Délmagyarország, 1956. július (12. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-29 / 178. szám

oelmbgtbrorszbg 4 Vasárnap. 1956. jtitfos 29, V'A\ "iilf'ip IRODALMI MELLÉKLET ***4HMHMHMHMH«*H|H^^ A törpék országában EltenáWe U ogy anyánk meghalt, ' ' apámmal nagy árvaságra Jutottunk. Még Bundzsi, anyánk tisztelője és szótfogadó alattvalója is hazátlanul lődörgött háza körül, s elment a kedve minden tréfás dologtól. ösz lett. Iskolába kellett volna mennem, de nem voltam beíratva. A temetés elvitte utolsó valamirevaló holminkat, mert apám sohasem szeretett adós maradni. Aki tartozik, mondogatta, az a lelkét is odaadta. Nem volt tehát tandíjra való, se tisztességes ruhám, se tankönyvem. Hiszen apám váltóőri nyugdíja csekély volt, féllábát hagyta a vasúton, s Ideje előtt is ment ei... Törtük magunkat, mi legyen velem; Egyik nap avval jött haL za, hogy legyek hajósinas. Hozott is a következő nap egy tántorgó s'.eppkormányost, aki megitta félliter borunkat és égre-földre esküdözött, hogy nincs foghat® még egy a hajósélethez. De beszegődtetésemről nem beszélt. Elment, s mi egymásra néztünk. Apám lesütötte a szemét és nagyot sóhajtott. Eltakarította a részeg kormányos okozta piszkot ós lefeküdtünk. Másnap azonban avval q tervvel állt elö, hogy a vasúti parkban beszélgetett egynémely szintén nyugdíjassal és ott egy volt bankszolga ajánlotta, menjek ablakpucolónak. Az ablakpucoló is pénzt keres, aiki szorgalmas, viheti valamire. El is ment mindjárt a helyszerzőhöz s megtudta, hogy ablakpucoló annyi van előjegyezve, hogy minden ablakra három is jutna. Hagytam az öreget, jöjjön, menjen; saját eszemet vettem elő. Azonban én sem jutottam semmire, mert nem ismertem a világ dolgait. Csak búsultam, hiszen az inassághoz is pénz kellett. Ha meg lenne pénz, akkor folytatnám az iskolákat. Négy polgárival nem elégedterp meg, mert láttam, hogy aki a jobbféle élet felé igyekszik, az siet tanulni, mert így valahogy megszabadul a sűrű lenézéstől. Mégis apám lódított előre valahová a tétlenségből, amikor egy csütörtöki napon evvel állított be. — No Lajkó, megvan. Most ez egyszer ráhibáztam. Szedd elé hamar a rákot, amit a vizsgára készítettél, az lesz az útlevél. Mához egy esztendőre híres ember leszel. Te fogod megcsinálni e polgármester szobrát. Riadtan hallgattam, főleg az utolsó szavakat. Iszonyú sejtelem gyötört, apám megint valamit talált, nagy kincset, aminek kihordásához most végleg be akar állítani. ki agamhoz vettem a rá• • kot, amely egy rajzlapnagyságú gipszöntvény volt, s valós nagyságban ábrázolt egy délszaki rákot, amit a Tolnai Világlapjából néztem kl. Olyan volt, mint az eleven, ki veit festve és be volt lakkozva. Márton tanár úr is sokáig bámulta és csak azt dörmögte: — Kitűnő mintázás, kár hogy nincsenek ilyen rákok. Vittük a rákot óvatosan s megálltunk a főtéren, ahol Tóth Kálmán állott bronzból egy talapzaton. Így szólt apám a fekete szoborra mutatva. — Látod, te is tehetsz ilyent. Van itt elég híres ember, csak meg kell csinálni. Most elmegyünk Krajnai szobrászmester műhelyébe és felfogad téged fizetéses tanulónak. Esztendőre tudsz mindent, jó fejed van. Elmentünk szótlanul Krajnaihoz. Útközben mindketten foglalkoztunk a nagy jövendővel, Én szorongva léptem át a fényes kirakat melletti ajtót. Feltűnt, hogy a kirakatban mennyi a szent, meg a törpe, — kék köténnyel, szakállasam Apám megkereste valahol hátul a függöny mögött a mestert, aki elő is jött, egyik kezében nagy hurkát, a másik kezében nagy bicskát tartott és maga is nagy, elhízott, fekete ember volit. Röviden beszélt. — Rendben van; Nekem kell egy gyerek, van itt dolog, kint is, bent is. Kap hetenként öt pengőt. — A seprő ott van a sarokban, a kézikocsit megtalálod a sírkövek mögött. Mindjárt ki is tisztogathatsz, két napja, hogy senki sem takarított itt. Mindezt szaggatottan mondta és valami megdönthetetlen erővel. Megfélemlítve hallgattam, apám azonban csendesen kiemelte hónom alól a rákot. — Elfogadjuk a szobrászságot, hisszük, hogy jó pálya ez. Nézze meg, ezt a fiam csinálta. Krajnai megette a hurkát, most átvette a rákot. Megnézte, aztán eldobta a sarokba, ahol sok törött szobrocska gyülekezett. A rák ripityomra törött, vége lett. Megdöbbenve néztem oda, s szívem nagyot kondult. Szerettem volna nekiugrani a behemót, fekete embernek, de csak álltam reszketve s vártam, hogy apám tegyen va* lamit, 1 •— Miértt törte ezt Ö6sze? —> kérdezte apám, s reszketett az ő hangja is. — Nem lehet eladni. Ebben a szakmában megvan a cikk, a bevált áru. Nézzenek körül, l/örülnéztünk. Szentek, gólyák, kacsák, malacperselyek, mindenféle plafondíszek a villanydrót számára, meg irdatlan hadsereggel a törpék. Mind kék vagy veres kötényben, lámpással, vagy kis fejszével a kezükben. Egyre töprengtem, kinek kellhet ennyi törpe. Egész kiment belőlem a fájdalom a nagy álmélkodó szemlélődésben. Ez bizony nem az a hely, ahonnan én esztendőre a polgármestert hozom elő, bronzba öntve. De nem akartam meghátrálni, mert nagyon szerettem apárnait. Nem feledem el ma sem, hogy akkoriban álmatlanul feküdt az özvegyi ágyban, s kis teste, nagy bajusza, szinte reszketett az igyekezettől, hogy egyetlen fia számára miként találja ki a boldogság útját. Ha ezt próbálta nekem, elfogadom. Mindenütt helyt lehet állni, láttam én már harmadik polgáriban egy nagy vidéki bőrgyárat, tanulmányi kiránduláson, ahol térdig álltak az emberek a randa lében, s vakarták a dögbőrt. — Majd csinálok plafonrózsákat, meg törpéket. Nem baj, fö, hogy együtt legyen a tandíjravaló — gondoltam magamban. — Mikor von az ebédidő? — kérdeztem véglegesen a mestert, — Semmikor, — mondta — hozz magaddal valamit, Dtt is megeheted. Ide falusiak járnak inkább, azok délfelé vásárolnak, nem zárunk be este nyolcig. Apám szótlanul vette tudoüj másul döntésemet és egy biztató pillantást vetve rám, elment. Bizonyára nagyon bánta, hogy idehozott. Láttam, hogy kívül megállt a kirakat előtt és figyelmesen megvizsgált egy szakállas törpét. aztán falábával kopogva elsántikált j élet keződött számomra. mely tele volt gipszporral, kocsihúzással, zsíroskenyérrel és a mester pofonjaival. De megfizette a heti öt pengőt, ami tíz hónap alatt — leszámítva a sovány kenyerek árát — kitett éppen 120 pengőt. Ebből már be lehetett iratkozni az iskolába. Roppant nehéz műkőszökőkutakat vonszoltam végig a városon, s már nem izgatott, hogy volt osztálytársaim elmennek mellettem, olykor csinos lánykákkal, és hónuk alatt vannak a könyvek, szíjjal összekötve. Ekkor tanultam meg, hegy aki húzza a kocsit, nem sok a becsülete. De én tudtam, hogy nincs igazuk, s nekem is gyűlik a pénzem az iskolára. Letelt a tízhónapos szegődés. Augusztus elsején már otthon maradtam. Tíz hónapig reggel ötkor keltem és este félkilencre értem haza. De ezen a napon is felkéltem korán és kimentem anyám sírjához. Megköszöntem, hogy e világra hozott és kértem, segítsen továbbra is. Aztán elvittem apáimat Tóth Kálmán szobrához és rámutatva így szóltam. — Ilyen híres ember akarok tenni. De a szobrot másnak keli megönteni. A pám megnézett és felvi" dúlva hunyorított. — Lehetsz. Van benned erő, ne félj, aki kibírta a törpék országában zsíroskenyérrel, annak megnyílik az élet kapuja, Vlncte András Fiatal katona a vonaton Hon vállamra bukott szökehajti feje, nem ls moccantotfam többet a jobbkarom.., Aludj pajtás, aludj..* zsongitsa álmaid a lenn zakatoló zene. Neház őrségeken éber-vigy&zva állsz, sürübozótos éjt fürkész tekinteted, hátad mögött erős, nyugodt-lélegzetű álom frissíti szép hazánk. Megfáradtál-..-, pihenj.,i talán a kedvesed testévé gondolod mostan a vállamat; leeményvonású szád szögletein finom mosolyba enyhül a szigor. ** Megérkezünk. 11 zavart, nyújtózó ébredés, sebes öltözködés mozdulatai közt mondasz köszönetet;.. — Szóra sem érdemes; ennyivel tartozom nekedlll S1MA1 MIHÁLY Milyen darabokai láthalunk az új évadban • Mfgcdi Nemaeti Sainhámban Gazdag programmal készül a szegedi Nemzeti Színház az 1956—57-es színi évadra. A színház vezetősége messzemenően figyelembe vette a műsortervezetnél a színházlátogató közönség kívánságát. Mind az opera, mind a próza és az operett-kedvelőknek tetszetős ez a műsorterv; Az operettek közül bemutatásra kerül Huszka Jenő— Darvas Szilárd: Lili bárónő, Lehár Ferenc—Innocent Vincze Ernő: Cigányszerelem ós Móra Ferenc—Vincze Zsigmond: Az aranyszőrű bárány. A prózai müvek gazdag sorában a műsortervben szerepel Ibsen: Peer Gynt, Schiller: Stuart Mária. Anouilh: Szent Johanna (A pac3irta), Háy Gyula: Varró Gáspár igazsága és Sardou: A szókimondó asszonyság. Az operák közül Delibes: Lakmé, Verdi: Othello éj Weber: A bűvös vadász bemutatása szerepel; A Kamaraszínházban 3 mű, e"v operett, egy vígjáték és egy komédia bemutatását tervezi a színház vezetősége. Bemutatásra kerül Szirmai Albert—Kristóf Károly: Tabáni legenda, Dihovicsni.i: Feltámadás hétfőn és Pirandello: Liola című műve; A Szikra Könyvkiadó kiadványaiból VAS ZOLTÁN: I Két igaz férfi A könyvből megismerjülö Marx és Engels ifjúkorát, tudományos munkásságuk kezdetét. Hogyan alakították ki azt az elméletet, amely meg/ változtatta a világot, és hogyan, milyen körülményeid között született meg a Kommunista Kiáltvány, s hogyan harcoltak a kommunizmus igazságának megismertetéséért, a munkásosztály pártjának megteremtéséért. A könyv Marxot és Engelst, nemcsak mint tudóst és szervezőt mutatja be. hanem feleleveníti magánéletük főbb eseményeit és e két nagyszerű férfi csodálatosan mély, bensőséges barátságának kibontakozását. A tanulságos szép könyv, ifjúhoz és felnőtthöz egyaránt szol. Példaképül állítja az olvasó elé a történelem két nagy emberének a tudományos kommunizmus megteremtőinek életét; , kb 15 Iv j MOLNÁR ZOLTANj 1 | Fegyver ropog a Buzsorán Az Uszta-egység tagjai ma/ gyar munkások, parasztok voltak, akik a szovjet hadiíoeságban ébredtek politikai öntudatukra és vállalták a kemény, veszélyes partizánéletet. Ejtőernyővel szálltaki te a Kárpát-Ukrajna területére. Rengeteg harc és viszontagság közt a legveszélyesebb helyzetben is becsű/ lettel állták meg helyüket; Molnár Zoltán, a jónevű írói és publicista igényes irodalmi formában írta meg történetüket; Könyvét különösen vonzóvá teszi, hogy hősei nem papiros-„hősök", hanem eleven, küzdő emberek, akik a partizánélet nehéz iskolájában a szemünk láttára ala/ kulnak igazi hősökké; j LUKACS IMREs ' . Különös emberek , A regényes életrajz a muns kásmozgalom egyik fiatal mártírjáról, Kilián György/ ről szól. Az eszméért és st pártért minden áldozatra kész ifjú gazdag, változatos életének története egyben ai munkásmozgalom eseményeit is elénk tárja. A szép izgalmas könyv bemutatja azt a bátor, önfeláldozó harcol amelyet az akkori fiatalok! folytattak az elnyomó rend/ szer ellenn , kb 18 iv ' Vlagyimir Malakovszkll: TANÚSKODOM Kz indián mind furcsa, t idegen, a tolldíszök mesésen. Mint őskorból, úgy jönnek, hidegen, s körülöttük zsong a „Pennsylvania Station". Coolldge-ok szólnak: wGyertek karomba!'' Fényképezi 1 ' w . ,. őket t Hollywood. i Kényelem vár reájuk: tető-terrasz és pompa, s mire felér hozzájuk •— a zaj tompa, amit lent csap a new-yorki út Mi az örömük? s bánatuk ml? Gondjuk és kedvük? Jó volna tudni! tíz Indiánok töprengnek: „No lám, a töke, nézd! Házat — azt épített dúsan! Elvesszük mind, s nem adunk érte pénzt, Majd a szocializmusban. Először harc robban, szisszen. De ott — nem lesz úr és szolga! Csend, nyugalom, hála-Isten — Lunacsarsztvo a nép dolga. j Üj vizekre .... evezünk ml akkor, hajóink mind , > megrakodva hozzák majd a távoli moszkvai partról szép fordításban Zsárov műveit hozzánk. S a rádióból — ha estcsillag villan -igazság-anyó mesélget Elmondja, hogy megtudja « a wigwam: miért szép , az étet? Igazságra 1 tel az Indiáin nép, egész zászló-erdő lengedez,, De tovább | minek is hazudnánk még? Az indlánusgondolat nem ez. Az Indián így méláz: „Hol sötéten csapódik a víz a hídhoz, fürge csónak szökken éppen — skalpvadász nagyapó hírt hoz, S hol emeletdobozokra millió kilowatt fénylik, indián hadisten szobira ÜBt s fejjel épp Itt, mi Itt ötlik szemünkbe, mint a tányér i S hogy mindez, ml itt terül körbe, mindez a fehér ördögök műve, a tengerentúli fehér boszorkányé. Erdőbe kéne , űzni őket •* innen, kergetni kópjáinkkal;, Csak így fogdaható el minden osztály-elemzés, másképp mind csal. Bonyolult az ember, ám fölöttébb, nem úgy, ahogy nálunk kisütötték. Megrázkódott a toll a magasban, lóvágású pofáik felett, s szétszéledtek ii lm —• | | kihalni lassan. Eztán ugyan ml dolguk lehet? Uj agit-csavar kell itt, barátom! Vámafe Ajozd hát büszkeségünket! Gondoskodj róla, Komintern, hogy váljon fajgyűlöletükből osztálygj űlőtei GURSZKV 1.V1VAN fordítás-