Délmagyarország, 1956. július (12. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-18 / 168. szám

DElMRGYARORSZBG Ml történi a külpolitikában ? Végetért az ENSZ leszerelési bizottságának ülésszaka .2 níi-íVV'-­Szerda, 1936. július ti. ' MOSZKVÁBAN — mint arról már beszámol­tunk — hétfőn megkezdődtek a szovjet és az NDK-kormány küldöttség közötti tárgyalások. Az elsőnek felszólaló Ottó Grotewohl nyilatkozatá­ban köszönetet mondott a szovjet kormány meghívásáért, majd vázolta az NDK politikai és gazdasági helyzetét, valamint Németország békés és demokratikus újraegyesítésének kérdé­sé L Bulganyin és Hruscsov felszólalásukban kife­jezték meggyőződésüket, hogy a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság kormány­küldöttségének tárgyalásai a két állam testvéri kapcsolatának további megerősödéséhez vezet­nek. A tárgyalások a szfvélycsség, a barátság és a kölcsönös teljes megértés jegyében folynak. A két kormányküldöttség eszmecserét folytat a Szovjetunió és az. NDK politikai és gazdasági együttműködésének további kiterjesztéséről és néhány, mindkét országot érdeklő általános nemzetközi kérdésről. NEHRU indiai miniszterelnök, aki Párizsból jövet ma Jugoszláviába érkezik és Brioni-szi­getérc utazik, mint ismeretes, négy napig a bon­ni kormány vendége volt A nyugatnémet fő­városban a bonni kormány vezetőivel folytatott tárgyalásairól hétfőn délben Bonnban közös indiai—nyugatnémet nyilatkozatot tettek közzé. Nehru és Adenauer e közös nyilatkozatban ki­fejezte reményét, hogy a világpolitika jelenlepi fejleményei a hidegháborús feszültség csökkené­séhez fognak vezetni, és megállapítja, hogy az összes országok baráti és békés együttműködé­sének alapja a nemzeti függetlenség, a szuveré­nitás, a területi sérthetetlenség és más országok belügyeibe való be nem avatkozás elvének tisz­tclctbentartása. A három oldal terjedelmű közös nyilatkozat érdekessége, hogy nem tesz említést arról, hogy a két kormányfőnek a Németország újraegyesí­tése kérdésében elfoglalt álláspontja megegyez, ne. Más, Bonnban járt államférfiak — mutat rá az AFP francia hírügynökség — elfogadták Adenauer azon álláspontját, hogy egész Német­A Külügyminisztérium tájékoztatója a bandita­támadással Nyugat-Németországba vitt repülőgépről és utasairól ország nevében csak a bonni kormány illetékes. ,.Adenauer és öt minisztere — állapítja meg a Times című angol lap — öt órás rajnai hajóki­rándulásra vitte Nehrut, talán azt remélve, hogy a táj szépségei meglágyíthatják az indiai miniszterelnök szigorúan tárgyilagos értékelését a német probléma dolgában. Nehru óvatos nyi­latkozatából azonban az vilaglott ki, hogy nem lát komoly ellenvetést a keletnémet kor­mány elismerésével szemben és ezt valószínűleg rös'idcsen meg is teszi. Ez súlyos csapást fijg mérni a bonni kormány állandó erőfeszítéseire, amelyekkel diplomáciai elszigeteltségben igye­kezett tartani a keletnémet kormányt". VÉGÉTÉRT az ENSZ leszerelési bizottságá­nak ülésszaka. Ennek az ülésszaknak az volt a feladata, hogy felülvizsgálja az albizottság lon­doni ülésszakán végzett munkát, amely, mint ismeretes, eredménytelen volt. Jules Moch, a francia küldöttség vezetőjének nyilatkozata sze­rint a leszerelési bizottság most végétért ülés­szaka hozott valamilyen eredményt, azt tudniillik, hogy közelebb hozta egymáshoz a szovjet és a nyugati álláspontokat, bár ezek között — mint mondotta — még most is tekintélyes ellentétek vannak. Az ENSZ leszerelési bkottségáoek utolsó ülé-' sén — amelyre hétfőn került sor — llenrv | Cabot-Lodge, az Egyesült Államok kiküldöttei | felszólalásában örömét fejezte ki, hogy a Szov-1 jetunió hajlandó volt elfogadni a fegyveres erők \ létszámára vonatkozó javaslatot, de ugyanakkor arról is beszélt, hogy szovjet részről més „el­fogadhatatlan feltételeket" támasztanak. A fran­cia, angol és az amerikai delegátus elfogadta. Gromilto szovjet küldött pedig ellenezte a pe­rui küldött azon javaslatát, hogy a leszerelési bizottság elé terjesztett szovjet, a három nvu­hati hatalom és a jugoszláv delegátus javasla­tát szavazás nélkül továbbítsák a leszerelési al­bizottsághoz, hogy az foglalkozzék e javaslatok­kal érdemben. A leszerelési bizottság végülis Gromiko ellenszavazata és a jugoszláv delegátus tartózkodása mellett tíz szavazattal elfogadta a perui javaslatot. •< V Orvosi jelentés dr. Petru Groza egészségi állapotáról Bukarest: Dr. Petru Groza, a rín az állapota súlyos. A hömér­Román Népköztársaság nagy séklet 37.2 fok, a pulzus 108, nemzetgyűlése elnöksége elnöké- gyakori extrasistolékkal. A vér­nek egészségi állapotáról július nyomát 170/70. A beteg meg­16-án a következő orvosi jelen- kapja a megfelelő orvosi keze­lést adták ki: lést". ..Az elmúlt napokban a sztv- , Af Íe,e^st G- L"PU . . , , , , akadémikus, G. Iliescu profesz­koszoruerrel kapcsolatos zavarok ^ D KoeppKch egyetemi fokozódtak és a szívkoszorúér n4r dr jr Froneseu egyetemi ' keringési elégtelenségének jelen- tanár és dr. E. Caba egyetemi sége lépett fel. 1956. július 16- tanár írták alá. Végetért a Legfehő Tanács ülésszaka Moszkva: A Legfelső Tanács hétfőn Moszkvában végetért ülésszakán egyéb kérdések kö­jzött megvizsgálták a Karéi-Finn •SZSZK Legfelső Tanácsának azt a kérését, hogy a Karéi-Finn Szovjet Szocialista Köztársaságot alakítsák át Karéi Autonom Szovjet Szocialista Köztársaság­gá és csatolják hozzá az OSZSZSZK területéhez. Rubin Péter rendkívüli kö­vet és meghatalmazott mi­niszter a Külügyminisztérium szóvivője kedden délután is­mertette azokat a lépéseket, amelyeket a magyar szervek a banditatámadással Nyugat­Németországba vitt magyar utasszállító repülőgép ügyé­ben tetteit, miután az eset tudomásukra jutott. Elmondotta, hogy a repü­lőgépen 19 személy utazott: 15 utas és négy főnyi sze­mélyzet. Az utasok közül he­ten egy bandának voltak tag­jai, akik előre megbeszélték azt, hogy a repülőgépet ha­talmukba kerítik és így Nyugat-Németországba szök­nek. A banditák adott jelre megtámadták a repülőgép mit sem sejtő utasait és a személyzetet. A meglepett és a támadás­ra fel nem készült embere­ket véres verekedésben le­gyűrték és a repülőgéppel a bajorországi Ingolstadt melletti Maehing repülőté­ren szálltak le. Mint a nyugati lapok is is­mertetik, a repülőgépen el­keseredett harc folyt. A ban­diták vasdorongokkal voltak felszerelve, az egyiknek re­volvere is volt. Egyes jelen­tések szerint még a ma­chingi repülőtéren a gép le­szállása után is folytatódott a harc. Ennek következtében az utasok jelentős része megsebesült. A Külügyminisztérium, amikor erről az eseményről értesült, különböző vonala­kon azonnal megtette a szük­séges lépéseket. Minthogy Nyugat-Németországban Ma­gyarországnak nincs követ­sége, a frankfurti magyar kirendeltséget kérte fel, hogy teremtsen kapcsolatot a re­pülőgép Ingolstadtban lévő személyzetével és utasaival. A Külügyminisztérium egyik osztályvezetője Bécsbe utazót^ és felkereste az otta­ni nyugatnémet nagykövetet, akinek jegyzéket nyújtott át. A jegyzékben a magyar kor­mány kéri, hogy a nyugatné­met hatóságok tegyék lehető­vé az elhurcolt magyar ál­lampolgárok hazatérését, va­lamint a repülőgép visszaadá­sát. A jegyzéket a bécsi nyugat­német nagykövet vasárnap vette át és hétfőn adott arra választ. Eszerint a nyugatné­met hatóságok visszaadják a repülőgépet és közlik, hogy a hazatérni akaró utasok vis­szajöhetnek. Szükség esetén beutazási engedélyt adnak magyar technikusoknak, hogy elvégezzék a repülőgép hely­reállítását. Legújabb értesüléseink sze­rint csütörtökön, vagy pénte­ken fog hazaindulni a gép sze­mélyzete és a hazatérő uta­sok. Jelenleg úgy tudjuk, hogy tízen jönnek vissza, mégpedig négyein mentőautón, a többiek személygépkocsin. Tehát nem térnek vissza a héttagú bandának tagjai és az eddigi nemhivatalos és meg nem erősített értesülések sze­rint további két személy. Ügy tudjuk, hogy a személy­zet és az utasok, akiknek egészségi állapotáról eléggé pontos értesüléseket sikerült szereznünk, idejében kaptak üzeneteket, leveleket magyar­országi hozzátartozóiktól, munkahelyeikről. Ami a nyugatnémet ható­ságok eljárását illeti, úgy gondolom, egészében véve készségesnek mutatkoztak és segítségére jöttek a magyar hatóságoknak, bár nem két­séges, ha a Külügyminiszté­rium megbízott osztályvezető­jét beengedik, akkor elősegí­tették volna az ügy simább, gyorsabb lebonyolítását. Ugyanakkor csak elismerés­sel lehet beszélni a gép személyzetéről és azok­ról az utasokról, akik ön­feláldozóan, igen nehéz kö­rülmények között mindent megtettek, hogy visszaver* jék a banditák támadását. Az egyes nyugati rádiók azt a hírt terjesztik, hogy hét egyetemistáról van szó. Ezzel kapcsolatban Rubin Péter elmondotta, hogy a ban­da vezére Pintér Károly volt, egyik legaktívabb tagja Po­lyák György. A banda tag­jainak foglalkozásáról még nem sikerült pontos adatokat, szerezni, dc nem hiszi, hogy hét diákról volna szó. Rövid külpolitikai hírek Moszkva: A Szovjetunió Mi­nisztertanácsa V. A. Zorint, N. Sz. Patolicsevet és A. V. Zaha­rovot külügyminiszterhelyettessé nevezte ki. V. A. Zorin, a Szovjetunió bonni nagykövete, akit a napok­ban visszahívtak állomáshelyé­ről, hétfőn búcsúlátogatást tett Adenauer kancellárnál, • öttagú jngoszláv mezőgazda­sági küldöttség érkezett Ma­gyarországra, hogy tanulmá­nyozza a magyar gabonanemest­tést és gabonatermesztést. A kül­döttség vezetője Erbez Blazso, a mezőgazdasági szövetkezet alel­nöke. A küldöttség hat napig tartózkodik Magyarországon. Londont Eisenhower elnök; aki vasárnap délután tért visz­sza Washingtonba, az angol rá­dió jelentése szerint, hétfőn dél. előtt tanácskozásokat folytatott Lewis L. Strauss tengernaggyal; az Egyesült Államok atomerőbi­zottságának elnökével, valamint Dulles külügyminiszterrel, Pénteken este a francia tuni­szi, Párizsban folytatott tárgya­lásokat felfüggesztették; mert a tunisziak sérelmesnek találták Pineau francia külügyminiszter egyik legutóbbi beszédének Tu­nisszal kapcsolatos kitételeit: „Nem vagyunk hajlandók folytatni a tárgyalásokat —> mondotta szombati rádióbeszé­dében Habib Burgiba tuniszi miniszterelnök — addig, amíg 4 francia küldöttség kitart az ál­landó katonai megszállás elve mellett. Ha folytatni kell a hars cot, folytatjuk", A július 14-i ünnepségeken Franciaországban egyetlen hiva­talos tuniszi személyiség sem je­lent meg. HORVÁTORSZÁG egyik festőién szép vidé­kén, Zágrábtól északnyugatra egy kis falu terül el — Kumrovec, amely belevész a lankás dom­bok és a szőlőlugasok zöldjébe. 1892-ben itt született Joszip Broz, Frani Broz parasztember­nek és feleségének, Máriának hetedik gyerme­ke. Édesanyja 15 gyermeket szült, akik közül 7 maradt életben. Joszip Broznak nehéz gyermekkora volt. A sokgyermekes család asztalán szűkiben volt a kenyér. Az anya takarékosan beosztotta a kuko­ricalisztet, de a gyermekek így is gyakran éhe­sen maradtak. Tito clnöle visszaemlékezik gyer­mekkorának egyik eseményére. Egyik alkalom­mal a szülők vendégségbe mentek és a gyere­kek magukra maradtak. A padláson egy füstölt disznófej lógott, amelyet újévre tartogattak. Az éhes gyermekek enni akartak és sírtak. A kis Broz felmászott a padlásra és lehozta a disznó­fejet. Egy forró vízzel telt lábasba rakta és egy kevés lisztet hintett bele, majd főzni kezdte. Amikor a disznólej megfőtt, a gyerekek mohón lakmározni kezdtek. Az étel azonban olyan zsí­ros volt, hogy valamennyien megbetegedtek. A hazatérő szülőknek egyikük sem árulta el, hogy mi történt. Az édesanyjuk azonban megtudta. Nagyon elszomorodott, de most az egyszer nem büntette meg őket. Joszip Broz tizennyolc éves korában lakatos­ként dolgozott Zágrábban. Nagyon szűkös kö­rülmények között élt. Kinőtt hiskabátban és foltos nadrágban, egy kis tarisznyával a hóna alatt jött a városba és hosszú keresgélés után egy szegény lakatosmesternél kapott munkát. Napi keresete majdnem semmi! — két korona. Akárhogy is spórolt, új ruháról álmodozva, még sokáig kelheti viselnie a foltos kis kabátkát. Végül is vásárolt magának egy rend új ruhát. Nagyon boldog volt, hazavitte a ruhát a sötét kis szobájába és vigyázva letette az ágyra. Be­zárta az ajtót és sietett a munkahelyére. Este, amikor fáradtan hazafelé tartott, az úf ruhára gondolt és már látta magát, amint rendesen fel­öltözve sétál a város utcáin. De amikor kinyi­totta a szobája ajtaját, nagy megdöbbenéssel látta, hogy a ruha eltűnt — valaki ellopta • .. Joszip továbbra is spórolt, dc most már köny­vet vásárolt. Ez a könyv — Sinclair „Mocsár" című műve — sokáig hűséges barátja volt. A fárasztó munkanap után késő éjszakáig olvasott, s nagy tudásvággyal szívta magába a könyv minden szavát. Ettől az időtől kezdve a köny­vel mindennél jobban megszerette. * Távol északon, az Adriai tengerpart mentén, ahol 4 tenger néhány helyen benyúl a sáklát Találkozások és emlékezések Irta: Vlagyimir Kolár jugoszláv újságíró partba, ott terül el Kralevica, egy tenger mel­letti kisváros, alacsony házakkal és terjedelmes térrel. Az öböl mélyén egy hajógyár van, ahol Joszip Broz 1925-ben, mint lakatos dolgozott. Ebben a hajógyárban még mindig dolgozik néhány kovács, akik emlékeznek arra az időre, amikpr Joszip Broz megérkezett Kralevicába. Emlékeznek munkájára a gyár kovácsműhelyé­ben. Fábián Polics egyike ezeknek a régi mun­kásoknak. A fiatal Fábián Polics nagyon szerette a ze­nél. Kereste a magányos helyeket, ellátogatott a fenyőerdöbe, és a tengerpartra a világítóto­ronyhoz és ott hegedült. A fenyöerdöben gyak­ran látott egy embert, ki az örökké zöld fák árnyékában könyveket olvasott és jegyezgetett, majd elgondolkozs-a nézett a távolba, az öböl felett emelkedő sziklás hegyekre. Ügy gondolta, hogy ez az ember akárcsak ö, szereti a csendet, az egyedüllétet. De azután találkozott vele szintén az erdő­ben, amikor emberek csoportjai vették körül. A kovácsműhelyben azt hallotta, hogy ez az em­ber szakszervezeti vezető, aki arra tanítja az embereket, hogyan kell harcolni a jogaikért. Fábián eleinte félszegen viselkedett, és csak messziről köszöntötte őket, megemelve viseltes sapkáját. Néhány nap múlva azonban bátorsá­got vett és csatlakozott hozzájuk. Figyelmesen hallgatta a szakszervezeti vezető szavát, amely­ben röglön felfedezte a magávalragadó erőt. Ezentúl mindennap kijárt a fenyőerdöbe hege­dűjével és türelmetlenül várta Brozt, s barátait. Egyik alkalommal, amikor Broz megjelent tár­saival, Fábián a forradalmi dal zenéjével fo­gadta őket, az Internacionálé akkordjaival. Hal­kan játszott, de hirtelen erős vágya támadt, hogy a város utqáin „fortissimo" játsszon, hogy mindenki meghallja csodálatos énekét. — Türelem Fábián, eljön az az idő is — mon­dotta neki Joszip Broz. Húsz év után meglátogatta a kralevicai hajó­gyárat Joszip Broz-Tito, Jugoszlávia marsallja. A néptömegben egy öregasszony furakodott előre a marsall felé. Amikor már közel futott, a marsallt kísérő lisztek megkérdezték tőle: — Hová, nénike? — De hiszen ez a mi Brozunk, a mi régi ba­rdtajik. Enge&nsk, hadd hönönumu ÖL Az öregasszony, aki üdvözölte Tito marsallt, Fábián Policsnak, a kovácsnak az édesanyja volt, annak a Fábiánnak, aki, mint mindig, most is szerényen szemlélte a látogatókat. A marsall észrevette öt és megismerte. Erősen szo­rították meg egymás kezét és amikor Fábián távozni akart, Tito megkérdezte tőle: — Játszol-e még hegedűn, Fábián? — Játszom, most már nem titokban. •., — felelte a kovács, meghatódottan emlékezve a múltra. * Csernogorjában, a Durmitor-hegytömb lábai­nál húzódik a dombos fennsík, amelyet benőtt a kegyetlen hegyi gaz. Rajta elszórtan, hegyi kunyhók. 1940 augusztusában, Jugoszlávia meg­támadásának előestéjén az illegalitásban lévő Broz Joszip, akit a rendőrség üldözött, ezeknek a kunyhóknak egyikében tartott értekezletet a csernogorjai pártvezctőkkel. Ezen az értekezle­ten a közelgő háború veszélyéről volt szó. Ezekben a napokban ezeknek a kunyhóknak különleges vendégei voltak. Senki a házigaidák közül nem tudta, hogy kiit ezek az emberek és miért jöttek ide. Az értekezlet kél napig tartott. A szűk helyi­ségben összegyűlt negyven ember, a világ hely­zetét vitatta meg, azokat az intézkedéseket, amelyeket foganatosítani kell, amikor fegyve­res összetűzésre kerül a sor. A közeli halmokon őrség állt. Előttük széles fennsík terült el és könnyen észrevehették, ha valaki á könyökhöz közeledik. Egyik nap, szür­kületben, amikor éppen Joszip Broz beszélt, a kunyhó előtt álló őrség a távolban az úton egy embercsoportot vett észre. Előbb munkából ha­zatérő parasztoknak nézte őket. De amikor kö­zelebb jöttek, csendöregyenruhákat és villogó szuronyokat látott. Az őrség közölte az értekez­let részvevőivel, hogy csendörjárőr közeledik. Tito egy pillanatra félbeszakította beszédét és legyintett a kezével: — Semmi az egész. •. . Ha idejönnek — letar­tóztatjuk őket. Nyugodtsága másokra is átragadt és a szo­bában tovább folyt a munka, mintha mi sem történt volna. A csendőrök semmit sem gyaní­tottak és elhaladtak a háx me&etL ^ A negyedik nap reggel két lovas vágtatott a Durmitor-hegy irányába. Az egyik Tito volt, Azon az úton haladtak, amelyen két évvel kés söbb Tito divízióját vezette. * Tito elnök belgrádi rezidenciájában gyakran éjjel is dolgozik. Ennek ellenére, mindig reg­gel hat órakor kel. Gyakran a hajnali órákban sétál egy kicsit német juhászkutyájával a kert útjain, a víz­medence mellett, és benéz a lovaihoz, amelyek a hegyi utakon a háború tüzében hordozták, Az elnök „az én nyugdíjasaimnak" nevezi őket, Egyszer ősszel, Tito Zágrábban tartózkodott, Egyik este magához hívta segédtisztjét, Zsezsel tábornokot: — Tudod mit, én úgy szeretnék sétálni egyet Zágrábban, úgy, mint annak idején, amikor még munkás voltam. Készülj, elmegyünk együtt. Majd én vezetlek léged. Bejárjuk azokat az uts cáltal, amelyeken az illegalitás alatt legtöbbször megfordultam. — Hiszen, ma szombat van, sok az ember az utcákon. Megismernek és minden oldalról ősz* szefutnak, — felelte a segédliszt. — Ne félj, nyugodtan fogunk sétálni. Senkit sem viszünk magunkkal. Nem akarom, hogy kísérjenek bennünket. Leereszkedtek a régi városrész keskeny ut­cáin, fiatal fiúkkal és lányokkal találkoztak, Senki sem figyelt rájuk. Esőköpenyben voltak. Kisfiúk csoportja haladt el mellettük, akik isko­lából jöttek hazafelé. Ok ismerték fel az el­nököt. — Mindig a kisfiúk Ismernek meg először. 1 — Ne lármázzatok, kérte a fiúkat a segédtiszti sétálni akarunk egy kicsit. A kisfiúk utánuk mentek, de nem tudták megőrizni a titkot. S már a lelkes és kíváncsi embereknek egész oszlopa kísérte őket. De nem hangoskodtak, nem csinállak „szenzációt". — Menjünk be a cukrászdába. Már régen nem voltam itt. A háború előtt, mint illegalistOi sűrűn látogattam a „Bléd" cukrászdái. A cukrászda előtt nagy néptömeg gyűlt össze, Felzúgott a taps. A marsall és a segédtisztje gyorsan bementek a cukrászdába. A ruhatáros• nő azt gondolta, hogy veszekedés volt az utcán és a kijárathoz sietett. Amikor visszament a helyére, megismerte a marsallt. A cukrászdában levő vendégek, mihelyt tu­domást szereztek Tito megérkezéséről, úgy gon' doltdk, hogy kint találják az elnököt, rohantak kifelé és rá se néztek a cukrászdába belépő két emberre. Ok pedig leültek az egyik szabad asz­talhoz, s derűsen nézték az utcára siető em­kátékét, tok. Ti&t txerették yofga

Next

/
Thumbnails
Contents