Délmagyarország, 1956. augusztus (12. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-05 / 184. szám

VIL'AG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEKí > • ' J* VAV. SZEGED VAROS ÉS A SZEGEDI JARAS DOLGOZÓINAK LAPJA XII. évfolyam, 184. szám Ara: 50 fillér Vasárnap, 1956, augusztus 5. Mai számunkból: Az amerikai kormány enyhítette az Egyiptommal szemben életbeléptetett szankciókat (4. oldal) A szegedi határban rövidesen befejeződik a cséplés (5. oldal) A párt ereje — a párt egysége Ülést tartott szombaton a megyei pártaktíva Hódmezővásárhelyen A Csongrád megyei Párt-végrehajtó­bizottság szombaton délelőttre párttíktíva­ülést hívott össze Hódmezővásárhelyen, hogy megtárgyalja a Központi Vezetőség július 18-21-i ülésének határozata alapján adódó megyei feladatúkat. A pártatkiíva­ülést Ábrahám Antal elvtárs, a megyei partbizottság titkára nyitotta meg üdvözöl­ve a pártaktiva-ülés részvevőit és Kukucs­ka János elvtársat, az MDP Központi Ve­zetőségének póttagját. A megyei párt-végrehajtóbizottság be­számolóját Lövő Ferenc elvtárs másodtitkár mondotta el, A beszámolót az alábbiakban közöljük. A párt munkája homlokterébe a szocializmus épílé»ének gazdasági kérdéseit állítja Pártunk Központi Vezető­ségének július 18—21-i hatá­rozatai rendkívül fontos elvi, szervezeti, gazdasági intézke­déseket, személyi változáso­kat tartalmaznak. Sok száz­ezer kommunistának és pár­tonkívüli dolgozónak óhaja, akarata és véleménye öltött testet ezekben a határoza­tokban; ezek az intézkedések a pártvezetés ég a pártegység megszilárdítását szolgálják. Az ötéves terv irányelveinek kialakításánál a Központi Vezetőség figyelembe vette azt a sok ezer javaslatot, amit az ország dolgozói tettek a vita során. A Magyar Dolgo­zók Pártja Központi Vezető­sége munkájában a XX. kongresszus útmutatásaira támaszkodott, alkotóan alkal­mazta azokat a magyar vi­szonyokra. Felmérte a XX. kongresszus ufán kialakult helyzetet, a párttagság aktivi­tását, a politikai és gazdasági kérdések iránt tanúsított ér­deklődését. A Központi Vezetőségnek a helyzet értékeléséhez me­gyénk párt- és állami szer­vei is sok észrevételt adtak, amit a Központi Vezetőség figyelembe is vett. Elmond­hatjuk. hogy a politikai és gazdasági kérdésekben az utóbbi hónapokban tapasz­talt huza-vona megszűnt. A határozatok bátran és helye­sen támaszkodnak az egész ország, benne megyénk kom­munistáinak és dolgozóinak bizalmára, munkakészségére és pártunk iránti hűségére. Központi Vezetőségünk e fontos határozatokat kedvező nemzetközi viszonyok között hozta. A Politikai Bizottság beszámolója rámutat, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjának Sztálin halála óta folytatott merész külpolitikai tevékenysége eredményeként megszilárdult a szocialista vi­lágrendszer. Ez a merész po­litika a szocialista országok mellé, a békéért folyó harc számára a nem szocialista or­szágok és népek egész sorát, újabb százmilliókat nyert meg. E hatalmas változást Gerő elvtárs így foglalta ösz­sze: »A szocialista tábor meg­erősödött, az imperialisták pozíciói pedig meggyengül­tök-". Mindez a szocializmust építő országoknak, így nekünk is fokozott biztonságot és erőt ad. Külpolitikánk változatlan célja, hogy egyre szélesebbé, mélyebbé és sokoldalúbbá te­gye a felszabadító Szovjet­unióval, Kínával és a többi szocialista országgal testvéri együttműködésünket. Ami a Jugoszláviához fűződő kap­csolataink további elmélyíté­sét Illeti, állami és pártvona­lon, ezt megyénk kommunis­tái és pártonkívüli dolgozói örömmel üdvözlik. Megyénk közvetlenül határos Jugoszlá­viával; a jószomszédi kapcso­latok további javítása érdeké­ben mi is mindent megte­szünk, mert ilyen irányban nekünk is van jóvetenni va­lónk, Mi visszavonjuk azokat a rágalmakat, amelyeiket évekkel ezelőtt az akkori há­borús légkörben a Jugoszláv Népköztársaságra és vezetői­re szórtunk. Beismerjük, hogy ezek a rágalmak hely­telenek voltak. A külső imperialista erők hazánkban Jévő ügynö­keik, röpcédulák és a rá­dió útján rémhíreket terjesztenek. rágalmakkal iparkodnak munkánkat de­zorRanizAbil. Mesterkedésük célja, hogy a fő fcicőa tokról, népünk létkérdéseiről a fi­gyelmet elterel jók. A Köz­ponti Vezetőség határozatá­nak megmagyarázásával kel! n kétkedőket és bizonytalan­kodókat a párt helyes politi­kája mellé állítani, dolgozó­ink figyelmét a legfontosabb kérdésekre irányítani. Megyénk párttagsága és pártonkívüli dolgozói megér­téssel és helyesléssel fogadták mind a szervezeti intézkedé­seket, mind a párt, az erszág előtt álló közvetlen és távo­labbi feladatokra hozott köz­ponti vezetőségi határozato­kat. A személyi változások­kal kapcsolatban leginkább Rákosi elvtárs levele gondol­koztatta el párttagságunkat, amelyet a Központi Vezető­séghez intézett. A legtöbben ezt helyesen úgy értelmezték, mint kommunista magatar­tást, amely a párt és a szo­cializmus ügyét tartja minde­nek előtt. Nem volt egyforma az értelmezés Rákosi elvtárs levelével kapcsolatosan a fel­mentés indokait illetően. Itt elvtársak meg kell érteni, hogy mindhárom körülmény: kora, betegsége és a politikai okok eredményezték fölmen­tését. Ha az elkövetett hibák nem lettek volna olyan sú­lyosak, akkor Rákosi elvtárs tovább dolgozott volna a párt élén. Sokan beszéltek Rákosi elvtárs negyven éves mun­kásmozgalmi múltjáról, har­cáról. Ez igaz és éppen ezért mi Rákosi elvtársat továbbra is megbecsüljük, és megvé­delmezzük az ellenséges rá­galmazásoktól, Ezt kifejezi az is, hogy Rákosi elvtárs to­vábbra ls tagja a Központi Vezetőségnek, országgyűlési képviselő, az Elnöki Tanács tagja. A Politikai Bizottság be­számolója hiányosságként em­líti meg, hogy a XX. kong­resszus útmutatásai eléggé lassan, vontatottan kerülnek alkalmazásra. A Központi Ve­zetőség ülése épp ezért nagy jelentőségű, mert azokat az akadályokat szünteti meg, melyek a XX. kongresszus útmutatásainak vontatott al­kalmazását Idézték elő. A me­gyei párt-végrehajtóbizottság úgy véli. hogy az aktíva nevében biztosít­hatjuk pártunk Központi Vezetőségét, Politikai Bi­zottságát, hogy a megye kommunistái egységesen harcolnak a Központi Ve­zetőség határozatainak és a II. ötéves terv Irányelvei­nek megvalósításáért, A párt arra törekszik, hogy munkája homlokterébe a szo­cializmus építésének gazda­sági problémáit állítsa, hogy mozgósítsa a politikai, az ál­lami és társadalmi szerveket, a dolgozókat a legfőbb cél, az életszínvonal emelését szol­gáló párt- és kormányhatáro­zatok végrehajtására. Me­gyénkben ezt a célt szolgálta a XX. kongresszussal foglal­kozó, a március 24-i nagy ak­tíva-ülésünk, ahol ugyan­ilyen irányban jelölte meg a megyei párt-végrehajtóbizott­ság a kommunisták feladatait* Megyénk dolgozói a kommu­nistákkal az élen egyetértet­tek e céllal és megfeszítették erejüket az ipari és mezőgaz­dasági munkában. Ennek eredményeként az évi munkánkat a nehéz­ségek ellenére is pozitív eredmények jellemzik. Megyénk ipari üzemei első félévi tervüket 103.3 száza­lékra teljesítették; 6.7 száza­lékkal, vagyis 73 millió fo­rinttal termeltünk többet, mint 1955 első félévében. A termelés emelkedéséhez je­lentősen hozzájárult a ter­melékenység egészséges fejlő­dése, vagyis az egy főre eső termelésnek 4.4 százalékos növekedése ls. A termelé­kenység emelkedésének for­rását a végrehajtóbizottság a tervszerűbb műszaki intézke­dések végrehajtásában, a po­litikai munka javulásában látja. A mezőgazdasági munká­kat nagymértékben akadá­lyozta a csapadókos tavaszi időjárás. A megelőző évhez viszonyítva tsz-elnk, állami gazdaságaink, gépállomása­ink, egyénileg dolgozó pa­rasztságunk ennek ellenére jobban dolgoztak. A szorgos munka eredményeképpen ke­nyérgabona termelésünk kö­zepes. kapásaink állapota ki­elégítő. Jobb volt a falun a politikai munka is. A terme­lőszövetkezetekben további belépéseknek voltunk tanúi, több termelőszövetkezet és tszcs alakult* A párt javaslatára a kor­mány számos hathatós intéz­kedést tett a dolgozók élet­körülményeinek javítására. A megye összes dolgozóit ked­vezően érintette az árleszállí­tás. A különböző bérügyi in­tézkedések nyomán az ipar­ban dolgozók átlagkeresete 1955 első félévéhez viszonyít­va 6.1 százalékkal emelkedett és most eléri a 960 forintot. A Szegedi Ruha- és Cipőgyár­ban jelenleg az átlagkereset 12.4, illetve 17 százalékkal, a Hódmezővásárhelyi Haris­nyagyárban 11.6 százalékkal magasabb, mint tavaly. Me­gyénkben igen sok dolgozót érint az a rendelkezés, amely a havi fizetés alsó határát 650 forintban állapítja meg. A szociális, kulturális viszo­nyok megjavítására intézke­dések történtek. A megyében több ezer dolgozónak tette le­hetővé a részletvásárlás beve­zetése bútor, rádió és egyéb cikkek vásárlását, amelyeket egyébként nehezen tudtak volna beszerezni. Örömmel üdvözöljük a dol­gozók politikai aktivizálódá­sát; azt, hogy kiveszik részü­ket a politikai kérdések meg­tárgyalásából. Jogos követe­iésüket, hegy a párt, állami ós szakszervezeti szervekbe megválasztott vezetők oldják meg anyagi és szociális prob­lémáikat; ezeket a lehetősé­gekhez képest gyorsan ki kell elégíteni. A vezetőktől a mun­kahelyeken az anyagellátás, a munkaszervezés, az emberibb munkafeltételek megjavítását kérik. A dolgozók gondjaiban a vezetőiknek osztozniok kell, mert a dolgozók tekintélyes része nem a legjobb anyagi körülmények között él, ezért a funkcionáriusoknak nem szabad abban a hitben élni, hogy mindent megtettek. A Központi Vezetőség mos­tani határozatából azt lát­juk: a párt és a kormány el­tökélt szándéka, hogy tovább javítsa a dolgozók életszínvo­nalát és mindent el fog kö­vetni, hogy a 25 százalékos életszínvonal emelést a II. ötéves terv Időszaka alatt biztosítsa. A Jelenlegi kon­krét intézkedések, mint a bé­kekölcsönjegyzés megszünte­tése, vagy a nyugdíjakkal kapcsolatos néhány legége­tőbb kérdés sürgős megoldá­sa, a 800 millió forint bérügyi intézkedés, mind azt bizonyít­ják, hogy a párt és a kor­mány ígéretét tettek, intéz­kedések követik. Azonban minden igényt, még ami jo­gos is, azonnal kielégíteni természetesen nem tudunk. Az igények kielégítésénél fi­gyelembe kell venni az ország teherbíró képességét, ezt me* kell magyarázni minden dol­gozónak. A békekölcsön jegy­zés megszüntetése egymagá­ban több mint egymilliárd forint kiesést jelent az álla­mi költségvetésben. Tudjuk például, hogy súlyos problé­ma a lakás kérdés, de ezt ls csak fokozatosan tudjuk meg­oldani, A törvényesség megszilárdítása Megyénk párttagsága és pártonkívüli dolgozóinak kö­rében megnyugvást és kedve­ző politikai hatást értek el a törvényesség megszilárdítása érdekében tett eddigi intéz­kedések. A rehabilitációs el­járás a múltban érdemeket szerzett számos pártfunkcio­náriusnak és pártmunkásnak adott politikai és erkölcsi elégtételt. A párt a rehabili­táció lezárásával és az önké­nyeskedők megbüntetésével a párt múltját, becsületét állít­ja helyre. A jövőben a hibák­ból tanulva úgy kell végezni munkánkat — mert tőlünk is függ —, hogy Ilyen cseleke­detek és módszerek a párt­ban és népi demokráciánk­ban soha ne fordulhassanak elő, Sokan kérdezik napjaink­ban Itt a megyében is, mi a garancia arra, hogy ilyen ese­tek ne forduljanak többé elő? A garancia a kollektív veze­tés, mind a felső szervekben, mind az alsó pártszerveze­teikben; az, hogy a kollektív vezető testületek különböző szinten a párt határozatainak, a kormány törvényeinek meg­felelően dolgozzanak; hogy a párt határozata szellemében biztosítjuk a párton belül a bírálat és önbírálat mellett a pártszerű szabad vitát, a fé­lelem nélküli véleménynyil­vánítást, a pártszerveknek és párttagoknak megfelelő tájé­koztatását, Megyénk Iparának problémái Megyénk ipari termelésé­ben számos probléma van, amelyet a határozat alapján meg kell tárgyalnunk. Is­mert, hogy népgazdaságunk­ban nagyon fontos szerepet tölt be a külkereskedelmi ex­portterv teljesítése, amelyet országos viszonylatban nö­velni kel], de benne a köny­nyűipar részesedését csök­kenteni, főképpen azért, mert a könnyűipar — elsősorban a bőr- és pamutfeldolgozó ipar — külföldi nyersanyagot dol­goz fel. Ebből következik, hogy megyénk ilyen típusú üzemei kevesebb exportter­méket fognak gyártani. Ez több problémát vet fel. Az elvtársak tudják, hogy pél­dául most is vannak nehézr ségek a nyersanyagellátás, az önköltségcsökkentés és a ter­melékenység növelése tekin­tetében. Üzemeink jelentős része e téren nem rossz ered­ményekkel szerepel. Mégis tovább kell fejleszteni eze­ket az eredményeket. Az ex­portra gyártott tervünk ugyanis csökkenni fog, de a termelés mégis a jelenlegi szinten marad, sőt bővítésre is szükség van, mert a köny­nyűipar fokozottabb mérték­ben kell, hogy ellássa a tói­földi fogyasztás szükségleteit. Egyúttal az is fontos, hogy a termékek önköltségének csök­kentése folytán olcsóbb ter­mékek jelenjenek meg a bel­földi piacon, ugyanakkor na­gyobb nyereségek befizetésé­vel járuljunk hozzá a szocia­lista akkumulációhoz. Így függ össze az eredmé­nyesebb és olcsóbb termelés az életszínvonal emelésével. Az önköltségcsökkentés fo­kozása érdekében ls és a népgazdaság helyzetének könnyítése érdekében ls nagyon takarékoskodni Keli a külföldi nyersanyagok­kal. Változatlanul fontos az ipari termékek minőségének javí­tása, amellyel igen sok baj van. A munkásosztály, amely saját termékeinek nagy ré­szét vásárolja, lényegétón önmagára panaszkodik, ami­kor selejtes, rossz minőségű árut kénytelen megvásárolni. Ipari üzemeinkben — mint mondottuk — a termelési ter­vek teljesítése és a termelé­kenység növelése tekinteté­ben ez év első félévében ko­moly eredményeket értünk el. Azonban még mindig komoly bajok vannak az önköjtség­csökkentéssel. Ezt bizonyítja, hogy az első negyedévtón tervezett közel négymillió fo­rint önköltségcsökkentés he­lyett csak 2.6 milliót értünk el, tehát tervünknek csak két­harmadát teljesítettük. En­nek döntő oka, hogy a tech­nikai színvonal emelésében nem értünk el fordulatot. A másiik oka, hogy különösen a lemaradó üzemek, a Hódme­zővásárhelyi Mérleggyár, a Nagylaki Kenderfonó, a tég­lagyárak nem teljesítették ezen a téren feladatukat, sőt több élelmiszeripari üze­münk — mint a Szegedi Kon­zervgyár, a Megyei Tejipari Vállalat — a csökkentés he­lyett emelkedéssel zárt. A harmadik oka a sok igazolat­lan hiányzás és a munkaerő­vándorlás, ami különösen érezteti hatását a vasiparban, valamint a Délrost üzemei­nél. A Központi Vezetőség no­vemberi határozata óta a műszaki fejlesztésben is van­nak eredményeink és a to­vábbi fejlődés is jó irányban halad. A párt itt is tett kü­lönböző intézkedéseket az elT múlt időtón; a műszaki ér­telmiséggel tanácskozást foly­tattunk, műszaki tanácsadó bizottságokat szervezlek üze­meinktón 6tb. A műszaki fejlesztés ügye nem tudott még üzemeink­ben tömegmozgalommá fej­lődni, mert ennek érdeké­ben a párt, a szakszervezet, a DISZ 6em tett meg min­dent. A gazdasági és műszaki ve­zetést sokszor elvonják a fo­lyó termelés gondjai a mű­szaki fejlesztéstől, továbbá a nagymérvű műszaki és tech­nikai fejlesztést gátolja az a tény is, hogy a felszabaduló munkaerő foglalkoztatása ne­hézségekbe ütközik és közben az újonnan jelentkezők is so­kan vannak. A részleges mun­kanélküliség kezd problémá­vá növekedni megyénkben, s ezt munkánkban figyelmen kívül hagyni nem lehet. A sa­ját erőfeszítéseinken kívül eb­tón a vonatkozásban fölülről is hathatós segítséget kell kö­vetelnünk. Szegeden az élel­miszeripar, Vásárhelyen a Harisnyagyár bővítése, a Szentesre ígért ipart üzem létesítése segíti e problémák megoldását. Oda kell hat­nunk, hogy az irányelvek részletes lebontásánál a me­gyei tanács és a miniszterek ezeket a körülményeket ve­gyék figyelembe és nyújtsa­nak hathatós segítséget külö­nösen a helyi ipar, de egyéb üzemek fejlesztésétón is. A termelést gátló ténye­zőknél megyénk sok üze­mében komoly problémát jelent az anyagellátás foly­tonossága, különösen a tex­til-ruházati-, bőr-ruházati­és vasiparban. A nyersanyagot ezek az üze­mek nem a kellő időre kap­ják meg, hanem hullámzóan és egyszer-egyszer tömegesen. Noha ebben elsősorban a felső vezetés, a minisztéri­umi szervek a vétkesek, véle­ményünk szerint a helyi ve­zetőknek sokkal harcosabban kellene ezekhez a kérdések­hez nyúlniok. A megoldás egyik helyes módszere az is, amit a hódmezővásárhelyi pártbizottság, a Mérleggyár igazgatósága és pártszerveze­te alkalmazott. A hosszú idő óta vajúdó anyagprobléma megoldására lehívták a mi­niszter egyik helyettesét, és az üzemi dolgozók előtt tár­gyalták meg az anyagellátás problémáit. A dolgozók észre­vétele, javaslatai alapján a minisztériumból hathatós -in­tézkedéseket követeltek, amit a jelenlévő miniszterhelyet­tes konkrét formában meg is ígért. Itt kell szólni élelmi­szeriparunk helyzetéről. Vá­góhídaink, tejipari üzemeink, a Szalámigyár, a Konzerv­gyár, a Baromfifeldolgozó Vállalat terveinek teljesítése döntő mértékben függ attól, hogy megyénk parasztsága (Folytalát a 2. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents