibontakozásához és nem volt meg a kellő bizalom, amely elengedhetetlenül szükséges a szélesebbkörű, egészséges együttműködéshez. Ehhez hozzájárult még az is, hogy a pártbizottság keveset foglalkozott Szeged értelmiségének tevékenységével, munkájával, s így nem ismerhette azt alaposan. A Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusa és a Központi Vezetőség határozatai felfedték az e téren elkövetett hibákat, felnyitották a mi szemünket is és ezen útmutatások alapján a Szegedi Pártbizottság az utóbbi időben igyekezett és a jövőben még nagyobb mértékben igyekszik, hogy az elkövetett hibákat jóvátegye és kialakítsa a helyes együttműködés, a kölcsönös bizalom légkörét. Ezt nemcsak ígérjük, de tettekkel be is bizonyítjuk a tudomány munkásainak, művészeinek, műszaki értelmiségünknek és pedagógusainknak egyaránt. Egyben kérjük, hogy Szeged értelmisége hasonlóan cselekedjék és szívvellélekkel támogassa ezen együttműködés teljes megvalósulását. A fent említett hibák meglassították fejlődésünket, hiszen többet érhettünk volna el. Meg kell állapítani, hogy mindennek ellenére Szeged tudományos élete fejlődést mutat. Joggal lehetünk büszkék közel 20 Kossuth-díjas tudósunkra, akik közül többen már kétszer is megkapták ezt a magas kitüntetést. Olyan kiváló tudósaink vannak, mint Fodor Gábor, Ivanovics György, Kalmár László, SzőkefalviNagy Béla, Hetényi Géza és még mások, akik nemzetközi méretekben is dicsőséget szereztek városunknak és hazánknak. Megemlíthetjük Ábrahám Ambrus profeszszort, akinek gyűjteménye, anyaggazdagsága nemzetközi méretekben is kiemelkedő és akit munkásságáért az Indiai Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjává választott. Tudományos életünkben mind jobban tapasztalható a régi és új értelmiség együttműködése. Csak egy példát említsek: Rédey professzor és Szép Jenő főiskolai tanár együttműködése a számelméleti kutatások területén. Ez a kapcsolat tudományos és baráti kapcsolat. Meg kell állapítani azonban azt is, hogy erről, mint általános jelenségről még nem beszéltünk, mert ezek kibontakozását nagymértékben akadályozza a bizalmatlanság légköre. Elő kell segítenünk és rendszeressé kell tennünk annak az egészséges kezdeményezésnek a kibontakozását, amelyben az üzem és az egyetem természettudományi karának, a mezőgazdaság és tudományos intézmények összefogása mutatkozik meg a termelékenység fokozásáért, a minőség javításáért. Ebben továbbra is számítunk az egyetem és főiskola tanáraira, tanszemélyzetére, tudományos intézményeink szakembereire. A pedagógusok is számíthatnak a fokozottabb segítségre Beszélni kell értelmiségünk nagy rétegének, a pedagógusoknak munkájáról. Pedagógusaink nagy többsége fáradságot nem kímélve, türelmes munkával oktatja, neveli gyermekeinket, ifjúságunkat. Ezt az áldozatkész munkát hosszú időn át nem becsültük meg kellőképpen. Sokszor joggal sértette pedagógusainkat a származásnak, a múltnak egyoldalú, az évek óta végzett munkától elszakított értékelése. Ez párt és állami területen sokszor igazságtalansághoz vezetett. Sok esetben bizalmatlanok voltunk még az olyan kommunista pedagógusokkal szemben is, mint Toldi István elvtárs, Petőfitelepi Kossuth-díjas pedagógus. Hiba volt a Szegedi Pártbizottság részéről, hogy ezekre a jelenségekre nem figyelt fel időben. Sok esetben előfordult olyan hiba is a pártvégrehajtóbizottság részéről, hogy az elvi irányítás helyett operative avatkozott be az iskolák oktató-nevelő munkájába és az oktatási osztály hatáskörébe. Mindezek a hibák megnehezítették pedagógusaink munkáját és oda vezettek, hogy egészségtelenné vált a kapcsolat a pártbizottság és a pedagógusok egy része között. Ma már elmondhatjuk, hogy ennek a helytelen módszernek a nyomai kezdenek eltűnni és pedagógusaink társadalmi, erkölcsianyagi megbecsülése is mind jobban ténnyé válik. Ez érezteti jótékony hatását. A helyzet javulását az is bizonyítja, hogy a városi pártbizottság tagjai között 3 pedagógus van. Ugyanakkor el kell mondani azt is, hogy még akadnak — bár ritkán — olyan pedagógusok is, akik a rájuk bízott gyermekeket nem a nép, a haza szeretetére nevelik. Ezek nem számíthatnak és ne is számítsanak megbecsülésre, ezeket a becsületes, jószándékú nevelők, mint idegen testet, kiközösítik maguk közül. Pedagógusaink továbbra ls számíthatnak pártunk, államunk segítségére, társadalmi megbecsülésre és arra, hogy a Szegedi Pártbizottság még nagyobb körültekintéssel és figyelemmel kíséri munkájukat és segít problémáik megoldásában. Mi is számítunk arra, hogy pedagógusaink még lelkesebb, odaadóbb nevelői lesznek gyermekeinknek. a szegedi ifjúságnak. Pártunk és a Szegedi Pártbizottság mindent elkövet azért, hogy a szegedi értelmiséggel szemben elkövetett hibák utolsó maradványait is felszámolja és elvárja, hogy az elvtársak is aktívan közreműködjenek az egészséges, állandóan erősödő kapcsolat megteremtésében. v. Az állami élet demokratizálása Művészet, irodalom Művészeti és irodalmi életünkben sok bonyodalmat okozott a jobboldali elhajlás és ugyanakkor a párt-végrehajtóbizottság részéről több esetben megnyilatkozó szektás magatartás, különösképpen módszereinkben. Hiba volt az, hogy sokszor az iránymutatás helyett az alkotásba akartunk beleszólni. Ez nemcsak hogy megnehezítette az együttműködést, hanem ellenállást is váltott ki egyes íróinkból, művészeinkből. Ugyanakkor meg kell állapítani azt is, hogy a szegedi írók és költők műveikben kevéssé fordulnak a ma problémái felé, vagy ha .igen, abban nem keresik ás nem ábrázolják határozottan a pozitívot, az előremutatót, a hibákat pedig sokszor nem a realitásnak megfelelően mutatják be. Az utóbbi időben az írószövetségben lefolytatott vita sok elvi és személyi kérdést tisztázott. Ezek gyakorlati megvalósítása, általában irodalmi és művészeti életünkben a nyílt elvi viták meghonosítása, jótékonyan hatnak majd további fejlődésünkre. Ehhez a pártbizottság minden segítséget megad és íróinkra, művészeinkre a jövőben még erőteljesebben számítunk a szocialista ember formálásában, népünk világnézeti nevelésében. A szegedi színészek és képzőművészek már eddig is számtalanszor bebizonyították, hogy segítenek sajátos eszközeikkel pártunknak, dolgozó népünk nevelésében Olyan kiváló művészein* vannak, mint Kormos Lajos, aki + Munka Érdemérmet kapott kiváló művészi munkájáért, vagy Dómján Edit, aki 2.000 forintos nívódíjat kapott a budapesti fesztiválon. Jelentős munkát fejt ki a képzőművészet terén Winkler László festőművész, aki az utóbbi időben kitűnt Rédey László arcképe című művével, valamint Tápav Antal szobrászművészünk monumentális alkotásaival. Az írók és művészek munkájára továbbra is számítunk, még nagyobb mértékben, mert tudjuk, hogy ők is személy szerint érzik felelősségüket az országépítés rájuk háruló szakaszán, A Központi Vezetőség határozatában nagy gondot fordít állami életünk demokratizálására. Ezt tapasztalhattuk az országgyűlés mostani ülésszakán. Tény, hogy az országgyűlés korábbi munkájában nem volt meg az eleven élet, ülései, döntései formálisak voltak. Ez azt mutatja, hogy ott sem volt minden rendben, nem bontakozott ki az országgyűlés állami irányító tevékenysége. Ez a helyzet most gyökeresen megváltozott. Az országgyűlés múlt heti munkájában megnyilvánuló demokratizmus máris érezteti jótékony hatását. Ennek az egészséges, demokratizálódási folyamatnak a tanácsokban is messzemenően érvényesülnie kell, mert tanácsszerveinkben és tanácstagjainkban még nem elég elmélyült az a tudat, hogy helyi vonatkozásban a tanács a legfelsőbb államhatalmi és államigazgatási szerv, tehát ő a gazda. Ezért nem az egyszerű tanácstagok a hibásak, hanem elsősorban a tanácsok végrehajtó bizottságai, mert ennek a tudatnak a formálását elsősorban a végrehajtó bizottságoknak kell elősegíteniök. Emellett a párt-vb. is hibás, mert rajta keresztül a pártszervezeteknek is jobban ki kellett volna fejleszteni a tanácsok felelősségét, a város politikai, gazdasági és kulturális kérdései iránt. A bürokrácia még mindig felüti itt-ott a fejét, s ez .ellen is a tanácstagoknak kell felvenniük a harcot. A tanácsüléseken az eddigieknél sokkal jobban ki kell szélesíteni a tanácsdemokráciát, hogy a tanács tagjai valóban gazdái legyenek a városnak, hogy a tanács tényleges segítő és ellenőrző szerve legyen a végrehajtó bizottságnak s a szakigazgatási szerveknek. Ügy véljük, hogy a tanácsok ülésein is jobban ki kell fejleszteni az interpellációs jogot, hogy a tanácstagok kielégítő választ kapjanak felvetett kérdéseikre. Ahhoz, hogy a tanács tömegkapcsolata erősödjék és szélesedjék, elsősorban szükséges, hogy a tanács tagjai az őket megillető jogaikat és kötelességeiket gyakorolják. Ez persze nem megy magától, ehhez szükges a párt, a tömegszervezetek és tömegmozgalmak, különösen a Hazafias Népfront és a DISZ segítségnyújtása. Végrehajtóbizottságunk úgy értékeli, hogy tanácsi és szakigazgatási szerveink alapjában véve helytállnak, alkalmasak arra, hogy a jövőben is megoldják feladataikat. Azt a jogos igényt és kívánságot azonban fenntarthatjuk velük szemben, hogy még jobban helyezze c munkájuk előterébe a XX. kongresszus irányvonalát és szellemét és a KV július 18— 21-i ülésének határozatait, mert ez az egyedül járható út Szeged dolgozóival való összeforrottságra, együttműködésre. sének. Mindehhez a végrehajtóbizottságnak és pártszervezeteinknek is nagyobb támogatást kell nyújtaniok, mert a Központi Vezetőség határozata után elsősorban a kommunistáknak kell felismerniük a népfront-mozgalom jelentőségét és ennek megfelelően kell segíteni. Országunk életében fontos feladat a jövő nemzedék, az ifjúság nevelése. A Központi Vezetőség 1955. május 27-én hozott határozata óta megállapíthatjuk, hogy van fejlődés az ifjúsági mozgalomban, a nevelésben, a termelésben való helytállásban és a tanulásban. Ez annak tudható be, hogy tevékenyebbek a DISZvezetők és a szervezetek. Párt, állami és tömegszervezeteink is jobban támogatják az ifjúsági mozgalmat és nagyon sok elvtárs, mint például Bárkányi Ferencné, Gera Júlia, Toldi István, Döme Mihály, Bráth Klára, Busa Vilmosné és Pongrácz István és még sok elvtárs saját ügyének tekinti az ifjúság nevelését. A helyzettel mégsem lehetünk megelégedve. Miért? Mert a DISZ-nek nyújtott segítség még nem vált állandó jellegűvé, sokszor kampányszerű, hullámzó. Állandósítani kell a segítséget, a pártbizottságtól kiindulva az öszszes szervekig. A másik komoly hiba, hogy még nem tanultunk meg jól bánni a fiatalokkal. A türelmes, nevelőmunka sokszor ma is hiányzik részünkről. Sokszor azt akarjuk, hogy a fiatalok úgy viselkedjenek, mint az 50—60 éves öregek. Nem vesszük eléggé figyelembe a különböző korú ifjúság sajátos arculatát és korábban szigorúan pártkeretek köré szorítottuk a DISZmczgalmat. Nem eléggé tükröződik káderpolitikánkban sem az ifjúság iránti bizalom, bátortalanul állítjuk őket felelős posztra, vezető helyre. Ebből messzemenő tanulságokat kell levonni. A fiatalok nevelése nem könnyű, de szép és felelősségteljes feladat. Arra van szükség, hogy ne csak a DISZ, hanem minden szerv rendszeresen és kötelességszerűen foglalkozzék az ifjúsággal és szinte minden tanácskozáson ott legyen az ifjúság nevelési, gazdasági és kulturális problémája. A termelésben tovább lehet és kell fejleszteni azokat a mozgalmakat, amelyeknek — mint például a Szegedi Kenderben, a Ruhagyárban, a Gyufagyárban és még számos helyen — szép eredményei vannak. Ezek a legjobb bizonyítékai, hogy lehet kezdeményezni az ifjúsággal, csak megfelelően kell bánni velük. A beszámolóban tárgyalt feladatok megoldása komoly erőfeszítést követel meg minden párttagtól, de mindenekelőtt Szeged vezető kommunistáitól. A legfőbb feladat: politikailag, szervezetileg összekovácsolni pártunk egységét, mint legfőbb biztosítékát annak, hogy a pártunk által kitűzött célt végrehatjsuk. Feltétlenül érvényesíteni kelj a pártvezetés legfőbb elvét, a lenini kollektív vezetést. A pártdemokrácia messzemenő érvényesítésével meg kell teremteni az őszinte bíráló légkört, ugyanakkor biztosítani kell a centralizmus elvének betartását és meg kell szilárdítani a pártfegyelmet. El kell érni, hogy minden párttag és elsősorban a vezetők. fegyelmezetten hajtsák végre a párt határozatait és minden körülmények között szálljanak síkra a párt politikájáért. Nap mint nap ki kell mennünk a tömegek közé és fáradhatatlanul magyarázzuk a párt határozatát. A pártmunka előterébe a gazdaságos termelés elősegítését kell állítani. A vezetők éljenek a tömegek között, tartsanak tanácskozásokat, konzultációkat a dolgozókkal és minden vezető személyileg is foglalkozzék a dolgozók napi ügyes-bajos problémáival. Végrehaitóbizottságunkn ak meggyőződése, hogy azokat a feladatokat, amelyeket a Központi Vezetőség a párthatározatban megszab, a pártaktívával. a pártegységgel, Szeged dolgozóinak segítségével, egész népünk javára maradéktalanul végrehatjuk. A beszámoló után elhangzott felszólalásokat lapunk keddi számában közöljük. A Külügyminisztérium nyilatkozata a Szuezi-csaiorra államosításával kapcsolatban A Hazafias Népfront és a lömcgszervezetek helyzete A műszaki értelmiség mankója Néhány szót szeretnék szólni műszaki értelmiségünk munkásságáról. Műszaki értelmiségünk zöme tudása legjavát adja, szakmájában kísérleteket, kutatásokat végez, hogy ezzel is elősegítse a termelést mennyiségi és minőségi vonatkozásban. Egészséges és jó az a kooperáció, amely az egyes szakmák műszaki értelmisége között kialakult. Ebben a tevékeny együttműködésben és a helyes formák kialakításában komoly szerepe van a pártbizottság ipari osztályának, amely megtalálta a megfelelő módszert az irányításban és rendszeresen segíti a METESZ munkáját. Fel kell hívni azonban műszaki értelmiségünk figyelmét arra, hogy az iskolából most kikerült technikusok és fiatal mérnökök munkáját, beilleszkedését az üzem, a vállalat szervezetébe még jobban segítsék. E téren még igen sok a tennivaló. A fiatal műszakiak megfelelő támogatása eléggé ritka jelenség Szegeden. A Lemezgyárban a fiatal erdőmérnökök nem találják meg helyüket, nem szeretik meg szakmájukat, elkívánkoznak. Persze tudjuk, hogy ennek van másik oldala is. A fiatal műszakiak sokszor azt gondolják, hogy ha az iskolából kikerülnek, mindjárt főmérnöki állás vár rájuk. Ennek az elképzelésnek kialakításában az iskolai nevelés is hibás, mégis arra kérjük az idősebb, tapasztaltabb elvtársakat. segítsék, neveljék utódaikat, hogy széles látókörű, szakmailag kiváló emberekké váljanaík* Központi Vezetőségünk határozatában igen komoly helyet foglal el a Hazafias Népfront szerepe és munkája. Abban a demokratizálódási folyamatban, hogy társadalmunk minden rétegében, még a munkásosztály bizonyos részében is, helyreállítsuk a teljes bizalmat pártunk és kormányzatunk iránt, nagy szerep vár a Hazafias Népfront szegedi bizottságaira is. Népfront-mozgalmunk jelentős eredményeket mutat fel abban, hogy növelte a bizalmat rendszerünk iránt, segítette kibontakoztatni Szeged dolgozóiban az aktív békevágyat és elmélyítette a békés együttélés, a népek barátságának gondolatát. Több előadást szervezett a népi demokratikus országok életéről és gazdaságáról, továbbá Jugoszláviáról is, amellyel, mint szocializmust építő országgal, egyre jobban kialakítjuk a baráti és jószomszédi viszonyt. Azt is meg kell azonban mondani, hogy a népfrontmozgalom választott tagjainak egy része — köztük még kommunisták is — keveset, vagy egyáltalán nem segítette a népfront munkáját. Ennek voltak objektív akadályai is, mert sokáig nem értettük meg a Hazafias Népfront-mozgalom nagy nemzetépítő célját és hol előre szaladtunk, hol visszahúzódtunk. A Központi Vezetőség véget vetett e téren is a bizonytalanságnak és fő feladatként jelölte meg, hogy a Népfront, elsősorban a népi, nemzeti egység megszilárdítását segítse elő. Széfes körben magyarázza a párt, a kormány intézkedéseit és nevelje hazafias kötelességre a dolgozókat, segítse a tanácsokat munkájukban és teremtse meg az alapját a népfront-bizottságokban a kommunisták és pártonkívüliek baráti együttműködé-. A Magyar Népköztársaság Külügyminisztériuma a Szuezi-csatorna Társaságnak az Egyiptomi Köztársaság részéről, 1956. július 26-án történt államosításával kapcsolatban kormánya megbízásából a következőket tartja szükségesnek leszögezni: 1. Az Egyiptomi Köztársaság a Szuezi-csatorna Társaság állami tulajdonba vételével Egyiptom érdekeinek és a nemzetközi jog általános elveinek megfelelően járt el. A mai nemzetközi jog az államok szuverénitásának elvén épül fel. Az állami szuverenitásból következik, hogy minden állam szabadon rendelkezik a területén levő javakkal. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének a közgyűlés VII. ülésszakán, 1952. december 21-én hozott határozata is leszögezi, hogy -A népeknek természeti kincseik és erőforrásaik szabad felhasználására és kiaknázására való joga szuverénitásuk alkotó részét képezi és megfelel az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányában lefektetett célkitűzéseknek és elveknek-. 2. A Magyar Népköztársaság kormányát teljes mértékben kielégíti és megnyugtatja az Egyiptomi Köztársaság kormányának azon — az államosításra vonatkozó 1956. évi 285. számú törvényben is foglalt — kötelezettségvállalása, amely a Szuezi-csatornán való hajózás szabadságának biztosítására vonatkozik. A magyar kormány abban a tényben, hogy az államosítás óta a Szuezi-csatornáa zavartalanul folyik a hajóforgalom, ezen kötelezettségvállalás megvalósulását látja. 3. A Magyar Népköztársaság kormánya teljes mértékben magáévá teszi és tiszteletben tartja az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének VII. ülésszakán hozott fent idézett határozatát, amely ajánlja az ENSZ összes tagállamainak: "Tartózkodjanak minden olyan eljárástól, amelynek célja közvetlenül vagy közvetve, valamely állam megakadályozása abban, hogy természeti erőforrásai felett szuverénitását gyaV^™'hassa-. Nem kerüli el azonban a magyar kormány figyelmét, hogy egyes nyugati államok az állami szuverénitás elvének megsértésével — figyelmen kívül hagyva az ENSZ idézett határozatát — ebben a kérdésben a legkülönbözőbb formában nyomást igyekeznek gya:. n az Egyiptomi Köztársaságra. A magyar kormány véleménye szerint az ilyen beavatkozás csak hátrányos következményekkel járhat a népek békéje szempontjából. az adott probléma megoldását pedig semmiképpen sem viheti előre. A magyar kormány ugyanakkor szükségesnek tartja hangsúlyozni, hogy a Magyar Népköztársaság, mint az ENSZ tagállama, a Szuezicsatorna egyezmény részese és, mint olyan állam, amely a béke megőrzésére és á (Folytatás az 5, oldalon)