Délmagyarország, 1956. július (12. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-13 / 164. szám

^LMBGYBRORSZIIG k-xwHnmnmnnamanani 2 Péntek, 1956. július 19. Mi föriéxU cs külpolitikában ? Ma kezdődik a jugoszláv fővárosban Tito és Nasszer tanácskozása BELGRÁD, a Jugoszláv Szövetségi Népköz­társaság fővárosa jelentős események színhelye ezekben a napokban. Szerdán Dag Hammar­skjöld, az ENSZ főtitkára tegnap délután pedig Nasszer, az Egyiptomi Köztársaság elnöke láto­gatott el a jugoszláv fővárosba. Hammarskjöld megérkezése után felkereste Joszip Broz-Tita köztársasági elnököt. Tito el­nök hosszabb megbeszélést folytatott az ENSZ főtitkárával. HammarslijöUl szerdán este Belgrádban tar­tolt sajtóértekezletén több újságíró kérdésérc válaszolva kijelentette, hogy a leszerelés kér­désében derűlátó. Bár a leszerelés folyamata — .aoudotta — lassú lesz, létrejöttét nagyban elő­segíti a vüágközvélemény általános politikai nyomása, valamint a minden országban érez­hető gazdasági és pénzügyi nyomás. Az. ENSZ főtitkára ezután a közel- és a kö­zép-keleti helyzetről nyilatkozott. Véleménye szerint ezen a területen a helyzet most jobb, mint korábban volt. Nasszer egyiptomi elnök jugoszláviai látoga­tásának eélja, hogy megbeszélést folytasson Tito elnökkel, továbbá n rövidesen ugyancsak Jugoszláviába látogató Nehru indiai miniszter­elnökkel, aki a brit nemzetközösség londoni ülésszakáról hazafelé utoztában érkezik Jugo­szláviába. Tito és Nasszer ma kezdik meg tanácskozá­saikat. Hammarskjöldlől sajtóértekezlete végén meg­kérdezték, mi a véleménye Nasszer és Nehru belgrádi látogatásáról. Az ENSZ főtitkára vála­szúban hangsúlyozta, hogy az egyiptomi elnök és az indiai miniszterelnök jugoszláviai láto­gatása és tárgyalásai voltaképpen ez ENSZ javát is szolgálják. Az ENSZ-nek is célja, hogy az államférfiak személyes érintkezésein keresz­tül megteremtse az országok közötti baráti viszonyt. „Véleményem szerint — mondotta Hammarskjöld — az ilyen látogatások pozitívak és sokban hozzájárulnak a békéhez". NÉHÁNY NAPPAL EZELŐTT beszámoltunk arról, hogy az amerikai kongresszus hétfőn 4 milliárd dollárban szabta meg az Egyesült Ál­lamok külföldi segélyprogramjának hitelkeretét nz 1956—57-es költségvetési évre. A képviselő­ház szerdán 3 milliárd 600 millió dollár felhasz­nálására adott felhatalmazást a segélyprogram keretében. Ez az összeg mintegy háromnegyede az Eisenhower által kért 4 milliárd 900 millió dollárnak. Eisenhower — akiről kedden jelentette be Knowland, a republikánus párt egyik szenátora, hogy indul az őszi elnökválasztáson, most ne­héz helyzetben van, miután a képviselőház nem teljesítette hétfőn ismét előterjesztett kérését, a segélyprogram korábban kért teljes összegének megszavazását. Dulles, az Egyesült Államok külügyminisztere szerdám tartott szokásos heti sajtóértekezletén ellensé"s hangon foglalkozott az £ZKP Köz­ponti Bizottságának a személyi kultuszról szóló határozatával és kétségbe vonta e határozat azon megállapítását, hogy az elkövetett vissza­élések megismétlődése kizárt dolog. Ezzel kap­csolatban Dulles ismét felhozta a népi demo­kratikus országok „felszabadítását". Dulles a továbbiak során igyekezett megfélemlíteni a semleges országokat, hogy ne fogadjanak el se­gítséget a Szovjetuniótól, mert ez Dulles sze­rint „erőszakos politikai célokat szolgái". Dulles nyilatkozata további részében a nyu­gatnémet cs a japán felfegyverzés ellen meg­nyilvánuló tiltakozás hatására kénytelen volt r.üamemi, hogy jelenleg „kisebb háborús féle­lem észlelhető a világon, mint korábban" és en­nek mindenki csak örülhet. Pár télét NagyolsSi bizalma! a párttagok, a tömegek iránt, hogy segíteni tudjanak a parinak A Nemzetiségi Tanács július 12-i illése Moszkva: A Nemzetiségi Tanács csütörtök délelőtti ülésén Mecsiszlovacs Gedvi­lasg koreferátumot tartott a nyugdíjtörvény-javaslatról. A koreferétum után a Nem­zetiségi Tanács megkezdte a nyugdíjtörvény-javaslat vitá­ját. A felszólalók elfogadásra ajánlották a javaslatot, mint­hogy az teljes mértékben visszatükrözi a kommunista párt és a szovjet kormány állandó gondoskodását a nép jólétéről. Ugyanakkor a kül­döttek újabb kiegészítéseket és javaslatokat terjesztettek elő a javaslat jobbátételére. A július 12-i ülésen a vita során összesen 12 küldött szó­lalt fel. Figyelemreméltó javaslatok a Német Szociáldemokrata Párt kongresszusán A Német Szociáldemokrata Párt müncheni kongresszu­sán szerdán Ollenhauer, a párt elnöke mondotta el be­számolóját. Kijelentette, hogy a német szociáldemokraták­kal szembenálló kormányko­alíció egypárti kormányzássá fejlődött, amely többé már nem felel meg a nép akara­tának. Ollenhauer rámutatott arra is. hogy az Adenauer által folytatott NATO-poli­tika nincs összhangban a nemzetközi politika fejlődé­sével s ezért a NATO-politi­ka revíziója elkerülhetetlen. Síkraszállt amellett, hogy rendezni kell Nyugat-Német­országnak a Szovjetunióhoz és a népi demokratikus ál­lamokhoz való viszonyát és kereskedelmi egyezményt kell kötni ezekkel az álla­mokkal. Beszéde további ré­szében Ollenhauer elutasí­totta az NDK kormányával való együttműködés gondo­latát. Ollenhauer beszámolóját vita követte. A vita során több javaslatot is terjesztet­tek a kongresszus elé. Az egyik javaslat, amelyet a pártvezetőség nyújtott be, állást foglal a hadkötelezett­ség kérdésében és leszögezi: A Szociáldemokrata Pártnak az a célja, hogy megváltoz­tassa az elhibázott kül- és ka­tonai politikát, vegye revízió alá a fennálló szerződésszerű kötelezettségeket és szüntes­se meg a hadkötelezettséget. A pórtvezetőség azt ajánlja a kongresszusnak, hogy hagyja jóvá a párt parlamenti cso­portjának a bonni szövetségi gyűlésben a hadkötelezettségi törvényjavaslat tárgyalásán elfoglalt álláspontját. A kongresszus szerdai ülé­sén elfogadta az Ollenhauer­beszámolóban elhangzott fő követeléseket. A francia nemzetgyűlés megszavazta az Euratomra vonatkozó határozati javaslatot Párizs: A francia nemzetgyű- rint, Franciaország külpoliti­lés 342 szavazattal 183 ellenében híjának kíván adni. megszavazta a szocialista De- A kommunista pártcsoport az preux által boterjesztett hatúro- F.urntom ellen szavaz — mondot­zuti javaslatot, amely elvben el- ta Jean Rieu — s ezzel kifejezi fogadja az Euratom tervét, s fel- majd az ország jövőjébe vetett hatalmazza a kormányt arra, bizalmát. Bármi legyen is a sza­,,, , , , vazas eredmenye, az Euratom hogy tovább lolytassa az ezzzet k.,rJésbcll Wy. w nem feje­kapcsolatos megbeszéléseket ^^ be Annakidején a nem. Franciaország tárgyalófeleivel. zctpyűlés többsJ,5r is elfogadta A szavazás-magyarázatok a7 európai védelmi közösség ter­során a Francia Kommunista végül aztán mégis elvetette. párt részéről Jean Rieu szólalt fel. Hangsúlyozta, hogy az Eur­atomterv veszélyezteli a békét és Franciaország függetlenségét. Az Euratom-terv kísérlet az úgynevezett európai gondolat újrafelvetésóre, ez pedig el­A népi erők egyesülni fognak Franciaországban az Euratom­terv meghiúsítására. Nem azok győzedelmeskednek, akik Franciarország meggyengülé­sére játszanak, Jean Rieut felszólalása vé­lentétben áll aizal az „új tó- gén a kommunista és más hala­nussal", amelyet a külügymi- dó képviselők melegen megtap­niszter, saját kijelentése sze- solták, Egyezmény az Egyesült fllomí utate fniézet megszervezésérül Moszkvában július 11-én nyilvánosságra hozták az Egyesült Atomkutató Intézet megszervezéséről szóló egyez­ményt. Az egyezmény szö­vegét, amely kilenc cikkely­ből áll, a Szabad Nép július 12-i száma teljes terjedelmé­ben közli. Tovább csökkentik a román fegyveres erők létszámát Bukarest: A román sajtó­ba.. ju„us j„ . .— közlemény jelent meg: — Figyelembe véve a nem­zetközi feszültség enyhítése terén ez ideig elért eredmé­nyeket, a Román Népköztár­saság Minisztertanácsa, bé­kepolitikájához híven, elhatá­rozta, hogy 1956. szeptember l-ig további 20.000 fővel csökkenti a román fegyveres erők létszámát. A csökkentés következté­ben szabaddá váló embereket a népgazdaság különböző ter­melési ágadban helyezik el. A felszabaduló pénzösszegeket és anyagi eszközöket a nép­gazdaság békés fejlesztésére s szociális, valamint kulturá­lis szükségleteikre használják fel. Nasszer megérkezett Belgrádba Belgrád: Valamennyi jugo­szláv rádió helyszíni közve­títést adott a batajnicai re­pülőtérről, ahova csütörtö­kön délután helyi idő szerint 16 órakor különrepülőgépen megérkezett Abdel Gamal Nasszer egyiptomi köztársa­sági elnök kíséretével. A jugoszláv és egyiptomi zászlódíszbe öltözött bataj­nicai repülőtéren az egyipto­mi vendégek fogadására megjelent Joszip Broz-Tito köztársasági elnök, Mosa Pi­jade, a szövetségi nemzet­gyűlés elnöke. Nasszer elnök különrepülő­gépének megérkezésekor az egyiptomi köztársasági elnö­köt tüzérségi díszsortűz üd­vözölte, majd Tito elnök kí­séretében ellépett a díszszá­zad előtt. A Szovjetunió Kommu­" nista Pártjának törté­nelmi jelentőségű XX. kong­resszusa után hazánkban is, mint annyi más országban, hozzáfogtak a személyi kul­tusz következtében előállott hibák kijavításához. Pár­tunk és kormányunk nagy erőfeszítéseket tesz azért, hogy a XX. kongresszus előt­ti hibákat kijavítsa és a kongresszus határozatait or­szágunkban gyümölcsöztesse. Sokan nem ismerik eléggé ezeket az intézkedéseket és tájékozottság hiányában úgy vetik fel, hogy nem történik nálunk a hibák kiküszöbölé­se tekintetében semmi, vagy csak nagyon kevés intézke­dés. Néhány esztendő hibáit nem lehet két-három hónap alatt kijavítani. És sokan nem számolnak azzal, hogy a hibák kijavítása nemcsak a pártra és a kormányra vo­natkozik, hanem az egész dolgozó népre. Pártunk és népgazdaságunk életére a XX. kongresszus termékeny hatást gyakorolt. Ebből olyan következtetéseket vonnak le, hogy minden erőfeszítés nél­kül mi is el tudjuk érni azo­kat az eredményeket, ame­lyeket a Szovjetunióban el­értek. Ez abból fakad, hogy nem tudatosítottuk kellőkép­pen: nálunk is, — mint a Szovjetunióban — először az objektív feltételeket kell biz­tosítani ahhoz, hogy a XX. kongresszus célkitűzéseit meg tudjuk valósítani. Az osztályharc sztálini meghatá­rozásának eddigi helytelen megállapítása kétségtelenül mély gyökeret vert azokban, akik ezt így tanulták. A XX. kongresszus a megvál­tozott körülmények alapjón helyesen megmagyarázza az osztályharc jelenlegi helyze­tét a szocializmust építő szovjet nép számára. Felme­rül az a kérdés, hogy nálunk, amikor még ml nem tettük meg azt az utat, amelyet a Szovjetunióban megtettek, lehet-e ilyen egyértelműen ~-kalmazni ezt a tételt, vagy­"edig helyesebb volna a ma­ír sajátosságoknak meg­értően alkalmazni. \/ajon ideológiai fronton ~ pontosan a XX. kong­resszus határozata után nem éleződik-e az osztályharc? A DISZ Petőfi-körben lefolyt viták alkalmával a burzsoá Ideológiai nézetek kezdtek gyökeret verni, melynek kö­vetkezménye az, hogy a bur­zsoá ideológiai nézetek újra életre keltek és így ennek terjedése gyorsabb, mintsem azt gondolnánk. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt: ha mi revidiáljuk egyes gyakorlatilag alkalma-, zott módszereinket a kizsák­mányoló osztályok maradvá­nyainak felszámolásánál, ez nem jelenti azt, hogy újra feléledhessen és lábra kel­hessen a restauráció gondo­lata. Éppen az osztályharc helytelen értelmezése foly­tán olyan nézetek terjenge­nek, hogy a magyar politikai és gazdasági életben alapve­tő változások fognak bekö­vetkezni. Ezen nézetek ellen nem vettük fel kellő eréllyel a harcot. Az osztályharc — a nagyon helyes és a törté­neti körülményekből le­vont következtetés alapján — a szocializmus építése előre­haladásával általában nem fokozódik, hanem csökken. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ezen csökkenési folya­mat ideje alatt nem lehetnek olyan periódusok, amikor az előző időszakhoz viszonyítva az osztályharc éleződik. Ter­mészetesen ez nem jelenti azt, hogy utána, ha legyőztük az osztályellenség támadását, továbbra Is fokozzuk ezt a harcot. A XX. kongresszus anya­gának és határozatának az ismertetése után igen sok, hibákról szóló cikk jelent meg pártsajtónkban. Ezek a negatívumok valóban fenn­állnak. De vajon helyes-e, tfbgy csak nagyon keveset foglalkozunk az eddig elért eredményeinkkel. Hiszen pártunk és államapparátu­sunk nemcsak hibákat kö­vetett el, az elmúlt 11 év alatt, hanem döntő győzel­met aratott a kapitalista ter­melési mód felett az ipar­ban és eredményesen folyik ez a harc a mezőgazdaságban is a mezőgazdasági termelés társadalmasításáért. Döntő jelentőségű az a tény is, hogy proletárdiktatúránk se­gítségével nemcsak gazdasá­gi alakulatunkat tudtuk meg­változtatni, hanem gyökeres változás állt be a társadalom tudatában is. A hiba az, hogy nem hangsúlyozzuk eléggé: az osztályharc csök­kenésének elmélete nem azt jelenti, hogy mi lemondunk az osztályharcról, hanem csak azt, hogy mi helytelen intézkedésekkel nem élezzük azt. Nekünk mind ideológiai, politikai, mind gazdasági te­rületen még fokozottabb erő­vel kell vívnunk osztályhar­cunkat, amelynek segítségé­vel a munka termelékenysé­gét — ami végeredményben véleményem szerint az osz­tályharc alapvető kérdése — magasabb fokra tudjuk emelni. Lenin azt mondotta, hogy a szocializmus és a ka­pitalizmus között lévő harc végleges eldöntése attól függ, hogy melyik társadalmi rendszer tudja a munka ter­melékenységének jóval ma­gasabb fokát biztosítani Nem hangsúlyozzuk eléggé, hogy ez osztályharc kérdése, mégpedig annak a harcnak kérdése, amelyben az egész szocializmus léte benne fog­laltatik. A z ellenséges nézetek ha­" tékonyabb visszaszorí­tása érdekében a tájékozta­tásban gyökeres változtatásra lenne szükség. A párttagság és általában véve a dolgozó nép jó tájékoztatása szerin­tem nagyon fontos. Felsőbb szerveink hoznak határoza­tokat, de ezek a határozatok nincsenek minden esetben kellően megindokolva, meg­magyarázva. Válasz nélkül maradt például egész sor olyan kérdés, amely a Rajk­ügy tárgyalásánál vetődött fel, amit a sajtó és a rádió nap mint nap leközölt annak idején. Nem világlik ki Rajk László rehabilitálásánál az a tény sem, hogyan volt ösz­szefüggésben a Rajk-ügy Ju­goszláviával. És az sem: ho­gyan volt lehetséges a saját maga által megadott vallo­más saját magára nézve ter­helő volta és a mostani re­habilitálás? Nem kaptunk választ kü­lönböző építkezések megszün­tetésének okairól sem, példá­ul a földalatti villamosvasút építkezésének megszüntetésé­ről. Ügy érzem, nincs okunk eltitkolni, vagy esetleg nem tájékoztatni párttagságunkat ezen elkövetett hibák mé­lyebb okairól sem, hiszen tudjuk, hogy ezek a hibák nem tudatosan, hanem az új út keresése közben történtek. A tájékozottság hiánya foly­tán szinte nyergelve adjuk a a reakció alá a lovat, csak fel kell ülnie rá. Nem tör­tént és nem történik most sem semmilyen felvilágosítás arra vonatkozóan, hogy mi bűnt követett el például Zöld Sándor volt belügymi­niszter, aki a szegedi párt­bizottságnak is volt titkára. Csodálkozva vettük tudomá­sul Szakasits, Kádár és a többiek szabadon bocsátását, mert nem is tudtuk, hogy be voltak zárva és ha be vol­tak zárva, mi bűnt követtek el és minek alapján bocsátot­ták őket most szabadon. Ilyenkor megjelenik az • ellenség és magyaráz. Ebben a magyarázatban azonban nincs köszönet. Sze­retnénk, ha a párt tagjaival tudatnák azokat a változáso­kat, amelyek a párt belső életében történnek. Eddig nélkülöztük a Központi Ve­zetőség bizalmát a tájékozta­tás terén. Pedig úgy érzeru, a párttagok és a dolgozó tö­megek megérdemelnék a na­gyobb bizalmat, mert csakis a tömegek segíthetnek a pártnak a nehézségek és az ellenséges nézetek leküzdé­sében. Ezért a dolgozó embe­rek azt is örömmel vennék, ha pártunk és kormányunk vezetői az eddiginél szoro­sabb személyes kapcsolatot teremtenének velünk üzem­látogatások, családok felke­resése stb. formájában. Nem homályosíthatják el még ezek a sajnálatos hibák sem az új szocialista városok és falvak gazdasági és kultu­rális felemelkedését. Tizen­egy év nem nagy idő és még­is ez idő alatt a magyar dol­gozó nép egy történelmi kor­szakot élt át, amelynek eredményei különböző vitá­kon sem halványulhatnak el. örömmel üdvözöljük a Központi Vezetőség határo­zatát, melynek célja, hogy megakadályozza a demokra­tizmus leple alatt fellépő antimarxista, demagóg néze­tek elterjedését. J obban meg kell magya­rázni, hogy a demok­ratikus centralizmus, a bírá­lat és önbírálat, a kollektív vezetés, egyszóval a lenini normák helyreállításával nő nemcsak a párt Központi Ve­zetőségének és a kormány­nak a felelőssege, hanem a párt tagjainak és a pártonkí­vüli tömegeknek a felelőssé­ge is. Jobban meg kell ma­gyaráznunk, hogy a demok­rácia kiszélesítésével a párt vezető szerepe továbbra is elsődleges. Meg kell zaboláz­ni azokat, akik a bírálat lep­le alatt rágalmazzák rend­szerünket és pártunk, kor­mányunk vezetőit. A pozna­ni események is azt igazol­ják, hogy számolnunk kell — amíg kapitalista környezet létezik — provokációval és elégedetlenségek szításával. Még jobban fokoznunk kell tehát éoerségünket és őrköd­nünk kell elméletünk tiszta­sága felett, hogy a demokra­tizmus leple alatt senki ne tudjon ártani rendszerünk­nek. Szép Lajos a Szegedi Kenderfonógyár dolgozója Szombaton ad'áh át felles hosszában a i&oieti Föosalontái A csapadékban szegény tiszántúli vidék öntözése és új hajózási útvonal létesítése érdekében 1950 őszén kezd­ték meg a Keleti Főcsatorna építését. Nagy teljesítményű kotrógépek és egyéb korsze­rű munkaeszközök segítségé­vel csaknem 9 millió köbmé­ter földet mozgattak meg, ami olyan nagy mennyiségű, hogy az itt kitermelt föld Budapesttől Pekingig érő vasúti szerelvényt megtölte­ne. A főcsatorna most készült el 98 kilométeres teljes hosz­szában és Tiszalök, Tiszavas­vári, Hajdúnánás, Hajdúbö­szörmény, Balmazújváros, Hajdúszoboszló, Hajdúszovát, Kaba, Tetétlen és Földes köz­ség mellett haladva Bakon­szegnél torkollik a Kékkálló­ba, s azon keresztül a Berety­tyóba. A csatorna átlagosan 40 méter széles és 4 méter mély. Teljes szélességében azonban csak Hajdúszovótig. további szakaszán pedig fél széles­ségben készült el. A munká­kat teljes egészében 1957 végén fejezik be. A Keleti Főcsatornát 1954 tavaszán Hajdúszoboszlóig, 1955 elején Tetétlenig részle­gesen üzembehelyezték és 25—30.000 holdon már folyik is az öntözés. Az öntözést most kiterjesz­tik a tetétlen—bakonszegi térség csapadékszegény tá­jaira Is. A Keleti Főcsatornát tel­jes hosszában július 14-én, szombaton adják át.

Next

/
Thumbnails
Contents