Délmagyarország, 1956. június (12. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-03 / 130. szám

VTL'AG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZEGED VAROS ÉS A SZEGEDI JARAS DOLGOZÓINAK LAPJA Xn. évfolyam, 130. szám Ara: 50 fillér Vasárnap, 1956. június 3. Dobi István üdvözlő távirata az olasz köztársasági elnökhöz őexcellenciája, GIOVANNI GRONCHI úrnak, az Olasz Köztársaság elnökének, róma Az olasz nép nemzeti ünnepe alkalmából fogadja Excellenciád a magyar nép és a magam nevében a baráti olasz nép felvirágzására és az ön személyes jólétére irányuló őszinte jókívánságaimat. DOBI ISTVÁN, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke Nevelők ünnepe Ünnepük napján szeretettel köszöntjük pedagógusainkat, gyermekeink nevelőit, akik fáradhatatlanul munkálkodnak a fiatal, induló életek minél tökéletesebb nevelésén. Az ország, a nép szeretettel fordul roa az óvónők ,a tanítók és a tanárok felé, hogy megköszönje nekik a gyermekek) iránti odaadó, embertformáló gondoskodásukat, amit tanévről tanévre kifejtenek. Nemcsak az óvodások, a kisiskolások és a serdülők gondolnak ilyenkor nevelőikre, hanem az iskolapadokból régen kikerült felnőttek is. Mindenki hord szívében egy-egy kedves arcot: a felejthetetlen mesét mondó óvónéniét, az első betűkre és számokra okosító tanítóbácsiét, vagy a kamaszkor buktatóinál őrködő tanárét. Bármerre megyünk, a kedves arcok követnek 'bennünket és mosolygó, vagy szigorú szemekkel szólnak lépteinkről. S ilyenkor nagyon jól esik nekik, ha látják, hogy tanításuk, nevelésük szerinit él és boldogul az egykori kisdiák, akit és akiket ők sem felejtenek el: magukkal viszik a bátor szemek csillogását egy életen át. A pedagógusok, a gyermekek és a szülők nagyszerű találkozása is ez a mai nap, a kölcsönös bizalom és szeretet kifejezésének napja. Ehhez járul hozzá pártunk és kormányunk figyelmes gondoskodása az évről évre ismétlődő kiváló nevelői címek cdaítélésével is. Ez is kifejezi az egész ország megbecsülését az áldozatos, a legnagyobb felelősséggel teli munka, a gyer' meki lélek kiművelése iránt. Hosszú és fáradságos nevelői munkálkodást végeztek pedagógusaink a felszabadult magyar nép hazájában. Többet tettek a nevelésért. oktatásügyi rendszerünkért, mint amit azelőtt sek évtized alatt együttvéve. Ebben természetesein döntő tényező volt és marad egyre inkább szocialista arcélű oktatási rendszerünk — a néphatalam egyik visszatükrözője —, mely lehetővé tette — megszüntetve az iskolai oktatás zsákutcáit —, hogy értelmet és célt lássanak a nevelői pálya sokrétűségében pedagógusaink. Többek között ezzel is új tartalmat kapott nálunk az iskolai oktatói és nevelői munka, mely egyre inkább elveti az avult nevelési módszereket, hegy helyet adjon a kibontakozó újnak, a szocialista erkölcs és humanizmus hordozóinak. Pedagógusainknak ás köszönhető, hogy soha nem látott mértékben foglalták el jogos helyüket az iskola padjaiban a dolgozók gy érmékéi s ma már középiskoláinkban háromszor annyi diák tanul, mint a háború előtt. Ezzel párhuzamosan mind naigyobb hangsúlyt kap egész oktatási rendszerünkben — jelentőségéhez mérten — a pedagógusok és a szülők együttes munkája, amely nélkül ma már nincs és nem lehet alapos és sokoldalú oktató-nevelőmunkát végezni. A világnézeti, az erkölcsi, a hazafias, az esztétikái stb. nevelés alapjai a helyes családi nevelés nélkül nehezen, vagy egyáltalán nem kötődnek szilárd, cselekvő erővé. S czit ismerve egyre jobban megtelik igazi tartalommal pedagógusainknak a szülőkkel való kapcsolatuk és fordítva: egyre teljesebben jut kifejezésre a szülői munkaközösségek hathatós segítsége a pedagógusok nehéz munkájában. Az egykori -nemzet napszámosa*-: felemelkedtek kisemmizett mivoltukból, s mindenütt ott találni őket, ahol munkájukra, tudásukra, segítségültre szükség v«tn. Dr. Szolnoki Jánosné oktató-nevelőmunkáján kívül a Mátyás tért Általános Iskola pártszervezetének titkára is, s -mellesleg* három gyermek édesanyja, ördögh Mátyás pedig mint (tanácstag dolgozik neveltjeiért is, mert a nevelői munka nem áll meg az idkicla falain belül. Bizonyítja ezt Maikos Andrásnak, a Petőfi-telepi Altalános Iskola igazgatójának sokirányú társadalmi munkája is. Baricz Károlyné igazgatónőt szintén jól ismerik az újszegediek lelkes társadalmi munkájáról. Száz és száz pedagógusunk van, akiket példaképül említhetünk. A példák hosszú sorát lehetne idézni arra vonatkozóan is, hogy pedagógusain!:at milyen mélyein foglalkoztatja az új oktatási és nevelési módszerek keresése, kutatása. Bánfalvi József, a Radnóti Gimnázium igazgatója például gondos pedagógiai megfigyeléseit apró írásokba sűrítette, hogy ezzel is segítsen tanártársainak. Az iskolarendszerek történetében szinte ismeretlen az a nagy erőfeszítés, amit ma teszünk egyik legégetőbb oktatási problémánk, a politechnikai oktatás és nevelés alapos és széleskörű megoldásáért. Az ezzel kapcsolatos vitákba nagyon sok szegedi tanító és tanár is bekapcsolódott. Javaslataikkal szélesebbre tárult a megoldások kapuja. Ebben azonban még sok segítséget vár pártunk és államunk pedagógusainktól, hogy feloldjuk és megszüntessük a serdülő nemzedékiben a még meglévő tartózkodást a fizikai munkától. Az elkövetkező tanévek egyik legfontosabb tennivalója lesz megszerettetni és megbecsültetni a fiziikai munkát ifjúságunkkal. S ebben máris komoly lépéséket tettek pepadógusaink a mostani tanévben is, s még többet tesznek a jövőben. A nevelők napja arra is felhív, hogy még több, minden segítséget megadjunk a pedagógusoknak, hogy ez oktatás és nevelés nehéz feladatait megoldjuk. Csak úgy lesz egyre teljesebb pedagógusaink üdvözlése évről évre, ha még többet foglalkozunk gondjaikkal, problémáikkal, kérdéseikkel. Csak úgy tudjuk őket teljesebben köszönteni, ha felelősségérzetüket növeljük a velük való fokozottabb törődéssel. Lődi Ferenc Joszip Broz-Tito, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnöke Moszkvába érkezett Moszkva (TASZSZ) Joszip Broz-Tiío. a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnöke és felesége. Edvard Kardél j, a szövetségi végrehajtó tanács elnökhelyettese és telesége. Kocsa Popovics külügyi államtitkár. Mijalko Todorovics, a szövetségi végrehajtótanács tagja, Jakov Blazsevics, a Horvát Népköztársaság végrehajtó tanácsának elnöke és az elnök kíséretében lévő más szeméivel: a szovjet Jwrrrtánv mgehívjisáca szombaton délután 5 órakor hivatalos látogatásra Moszkvába érkeztek. A jugoszláv és szovjet lobogókkal díszített Kijevpályaudvaron díszszázad sorakozott fel, majd felhangzott a jugoszláv és a szovjet himnusz. Joszip Broz-Titonak, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnökének fogadására megjelent K. J. Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke, továbbá N. A. Bulganyin, N. Sz. Hruscsov, L. M. Kaganovics, A. 1. Kiricsenlko, G. M. Malenkov, A. 1. Mikojan, V. M, Molotov, M. G. Pervuhin. M. Z. Szaburov, M. A. Szuszlov, L. I. Brezsrtycv, J. A. Furceva, D. T. Sepilov, N. M. Svernyilk, valamint A. B. Arisztov elvtárs, továbbá a szovjet minisztertanács elnökhelyettesi, a Szovjetunió és az OSZSZSZK miniszterei, a Szovjetunió marsalljai, a Szovjetunió és az OSZSZSZK Legfelső Tanácsának küldöttei, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának tagjai, a szovjet hadsereg tengarnagyai és tábornokai, a társadalmi szervezetek képviselői, kulturális ós tudományos személyiségek, valamint a sajtó képviselői. Joszip Broz-Tito fogadására ezenkívül megjelentek a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság moszkvai nagykövetségének tagjai, a Moszkvába akkreditált nagykövetségei: és követségek vezetői, valamint katonai, haditengerészeti és légügyi attasék. K. J. Vorosilov és Joszip Broz-Tito beszédet mondott A pálvaudvar előtti téren sok ezer moszkvai lakos gyűlt össze. K. J. Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke szombaton, magyar idő szerint délután 5 órakor a Kreml-ben fogadta Joszip Broz-Titot, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnökét és beszélgetést folytatott vele. II pár! számit Csongrád megye üolgoziira, kommunistáira a második ötéves terv megvalósításáért folyó küzdelemben Apró Antal elvtárs beszéde Hódmezővásárhelyen pénteken délután a Vásárhelyi Városi Pártbizottság ünnepi pártnapot tartott a Hódmezővásárhelyi Mirleggyárban. Az üzem hatalmas szerelőcsarnokát megtöltő mintegy háromezer dolgozó előtt Apró Antal elvtárt, az MDP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács első elnökhelyettese mondott beszédet. Apró elvtárs délelőtt folyamán meglátogatta a Dózsa Termelőszövetkezetet, s felkereste a határban dolgozó tsz-tagohat. A déli ebédszünetben baráti beszélgetés alakult ki a Minisztertanács első elnökhelyettese és a tsz-tagok között, akik elmondották problémáikat, s megoldásukhoz Apró elvtárs segítségét kérték. A délutáni gyűlés elnökségében helyet foglaltak Apró elvtárs mellett Németh Károly elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára, Papp Sándor elvtárs, a megyei tanács v. b. elnöke, korgó László elvtárs, a városi pártbizottság első titkára, Ladányi Benedek elvtárs, a Szegedi Városi Pártbizottság első titkára, továbbá kiváló munkások, tsz-tagok, értelmiségiek. Az ünnepi pártnapot Forgó László elvtárs nyitotta meg, majd Apró elvtárs mondott beszédet. ügy építjük a szocializmust, hogy a dolgozók életkörülményei állandóan javuljanak — Engedjék meg, hogy mielőtt a hódmezővásárhelyi pártszervezet által egybehívott pártnapon előadásomat megkezdeném, átadjam Önöknek pártunk Központi Vezetőségének, Politikai Bizottságának forró elvtársi üdvözletét. Csongrád megye kommunistái, a megyében lévő pártszervezetek mindig jelentős szerepet töltöttek be pártunk életében, a magyar kommunista mozgalomban. A megye és különösen Hódmezővásárhely a magyar munkásmozgalomnak régi fellegvára. Az üdvözlés után az ország legfontosabb belpolitikai kérdéseiről beszélt, amelyek között első helyen áll a második ötéves terv széleskörű vitája, azok az intézkedések, amelyeket a Központi Vezetőség javaslatára hozott a Minisztertanács, az árcsökkentésre, béremelésre, munkaidő megrövidítésére, lakásépítkezések új rendjének kialakítására, a törvényesség betartására. — Fontos belpolitikai kérdés, hogy a terveket csak úgy lehet megvalósítani, az életszínvonalat csak. úgy lehet gyorsabban emelni, ha továbbfejlesztjük hazánkban a szocialista demokráciát, ha leegyszerűsítjük az államapparátust, jobbá, olcsóbbá tesszük egész közigazgatásunkat, ha nagyobb jogkört adunk a tariácsoknak, a vállalati igazgatóknak és megszabadítjuk őket az ezerfajta bürokratikus rendeletek tömegeitől; vagyis: egyszerűbbé, olcsóbbá tesszük, a néphez közelebb visszük egész államigazgatásunkat. Ezt csak úgy lehet megvalósítani — hangsúlyozta Apró elvtárs —, hogy a miniszterektől kezdve a legkisebb községi v. b.-elnökig nagyobb hatáskört kapnak a vezetők. A továbbiakban mint rendkívül jelentős belpolitikai kérdésről, az 1956. évi népgazdasági terv maradéktalan teljesítéséről, majd a szomszédos államokkal és elsősorban Jugoszláviával és Ausztriával való jóviszony kialakításában elért eredményekről beszélt. Apró elvtárs ezután a második ötéves terv néhány jelentősebb vonását ismertette. Hangsúlyozta: szocialista fejlődésünk alapja, előrehaladásunk biztosítéka a szocialista ipar. Szólt a kohászat, szénbányászat, vegyipar és könnyűipar problémáiról. — Nagy vita van az országban, ezren, tízezren vitatják a tervet — folytatta. — Meg kell mondani, hogy legtöbb gyárban új beruházásokat követelnek, új gyárrészlegeket. De nekünk elsősorban a meglévő gépekkel, a meglévő gyárépületek, berendezések ésszerű felhasználása útján kell elérnünk a kitűzött célokat. Jelentős beruházásokat kap a megye itt a Mérleggyárban is sem. Könnyűipari üzemeket jelentős beruházásokat íaj tottunk végre. A kapacitást tovább akarjuk növelni, a második ötéves terv végére a gyárnak előreláthatólag 158 százalékos tervet kell teljesítenie. Ügy tudom, hogy mintegy ötmillió forintos beruházás van előirányozva. De itt is a legfontosabb feladat a munka jobb megszervezése, a gépek jobb kihasználása, a meglévő berendezésekkel kell a termelés útján többet, jobbat, olcsóbbat adni népgazdaságunknak. — Hódmezővásárhely nem ipari város, kevés üzeme van. Sajnos, az első ötéves terviben a megye kevés beruházást kapott. Emiatt eleget kell hallgatni Vásárhelyen, Szegeden, Szentesen, Csongrádon. Makón, vagy másutt. De elvtársak, nemigen tudunk többet adni, mert — mint tudják — a nagyipari létesítményeket nem lehet az Alföldre telepíteni földrajzi és egyéb adottságok miatt azonban lehet. A Hódmezővásárhelyi Harisnya- és Kötöttárugyár további fejlesztését előirányozta a Könnyűipari Minisztérium. Ugyancsak tovább akarjuk fejleszteni — ha szerény keretek között is — a Csongrádi Bútorgyárat. Szegeden, Szentesen és másutt szerény, de azért jelentős beruházásokat tervezünk. — Én tudom, hogy mindez nem túl sok. Az elvtársak is ebben a gyárban, a városban a megye fejlesztésének tervkészítésekor több beruházást kérnek. Szeretném azonban felhívni a figyelmet arra a magyar közmondásra, amely szerint: addig nyújtózkodjunk, amíg a takarónk ér. Mi az első ötéves felemelt tervben 80—85 milliárdos beruházást terveztünk meg és ebből 67 milliárdot teljesítettünk. Ebből üzembehelyeztünk mintegy (Folytatás a 2. oldaton.) Milyen mértékben növeljük a mezőgazdasági termékek termelését a második ötéves tervben ? vagoallatok púíy, mil1 i a r ) i i t i r •euiiwwivnmiiimmmst. A mellékelt grafikon azt ábr ázolja, hogy a népgazdaság növekvő szükségleteinek fede zcsére, az életszínvonal emelésének megvalósítására mily en mértékben kell növelni az egyes mezőgazdasági termé kek termelését. 1960-ban a kenyergabonatermés az 1955. évi 27 millió mázsáréi kerek en 30 millió mázsára, a kuko ricatermés 29 millió mázsáról 41 millió mázsára, a vágásra kerülő állatok összsúlya 8.5 millió mázsáról 11 millióra, a tejtermelés 1.5 milliárd Htcrről 2 milliárdra, a tojás termelés 1.4 ntt'liárd darabról 1.8 milliárdra, a gyapjúterm clés pedig 58 ezer mázsáról 100 ezer mázsára kell, hogy emelkedjék.