Délmagyarország, 1956. április (12. évfolyam, 79-103. szám)

1956-04-22 / 96. szám

VFLFE-WOLETARJAJ EGYESÜLJETSCÍ AZ MDP CSÖNGRADMEGYE1 BIZOTTSÁG A N AK LAPJA XII. évfolyam, 96. szám Ara: 50 fillér Vasárnap, 1956. április 22. MAI SZAMUNKBÓL: BULGANYIN ÉS HRUSCSOV SZOMBATON HARWELLBE LATOGATOTT EL (2. oldal) LENIN VELÜNK VAN! (5, oldal) A MÁJUS l-l FELVONULÁS MENETRENDJE (3, oldal) LENIN ÚTJÁN \ z emberiség története a népek sorsán fordító lettek mellé hősök neveit jegyezte fel. A népek mondái ir.eg egyenesen hőseikre vonatkoztatják a nagy tetteket. Az emberiség hálája mutatkozik meg ezekben a mondákban. A nagy történelmi fordulatok létrehozása valóban hősöket kívánt: olyan embereket, okik felismerték a nép fennmaradásának és felemeíkederének útját, sőt azon vezetni is tudták népüket. Éppen ezért hősök csak okkor nőheftek az emberek sorából, amikor megérett egy népben a fordulat határozott kívánsága és a végrehajtásához szükséges erő. Szándékai ellenére még soha egy népet sem lehetett boldoggá tenni. A legkiválóbb képességű emberekből is v ak akkor és csak azok lehettek egy nép szívébe zárt hősei, akik felismerték népük akaratát s összefogva annak szolgálatába tudták állítani a felgyülemlett erőket. Legjobb egyéni képességeik, bőséges élettapasztalatuk, nagy emberismeretük, mély együttérzésük, szilárd és céltudatos következetességük és n üágos értelmük, éleslátásuk és ítélőképességük is csupán lehetőséget adtak nekik, de a hatalmat a nép erejétől kapták, miként a régi görög mondák Anteusza a földtől. . Ilyen ember volt Lenin is, aki ha közlünk élne még, ma lenne nyolcvanhat esztendős. •" , I JV agy írókortársai visszaemlékezéséből összeállítva jellemvonásait, így áll felénk egyénisége. Heinrich Marin épp azt a mozzanatot emelte ki jelleméből, mely amellett, hogy humanizmusának jellemző Vonása, egyben az emberekhez fűződő kapcsolatára, minden egyes hozzáforduló ember iránt tanúsított figyelmére, munkásságának az ő vágyaik ismeretéből eredő sikerére utal. "Lenin —írja — nem kevésbé szerette az embereket, mint az ügyet, amelyért harcolt, ezért volt olyan nagy alkotó tevékenységében*. Maxim Gorkij pedig, akit hosszantartó baráti és harcostárs! kapcsolat fűzött Leninhez, nagyságának azon jegyét emeli ki, mely önzetlen egyszerűségét jellemzi népe érdekei előtt. "Lenin heroizmusa — emlékezik Gorkij — annak az embernek a heroizmusa, aki a világ minden öröméről lemondott az emberek boldogságáért való nehéz munka kedvéért*. De mindjárt azt is bemutatja Gorkij, hogy Lenin ezt a tulajdonságot — mely elveiben is tükröződik, mikor arról beszél az ifjúságnak, hogy a kommunisták számára az erkölcs alávetett az osztályharc követelményeinek — a kérlelhetetlen harcban szükséges kényszerűségnek tartotta, mert hiszen a lemondás ellen küzdött, azért, hogy az emberiség vágyai teljesedjenek. Lenin szavait idézi az író: "A mi életünk kényszerű kegyetlenségét valamikor megértik majd az emberek és helyeselni fogják*. 1\/J a már abban a korban élünk, amikor * A — bár nemegyszer még napjainkban sem nélkülözhető — kevesebb lemondás szükséges, és amikor a ránkmaradt örökségéből érthetjük meg a nagy forradalmár életének "kényszerű kegyetlenségét*. Lenin útját minden visszaemlékezésnél tisztábban és tanulságosabban állítja elénk a mű. munkássága, mely beszédeinek. cikkeinek és tanulmányainak sorozatából és azokon túl az általa vezetett forradalomból születő, azóta már az egykori Oroszország reménytelen elmaradottságából győzelmesen kibontakozott, a világ gazdasági és politikai erősségévé emelkedett szovjetországból tárul elénk. Mindezt a győzelmet a szovjelország népei valósították meg, de Lenin volt az az ember, aki felismerte e népek erejét és szándékát és az ő céljaikért küzdő forradalom szolgálatába állította azt. Lenin volt az, aki a kommunisták forradalmi tanait, Marx és Engels dialektikus és történelmi materialista elméletét Oroszország gazdasági és társadalmi viszonyai, jellegzetesen alakuló politikai erői és az oroszországi szociáldemokrata mozgalom gyakorlata Egész pártunk és eiépimb magáénak vallja a XX. Icongressziison megnyilvánult lenini eszméket Díszünnepség az Állami Operaházban A proletariátus nagy la litümcstcre. a kommunista párt a szovjet állam megteremtője Vlagyimir Iljics Lenin születésé ek 8fí. évfordulója alkalmából a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége és a Magyar Népluiztársaság Minisztertanácsa szombaton este díszünnepséget rendezett az Állami Operaházban. Az Operaház színpada ünnepi díszt öltött erre az estére. A Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság zászlói, égővörös virágok övezték Lenin hatalmas szobrát. A díszünnepség elnökségében helyet foglallak a párt és a kormány vezetői: Apró Antal, Ács Lajos, Dobi István, Erdei Ferenc, Gerö Ernő, llegcdüs András, Hidas István, Kovács István, Mckis József, Rákosi Mátyás, Szalai Déla, Buta István, Piros László, Egri Gyula. Helyet foglaltak az el ökségben politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális életünk kiválóságai. Megjelent az ünnepségen 'í. V, Andropov, a Szovjetunió budapesti rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. Résztvett az ünnepségen a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. A magyar' és a szovjet himnusz elhangzása után Bákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titkára nyitotta meg az ünnepséget. Rákosi Mátyás elvtárs megnyitó beszéde alapján, a történelem új helyzeteinek megfelelően továbbfejlesztette és — mert az elmélet továbbfejlesztése a valóság talaján állott, így vált lehetségessé — a forradalom gyakorlatában próbára tette: alkalmazta. A tanulság többértelmű volt s Lenin vizsgálat tárgyává tette: mi az, ami oroszországi sajátosság és mi az, ami minden ország forradalmárai számára útmutatás. És ezek a tanulságok lehetőséget és példát adtak a világ valamennyi államában élő forradalmároknak, hogy a kommunista forradalmi elmélet stratégiai és taktikai elveit a sikeres forradalom tapasztalatainak segítségével, hazájuk sajátos gazdasági és társadalmi viszonyai alapján, népük erejére és akaratára támaszkodva továbbfejlesszék és a saját gyakorlatukban alkalmazhassák népük boldogulására. És erre nyilvánvalóan csak a lenini elveken —. tehát a győztes forradalom tapasztalatain felépülő — kommunista pártok lehettek képesek. Lenin az oroszországi forradalom, később pedig a szovjetállam megvédésének, szilárdításának, gazdasági és politikai fejlesztésének gyakorlati munkáiban ezén tartotta mindennél fontosabbnak a párt tisztaságára és a pártra, mint a tömegek akaratának megtestesítőjére való őrködést. Mert a szocializmus felépítését, a szocialista állam demokratizmusát, céltudatos fejlődését, a haladását gátló hibák és akadályok leküzdését, népe boldogulását csak a párt képes biztosítani, melyben szüntelenül kifejezésre jut és megértést talál a nép szándéka és véleménye, amely érvényt szerez a tömegek akaratának. Í-Togy mindez napjainkban is mennyire érvényes, legvilágosabban a Szovjetunió Kommunista Pártja huszadik kongresszusának tanulságai mutatják meg. Lenin maga a legélesebben szállt szembe minden olyan kísérlettel, amely a párt vezető szerépét akarta gyengíteni vagy csökkenteni a szovjet államban. Szembeszállt minden olyan kísérlettel, amely őt a forradalomban betöltött szerepéért különleges előnyben kívánta részesíteni. A párt vezetésében az ő elgondolásai alapján a közös elhatározás érvényesült és a saját terveit is annak vetette alá. A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága a huszadik kongresszuson ezekhez az elvekhez való ragaszkodását juttatta beszámolójában kifejezésre: „A párt egységének további erősítése és a pártszervezetek aktivitásának fokozása megkövetelte a pártélet Lenin által kidolgozott normáinak, azoknak a normáknak érvényesítését, amelyeket 'korábban gyakran megszegtek." Ugyanakkor a huszadik kongresszus beszámolói, irányelvei és az ott elhangzott felszólalások a legfényesebben igazolták a lenini eszmék helyességét, mert azok kiállták a történelem próbáját, és bizonyságot tettek a lenini út mellett, amely az élet biztos ismeretét, a népek akaratának érvényesítését követeli meg, s ennek alapján at elmélet alkotó alkalmazását, a realitások alapján való továbbfejlesztését jelenti, Kedves Elvtársak! összegyűltünk, hogy megünnepeljük századunk legnagyobb lángelméjének, Leninnek 86. születésnapját. Velünk ünnepelnek e napon nemcsak a több mint 900 milliós szocialista tábor katonái, de szerte a világon az emberi hatodáért és a békéért küzdő dolgozók hatalmas, gyorsan növekvő tömegei is. Mindannyian magukénak vallják Lenint, akinek neve elválaszthatatlanul összeforrott a szocialista forradalom nagy ügyével, akinek vezetése alatt törték a Szovjétunió dolgozói az első hatalmas rést a világimperializmus falán. Lenin ízig-vérig forradalmár volt, aki mesterien alkalmazta és továbbfejlesztette a marxizmus tanításait, ö mutatott rá, hogy az imperializmus a szocialista forradalom előestéje, hogy e forradalom győzelemre viteléhez új típusú pártra van szükség, olyan munkáspártra, amely élenjáró elmélettel van felvértezve, amely szervezettségével, egységével, példamutató áldozatkészségével és forradalmi elszántságával össze tudja kovácsolni a dolgozók milliós tömegeit és sikerre vezeti őket a kizsákmányolók elleni döntő harcban. Lenin alkotta meg ezt az újtípusű pártot, a Szovjetunió Kommunista Pártját, s gondoskodott róla, hogy e párt minden tagját a proletár nemzetköziség szelleme hassa át. A leninizmus elmélete, amely e pártot az elmúlt fél évszázad alatt vezette, minden ország forradalmi mozgalmának összesített tapasztalata és ezért alkalmas arra, hogy minden ország munkáspártja számára vezénfonalul szolgáljon. A Szovjetunió Lenin nevelte Kommunista Pártjának példáján tanulva győzött Kínában a kommunisták vezetése alatt a forradalom. A Szovjetunió lenini Kommunista Pártjának felszabadító harca és szakadatlan segítsége tette lehetővé a szocializmusba való békés átmenetet a népi demokratikus országok kommunista és munkáspártjai számára* A leninizmus szelleme halja át szerte a világon a tőkés és a gyarmati országok dolgozóinak felszabadításáért küzdő pártokat. A mi pártunk, a magyar kommunisták, a magyar dolgozók pártja is Lenin szellemében, Lenin lobogója alatt hozta létre 1919-ben a Magyar Tanácsköztársaságot és vitte győzelemre a felszabadulás után a szocializmus ügyét. Lenin tanításá egész jövendő munkánk vezérfonala: becsülettel őrizzük és gyarapítjuk Lenin hagyatékát, minden jövendő győzelmünk biztos zálogát. (Taps.) — Az elmúlt három esztendő alatt a szocialista világrendszer sorozatos sikereket aratott. E sikerek döntő tényezője — mint a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa bizonyította —, hogy a kommunista és munkáspártokban egyre erőteljesebben érvényesülnek újra Lenin eszméi és a pártélet lenini elvéi. A leninizmus, mint hatalmas világító torony egyre növekvő fénnyel mutatja a szocialista tábornak, a békéért és a jobb jövőért kilzdö egész haladó emberiségnek a szocializmus útját. Ezen az úton halad tovább, tántoríthatatlanul, szoros baráti szövetségben a felszabadító Szovjetunióval, a nagy Kínai Népköztársasággal, a népi demokratikus országokkal a magyar dolgozó nép is új sikerek, új győzelmek felé. — Kedves Elvtársak! Ünnepi ülésünket megnyitom és felkérem Ács Lajos elvtársat, tartsa meg beszédét. Acs Lajos elvtárs beszéde Lenin születésének 36-ik évfordulóján egybegyűltünk, hogy levonjunk néhány taI nulságot e nagy marxista I gondolkodó munkásságából, hogy elgondolkodjunk Lenin életén és művén, elgondolkodjunk azon, hogy mi is Lenin igazi nagysága, mit tanuljunk elsősorban tőle, a nagy forradalmártól, mi, kommunistáik, a munkásosztály, a nép ügyének harcosai — kezdte beszédét Ács Lajos, majd így folytatta: Lenin azért vált a munkásosztály nagy forradalmárává, mert mélyen megértette és következetesen alkalmazta a marxizmus kritikus, forradalmi, alkotó szellemét, a marxista dialektikát, a marxizmus alapelveit, a marxista gondolkodásmódot. Lenin nagy tehetséggel, vasszorgalommal és kitartással tanulmányozta Marxot. Nemcsak azért, hogy megismerje. megtanulja Marx műveit, hanem elsősorban azért, hogy megértse Marxot. Lenin haláláig hű maradt a marxizmushoz. Lenin legnagyobb érdeme a marxizmus alkotó alkalmazása, a marxizmus eszmei tisztaságának védelme, a marxizmustól való minden elhajlás ellen irányuló harca. Elsősorban ezt kell megtanulnunk Lenin életéből és műveiből. Ezután Lenin elméleti és gyakorlati munkásságának jelentőségéről beszélt. Lenin nagyszerű forradalmár, melegszívű, egyszerű, közvetlen ember volt. Jó kedélye, türelme, figyelmessége és szerénysége közismert volt, s ezért a munkásmozgalomban mindenki szerette Öt. Szerette öt a nép, szerették az egyszerű emberek, a munkások, a parasztok. Lenin elvi kérdésekben engesztelhetetlen volt, dc mindenkinek módot adott rá, hogy kijavítsa hibáit, s készségesen együtt dolgozott a forradalom olyan vezető alakjaival is, akik időnként súlyosan hibáztak, rle elismerték ezt és kijavították hibáikat. Tökéletesen meg testesítette amit a forradalmi vezető egyik legfontosabb tulajdonságának tekintett: a türelmet, a figyelmességet. Ha a dolgozó nép érdeke kívánta, az ellenséggel szemben engesztelhetetlen volt. De csak annyira alkalmazta a kíméletlen rendszabályokat, amennyire az ellenség ellenállása okvetlenül szükségessé tette ezt. Az ellenség ellenállásának megtörésekor mindjárt javasolta az osztályharc formáinak, módszereinek megváltoztatását, az új feltételek szerint. A XX. kongresszus lenini kongresszus volt Mi, magyar kommunisták mindig nagyra értékeltük Lenin műveit. De a Sztálin körül kifejlődött személyi kultusz nálunk is háttérbe szorította Lenint. Kádereink elsősorban Sztálin műveit ismerték és tanulmányozták: sokan jobban ismerik Sztálin életet, működését, mint Leninét. Nem vált ismeretessé a íor(Foly tatás a 2, oldalon.) *