Délmagyarország, 1956. július (12. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-04 / 156. szám

Szerda, 1956. július 4. 3 DELMRGYARORSZAG Pá r t é I e t Az újjáválasztott pártbizalmi és csoportja A Ládaipari Vállalat IIIQS sz. telepének javítóműhelyében túlnyomó részt párttagok dolgoznak. Elég jól kereslek: a pártcsoport tíz tagjának 1130 forint volt a második negyedévi átlagkeresete. De Berta Ferenc például kis (híkán 1400 forintot is megkeresett a legutolsó három hónapban. Nagyjából ez volt a helyzet ió félévvel ezelőtt is. mÁHis csak 4 forintos tagdíjat fizettek az elvtársak. Akkor még a fiatal Juhá^ Imre volt a pártbizalmi. akitől nem vették komolyan, amit mondott, hogy mindenki keresetéhez mérten tartozik tagsági járulékát fizetni. Ekkor lett bizalmija ennek a pártcsoportnak Triff Lázár, aki korábban — vagy négy esztendeig — párttitkár volt az üzemben; Triff Lázár ÍJ * ' 'í párttitkársága idején nem boldogult r javítóműhely kommunistáival. nem tudta elérni. (Hogy emelkedjék a tagdíjfizetés és élénkebb legyen ott a pártélet. De volt más hiba is. A párttagok nem beszéltek előtte azokról a kérdésekről, amelyek a pártmunka megjavítására vonatkoztak. Tartottak tőle. hogy esetleg megtorolja a bírálatot. Ha nem is erről volt sző, mindenesetre fTriff elvtárs magatartásában volt valami — merevség, vagy hidegség —, amá csendet. szült körülötte. A javítóműhelyből nemigen jártak ál a taggyűlésre, pártmunkát aűig végeztek és a pártoktatáfiban is csak kénytelen-kelletlen vettek részt. Amikor azonban pértbizakni lett, jobban megismerték a párttagok. Feladtak korábbi véleményüket, s talán éppen szókimondásáért kedvelték meg. A dolgok velejébe vágott azzal is, hogy nyiltan szóvátette az alacsony tagdíjfizetést. Nem hittek neki, azt mondták, hogy ez csak az ő találmánya, a vezetőség nyilván nem is tud róla. Éles viták következtek, ami magában véve is nagy eredmény volt. Végül bekerültek a pártircdába, ahol újabb eszmecsere után belátták, hogy a párt bizalminak van igaza. Azóta nincs baj a tagdíjfizetéssel a javítóműhelyben. Sokan talán nem tartják ezt jelentós dolognak. Pedig, ha figyelembe vesszük, hogy fél évvel ezelőtt e javítóműhely pártcsoportja volt a leggyengébb, be kell látnunk: nem is lehetett mással kezdeni a pártélet megjavítását. Hiszen ebben a pártcsoporttaan kellett tagjelöltté visszaminősíteni Török Iászlót és Páva Györgyöt, mert a Szervezeti Szabályzat alapvető követelményeinek sem tettek eleget. Jellemző a visszaminősítés nevelő hatás;ira, hogy Török László azóta úgy nyilatkozott: "Igyekszem, hogy ne legyen rám panasz a pártban*. Az más kérdés, hogy jelentós fejlődése ellenére is van még kívánni való vele szemben. A múlt héten volt ebben a pártcsoportban a bizalmi újjáválasztása. A csoporttagok felszólaltak Triff lázár rövid beszámolója után és elismerték munkásságáé. Javasolták Szatmári Mihályt is pártbizalminak, de a szavazás eredményeként Trifi elvtársnak kellett a pártcsoport élén maradnia. így döntöttek a párttagok, senki által nem befolyásolva. A pártvezetőség részéről Balogi elvtárs megjelent ugyani az újjáválasztáson, de nem avatkozott abba, hogy ki legyen a bizalmi, hanem csak a pártcsoport fontos szerepét hangsúlyozta a pártszervezet életében. Jóval könnyebb a pártol zalmi dolga a javítóműhelyben, mint a többi üzemrészben, mivel egy helyiségben dolgozik a csoport vaiarnenymyi tagja és sokszor hatanheten is egy munkadarab fölé hajolnak. Így napközben minden nehézség nélkül meg tudják beszélni a fontos pártkérdéseket. A taggyűlésen — égy idősebb elvtárs kivételével — mindenki rendszeresen megjelenik. A másik nagy eredmény, hogy egyik legfőbb gondjuk: a termelő berendezés tökéletesítése. Június 1-től hat újítást adtak he a pártcsoport tagjai és van közöttük olyan jelen ős is, mint a Szuport köszörűgép elkészítése, amely a csapok és a fúratok finom megmunkálására alkalmas. Az újításokban élenjár Szatmári Mihály, de a kivitelezésben sokat segít Madarász Péter és a pártbizalmi is. A munkafegyelem is igen sokat javult, a pártcsop>ort aktívabb működése óta. Megoldásra vár még Triff Lázár pártcsoportjában két probléma: a tanulás és a rendszeres pártmunka mindenki részéről. Az a helyzet, hogy a múlt évi pártoktatásban tíz főből csak ketten vettek részt és az őszre induló tanfolyamokra sem jelentkeztek eddig többen. Kiss Zsigmond korára hivatkozik, van olyan, aki családi és egészségi okokra. Török László pedig egyszerűen nem akar tanulni, jóllehet, még fiatal, harminc év körüli. Pedig ha ismét teljes jogú tagja akar lenni a pártnak, mindenekelőtt marxista—leninista tudását kellene gyarapítania. A pártbizalmi azonban nem adta fel a reményt, továbbra is türelmesen és sokoldalúan magyarázza a pártoktatás szükségességét. A másik hiba a pártcsoportbon, hogy öten-hatan nem végeznek semmiféle párt- vagy társadalmi munkát. Erről elsősorban Triff elvtárs tehet, mert nem ad nekik megfelelő megbizatást. Helyes, ha lépésről lépésre akar előremenni, de az már helytelen, hogy nem vette eddig észre a pártmunka nagy alakító, nevelő erejét. Persze, a pártmunka is abban az esetben vezet eredményre, ha a bizalmi pártcsoportmegbeszélések alkalmával rendszeresen beszámoltatja őket tapasztalataikról, végzett munkájukról. Enélkiil jogosan azt mondhatják és úgy érezhetik a párttagok, hogy talán nincs is szükség az 6 szervező, agitációs tevékenységükre. Ha ezeket a hibákat !s megszünteti Triff Lázár pártcsoportja, vagyis valamennyi hozzá tartozó párttag kiveszi részét a pártmunkából, akkor el lehet mondani, hogy egyik erős pillére a pártszervezetnek. i Július 18-án lép fel Szegeden a Ljubljánai Rádió tánczenekara Még mindig gyakori a tej- és a szeszesital hamisítás Látogatás a Minőségvizsgáló Intézetben A Ljubljánai Rádió tánczenekarának július 5-ére csütörtökre hirdetett előadása technikai dkok miatt elmarad. Az előadást július 18-án (rossz idő esetén július 20-án) tartják meg az újszegedi szabadtéri színpadon. Az Országos Filharmónia szegedi kirendeltsége értesíti a közönséget, hogy a megváltott jegyek július 18-ára érvényesek. • i Talán azokon kívül, akiket ellenőriz, nem sokan tudnak róla. Ott húzódik meg a Valéria tér egyik emeletes házáiban ez a 73 éves intézmény, a Minőségvizsgáló Intézet. Sarudi főmérnök, az intézet vezetője ismerteti munkájukat. Az intézet hatásköre nemcsak Szeged városra terjed lei, hanem egész Csongrád megyére, sót Szolnok megya alsótiszai járására és Békés megyében a Mezőhegyesi Cukorgyárra is. Működését a régebbi élelmiszerrendészeti rendeletek, valamint az Élelmiszeripari Minisztérium rendeletei szabják meg. Ezek alapján egyrészt élelmiszerrendészeti tevékenységet folytat, ellenőrzi az árudák, raktárak és a piac útján forgalomba kerülő élelmiszereiket. Másodsorban ellenőrzi az élelmiszeripari üzemeket, az üzemeikben a nyers- és félkész termékeket, továbbá a tisztaságot és azt, hogy a gyártás az előírt technológiák szerint történik-e. Harmadsorban magánfelek részére is folytat vegyvizsgálatokat és ezek alapján szakvéleményt ad. Végül hatósági vizsgálatokat is folytat a bíróság, a rendőrség, a pézügyörség és az egészségügyi hatóságok kívánságára. Tevékenysége érdekében szoros kapcsolatot tart fenn a Közegészségügyi és Járványügyi Állomással, esetenként kl is segítik egymást. Az intézet egyébként a maga területén elsőfokú hatóság, szabálysértési eljárást indíttathat. Ismerve most már az intézet tevékenységi körét, nem érdektelen megkérdeznünk, hogy jelenleg mit vizsgálnak a laboratóriumban. —• Jelenleg ** válaszol készségesen a főmérnök — éppen két makói sörminitát vizsgálunk, hogy megfelelnek-e a szabványoknak. Ez szokásos havi vizsgálat, ilyenképpen foglalkozunk a malmokkal is. Liszt-vizsgálat meg úgyszólván naponta van a sütőipari vállalatok részére. Elég sdk zsírmintát kapunk a zsírbegyújtési szervektől. Talán érdekes megjegyezni, hogy az exportra kerülő élelmiszereket is ellenőrizzük és bizonylatot adunk arról, hogy a szabványoknak megfelelnek-e. így például meg szoktuk vizsgálni a szalámit is, amely javarészt a Német Demokratikus Köztársaságba, továbbá Csehszlovákiába és kisebb tételekben Angliába, Franciaországba és Amerikába kerül. Az exportra kerülő konzerveket is hasonlóképpen megvizsgáljuk, nem kevésbé a Mezőhegyesi Cukorgyár termékeit. De érdekesek a különféle húsvizsgálatok is. Nemegyszer küldtek be hozzánk állati belsőségeket az állatorvosok. Ezek alapján kellett megállapítanunk, hogy mi okozta az állatok pusztulását. Előfordult például, hogy — amint megállapítottuk — csávázó szerrel kezelt szemesterményt adtak az állatok elé. Ilyen vizsgálatot gyakran folytatunk rendőrségi és bírósági ügyekben. Találkoztunk már olyan esetekkel több ízben, hogy rosszindulatból például permetező szerek felhasználásával pusztították a jószágot. Aztán előfordulnak ételmérgezési esetek is. Mi vizsgáltuk például azt az esetet, amely — körülbelül három-négy évvel ezelőtt — nagy port vert fel. Féltékenységből szu'olimátos likőrrel mérgeztek meg egy férfit. Ezek persze az érdekes, pontosabban inkább a kivételes esetek. Minket jobban érdekel most az általános. — Az utóbbi időkben — kérdezzük — melyek voltak azok az élelmezési cikkek, amelyeket a legtöbbször kellett vizsgálni, illetőleg amelyeknél hamisítás fordult elő? — A tejeknél még igen tekintélyes a szabálysértési esetek száma. Ezen a téren elég gyakran ke'l eljárást indíttatni. A piaci, de a tejbegyújtőnek átadott tejeket is gyakran felvizezik, vagy lefölözik. Mindez természetesen hamisítás, csökkenti a tej tápértőkét, megkárosítja a vásárlót, sőt a becsületes árusítókat is. A hamisítók jogtalanul több pénzhez jutnak ilyen módon. Elég gyakran előfordul szeszesital hamisítás is. Különösen a felvizezésre gondolok. Persze vannak itt is különös esetek, például most egy olyan pálinkát vizsgálunk, amely annyira savanyú, hogy szinte ihatatlan. De a visszaélések nagy része mégis a felvizezésből fakad, vagy (amit nemcsak megyei viszonylatban, de Szegeden is lehetett már tapasztalni. Szerk.) egyszerűen árcsalásból, például olyan módon, hogy portoricó rum helyett, csak dock rumot adnak. Elég nagy feladatot jelent az intézetnek az élelmiszerek, az élelmezési cikkek és az üzemi félkésztermékek ellenőrzése. Érdekes megemlítem, hogy jelenleg 8—9 ezer vizsgálatot folytatnak évente, mi'g_ a század elején — egykorú statisztikák szerint — mindössze 180-at. Ehhez a 8—9 ezer vizsgálathoz különben 9 főnyi létszám áll az intézet rendelkezésére. És ez a kilenc fő a lakosság érdekét szolgálja, egészségén őrködik, sokszor bizony még túlfeszített munkával is. Hablb Bargiba nyilatkozata a Franciaország és Tunisz közötti tárgyalásokról Párizs (TASZSZ). Habib Burgiba, a Párizsban tartózkodó tuniszi miniszterelnök sajtójelenté.; sek szerint július elsején sajtónyilatkozatot tett. Burgiba megállapította, hogy a tuniszi kormányküldöttség, amely azért érkezett Párizsba, hogy a francia kormány képviselőivel megtárgyaljon a Franciaország és Tunisz közötti ^kölcsönös függés" megteremtésének tervével kapcsolatban felmerült egyes katonai és diplomáciai problémákat, félreértésekkel" találkozott. Egyes francia felelős személyiségek nyilatkozatukban számukra teljesen elfogadhatatlan elvet hangoztattak — mondotta Burgiba. Kijelentik, hogy a francia hadsereg nem hagyhatja el Tuniszt és hogy Franciaország nem ürítheti ki Bizertát, mert Franciaországnak külső kötelezettségei vannak és Tunisz meg Franciaország közös védelme másképp elképzelhetetlen: Ezzel az elvvel nem értünk egyet. Harcoltunk a gyarmatosítás ellen — folytatta Burgiba —és nem azért vívtuk ki függetlenségünket, hogy ma önként beleegyezzünk, hogy országunkat hosszú időre vagy talán örökre külföldi hadsereg szállja meg, annál is inkább, mert nem felejtettük el, hogy a gyarmati uralom Bizerta elfoglalásának segítségével terjedt ki országunkra. Megmagyaráztuk ezt sajtónyilatkozatban és az első ülése-; ken (a francia—tuniszi tárgyalások során — A szerk.) és megerősítettük, hogy nem fogadhatjuk el az említett tézist". Burgiba hozzátette, hogy ha a franciák ragaszkodnak ehhez a tézishez, a tuniszi küldöttség inkább hazatér, mert ebben az esetben a tárgyalásoknak nincs értelmük". N

em akarok vitázni Hegedús Károly sütőmunkás levelével, melyet a napokban hozott a posta és amelyet az elmúlt vasárnap megjelent „öregok és fiatalok" című vezércikkre írt. A cikkben elmarasztaltam néhány fiatalt, akik közül egynéhány talán sértve érzi magát, s az öregek nevében kértem az idős szakmunkások megbecsülését. Hegedús Károly a fiatalok védelmére kelt, s talán joggal, mert a Szegedi Kenyérgyárnál szívesen tanulnának a fiatalok. Mégis a levél, amely mondom, védi a fiatalokat is, arra példa, mennyire nem becsüljük meg mi az öregeket, a szakma mestereit, tanítóinkat, íme a ievél egy része, minden változtatás nélkül: „Sok fiatallal dolgoztam és dolgozom ma is, de igen kicsi a számuk azoknak, akik nem akarnak tanulni, szinte eltörpül a tanulni vágyók mellett. Nem védeni akarom a fiatalságot, van köztük javíthatatlan is, de és mindig a korom, tudásom és viselkedésemet megillető tiszteletet tapasztaltam részükről. Nem szabad az idős szakmunkásoknak sem fellegekben járni, a fiatalok tudatlanságát lenézni, hanem segíteni kell őket. Nem mindég a fiatalság a hibás, sok helyen tanulnának, de nemigen van kitől. Példa erre az én és több jó szakmunkástársam esete, a Szegedi Sütőipari Vállalatnál. Itt a legfontosabb munkák egyikére, a dagasztásra igen kevés jó szakmunkás van. A vállalat vezetősége mégis szinte tervszerűen, hosszú évek után alacsonyabb munkabér-kategóriába psztja őket. így jártam én is.-HiáHegedűs Károly esete bavaló volt a fiatalság kilincselése az igazgatóságnál, hivatkozva a tanulni-akarásukra, hiába kérték nyíltan a termelési értekezleten a vezetőségtől tudtom és beleegyezésem nélkül, hogy helyezzenek viszsza a több éven át betöltött munkakörömbe, hiába volt egyes művezetők kérése is. Nem vettek ezekről tudomást, de figyelmen kívül hagyták Hegedűs András csepeli beszédét is, ahol az öregek megbecsüléséről szólt. Negyvennyolc évi becsületes, komoly munka után most hatvan éves koromban kezembe kellett venni a vándorbotot. Nem mondom, nem kellemes ez nekem sem, a tanulni akaró fiataléinak sem, de a kenyeret fogyasztóknak sem. Én úgy gondolom, jó lenne, ha valaki foglalkozna a munkahely-elhagyókkal, s megnézné, miért vesznek néhányan vándorbotot a kezükbe. Nagyor könnyű azt beírni a munkakönyvbe, hogy „hozzájárulással távozott' és a beírás után legyinteni: „vándormunkás ..." Li ár az első olvasásra is elgon' ' dolkoztatja az embert a levél, s ha elindul, hogy kibogozza a kuszált szálakat, meglepő következtetésekre jut. Első utam a kenyérgyár igazgatójához, Magyar Mátyás elvtárshoz vezetett, ö Rovó elvtárs tájékoztatására hivatkozva közölte, hogy Hegedús Károly nem is olyan jó szakmunkás, s nyomatékkaPhozzátette; „különben is nem tartotta be a technológiai utasításokat". A köszönöm után Hegedűs volt munkahelyére, a Gogol utcai sütödébe mentem. A sütőmunkások, amikor meghallották, hogy Hegedús Károly levelet írt, egymás után mondták: igaza van Károly bácsinak, csak az igazat írta. Hiábavaló volt a tiltakozás, hiába mondtam, hogy nem ismerik a levél tartalmát, ők kitartottak eredeti álláspontjuk mellett, elmondták, hogy csakis a sérelemről írhatott, amely jogtalanul érte, s amely mindanynyiójukat felháborította: Karácsonyi György egy frissen érkezett levelezőlapot nyomott kezembe, s csak azt mondta, olvassam. íme a szöveg egy része: „Gyuri bácsi csak táviratozzon, küldjük a pénzt az útiköltségre, lakás is van, még vezetőember is lehet. A havi keresete meghaladja a kétezer forintot. Jöjjön minél hamarabb Gyuri bácsi". C ztálinvárosból írták e levelet Karácsonyi Györgynek, aki szintén közel jár már a hatvanhoz, s valamikor ő is dagasztó volt. Ma feladogató, mintegy 600 forinttal keres havonta kevesebbet, de azért Összeszorítja a fogát, s marad, mert ide köti Szegedhez az évtizedek száma, a Tisza, a város, az ismeretkör, s nem utalsósorban a családja. Ez a panasza Hegedús Károlynak is. Az, hogy 6 hónappal a nyugdíjba menetele előtt alacsonyabb-irmnkafcört)e-oszto tták'ésíígjt jóval kevesebb nyugdíjat kap, mintha dagasztóként ment volna el. Magyar Mátyás azt mondotta, nem tartotta be Hegedús Károly a technológiai utasítást. A Gogol utcai sütöde összes szakmunkása bizonyítja, hogy Hegedús Károly betartotta, amit neki előírtak. Azt mondják: — Vajon egyszerű, szóbeli utasításra ki mer 20 százalék helyett 30 százalék burgonyát belekeverni a kenyérbe? Melyik öreg szakmunkás meri forrázni a lisztet sütés előtt? Életünk javát kenyérsütéssel töltöttük, kenyérfogyasztók is vagyunk. Hegedús Károly csak azt mondta, ha írásba adják, megteszem, de nem akarok mások hibája miatt börtönbe kerülni. Talán ezért mondják most rá, 1 hogy nem tartotta be a technológiai utasítást, talán ezért osztották alacsonyabb munkabeosztásba? Az biztos, hogy vándorbotot adtak kezébe, megsértették jogtalanul. A Gogol utcai sütöde kilenc szakmunkása bizonyítja, hogy még ma is a legjobb dagasztó Hegedűs Károly. Ábrahám Károly büszkén mondja: Károly bácsi tanított meg engem a szakmára, s ha nem lenne önuralmam, a sértőket megpofoznám. Hegedús Károly valamennyi szegedi sütőüzemben megfordult már. Levelében a fiatalokat védte. Elmentem a Gyöngy utcai sjitödébe, ahöl'fiataWr doígozoate ÍStmsp&János, Hugyecz György és még többen is így vélekedtek: Károly bácsi jó szakember. Dolgoztunk vele, büszkék vagyunk erre. Mi kérjük most is, hogy helyezzék vissza dagasztónak, mi dolgozunk vele. Így beszélnek a munkások, a volt munkatársai. Hegedús Károly mindezt nem írta le, csupán néhány „óvatos" megjegyzést fűzött leveléhez. Pedig nem kellett volna tartania semmitől, hisz joga van elmondani sérelmét, joga van, mert felháborító az, hogy nyugdíjba menetele előtt félévvel megfosztják két-háromszáz forinttól hátralévő napjaira. Joga van-e erre a vállalat vezetőinek? Nincs! Milyen itt a szakszervezet vezetősége, ha ezt túri? Nem védi a munkás érdekeit? És a pártszervezet is elgondolkozhat egy kicsti Hegedús Károly esetén. Vagy talán arra gondol egykét ember, hogy Károly bácsi csak arra volt jó, hogy megtanítson jó néhány embert dagasztani? Hegedús Károly munkásember, s becsületet érdemel! C zeket a következtetéseket vonL tam le, s a feháborodás még most sem szűnt meg bennem. Remélem, a Sütőipari Vállalat vezetői, de több szegedi üzem, vállalatvezetője is gondolkodik egy kicsit, s felteszi magában a kérdést, „megbecsüljük-e mi az idős szakmunkásokat, azokat, akik vállalták a harcot, hogy egyszer részesei legyenek a hatalomnak?" Azt kell elmondanám ennek az esetnek láttán, hogy ma még nem becsüljük meg őket mindenütt. Förgeteg Szüveszter