Délmagyarország, 1956. július (12. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-18 / 168. szám

DElMRGYARORSZBG Ml történi a külpolitikában ? Végetért az ENSZ leszerelési bizottságának ülésszaka .2 níi-íVV'-Szerda, 1936. július ti. ' MOSZKVÁBAN — mint arról már beszámoltunk — hétfőn megkezdődtek a szovjet és az NDK-kormány küldöttség közötti tárgyalások. Az elsőnek felszólaló Ottó Grotewohl nyilatkozatában köszönetet mondott a szovjet kormány meghívásáért, majd vázolta az NDK politikai és gazdasági helyzetét, valamint Németország békés és demokratikus újraegyesítésének kérdésé L Bulganyin és Hruscsov felszólalásukban kifejezték meggyőződésüket, hogy a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság kormányküldöttségének tárgyalásai a két állam testvéri kapcsolatának további megerősödéséhez vezetnek. A tárgyalások a szfvélycsség, a barátság és a kölcsönös teljes megértés jegyében folynak. A két kormányküldöttség eszmecserét folytat a Szovjetunió és az. NDK politikai és gazdasági együttműködésének további kiterjesztéséről és néhány, mindkét országot érdeklő általános nemzetközi kérdésről. NEHRU indiai miniszterelnök, aki Párizsból jövet ma Jugoszláviába érkezik és Brioni-szigetérc utazik, mint ismeretes, négy napig a bonni kormány vendége volt A nyugatnémet fővárosban a bonni kormány vezetőivel folytatott tárgyalásairól hétfőn délben Bonnban közös indiai—nyugatnémet nyilatkozatot tettek közzé. Nehru és Adenauer e közös nyilatkozatban kifejezte reményét, hogy a világpolitika jelenlepi fejleményei a hidegháborús feszültség csökkenéséhez fognak vezetni, és megállapítja, hogy az összes országok baráti és békés együttműködésének alapja a nemzeti függetlenség, a szuverénitás, a területi sérthetetlenség és más országok belügyeibe való be nem avatkozás elvének tisztclctbentartása. A három oldal terjedelmű közös nyilatkozat érdekessége, hogy nem tesz említést arról, hogy a két kormányfőnek a Németország újraegyesítése kérdésében elfoglalt álláspontja megegyez, ne. Más, Bonnban járt államférfiak — mutat rá az AFP francia hírügynökség — elfogadták Adenauer azon álláspontját, hogy egész NémetA Külügyminisztérium tájékoztatója a banditatámadással Nyugat-Németországba vitt repülőgépről és utasairól ország nevében csak a bonni kormány illetékes. ,.Adenauer és öt minisztere — állapítja meg a Times című angol lap — öt órás rajnai hajókirándulásra vitte Nehrut, talán azt remélve, hogy a táj szépségei meglágyíthatják az indiai miniszterelnök szigorúan tárgyilagos értékelését a német probléma dolgában. Nehru óvatos nyilatkozatából azonban az vilaglott ki, hogy nem lát komoly ellenvetést a keletnémet kormány elismerésével szemben és ezt valószínűleg rös'idcsen meg is teszi. Ez súlyos csapást fijg mérni a bonni kormány állandó erőfeszítéseire, amelyekkel diplomáciai elszigeteltségben igyekezett tartani a keletnémet kormányt". VÉGÉTÉRT az ENSZ leszerelési bizottságának ülésszaka. Ennek az ülésszaknak az volt a feladata, hogy felülvizsgálja az albizottság londoni ülésszakán végzett munkát, amely, mint ismeretes, eredménytelen volt. Jules Moch, a francia küldöttség vezetőjének nyilatkozata szerint a leszerelési bizottság most végétért ülésszaka hozott valamilyen eredményt, azt tudniillik, hogy közelebb hozta egymáshoz a szovjet és a nyugati álláspontokat, bár ezek között — mint mondotta — még most is tekintélyes ellentétek vannak. Az ENSZ leszerelési bkottségáoek utolsó ülé-' sén — amelyre hétfőn került sor — llenrv | Cabot-Lodge, az Egyesült Államok kiküldöttei | felszólalásában örömét fejezte ki, hogy a Szov-1 jetunió hajlandó volt elfogadni a fegyveres erők \ létszámára vonatkozó javaslatot, de ugyanakkor arról is beszélt, hogy szovjet részről més „elfogadhatatlan feltételeket" támasztanak. A francia, angol és az amerikai delegátus elfogadta. Gromilto szovjet küldött pedig ellenezte a perui küldött azon javaslatát, hogy a leszerelési bizottság elé terjesztett szovjet, a három nvuhati hatalom és a jugoszláv delegátus javaslatát szavazás nélkül továbbítsák a leszerelési albizottsághoz, hogy az foglalkozzék e javaslatokkal érdemben. A leszerelési bizottság végülis Gromiko ellenszavazata és a jugoszláv delegátus tartózkodása mellett tíz szavazattal elfogadta a perui javaslatot. •< V Orvosi jelentés dr. Petru Groza egészségi állapotáról Bukarest: Dr. Petru Groza, a rín az állapota súlyos. A hömérRomán Népköztársaság nagy séklet 37.2 fok, a pulzus 108, nemzetgyűlése elnöksége elnöké- gyakori extrasistolékkal. A vérnek egészségi állapotáról július nyomát 170/70. A beteg meg16-án a következő orvosi jelen- kapja a megfelelő orvosi kezelést adták ki: lést". ..Az elmúlt napokban a sztv- , Af Íe,e^st G- L"PU . . , , , , akadémikus, G. Iliescu profeszkoszoruerrel kapcsolatos zavarok ^ D KoeppKch egyetemi fokozódtak és a szívkoszorúér n4r dr jr Froneseu egyetemi ' keringési elégtelenségének jelen- tanár és dr. E. Caba egyetemi sége lépett fel. 1956. július 16- tanár írták alá. Végetért a Legfehő Tanács ülésszaka Moszkva: A Legfelső Tanács hétfőn Moszkvában végetért ülésszakán egyéb kérdések köjzött megvizsgálták a Karéi-Finn •SZSZK Legfelső Tanácsának azt a kérését, hogy a Karéi-Finn Szovjet Szocialista Köztársaságot alakítsák át Karéi Autonom Szovjet Szocialista Köztársasággá és csatolják hozzá az OSZSZSZK területéhez. Rubin Péter rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter a Külügyminisztérium szóvivője kedden délután ismertette azokat a lépéseket, amelyeket a magyar szervek a banditatámadással NyugatNémetországba vitt magyar utasszállító repülőgép ügyében tetteit, miután az eset tudomásukra jutott. Elmondotta, hogy a repülőgépen 19 személy utazott: 15 utas és négy főnyi személyzet. Az utasok közül heten egy bandának voltak tagjai, akik előre megbeszélték azt, hogy a repülőgépet hatalmukba kerítik és így Nyugat-Németországba szöknek. A banditák adott jelre megtámadták a repülőgép mit sem sejtő utasait és a személyzetet. A meglepett és a támadásra fel nem készült embereket véres verekedésben legyűrték és a repülőgéppel a bajorországi Ingolstadt melletti Maehing repülőtéren szálltak le. Mint a nyugati lapok is ismertetik, a repülőgépen elkeseredett harc folyt. A banditák vasdorongokkal voltak felszerelve, az egyiknek revolvere is volt. Egyes jelentések szerint még a machingi repülőtéren a gép leszállása után is folytatódott a harc. Ennek következtében az utasok jelentős része megsebesült. A Külügyminisztérium, amikor erről az eseményről értesült, különböző vonalakon azonnal megtette a szükséges lépéseket. Minthogy Nyugat-Németországban Magyarországnak nincs követsége, a frankfurti magyar kirendeltséget kérte fel, hogy teremtsen kapcsolatot a repülőgép Ingolstadtban lévő személyzetével és utasaival. A Külügyminisztérium egyik osztályvezetője Bécsbe utazót^ és felkereste az ottani nyugatnémet nagykövetet, akinek jegyzéket nyújtott át. A jegyzékben a magyar kormány kéri, hogy a nyugatnémet hatóságok tegyék lehetővé az elhurcolt magyar állampolgárok hazatérését, valamint a repülőgép visszaadását. A jegyzéket a bécsi nyugatnémet nagykövet vasárnap vette át és hétfőn adott arra választ. Eszerint a nyugatnémet hatóságok visszaadják a repülőgépet és közlik, hogy a hazatérni akaró utasok visszajöhetnek. Szükség esetén beutazási engedélyt adnak magyar technikusoknak, hogy elvégezzék a repülőgép helyreállítását. Legújabb értesüléseink szerint csütörtökön, vagy pénteken fog hazaindulni a gép személyzete és a hazatérő utasok. Jelenleg úgy tudjuk, hogy tízen jönnek vissza, mégpedig négyein mentőautón, a többiek személygépkocsin. Tehát nem térnek vissza a héttagú bandának tagjai és az eddigi nemhivatalos és meg nem erősített értesülések szerint további két személy. Ügy tudjuk, hogy a személyzet és az utasok, akiknek egészségi állapotáról eléggé pontos értesüléseket sikerült szereznünk, idejében kaptak üzeneteket, leveleket magyarországi hozzátartozóiktól, munkahelyeikről. Ami a nyugatnémet hatóságok eljárását illeti, úgy gondolom, egészében véve készségesnek mutatkoztak és segítségére jöttek a magyar hatóságoknak, bár nem kétséges, ha a Külügyminisztérium megbízott osztályvezetőjét beengedik, akkor elősegítették volna az ügy simább, gyorsabb lebonyolítását. Ugyanakkor csak elismeréssel lehet beszélni a gép személyzetéről és azokról az utasokról, akik önfeláldozóan, igen nehéz körülmények között mindent megtettek, hogy visszaver* jék a banditák támadását. Az egyes nyugati rádiók azt a hírt terjesztik, hogy hét egyetemistáról van szó. Ezzel kapcsolatban Rubin Péter elmondotta, hogy a banda vezére Pintér Károly volt, egyik legaktívabb tagja Polyák György. A banda tagjainak foglalkozásáról még nem sikerült pontos adatokat, szerezni, dc nem hiszi, hogy hét diákról volna szó. Rövid külpolitikai hírek Moszkva: A Szovjetunió Minisztertanácsa V. A. Zorint, N. Sz. Patolicsevet és A. V. Zaharovot külügyminiszterhelyettessé nevezte ki. V. A. Zorin, a Szovjetunió bonni nagykövete, akit a napokban visszahívtak állomáshelyéről, hétfőn búcsúlátogatást tett Adenauer kancellárnál, • öttagú jngoszláv mezőgazdasági küldöttség érkezett Magyarországra, hogy tanulmányozza a magyar gabonanemesttést és gabonatermesztést. A küldöttség vezetője Erbez Blazso, a mezőgazdasági szövetkezet alelnöke. A küldöttség hat napig tartózkodik Magyarországon. Londont Eisenhower elnök; aki vasárnap délután tért viszsza Washingtonba, az angol rádió jelentése szerint, hétfőn dél. előtt tanácskozásokat folytatott Lewis L. Strauss tengernaggyal; az Egyesült Államok atomerőbizottságának elnökével, valamint Dulles külügyminiszterrel, Pénteken este a francia tuniszi, Párizsban folytatott tárgyalásokat felfüggesztették; mert a tunisziak sérelmesnek találták Pineau francia külügyminiszter egyik legutóbbi beszédének Tunisszal kapcsolatos kitételeit: „Nem vagyunk hajlandók folytatni a tárgyalásokat —> mondotta szombati rádióbeszédében Habib Burgiba tuniszi miniszterelnök — addig, amíg 4 francia küldöttség kitart az állandó katonai megszállás elve mellett. Ha folytatni kell a hars cot, folytatjuk", A július 14-i ünnepségeken Franciaországban egyetlen hivatalos tuniszi személyiség sem jelent meg. HORVÁTORSZÁG egyik festőién szép vidékén, Zágrábtól északnyugatra egy kis falu terül el — Kumrovec, amely belevész a lankás dombok és a szőlőlugasok zöldjébe. 1892-ben itt született Joszip Broz, Frani Broz parasztembernek és feleségének, Máriának hetedik gyermeke. Édesanyja 15 gyermeket szült, akik közül 7 maradt életben. Joszip Broznak nehéz gyermekkora volt. A sokgyermekes család asztalán szűkiben volt a kenyér. Az anya takarékosan beosztotta a kukoricalisztet, de a gyermekek így is gyakran éhesen maradtak. Tito clnöle visszaemlékezik gyermekkorának egyik eseményére. Egyik alkalommal a szülők vendégségbe mentek és a gyerekek magukra maradtak. A padláson egy füstölt disznófej lógott, amelyet újévre tartogattak. Az éhes gyermekek enni akartak és sírtak. A kis Broz felmászott a padlásra és lehozta a disznófejet. Egy forró vízzel telt lábasba rakta és egy kevés lisztet hintett bele, majd főzni kezdte. Amikor a disznólej megfőtt, a gyerekek mohón lakmározni kezdtek. Az étel azonban olyan zsíros volt, hogy valamennyien megbetegedtek. A hazatérő szülőknek egyikük sem árulta el, hogy mi történt. Az édesanyjuk azonban megtudta. Nagyon elszomorodott, de most az egyszer nem büntette meg őket. Joszip Broz tizennyolc éves korában lakatosként dolgozott Zágrábban. Nagyon szűkös körülmények között élt. Kinőtt hiskabátban és foltos nadrágban, egy kis tarisznyával a hóna alatt jött a városba és hosszú keresgélés után egy szegény lakatosmesternél kapott munkát. Napi keresete majdnem semmi! — két korona. Akárhogy is spórolt, új ruháról álmodozva, még sokáig kelheti viselnie a foltos kis kabátkát. Végül is vásárolt magának egy rend új ruhát. Nagyon boldog volt, hazavitte a ruhát a sötét kis szobájába és vigyázva letette az ágyra. Bezárta az ajtót és sietett a munkahelyére. Este, amikor fáradtan hazafelé tartott, az úf ruhára gondolt és már látta magát, amint rendesen felöltözve sétál a város utcáin. De amikor kinyitotta a szobája ajtaját, nagy megdöbbenéssel látta, hogy a ruha eltűnt — valaki ellopta • .. Joszip továbbra is spórolt, dc most már könyvet vásárolt. Ez a könyv — Sinclair „Mocsár" című műve — sokáig hűséges barátja volt. A fárasztó munkanap után késő éjszakáig olvasott, s nagy tudásvággyal szívta magába a könyv minden szavát. Ettől az időtől kezdve a könyvel mindennél jobban megszerette. * Távol északon, az Adriai tengerpart mentén, ahol 4 tenger néhány helyen benyúl a sáklát Találkozások és emlékezések Irta: Vlagyimir Kolár jugoszláv újságíró partba, ott terül el Kralevica, egy tenger melletti kisváros, alacsony házakkal és terjedelmes térrel. Az öböl mélyén egy hajógyár van, ahol Joszip Broz 1925-ben, mint lakatos dolgozott. Ebben a hajógyárban még mindig dolgozik néhány kovács, akik emlékeznek arra az időre, amikpr Joszip Broz megérkezett Kralevicába. Emlékeznek munkájára a gyár kovácsműhelyében. Fábián Polics egyike ezeknek a régi munkásoknak. A fiatal Fábián Polics nagyon szerette a zenél. Kereste a magányos helyeket, ellátogatott a fenyőerdöbe, és a tengerpartra a világítótoronyhoz és ott hegedült. A fenyöerdöben gyakran látott egy embert, ki az örökké zöld fák árnyékában könyveket olvasott és jegyezgetett, majd elgondolkozs-a nézett a távolba, az öböl felett emelkedő sziklás hegyekre. Ügy gondolta, hogy ez az ember akárcsak ö, szereti a csendet, az egyedüllétet. De azután találkozott vele szintén az erdőben, amikor emberek csoportjai vették körül. A kovácsműhelyben azt hallotta, hogy ez az ember szakszervezeti vezető, aki arra tanítja az embereket, hogyan kell harcolni a jogaikért. Fábián eleinte félszegen viselkedett, és csak messziről köszöntötte őket, megemelve viseltes sapkáját. Néhány nap múlva azonban bátorságot vett és csatlakozott hozzájuk. Figyelmesen hallgatta a szakszervezeti vezető szavát, amelyben röglön felfedezte a magávalragadó erőt. Ezentúl mindennap kijárt a fenyőerdöbe hegedűjével és türelmetlenül várta Brozt, s barátait. Egyik alkalommal, amikor Broz megjelent társaival, Fábián a forradalmi dal zenéjével fogadta őket, az Internacionálé akkordjaival. Halkan játszott, de hirtelen erős vágya támadt, hogy a város utqáin „fortissimo" játsszon, hogy mindenki meghallja csodálatos énekét. — Türelem Fábián, eljön az az idő is — mondotta neki Joszip Broz. Húsz év után meglátogatta a kralevicai hajógyárat Joszip Broz-Tito, Jugoszlávia marsallja. A néptömegben egy öregasszony furakodott előre a marsall felé. Amikor már közel futott, a marsallt kísérő lisztek megkérdezték tőle: — Hová, nénike? — De hiszen ez a mi Brozunk, a mi régi bardtajik. Enge&nsk, hadd hönönumu ÖL Az öregasszony, aki üdvözölte Tito marsallt, Fábián Policsnak, a kovácsnak az édesanyja volt, annak a Fábiánnak, aki, mint mindig, most is szerényen szemlélte a látogatókat. A marsall észrevette öt és megismerte. Erősen szorították meg egymás kezét és amikor Fábián távozni akart, Tito megkérdezte tőle: — Játszol-e még hegedűn, Fábián? — Játszom, most már nem titokban. •., — felelte a kovács, meghatódottan emlékezve a múltra. * Csernogorjában, a Durmitor-hegytömb lábainál húzódik a dombos fennsík, amelyet benőtt a kegyetlen hegyi gaz. Rajta elszórtan, hegyi kunyhók. 1940 augusztusában, Jugoszlávia megtámadásának előestéjén az illegalitásban lévő Broz Joszip, akit a rendőrség üldözött, ezeknek a kunyhóknak egyikében tartott értekezletet a csernogorjai pártvezctőkkel. Ezen az értekezleten a közelgő háború veszélyéről volt szó. Ezekben a napokban ezeknek a kunyhóknak különleges vendégei voltak. Senki a házigaidák közül nem tudta, hogy kiit ezek az emberek és miért jöttek ide. Az értekezlet kél napig tartott. A szűk helyiségben összegyűlt negyven ember, a világ helyzetét vitatta meg, azokat az intézkedéseket, amelyeket foganatosítani kell, amikor fegyveres összetűzésre kerül a sor. A közeli halmokon őrség állt. Előttük széles fennsík terült el és könnyen észrevehették, ha valaki á könyökhöz közeledik. Egyik nap, szürkületben, amikor éppen Joszip Broz beszélt, a kunyhó előtt álló őrség a távolban az úton egy embercsoportot vett észre. Előbb munkából hazatérő parasztoknak nézte őket. De amikor közelebb jöttek, csendöregyenruhákat és villogó szuronyokat látott. Az őrség közölte az értekezlet részvevőivel, hogy csendörjárőr közeledik. Tito egy pillanatra félbeszakította beszédét és legyintett a kezével: — Semmi az egész. •. . Ha idejönnek — letartóztatjuk őket. Nyugodtsága másokra is átragadt és a szobában tovább folyt a munka, mintha mi sem történt volna. A csendőrök semmit sem gyanítottak és elhaladtak a háx me&etL ^ A negyedik nap reggel két lovas vágtatott a Durmitor-hegy irányába. Az egyik Tito volt, Azon az úton haladtak, amelyen két évvel kés söbb Tito divízióját vezette. * Tito elnök belgrádi rezidenciájában gyakran éjjel is dolgozik. Ennek ellenére, mindig reggel hat órakor kel. Gyakran a hajnali órákban sétál egy kicsit német juhászkutyájával a kert útjain, a vízmedence mellett, és benéz a lovaihoz, amelyek a hegyi utakon a háború tüzében hordozták, Az elnök „az én nyugdíjasaimnak" nevezi őket, Egyszer ősszel, Tito Zágrábban tartózkodott, Egyik este magához hívta segédtisztjét, Zsezsel tábornokot: — Tudod mit, én úgy szeretnék sétálni egyet Zágrábban, úgy, mint annak idején, amikor még munkás voltam. Készülj, elmegyünk együtt. Majd én vezetlek léged. Bejárjuk azokat az uts cáltal, amelyeken az illegalitás alatt legtöbbször megfordultam. — Hiszen, ma szombat van, sok az ember az utcákon. Megismernek és minden oldalról ősz* szefutnak, — felelte a segédliszt. — Ne félj, nyugodtan fogunk sétálni. Senkit sem viszünk magunkkal. Nem akarom, hogy kísérjenek bennünket. Leereszkedtek a régi városrész keskeny utcáin, fiatal fiúkkal és lányokkal találkoztak, Senki sem figyelt rájuk. Esőköpenyben voltak. Kisfiúk csoportja haladt el mellettük, akik iskolából jöttek hazafelé. Ok ismerték fel az elnököt. — Mindig a kisfiúk Ismernek meg először. 1 — Ne lármázzatok, kérte a fiúkat a segédtiszti sétálni akarunk egy kicsit. A kisfiúk utánuk mentek, de nem tudták megőrizni a titkot. S már a lelkes és kíváncsi embereknek egész oszlopa kísérte őket. De nem hangoskodtak, nem csinállak „szenzációt". — Menjünk be a cukrászdába. Már régen nem voltam itt. A háború előtt, mint illegalistOi sűrűn látogattam a „Bléd" cukrászdái. A cukrászda előtt nagy néptömeg gyűlt össze, Felzúgott a taps. A marsall és a segédtisztje gyorsan bementek a cukrászdába. A ruhatáros• nő azt gondolta, hogy veszekedés volt az utcán és a kijárathoz sietett. Amikor visszament a helyére, megismerte a marsallt. A cukrászdában levő vendégek, mihelyt tudomást szereztek Tito megérkezéséről, úgy gon' doltdk, hogy kint találják az elnököt, rohantak kifelé és rá se néztek a cukrászdába belépő két emberre. Ok pedig leültek az egyik szabad asztalhoz, s derűsen nézték az utcára siető emkátékét, tok. Ti&t txerették yofga