Délmagyarország, 1956. május (12. évfolyam, 104-127. szám)

1956-05-19 / 117. szám

' Szombat. 1956. május 19. 3 A Magyar Dolgozók Pártja Budapesti Pártbizottságának aktívaértekezlete ( TPttty'laiás a 2. oldalról.J •61 Mentögy-rí* vesszük; látjuk, \bogy 9 munka dandára meg előttünk van. Ezért nekünk most 'Jel kell venni a szektaszellcm minden megnyilvánulása ellen is a harcot, mert e nélkül nem tud­juk megerősíteni és elmélyíteni kapcsolatainkat a tömegekkel. Minden módon bátorítsuk és tá­i nógassuk a kritikát és önkriti­kát, azt a kritikát amely •építő; segítő szándékú; s araelyet a szocializmus erő­fcitésénck szelleme hat át. Jtátnn támaszkodjunk a töme­gekre; szívleljük meg kritiká­jukat, hallgassuk meg javaslatai­kat, orvosoljuk jogos panaszai­kat, legyünk figyelmesek velük Vizemben. Ugyanakkor informál­juk őket a lehető legszélesebb mértékben, hogy módjuk legyen kérdéseket minden oldalról látni és hozzájuk helyesen ál­ílásri foglalni; (Nagy taps); A Központi Vezetőség egyik #onto* (feladatának tartja, hogy «zámba-vegye a régi párthű elv­társakat; (Nagy taps), akik az il­Jegalités nehéz éveiben a spanyol •szabadságharc tüzében, a II. vi­lágháború idején a legnehezebb -viszonyok közt bátran küzdöttek i)l kommunizmus nagy ügyéért, s gondoskodjon róla, hogy a régi harcosok példaként álljanak az új kommunista nemzedék előtt. (Nagv taps.) Harcoljunk kíméletlenül min­den olyan kísérlet ellen, mely cl akarja fojtani a szabad kriti­kát. Ha a munkások, dolgozó parasztok és haladó értelmiségi­ek azt tapasztalják, hogy min­denütt, ft pártban csakúgy, mint az államgépezetben erőteljesen érvényesül a demokratikus szel­lem, úgy ez fokozza a párttagok és párlonkívüliek politikai akti­vitását és egyben megnöveli tö­megbefolyásunkat. Már most is tapasztaljuk, hogy a XX. kon­gresszus óta sokkal bátrabb, el­vibb természetű hiányosságaink bírálata és szaporodnak azok a hasznos javaslatok, melyeknek az a célja, hogy hibáinkon, liiá­nyosságainkon segítsenek. Nekünk minden eszközzel bátorítani kell az ilyen kritikát, melyet szocia­lista építésünk és a nép érdeke fűt és mely azok ellen irányul, akik bürokraták, akik félnek az újtól, akik már elfelejtették a dolgozó néppel szemben fennálló kötelezettségeiket. A kritika, fő­leg az egyszerű dolgozók kriti­kájának bátorítása a legbiztosabb módja annak, hogy pártunk tö­meg befolyását gyorsan megerő­sítsük; tot változatlanul az akarat egysége iellemzi. Az ilyen párt — Lenin szavaival élve — a harcos forradalmárok fegyelmezett hadserege. Ezért a kritika és önkritika, a kol­lektív vezetés, a pártdemok­rácia lenini elveinek további szilárdítása mellett őrizzük meg, mint szemünk fényét pártunk egységét és összefor­rottságát! Nekünk nem arra kell a kritika és önkritika, hogy la­zítsunk soraink egységén. hogy lazítsunk a párt vasfe­gyelmén. hanem* arra, hogy nagy. dicső pártunkat még hatalmasabbá, még öntuda'o­sabbá. még egységesebbé, még cselekvőképesebbé, a tö­megekkel még összeforrottab­bá tegyük, hogy pártunk egész tagsága megértse, ma­gáévá tegye, segítse kidolgoz­ni Központi Vezetőségünk helyes Dofljtikáiát és egy aka­rattal és vasfegyelemmel biz­tosítsa e politika sikeres meg­valósítását. (Nagy taps.) A pártmunka stílusának megjavítása Szakadatlanul harcolnunk kell a bürokrácia ellen " Szakadatlanul küzdenünk kell a bürokratizmus minden meg­avilvánulása ellen. A mi mun­kánknak; különösen gazdasági •téren a bürokratizmus a legna­gyobb ellensége. Lenin kímélet­Srnül harcolt a bürokratizmus el­dűli; „Minden gazdasági szerv •jagész munkája nálnnk legtöbbet « bürokratizmustól szenved" «= mondotta annakidején. A bürok­rácia nálunk is kezd olyan mé­reteket ölteni, hogy ha nem vesz* azük fel vele szemben erőtelje* 0en a harcot, nagyon komoly ve­széllyé válhat; ' Nálunk rengeteg a felesleges Alés, a papirosmunka, a felelü­Srtes ellenőrzések légiója, a ren­geteg statisztika és kimutatás; a Ssürokratizmust tenyésztő rende­let I Rákosi elvtárs ezután néhány; JKoel kapcsolatos esetet ismerte­w­A bürokratizmus elleni hatá­rozott, rendszeres és eredményes harc egyik legjobb módja annak, hogy megerősödjön pártunk és a dolgozó tömegek kapcsolata. A pártélet lenini normáinak meg­erősítésével kapcsolatban nem kell félni attól, ha az egyszerű dolgozók kritikája nem mindig találó, vagy csak részben he­lyes. Mi magunk vagyunk hi­básak abban, ha az egészséges építő kritika nehezen bontako­zik ki, mert azelőtt az ilyet bi­zony nem nagyon bátorítottuk és támogattuk: Az egyszerű embe­rek alulról jövő kritikáját ak­kor is fogadjuk el, ha annak csak egy része megfelelő. Ismét­lem, ne féljünk a • legszélesebb kritikától sem, ha azt valóban építő szándék, valóban népi de* mokratikus rendű, szocialista építésünk szeretete sugalja* Harc •— két fronton ' A pártszerű bírálat és őnbírá* lat mellett, elkerülhetetlenül elő­ferdül nálunk is, más országok­lan is, hogy kispolgári, vagy kispolgári befolyás alatt álló trlemek <*ak hibákat látnak, nagy .eredményeinkkel szemben telje­sen vakok, s a bírálat szabadsá­gát megkísérlik a párttal szem­t>en, a párt kárára és a párt egy­sége ellen felhasználni. Az ilyen Kispolgári, vagy ingatag elemek n XX: kongresszus határozatait 5s — nemegyszer a szocialista épí­tés védelmének ürügyével — pártellcnes szellemben próbálják kommentálni. Az ellenséges, bur­zsoá propaganda hatására igye­keznek a tömegek figyelmét elvan kérdésekre összpontosítani, mint Sztálin hibái, mint a szo­cialista törvényesség megsértése és ezzel megkísérlik gyöngíteni pártunk befolyását, vezetőszerc­pét, kétségbevonni politikai vona­lának helyességét és elterelni a .dolgozók figyelmét a szocialista építés soronlévő legfontosabb fel­adatairól. Mi erőteljesen íelvesz­szük a harcot az ilyen kispol­gári ingadozással és elvtelen­réggel szemben, mely megkísérli a párt sorainak egységét meg­bontani, sérti a pártfegyelmet és gyengíteni akarja pártunk be­folyását. Ezt is Lenin szellemé­ben, tesszük, aki nemegyszer éle­sen aláhúzta, hogy nem szabad megengedni olyan bírálatot, mely árt a pártnak, vagy megnehezí­ti a párt által meghatározott ak­ciók egységét. Világosan látnunk kell a jobb­oldali elhajlás és a baloldali szektáns hibák kérdésében. A pártnak két fronton kell vívni a harcot, s a párt magatartását a mindenkori konkrét viszonyok alapján kell meghatározni. A jobboldali elhajlás és a szekta­szellem ellen akkor és ott kell fpkozni a küzdelmet, ahol és ami­kor a két veszély közül az egyik megnövekszik és akadá­lyozna a párt előtt álló feladatok megvalósítását. S szakadatlanul őrködni kell azon, hogy e har­cok közepette a párt helyes irányvonala jusson érvényre. Az ellenséges bírálat eluta­sítása mellett azonban válto­zatlanul telies erővel támo­gatni és bátorítani kell az egészséges építő bírálatot, a pártdemokrácia minden meg­nyilvánulását. Küzdeni keli a bírálat elfolytása. az uta­sítgatás. a parancsolgatás. a dogmatizmus. a bürokratikus maradiság ellen. Nem szabad megengedni, hogy nélhánv de­magóg páitellenes kritika miatt csökkenten az egészsé­ges kritika, a pártdemokrácia szabadabb levegőiének áram­lása. Minden kommunista szent kötelessége, hogv mi­közben az elkövetett hibákat és bajokat bírália. mindig azt tartsa szem előtt, hogv ez a kritika erősítse és ne gyen­gítse a pártot, azt mutassa, hogv (hogyan t'idunk jobban dolgozni, hogyan tudjuk a hiányosságokat ikiküszöbölnt. így minden téren gyorsabban és eredményesebben hala­dunk előre. A kritika mellett nem sza­bad elfelejtkeznünk az önkri­tikáról sem. Á kritika és ön­kritika egymást gyakran ki­egészíti. alátámasztja. Ezért arra kell törekednünk, hogy az egészséges bírálatot hama­rosan mindenütt, kiegészítse a helyes önbírálat. Erre annál inkább szükség van. mert az önbírállatról mostanában szin­te egy szó sem esik. Ugyan­akkor ne felejtsük el. hogy a pártélet lenini elveihez tar­tozik a demokratizmus mel­lett a centralizmus is. vagyis a felsőbb pártszervek határo­zatainak kötelező végrehajtá­sa. Mindezt együtt nevezte Lenin demokratikus centra­lizmusnak. És hozza tartozik a szigorú pártfegvelem. a pártegység megvédése és a párt vezető szerepének bizto­sítása. A lenini munkás pár­A XX. kongresszus tanul­ságai alapján meg kell javí­tanunk a pártmunka stílusát is. Most, hogv nálunik is a marxizmus—leninizmus gaz­dasági oldala és a tömegek politikai nevelése kerültek előtérbe. szükséges. hogv pártfunkcionáriusaink és párttagjaink konkréten éq ne általánosságban dolgozzanak és vezessenek. Ismerniök kell saját területük gazdasági kér­déseit, az ötéves terv és az éves terv saiát területükre vonatkozó célkitűzéseit a ter­melőszövetkezetek helyzetét és fejlesztési terveit, az ott dolgozó vezető kádereket, a nehézségeket és lehetősé :s­ket. Közvetlenül a helyszínen dolgozzanak úgv, hogy mun­kájuk gyakorlati segítséget jelentsen és megkönnyítse a dolgozóknak feladataik meg­oldását. Sajátítsák el legalább a maximális szakismereteket, amelyek lehetővé teszik szá­mukra. hogy a felmerülő kér­désekhez biztosan tudjanak hozzányúlni, A terv perspek­tívái felköttették a dolgozók érdeklődését és ezt fel kell használni arra. hogv erősítsük köztük pártunk befolyását, népszerűsítsük a szocialista építés célkitűzéseit, erősítsük bennük a szocialista haza sze­retetét. A munkájuk folya­mán ne csak gondosan, fi­gyelmesen hallgassanak meg minden panaszt, bírálatot, vagy javaslatot, de tudiamk a dolgozóknak olvan tanácso­kat adni. olyan segítséget nyújtani, melyek gyakorlati­lag használhatók, s amelyek a dolgozókat közelebb hozzák pártunkhoz. Most hogy a széles töme­gek közti munka kérdése új­ra előtérbe kerül azt halljak, hogy a pártfurtkeionáriusok helyenként nem szívesen mennek a tömegek közé. Ha ez igaz. úgy az ilyen funkcio­náriusok elszakadtak a töme­gektől és bürokratákká vál­tak. Mj a felszabadulás utáni nehéz esztendőktől kezdve, amikor a dolgozók többsége még nem állott pártunk mö­gött. állandóan, örömmel és szívesen dolgoztunk a töme­gek sűrűjében. A tömeg a mi elemünk. Ügy érezzük ma­gunkat, benne, mint a hal a vízben. Ma. amikor több mint 11 esztendő szocialista építésének tapasztalatai és sikerei állnak mögöttünk, bát­ran megyünk a tömegek kö­zé. hirdetjük pártunk helyes célkitűzéseit és verjük vissza' mindenütt az ellenséges néze­teket. A mi pártunk mindig a Horthy-terror ideién csak­úgy. mint a felszabadulás utáni esztendőkben, a nagy tömegek, az egész nép párttá volt és az is maradt! (Nagy taps.) Mindannyian tudjuk, hogv a XX. kongresszus óta, a XX. kongresszus hatására nálunk is megelevenedett a pártélet. A párt kezd aktívabban dol­gozni, ennek a munkának minden téren jelentkeznek ;s kezdeti eredményei. Most tel­jes súllval fel kell vetni a kommunisták felelősségét, a rájuk bízott területekért, a pártért, a pártfegvelemért, a szocializmus építéséért, a bü­rokratizmus elleni harcért. Ezt azért kell így aláhúzni, mert a pártmozgalom meg­elevenedésével egyidejűleg helyenként tapasztalható, hogy a kommunista felelős­ségvállalás kezd elsikkadni, s a felelősséget nemegyszer igyekeznek a felső szervek munkájára hárítani. A pártdemokrécia kiszéle­sítése, a szabad bírálat és ön­bírálat szorosan összefügge­nek a pártfegyelemnek, a pá-t. egységének és a kommunisták felelősségének kérdésével. Ezek a kérdések) összetartoz­nak: a pártfegvelem növeke­dése megerősíti a kommunis­ták felelősségét; bátor kiállá­sukat a párt. mellett, s azt az áldozatos példamutatást, mely a dolgozó tömegeket a párt köré tömöríti. A felelősség­vállalás kérdését nálunk min­den alkalommal fel kell vetni, annál is inkább, mert. párt­kádereink zöme helytáll, jel dolgozik a maga posztján. Hogyan állunk a XX. konS* resszus után az osztályharc­cal? Az ipari munkásság a legnagyobb helyesléssel fo­gadta a kongresszus határoza­tait. lelkesen veszi ki részét a termelésből, a második öt­éves terv irányelveinek meg­vitatásától és mint mindig, most is egységesén felzárkóz­va követi pártunkat. A mi hő­si munkásosztályunk, pártunk vezetésével változatlanul egész szocialista fejlődésünk motorja. i Ami a dolgozó parasztságot illeti, a termelőszövetkezeti mozgalom fejlődése egvik mutatója annak, hogy a falu dolgozó népe is egyre foko­zottabb mértékben érti meg az idők szavát és követi pár­tunk vezetését. A tavaszi munkák .ió elvégzése, a be­gyűjtés. az adófizetés menete mutatja, hogy úgv az egyéni­leg dolgozó, mint a termelő­szövetkezeti parasztság ál­lampolgári fegyelme erősö­dik. Az olyan rendkívüli ese­mény. mint az idei árvíz, ahol a falu .és város dolgozóinak tízezrei vívtak vállvetve hősi harcot az elemi csapás ellen, az bizonyította, hogv a mun­kás-paraszt szövetség eleven és aktív. Ugyanezt mutatta az az áldozatkészség, mellyed or­szágszerte a dolgozó nép f z árvízkárosultak segítségére sietett. A munkás-paraszt, szö­vetség erős és a második öt­éves terv, irtf'v annyit tesz a falu fejlesztéséért, ezt még csak szilárdabbá teszi. Az értelmiség zöme. a régi csakúgy, mint az új. döntő többségében szilárdan áll a népi demokrácia oldalán, s hazafias lelkesedéssel végzi munkáját, melyhez úi lendü­letet. adnak a második ötéves terv irányelveinek hatalmas távlatai. Az értelmiség zöme tudatában van annak a nö­vekvő szerepének, melv szo­cialista építésünk folyamán egyre fokozódik s annak a megbecsülésnek is. melyet úgy a párt. mint. az állam szervei az odaadóan, jól dol­gozó értelmiségiekkel szem­ben tanúsítanak. tosságát, a pártirányítás szük­ségességét, s a szabad kritika. jelszavával nemegyszer a párt eszmei vagv szervezeti egysége ellen léptek fel. A párt és az állam irodaiammal foglalkozó szervei is követtek el hibákat e téren. 1953. után abban. ho?v eeves írók éle­tünk főleg negatív jelenségeit ábrázolták, nem vették észre annak a csíráit, hogv ezek nz írók életünk egészét: hibáival együtt, akarják visszatükröz­ni. Előfordult, hogy a meg­győzés. elvi útmutatás he­lyett olyan adminisztratív rendszabályokat foganatosí­tottak. melyek a jobboldali elhajlók malmára hajtották a vizet. Mindez azonban nem változtat azon a tényen, hogy irodalmunkban vannak egész­ségtelen jelenségek, axnelvek leküzdésében a kommunista írókkal közösen kell munkál­kodnunk. Azoknak az író elvtársaknak, akik 'munkánkban elsősorban a hibákat ós a negatívumokat lát­ják, javasoljuk, hogy szívleljék meg T,eninnek azt a büszke meg­állapítását, liogy minden száz hi­bánkra, amiről szerte a világon a burzsoázia és lakájai nnnyit kiabálnak, a nagy és hősi cse­lekedetek tízezrei jutnak, me­lyek annál nagyobbak és hősie­sebbek, mert egyszerűek, nem láthatók és a gyári negyedek, vagy a falvak mindennapi éle­tében vannak elrejtve. (Hosszan­tartó nagy taps.) A XX. kongresszus munkája ntán az eddiginél hasonlíthatat­lanul nagyobb figyelmet kell szentelni az ideológiai frontra is, Amit az íróknál tapasztalunk; as ideológiai munkánk gyengeségé­nek egyik mutatója. A párt Köz­ponti Vezetőségének határozata alapján, ez év végérc felül kell vizsgálni a párt történetéről szó­ló előadásokat, a népi demokra­tikus állam felszabadulás utáni történetét tárgyaló tankönyveket Át kell vizsgálni őket abból a szempontból, hogy jobban kife­jezésre jusson bennük a töme­gek történelemformáló szerepe és az, hogy a történelmet a párt vezetésével maga a nép csinálja; (nagy taps), s ki kell hagyni mindazt, ami bennük a személyi kultusz maradványa és ezzel kapcsolatban nemegyszer a té­nyek elferdítése is. Az ideológiai munkában ná­lunk is eléggé el van terjedve a dogmatizmus, a betűrágás, a ci­tátumok halmozása és variálása; s hiányzik az igazi marxista—* leninista alkotókezdeményezés, a marxizmus—leninizmus továbh fejlesztése, az elvi kérdések fel­vetése és megválaszolása. Az ideológiai front megerősítésére egy sor határozatot hoztunk, s a XX. kongresszus óta mutatkozik is valamelyes javulás például a központi lapunknál, a Szabad Népnél, mely most már bátrab­ban veti fel a kérdéseket. Ha­sonló a helyzet a Társadalmi Szemlénél is. De azt még nem mondhatjuk el, hogy komoly változást tudtunk előidézni. Ez a helyzet most, amikor a XX; kongresszus hatása alatt pár­tunk minden területén pezsgőbb az élet, tovább tarthatatlan. Áz osztályharc egyes kérdései Egészségtelen jelenségek irodalmunkban Ugyanakkor nem hunyha­tunk szemet afölött, hogy az értelmiségen belül vannak egyes csoportok, ahol olyan kedvezőtlen jelenségekkel ta­lálkozunk. melyeken még nem tudtunk úrrá lenni. Az irodalom egyes területein két­ségkívül vannak eredmények. De a párt az íróknál nem vé­gezte el a feltétlenül szüksé­ges ideológiai és politikai ne­velőmunkát. Az íróknak jó­része a felszabadulás után rendszerint rózsaszínűén „lakkozva" ábrázolta p fiatal népi demokrácia életét. 1953. júniusa után, amikor önkriti­kusan feltártuk hibáinkat, egy részük az ellenkező vég­letbe csapott át. csak a hi­bákat látta, s fitymálta a szo­cialista építés eredményeit. A politikai élet. más területein jelentkező jobboldali né­zefek az írók közt is kezdtek tért hódítani. Egyesek tagad­ni kezdték az irodalom pár­Szőlsni kívánok az osztályharc egyes kérdéseiről is. A XX. kon­gresszus megállapította, hogy Sztálinnak 1937-ben kifejtett azon tétele, mely szerint a szo­cialista építés sikerével párhu­zamosan az osztályharc egyre erősödik, liibás. A szocializmus győzelmével a Szovjetunióban megerősödött és szilárdabb lett a népi hatalom, gyengültek a ki­zsákmányoló osztályok marad­ványai. Sztálin fenti megállapí­tása figyelmen kívül hagy ta ezt a tényt, valamint azt is, hogy a kizsákmányoló osztályok felszá­molásával a Szovjetunió szá­mára az éles osztályharc nem­zetközi porondra terelődött át, ami egyebek közt abban is meg­nyilvánult, hogy a német fa­siszták lázasan készülődtek a Szovjetunió megtámadására. Hogy áll a mi viszonyaink közt ez a kérdés? Nálunk a fa­lun még előttünk áll a szocialista mezőgazdaság, a nagyüzemi ter­melés teljes megvalósítása. Azt azonban már előre meg lehet mondani, hogy a termelőszövet­kezeti gazdálkodásra való teljes áttérés nálunk nem jár olyan megrázkódtatásokkal, mint 1930 -31-ben a Szovjetunióban a ku­lákok ellenállása miatt történt Ennek az az oka, hogy nálunk a kulákság gazdasági és politikai ereje a korlátozó rendszabályok és sok kulákgazdaság felszámolá­sa következtében jelentékenyen meggyengült. Nálunk a kulákok éppen, mert ismerték azt, ami e téren a Szov­jetunióban végbemént, valamint látták, hogy hazánkban csakúgy, mint a többi népi demokratikus országokban a párt. és a kormány el van szánva a szocialista nagy­üzemi mezőgazdasági termelés megvalósítására, részben maguk számolták fel gazdaságukat és el­helyezkedtek az ipar, az állami gazdaság, stb. területein; rész­ben a kulákot korlátozó rendsza­bályok hatása alatt elvesztették régi gazdasági és politikai befo­lyásukat. Jelenleg körülbelül egy tizede t an meg azoknak a ku­lákgazdaságoknak, amelyeket 1948—49-ben számbavettek, olyan földterülettel, amely ki­zsákmányolásra lehetőséget nyújt. Ezek a gazdaságok is aránylag kiesik, ritkán haladják meg a 25—30 kat. holdat. Ezért a kulákok, bár mindent meg­tesznek arra, hogy a mezőgaz­daságban a. szocialista nagyüze­mi gazdálkodásra való áttérést gátolják, dc olyan károkat, mint 1930—31-ben a Szovjetunióban, nálunk aligha tudnak okozni. A kulákok gazdasági erejének csökkenése természetesen politi<: kai befolyásuk csökkenésével jár. Sokkal kisebb a befolyása ma a faluban annak a kuláknak, aki­nek tíz évvel ezelőtt még 60—80 holdja volt, anyagi és politikai függőségben tartott nem egy szégénvparasztot, de most már önkéntes likvidálás vagy a kor­látozások következtében csak 20 holdja maradt, vagy még annyi se, vagy éppen csak időnként tér vissza a faluba a városból, ahol elhelyezkedett; Felmerült nálunk a kérdés; hogy ilyen viszonyok között nem jött-e el az ideje, hogy a termelőszövetkezetekbe be is ve­gyék a kulákot E kérdés egy sor termelőszövetkezetben felmerült A kulákok felvételével szem­ben azonban a legtöbb termelő­szövetkezet elutasítóan viselke­dik: helyenként, ahol ez a kér­dés felmerült, a termelőszövet­kezetek szegényparaszt tagjai azt mondották, hogy inkább otthagyják a szövetkezetet, sem­mint együtt legyenek a kulákok­kal. Ott is, ahol egy-egy volt kulák bekerült a termelőszövet­kezetekbe, legtöbbször nehézsé­gek vannak vele. Ezen a téren tehát most nem kívánatos vál­toztatni. Ellenben feltétlenül ki kell ja­vítani azokat a hibákat, amelyek úgy álltak elő, hogy középpa­rasztokat kulákká nyilvánítot­tak, bár földjüket maguk mű­velték még, és rendszeresen nem alkalmaztak idegen munkaerőt. A mi véleményünk szerint kí­vánatos felülvizsgálni az olyan kuláknak minősített dolgozó pa­rasztokat is, akiknek esztendők­kel ezelőtt cséplőgépjük, vagy műhelyük volt, s ezen a rímen kerültek a kulákok közé. Végül ajánlatos felvenni a termelőszö­vetkezetek tagjai közé azokat a dolgozó parasztokat, akiket ed­dig a kulák-rokonság miatt uta­sítottak el. Ezek az esetek, me­lyek szinte kizárólag középpa­rasztokra vonatkoznak, rendkí­vül sok kárt okoznak, nierl elke­serítik a középparasztokat, a kulákok karjaiba kergetik őket, s nagyon megnehezítik a közép­parasztokkal való szövetséget. Az ilyen esetekben, melyek szá­ma elég. nagy, a termelőszövet­kezetek helyesen teszik, ha gon­dos vizsgálat után felszámolják őket és így kibékítik a joggal sértődött középparasztokat, akik­nek kulákká nyilvánítása gyak­ran az egész falu középparaszt­ságánuk politikai hangulatút ront­ja. Ha az ilyen középparasztot bátran felveszik a termelőszövet­kezetbe, példáját biztosan szá­- (Folytatás a 4. oldalon).

Next

/
Thumbnails
Contents