Délmagyarország, 1956. július (12. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-08 / 160. szám

Vasárnap, 1956, július 8. OELMfJGYRRORSZÍG Pártélet A beszámolók és a hozzászólások Nyugtalan emberek a kommunisták, állandóan kutatják az újat, a jobbat, Természetük a vita, a véleménycsere, a munka közben gyűjtött tapasztalatok átadása egymásnak. Enélkül eredménytelen volna az emberek között, az emberekért végzett munkájuk. Az elmúlt években azonban mégis eléggé rászoktattuk elvtársamkait arra, hogy ne vitatkozzanak a taggyűléseken, a népnevelő-értekezleteken, vagy más összejöveteleken, hanenj a lényeges kérdésekben értsenek egyet a beszámolóval, amelyet akkor még többnyire egyedül a párttitkár állított össze. De ha mégsem értettek vele egyet, akkor elvárták, hogy ne bíráljanak szenvedélyesen, személyeket is érintve, hanem csak úgy langyosan és általánosan. Különben a zárszóhám, a válaszadásban könynyen megkapták, hogy az ellenség beszél belőlük. A környezet arra kényszeríti az embert is, hogy igazodjék, alkalmazkodjék hozzá. így fajultak a felszólalások egyrészt végtelen köntörfálazássá, a lényeg kerülgetésévé, vagyis olyan unalmas és semmitmondó locsogássá, amelyek senkit nem érintenek, csak az időt pazarolják. A másik véglet szerint ez az atmoszféra teljes részvétefenséget szült, arra kényszerítette a pártttagok többségét, hogy fontos elvi-politikai és termelési kérdések megtárgyalása helyett szó nélkül végigüljék az értekezletet. A XX. kongresszus világosságánál ma már látjuk: az öncélú, formális vita csakúgy, mint az általános hallgatás, akadályozta előrehaladásunkat, hiszen egyáltalán nem segített az élet bonyolult összefüggéseinek megismerésében. Nem segített, mert ha valaki újat mondott a vitában, ami eltért a kész formuláktól, és a jelszavaktól, akkor bizalmatlankodni kezdtek vele szemben. . '„! .. Nagyon, de nagyon sokai változott már ez a helyzet, ami annak köszönhető, hogy a párt Központi Vezetősége teljes határozottsággal küzd a pártélet lenini elveinek gyakorlati érvényesüléséért, a párton belüli demokrácia erőteljes fejlődéséért. Az Osztályharc feltétlen és állandó éleződésének helytelen tételét sutba dobtuk, egyre jobban érvényre juttatjuk a pártvezetés kollektivitását, aminek eredményeként sokan belátták: az osztályharc nem szűnt meg ugyan, de az ellenséget nem a párton belül kell keresni elsősorban. A bátor szókimondás, a fogyatékosságok kíméletlen ostorozása — ha a párt, a nép, a szocializmus szemszögéből történik — nem ellenséges cselekedet, hanem nélkülözhetetlen fegyver, amelynek állandó forgatása, használata nélkül csak kínnal, bajjal tudunk előremenni. A legutóbbi titkári értekezlet Szegeden már az eleven, termékeny vita jegyében zajlott le. A felszólalók hangsúlyozták, menynyire fontos a pártszervezetekben a vita ahhoz, hogy a pártmunka ne váljék öncélúvá és valóban a termelést, a dolgozók problémáinak megoldását segítse elő. De ne ámítsuk magunkat: nem minden szegedi pártszervezetbe jutott még el a XX. kongresszus frissítő, cselekvésre serkentő levegője. Itt-ott még előfordul, hogy a taggyűlésen éppen olyan formális és haszontalan a vita, mint régebben. A párttagok ajkáról elhangzott bírálat olykor — csak azért, hogy ilyen is legyen — így hangzik: „... de azért vannak még hibák és hiányosságok is". Az ilyen „bírálatból" nem származik semmilyen haszon, mert a frázist elnyeli az űr, a taggyűlést pedig azzal a közhellyel zárják be, hogy „értekezletünk nem volt hiábavaló". Podig hiábavaló volt a Kenderfonógyárban július 3-án tartott összevont népnevelő-értekezlet is. Az üzemi pártbizottság egyik tagja által tartott termelési tájékoztató után senki nem nyilvánította véleményét — sem pro, sem kontra —* noha igen érdekes számok, adatok hangzottak el. Szükséges lett volna, hogy a népnevelők elmondják: hogyan tudják az elhangzottakat hasznosítani az agitációs munkában; ezek, vagy másfajta kérdések foglalkoztatják a dolgozókat, amelyekre nekik választ kell adniok; a jövőben miről tájékoztassa a pérttrizottság a népnevelőket és így tovább. A részvétlenség okát — ebben megegyeztek a jelenlévő funkcionáriusok — elsősorban a régebbi hibákban kell keresni. Abban, hogy agyonhallgatták az úgynevezett kényes kérdéseket és még ma sem arról beszélgetnek a párttagokkal, a pártonkívüliekkel, ami legjobban érdekli, foglalkoztatja őket. Legtöbben a Kenderfonógyárban is a lakáskérdés megoldására kíváncsiak, de — mivel ez kényes és nehéz kérdés — erről alig, vagy egyáltalán nem beszélnek még a népnevelő-értekezleten sem. Hogyan tudjanak akkor ezek az elvtársak válaszolni dolgozótársaik kérdéseire, panaszaira? A XX. kongrasaxu s eszméje csak akkor tud érvényesülni valamennyi szegedi pártszervezetben, ha a kollektív vezetés erejével biztosítjuk a pártszerű bírálat teljes szabadságát, a közös gondok és bajok nyílt feltárását. A Szalámigyár párttaggyűlésén — egy-két kisebb hibától eltekintve — már érződött a felszólalásokon, hogy a vezetőség új módon, a tagságra támaszkodva igyekszik dolgozni. A bírálatok nyíltak és bátrak, a javaslatok rövidek és lényegesek voltak, alkalmasak a termelés útjában álló akadályok leküzdésére, a merevség, a dogmatizmus felszámolására. Minden pártszervezetben ezt a gyakorlatot kell meghonosítanunk, s akkor a taggyűlések és egyéb értekezletek valóban a fogyatékosságok megszüntetését, újabb -és újabb eredmények születését segítik elő. Magvar protestáns egyházi klllútitlség otazett Kvngat-Kémetországba Az Egyházak Vüágtanácsa = a központi bizottság közelgő magyarországi ülésének előkészítése során — július 9-től egy* hetes tanulmányi konferenciát rendez a Német Szövetségi Köz* társaságban a Majna-Frankfurt közelében lévő Arnoldshainban.A konferencián részt vesz a ma* gyár ökumenikus tanács kül* döttsége is: Bereczky Albert re* formátus püspök, a tanács elnöke, Vető Lajos evangélikus püspök; az Egyházak Világtanácsa központi bizottságának tagja; Péter János református püspök; Páifi Miklós evangélikus teológiai dékán, Varga Zsigmond és Nagy Barna református teológiai tanárok. A küldöttség szombaton repülőgéppel elutazott Nyugat-Németországba; Halálosrégű baleset a DÁV-nál Kútvölgy község villamosításánál az előregyártott vasbeftongerendák szállítása közben a DÁV két munkása, Sárkány Gyula segédmunkás és Széli László szerelő áramütés következtében meghalt. A gerenda szállításakor az autóra szerelt daru gémle hozzáért a 22 ezer voltos távvezetékihez és a földön tartózkodó Sárkány Gyulát és Széli Lászlót áramütés érte, kórháziba szállításuk után mindketten életüket vesztették. A génkocsi vezetőjének nem történt baja. A járási ügyészség azonnal megindította a nyomozást a halálos kimenetelű baleset tisztázására. I i cjwdaLnnitik idúizenl kíitdjhjti Befejeződött a szegedi írócsoport vitája 'A Nyersbőrgyűjtő és Készletező Vállalat. Cse* repessori kirendeltségé^ nek udvarán tíz év óta szinte hegyekké nőtt az elhasznált ipari só, ame* 2yet a szennyeződés mi« att nem lehet már sem* mire sem használni,• de egészségügyi okokból tárolni sem tanácsos. Ezért a nyersbőröket és sok esetben dögbőröket f,megdolgozott" szennyezett só szemétgödörbe való elszállítására felszólítást kapott a kirendeltség vezetője a Városi Tanács egészségügyi osztályától és a nyersbörgyűjtő központtól. A felszólításnak a helyi telep vezetősége eleget tett: a 90—100 vagon szennyezett só elszállítását köbméterenként 21.50 forintért elvállalta a Köztisztasági Vállalat és szállítgalta is, amilyen ütemben lazították robbanlgalták a telepen a tóhegyet, mert a csáPénteken délután a TTIT Horváth Mihály utcai klubhelyiségében tovább folytatódott az Írószövetség szegedi csoportja által meghirdetett vita irodalmunk időszerű kérdéseiről. A tanácskozást Kiss Lajos bevezető szavai után Petrovácz István nyitotta meg. Az első felszólaló Markovits Tibor, a Délmagyarország munkatársa, a decemberi párthatározat végrehajtásával kapcsolatos prop témákról beszélt. Nem helyesen hajtottuk végre a határozatot, nem voltunk elég meggondoltak, körültekintőek. A továbbiakban hangsúlyozta a munkásosztály problémáival való foglalkozás jelentőségét. Németh Ferenc költő, a többi között a fiatal szegedi írók helyzetéről szólott. Kifogásolta. hogy a fiatal írók közül nagyon sokan nem tagjai csoportnak, s a vezetőségben és• a többi szervékben, a Tiszatáj szerkesztőbizottságában sincs képviselője a fiataloknak. Varga János felszólalása után Dér Endre arról is beszélt, hogy szűklátókörűségből több olyan javaslat — például az „Élő újság"-ra vonatkozó — megvalósítása maradt el, amelyek a fiatal írók munkájának szélesebb teret adtak volna. Ez is oka lett egyesek visszahúzódásának. Pataki Szilveszter a többi között a hibák, fogyatékosságok ábrázolásáról beszélt, s ezael kapcsolatban elmondotta. hogy a szocialista realizmus általánosan elfogadott meghatározása revideálásra szorul. Pataki elvtárs a tartalom és a forma problémáiról is szólt. Ezzel kapcsolatban később vita alakult ki. Többen nem értettek egyet azzal, hogy Pataki elvtárs a formának az irodalmi alkotások megszületésében túlzott jelentőséget tulajdonít Sándor András az írócsoport szervezeti életének bürokratikus vonásairól beszélt. Hiba. hogy i a tagság számához képest a vezetőség tagjainak száma nagy. . , , A fiatal írók neveflése 1s bürokratikus. helytelen formák között történt. Hiányzott az, ami a legfontosabb: az idősebb, hozzáértőbb írók tapasztalatainak átadása beszélgetéseken. Hiba volt hogy előre felállított szabályokhoz akartuk igazítani az élő irodalmat, s elfeledkeztünk arról, hogy az Irodalomnak nem a napi politika közvetlen szolgálata, hanem a szocializmus építésének közvetett segítése a féladata. Simon István elvtárs bírálta a tanácskozást, mert egyoldalúan kritizálta a vezetőséget, s nem vette figyelembe, hogy néhány évvel ezelőtt sok egészséges kezdeményezéssel föllendítette az írócsoport munkáját. Az írócsoport szervezeti életében súlyos hiba volt. hoav a csoport az utóbbi évékben a muAka formáit és stílusát tékintve olyanná vált. mint egy tömegszervezet. Fenyvesi István felszólalásában a többi kőzött a szovjet irodalom népszerűsítésénélt kérdéseivel kapcsolatban elmondotta. hiba volt egyes gyenge irodalmi műveket, amelyek nem az embert, hanem gépeket és munkafolyamatokat ábrázoltak, remekműveknek kikiáltani. Sinkó Éva után Nagy Sándor elvtárs szólalt föl. Beszámolónak is beillő, terjedelmes hozzászólásában a budapesti irodalmi élet legutóbbi eseményeit ismertette és értékelte. A Központi Vezetőség legutóbbi határozatáról szólva elmondotta, hogy az azóta élteit idő bebizonyította: nincs igazuk azoknak akik azt mondják, hogy a határozat a bátor vitaszellem visszaszorítását eredményezi. Szükség van a vitákra továbbra is. A XX. kongreszszus szellemében föl kell tárnunk azokat a komoly hibákat. amelyeket az utóbbi években elkövettünk, mert másképp nem tudunk javítani a munkánkon. A vitafórumokon bátran és nyíltan kell beszélni. Nagy Sándor ezután irodalmunk felszabadulás utáni fejlődéséről beszélt, majd a Petőfi Kör legutóbbi vitájáról a többi között elmondotta, hogy a vitáikon nem lehet megtűrni a felelőtlen provokatív hangot, de a ledorongo. lásnak sem szabad helyt adni. Befejezésül a szegedi József Attila Kör nagy jelentőségéről beszélt. Elmondotta, hogy József Attila méltó lobogonk abban a harcban, amelyet a XX. kongresszus szellemében a korábbi, szektás hibák ellen folytatunk. Nacsádi József a többi kőzött a fiatal írók ideológiai képzésévél kapcsolatban elmondotta. rosszak azok a szemináriumi formák, amelynek keretei között az írócsoport vezetősége ezt a kérdést meg" akarta oldani. A lektorátus munkája sem volt mindenben megfelelő az írók — elsősorban a fiaital írók — nevelésével kapcsolatban. A vitáknak a föladata, hogy elősegítsék ezeknek a problémáknak végleges rende. zését. Kerényi György. Nagy Pál felszólalása után Karácsonyi Béla a szocialista realizmus elvi kérdéseiről szólt. Elmondotta, hogy a kritikai realizmus fogalmát kifogástalanul meg tudjuk határozni, azért, mert az rnár kialakult irodalmi irány. Nem így áll a helyzet a szocialista realizmussal. Mi viszont ennek ellenére megpróbáltuk definiálni - normáit. Azzal kapcsolatban, hogy a mi irodalmunkban a kritikai realizmus is szerepet kap. elmondotta Karácsonyi elvtárs, szerinte nem arról van szó, hogy a szociaOista realista irodalom mellett lesz effv kritikai realista irodalom a mai magyar irodalomban, hanem olyan müvek lógnak születni, amelyekben a szocialista realizmus és a1kritikai realizmus elemei együtt í»« lentkeznékKarácsonyi elvtárs a kiútmutatás problémáival foglalkozott és elmondotta, hogy a kiút megmutatását, a problémák megoldásának a megtalálását' helytelen követelményként a szocialista realizmus iránt támasztani. Koréli József fölszólal ásóban elsősorban azokról a hibákról beszélt amelyeket az elmúlt időkben elkövetett. Nem látta meg az írócsoport 1953 júliusa után bekövetkezett egészséges fejlődését, hanem egyes Livéíelszerüen mutatkozó jelenségek nyomán az úgynevezett jobboldali hibákban látta a lényeget. Beszélt a Népművelési Osztály irodalmi pályázatáról, amely hibásan leszűkítette a pályázaton résztvevő művek témáját, kizárólag munkás tárgyú alkotásokat fogadott el, s annak ellenére, hogv a pályázatra nem érkeztek igazán értékes művek, a díjakat mégis szétosztották; Hibás volt a tavalyi, a budapesti írók által rendezett irodalmi ankéttal kaocsoLatos állásfoglalása is, mert minden vonatkozásban határozót* elítéléssel nyilatkozott a budapesti írók szegedi szerepléséről. Bódai Pál a tájékoztatás hiányosságairól, a marxizmus—leninizmus tanulmányozásáról és propagandájáról, továbbá a szoviet irodalom népszerűsítésének kérdéseiről szólt. Balogh István elvtárs, a városi pártbizottság titkára elmondotta, hogy a vita ió irányban halad. hasznos a tanácskozás. Ugyanakkor felhívta a figyelmet egyes nemkívánatos ..meilékzörejékre" is. Elmondotta, hogv nem lehet problémáinkról cinikusan beszélni komolyan. iól megfontoltan kell fölvetni a kérdéséket. A Központi Vezetőség határozatával kapcsolatban nyomatékosan kiemelte, hogy ellenforradalmi hangnak nincs helye és tere a vitákban. A határozat arra hívja fel a figyelmet, hogy küzdjünk az ilyen megnyilvánulások ellen. Vereska András elvtárs, a városi pártbizottság másodtitkára a Fetőti Kör vitáival kapcsolatban elmondotta. hogy nem lelhet teret adni az ellenséges véleményeknek. fel kell lépni ellenük. Az elmúlt 10 évben a párt, amellett, hogy jelentós eredményeket ért eL súlyos hibákat is követett el. Azt azonban nem lehet, eltűrni. hogy ezéknek a hibáknak az ürügyén egyesek a pártot, a várt és a név vezetőit támadják, ócsárolják. A szegedi vitáról szólva elmondotta, hogy helyes szellemben halad, s a továíbbiakban arra van szükség, hogv a József Attila Kör vitáin és más vitákon is bátran, őszintén mondják el véleményüket a vitában résztvevőik. A tanácskozás hajnali 5 órakor Petrovácz István zárószavaival ért véget. Méreg az utcán kány nem is fogta már. Ám szállítás közben a Köztisztasági Vállalat okoskodott és kisütötte, hogy ha már a sóval lehúzták a bőr szennyeződéseit, miért ne húzzák le ők is a sóról a szállítás mellett a másodszori hasznot. Így történt, hogy a mindenképpen emberi közelségbe nem kerülhető, idegen, káros anyagokkal mérgezett, szennyezett ipari sóval gyomirtást végeztek Szeged utcáin, a Faragó és az Alföldi utcában. A sót széthintették az úttesteken, majd a locsolóautók közreműködésével feloldották a mérgező anyagokat a sóval együtt. A Köztisztasági Vállalat emberei azonban nemcsak az úttest giz-gazát, hanem a környező japán-akác, akác és a tízméteres nyárfák hajszálgyökereit is megitatták, — kiégették méreggel és sóval. A harmadik kerületi Tanács agronómusa, Zalányi elvtárs tiltakozott e talaj fertőző, s növényi táplálékot kiülő „gyomirtást módszer" ellen, mely semmiképp nem azonos a mezőgazdaságban olyan jól bevált és nagyon hasznos vegyszeres gyomirtási módszerrel. Hasonlóképpen tiltakozott a Nyersbőrgyűjtő és Készletező telep vezetője is, mikor látta a Köztisztasági Vállalat vezetősége állítólagos jószándékú markolását, amely dupla vállalati haszon helyett kárt szült a köznek és számos kisembernek. Mert mese az, hogy az említett utcák fáit az úgynevezett „ködharmat" (gombás megbetegedés) okozta volna, mely az utóbbi időben kárt tett a növényzetben is. Az sem lehetséges, hogy a feloldott sós pára telepedett volna a fák élénkzöld lev eleire, — inkább a felhasznált Ipari sóban lévő mérgező anyagok fojtották meg a fák lélegzését. Még az a fő, hogy az utcán játszadozó gyermekek nem szedték öszsze kóstolgatva, és boltost játszva nem méregették l:i egymásnak a kövek hézagai között kivirágzott mérgező anyagokkal telített sót. A Köztisztasági Vállalat vezetői abbahagyatták ugyan a gyomirtásnak e módját, de a tanulság mégis az, hogy máskor lelkiismeretesebben gondolkozzanak jóelőre, mielőtt „új módszereket" vezetnének be. Ne ingassák meg a dolgozók bizalmát abban, ] hogy hivatalból elsősorban a Köztisztasági Vállalat kötelessége szenny-1 teleníteni a város utcáit. Ha ez így van, akkor cselekedjenek is eszerint. T ; Kutatások hyperonnal Marian Danlsz híres állami díjas lengyel tudós, érdekes kutatómunkát végez a varsói fizikai intézetben. ahol az elemi anyagrészecskék problémáit vizsgálja. Laboratóriumi asztala..: fönt van a sztratoszférában. Léggömbökön különleges fényképező lemezeket bocsát fel a sztratoszférába. amelyek ott a kozmikus sugarak hatásának vannak kitéve. A részecskék nyomait az előhívott lemezeken mikroszkóp alatt vizsgálja meg. Ez a „nyomolvasás" arra a következtetésre juttatta Danisz professzort, hogy a nemrégiben felfedezett magrészecskének. a hyperonnak az aktív szerepe nem más, mint az. hogy szétesése új, eddig ismeretlen atomszerkezetek keletkezését okozza. A hyperon a másodperc egy milliárdnyi részéig él. A hyperont magában foglaló atommag nem stabil. Széteséskor hyperon hatására nagy energiát bocsát ki. A lengyel tudós következtetéseit megerősítettéit az Angliában és Franciaországban végzett megfigyelések is. — A júniusi megyei fémgyűjtő versenyben Csongrád megye a 3. helyre és a városok közötti versenyben Szeged a hatodik helyre került. — A tervben engedélyezett generáljavítást hétfőn kezdik meg a Szegedi Falemezgyár gőzfűrész üzemében. Előreláthatólag a gőzgép és a termelő gépek nagyjavítási munkálatai három hétig tartanak. JSL — A Hazafias Népfront városi bizottsága mellett működő kulturális bizottság hétfőn délután 6 órakor tartja alakuló ülését. (Vörösmarty utca 7.) — A Madách Színház „Egy pohár víz" 13-ára hirdetett szabadtéri előadását rossz idő esetén a színházban fél 6 és fél 9 órakor tartják meg. Jegyek a színháznál yálthat^k,