Délmagyarország, 1956. július (12. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-04 / 156. szám

OELMflGHRORSZtG Szerda. 1956. július i. r—. f% •• ^^ AWVWWWi U^ AAAAA; jvAAAAV |^v/AA>A/^AV^'^f r/vwwwwA SZTALINVAROSX JEGYZETEK IV. \J erőfényes délután indu* lünk a sztálinvárosi kikötő felé. Útközben iskolásgyerekekkel találkozunk; az itteni Kohóipari Technikum néhány tanulójával is. Útitársam egyike — a városi pártbizottság munkatársa — közli a kérdésre, hogy a városban örvendetesen sok a gyerek és így újabb iskola, persze bölcsőde is kell. Mindkettő egyformán fontos. A kikötő feló menet megtudom, hogy cellulóze-gyár és nagy tejüzem is megkezdi majd a működését és itt a leányok, asszonyok dolgozhatnak. Ezzel kérésük teljesül. (A nehéziparban ugyanis csak egyes munkahelyeken lehet és szabad nőket alkalmazni.) Elhagyjuk az új várost és a falu — Dunapentele — épületei között járunk. Apró házak a dombokon és az ittlakó emberek öltözéke között egyaránt látni nagyvárosiast és falusiast. Rövid út után sorompó előtt állunk. Hajós ruhába öltözött, pirospozsgás arcú ember „kaput nyit". A kikötőben vagyunk. Ahol lépkedünk, az egész kikötőt és környékét elöntötte a tomboló jeges ár, amely — mint ismeretes — néhány hónappal ezelőtt pusztított. Ennek a világon semmi nyoma nincs itt már. A kikötő a széles, űgyneve" zett „holt" Duna-ágánál épült! A „holt"-ág természetesen összeköttetésben van az „élő" vízzel. Álmodozó, buján zöld a meredek túlsó oldal: Itt — ezen a parton — szépen, formásán kibetonozták a függőlegessé tett partot. Persze a rakpart is csupa kő, amelyet vörösesfeketévé, tett a vasérc pora. A' rakparton mozdonv jár. (Sztálinvárosban egyébként vasúti csomópont van.) Most is 'éppen füttyentve indul és viszi a speciális vagonokba rakott vasércet egyenesen a gyáregységbe. A nagy daru a vizén mozdulatlanul álló uszály gyomrába nyúl, markolószerkezete magába zárja az ércet. Aztán folyamatosan emelkedik a markoló-kazetta és a daru segítségével koppanva vagonban hull a darabos érc. Sajnos, a ml hazánk vasércben eléggé szegény, s a mi ércünk vastartalma sem magas. .A sztálinvárosi Nagyolvasztómü — amely a nyersvasat termeli — így most zömmel szovjet, aztán bolgár és esetenként más vasércet dolgoz fel. Gelencsér László, aki a Vasmű kereskedelmi osztálya részéről a vasérc kikötői kiés berakását vigyázza, éppen a daru környékén áll, amikor megszólítjuk. Az ismerkedés után kíváncsi idegenek módjára faggatjuk a kikötői életről. — Naponta mennyi uszály jön a kikötőbe? — Hát... van, amikor kettő, van amikor négy. Szóval mikor, hogy. De folyamatosan jönnek az uszályok és hozzák az ércet, ami bizony a kohó „kenyere". A Szovjetunióból tenger" járó hajók hozzák a kohó „kenyerét", amit a Dunán motoros vontatású uszályokba raknak és a folyón ide, a kikötőbe szállítanak. A vízi út számottevően olcsóbb, mint bármilyen más szállítási mód. A sztálinvárosi kikötőbe Németországból, Régensburgból még kohókoksz érkezik. Különben — amint az előbbiekben írtuk — a Sztálinvárosi Kokszolómű a következő hónapban megkezdi a termelést — kokszot ad a Kohónak. Az egyik nagy uszályról — amelyik 60 vagon vasércet hozott — harmonikaszó hallatszik. Figyeljük a rakparttól alig pár méterre álló uszályt; a takaros kormányos fülkéből tódul a harmonika hangja. A dal ismeretlen, csak úgy sejtdítjük, hogy valamiféle hajósnóta lehet. Később derül ki, hogy a harmonikás egy gesztenyebarna hajú, nevetőszemú szovjet hajós volt. A sima víztükrön mozdulatlanul állnak az uszályok. A nagy daru markoló kazettája leereszkedik. Fürge motoros vontató a Nagy-Duna felé igyekszik. Élet van a kikötőben. • I enyügöző méreteivel renL díthetetlenül áll a vén folyó partján az új nehézipari gyár, és maga a város százszínú virágaival, fiatal fáival. A párt mutatta úton, kommunisták és pártonkívüliek, — dolgozó emberek teremtették. Az ő nagyságukat, akaratukat, a hétköznapokon való helytállásukat hirdeti minden itt. Eszembejut Geszler Jánosnak, a gépgyár egyszerű munkásának igaz szava: „Ilyen hatalmas valamit, mint ez a város és a gyár, még nem csinált a magyar nép ... Minden öt év alatt született." Igaz, vannak zökkenők, bajok, gondok, — az élet nem mentes ettől. De termel — és egyre jobban termel a Vasmű, s tovább építik, miként a várost. Termelnek, alkotnak a dolgozó emberek. Értük, javukért a gyár, a város, a bölcsődék, a virágok és a fák. (Vége.) Morvay Sándor Eddig ismeretlen Juhász Gyula versek, elbeszélések és levelek kéziratai kerültek elő Baróti Dezső, a Szegedi Tudományegyetem rektora Péter Lászlóval, az egyetemi könyvtár tudományos kutatójával közösen készíti elő Juhász Gyula összes műveinek kritikai kiadását. A mű 1957-ben, a költő halálának huszadik évfordulóján kerül a könyvesboltokba, A kritikai kiadás készítőinek nemrég a sajtóban közzétett felhívására az elmúlt hónapban az ország minden tájáról érkeztek a Szegedi Tudományegyetemre levelek, amelyekben az irodalomkutatóknak magánszemélyek küldték el a Juhász Gyulától kapott, vagy más módon hozzájuk került emléktárgyakat. A nagy szegedi költő számos ismeretlen versének, elbeszélésének és levelének eredeti kézirata jutott így Baróti Dezső és Péter László birtokába. Hubacsek Kálmán, Juhász Gyula egykori diáktársa például a költő több ifjúkori versének kéziratát, Réti Ödönnek, Juhász Gyula egykori szegedi barátjának Mátyásföldön élő felesége egy, a férjének dedikált Juhász kötetet küldött el Szegedre. A kötet elején a költőnek szintén egy eddig kiadatlan verskézirata található, A Budapestről, Makóról, Miskolcról, Szegedről, s más városokból érkezett Juhász Gyula kéziratok és dedikált kötetek elősegítik, hogy a költő összes műveinek kiadása valóban teljes legyen. Juhász Gyula több ismerőse azzal támogatja az irodalomkutatók munkáját, hogy megírják a költővel kapcsolatos visszaemlékezéseiket. Ezek közül az egyetem a Csongrád megyei TTIT-el közösen néhányat még az idén füzet alakban megjelentet. Egyéves a Magyar Önkéntes Honvédelmi Szövetség Múlh és jelen ... V * - .-.--J.j.jp...—-.. - Egy évvel ezelőtt tartotta meg a Magyar önkéntes Honvédelmi Szövetség első országos konferenciáját. Az alakuló konferencia óta a MÖHOSZ munkássága az egész ország népével megismertette és megkedveltette a szövetséget. A MÖHOSZ sportolói — a Csongrád megyei szervezet tagjai is — gyakran szerepelnek céllövő és motoros versenyeken. A megyei szövetség motorosai például Békés és Bács megye motorosait maguk mögött hagyva a legtöbb pontot szerezték a három megye közötti pontszerző versenyeken. Az ifjú modellezők, a repülők, az ejtőernyősök, s a nemrégen Vásárhelyen alakult rádiós-klub, amely a közelmúltban rendezte meg nagy sikerű rádióamatőr kiállítását, sokban növelték szervezetük jó hírét. A szövetség tevékenysége nem csupán a honvédelmi és a technikai sportok eredményein mérhetők le. Nagy munkát végzett a MÖHOSZ tagsága hazafias nevelését illetően is. A Csongrád megyei szervezetek például a magyar történelem haladó hagyományaiból számos előadást tartottak az egész megye területén, amelyet több tízezren hallgattak végig. De ezenkívül megismertette a fiatalokat néphadseregünk életével is: az ifjak alap- és középfokú szakkörökön sajátították el a honvédelmi alapismereteket. A szövetség tagjai a termelő munkában is becsülettel helytálltak. Több MÖHOSZbrigád — mint például a Vásárhelyi Mérleggyárban és Harisnyagyárban, a Szegedi MÁV Fűtőházban — került az elsők közé á munkaversenyek során. A nagy nyári munkák idején a falvak népe is közelebbi kapcsolatba került a szövetség fiatal tagjaival, • például a vásárhelyi Szántó Kovács János Tszben, ahol tudásuk legjavával segítik az aratás, cséplés meggyorsítását a szövetség fiataljai. Részt vesznek a szövetség munkájában a néphadsereg tartalékos tisztjei is, akik — például a szegedi járás területén — az alapszervezetiekben nyújtanak sok segítséget. Két nagy tömegsport-mozgalom kezdeményezője is volt a MÖHOSZ egyéves fennállása során: a DISZ-szel közösen indította meg az ifjúsági céllövő versenyt és a pákozdi versenyt, melyek Csongrád megyében is folynak s az eredménytől függően vesznek részt szeptember 29-én, a néphadsereg napján megtartandó döntőn. Kiváló eredményeket értek el a MÖHOSZ repülői, ejtőernyősei, akik közé a Csongrád megyei fiatalok is egyre nagyobb létszámmal sorakoznak fel. Nem maradnak el mögöttük a rádiósok sem. A Csongrád megyei rádiósok úgy támogatják például most a mezőgazdaságban folyó nagy munkákat, hogy valamennyi rádió adó-vevő készüléküket felajánlották • gépállomásoknak, az állami gazdaságoknak, a termelőszövetkezeteknek. A motorosok pedig futárszolgálatot teljesítenek a gépalkatrészek gyors helyszínre szállításával. Nem kétséges, hogy segítségük nagyban előmozdítja a nagy kiterjedésű területeken a munka jobb megszervezését, a gépek gyors kijavítását. De meg kell említenünk, hogy a MÖHOSZ központi rádiós klubja a legutóbbi hetekben nagy nemzetközi elismerést váltott ki: elsőnek az európai amatőr rádiósok közül megnyerte azt a nagy világversenyt, amelyet 30 évig az amerikai rádiósok tartottak kezükben. A MÖHOSZ egyéves fennállása alatt megbirkózott azzal a nagy feladattal, amelyet első országos konferenciája szabott meg és nagy léptekkel vitte előre a hazafias nevelés, a honvédelmi tömegmunka, a honvédelmi és a technikai sportok fejlesztésének ügyét. Vásárhelyi növényvédők a szegedi határban A jugoszláviai skoplje—gostivari vasútvonal mentén egymás mellett a jelen és a múlt közlekedésé: motorkerékpár és a szamár. Kétszáz katasztrális holdon végezték el a burgonyabogár elleni védekezési munkákat a szegedi határban. A nagyfeketei körzetben az öszszes burgonya-, paradicsomés paprikaföldeket lepermetezték a Hódmezővásárhelyi Növényvédő Gépállomás gépei. Ezzel megakadályozták, hogy a burgonyabogár fertőzése továbbterjedjen s emiatt jelentősebb káruk keletkezzék a szegedi termelőknek. Cn, elvtársak, egy sportkérdésről akarok beszélni. A. szakszervezeti taggyűlésen szólásra emelke<lő ember m-ca bosszús volt, dc hangja félénk: A. teremben lassan elült a moraj. Néhányan mosolyogva pillantottak a felszólalóra. — Szóval, én szeretem a sportot. Üszőm, főleg súlvt emelek és teljes szívemből örvendezem, amikor sportolóink aranyérmekkel térnek viszsza a határokon túlról. Kitüntetéssel szereztem meg az MHIv-jelvényt és nagyra becsülöm a „Tgtó" intézményét, mivel hasznára válik a sport népszerűsítésének. Mégis, az utóbbi időben a toló mélyreható lelki nyugtalanságot idézett elő bennem, amiért is elhatároztam, hogy itt felszólalok. .A tercmiien már teljes volt a csend. Egy pillanatra a felszólaló is elhallgatott, majd mély lélegzetet vett és folytatta: — Nem akarom szaporítani a szót, inkább bcs mulatom az elvtársaknak osztályunk heti programját és majd saját maguk megállapíthatják, mite célzok. Nos hát, hét/ő. Az osztályon hatan vagyunk, ezek közül öten úgy tizenegy óra tájban foglalják el helyüket „Costica, — fordul hozzám egyikük mézédcsen — ügyelj és ha jön vahihi véletlenül, mondd azt, hogy tizenkettőig kiszálláson vagyunk". „Ez túlzás! — tiltakozom én — félóra nem lesz elég?" „Nem, fiacskám, hiszen tudhatod, hogy a sarki totózó előtt hosszú sor áll: két teljes hivatni összeröffen. No de, mihelyt megkaparintjuk a szelvényeket; máris itt vagyunk". f ól van. Ügy egy óra tájban mind az " öten megjelennek, felhevültén, egész hnlom szelvénnyel és olyan nemes szenvedélyIvcl kezdik tanulmányozni a szelvényeket, hogy még kalapjukat, vagy kucsmájukat is a fejükön felejtik. Kedden megkezdődnek a konzultációk. Még jóformán le se ültünk a székekre, s az irodában máris felhangzik n kiáltás: „Nicu, neked mi a véleményed a Metál csapatáról?" „Hát.. . mit mondjak? ... Nem hiszem, hogy esélyes volna ". „Csak... át akarsz ejteni, hogy te tippelj jól", „lla tudni akarod, neki van igaza, — avatkozik közbe a harmadik — én bizony nem tippelnék rá. Itt vágjanak ketté, ha igen". „Eh, mit beszéltek, — hitetlenkedik a negyedik — mégliogy a Mctal? Egy ilyen csapattal a világ végére is elmegyek". „Csak egy "Fotózok írta: Valentin Silvestru félidőt bir ki, — fejezi ki véleményét az ötödik — a csapat kapusainak nincs szuflája.;." „Hogy-hogy nincs szuflája?" „Elhiheted, nekem az egyik kapus felesége mesélte, hogy ha ott- _ bon odaállítja fát vágni, mindjárt szívdobogást kap. Hát kapus az ilyen?" ... Ügy ebédidőig gyorsan telik a nap. Ha tör" ténctesen betéved hozzánk egy ügyfél valamilyen ügyes-bajos dolgával, máris így szól valamelyik kartársam: „Costica, ugyan foglalkozz már vele, hiszen te jól ismered ... az ügyet!" És a konzultáció folytatódik, a különbség csupán annyi, hogy hangfogóval. Szerda az utolsó előkészületek napja, beszerzik az utolsó előtti információkat, főleg telefonon. Munkatársaim sorbaállnak a telefonnál. „Halló, Népsport?" „Kérem a labdarúgó-rovatot/. .; Szabadság, elvtárs ... Itt egy szenvedélyes sportoló beszél. Szeretném elvtársilag megkérdezni ..: de legyen ám őszinte: hány mecscset vesztett eddig a Flaeara?". .. „Ahá, tehát az elvtársnak az a véleménye, hogy ha másik összekötője volna.. -. Persze, persze, nehéz az összekötők feladata, de bármennyire is ... Nem? Az elvársnak nem ez a véleménye?..." Még alig tette le a hallgatót, máris a telefonra veti magát a következő. „Halló, OTSB? Kcrem..." — és itt egy mellékállomás száma következik. „Micky, te vagy? Szevasz, öregem!..: Mondd, mi a véleményed ezen a héten a Dinamóról? Hogy kicserélték a középcsatárt, mi? Becsszóra? Igazán? Hát akkor mit tegyek Micky? Te mit tippelnél? X-et? Tyű, az ördög vigye el... Ha eltalálom veszek neked egy töltőtollat! Szevasz!" A harmadik a levéltárunkból hív fel valakit, aki 1929-ig visszamenőleg összeállította a nyerő csapatok jegyzékét. A negyedik pedig egyenesen a Hadsereg Központi Házába telefonál, hogy megérdeklődje, jó-o a játékosok erőnléte. Ha valakinek az az ostoba ötlete támadna, hogy szerdán délelőtt a városból felhívja osztályunkat, napokig átkozódna. Egyszer én magam megkíséreltem cs egy nyilvános telefonállomásról más.'cl órán át hívtam a számot. Tizennégy tantuszom veszett kárba, mert a telefonosnő vagy „Foglalt a vonnl"-lal válaszolt, vagy pedig — más mellékállomásra kapcsolt..; A teremben a derültség könnyű hulláma " csap fel. Az egyik sarokban a taggyűlés néhány részvevője lángoló arccal, a messzeségbe vesző tekintettel hallgat, mintha karút nyelt volna. — Aztán, ha eljön a csütörtök, — folytatja a felszólaló — teljes csend költözik be az osztályra. Az öt totózó némán tölti ki tucatjával a szelvényeket, miközben száz és száz kombinációba bocsátkozik, hátha befut valamelyik. Ha valaki figyelmesen hallgatódzik, valamilyen mormolást észlel, amely a számok, 'a csapatok nevének, a játékosok nevének, stb. halk felidézéséből fakad. Csütörtökön én teljesítek telefonügyeidet, én magam dobom ki az irodából az idegeneket, cn intézek cl minden ügyiratot cs én megyek el mindenhová, ahová csBk az öt totózó bármelyikét hívják. • Pénteken munkatársaim ismét „kiszálláson'4 vannak, bedobják a szelvényeket. Miután viszszatérnek, a nap hátralévő részét bizonyos feszült idegállapotban töltik, ami olykor aggasztó fokra emelkedik. Valamennyien az irattartókba mélyedő orral dolgozunk, amikor hirtelen kitör valamelyik: „Barátaim, tudjátok, hogy a Kenyérmezővel eltoltam. Csak most jutott eszembe, hogy ezek idegen pályán sohse győztek !" Es mélységes undorral félredobva az irattartót, homlokára üt és felborzolja a haját. „Nekem nincs nyugtom a Locomotíva fedezete miatt" — kezdi a másik kisvártatva. — A múltkor megsérült és mégis beállították a csapatba. Micsoda hozzánemértés! Vigyen el az ördög, ha most bármilyen munkához hozzá tudok nyúlni. Folyton csak ezt a fickót látom magam előtt, amint sántikálva fut a labda után ..." Végül a következő hétfő az eredmények értékelésének napja. Az egész délelőttöt sóhajok, átkok, ajlócsnpkodások, szilkozódááok festik alá. „Csak hármat nem találtam cl!" „Csak legalább ne hallgattam volna rád .;." „Mi az ör: dög vitt rá, hogy tőle kérdezzem meg? Hiszen még a ,meccs' szót se tudja tisztességcsen kiejteni ..; Jaj, elvtárs, elvtárs, nem tudna holnap, vagy holnapután jönni? Huszonhét tippszelvény kering az agyamban: azt se tudom; hogy hívnak és az elvtárs pont most akar felvilágosítást a kérvényéről?:.." Valamelyik eszelősen az égre emeli a szemét, összekulcsolja kot kezét: „Ozon, fiacskám, milyen gyárban csinálták a csukádat? Esne le a lábadról! Csőr nélküli cipőt kaptál, fiacskám és azért tudsz csak sarokkal lőni..." A másik Paraschiva szélsőhöz idézi szavait, mintha legalább is törvényszék előtt állna. „Ejnye, fiain, hát azt hiszed; hogy csak úgy lehet kézzel érinteni a labdát? Ha nem tudsz mit kezdeni a kezeddel, hagyd a ruhatárban, ne vidd ki a pályára, hogy áthúzd vele a tippjeitnet..." A peches totózók ingerültségének hőfoka csak ebédidő tájban kezd fokozatosan süllyedni, irodánkban már a jövőheti totó hideg szelei fújdogálnak. És aztán ismét kezdődik élőiről.:: Az elnöklő elvtárs mosolyogva megkérdezi: — Hát az elvtárs miért nem kezdeményezett munkatársaival bíráló vitát? ' ezdeményeztem én, már hogyne kezdeményeztem volna. Az egyik héten számításokat végeztem és arra nz eredményre jutottam, hogy átlagosan, fejenként és hetenként tizennyolc órát és tizenhét percet fordítunk a totóra. Megszoroztam a végeredményt öttel, majd osztályunk átlagát megszoroztam hivatalunk osztályainak számával. Amikor munkatársaim észrevették, hogy égnek áll a hajam, sebtében körülvettek és így kezdődött meg a vita. Az eredmény? Azóta, mivel jó számolónak tartanak, leültettek, hogy számítsam ki minden egyes csapat esélyeit a lejátszott meccsek száma alapján, a gólok száma alapján, a játékosok életkora alapján, a mérkőzések időpontja alapján .:: * — Ebben az esetben — teszi fel a második Kc kérdést az asztalnál ülő elvtárs — miért nem hívta fel az osztályvezető figyelmét? A felszólaló lesüli szemét, majd halk hangon megszólal: - Az öt elvtárs közül az egyik óppen az osz-? tályvezető.. j