Délmagyarország, 1956. július (12. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-25 / 174. szám

2 8zcrdft, 1996. JflBaa ML Y Hegedűs András elvtárs besxámo ója (Fol\rtatás az 1. otdalrót) növelésében. Ezeknek az anyagi eszközöknek és az anyagi érdekeltségnek alkalmazása mellett helves politikával, a dolgozó parasztok termelési biztonságának növelésével elérhető, hogy az egyéni gazdaságokban ls nö vekediék a termelés. A ter mésáf Ingok lényeges növelése nélkül nem csökkenthet ifik jelentősen a kenyérgabona vetésterületét nyérgabona-termelésünk rovására. Felvetődhet a kérdés, hogy 29—30 millió métermázsa gabona megtermelése nem mond-e ellent a mezőgazdaság belterjesség Irányába való fejlesztésének. E két követelmény teljesítése nem zárja kl egymást. A mezőgazdaság belterjes Irányú fejlesztését mutatja, hogy az előirányzat szerint az állattenyésztés gyorsabban fejlődik, mint a növénytermelés és részaránya valamelyest növekszik. Az állatállományon belül növekszik a szarvasmarha aránya. Növekszik a munkaigényes kultúrák — különösen a kukorica, cukorrépa, szálastakarmányok, hüvelyesek, takarmánymagvak — aránya. A belterjesség növelését teszi lehetővé az öntözött terület mintegy 50 százalékos kiterjesztése is. A tervezet szerint majdnem kétszeresre növekszik a lucernamag-termesztés területe és emelkedik a vöröshere-magtermesztés is. A magtermesztés kiterjesztő se összefügg nemzetközi megállapodásokban vállalt kötelezettségekkel, melyek szerint Magyarország jelentős mennyiségben szállít a szocialista országoknak különféle magvakat. _ Ugyancsak nemzetközt megállapodás támasztja alá a gyümölcstermesztés fejlesztését. A nagyüzemi gyümölcsösök területe a második ötéves terv Időszakában, a tervezet szerint 85 százalékkal növekszik. Az export- és belföldi fogyasztás céljára szoljgáló nagyüzemi gyümölcstermesztés jelentős fejlesztésén kívül, lényegesen megjavítjuk a házi kertek gyümölcsfa-oltványokkal való ellátását is. Erre a célra a második ötéves terv során mintegy 15 millió gyümölcsfa-oltványt hozunk forgalomba. A szőlő- és borellátás, valamint az export további megjavításának alapvető feltétele szőlőterületeink állagának és termőképességének helyreállítása. A lakosság ellátást és az export fokozása szempontjából igen jelentős feladat a zöldségfélék termesztésének további fejlesztése ls. Ezért meg kell erősítenünk a helyi tanácsoknál a kertészet szakmai irányítását. A gépesítés fokozása, a talajjavítás, a műtrágyafelhasználás ncLekedése, a mezőgazdaság kézi munkaigényének biztosítása és az Irányelvekben felsorolt többi intézkedés olyan tényezők, amelyek együttes hatása lehetővé teszi — a vetésterv arányainak lényegesebb megváltoztatása nélkül ls — mezőgazdasági termelésünk belterjességének fokozását, a tervezett termésnövekedés elérését. A mezőgazdasági terv teljesítésének feltételei adva vannak. Megvalósításukhoz azonban a párt és a kormány sokoldalú intézkedése, egész dolgozó népünk nagyarányú erőfeszítése szükséges. Beszélnünk kell még a mezőgazdasági terv néhány sokat vitatott és ténylegesen nem könnyű kérdéséül. Egyik ilyen probléma a tervezett 29—30 millió mázsa kenyérgabona megtermelése 1960-ban. Ez a kérdés szorosan összefüeg a takarmánybázis növelesével, Illetőleg a mezőgazdaság belterjes irányú fejlesztésével. Az irányelv-tervezetnek ehhez a részéhez számos hozzászólás érkezett a Központi Vezetőség tagjai, a mezőgazdasági vezetők és a termelésben dolgozók köréből is. Az észrevételek és módosító javaslatok lényege a kenyérgabona vetésterületének bizonyos csökkentése, a takarmány-, az ipari és más munkaigényes növények vetésterületének növelése javára. A kérdés vizsgálatánál abból kell kiindulnunk, hogy országunk kenyérgabonaszükségletének biztosítása nem függhet tőkés piacoktól. Az ország kenyérellátásán kívül kenyérgabonából megfelelő tartalékot is képeznünk kell. Az ország lakosságának ellátása kenyérrel és liszttel mindaddig a mezőgazdaság előtt álló legfontosabb feladat marad, amíg ezt a kérdést országon belül, vagy a szocialista tábor országai közötti együttműködés keretében véglegesen meg nem oldottuk. Az ország száméra szükséges kenyérgabona-mennyiséget elsősorban a búza és a rozs termésátlagának növelésével kívánjuk biztosítani, de amíg ezen a téren számottevő eredményt felmutatni nem tudunk, a kenyérgabona vetésterületét jelentősen nem csökkenthetjük. Látnunk kell azonban azt Is, hogy a mezőgazdasági termőterület tervezett arányai a takarmánytermelés jelentős növelése ellenére sem biztosítják kielégítő mértékben a takarmónyellátást, figyelembe véve az állatállomány tervezett növekedését. A tervezetben különösen fehérjetakarmányokból mutatkozik bizonyos hiány, bór hozzá kell tennem, ez a hiány kisebb, mint az elmúlt években. A hiány kiküszöböléséért komoly erőfeszítéseket kell tennünk elsősorban a hozamok növelésére, a takarmány betakarításánál mutatkozó nagy veszteségek csökkentésére. Ugyanakkor el kell érnünk, hogy minél kevesebb takarmánynak használható mezőgazdasági terméket használjon fel az élelmiszeripar szeszgyártásra, keményítőtermelésre, műanyag-gyártásra stb. Tekintve, hogy fehérjében hiány mutatkozik, gondoskodni kell arról is, hogy baráti országokból kiegészítő takarmányként fehérjében dús takarmányokat, különösen állati fehérjéket hozzunk be. A takarmánvkérdés vizsgálatánál tehát abból kell kiindulnunk, hogy ennek megoldása nem történhetik keA közlekedés és hírközlés fejlesztésének terve 'A közlekedésnek nagy Jelentősége van a növekvő mennyiségű ipari és mezőgazdasági termék elszállításában, a lakosság utazási kényelmének fokozásában. A közlekedésnek a népgazdaságban betöltött nagy szerepe szükségessé teszi mindenekelőtt a vasúti és a tehergépkocsi-szállítás korszerűsítését. A vasúti közlekedés fejlesztésének fő iránya a dieselesítés és a villamosítás, öt év alatt iparunk több mint 300 különböző teljesítményű diesel-, illetve diesel-elektromos mozdonyt gyárt közlekedésünk számára, Az irányelvek a vasútvonalak villamosításának viszonylag szerény. előirányzatát tartalmazzák. 1960-ra a vasút villamosmozdony-parkja mintegy 30 villamosmozdonnyal növekszik. Nagyobb arányú hálózatfejlesztés a második ötéves terv időszakában nem lehetséges, mert az 1960-ra rendelkezésre álló villamosmozdony-park nem lenne elegendő további villamosított vonalak forgalmának lebonyolításához. A vasúti szállításban jelentős lépést teszünk előre azzal, hogy a javaslat szerint öt év alatt mintegy 11 000 db. teherkocsit kap a vasút, ami a teherkocsi-állomány összes raksúlykapacitását csaknem 30 százalékkal növeli. Meg kell azonban mondanunk, hogy ennek ellenére továbbra ls még sok, csak gazdaságtalanul üzemben tartható vasúti kocsival rendelkezünk. A vasúti szállítás megjavításában a beruházásokon kívül nagy jelentősége VPH a felesleges szállítások kiküszöbölésének. Ha tervszerűbbé teszszük a szállításokat, ha következetes szervezéssel csökkentjük az átlagos szállítási távolságot, csökkennek a vasúttal szemben támasztott szállítási követelmények is. A szállítások gazdaságosságának fokozásában és a devizában jelentkező fuvardíikiadásaink csökkentésében számottevő jelentősége van a tervbevett 8 Duna-tengerjáró hajó forgalomba állításának. A második ötéves terv során az összes szállításokban növekszik a gépkocsi-szállítás részaránya. Ez lehetővé teszi egyrészt a vasút tehermentesítését és a rövidebb távú szállítások alól, másrészt a kevésbé gazdaságos lófogatú járművek fokozatos kicserélését. Igen nagy szükség van a közutak állapotának javítására, az utak fejlesztésére és korszerűsítésére. Az irányelvtervezet vitája rámutatott arra, hogy az irányelvek nem számoltak eléggé ezekkel a követelményekkel. Ezért a közlekedés beruházási keretéből a pormentes, szilárd burkolatú utak építésére fordítandó összeget fel kall emelni. A városi közlekedés megjavításának fő útja a második ötéves terv Időszakában a felszíni közlekedés korszerűsítése, főleg a villamosok, az autóbuszok és trolibuszok befogadóképességének a fo • kozásával. Ezt azért szükséges hangsúlyozni, mert több hozzászóló javasolta a budapesti földalatti vasút építésének gyorsabb folytatását és első szakaszának befejezését a második ötéves terv során. A földalatti vasút megkezdett szakaszának befejezése még több százmillió forint beruházást igényel. Ugyanakkor üzembe helyezése önmagában még nem elegendő a ftváros közlekedési nehézségeinek megoldására; ehhez mindenekelőtt a felszíni közlekedés fejlesztése szükséges. Mivel a második ötéves terv Időszakában a földalatti vasút befejezését és a felszíni közlekedés kívánatos mértékű fejlesztését együtt nem tudjuk megoldani, elsősorban a felszíni járműforgalom fejlesztését kell biztosítani. Ezenkívül természetesen gondoskodnunk kell a földalatti vasút eddig megépült létesítményeinek megóvásáról, és arról, hogy a felszíni közieke dés sürgető feladatainak megoldása után az építkezés folytatódjék, és első szakasza a harmadik ötéves tervben üzembe helyezhető legyen. A budapesti közlekedésnek sokat vitatott kérdése még az Erzsébet-híd megépítése. A helyzet itt is hasonló: az Erzsébet-híd megépítése kívánatos. Mivel azonban a közlekedés beruházási összegének emelésére nincs mód, a híd megépítése a második ötéves terv időszakában csak más közlekedési ágak szintén fontos beruházásainak a rovására lenne megvalósítható. Ezért építéséhez csak a második ötéves terv végén tudunk hozzáfogni. A második ötéves terv folyamán meghonosítjuk országunkban a híradástechnika új és rendkívül gyorsan fejlődő ágazatát — a televíziót. A televízió fejlesztése során két televíziós adóállomást helyezünk üzembe: az egyiket 1957-ben Budapesten, a másikat 1958-ban Miskolcon. 1960-ig biztosítjuk a nemzetközi televíziós-hálózathoz való csatlakozást és előkészítjük a színes televízió bevezetését. A televíziós műjorszőró-hálózat fejlesztésével egyidejűleg megkezdjük a sokcsatornás távbeszélőhálózat fejlesztését is. öt év alatt Budapest és az ipari és közigazgatási szempontból elsősorban fontos városok között kell vezetóknélküli mikrohullámú távbeszélő-kapcsolatot létesíteni. Jelentős lépéseket teszünk a hazai ultrarövidhullámú hálózat kiépítésére is. öt év alatt több ultrarövidhullámú állomást építünk és ezzel a hálózattal az ország területének egy részén külső zavaroktól mentes és kiváló hangminőségű műsorsugárzást biztosítunk. KAIkereskedelmAnk problémáiról A magyar népgazdaságban a külkereskedelemnek igen nagy jelentősége van; ennek egyik legfőbb oka, hogy hazánk Ipari nyeranyagellátásának jelentős részét a külkereskedelem útján kell biztosítani. Külkereskedelmi helyzetünket megnehezíti az a tény, hogy nemcsak a tervidőszakban behozott árukért kell fizetnünk, hanem tőrlesztenünk kell az elmúlt években megnőtt, főként árubeszerzésből származó külföldi adósságainkat, és eleget kell tennünk egyéb fizetési kötelezettségeinknek is, például a jugoszláv—magyar pénzügyi megállapodásban foglalt 85 millió dolláros, a?az csaknem 1 milliárd devizaforintos fizetési kötelezettségnek. Külföldi tartozásainkkal kapcsolatban sok téves nézet terjedt el. Ezért válaszolni kell arra a kérdésre, hogy miképp keletkeztek ezek az adósságok. Tartozásaink keletkezéséhez 1953-ig kétségtelenül hozzájárult az, hogy a túlzott Iparosítás s az ezzel összefüggő beruházások meghaladták népgazdaságunk teherbíró képességét. Ezért országunk külföldi hitelek Igénybevételére szorult. 1949 és 1953 között, amikor a nemzetközi helyzet rendkívül kiélezett volt. nagy összeget kellett fordítanunk a honvédelemre és a honvédelemmel összefüggő beruházásokra. Ez a tény maga is jelentősen.növelte Importszükségletünket és újabb hitelek felviteléhez vezetett. De 1953-ig tartozásaink nagyobbrészt szocialista országokkal szemben állottak fenn, csekély, évi 2 százalékos kamat mellett. 1953 második felében és 1954-ben fizetési helyzetünk lényegesen rosszabbodott. Ebben az időszakban a tőkés országokkal szemben fennálló tartozásunk Igen jelentősen megnőtt. Ennek legfőbb oka, hogy a jobboldali elhajlás következtében a begyűjtési fegyelem meglazult és 1955 első felében a mezőgazdasági kivitel csökkent, sőt igen jelentős mezőgazdasági termék behozatalra szorultunk, amelyet döntően hitelekből kellet biztosítani. Ugyanakkor a termelés egy helyben topogása akadályozta az Ipari kiviteli terv teljesítését, az export növelését.''Ezen túlmenően őszintén meg kell mondanunk azt ls, hogy 1953-ban és 1954 ben az életszínvonal emelését a beruházások csökkentésén kívül részint külföldi tartozásunk növeléséből fedeztük. A fizetési helyzet 1953—54. évi romlásában ezek szerint fontos szerepe volt a jobboldali opportunizmus érvényesülésének. Egyes közgazdászok olyan nézeteket terjesztettek, hogy a jobboldali elhajlásnak az adósságok keletkezéséhez semmi köze nem lehetett, és ezt a megállapítást azzal indokolták, hogy a tartozások összege tovább nőtt 1955-ben is, amikor pedig jobboldali elhajlásról már nem lehetett beszélni. A valóság ezzel szemben az, hogy 1955 második felében sikerült megállítani a tartozások további növekedését. 1956-ban már az első félév külkereskedelmi mérlegét ls sikerült — hosszú {dőli óta először — aktív egyen! léggel zárni és külkereskedel* mi forgalmunk a tőkés országok viszonylatában is egyensúlyt n van. Noha terhes tőkés tartozá* saink évi kivitelünkhöz vi* szonyítva önmagukban nem képviselnek túlságosan nagy összeget, mégis világosan kell látnunk, hogy a tartozások tervezett csökkentése és ezzel egyidejűleg népgazdaságunk nyersanyagellátását nak biztosítása az elkövetke* ző években igen nagy erőfe* szftéseket követel. A külkereskedelmi tevékenység megjavítása érdeké* ben — a külkereskedelem monopóliumának fenntartása mellett — kísérletképpen be* kapcsoltunk több ipari üze* met és egyes állami gazdaságokat áruik külföldön történő közvetlen értékesítésébe. Ezt a formát a tapasztalatok leszűrése után az eredményektől függően tovább ter* jesztjük. A külkereskedelmi jtefada* tok teljesítésének biztos alap* ját képezik a szocialista or* szágokkal létesített együttműködési megállapodások ég az idén megkötendő hosszúlejáratú külkereskedelmi egyezmények. Mindezek, 1960-ig előre, növekvő mértékben biztosítják nyersanyagszükségletünk jelentős részét és a kivitelre szánt gépek nagy tételben történő értékesítését. De a békés egymás mellett élés szellemében jelentősen fokoznunk kell or* szágunk külkereskedelmi forgalmát a tőkés országokkal is. Tovább kell erősíteni és ki kell szélesíteni gakdaságl kapcsolatainkat a nyugateurópai országokkal, a többi európai országgal és továbbra ls fokozott figyelemmel kell kísérni az afrikai, aa ázsiai és a dél-amerikai országokkal való kereskedelmünk fejlesztésének lehetőségeit. Hásedtk ötéves tervünk központi feladata * népünk anyagi jólétének emelése Pártunknak « ország felvirágzásáért vívott harca; egész tevékenysége arra irányul, hogy jobb és szebb életet biztosítson a magyar nép számára. Második ötéves tervünk központi feladata népünk anyagi jólétének emelése, növekvő kulturális igényeinek fokozott kielégitéso; A második ötéves terv Irány* elvei a munkások és alkalmazottak egy keresőre eső reálbérének legalább 25 százalékos, a parasztság pénzbeli és természetbeni jövedelmének mintegy 25 százalékos növelését tűzik ki célul. Az irányelvek a lakosság fogyasztását 1960-ban — 1955-höz képest — 34—35 százalékkal magasabban irányozzák elő. Az irányelvek vitája során több oldalról felvetették azt a kérdést; nem lehetne-e az életszínvonal növelésének előirányzott ütemét tovább fokozni. Azt hiszem nem szükséges meggyőzni senkit sem arról, hogy helytelen lenne a tervben jelenleg szereplő tartalékokat megszüntetni, vagy csökkenteni, és ezek rovására növelni a reálbéremelés előirányzatát. Az sem lenne helyes, ha a beruházások rovására növelnők az életszínvonalat, mert ez lassítaná az ipar és mezőgazdaság fejlesztését és nagyon rövid idő alatt gátjává válna az életszínvonal to. vábbi növekedésének; Az életszínvonal növekedése előirányzatának meghatározásánál abból indultunk ki, hogy inkább szerényebben tervezzünk, de tervcinket biztosan valóra váltsuk, sőt lehetőleg túlteljesítsük.; Joggal merül fel azonban a kérdés: mi biztosítja, hogy az életszfnvonalemelés az előirányzott mértékben megvalósul, figyelembe véve, hogy az első ötéves terv során éppen ezen a területen maradtunk el leginkább a kitűzött céloktól* Az életszínvonal tervezett emelésének feltétele — a termelési tervek teljesítésén túl — mindenekelőtt az, hogy megvalósuljon a munka termelékenységének előirányzott emelkedése, és az önköltség tervezett csökkentése az Iparban és a mezőgazdaságban egyaránt. A termelésre; a munka termelékenységére és az önköltség csökkentésére vonatkozó tervek az iparban és a mezőgazdaságban is összehasonlíthatatlanul megalapozol tabbak, mint az első ötéves tervben voltak. Ez összefügg az előirányzott fejlődés viszonylag mérsékelt ütemével, a tervek legfontosabb részeinek nemzetközi egyeztetésével, a termelés anyagi feltételeinek gondosabb számbavételi* vei, és végül a műszaki színvonal fejlesztésére; a mezőgazdasági termelés fellendítésére irányuló erőfeszítésekkel. Ugyanakkor az irányelvek jelentős, több milliárd forint értékű fogyasztási árutartalékkal számolnak arra az esetre, ha a termelés; vagy a termékek elosztása — előre nem látható okokból — a tervezettől eltérően alakulna; AB életszínvonal emelésének módszerei Az életszínvonal javítását szolgáló gyakorlati intézkedéseket, azok bevezetésének időpontját előre meghatározni természetesen nem lehet, ez nagymértékben függ a tervek teljesítésétől, gazdasági helyzetünk alakulásától. A munkások és alkalmazottak reálbéremelésének fő módszere a második ötéves terv 60rán a munkabérek emelése lesz. Ezenkívül az irányelvek számolnak a kiskereskedelmi árak további csökkentésével is. A bérek növelése azért szerepel első helyen; mert ezúton az életszínvonal emelkedésével egyidejűleg lehetővé válik a jelenleginél helyesebb kereseti arányok létrehozása a dolgozók egyes csoportjai között. A munkabér emelésére — nem számítva a teljesítménybéreknek a termelés növeléséből adódó emelkedését — az ötéves terv idején olyan jelentős összegeket fordítunk, hogy az öt év alatt végrehajtandó bérügyi intézkedések 1960. évi kihatása mintegy hatszorosát teszi ki az 1956-ban elhatározott bérügyi intézkedéseknek. Ebből a legalacsonyabb keresetek emelésén kívül mindenekelőtt a magasabb szakképzettséggel rendelkezők és a nagy felelősséggel járó munkát végzők, továbbá a nehéz fizikai és az egészségre ártalmas munkán dolgozók anyagi megbecsülését kell fokozni. Az életszínvonal növelését szolgáló jelentős intézkedés az a Központi Vezetőség ülésének előző napirendi pontjában elfogat dott határozat, amely javasolja * kormánynak, hogy sem ebben az évben, sem az elkövetkező években ne bocsásson ki békekölcsönt. Az életszínvonal emelését szolgálja az irányelvekben szereplő általános munkaidő-csökkentés is, amelynek első szerény lépése a vegyipar egyes területein és néhány más területen már ez évben megtörtént- A munkaidő-csökkentés további munka* erők foglalkoztatását igényli. La kell azonban szögezni, hogy az ebből eredő termeléskiesést nagy részben a termelékenység növelésével, elsősorban az ezt szolgáló új technika bevezetésével és csak kisebb részben új munkaerők beállításával kell pótolni. Ha ettől eltekintenénk; a munkaidőcsökkentés végső soron a reálbéremelés rovására menne; mert vagy termeléscsökkentéssel járna, vagy annyi új munkaerőt kellene a termelésbe beállítani; hogy a béremelésre rendelkezésre álló összegek nagy részét a létszámnövekedés következtében szükséges többletbér emésztené fel. Csökkentett munkaidőt először a legnehezebb fizikai és egészségre ártalmas munkáknál tervezünk bevezetni, de fontos tényező ez a dolgozó nők élet; ós munkakörülményeinek megjavítása szempontjából is. Azokban az iparágakban, ahol sok nő dolgozik, törekedni kell az éjszakai munka fokozatos megszüntetésére. A második ötéves tervidőszak (Folytatás a 3t oldalon) ü •t