Délmagyarország, 1956. június (12. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-21 / 145. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! ,HV SZEGED VAROS ÉS A SZEGEDI JARAS DOLGOZÓINAK LAPJA XII. évfolyam, 145. szám Ara: 50 fillér Csütörtök, 1956. június 21. Mai számunkból: Közös közlemény a KNDK-kormányküldöttség magyarországi látogatásáról A Minisztertanács ülése (2, otdai) (3. oldal) Ülést tart | a Hazafias Népfront városi bizottsága (3. oldal) V,. A béke és a barátság új okmánya (P. I.) Tegnap délben Moszkvában aláírták és közzétették a szovjet—jugoszláv közös nyilatkozatot, azoknak a tanácskozásoknak eredményeként, amelyeket a Joszip Broz-Tito elvtárs vezette jugoszláv kormányküldöttség folytatott Bulganyin és Hruscsov elvtársakkal, valamint a szovjet kormányküldöttség más tagjaival, Ezek a tanácskozások, amelyek a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kormányküldöttsége június 2-i Moszkvába érkezése óta folytak, az elmúlt napok legfontosabb nemzetközi eseményét jelentették. Ez természetes is, hiszen a szovjet fővárosban folyó tárgyalások a nemzetközi politika alakításában döntő fontosságú kérdések egész sorát ölelték fel: a szovjet— jugoszláv barátság és együttműködés további elmélyítését, a leszerelést, az európai kollektív biztonságot, a német egységet, az ENSZ egyetemességét, a Kínai Népköztársaság jogainak elismerését, és még több más, igen nagy jelentőségű kérdést. S mint az aláírt és közzétett okmányok tanúsítják, ezek a tárgyalások a legteljesebb eredménnyel jártak és új szakasz kezdetét jelentik a nemzetközi politikában. Amikor Tito elvtárs a jugoszláv kormányküldöttség élén Moszkvába indult, a nyugati államok sajtójának jelentős része valamilyen szenzációt várt a moszkvai tanácskozásoktól és a legképtelenebb találgatásokba kezdett a tárgyalások céljait és kimenetelét illetően. A szovjet—jugoszláv közös nyilatkozat azonban félreérthetetlenül bizonyítja, hogy semmi „szenzációs" nem történt Moszkvában: a szovjet és a jugoszláv kormányküldöttség a nemzetközi feszültség csökkentésének, a legfontosabb kérdések megoldásának elősegítésére összpontosította erőfeszítéseit. A tegnap Moszkvában aláírt és közzétett szovjet— jugoszláv közös nyilatkozat legnagyobb jelentősége abban áll, hogy folytatása az 1955. június 2-i belgrádi deklarációnak, amely — mint ismeretes — összegezi a szovjet kormányküldöttség 1955. májusi jugoszláviai tárgyalásainak eredményeit és a két kormány további feladatait a nemzetközi feszültség csökkentése érdekében. A moszkvai közlemény ugyanis egyrészt beszámol a megjelölt célok megvalósításáról és a legtöbb nemzetközi problémáról vallott nézetek azonosságának leszögezése mellett meghatározza a legfontosabb megoldásra váró nemzetközi kérdéseket és e kérdések megoldásának módjait is. Nagy fontosságú ez a közlemény azért is, mert két olyan ország álláspontjának ismertetéséről van szó, amelynek nagy súlya van a nemzetközi életben és befolyásával kedvezően tudja alakítani más országok politikájának további irányvonalát. A szovjet—jugoszláv tárgyalások eredményei már az elkövetkező napokban éreztetni fogják hatásukat, miután a diplomáciai és politikai tevékenység éppen a moszkvai tárgyalások következtében igen élénkké vált. Vonatkozik ez elsősorban a leszerelés kérdésére, miután Bulganyin elvtárs az elmúlt napokban éppen e kérdés megoldására tett új javaslatot Eisenhower elnöknek és az Északatlanti Szövetség más, számszerint hat tagállama miniszterelnökének is. Természetesen nemcsak a leszerelés, de az európai kollektív biztonság és a német egység kérdésére vonatkozóan is érvényes ez a megállapítás. A szovjet és a jugoszláv álláspont azonban nemcsak a megoldásra váró kérdésekben, de e kérdések sorrendjében is megegyezik, örvendetes, hogy ezt az álláspontot, vagyis a leszerelés elsődlegességét, amelyet az európai kollektív biztonság megvalósításának kell követnie és a német kérdés megoldása csak azután következhet, már Franciaország is osztja és remélhető, hogy más érdekelt országok kormánya is egyetért majd e sorrend kérdésében. 1*• • A nyilatkozat szövegének tanulmányozása során meggyőződhetünk a szovjet és a jugoszláv 'kormány politikájának és törekvéseinek következetességéről is. Itt nem a nyilatkozat összeállítására gondolunk elsősorban, hanem arra a körültekintésre, amellyel a két orfezág (kormánya az egyes kérdések megoldására törekszik. A szovjet és a jugoszláv kormány ugyanis tisztában van azzal, hogy a legkézenfekvőbb elképzelések megvalósítása is időbe kerül, s az átmeneti időszaknál mindig szükség van egy jól bevált, kellő tekintéllyel rendelkező szervezet mindenre kiterjedő segítségére. A két kormány e szerep betöltését, vagyis az eltérő álláspontok közelebb hozását és a válságos pillanatok áthidalását a/z ENSZ közbeiktatásával látja megvalósíthatónak. Ez arra mutat, hogy a szovjet és a jugoszláv kormány kellően értékeli az ENSZ jelentőségét és tisztában van azzal, hogy a nagy nemzetközi kérdések megoldása nem lehetséges a mindinkább egyetemessé váló ENSZ közreműködése nélkül. A Moszkvában tegnap közzétett szovjet—jugoszláv közös nyilatkozatot, amely a két kormányküldöttség közötti tanácskozások befejezését is jelenti, örömmel olvassák világszerte, mint két olyan ország testvéri barátságáról szóló dokiynentumot, amely kifejezi, hogy a szovjet és a jugoszláv kormány eddig is sokat tett, de a jövőben még többet kíván tenni az annyira áhított kibontakozás ügyének sikeréért. Nagy jelentőségű ez az egyezmény népünk, hazánk szempontjából is, mert két olyan ország elmélyült barátságáról számol be, amelyhez szoros és egyre erősödő kapcsolatok fűznek bennünket. i' 1 Csütörtökön délben Moszkvában aláírták a szovjet—jugoszláv közös kormánynyilatkozatot Moszkva: Szerdán magyar idő szerint déli 12 órakor aláírták a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság 'kormányának közös nyilatkozatát abból az alkalomból, hogy Joszip Broz-Tito, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnöke hivatalos látogatásiéit a Szovjetunióban. A közös nyilatkozatot a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége kormányának nevében N. A. Bulganyin, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság'kormányának nevében Joszip Broz-Tito írta alá. Aláírták ezen kívül a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége és a Szovjetunió Kommunista Pártja közötti kapcsolatokról szóló nyilatkozatot is. A nyilatkozatot N. Sz. Hruscsov elvtárs, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, valamint Tito elvtárs, a Jugoszláo Kommunistáik Szövetségének főtitkára írta alá. A közös nyilatkozat szövege a következő: A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kormányának közös nyilatkozata A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Legfelső Tanácsa Elnökségének és kormányának meghívására Joszip Broz-Tito, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnöke 1956. június elsejétől június 23-ig hivatalos látogatáson a Szovjetunióban tartózkodott. Tito elnök ott-tartózkodás-a során a két kormány képviselői számos megbeszélést folytattak. Jugoszláv részről a megbeszéléseken Tito elnökön kívül részt vett Edvard Kardelj, a szövetségi végrehajtó tanács alelnöke. Kocsa Popovics külügyi államtitkár. Mijalko Todorovícs. a szövetségi végrehajtó tanács tagja, Jakov Blazsevics, a Horvát Népköztársaság végrehajtó tanácsának elnöke, a szövelségi végrehajtó tanács tagja, valamint Vlejko Micsunovics. a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság rendkívüli és meghatalmazott moszkvai nagykövete. Szovjet részről a megbeszélésen részt vett K. J. Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke. N. A. Bulganyia a Szovjetunió Minisztertanánácsának elnöke. N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének tagja, A. I. Mikojan és V. M. Molotov. a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettesei. D. T. Sepilov. a Szovjetunió külügyminisztere, V. V. Kuznyecov, a külügyminiszter első helyettese, valamint N. P. Firjubin. a Szovjetunió rendkívüli és meghatalmazott belgrádi nagykövete. A megbeszéléseken ezenkívül részt vett: jugoszláv részről: Jozse Vilfan, a köztársasági elnök főtitkára és Anton Vratusa, a szövetségi végrehajtó tanács elnökhelyettesének kabinetfőnöke, szovjet részről pedig L. F. Iljicsov, a Szovjetunió külügyminisztériuma kollégiumának tagja. K. D. Levicskin, a külügyminisztérium ötödik európai osztályának helyettes vezetője. A sziváyes és baráti légkörben, az őszinteség és a teljes kölcsönös megértés szellemében folytatott megbeszélések lehetővé tették a széleskörű eszmecserét a nemzetközi helyzet elmúlt évi fejlődéséről, valamint a két ország viszonya és mindenre kiterjedő együttműködése továbbfejlesztésének kérdéseiről. Az eszmecsere során kitűnt a két kormány szempontjainak messzemenő azonossága a nemzetközi helyzet alakulásának és a nemzetközi problémáknak az értékelésében, valamint az a közös kívánság. hogy a jövőben tovább mélyítsék a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság közötti kölcsönös megértést és barátságot. menyeinek alakulása azt mutatta, hogy nem lehet a hidegháború idején felgyűlt problémák gyors megoldását várni, a két kormány értékelése szerint döntő jelentőségű az a tény. hogy fokozódtak a népek közötti bizalom erősödését elősegítő nemzetközi együttműködés bővítésére irányuló erőfeszítések. Ebben az új légkörben megszilárdult az ENSZ ereje és az a képessége, hogy minden ország szervezett és egyenjogú részvételével megvizsgálja és sikeresen megoldja a feladatokat. Ezzei a állhatatosan törekedni fog arra. hogy elismerjék ennek a nagy országnak ezt a jogát. A két kormánynak továbbra is meggyőződése, hogy Tajvan és más szigetek kérdését Kínának e területekre fennálló törvényes jogaivai összhangban kell megoldani. Mindkét ország kormányának véleménye szerint a „hidegháború" során annyira ellentétes álláspontok alakultak ki s oly sok bizalmatlanság gyülemlett fel. hogv nem volna logikus és célszerű azt várni, hogy a vitás nemzetközi kérdések megoldásának valamennyi akadálya könynyen elhárítható, s minden problémában gyors megoldás érhető el. A két kormánynak ennek alapján az a meggyőződése, hogy a már most megoldható kérdésekben kell megegyezésre törekedni. Egyetértenek abban, hogy nem hozhat, hasznos eredményeket, ha a vitás kérdések megoldásánál bizonyos kérdéseket vagy meghatározott megoldási sorrendet, avagy ütemet elsőbbségben akarunk részesíteni. Ennek fényében vizsgálták meg a leszerelés és a kollektív biztonság kérdését, valamint más, a világot, s ezen belül Európát megosztó problémákat Néhány fonlos, megoldásra Táró kérdés Tovább fari a nemzetközi feszültség enyhülése A Szovjetunió kormánya és légkörrel szoros kapcsolatban van az a siker, amelyet az ENSZ által 1955 augusztusában Genfben összehívott s az atomenergia békés célú felhasználásával foglalkozó értekezlet elért, valamint a nemzetközi atomenergia ügynökség megalakítását szolgáló munkák sikeres megkezdése. Az Egyesült Nemzetek szervezetének növekvő szerepe és képessége kifejeződött azokban a félsikerekben is, amelyeiket egyetemes szervezetté alakulásának útján ért el az új tagok felvételével. A két kormány helyesli, hogy az Egyesült Nemzetek Szera Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kormánya megelégedéssel állapította meg, ihogy a legutóbbi évben tovább enyhült, a nemzetköz: feszültség. Mindkét kormány ennek az enyhülésnek a jeleként üdvözli a nemzetközi kapcsolatok kibővülését és a rendezetlen nemzetközi kérdések tárgyalásokkal való megoldására irányuló egyre erősödő tendenciát. Egyhangúlag megállapították, hogy ebből a szempontból fontos szerepe volt az 1955. júliusában Genfben tartott négyhatalmi kormányfői értekezletnek. Bár a legutóbbi év ese-. vezete új tagokkal gyarapoTekintettel a leszerelés problémájának jelentőségére az emberiség jövőjére nézve, a két kormány egyetért abban, hogy megértek e kérdések haladéktalan megoldásának feltételei. A két kormány egyúttal kiemelte, mekkora jelentősége volna akár egy részleges leszerelési .megegyezésnek is s egyöntetűen azt a reményét fejezi ki, hogv az ilyen megegyezés létrejöttét meggyorsíthatja és megkönnyítheti a fegyveres erők létszámának egyoldalú csökkentése. A Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kormánya ilyen értelemben üdvözölte nemrég a Szovjetunió kormányának a fegyverzetek és a fegyveres erők csökkentéséről hozott határozatát, nagy hozzájárulásnak tekintve azt az általános leszerelés megkönnyítéséhez. A két kormány szerint az atomenergia békés felhasználása korszakalkotó jelentőségű az emberiség további gazdasági és társadalmi fejlődése szempontiéból és egyetért abban, hogy ösztönözni és támogatni kell e téren a népek közti egyenjogú és demokratikus együttműködés minden formáját. Ennélfogva abban is egyetért a két kormány, hogy közös célnak kell lennie az atomfegyver a két kormány úgy véli, hogy jelenleg, amikor a háború utáni Németország területén két szuverén állam alakult ki. Németország egyesítése szükségessé teszi a tárgyalásokat a Német Szövetségi Köztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság között. Ügy véli továbbá, hogy más államoknak, elsősorban a nagyhatalmaknak ugyanezt az irányt kell követniök mind a német nép érdekében, mind pedig az egyetemes érdekekből kifolyólag. Az általános nemzetköz: fefszültség már megvalósult enyhülése által kitárt perspektívák közepette a két kormány figyelmet fordított arra a veszélyre, amely az államok közötti helyi konfliktusok és viszályok következtében támadhat. Kifejezték azt a szilárd szándékukat, hogv mind az Egyesült Nemzetek Szervezetének útján, mind pedig az államokhoz fűződő közvetlen kapcsolataikban elősegítik ennek a veszélynek a kiküszöbölését. Továbbra is abból fognak kiindulni. hogy elismerik minden népnek az önálló nemzeti fejlődésre való törvénye® jogait és érdekeit. A két kormány azt a szilárd meggyőződését fejezi ki, hogy a nemzetközi helyzet megj avulásaeltiltásnak, általában annak nak egyik lényeges feltétele éldekében. hogv az atomerő államok közötti fokozódó gazda" kizárólag az emberiség békés sági érintkezés, — minden nép céljait szolgálja. A két kormány úgy vélt, hogy a mai nemzetközi helyzet határozottabb lépéseket egyre intenzivebb részvétele az anyagi és szellemi javak cseré" jében és a néptömegek mind szídott az európai országoknak, valamint azoknak az ázsiai és afrikai országoknak a soraiból. amelyeknek a nemzetközi életben való fokozottabb részvételét már a bandungi értekezlet kifejezte. Ez elősegíti. hogv ezeknek a kontinenseknek a népei még fokozottabban egyenjogú szerepet töltsenek be a világon. A két kormány azonban sajnálattal állapította meg, hogy mindeddig nem, ismerték el a Kínai Népköztársaságnak azt a jogát, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetében képviselete legyen és enged meg azoknak a negatív lesebbkörü bevonása a nemzet-: közi együttműködésbe, valamint a közeledés az általános jólét; a világbéke és az egész világ haladása érdekében. A két kormány egyetértett abban, hogy e cél elérése végett a legnagyobb elemeknek a további kiküszöbölése érdekében, amelyek a „hidegháború" időszakában gátolták az európai népek együttműködését. Véleményük szerint egy, az európai kollektív biztonságról, a gaz- erőfeszítéseket kell tenni, hogy dasági együttműködésről és a kulturális kapcsolatok erősítéséről szóló átfogóbb egyezmény előmozdítaná Európa katonai töm,bőkre való sza- IaU>kból eltűnjék a kadósának megszüntetését és megkönnyítené azoknak az alapvető vitás kérdéseknek a megoldását, amelyek útját állják az európai népek közti mindenoldalú együttműködés fejlesztésének. Ami a német kérdést illeti. a lehető legjobban fejlődjék a nemzetközi kereskedelem és gazdasági együttműködés és hogy a nemzetkőzi gazdasági kapcscmegkülön" böztetés minden formája, köztök az embargó, valamint az egy es nemzetek szabad gazdasági fejlődésének akadályozása. A két kormány úgy véli, hogy a kulturális és tudományos kapcsolatok (Folytatás a 2, oldalon) \