Délmagyarország, 1956. április (12. évfolyam, 79-103. szám)

1956-04-14 / 89. szám

HMBGYflRORSZflG Mi történt a külpolitikában ? Eden nyilatkozott Bulganyin és Hruscsov angliai látogatásával kapcsolatban o %• Szombat, 1956. április T4. AZ EGÉSZ VILÁGON nagy érdeklődéssel tekintenek Bulganyin és Hruscsov elvtárs négy mip múlva kezdődd angliai látogatása elé. Ter­mészetes tehát, hogy a nemzetközi sajtó is egyre több cikkben méltatja a szovjet és angol politikusok o látogatással kapcsolatos nyilatko­zatát. Bulganyin elvtárs — mint ismeretes — a Times című angol lap tudósítójának adott nyi­latkozatában többek között rái^itatott, hogy londoni látogatásuk eredményeként jelentősen csökkenhet a nemretközi feszültség és erősöd­hetnek a Szovjetunió és Anglia kapcsolatai. Étlen angol miniszterelnök az alsóház áp­rilis 12-i illésén szintén nyilatkozott Bulganyin és Hruscsov elvtárs angliai látogatásával kap­csolatban. A hozzáintézett kérdésekre válaszolva utalt arra a korábbi nyilatkozatára, hogy az angol kormány n közelgő látogatás során nagy jelentőséget tulajdonít ,.a világot meg­osztó kérdések" megtárgyalásának. Ugyanak­kor — főzte hozzá Eden — feltételezhető, hogy a szovjet vezetőknek alkalmuk lesz érintkezésbe lépniök ar. angol néppel és tnntilmányozni az angol életmódot Gaitskell, a Munkáspárt veze­tője felszólalásában hangsúlyozta, hogy a mi­niszterelnök joggal tulajdonit nagv jelentőséget a komoly tárgyalásoknak. Ugyanakkor — mon­dotta Gaitskell — a munkáspártiakat zafarba hozza az a tény, hogy a kormány visszautasí­totta a vendégeknek egy angol gyár megtekin­tésére irányuló kérését. FRANCIAORSZÁG-SZERTE általános fel­háborodást keltett, hogy nz algériai kérdések­kel foglalkozó szerdai minisztertanács egy sor olyan döntést hozott, amely az nigériai kérdés katonai eszközökkel való megoldását helyezi előtérbe. A minisztertanács meghatározta a be­hívható korosztályok számát és ilyenképpen mintegy kétszázezer ember mozgósítására kerül­het sor. Ezek közül 80 ezer főt a legrövidebb időn belül behívnak. A tegnapi francia lapok úgyszólván kivétel nélkül elítélik a kormány elhatározását Rámu­tatnak: azok az összegek, amelyek az algériai háború továbbfolytatására szükségesek, ko­moly válságot idézhetnek elő a francia gazda­sági életben. A Liberation ctmű lap felteszi a kérdést: vajon tudja-e a kormány, liogy intéz­kedései milyen súlyos következményekkel jár­nak? A minisztertanács döntéséről nagy meg­döbbenéssel értesült az arab országok közvéle­ménye is. Az arab államok elhatározták, hogy politikai gazdasági és kulturális téren bojkottot indítanak Franciaország ellen, Algériával szem­ben folytatott politikájú miatt. Az Arab T.iga Tanácsa csütörtök esti ülésén ugyancsak foglalkozott az algériai helyzettel. Ezzel kapcsolatos határozataiban többek kö­zött úgy döntött, hogy jegyzéket intéz a ban­dungi értekezleten résztvett országokhoz, vala­mint több más országhoz. A jegyzékben kérni fogja az illető országok kormányait, hogy nz Egyesült Nemzetek Szervezetében támogassák az algériai nép önrendelkezési jogát. A Liga az algériai kérdést a Biztonsági Tanács elé akarja vinni. AZ AFP francia hírügynökség által közöli jelentés beszámol arról, hogy a leszerelési al­bizottság értekezletén résztvevő 5 küldöttség vezetői: Gromiko, Nutting, Stassen. Moch és Robertson csütörtök délután magánmegbeszé­lést tartottak. A megbeszélés Robertson reziden­eiáfán zajlott le és célja az volt, hogy az öt diplomata áttekintse a megtett utat és megke­resse azokat a módozatokat, amelyekkel siet­tetni lehetne az ENSZ albizottságában folyó hivatalos tárgyalásokat. Egyébként az április 9. óta folyó leszere­lési tanácskozásokat — ekkor kezdték meg a szovjet javaslat tüzetesebb vitáját — a nyugati küldöttek halogató taktikája jellemzi, szemmcl­láthatóan azzal a céllal, hogy elodázzák a meg­egyezés nyélbeütésének lehetőségét. A Szovjet­unió új javaslata azonban a megegyezés annyi lehetőségét biztosítja, hogy a halogató célzatú nyugati törekvések kudarcra vannak Ítélve. Guy Mollet üzenete Hegedűs Andrásnak J. Delalande, a Francia Köztársaság magyarországi követe, április 13-án felke­reste Hegedűs Andrást, a Minisztertanács elnökét és átnyújtotta a francia minisz­terelnök válaszát Hegedűs Andrásnak Marokkó és Tu­nisz függetlensége kiríyilvá­rítása alkalmából küldött üdvözlő távirataira. Az üze­net szövege a következő: „Miniszterelnök Ür! Köszönöm önnek a fran­cia—tuniszi és francia—ma­rokkói közös nyilatkozatok aláírása alkalmából hozzám intézett szerencsekivánatait. Kormányom értékeli azt az érdeklődést, melyet a ma­gyar kormány tanúsít azok iránt az egyezmények iránt, amelyek alkalmasak arra, hogy kedvezően befolyásol­ják egyrészt Franciaország, másrészt Tunisz és Marokkó között a három nép közös érdekein, valamint béke­akaratukon és szabadság­szeretetükön alapuló szoros cs bizalomteli kölcsönös kapcsolatok megteremtését. Guy Mollet". Lengyel parlamenti küldöttség lálogai hazánkba Adam Wilmann, a Len­gyel Népköztársaság ma­gyarországi nagykövete áp­rilis 13-án felkereste Rónai Sándort, az országgyűlés el­nökét és átadta Jan Dem­bowskinak, a lengyel szejm elnökének levelét, A lengyel szejm elnöke le­vélben közölte, hogy a Len­gyel Népköztársaság parla­mentje örömmel elfogadja a hozzá Intézett meghívót és küldöttséget küld Magyaror­szágra. A bolgár kormány segítsége a magyar árvízkárosultaknak Borisz Mamolov, a Bolgár közölte, hogy a Bolgár Nép­Népiköztársaság magyaror- köztársaság kormánya száz­, „ . , ... ezer lévaval kivan hozzája­szág. nagykövete április ^ a Magyararszágot sujtó 13-án felkereste Boldoczki árvíz okozta károk helyre­János külügyminisztert és állításához. Az Olasz Szocialista Párt Központi Bizottságának határozata Róma (TASZSZ) Az Olasz Szocialista Pórt Központi Bi­zottsága a napokban tartott teljes ülésén hozott határo­zatában a közelgő községta­nácsi választásokkal kapcso­latban elemzi Olaszország kül- és belpolitikai helyzetét. A határozat bírálja a kor­mánykoalícióhoz tartozó pár­tokat, mert "tehetetlenséget tanúsítanak mind gazdasági, mind szociális téren" és -nem veszik figyelembe, hogy a hidegháború időszaka már végét járja-. A határozat kiemeli, hogy az SZKP XX. kongresszusa "konkrét és pozitív lökést adott a békés egymás mel­lett élésre és a nemzetközi függetlenség enyhítésére irá­nyuló nemzetközi politika fejlődése érdekében-. "Ezzel kapcsolatban — ál­lapítja meg a határozat — lépten-nyomon objektív lehe­tőségek kínálkoznak arra, hogy minden ország szocia­listái akcióegységre lépjenek t leszerelésért, Németország egyesítéséért, és európai, va­lamint az egyetemes kollek­tív biztonság alapján a béke megteremtéséért folyó küzde­lemben-. Befejezésül a határozat fel­szólítja az'olasz választókat, hogy a közelgő választáso­kon "a helyi községtanácsi szerveket tegyék népi szer­vekké és változtassák őket az igazi közigazgatás minta­képévé, a balra-toiódésért vívott tevékeny harc törzs­karává-. AZ AMERIKAI VÖRÖS­KERESZT kormánya megbí­zásából, a Nemzetközi Vö­röskeresztet kérte fel annak az adománynak továbbításá­ra, amelyet az Egyesült Álla­mok kormánya a közelmúlt­ban a magyar árvízkárosul­tak részére felajánlott. Az ezzel kapcsolatos kérdések megbeszélése céljából a Nemzetközi Vöröskereszt rö­videsen megbízottat küld Magyarországra. (MTI) Közlemény A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Háy László külkeres­kedelmi minisztert, Bognár József belkereskedelmi mi­nisztert és Tausz Jánost, a belkereskedelmi miniszter első helyettesét e tisztségük alól felmentette, egyben Bog­nár Józsefet külkereskedelmi miniszterré, Tausz Jánost belkereskedelmi miniszterré választotta meg. A Minisztertanács előter­jesztést tett a Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának: mó­dosítsa a Magyar Nemzeti Bank működését szabályozó törvényerejű rendeletet oly értelemben, hogy a Magyar Nemzeti Bank a jövőben köz­vetlenül a Minisztertanács felügyelete alé tartozzék. Egyidejűleg javasolta, hogy a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa Háy Lászlót a Magyar Nemzeti Bank elnökévé ne­vezze ki. Erlender interjúja Szovjetunióbeli látogatásáról Stockholm (TASZSZ) A Morgen Tidningen című lap közli, hogy Erlander svéd miniszterelnök a lap munka­társával folytatott beszélge­tése során kijelentette: moszkvai tárgyalásai az őszinteség és barátság légkö­rében folytak le. Mély benyo­mást kell, hogy ébresszen a Szovjetunió dinamikus fejlő­dése, mindenekelőtt gazda­sági, műszaki és tudományos téren. Meg kell említeni ezt az eltökéltséget, amellyel a Szovjetunió vezetői az ipari termelés gyors fokozását cél­zó átfogó tervek megvalósí­tására törekszenek. A svéd kormányküldöttség — folytatta Erlander —min­denütt végtelen vendégsze­retettel találkozott. Az üze­mek, szociális intézmények stb. megtekintése alkalmával mindenütt eleven kapcsola­tot teremtettünk az embe­rekkel. Ezeknek az emberek­nek irántunk tanúsított ma­gatartását a szivélyesség és nyiltság jellemezte. Elméleti tanácsadó A háború elkerülhetősége és a „békeövezet" AZ SZKP XX. KONGRESZ­SZUSA a gazdasági-társadalmi helyzet ós a nemzetközi erővi­szonyok mindenoldalú vizsgála­ta alapján számos elvi és gya­korlati tétellel, következtetéssel gazdagította a marxizmus—le­ninizmust Az emberiség jövője szempontjából óriási jelentősége van annak a százmilliókat létük­ben érdeklő kérdésnek a meg­nyugtató megválaszolása: elke­rülhető-e a háború, vagy sem. A XX. kongresszus megállapítá­sa szerint a háborúk kérdésében nemcsak a háborúk egyik olda­lát, a háborúk gazdasági alapját kell figyelembevenni, hanem az osztályerők, a politikai erők vi­szonyát is, az emberek szerve­zettségét és tudatos akaratát. Természetesen továbbra is ér­vényes az a marxista—leninista tétel, hogy amíg létezik imperia­lizmus, a háborúk veszélye is fennáll, — ugyanis az imperia­lizmus lényege, hogy konfliktu­sok ég háborúk forrásút képezik az egymással versengő, a piaco­kért és a gyarmatok újrafelosztá­sáért harcoló államok. Másrészt amíg az imperializmus fennáll, megvan a veszélye annak, hogy az imperialista államok megtá­madják a szocializmus országait. Azonban csupán ezen az alapon, csak a gazdasági alapon nem lehet igenlő, vagy nemleges vá­laszt adni a háború elkerülhető­ségének kérdésére. A XX. kon­gresszus az összes tényezőket fi­gyelembe vette, amikor megálla­pította: a háború elkerülhető. A 11. VILÁGHÁBORÚT KÖ­VETŐ IDŐSZAKBAN a nemzet­közi helyzet jellemző vonása, hogy a nemzetközi küzdőtéren rohamos ütemben gyarapodnak a szocializmus, a demokrácia, a béke és a nemzetközi felszaba­dító mozgalom erői. Ezt bizo­nyltja, hogy a szocializmus esz­méi egyre inkább áthatják az emberiséget, s ma már az em­beriség túlnyomó többsége együtt harcol a szocialista béke­táborral az imperializmus és gyarmati rendszer ellen, a népek békéjéért: a szabadságért és függetlenségért. Ez a tény hatá­rozza meg a béke és háború, a szocializmus és kapitalizmus erő­viszonyaiban világszerte végbe­ment gyökeres változásokat, A Szovjetunió léte első pilla­natától kezdve békeszerető és bé­kére törekvő állam. A Szovjet­unió, a Kinai Népköztársaság és a népi demokratikus államok külpolitikája a különböző tár­sadalmi rendszerek békés együtt­élésének lenini elvén alapszik. Mert akár akarják, akár nem, de az imperialistáknak is tudo­másul kell venniök, hogy a bomló kapitalista világrendszer mellett él és egyre izmosodik a szocialista világrendszer. Ebből a reális tényből kiindulva állapí­totta meg Hruscsov elvtárs az SZKP Központi Bizottságának beszámolójában, hogy ennek kö­vetkeztében a két rendszer kö­zötti viszonyban „valójában két út van: vagy a békés egymás mellett élés. vagy a történelem legpusztítóbb háborúja. Harma­dik út nincs". A reális helyzet­tel számoló politikusok a nem szocialista országokban is elis­merik e tétel helyességét és ezért a békés egymás mellett élés gondolata egyre szélesebb nem­zetközi elismerésre talál, külö­nösen az ázsiai és afrikai orszá­gokkan. Mindez azonban önmagéban még nem bizonyítja a háború elkerülhetőségének tételét. Fel­tétlen számba kell venni min­den vonatkozásban az erőviszo­nyokat. A Szovjetunióban hoz­záláttak a gigantikus célokat ki­tűző hatodik ötéves terv végre­hajtásához. A béketábor, a: szov­jet állam és a szocializmust épftő országok 900 milliót számláló la­kossága kimeríthetetlen erőforrá­sokkal rendelkezik. A békesze­rető erőknek tehát az agresszió elhárításához nemcsak erkölcsi, hanem anyagi, katonai eszközök is rendelkezésre állanak. Ez a legfőbb akadálya egy új háború kirobbantásának. A békét akaró erők azonban túl mutatnak a szocialista világrendszer kerete­in éppen annak következtében; hogy a szocializmus nemzetközi táborának egyre növekszik a befolyása. A nemzetközi küzdő­téren kiterjedt „békeövezet" jött létre, amely Európa és Ázsia szocialista, tehát a béketáborhoz tartozó országait, valamint nem szocialista, de békeszerető álla­mait egyaránt magában foglalja. „Ez az övezet — amint Hrus­csov elvtárs mondotta — a föld­kerekség óriási térségeit fogja át. Területén majdnem más/él mil­liárd ember, bolygónk lakossá­gának többsége él". A békeöve­zetbo tartozó nem szocialista ál­lamok nem vesznek részt kato­nai tömbökben, hanem a békés egymás mellett élés politikáját vallják. Ezeknek az országoknak nagyrésze ázsiai és afrikai ál­lam, de a békeövezetbe sorolha­tók azok az országok is, (Auszt­ria, Finnország, Svájc), amelyek szintén nem vesznek részt kato­nai tömbökben, de a békés egy­más mellett élés elveit még nem deklarálták. Éppen n szilárd szovjet békepolitika hatására, valamint az egyes országok bé­két fenntartani akaró népeinek törekvéseire más tőkés ország­ban is megfigyelhető ennek a semlegesség felé hajló törekvés­nek néhány jele. Ismeretes, hogy az izlandi kormány a szi­geten lévő amerikai támaszpont megszüntetését követeli, Ceylon­ban a baladó erők győztek a vá­lasztásokon, Gprus-szigelén az angolok csak véres terrorral tudják helyzetüket fenntartani, Marokkó és Tunisz elnyerte — ha ma még korlátozva is *— nemzeti függetlenségét, a görög ellenzéki pártok megvonták bi­zalmukat a szomszédos népi de­mokráciákkal ellenséges maga­tartást tanúsító kormánytól, Olaszországban a baladó erők nagy reményekkel nézhetnek a községi választások elé, a fran­cia kormány részéről bizonyos függetlenedési törekvés mutatko­zik meg a külpolitikai kérdések­bon az Egyesült Államuk jér­szalagjáról. Mindez, valamint a világ más részeiben is — már a XX. kongresszus után — jelent­kező események igazolják az SZKP XX. kongresszusának a béke fenntartásának lehetőségé­ről tett megállapításait. A BÉKE MEGŐRZÉSÉNEK fontos tényezője, hogy a szocia­lista világrendszer és a volt gyarmatok között újtípusú poli­tikai és gazdasági kapcsolat fej­lődik ki. Oj vonás ez a nemzet­közi politikában és a béke meg­őrzésében nagyrabecsült tény. A gyarmati rendszer széthullásának vagyunk tanúi napjainkban, amelyet Lenin olyan zseniálisan előre megjósolt. 1946-tól 1956-ig 20 gyarmati ország 650 milliót számláló lakossága vívta* ki füg­getlenségét Ezekben az orszá­gokban a világ népességének 25 százaléka él. Kelet népei ma már zömében szuverén államként, vagy olyan államként szerepel­nek a világpolitikában, amelyek erélyesen védelmezik az önálló politikához való jogukat. A volt gyarmatok és a szocialista világ­rendszer együttműködése a bé­kés egymás mellett élés híres öt alapelvén, a Pancsa Sila elvén alapul. Ennek lényege: c terü­leti integritás ét szuverenitás kölcsönös tiszteletben tartása; a megnemtámadási az egymás ügyeibe be nem avatkozás; az egyenlő is kölcsönös eéőnyök; a békés egymás mellett élés és a gazdasági együttműködés. Mim ismeretes, ezeket az elveket Csou En-laj, a népi Kína állam­tanácsának elnöke indiai látoga­tása alkalmával Nehru indiai mi­niszterelnökkel együttesen írták alá elsőként, majd ezeket az el­veket magáévá tette a 29 ázsiai és aírikai ország egy évvel eze­lőtt tartott bandungi értekezlete, s megerősítette Bulganyin éa Hruscsov elvtársak indiai útja. A Pancsa Sila elveit valló „bé­keövezet" hatalmas erővé nőtt a nemzetközi politikában, s ez a „békeövezel" nemcsak a hábo­rú elhárításának eszköze, de a nemzetközi kapcsolatok egyetlen olyan járható útja, amely nem háborúhoz, hanem békéhez ve­zet. A „békeövezet" országai lakos­ságánuk szervezett békeharca ré­sze és legfőbb ereje a világ bé­kemozgaJmának. A békemozga­lom a világ valamennyi orszá­gában egyre inkább tért hódit, egyre inkább hatással van az agresszív kormányok politikájára. Soha az agresszoroknak még nem kellett oly nagy nehézségekkel niegküzdeniök háborús terveik keresztülvitelében, mint most. A támadók ugyanis most mór nem számíthatnak arra, hogy politikáink végrehajtását a né­pek engedékenyen és alázatosan szemlélik — amint Molotov elv­társ a XX. kongresszuson hang­súlyozta. De cz korántsem je­lenti azt, hogy a béketábor erői elbízzák magukat. A béke világ­iuozgalma olyan nagy jelentőségű nemzetközi győzelmeket köny­velhot el, mint az atomfegyve­rek alkalmazásának eddigi meg­akadályozása, a négy nagyhata­lom kormányfőinek genfi érte­kezlete. Most viszont, amikor az erőviszonyok egyre inkább a bé­keszerető erőknek kedveznek; újabb batulmas kampányba kezd a/béke világmozgalma. A Béke­világtanács legutóbbi stockholmi ülésén elfogadott deklaráció eze­ket mondja: „Az egész emberi­ség leszerelésre törekszik... Je­lenleg az államok közötti igazi békés együttműködést ígérő je­lek mutatkoznak. A népektől függ, hogy a jövőnek ezek a re­ménységei valóra váljanak"i A BÉKE MEGŐRZÉSÉBEN tehát óriási jelentősége van a háborúban nem érdekolt tömegek hatalmas arányú megnövekedé­sének, e tömegek szervezettségé­nek és tudatos cselekvésének; Ebből következik tehát, hogy a béke megőrzésének nagy ügye komoly feladatot követel a Csongrád megyei dolgozóktól is; A szocializmust épitő népi demo­kráciánkban az építés, a szabad magyar haza gazdasági erősítése; a nemzeti összefogás továbbfej? lesztése, a nagyobbfokú szerve­zettség ró feladatokat miránk. A mi gazdasági és politikai sikere­ink fontos hozzájárulások a vi­lágbéke megóvásához; Rdez Lajos Megjelent a Társadalmi Szemle legújabb száma A Társadalmi Szemle már­ciusi számának vezércikke az SZKP XX. kongresszusá­nak történelmi jelentőségét méltatja. Lackó György a reakciós erők felett aratott 1946-os márciusi győzelme 10 éves évfordulója alkalmából a párt ez időben folytatott har­cát mutatja be. Cukor György cikke a gépipar mű­szaki fejlesztésének néhány gazdasági feltételét tárgyalja. Erdei Ferenc tanulmányá­nak címe "A tudomány és technika forradalmasító ha­tása a mezőgazdaságban-. Fogarasi Béla írása az atom­fizika és az atomenergia fel­szabadításának filozófiai kér­déseivel foglalkozik. Hao Te-Csing cikke a kínai me­zőgazdasági szövetkezeti moz­galomról szól. A Szemle rovatban a ve­zetőségválasztó taggyűlések tanulságairól Nemes Frigyes, a városok időszerű kérdései­ről Berényi Sándor, könyv­kiadásunk irányáról és fel­adatairól Szalai Sándor, a Szovjetunió, valamint az Amerikai Egyesült Államok és Anglia közötti mezőgazda­sági küldöttségcseréről Ke­lemen Zoltán ír,

Next

/
Thumbnails
Contents