Délmagyarország, 1956. július (12. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-25 / 174. szám

Szerte, 1996, Július 69. 3 Hegedűs András elvtárs beszámolója - ^ '(folytatás s 2, oldabáL) végére általánosan meg akarjuk valósítani a 46 6rás munkahetet. A bérek közvetlen emelésén és a keresők számának növelésén kívül a sokgyermekes munkás­és alkalmazotti családok jövedel­mét növeli a családi pótlék ter* vezett emelése és a nyugdíjak, továbbá a hadigondozottak jára­dékainak tervezett rendezése is. A nyugdíjasok helyzetét javító intézkedések nagyrészt már 1957­ben életbe lépnek. Ezek során fel kell emelni a legalacsonyabb régi rendszerű nyugdíjakat és az özvegyi nyugdíjakat is; Eleget kívánunk tenni annak a kérés­nek, hogy azok a dolgozók, akik .az 1951; évi nyugdíjtörvény alapján öregségi nyugdíj folyó­sítását kérték, de továbbra is munkában maradtak; kérhessék az Új rendszerű magasabb nyug­díjat; Ilymódon is kifejezésre kell juttatni a régi dolgozók fos kozottabb megbecsülését; A parasztság reád jövedel­me a töstoereskedelmi árak leszállításán kívül minde­nekelőtt a termékeik értéke­sítéséből származó bevételűre emelkedése folytán növek­szik. A parasztság ugyanis — figyelembe véve. hogy a kötelező beadás összmennyi­ségét nem szándékozunk emelni — növekvő termékfe­leslegét szerződéses termelés vagy szabadfelvásárlás kere­tében értékesíti. Ez messze­menően érdekeltté teszi a pa­rasztságot árutermelésének növelésében, A lakosság Jövedelmének növekedésével összhangban az állami és a szövetkezeti kiskereskedelmi áruforgalom öt év alatt több mint 35 szá­zalékkal emelkedik. Az élelmiszerellátás meg­javítását nemcsak több, ha­nem értékesebb, elsősorban az állati fehérjéket tartalma­zó élelmiszerek hús. tej. to­jás — fogyasztásának a nö­velésével is kell biztosítani.­Ezért az előirányzat szerint az egy főre Jutó évi húsfo­gyasztást 34,9 kilogrammról 1960-ra 42 kilogrammra, a tejfogyasztást 109 literről 140 ITterre, a tojásfogyasztást 109 darabról 124 darabra kíván­juk felemelni; Az életszínvonal emelkedé­sének következtében előre­láthatóan bizonyos eltolódás következik be a belkereske­delmi forgalomban az ipar­cikkek javára. Ezért az éle_­miszerek forgalmánál gyor­sabban kell növelni az ipar­cikkek forgalmát. Különösen vonatkozik ez a jó minőségű ruházati cikkekre, valamint az úgynevezett tartós fo­gyasztási cikkeikre: a búto­rokra, a kerékpárokra, a mo­torkerékoárakra, a rádió és televíziós készülékekre, ame­lyekben nálunk hiány van. A lakosság köréből érkezett sok javaslatra forgalomba keli hoznunk segédmotoros kerékpárokat, valamint 350 köbcentiméteres motorkerék­pár-motorral hajtott fedett­fülkés járműveket is.- A la­kosság számára —1 erőnkhöz mérten — lehetővé kíván­juk tenni személyautók vá­sárlását is, ezért a behozott személygépkocsik egy részét a belkereskedelem útján hoz­zuk forgalomba; A dolgozó nők számára igen jelentős, hogy lényegesen növekszik a korszerű háztartási gépek, köztük új típusú, olcsóbb gépfajták, valamint az új szintetikus tisztító- és mosta szerek árusítása Nagy gon­dot fordítunk a falu ellátá­sára: a személyes fogyasztási cikkeken kívül a falut job­ban kell ellátnunk műtrá­gyával és növényvédősaereic­kel, építőarr—i gokkal. A leg­utóbbi, különösen az 19ö3-at megelőző években, gazdaság­politikánk egyik legnagyobb hiányossága az volt hogy jórészt áruellátási nehézsé­gek miatt a dolgozó paraszt­ság — beleértve a termelő­szövetkezeteket is — áruér­tékesítésből származó jöve­delmének csak nagyon, kis részét, 1955-ben 10—15 szá­zalékát fordította a mezőgaz­dasági termeléshez szükséges cikkek vásár tásár \ Ez ter­mészetesen kihatott a mező­gazdasági termelés fejlődé­sére is. Ezen a helyzeten a mezőgazdasági termelés fel­lendítése érdekében a máso­dik ötéves terv során feltét­lenül változtatnunk kcJL épületieknek országosan mint­egy 20 százaléka, Budapesten pedig 75 százaléka rongáló­dott meg, illetve pusztult eL Ma már több lakással ren­delkezünk, mint háború előtt, de ez a jelentős népszaporu­lat és az iparosítás következ­tében az igényektől jelentő­sen elmaradt. Ezenkívül 1953 júniusa előtt viszonylag ke­vés összeget és építkezési anyagot fordítottunk lakás­építkezésekre és tatarozások­ra. Ugyanebben az Időben, el­sősorban az építőanyagellá­tós zavara miatt, háttéroe szorult a kislakásépítkezés is. Ezen a helyzeten a legutóbbi három évben valamelyest már változtattunk. Az irányelvek a második ötéves terv időszakára két­szer annyi — mintegy 210 000 — lakás építését írják elő, mint amennyit az első ötéves terv során ténylegesen épí­tettünk; A lakáshelyzet megjavul Budapesten, ahol állami esz­közökből 38 000. összesen pe­dig 60 000, és a bányavidéke­ken, ahol 30 000 új lakás épül; Ez utóbbi azt jelenti, hogy 1960-ig csaknem min­den harmadik bányászcsa­lád új lakásba költözhet. A lakásépítés jelentős fokozá­sán kívül gondoskodni kell arról, hogy minél több — azelőtt lakás céljáit szolgáló — helyiséget adjanak vissza eredeti rendeltetésének. Fo­kozott gondot kell fordítani a lakóépületek felújítására és tatarozására is. Biztosítani kell a feltételeket ahhoz, hogy a sürgős karbantartási munkálatok huzavona nélkül, a szükségleteknek megfelelő­en kerüljenek elvégzésre. A lakáskérdés megoldásá­ban az eddiginél jobban kell támaszkodnunk a helyi kez­deményezéseikre. Lehetővé kell tennünk, hogy az üze­mek és a városi végrehajtó bizottságok megtakarított anyagi erőforrásaikból, a dol­gozók számára egyszerű és olcsó lakásokat építhessenek; A lakáskérdés megoldását a második ötéves terv során, a szó szoros értelmében köz­üggyé kell temú. A második ötéves terv lakásépítési fel­adatát olyan programnak te­kintjük. amelyet mindenkép­pen teljesítenünk, sőt túltel­jesítenünk teelL Tervek u egészségügyi ellátás javítására, a műveltségi színvonal emelésére Hogyan biztosítjuk a teljes foglalkoztatottságot ? Népi demokratikus orszá­gunkban a dolgozók életkö­rüknényeánek megjavításá­ban igen nagy szerepet ját­szik a teljes foglalkoztatott­ság biztosítása. Röviden fcl kell térnünk arra a kérdésre, hogyan biztosítja a tervelő­irányzat a munkaképes la­kosság teljes foglalkoztatását. Jelenleg vidéken, valamint a tovább nem tanuló általános iskolát végzett városi fiata­lok között kétségtelenül van bizonyos számú hasznosítat­lan munkaerő. Városokban, különösen Budapesten nehéz­ség jelentkezik a mők> numká­baállításánál, és nagy gondot jeteint az' igazgatási appará­tusiból leépítésre kerülők megfelelő elhelyezése is. Ugyanakkor a népgazdaság egyes ágazataiban — különö­sen a bányászatban és az építőiparban •— komoly mér­tékű munkaerőhiány van. Népi demokratikus rend­szerünkben biztosítani tud­juk, hogy minden ember munkát kapjon, azaz a gya­korlatban érvényesüljön al­kotmányunknak az az előírá­sa, amely szerint minden dolgozónak joga van a mun­kához El cél elérését szolgátja, hogy iparunkban a kevésbé anyagigényes, erősebben munkaigényes gyártmányok termelését fejlesztjük és a mezőgazdaságban határozot­tan a belterjesség növelésére törekszünk. Az irányelv-tervezet szerint az állami vállalatokban és intézményekben dolgozók száma öt év alatt mintegy 250 000 fővel növekszik. Fi­gyelembe véve a termelésből kiesőket a szocialista szek­torban — a mezőgazdaság nélkül számítva — valójában az újonnan munkáiba áHők száma ennek több mint két ás félszerese, azaz több mint 600 000 lesz. Az új munkaerőt elsősorban az ifjúság soraiból kelj biztosítanunk, ezenkívül a mezőgazdasági és más la­kosság köréből is nagyszámú munkaerő lép a munkások és alkalmazottak sorába. A teljes foglalkoztatottság biztosításához jelentősen hoz­zájárul a mezőgazdasági ter­melés beLterjesebbé tétele. Sok munkaerőt köt le a szán­tóterületek növekedése, az ár­vízvédelem és a belvízrende­zés. Ezenkívül fel kell karol­ni a túlnyomórészt helyi anyagok, helyi erőforrások felhasználásával a népgazda­ság számára szükséges ter­mékeknek a tervezettnél na­gyobb mértékű növelésére irányuló kezdeményezéseket is, melyek szintén elősegítik a munkaerő foglalkoztatását. Az általános oskolát végzett 14—16 éves fiatalok foglal­koztatása érdekében növeljük a technikumokban ós az álta­lános gimnáziumokban to­vábbtanulók számát. A Mi­nisztertanács lehetővé tette a Munkaerőtartalékok Hivata­la rendszerén kívül is a szak­munkásképzést. Egyes ipari üzemekben, a kereskedelem­ben a 14—18 éves korú fia­talokat 4 órás munkaidővél kisegítő munkára lehet alkal­mazni. A jelenleg munkaerőhiány­nyal küzdő népgazdasági ágak helyzetét is javítani kell, de ezen túlmenően megfelelő kedvezményekkel elő akar­juk segíteni, hogy a munka­bíró férfiak a könnyebb mun­kakörökből ide átlépjenek és helyüket nők, ifjak vagy rész­ben csökkent munkaképes­ségűek foglalhassák eL A lakosság életkörülményeinek megjavításéban nagy szerepe van az egészségügyi ellátás fej­lesztésének. E tekintetben • fö súlyt a betegségek megelőzésé­re és a gyógyellátás minőségének megjavítására keü helyezni' A legutóbbi hat év 'alatt hatalmas mértékben megnőtt a társadalom­biztosításban részvevők száma; azonban az intézmények fejlő­dése; a szolgáltatások minősége ezzel nem tudott lépést tartani A következő öt évben tovább növekszik ugyan a biztosítottak száma — különösen falun; a ters melőszövetkezeti mozgalom fej­lődésével párhuzamosan <— azon­ban a fő feladat a szolgáltatások színvonalának emelése. Ennek érdekében, számos hoa­xászólás alapján; a gyógyintézeti és a szülészeti ágyak számát a tervezett 7500 helyett 8500-zal keü felemelni Az orvosok és az egészségügyi személyzet létszá­mának növelése lehetővé teszi nemcsak a város; hanem a faln egészségügyi helyzetének jelen­tős javítását is. A 10.000 lakosra jutó orvosok száma tekintetében Magyarország a második ötéves terv során nemcsak eléri; hanem a legtöbb esetben túl is haladja a legfejlettebb kapitalista orszá­gok jelenlegi színvonalát is; Különös gondot fordítunk az anyák és a kisgyermekek egészségének védelmére. Ezt a célt szolgálja a szülési szabadság két héttel történő meghosszabbí­tása is; Több észrevétel alapján az Irányelveket ki keü egészíteni azzal, hogy az anyák három éven aluli beteg gyermekük ápolása esetén megbatározott időtartam­ra táppénzt kapjanak. Szocialista építésünk nagy cél­kitűzései megkövetelik népünk műveltségi színvonalának továb­bi emelését A legutóbbi években az általános Iskolákban, a közép­és felsőfokon tanulók száma je­lentősen megnőtt; a felszabadu­lás előttihez képest 1955-ben több mint háromszor annyi diák ta­nult a közép- és felsőfokú isko­lákban. Jelenleg komoly nehézségcink vannak az iskolák tantermekkel és korszerű tanszerekkel való el­látásában. Ezen a helyzeten csak fokozatosan segíthetünk. Nyfltan megmondjuk, hogy egy-két év alatt minden nehézséget nem tu­dunk leküzdeni: Az alapműveltséget nyújtó ál­talános iskola fokozott fejleszté­séért — az igen sok hozzászólás­ban kifejtett jogos igényeket mél­tányolva — az irányelvek terve­zetében szereplő 4100 helyett 4500 általános iskolai tantermet keü létesíteni; azaz több mint kétszer annyit, mint az első öt­éves terv idején; A tantermek számának növelését nemcsak újak építésével; hanem volt is­kolaépületek oktatási célokra tör­ténő visszaadásával is biztosítani keü: Évről évre emelkedik a közép­iskolai oktatásban részvevők és ezen belül elsősorban a techniku­mokban tanulók száma; Az álta­lános iskolákban és a gimnáziu­mokban fokozatosan be kell ve­zetni a politechnikai oktatás ele; meit; Ennek során az ifjúság megismerkedik a fontosabb ter­melési ágak sajátságaival; készsé­geket szerez a korszerű munka­eszközök használatában; hozzá­szokik a természeti törvények­nek; az elméleti ismereteknek a termelésben történő alkalmazá­sához. Ezen kívül az eddiginél nagyobb gondot kell fordítani az ifjúság esztétikai nevelésére is; Több észrevétel alapján szük­séges az irányelvek kiegészítése a gyermekvédelemre vonatkozó fel­adatokkal. A gyermekek fokozot­tabb védelme érdekében bővít­jük a gyermekotthonok hálóza­tát és fejlesztjük a gyógypedagó­giai oktatást szolgáló intézménye­ket is; A főiskola! oktatás területén a hallgatók létszámának az elmúlt években végrehajtott csökkentése után ismét bizonyos emelésre van szükség, különösen a mű­szaki egyetemeken. A mérnökök arányszáma pl. a fejlett ipari országokhoz képet, országunkban még mindig alacsony; Az előt­tünk álló nagy feladatok a „ki­művelt emberfők" sokaságát kö­vetelik meg, s jelentős részben az egyetemektől és a főiskolák­tól függ, hogyan tudunk ennek az igénynek eleget tenni. A fő­iskolai létszámnövekedésnek azonban feltétlenül együtt kell járnia az oktatás színvonalának lényeges emelésével és a gyakor­lati oktatás lehetőségének kiszé­lesítésével. A felsőoktatási intéz­mények tanszerekkel, műszerek­kel, kísérleti eszközökkel való ellátására a második ötéves terv folyamán évi átlagban mintegy 65 százalékkal nagyobb össze­get fordítunk, mint 1955-ben. Az egyetemi ifjúság nevelésének megjavítása kívánatossá teszi a jelenlegi diákotthonoknak foko­zatosan kollégiumokká történő fejlesztését. Külön gondot kell fordítani arra, hogy a főiskolát végzettek szakképzettségüknek megfelelő munkakörbe kerülje­nek, ahol megfelelően érvénye­síthetik tudásukat és ezzel együtt biztosítva van továbbfejlődésük is; munkaerőhelyzete, kulturális ellátottsága között. A második ötéves terv irányelved az ország egyes te­rületeinek fejlesztésénél ab­ból indulnak ki, hogy folytat­ni kell az iparilag elmaradott területek iparosítását, és a termelőerők fejlesztésénél gondosan figyelembe kell venni a helyi adottságokat, jobban kell hasznosítani a he­lyi erőforrásokat. Az ipar területi kiterjesz­tésének gátat szab az a kö­rülmény, hogy a beruházási eszközök hatékonyabb fel­használása céljából a máso­dik ötéves terv során vi­szonylag kevés új üzem lé­tesül, a termelés bővítését el­sősorban a meglevő üzemek fejlesztése és újjáalakítása —• rekonstrukciója — bizto­sítja; Ezenkívül gazdasági okokból célszerű sók új üze­met a már amúgy is iparoso­dét vidékekre telepíteni a nyers- és fűtőanyaglelőfoelyek közelsége, vagy egyéb ténye­zők miatt. Ennék következté­ben az irányelvek tervezete némelyik területnek, így mindenekelőtt a Nyírségnek, az Alföld déli részének és a Dunántúl egyes vidékeinek iparosítására vonatkozóan, vi­szonylag kevés célkitűzést tartalmaz. Jóllehet a második ötéves terv során nem való­sítható meg gyökeres fordu­lat, ezeknek a területeknek a fejlesztésében, e kérdésnek az eddigieknél sokkal na­gyobb figyelme* keli szentel­nünk, A másodOc OflSvés terv so­rán további erőfeszítéseket kell termiünk abból a célból, hogy nagy és túlzsúfolt ipari városainkat — elsősorban Bu­daipestet — tehermentesítsük. Minden esetben, amikor bu­dapesti üzennek korszerűsíté­sére kerül sor, meg kell vizs­gálni, nem lerme-e célszerűbb, ugyanezen összegből új üze­met létesíteni vidéken. Buda­pest tehermentesítése segíte­né a főváros lakás-, és közle­kedési ellátási nehézségednek megoldását. A második ötéves terv — főleg kisebb — létesítményei­nél nem történt még meg a telephely megválasztása­Ezeknél irányelvül kell meg­szabni az illetékes minisz­terek számára azt, hogy új üzemeket — figyelembe véve a helyi nyersanyagszükség­leteket — a kevésbé iparoso­dott és munkaerővel jól el­látott helységekben létesítse­nek, A beérkezett Javaslatok alapján az Országos Tervhi­vatal és a kiküldött bizottság számos ilyen lehetőséget vizs­gált felül E vizsgálatok ered­ménye alapján kitűnt, hogy az eredetileg tervezettnél na­gyobb lépés tehető a Nyírség iparosítása felé. A nyírségi fejlett gyümölcstermelés jobb hasznosítása végett Nyíregy­házán célszerű élelmiszeripari üzemet létesíteni és fokozot­tan biztosítani a gyümölcs tárolásához, csomagolásához és feldolgozásához szükséges berendezéseket. Tovább kell bővíteni a nyírbátori növóny­olajüzemet és fejleszteni a kisvárdai öntödét A csempetermelés bővíté­sét, a Budapesti Porcelángyár eredetileg tervezett újjáala­kítása helyett, indokolt lenne egy Sátoraljaújhelyen létesí­tendő új üzemmel megoldani, A költségkülönbözet viszony­lag csekély, viszont Sátoralja­újhely környékén jó minősé­gű nyersanyag és a városban elegendő munkaerő áll a gyár rendelkezésére. Tovább kell vizsgálni a Tw szántul, valamint a Dunántúl kü­lönböző területeinek iparosítási lehetőségeit A kevésbé iparoso­dott területek ipari fejlődésének segítésére a helyi erőforrásokat felhasználó, viszonylag rövid idő alatt megtérülő ipari beruházások céljaira a Nemzeti Banknak 100 millió forint hitelt kell biztosíta­nia, amelynek hovafordítására a helyi tanácsok tegyenek majd javaslatokat Az eddiginél jobban figyelem­be kell vennünk a mezőgazdaság fejlesztésénél is az egyes terűle­tek sajátos adottságait A termé­szeti adottságokon kívül; külö­nös gondot kell fordítani a bel­teljesebb gazdálkodás megvalósí­tására, elsősorban a kevésbé ipa­rosodott vidékeken. Például el­sősorban a Tiszántúlon van erre lehetőség, mivel itt a második öt­éves tor során jelentős öntöző­telepek lépnek üzembe, A mező­gazdaság gépesítését viszont el­sősorban a munkaerőhiánnyal küszködő; erősen iparosodott te­rületeken kívánatos gyorsabban előrevinni; További lényeges kérdés egyes vidékek és települések sokoldalú fejlesztésének megvalósítása; Az eddigi vizsgálatok alapján helyesnek látszik Budapesten 600 helyett 700 tanterem, Miskolcon 3000 lakás helyett mintegy 5000 lakás építése állami eszközökből; illetve állami hozzájárulással. Az Alföld egészségügyi helyzetének megjavítása céljából Karcagon rendelőintézettel egybekötött kór­ház építése látszik szükségesnek­jobban el kell látni kulturális in­tézményekkel egyes, az irányelv­tervezetben nem szereplő váro­sokat is. Tatabányán új mozit kell létesíteni Mindez természetese* megkö­zelítően sem merfti ki az egy­terűi etek fejlesztésére fennálló lehetőségeket A lakásépítésre, a szociális és egészségügyi, vala­mint kulturális intézmények lé­tesítésére előirányzott összegek pontos területi elosztása még nem történt meg és nem is nyerhet addig jóváhagyást, amíg a fővá­ros és valamennyi megyei tanács nem dolgozta ki részletesen in­dokolt tervjavaslatát. A tervja­vaslatok kidolgozása után na­gyobb lehetőségünk lesz az or­szág különböző területeinek fej­lesztésében előttünk álló konkrét feladatok meghatározására. Teremtsünk szorosabb kapcsolatot a tudomány és a gyakorlat között Mindenképpen teljesítenünk kell a lakásépítési programot "A lakosság éleükörülmé- káshelyzet Lakásállamá­nyeinek megjavításában kü- nyunfcbam a háború hatal­lönösen éfiető kérdés a la- inas báróikat okozott; a lakta Jobban figyelembe vesszük a helyi sajátosságokat Az első ötéves terv idősza- viszonyok és a természeti so­kában végbement fejlődés je- játosságok különbözősége mi­lentékenyen megváltoztatta att, valamin* a fejlesztés bi­az ország egyes megyéinek zanyos aránytalanságai kö­arculatát, sok területen szá- vetikeztében, ma is lényeges mottevő iparosodás és kultu- különbségek vannak az or­ráRs átalakulás ment végbe, szág egyes területeinek ipari Mégis • táraadaknl-eazdaságtés nrezógaadaaégi fcrftetJss^e. A második ötéves terv folya­mán meg kell teremteni hazánk­ban a tudomány, a kutatómunka további felvirágoztatásához ki­bontakoztatásához szükséges fel­tételeket. Az első ötéves tervben anyagi lehetőségeinkhez képest jelentős összegeket áldoztunk az egyes tudományágak fejlesztésé­re, erőforrásainkat azonban nem mindig oda összpontosítottuk; ahova leginkább kellett volna; Sok esetben fölöslegesen szét­forgácsolt, elaprózott, egymástól elszigetelten működő kutatási te­rületeken folytattunk kísérleteket olyan tudományágakban, amer lyekben a Szovjetunió vagy a szomszédos népi demokratikus országok egyike-másika már ko­moly eredményeket tudott fel­mutatni, s amelyek átvételével jelentős mennyiségű „iskola­pénzt" tudtunk volna megtaka­rítani Az ilyen hibák kiküszöbölése szükségessé teszi a tudományos kutató munka távlati, 10—15 éves, és a szocialista országoké­val összehangolt fejlesztési tervé­nek elkészítését; A párt és a kormány tudatá­fcte W* A ttteterak fqjJcsB­tése fontosságának, és ezért a második ötéves tervben is jelen­tős összegeket javasol erre a cél­ra fordítani; nem számítva az ipari, mezőgazdasági és az egye­temi kutatásokat, a Magyar Tu­dományos Akadémia céljaira fordított beruházásokat mintegy 370 millió forintban javasoljuk megállapítani, ügyelnünk kell azonban arra, hogy ne ismételjük meg az előző években elkövetett hibát, azaz a tudomány fejlesz­tésére szolgáló összegeket min­denekelőtt országunk legfonto­sabb gazdasági és kulturális kér­déseinek tudományos megoldá­sára fordítsuk; Hangsúlyoznunk keü a tudo­mány és a gyakorlat kapcsolatá­nak fontosságát, azaz elsősorban az olyan tudományos kutatást kell támogatnunk, amely az or­szágunk előtt álló gazdasági és kulturális kérdések megoldását szolgálja. Ezt azonban nem sza­bad leszűkítve értelmezni: nagy jelentőséget tulajdonítunk az elsőrendű fontosságú elméleti alapkérdésekben, a fizikában, a kémiában, a matematikában, a biológiában kifejtett tudományos Prtvtatfa a 4, oldaton/,

Next

/
Thumbnails
Contents