Délmagyarország, 1956. július (12. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-29 / 178. szám

Vasárnap, 1956. július 29. delmmymousms Á részegesked é s ii e n LASSAN-LASSAN LEKOPIK az emberekről minden rossz, ami rájuk tapadt a kilátástalan múltban, de egy veszedelmes emberi és társadalmi betegség még mindig hódít falun és városon, idősebb és fiatalabb generációban egyaránt: az alkoholizmus. Sajnos, ez ellen az öröklött veszedelem ellen még nem tudtunk fellépni megfelelően és tehetetlenül nézi az ember, hogy mennek tönkre egyének, családi életek, hogyan bomlanak fel munkaviszonyok — és hogyan születik a bűnözés száz, meg száz formája az alkoholizmus árnyékában. Különösen szomorú ez a jelenség, ha figyelembe vesszük, hogy a csavargók és munkakerülők mellett becsületes, osztólyunkbeli dolgozók között is sokszor beteges vággyá fajul a mértéktelen italozás. Nem hogy felmérni, még elképzelni is nehéz, hogy micsoda károkat szenvednek emiatt feleségek és anyák, gyermekek és szülők — és milyen veszteség éri a társadalmat. A túlzott alkoholfogyasztás legyengíti a szervezetet, bénítólag hat a gondolkodásra, hajlamossá tesz egyes betegségekre — és ami a dolog társadalmi oldalát illeti: tompítja az erkölcsi érzéket, a felelősségtudatot, a tékozlásra, a család szétzüllesztésére, — és esetenként bűnre vezet. Mindezt azért mondtam el, mert a Szegedi Kenderfonógyárban a napokban került fegyelmi bizottság elé B. József, azokért a bűnökért, amelyeket az alkohol rabjaként követett el. Nem lopott, nem bántalmazott senkit, — de szétzüllesztette családját, száraz kenyéren tartotta négy szép gyermekét, csak azért, hogy káros szenvedélyének élhessen. Es rendszeresen megsértette a munkafegyelmet azzal, hogy részegen ment be az üzembe, vagy kábultsága miatt egyszerűen távolmaradt. MINDEN NEVELŐ és segítő szándék csődöt mondott az ő esetében. Az üzem megpróbálta őt magát és családját kivezetni abból a nyomorúságból, amibe az alkoholizmusa vezette: bútort, edényeket, takarót, kályhát és egyéb segítséget biztosított a családnak — de mit használt ez? Hamarosan a zálogházban kötöttek ki az üzem ajándékai. Az anya és feleség valósággal belebetegedett az állandó létbizonytalanságba, a gyerekek... A gyerekeket végülis az állam vette gondozásába. B. József pedig tovább folytatta a mértéktelen Italozást. Józan perceiben űtálta bűneit, ígéreteket tett, s ezért, meg családjáért hosszú ideig türelmesek voltak vele munkatársai és vezetői, de ebben a hónapban betelt a pohár — ismét részegen jelent meg munkahelyén és tántorogva szédelgett a gépek között. Ha ittasságát idejében észre nem vette volna a művezető, ma talán valamelyik kórházban feküdne B. József, De így nem fekszik a kórházban, hanem józan, pénztelen napjaiban dolgozik, hogy pénzhez jutva ismét folytassa megszokott életmódját. És közben gyermekei után sóhajtozik — ittasan és józanon —, visszaköveteli őket, akiknek még száraz kenyérből sem tudott eleget adni. Talán még megjavulni is képes volna értük, ha visszakapná őket — így mondja. Csakhogy meg kell fordítani a sorrendet! MUNKATÁRSAI azt mondják: reménytelen eset. Innenonnan két esztendeje szállnak el B. József szájából ezek a sóhajtások — azóta is az alkoholgőzzel együtt. Pedig mikor józan, jól dolgozik, ért a szóból. De neim lehet rá számítani mindig. Családja pedig sohasem számíthat rá. A fegyelmi bizottság azonnali elbocsátását javasolta, mit is tehetne mást. Rá van kényszerítve arra, hogy lemondjon egy becsületes munkásemberről, akinek egy főbűne van, az alkoholizmus — és minden egyéb abból ered. De mi lesz vele? Továbbra is itt él köztünk, s mint ő maga látja a jövőjét: napszámba jár majd és ismét iszik. Lehet, hogy B. József már menthetetlen, sose szokik le az iszákosságról, sosem tud családjának és a társadalomnak élni — de sokan vannak még városunkban, akikről nem lehet ugyanúgy lemondani, akiknek a második, harmadik pohár ital után valahogy meg kell fogni a kezüket. Minap a rendőrségen jártam és megkérdeztem az elvtársakat, hány részeg emberrel van dolguk havonta. Nem vezetnek erről statisztikát, de száznál többre becsülik azoknak a számát, akik részegségükben közbotrányt okoznak, durván megsértik a közerkölcsöt, vagy verekedésbe keverednek. De hány olyan ember van, akinek a részegségéből nem keletkezik rendőrségi ügy, aki csak családját és közvetlen környezetét nyomorítja embertelen iszákosságával? A részegség megsokasítja az áldozatokat —, és megsokasítja a becstelen csavargók és tolvajok számát is; akik körülsereglik az öntudatukat elvesztett embereket, mert pénzszagot, könnyű pénzszagot éreznek. A rendőrségi akták arról tanúskodnak, hogy szinte mindennapos a részegek kifosztása. És mindennapos a részegek által elkövetett brutális megnyilatkozások sorozata is. Becsületes nők és ártatlan emberek életét rontják meg az alkohol hatása alatt. Politikai életünket és légkörünket is zavarja az alkoholizmus. A napokban beszélgettem egy emberrel — családja nyomorúságáról panaszkodott. — Ha látott még családot nyomorban! — hangsúlyozta nagy nyomatékkal, s csak úgy dőlt belőle az alkoholszag. AZ ILYEN CSALÁDI nyomorúságért nem a társadalmi rendszer a felelős. Becsületes életre, családfenntartásra telik becsületes munka után — de iszákosságra nem! Sok szenvedélyes alkoholista zavarja egyre tisztuló társadalmi és erkölcsi életünket, — s ha segíteni akarunk önmagunkon és az alkohol áldozatain, meg családjukon is, valahogy társadalmilag kell fellépni az alkoholizmus ellen! Társadalmi veszélyéhez mérten kell foglalkoznunk az iszákossággal! Magát a mértéktelen italozást kell megakadályozni valahogy! Az alkoholizmusról beszélve sokan emlegetik az italboltok személyzetének felelősségét. Igaz, hogy nem tartják magukat mindig pontosan a részegek kiszolgálásának tilalmához, de tehetnek-e ők sokat az ügy érdekében? A részegek körül rajzó szélhámosok és potyalesők kijátsszák a kiszolgálókat — sőt gyakran becsületes emberek is hajlandók blokkot váltani az ittasoknak! Nem mindenki részeg és alkoholista, aki megfordul az italboltokban, de ki tesz a józan életet élő emberek közül ott a helyszínen azért, hogy elejét vegye embertársa lerészeged ésének. Derültség, vagy megvetés kíséri az ittas embert, — annál ritkábban a segítőkészség. A részegség ellen nem lehet rendeletekkel és tilalmakkal harcolni — s nagyon sok esetben neveléssel sem. Az alkoholizmus áldozatai beteg emberek —> az italozás szenvedélyének betegei. Valahogy, mint ilyenekre is több gondot kellene fordítani. Éppen ideje lenne már, hogy a mentőállomás mellett létrehozzanak az illetékesek egy fektető és kezelő szobát is, ahol könnyen és gyorsan Iphetne segíteni a súlyosabb eseteken. S az italboltokban meg kellene valahogy erősíteni az ellenőrzést, hogy az ittas emberek ne jussanak már szesztartalmú italhoz. ÉS MEG KELLENE valahogy akadályozni, hogy néhány aljas szélhámos becstelen céljai elérése miatt egyre jobban a részegségbe zavarjon embereket! Érdemes ezen gondolkozni, mert tenni kell ez ellen a veszedelmes betegség ellen! Simon István Miért szükséges a tagosítás ? NÉHÁNY NAPPAL EZj ELŐTT az újságok közölték ; az Elnöki Tanácsnak a föld' rendezéséről és a tagosítás| ról szóló rendeletét. A rende; let szabályozza a földrendeí zés, illetve a tagosítás végre! hajtásának módját. Intézke\ dik arról többek körött, hogy a földrendezés, vagy tagos ii tás folytán igénybe vett föli dek helyett tulajdonosaiknak : azonos minőségű, vagy érté| kű csereingatlant kell juttat! ni a lehetőség szerint az illető egyéni gazda számára legj alkalmasabb helyen, j Szegeden és a tárásban a ; földrendezésről és tagosítás• ról szóló rendelet megjelené1 se után Szerelik a negyedik szinkron-termet a Szegedi Ruhagyárban Az V-ös tereimJbein egyedi meghajtású varrógépekikel új szinkront létesítenek a Szegedi Ruhagyár dolgozód; A tervek szerint ebben a teremben szeptember első napjaiban kezdik meg a termelő munkát Most még csak villanyszerelők és a kőművesek dolgoznak itt. Egy hét múlva azonban átadják helyüket a gépek szerelőinek. A varrógépeken a műhelyben dolgoznak, egyiket-másikat átalakítják, vagy újrafestik. Rövidesen elkészülnek ezzel a munkával s az asztalos műhely által készített gépasztalokra felkerülnek az újjávarázsolt gépfejek. Így szerelik fel a negyedik szinkron termet a Ruhagyárban, egyes rosszindulatú, ellenséges elemek mindent megtettek és megtesznek azért, hogy a becsületes dolgozó parasztok előtt félremagyarázzák az Elnöki Tanács intézkedését. Az országos ügyekben, problémákban tapasztalatlan embereket az ügv ellen hangolják. Szeretnének sok terI melőszövetkezeti és termeló| szövetkezeti csoport tagot is • rávenni arra, hogy ne kérjék a rendelet végrehajtását. | Ahol ez nem sikerül — mint \ Újszegeden is történt — | megrágalmazzák a szövetkeI zeti tagokat, hogv el akarják ! venni a becsületes középpa| rasztok földjeit, holott erről j szó sincs. Csupán arról van I szó, hogy Szeged és a iárás mezőgazdasági termelésének j további fellendítése érdekéi ben apró. szétszórt parcellákon gazdálkodó termelőszb| vetkezetek és termelőszövetkezeti csoportok, állami gazdaságok földterületeit a helyi adottságoknak legmegfelelőbben egy táblába kell összetagosítani, mert enélktíl egyáltalán nem érvényesülhetnek a termelésiben a nagyüzemi mezőgazdálkodás adta lehetőségeik. Hogy mennyire hazug az ellenség rosszindulatú hírverése, azt többek között az is bizonyítja, hogy a rendelet világosan kimondja: „Föld felajánlást általában nem szabad elfogadni". Tehát, nem hogy elvennék bárkitől is a földet, de arról lemondani is csak rendikívüli estben lehet. Szegeden és a járásban sokan vannak olyanok is, akik a földrendezésről ég a tagosításról szóló rendeletet helytelenül úgy értelmezik, hogy a rendelet végrehajtására egy-egy termelőszövetkezetben csak akkor kerülhet sor, ha az adott szövetkezelnek 20 holdnál kisebb darabokban 400 katasztrális holdat meghaladó szétszórtan fekvő területe van. A rendelet világosan kimondja, hogy ez a tétel nem egyes tsz-ekre, vagy állami gazdaságokra, hanem egész városokra községekre vonatkozik. Az Elnöki Tanács rendeletének törvényes végrehajtásához tehát Szegeden is minden feltétel megvan. A PARTUNK KÖZPONTI VEZETŐSÉGÉBEN történt változásokat fejlődésünk ellenségei úgy magyarázzák hogy ezután valami féle ..átmeneti időszak" következik majd, s végül sor kerül a iszmozgalom, a mezőgazdaság szocialista átalakításának teljes leépítésére. A Központi Vezetőség ülésén elhangzott beszédek a Központi Vezetőség határozata a napnál is világosabban kimondják: pártunk és kormányunk továbbra is az egyik legfontosabb, legdöntőbb feladatának tekinti mezőgazdaságunk szocialista átszervezését Második ötéves tervünk idején kormányunk 14 milliárd forintot ad a mezőgazdaság termelésének fellendítésére. Mintegy 50 százalékkal többet, mint az első ötéves terv idején. Ha tehát eddig szívügyünk volt a tsz-mozgalom előrehaladása, ezután méginkább az lesz, mert mezőgazdasági termelésünk biztos emelkedésének egyetlen útja a szövetkezeti termelés. Kétségtelen az, hogy sok egyéni gazda számára a megszokottól való eltérést jeleníti, hogy régi, éveik, évtizedek óta használt jólismert földié helyett most esetleg újabb, kevésbé ismertet kap. s idő kell ahhoz, hogy kitapasztalják, mit és hogyan lehet rajta legeredményesebben termelni; Tudnunk kell azonban, hogy ez a fejlődés követelménye* AZ ELLENSÉG AZT IGYEKSZIK MOST BIZONYGATNI dolgozó parasztságunk előtt, hogy a legideálisabb" mezőgazdasági termelési forma a kisparaszti gazdálkodás. Arról azonban még csak ritkán se szólnak, hogy ma már még a legkisebb nyugati kapitalista országokba- sincsenek a mieinkhez' hasonló apró, kisparaszti gazdaságok. Nem ls beszélve az Amerikai Egyesült Államokról, ahol a „legapróbb" farmer gazdasagok területei is felül vannak az 500 hektárnál. Ezek a gazdaságok a legádázabb gazdasági harcban, a kisfarmerele kíméletlen eltaposásá"-l lőttek létre. A korábbi földtulajdonosok milliói nincstelen hérmunl -sokká lettek; Nálunk másként van. A tsz-mozgalom fejlesztése mellett kormányunk felbecsülhetetlen segítséget ad az egyénileg dolgozó parasztoknak is. Míg sok nyugati államban a mezőgazdasági termékek jórésze eladatlanul a termelő n-mkán marad, a mi államunk még a leggyengébb mezőgazdasági termékekért is ió pénzt fizet a termelőnek. Hazánkban épp olyan fontos a mezőgazdaság szocialista átszervezése, mint mondjuk — hogy' történelmi példát hozzunk fel mezőgazdasági átalakulásuk fontosságára, — a honfoglalás után a magvarságnak a nomád életmódról a feudalizmusra való áttérése volt A magvarság a fejlettebb európai államokkal körülvéve a régi nomád életmódban nem maradhatott volna fenn sokáig, ugyanúgy nem maradhatunk m^g most s"rn a régi. elavult mezőgazdasági termelési formák mellett Ez a fejlődés, az élet törvénye, s ezt tudomásul kell vennünk SZEGED ÉS A JARAS DOLGOZÓ PARASZTSÁGA akkor cselekszik helyesen, ha ahelyett, hogy az ellenségre hallgatnának, közülük minél többen — társaikat tetszés szerint megválogatva — önkéntesen. sajátmaguk elhatározásából — belépnek a már meglévő termelőszövetkezetekbe, l-es típusú termelőszövetkezeti csoportokba, vagy — ha azt jobbnak tartják — újakat alapítanak. Ezzel lehetővé válik az állami támogatás teljesmérvű kihasználása; S ugyanakkor egy óriási lépéssel előbbre jutunk saját jólétünk emelése, a modern nagyüzemi mezőgazdaság megteremtése útján, CSEP1 JÖZSEF — ötezer mázsa gabonát csépeltek el eddig a szatymazi határban. A szatymazi dol* gozó parasztok mindent megtesznek azért, hogy mielőbb készen legyenek a gafoonabehordás, cséplés munkáival, Szorgalmasan végzik a gabonabehordást. A szatymazi szérűkben dolgozó sándorfalvi cséplő munkacsapatok megállás nélkül kora reggeltől késő estig végzik a munkát, ... A fiatalasszony nyilván szé" gyenkezésből — elpirult mielőtt megpróbált volna magyarázatot adni cselekedetéről; — Bevallom* némi hiúság vitt rá : l. Egy kis szünetet tart, azután nagyot sóhajt és folytatja: — Estefelé telefonált a Jancsi, akivel mintegy két héttel azelőtt ismerkedtem meg, és meghívott halvacsorára „Autóval megyünk ki", — ígérte. Pista is jön, mármint a vállalat vezetője. 0 ugyanis így szólítja a vállalat vezetőjét, mivel jó viszonyban vannak egymással, ami nem is csoda, hiszen Jancsi a bizalmasa: sofőrje. Azonkívül ő a párttitkár is újabban a vállalatnál. Hogy mióta, és hogy miként lett párttitkár, azt nem tudom, de talán az most nem is lényeges. Szóval telefonált és meghívott a halvacsorára, méghozzá autóval! Abban maradtunk, hogy kilenckor találkozunk a Kossuth Lajos sugárúton, pontosan a Boross József utca és a Nagykörút között. Hát így kezdődött, s mondom, a hiúság vitt rá. Autóval visznek haivacsorára! Etelöltözködtem, kicsinosítottam magam és a megbeszélt helyen vártam őket. Tudom, azt akarja kérdezni, hogy miért mentem el. Megint csak azt mondhatom hogy a hiúság vitt rá. Meg aztán az uram sem volt otthon, de talán egyedül emiatt nem is mentem volna még el. Na és hogyha egyszer már megígértem , akkor természetes, hogy el is megyek! Tehát vártam a megbeszélt helyen őket kilenc óra tájban. Hamarosan fel is tűnt a kocsi, a rendszámra már nem emlékszem Beültem közéjük, örömmel fogadtak, és mondhatom nagyon tetszett nekem ez a helyzet. Hát hogyisne, autóval visznek halvacsorára! AZ ELMARADT HALYACSORA Tárca Hova ls megyünk? kérdeztem; — Nos, mit gondol hova.-!. •— felelte Pista, kl most kivételesen civilben volt. — Hát az algyői csárdába! A fiatalasszony kutatva az arcomba néz, megint elpirul és lesüti a szemét. — Hát igen, tényleg hiú voltam, és ez hiba volt. De hát mit csináljak, így történt. Jobb beismerni, nem igaz? — Persze :; s — hagytam rá. Ha ezzel könnyít a lelkén, akkor nyilván jobb beismerni. Persze, csata neki jobb, lehet, hogy másnak kellemetlen. — Hamarosan ki is értünk a csárdához, vidáman kiléptünk a kocsiból, de az öröm nem tartott sokáig. Már nem is tudom, hogy a Jancsi mondta, vagy a Pista? — Gyerünk gyorsan vissza. Itt van a.;: Mem emlékszem pontosan, hogy kit mondtak, hogy ki volt ott, ha jól sejtem talán az ü. b.-elnököt emlegették, hogy az ott lakik. De más is szóba került, és így ebben nem vagyok biztos. A kocsiban azután eldöntötték, hogy ha már a csárdába nem maradhatunk, bemegyünk Algyőre a földművesszövetkezet italboltjába. így is történt. Ott letelepedett a társaság, s ittunk. Négyesben, mert négyen voltunk, a Jancsi, én, a Pista & egy nő a vállalattól. Hogy ott mi történt, azt mér nem is tudnám részletezni, elég annyi, hogy mindenfélét összevissza ittunk, likőrtől pálinkáig és rumig. Én először egy kicsit szabadkoztam de azután, azt hiszem, fejembe szállt a szesz. Zárórakor már nem is éreztem jól magam és miután a kocsival elindultunk, rószszul lettem Többször meg is kellett állni a kocsinak, mert nagyon kavargott a gyomrom és Jancsi, meg a vállalatvezetője, Pista folyton szidott, hogy miért rúgtam így be, még majd kompromittálom őket. Tudniillik elég sok autó haladt az országúton, közöttük több vállalati kocsi is, talán néhányat meg is neveztek, de arra már Igazán nem emlékezem Aztán egészen elhagyott az emlékezetem és csak arra tértem magamhoz, hogy a füvön fekszem és hajnalodik. Kint történt a Vásárhelyi sugárúton, nagyon szégyeltem magamat. De tényleg nagyon szégyeltem magamat, mondhat amit akar! Amint magamhoz tértem mindjárt láttam hogy a város szélén kitettek a kocsiból ;.. A fiatalasszony elhallgat, és látszik, hoev most, utólag már nagyon bántja a dolog. Dehát mindegy, megtörtént. A szégyenkezés nem változtat rajta. A nehezén már túl van, sóhajt egyet és folytatja: — Mikor hazamentem az uram persze kérdőre vont. Nem is gondoltam, hogy megérkezik ekkorra. Engem nagyon bántott mindaz, ami történt velem és őszintén elmondtam az egészet. Az uram csendes ember, de nagyon felháborította az eset. Rögtön el is indult, hogy felelősségre vonja Jancsit és Pistát* Jancsi persze mindent tagadott; Xmint az uram elmondta, többek között azt állította, hogv a kocsi aznap — már mint szerdán — este tíz órától a garázsban volt. De úgy látszik nem beszéltek össze Pistával, mert az viszont úgy állította be a dolgot, hogy a kocsi — a vállalat autója — Jancsinak a lakásánál volt az éjjel. Jancsi, hogy kimossa magát, elvitte az uramat még a feleségéhez is. Az asszony persze mit sem tudott a dologról, csak egysze rűen azt válaszolta, hogy „hiszen egy órakor jöttél haza." „Mire Jancsi kitérőleg valami olyasmit felelt, hogy Balogh-gal beszélgettem a garázsnál. Azután még egy menetlevelet is mutattak a férjemnek, amely szerint tíz óra néhány perckor a garázsba vitték az autót. A menetlevélen néhány név is szerepelt, és azt mondták, hogv ha én az autón lettem volna, az én nevemnek is rajta kéne lenni. Végülis azazzal vettek búcsút a férjemtől, hogy szeretnék, ha megnyugodna ezektten a bizonyítékcWban, mert ha ezi a hír kiszivárog a dologzók közé, nagyon rossz hangulatot von maga után. Jancsi különben még arra is képes volt, hogv „kommunista becsületszavát" adja, miszerint ez az egész történet csak mese* Én akkor utáltam meg őt. Most már persze mindegy, mindennek vége. Az uram azt mondta: — Irénke, ne haragudj, de ezekután hoevan becsüljelek meg? — Ott hagvtam a várost és átjöttem ebbe a kórházba dolgozni. Mit mondjak magának? Nagyon roszBZUI cselekedtem, és ez nagy tanulság volt nekem. Azt tanultam belőle, hogv csak az adja magát ilven dolgokra, aki tetőtől talpig be-3telen tud lenni és le te tudja tagadni majd.:: Az nyugodtan mehet máskor is, halvacsorákra, sétakocsikázásokra az állami autóval..; NÉMETH FERENC