Délmagyarország, 1956. július (12. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-22 / 172. szám

oelmbgyarorszig Egy Jengyei Józ«ef Attila-kutatóval a költő nyomában Vasárnap, 1956. július tt. „Milyen gazda* ez a vá­ros!" — mondogatta lelkesen lengyel barátom, valahány­szor Szeged egy-egy történel­mi. irodalmi nevezetességét megmutattam. A varsói egye­tem adjunktusával, Jan So­bolewskivel tettem a minap nagyobb sétát a szegedi ut­cákon. A dolog úgy kezdő­dött. hogy most egy eszten­deje egy magyar újságírókül­döttség tagjaként Lengyelor­szágban járt Nagy Pál elv­társ, a Délmagyarország szer­kesztőbizottságának vezetője; Varsóban meglátogatta az egyetemet, s az ottani magyar tanszéken — mert Varsóban magyar tanszék is van! — megismerkedett Sobolewsiki elvtárssal, aki jól beszélt magyarul, hiszen alig egy év­tizede a budapesti egyetemen tanulta a magyar nyelvet és irodalmat S íme kiderült hogy Sobolewsiki elvtárs a mi Józseí Attilánkkal foglal­kozik, a nagy magyar költő életművének kutatásán, egy­szeremind lengrsInyeWO tolmácsolásán fáradozik. Nagy Pál elvtárs hazatérve Lengyelhonból ösz­szegyűjtött Sobolewski elv­társ részére egy sereg újabb József Attila kiadványt, köz­te a szegedieket is ..-1 S most egy év múltán. So­bolewski elvtárs a lengyel és a magyar akadémia csere­akciója során néhány hétre hazánkba látogatott s lejött Szegedre, hogy megismerked­jék a fiatal József Attila sze­gedi életével, megtekintse az itt őrzött dokumentumokat, elzarándokoljon a költő sze­gedi emlékhelyeihez. Átta­nulmányozta az Egyetemi Könyvtár kézirattárának anyagét — az egyik kortársi visszaemlékezés annyira tet­szett neki, hogy kölcsön Is kérte —, megtekintette a múzeum irodalmi kiállítását, s meghatottan böngészte a köl_ tő szegedi kapcsolatait bemu­tató tárlót. Félig mosolyogva, félig illetődötten állt meg a Közművelődési Palota előtt, kikeresve magának pontosan ázt a helyet, amelyen — az ismert csoportkép tanúsága szerint — 33 évvel ezelőtt, pontosan 1923. május 20-án, Juhász Gyula 25 éves jubi­leumakor, József Attila állott, a legnagyobb magyar költők: Juhász Gyula. Babits Mihály. Kosztolányi Dezső, Szabó Lő­rinc társaságában. Odaállt József Attila helyére s moso­lyogva mondotta: nm élmény ez nekem... S végigjártuk a helyeket, ahol a költő biztosan megfor­dult. Megnéztük a központi egyetemen a szobát, amely­ben az emlékezetes „Horger­ügy" lezajlott, elsétáltunk a Takaréktár utca 6. sz. ház előtt, ahol 1923 nyarán. Kor­mányos István vendégeként hosszasan tartózkodott. A Ju­hász Gyula utcában is meg­álltunk a 6. számú ház előtt: itt élt 1926-tól haláláig Jó­zsef Attila mestere. Juhász Gyula. Mikor megtudta, mi­ről nevezetes, rosszalóan mu­tatta, hogy a bejárat fölött pontosan elférne egy szép emléktábla, mely megőrizné az utókor számára a költő emlékét. A Brüsszeli körút 23. számú ház, József Attilá­nak szegedi diákévei alatti lakása előtt azon tűnődött, vajon ki lakik most az i. emelet 1. számú ajtón belül, ahol a költő lakott egykor. Nem mentünk be; azt mond­tam neki, röstellem zavarni a házlakat, de majd ha ősszel újból el­jönnek a varsói egyetem 14 magyarul tanuló, diákjával, addigra megtudom, s akkor bemegyünk ... Valójában attól tartottam, a mostani lakó nem is tudja, hogy egy­kor ott.lakott a legnagyobb magyar- proletárköltő, s ezt szégyeltem volna a varsói Jó­zsef Attila rajongó előtt; i. Igen tetszett neki. amikor a Dugonics András egykori szülőháza helyén álló iskola falán a magyar regény aty.la­nak emléksorait olvasta. Ez igen, ilyet érdemel József At­tila is! A Szent György utca 11. számú ház előtt — ahol mo6t félévszázada, 1906 őszén szállást kapott Babits Műhely, a szegedi főreáliskola tanára — arról kezdett vitázni, mi­lyen tzűkkebiaség uralkodott irodalomtörténet-írásunkban a 20. századi magyar líra e legnagyobbak közé tartozó poétájával szemben. Ott men­tünk el az egykori „kiskaszi­nó" helye mellett, mely Jó­zsef Attila szegedi éveiben Munkásotthon volt, s mely gyakran látta előadói aszta­lánál Juhász Gyulát is. A tiszapartról Tápé felé lehet látni, a költők és festők Tá­pé ja felé.: i Megmutattam, hol lenne legméltóbb helye Juhász Gyula készülő szobrá­nak. megnézte a vár romjait, melyből egykor, a népek test­vériségének és szabadságá­nak szép szimbólumaként Kossuth Lajos szabadon bo­csáttatta az osztrák zsarnok­ság által börtönbe vétett olasz foglyokat, végigsétál­tunk a múzeum kiállításain, nemcsak a szegedi irodalom gazdagságát. Mikszáth. Gár­donyi, Tömörkény. Móra Ju­hász, József Attila Radnóti munkásságát. Dugonics. Kál­mány népköltési gyűjtőmun­káját elérik táró üvegszekré­nyeket, de a fehértói panorá­mákat, Móra ásatásait s a szegedi viselet múltját idéző termieket Is. Az Iskola utcán végig nemcsak műemlékek, de ismét történelmi és irodal­mi nevezetességek között Jár­tunk: a Török-házban Dam­janich lakott, az egykori Arany Oroszlán kávéházból és a Szegedi Napló régi há­zából Mikszáth arca ködlött elénk, az árkádok kezdeteinél pedig ismét József Attila nyomait tapodtuk, aki sokat megfordult itt a már rég le­bontott Templom tér 3. szá­mú házban, Koraknay Józseí nyomtató műhelyében, a köl­tő első versesköteteinek! szü­lőhelyén .. j Felét sem jártuk be Szeged nevezetes helyeinek. Idő sem jutott volna mindenre, de meg ls vallom, néhány helyre nem is szívesen vittem volna vendégünket. A Dugonics tér 2. szám. Ba­lázs Béla lakóháza előtt Pél­dául mindig röstelkedem, va­lahányszor vendégeket kísé­rek városnézésre: ezen hiába van kegyeletes emléktábla, a gondozatlan, üzletenkint más­színűre pingált épület nem valami jó fényt vet műemlé­keink ápoltságára. „Gazdag ez a város!" — győzött meg engem a kívül­álló tárgyilagos ítéletével is lengyel barátunk, a magyar irodalom ismerője, József Attila költészetének rajongó­ja. Gazdag de milyen kár, hogy ml, szegediek nem tudlak, vagy úgy teszünk, mint akik nem tudják. Naponta járunk nagy költőink léptei nyomá­ban, anélkül, hogy eszünkbe jutna, anélkül, hogy emlékez­tető jelek intenének: itt Kossuth beszélt utoljára a magyar nemzethez, ott Bal­cseszku, Ady fordult meg, amott Móra Ferenc szerkesz­tette a Szegedi Naplót s így továb.: j Tanuljunk végre vendégeinktől, köztük külföl­di barátainktól, akik egyebek közt abból is ítélnek meg bennünket, mennyire becsül­jük magyar múltunk érté­keit. Hatvany Lajos kezdemé­nyezésére és szerkesztésében a közeljövőben „Beszélő há­zak" címmel gyűjteményes kötet jelenik meg Budapest irodalmi nevezetességű épüle­teiről, a magyar írók lakásai­ról. Miért késik a várva várt „Szegedi séták" című képes­könyv. amelyet a szegediek és vendégeink kezébe adnánk városunk műemlékeiről, tör­ténelmi és irodalmi neveze­tességű házairól, szobrairól, emlékeiről? Nincs magyar város, amelynek olyan gaz­dag, haladó irodalmi múltja lenne, mint a miénk. Mégis, Debrecen már letette a ma­gyar kultúra asztalára a „Debrecen a magyar iroda­lomban" című művet, mi sze­gediek még adósak vagyunk annak összefoglalásával, mit jelentett ez a város irodai­murik történetében, milyen kapcsolatai voltak legna­gyobb íróinknák, költőink­nek az öreg Szegeddel. Mindez újból eszembe ju­tott, amikor magister Jan Szobolewszki — náluk ez a címe az egyetemi előadónak — őszintén hálálkodott a nagy élményért, hogy végig­zarándokolhatott József At­tila szegedi tartózkodásának .kegyhelyein":, PÉTER LASZLÖ A földrendezésekről és a tagosításokról Az Elnöki Tanács törvényerejű rendelete A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a földrendezések és tagosítások végrehajtásáról törvényerejű rendeletet ho­zott. A törvényerejű rendelet kimondja, hegy földrende­zést és tagosítást esek enge­dély alapján lehet végrehaj­tani. Az engedélyezésnél a tsz, valamint az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok és dolgozó kisemberek hasz­nálatában levő földterületek egymáshoz viszonyított ará­nyút és a község vagy város határában levő földek szét­szórtságát kell figyelembe venni. Az engedélyt a föld­rendezésre csak akkor lehet kiadni, ha a tsz-ek az egyé­nileg gazdálkodó dolgeeó pa­rasztok által használt földte­rületből 3000 k. holdnál ki­sebb határú községekiben legalább 70 százalék, 3000— 6000 holdnál legalább 75 szá­zalék, 6000 k. holdnál na­gyobb határú községekben pedig legalább 80 százalék a termelőszövetkezetek hasz­nálatában van. Tagosítani akkor lehet, ha a tagosítást kérő terme­lőszövetkezetnek, illetve állami gazdaságoknak — 20 k. holdnál kisebb dara­bokban — együttesen 400 liL holdat meghaladó, szét­szórtan fekvő területük van. Egymást kővető években tagosítani nem lehet. A föld­rendezés és tagosítás enge­délyezését az érdekelt ter­melőszövetkezetek kérhetik, ha a tagok többsége a köz­gyűlésen így határoz, vala­mint az érdekelt állami gaz­daságok igazgatói, amennyi­ben a kártalanítási kötele­zettség teljesítését termelő­szövetkezeteiméi közgyűlési határozattal, állami gazdasá­goknál pedig igazgatói nyilat­kozattal vállalják. Az enge­délyeket a megyei tanács vég­rehajtó bizottsága adja ki. A tagosítást július 1-től lehet engedélyezni, s azt augusztus és szeptember hónapban végre is kell hajtani. A föld­rendezést az év bármely idő­szakában el lehet végezni. A földrendezést a községen* ként alakított födrendező bi­zottság hajtja végre. A bizott­ság elnöke a községi tanács végrehajtó bizottságának va­lamelyik tagja. A tagosítást tagosító bizottságok végzik, amelyek elnökeit a községi tanács végrehajtó bizottságá­nak tagjai közül kell kijelöl­ni. A földrendezések és tago­sítások helyi irányításáért, megszervezéséért és végre­hajtásáért a megyei tanács végrehajtó bizottságának el­nöke a felelős. A törvényerejű rendelet előírja, hogyan kell végrehaj­tani a földrendezést és a ta­gosítást. Megállapítja,, hogy egyik sem terjedhet kl a belterületen levő földekre. A földrendezést végre kell hajtani a szőlőnél és gyü­mölcsösnél' is, tagosításba azonban egyiket sem lehet bevonni. Erdőt tagosítani 03 rendezni csak a megyei tanács végre­hajtó bizottságának külön engedélye alapján lehet. A földrendezés, illetve a tago­sítás nyomán a termelőszö­vetkezetek és állami gazda­ságok szétszórtan levő föld­jeinek összevonásával olyan területeket kell kialakítani, amelyek — az adott termé­szeti és gazdasági feltételek mellett — a nagyüzemi me­zőgazdasági termelés legked­vezőbb lehetőségeit teremtik meg. Ezért a termelőszövet­kezetek és állami gazdaságok földejit, gazdasági épületeik körül, lehetőleg már meglevő táblájukhoz csatlakozóan kell kijelölni, elsősorban azokban a dűlőkben, ahol a legtöbb íöidjük van. Sem a termelő­szövetkezetek, som az állami gazdaságok nem kerülhetnek hátrányosabb helyzetbe, mint az eljárást megelőzően vol­tak. A földrendezést és tagosí­tást úgy kell végrehajtani, hogy az minél kevesebb egyé­nileg gazdálkodó dolgozó pa­raszt földjét érintse. Ezért a termelőszövetkezetek terüle­tét a szükséghez mérten egy vagy több táblában ott kell kialakítani, ahol a termelő­szövetkezetnek, illetve a ta­goknak a legtöbb földjük van, A dolgozó parasztok tanya­területeit lehetőleg a ter­melőszövetkezetek területén kívül kell hagyni. A ház­táji gazdálkodáshoz szük­séges területeket a közös területtől elkülönítve lehe­tőleg belterületen kell ki­adni. A rendelkezés határozot­tan kimondja, hogy az egyé­nileg gazdálkodó dolgozó pa­rasztoknak feltétlenül azonos értékű és lehetőleg azonos művelési ágú földet kell cse­rébe adni. Az értékkülönbö­zetet nagyobb terület cserébe adásával is ki lehet egyenlí­teni. A kulákok részére azo­nos nagyságú csereterületet kell kiadni, miután a dolgo­zó parasztok földjeit már ki­cserélték. A termelőszövetke­zetek használatába lehet ad­ni az 50 katasztrális holdnál kisebb állami és községi er­dőket. a délben 12 órakor meg; ' ' szólal a Tanácsháza harangja, hogy szavával hir­desse a nagy Hunyadi és a hős magyar felkelő paraszt­katonák világraszóló nándor­fehérvári győzelmének em­lékét, 500. évfordulóját. A XV. században nagy ve­szedelem fenyegette hazánkat és az egész Európát. A török hódítók sorra leigázták a dél­kelet-európai népeket. Moha­med szultán elfoglalta Kons­tantinápolyt, és 1456-ban megindította roppant hadait Magyarország ellen. Kons­tantinápoly elfoglalója nyíl­tan hirdette világuralomra való törekvését. Feljegyezték egyik jellegzetes mondását: „Egy isten uralkodik az ég­ben, illik, hogy egy fejede­lem urall'/>djék a földön". El­ső lépésül Magyarországot akarta leigázni. Ismerte az ország állapotát, tudta, hogy a királytól és az uraktól nincs mit tartania. Állítólag megesküdött, hogy két hónap alatt az egész országot meg­hódítja és Budán fog ebé­delni. Hunyadi — aki ekkor már közel két évtizede harcolt a török ellen — tudta, várta a támadást. Mindent megtett a veszély elhárítására. Felhív­ta rá a király, az egymással marakodó rendek és a segít­ségről tanácskozó külhatal­mak figyelmét. Számottevő segítséget azonban sehonnan sem kapott. A király meg­szökött az országból, a .bárók birtokaikra húzódva figyel­A nándorfehérvári ték, mire megy Hunyadi az ellenséggel. A nyugati feje­delmek és a pápa nem adtak segítséget, hanem csak sza­vakat és ígéreteket. A pápa bullát adott ki, melyben h hívőket imádságra, böjtre és bűnbánatra szólította fel. Elrendelte, hogy figyelmezte­tésül minden délben húzzák meg a harangokat; negyven napi búcsút engedélyezett mindazoknak, akik ilyenkor egy miatyánkot s egy üdvöz­légyet elimádkoztak, stb., mindez azonban nem állíthat­ta meg a törököt, nem ment­hette meg Magyarországot. Az egyházi és világi hatal­masságok egyaránt akadá­lyozták a keresztes felkelő seregek toborzását és Ma­gyarországra való indítását, mert féltek fegyvert adni a nép kezébe. Ugyancsak von­tatottan haladt a keresztes hadak toborzása Magyaror­szágon is Kapisztrán János irányítása alatt, aki a pápai politika eszközeként eleinte inkább törődött az eretnekek üldözésével, mint a török ha­talom visszaszorításával. A nagy veszély idején egy erő állt Hunyadi mel­lett: a hazáját védelmező magyar nép elszánt harci akarata. Ez az elszánt aka­rat, Hunyadi irányításával, középkori történelmünk leg­dicsőbb győzelmét eredmé­nyezte Nándorfehérvár, a mai Belgrád falai alatt. Amikor a török előhad megérkezett Belgrád alá, a végveszély idején Hunyadi maga vette kezébe a népfel­kelés szervezését. A toborzás központját a Délvidékre tet­te át, mert az itteni népg£ sokkal közelebbről fenyeget­te a pusztulás. Szeged volt az egyik legfőbb gyülekezési és felvonulási központ. Meg­indult a felkelők áradata Belgrád felé. A felkelők mind egy szálig a népből, a falusi és városi szegénységből szár­maztak. Azok a társadalmi rétegek voltak képviselve, amelyekből 60 év múlva Dó­zsa György felkelő serege alakult. A keresztesek hiá­nyosan voltak felszerelve, kellő kiképzésben nem része­sültek, de eltöltötte őket az a szent elhatározás, hogy meg­védik hazájukat; otthonukat és családjukat a pusztulás­tól. 1456. július elején a török haderő szárazföldön és vízen körülzárta Nándorfehérvár várát és megkezdte az ost­romot. A szorongatott hely­zetben levő várőrség Szilágyi Mihály vezetésével hősiesen védekezett Július közepén Hunyadi áttörte, a dunai vízi ostromzárat és seregével be­vonult az ostromlott városba. Ebben az akcióban komoly szerepet játszottak a belgrá­di szerb hajósok is. Július 21-én a törökök általános ro­hamra indultak. Egész éjjel tartott az ádáz tusa Nándor­fehérvár birtokáért. Egyik török harcos már-már kitűz­te a győzelmi jelvényt, a ló­farkas zászlót a vár csúcsára, amikor Dugovics Titusz ott termett és a törököt magával rántotta a mélységbe. Hunya­di János lelkesítő szavaival és személyes példájával buz­dította vitézeit. 1456. július 22-én, csütörtö­ki napon a vár védői ellen­támadásba mentek át és el­űzték Nándorfehérvár falai alól a nagy túlerejű ellensé­get. A begrádi diadal, Hunyadi legnagyobb haditette meg­mentette hazánkat a török elözönléstől. Több mint fél ­évszázadig elriasztotta ez a győzelem a törököt a Ma­gyarország elleni döntő tá­madástól. A nándorfehérvári dia­" dal 500. évfordulóján kegyelettel és büszkeséggel emlékezünk hős elődeinkre. Hunyadi népe megmutatta, hogy a hazát és a szabadsá­got védelmező nép legyőzhe­tetlen erejű. Végh Joachlm Ha a földrendezést téleri hajtják végre, az érintett köz­ségekben és városokban, az állami gazdaságok és az egyé­nileg gazdálkodó parasztok azon a területen aratnak, ahol vetettek/ a termelőszö­vetkezetek pedig ott, ahol az 6-zl vetést közösen, illetve a belépő tagok még egyénileg végezték el. Mindéin érdekelt részére biztosítani kell a ta­vaszi vetéshez szükséges terü­letet. Állami tartalékföldre kötött haszonbérletet, a föld­rendezés, illetve tagosítás mi­att — a szerződés lejárta előtt — nem lehet megszün­tetni, legfeljebb azonos érté­kű csereföldet lehet kiadni. Földfelajánlást általában nem szabad elfogadni. A törvényerejű rendelet ez­után megállapítja, hogy kik azok, akik kivételesen fel­ajánlhatják földjüket, majd a tagosításba vagy főldren­dizésbe eső épületekről intéz­kedik. A tulajdonosnak — a -termelőszövetkezet részéra kialakított táblába eső épüle­téért — azonos értékű csere­épületet kell adni, vagy az épületet — önkéntes meg­egyezés alapján — az ellen­érték teljes összegének pénz­beli megtérítése mellett ét lehet venni. I A földrendezéseket és tago­sításokat a tanácsok vég­rehajtó bizottságai ellenőr­zik. Ha azt tapasztalják, hogy a földrendezési és ta­gosítási bizottságok tör­vénysértő eljárást követtek, határozataikat meg kell semmisíteni, és új eljárás­ra kell őket utasítani. A íödrendezési és tagosítás! bizottságok határozatai ellen a megyei tanács végrehajtó bizottságához lehet fellebbez­ni, viszont a földrendezés, il­letve tagosítás engedélyezése és a földfelajánlás tárgyában hozott határozatok ellen jog­orvoslatnak nincs helye. Gyerek az ablakban — Anyukám-á-á-m! Drága anyucikdm! — hangzott a kesen vej, szívet fájdító kiáltás a Klam zál tér felől. „Sir egy gyerek." -* gondolták a sétálók. — Édes kicsi anyucikáml Hol vagy?! Gyere ide...! — lés pett bele ismét a szombat éjjeli szegedi csendbe a velőkig ható könyörgés. Ennek fele se tréfa. A hazafelé tartók megálltak a Lenin utcábani figyelték honnan jön a kiáltást A Virág Cukrászdából is kijöttek a vendégek, s megláttak a szemé közti ház emeleti ablakában egy síró, jajgató gyereket. Odarohant tak az ablak alá, csitítgattáki kérték, menjen le az ablakbóU Hiába. Nem ért a kedves szó senw mit, a gyerek csak bömbölt. Va­laki elkiabálta: „Anyukád ott van az ajtónál, engedd be!" Ez hatott. A kicsi lemászott at ablakból, de aztán megint jelt kapaszkodott. A féltő emberek már méricskélték a helyet, hot gyan tudják elkapni, ha kicsik a gyerek. A házfelügyelőtől meg* tudták, hogy Andriskának hív­fák, 4 éves, szülei nincsenek itt­hon. A gyerek nyilván aludts aztán felébredt és megrémülj hogy egyedül van a sötétben. Asszonyok, férfiak mentek a szülőket megkeresni. Valaki mignont vett a cukrászdában és feldobta Andriskának, hogy a kis édességgel elvonja a gyerek fi­gyelmét. Az udvarból kerítettek egy létrát, azqn próbáltak fel­mászni és beugrani a nyitott ab­lakon. Több alacsonyabb férjinek nem sikerült — egy magasabb férfi azonban elérte a párkányt­beugrott a szobába, felgyújtotta a villanyt. Olt is maradt vi­gasztalni Andriskát újabb süte­ménnyel, a tömeg meg lenn állt izgatottan, rendíthetetlenül. -. > 11 óra után egy piros-ruhás nd szaladt végig a Klauzál téren­Percek múlva látni lehetett/ ' amint magához szorítja Andris­kát. Eddig tart a történet — tanul­ságát vonják le az olvasók­M, ts

Next

/
Thumbnails
Contents