Délmagyarország, 1956. április (12. évfolyam, 79-103. szám)

1956-04-12 / 87. szám

QELMIIGYQRORSZflG Csütörtök, 1956. április 12. Mi történt a külpolitikában ? Duix Hammarskjöld, az ENSZ főtitkára Kairóban tárgyal az egyiptomi kormány vezetőivel Elméleti tanácsadó 1/ airóban, Egyiptom fővárosában tegnap ** fontos megbeszélések kezdődtek Dag Hammarskjöld, az ENSZ főtitkára és Abdc! Vasszer egyiptomi miniszterelnök között. Az ENSZ fölilkára Tel Avivból, Izruei egyik, T'öld­közi-tengcrmclléki városából érkezeti Egyip­tomba tíurns tábornoknak, nz ENSZ palesz­tinai fegyverszüneti bizottsága vezetőjének kí­séretében, miután tárgyalt az izraeli külügymi­nisztérium vezető tisztviselőivel. Valószínű, hogy Hammarskjöld pénteken utazik el az egyiptomi fővárosból a libanoni Beirut-bn. Itt rendezi be főhadiszállását 'közel­keleti tartózkodása alatt. Ilagerty, a Fehér líáz sajtófőnöke Eisen­howcr és Dullcs „teljes jóváhagyásúval" nyilat­kozatot tett kőzze, melyszcrinl Eisenhower el­nök és Dulles külügyminiszter „a legteljesebb súlyossággal" Ítéli meg a közel-keleti helyzetet. — „Az Egyesült Államok eleget jog teiuii kö­telezettségének — hangoztatja a nyilatkozat —, hogy szembeszálljon búrmilyen agresszióval a feszültség-sújtottá Közép-Keleten". P ári/.sban ma a francia kormány mi­" nisztertanécsot tartott, hogy döntsön, küld-e újabb esapatcrősftéseket Algériába, vagy pedig más intézkedésekot lét szükségesnek foga­natosítani a katonai akciók fokozása helyett. Lapzártáig nem érkezett h(r arról, hogy a fran­cia kormány milyen döntésre szánta el magút. Jncqucs Duclos az Ilumanitó tegnapi szá­mának „Tárgyaljanak!" című vezércikkében rá­mutat: (i katonai intézkedések elfogadása azzal a veszéllyel fenyegeti Franciaországot, hogy olyan háborúba sodródik, amely algériai föl­dön, más körülmények között a vietnami há­ború keserű tapasztalatának megismétlését ered­ményezi. Mindenképpen szűkség vart a tárgyalásokra, várakozás nélkül — folytatja fejtegetéseit Duclos. — Ne feledjük el, hogy ha Franciaor­szág egykori vezetői a vietnami háború előtt tárgyaltak volna ahelyett, hogy csali utána tár­gyaltak, Franciaország számára egészen más lett volna a helyzet Vietnamban és az ameri­kaiak nem rendezkedhettek volna bc Dél-Viet­nam uraiként. Duclos c/.uláq leszögezte, hogy a Francia Kommunista Párt meggyőződése: a munkásosz­tály cs Franciaország népe az algériai békéért folytatott harcban egyesülve megváltoztathatja az események folytatását és megakadályozhatja a helyrehozhat alkuit. ütött a legszélesebbkörű akcióegység órája, hogy meggátoljuk a katasztrófát — Írja a cikk befejező részében Duclos. — Sok ezer francia és algériai életét kell megmenteni; meg kell menteni a francia és az algériai nép barátságát és szövetsége fenntartásának lehetőségét! P ietro Nenni, az Olasz Szocialista Pórt • főtitkára a párt Központi Bizottságá­nak április 9-i, római ülésén — ahol a most meginduló választási hadjárattal kapcsolatban a politikai helyzetet vitatták meg — beszámo­lójában kijelentette, hogy a párt a 10 ezernél kisebb lélekszámú községekben, mivel ezekben a helységekben a választások többségi válasz­tási rendszerrel zajlanak le, közös demokratikus listán indul az Olasz Kommunista Párttal és más haladó erőkkel. Beszámolója sorún Nenni megemlítette a burzsoá pártoknak az SZKP XX. kongresszu­sán hozott határozatokkal kapcsolatos mesterke­déseit, majd a következőket mondotta: „Rend­kívül vulgárisnak kell lenni ahhoz, hogy valaki a XX. kongresszus egész munkájút Sztálin kul­tuszának kérdésére, vagy e kultusz elleni harcra zsugorítsa ugyanakkor, amikor a kongresszus a valóságban olyan fordulat volt. amely nemcsak a Szovjetunió népeit érdekli, hanem az egész világ dolgozóit is. Számunkra ebből a kon­gresszusból az a legfontosabb, amivel hozzájá­rult a nemzetközi feszültség enyhítésének poli­tikájához és olyan ideológiai, elvi kérdések ki­ihilgozásához. anVilyen például a szocializ­musba vezető utak különbözőségének kérdése, továbbá az a kérdés, hogy a háború nem szük­ségszerűség . .." A SZKP XX. Kongresszusa a szocializmusba való átmenet békés formáirél A különböző rendszerű államok Eredményes tárgyalások békés együttélése, együttműködése lehetséges és szükséges Rónai Sándor nyilatkozata az Interparlamentáris Unió dubrovniki ülósórol Rónai Sándor, HZ országgyűlés elnöke, az Interparlamentáris llnió április H—8 közölt Dub­rovnikban tartott illésein részt­vett magyar delegáció vezetője nyilatkozatot adott n Magyar Távirati Iroda munkatársának az ülés eseményeiről, amelyben liibbok között a következőkot mondotta: —• Az Interparlamentáris llnió dubrovniki ülései is bizonyságul szolgálnak arra, hogy a különbö­ző rendszerű államok békés együttélése, együttműködése le­hetséges és szükséges. Igazolták továbbá a dubrovniki ülések Molnár Erik magyar delegátus­nak az unió egyetemességének megvitatása során tett azt u megállapítását, hogy uz unió a különböző pnrlnmentek közötti kapcsolatok fejlesztésével szintén hozzájárulhat az együttműködés teljesebbé válásához. — A magy ar delegáció a maga részéről hozzájárult ahhoz, hogy a dubrovniki ülések eredménye­sek legyenek. Molnár Erik az imio egyetemessége, kérdésében határozati javaslatot nyújtott he, mely indítványozta az unió so­rainak további szélesítését és olyan kérdések napirendre tűzé­sét, melyek az egész emberiség jólétét, békéjét biztonságát érin­tik Bűstül francia delegátus a magyar javaslntot praktikus in­dítványként ildvüzölto és a fel­szólalók zöme az egyetemesség mellett foglalt, állást. A javasla­tot azonban nem bocsátották sza­vazásra, miután az elfogadott határozat szerint az egyetemes­ség kérdését nem tűzik a legkö­zelebbi konferencia napirendjére. — V gazdasági bizottságban az ázsiai ós afrikai országok fejlő­désének kérdéseihez felszólalt Friss István, aki hangsúlyozta: saját tapasztalatunk is bizonyít­ja, hogy a felemelkedés feltétele n függetlenség, a szuverénitás biztosítása, az ipar, elsősorban a nehézipar, a közlekedés fejlesz­tése. — A magúm részérői a külön­böző parlainentok kölcsönös megismerése előmozdításának kérdéséhez kapcsolódó hozzá­szólásomban hangsúlyoztam, hogy a megismerés és közeledés legjobb eszközének a parlamenti delegációk kölcsönös látogatásait tartjuk, mivel ez lehetőséget ad a parlamenti élet helyszíni ta­nulmányozására. sőt a törvények gyakoriali megvalósulásának ta­nulmányozására is,. Az ülések előmozdították a különböző par­lamentek kép viselőinek közele­dését. így a magyar küldöttgég­nek is módot és lehetőséget nyúj­tottak arra, hogy delegációnk tag­jai olyan országok képviselőivel is kapcsolatot teremtsenek ame­lyekkel eddig ilyen kapcsolata­iul: még n'gnt voltak. — Végül a magyar delegáció nevében ezúton is köszönetet szeretnék mondani azért az őszinte baráti vendégszeretetért, figyelmességért, amelyben egész jugoszláviai tartózkodásunk so­rún részünk volt ós elismeréssel adózom azért a kiváló szervező munkáért, amely számot tevő mértékben mozdította elő a dub­rovniki ülések eredményességét. Dz SZKP Központi Bizottságának és a Szovjetunió Minisztertanácsának gyászjelentése P. II. Jugyin elhunyta alkalmából a magyar—jugoszláv hajózási kapcsolatok elmélyítéséről A jugoszláv folyami hajó­zás vezérigazgatója. Rodol­jub Stanity egy hétig Buda­pesten tartózkodott, hogy a Magyar Hajózási Rt. veze­tőivel tárgyaljon a két szom­szédos ország hajózási kap­csolatainak elmélyítéséről. A jugoszlás (hajózási szakember elutazása előtt nyilatkozatot adott a Magyar Távirati Iro­da munkatársainak, amely­ben többek között a követke­zőket mondotta: —i Megbeszéléseinket ma­gyar barátainkkal a múlt év­ben megkötött magyar—ju­goszláv (hajózási egyezmény szellemében folytattuk. Egy­öntetűen megállapítottuk, hogy kapcsolataink egészsé­gesen fejlődnék, s különösen az árufuvarozás és az úszómű­vek javítása terén segítet­tünk egymásnak. Mostani lá­togatásomnak is az volt a célja, hogv megteremtsük a feltételeket a kapcsolatok to­vábbi erősödéséhez. Ügy lá­tom, ennek megfelelően si­keresek voltak tárgyalásain*. Számos olyan "kereskedelmi és hajózási kérdést beszél­tünk meg, amelyek a jövő­beli szorosabb együttműkö­désünk alapját képezik. Ezek a magyar hajózás nemzeti ér­dekeit messzemenően figye­lembe veszik, ugyanakkor biztosítják a jugoszláv hajó­zás számára, hogy nagyobb mértékben vehessen részt a magyarországi áruszállítá­sokban. —• Meggyőződésem, hogy tárgyalásaink eredményei mindkét ország népgazdasági érdekeinek megfelelnek, — hangzott befejezésül a nyilat­kozatban. Moszkva (TASZSZ) Az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió Miniszter­tanácsa mély fájdalommal tudatja, hogy 1956. április 10-én váratlanul elhunyt Pa­v«l Alokszandrovics Jugyin elvtárs, a Szovjetunió épltő­amyagipari minisztere, az SZKP Központi Bizottságá­nak póttagja, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának kül­dötte, a Szovjetunió építke­zéseinek és épitóanyagiparu­nak egyik kiváló szervezője. Karacsi (TASZSZ) A Ti­mes of Karachi közlése sze­rint Myhammed Ali pakisz­táni miniszterelnök a közel­jövőben a Kínai Népköztár­saságba utazik. A miniszter­elnök látogatása alkalmával megtárgyalják a két ország szorosabb kereskedelmi és kulturális kapcsolatai meg­teremtése lehetőségének kér­déseit, Leningrád (TASZSZ) T. Erlander svéd miniszterel­nök, G. Hedlund belügymi­niszter és a kíséretükben lé­vő személyiségek, akik a szovjet kormány meghívásá­ra látogatást tettek a Szov­jetunióban, április 11-én ha­zautaztak. * Szófia (ÍVTA) A Bolgár Népköztársaság nemzetgyű­lésének elnöksége április 10­én törvényerejű í'endeletet adott ki a nemzetgyűlés ösz­szehívásáról. Az ülésszak áp­rilis 16-án nyílik meg. A SZOVJETUNIÓ KOM MUNISTA PARTJA XX. kongresszusa világtörténeti jelentőségű állomása a nem­zetközi munkásmozgalom fej­lődésének. E kongresszus a dogmatizmus, a betűrágás el­leni harc jegyében, a mar­xista dialektika szigorúan tudományos módszerével ele­mezte a mai nemzetközi fej­lődés bonyolult jelenségeit, s világos választ adott korunk legégetőbb kérdéseire. A be­számolók. a hozzászólások és a határozat azt bizonyít­ják, hogy a kongresszus al­kotóan alkalmazta, sőt a mai helyzetnek megfelelő új el­méleti tételekkel gazdagítot­ta a marxizmus—leninizmus tudományát. A kongresszuson szóba ke­rült kérdések közül a nem­zetközi munkásmozgalom szempontjából egyik legfon­tosabb: a kapitalista orszá­gok szocializmusba való át­menetének formái napjaink­ban. Mint ismeretes, a kong­resszus úgy foglalt állást, b°gy a jelenlegi nemzetlíözi erőviszonyok, a szocializmus világrendszerré válása, a szocialista ideológia óriási méretű térhódítása következ­tében ma több kapitalista or­szágban lehetséges a szocia­lista forradalom békés lefo­lyása, sőt a szocializmusba való átmenet egyik formája­ként alkalmazható a parla­menti út is. Ez az új elméleti tétel erősen foglalkoztatja párttagságunkat, dolgozó­inkat, s különösen a megye propagandistáit, el­méleti munkásait. Ezért szükséges, hogy vele kissé részletesebben foglalkoz­zunk. A MARXIZMUS—LENI­NIZMUS TANITASA sze­rint a kapitalizmus és a kom­munizmus közt van egy át­meneti időszak, mely politi­kai lényegét, osztálytartal­mát tekintve nem lehet más, mint a proletariátus diktatú­rája. E diktatúra fő feladata, hogy a társadalom egész •szerkezetét forradalmi mó­don átalakítsa, a kapitaliz­must lerombolja, a szocializ­must felépítse. Aki ezt, a proletárdiktatúra szüksé­gességéről szóló tételt nem fogadja el, az nem marxista. A marxizmus azonban az át­meneti korszak lényegének nemzetközi érvényessége mellett azt is hangsúlyozza, hogy a proletárdiktatúra for­mái, a munkásosztály hata­lomra kerülésének módsze­rei szükségképpen változato­sak, sokfélék. Erre vonatko­zólag Lenin már az Októberi Forradalom előtt megírta: „Minden nemzet eljut a szo­cializmushoz, ez elkerülhe­tetlen. de nem teljesen egy­formán fog eljutni, mind­egyik sajátos vonással gaz­dagítja majd a demokrácia ilyen, vagy olyan formáját, a proletárdiktatúra ilyen, vagy olyan fajtáját, a társadalmi élet különféle területein végrehajtott szocialista átala­kulások ilyen, vagy olyan ütemét", A marxizmus klasszikusai nemcsak a proletárdiktatúra formáinak sokféleségét is­merték el, hanem bizonyos esetekben lehetségesnek tar­tották a forradalom békés lefolyását is. Közismert, hogy Marx Angliában és A meri lámán lehetségesnek tartotta a forradalom békés útját, amikoris az államgé­pezet szétzúzására vonatkozó tételét az európai földrészre korlátozta. Ezzel kapcsolat­ban 1872-ben mondotta egy gyűlésen a következőket: „Tudjuk, hogy az egyes or­szágok intézményeivel, szo­kásaival és hagyományaival számolni kell: és nom tagad­juk, hogy vannak országok — például Amerika és Ang­lia — amelyekben a munká­sok békés eszközökkel elér­hetik céljukat". Ugyancsak közismert tény, hogy Lenin 1917 tavaszán híres áprilisi téziseiben az orosz proletár­forradalom békés, demokra­tikus útját hirdette, s ezen álláspontját csak az 1917. évi júliusi események után vál­toztatta meg. Ettől kezdve vett irányt a párt a fegyve­res felkelésre, mert a bur­zsoázia a kettős hatalom erő- ' szakos megszüntetésével, a i Kornyilov-felkelés előkészí-1 tésével mintegy elvágta a bé­kés út lehetőségét, s kikény­szerítette a forradalmi erő­szakot. Lenin nemcsak elis­merte, hanem előnyösebb­nek, kedvezőbbnek tartotta a forradalom békés útját, mint a fegyveres erőszakot. Ezzel kapcsolatban többször hangsúlyozta: „a munkás­osztály persze szívesebben venné békés úton a kezébe a hatalmat". Jellemző példája Lenin ál­láspontjának a Magyar Ta­nácsköztársaságról alkotott véleménye, amelyben kifeje­zetten pozitívan értékeli a íorradalom erőszak, fegyve­res felkelés nélküli győzel­mét. AZ ELMONDOTTAK AZT IGAZOLJAK, hogy a mar­xizmus—leninizmus klasszi­kusai az adott nemzetközi és belső körülményektől füg­gően lehetségesnek, sőt egyes esetekben szükségesnek tar­tották a proletárforradalom békés módszerekkel való győzelmét. A békés út Marx —Engels életében nem való­sulhatott meg és a Magyar Tanácsköztársaságot kivéve, Lenin életében sem. A tör­ténelem egészen a második világháborúig lényegileg csak egy győztes és megszi­lárdult formáját ismerte a proletárforradalomnak, a szovjet formát. Azonban napjaink története bebizonyí­totta Marxnak és Leninnek a proletárforradalom for­máinak változatosságáról és békés lehetőségeiről szóló tanításainak életrevalóságát, igaz voltát. Ma, amint ezt a kongresszus kifejtette, a szovjet formán kívül (mely radikális, polgárháborús for­mát jelent) ismerjük a prole­tárforradalom népi demokra­tikus, kínai és jugoszláv for­máját, s mindegyik forma bevált, megfelel az élet köve­telményeinek. Ezen új for­mák mindegyikének sajátos vonása a szovjet formával szemben, hogy bennük békés úton, a többség megnyerésé­nek demokratikus útján ju­tott hatalomra a munkás­osztály. így volt ez például nálunk, ahol lényegileg az 1947-es választások jelentet­ték a fordulatot forradal­munk demokratikus szaka­szából a szocialista szakaszra. Hasonlóképpen békés úton jutott hatalomra a munkás­osztály Kínában is, bár e bé­kés útnak közvetlen előfel­tétele volt az antl Imperialis­ta demokratikus forradalom­ban való fegyveres győzelem. Sajátos úton jutott hatalom­ra a jugoszláv proletariátus, mert ott a fasizmus elleni fegyveres harc lényegileg egybeolvadt a proletárforra­dalommal. E szocializmust építő or­szágok létrejötte világtörté­neti változást jelent a nem­zetközi helyzetben. A válto­zás mindenekelőtt abban áll, hogy a szocializmus világ­rendszerré vált, s ez hatásai­ban túlbecsülhetetlen jelen­tőségű. Elmélyíti a kapitaliz­mus általános válságát, óri­ási mértékben gyorsítja a gyarmati rendszer felbom­lását, módosítja a háborúk elkerülhetetlenségérek tör­vényét és egész sor kérdést új megvilágításba helyez. Ezért a szocializmus világ­rendszerré válásának tényé­re, következményeire és a proletárforradalmak eddig megvalósult formáinak gaz­dag tapasztalataira támasz­kodva konkretizálta és fej­lesztette tovább a XX. kong­resszus a marxizmus klasszi­kusainak, a forradalom bé­kés formájának lehetőségé­ről szóló tanításait. MIBEN ALL A KONKRE­TIZÁLÁS, A TOVÁBBFEJ­LESZTÉS LÉNYEGE? Ab­ban, hogy a nemzetközi hely­zetben bekövetkezett válto­zások, mindenekelőtt a szo­cialista világrendszer léte és létének következményei egy­re kedvezőbbé teszik a szo­cializmusba való átmenet feltételeit, s egyre több or­szágban reális lehetőséggé válik a forradalom békés formája. E békés átmenet elképzelhető ma több kapi­talista országban a parla­ment felhasználásával, egy­szerűen úgy, hogy a munkás­osztály szilárd többséget sze­rez a parlamentben, s — mint Hruscsov elvtárs mond­ja — azt a burzsoá demok­rácia szervéből a népakarat eszközévé változtatja. Ter­mészetesen a parlamenti többség megszerzése csak akkor lehetséges, ha a mun­kásosztály egyesíti maga kö­ré a dolgozók túlnyomó több­ségét, s vereséggel sújtja a reakciós, népellenes eleme­ket. Ennek pedig legdöntőbb előfeltétele a proletariátus erős, helyes politikát folyta­tó marxista pártjának veze­tő szerepe az egész forradal­mi folyamatban. A békés át­menet, a parlamenti út 'ehe­tőségét nagymértékben elő­segítik a világon ma egyre szélesebbé váló demokrati­kus, a nemzeti felszabadító­és békemozgalmak. Ugyanis e mozgalmak objektíve gyor­sítják a haladó, hazafias, nem proletárrétegek mun­kásosztály mögé tömörülését, merthiszen a béke és a de­mokrácia élharcosa ma min­denütt a proletariátus. A fo­lyamat azonban nem lehet spontán, hanem végső lukon a proletariátus forradalmi pártja, a kommunista páit tudatos politikai munkójának eredménye. Természetesen azokban az országokban, ahol a burzsoá­zia még erős, ahol erős ál­lamapparátusa (hadsereg, rendőrség, stb.), ott a reak­ció ellenállása rendkívül nagy lesz s nyilvánvalóan le­hetetlenné teszi a békés át­menetet. Ilyen országokban a szocialista forradalom éles osztályharc, a parlament, az államgépezet szétzúzása kö­zepette fog megtörténni. A munkásosztály hatalomra kerülése, a szocializmus fel­építése azonban mindenkép­pen proletárdiktatúrát, for­radalmi átalakulást jelent, akár parlamenti úton, akár polgárháború útján valósul meg. Ennek elismerése hatá­rolja el a parlamenti út mar­xista értelmezését a refor­misták békés belenövési el­méletétől, A PARLAMENTI ÜTROL, a proletárforradalom békés formájáról szóló tanítások rendkívüli mértékben segí­tik a szocialista világforra­dalom további kibontakozá­sát. Fő jelentőségük, hogy egyrészt utat mutatnak a vi­lág kommunista pártjainak harcuk, taktikájuk magasabb színvonalra emeléséhez, más­részt vonzóerejükkel nagy­mértékben megnövelik a szocializmus híveinek tábo­rát. SUKI BELA New York (TASZSZ) Az Associated Press jelentése szerint a Newsweek című folyóirat közli, hogy „az Egyesült Államok engedélyt kért n görög kormánytól, ezer főből álló tengerész­gyalogság elhelyezésére Kré­ta szigetén, hogy felkészül­hessen minden esetleges rendkívüli helyzetre a Kö­zép-Keleten". • Róma (MTI) A Reuter hír­ügynökség jelenti, hogy Mar­tino olasz külügyminiszter közölte az olaaz szenátus külügyi bizottsága előtt, Fogy a kormány értekezlet­re hívta össze Rómába kö­zép-keleti képviselőit. Az értekezleten megvitat­ják a közép-keleti térségben kialakult helyzetet. * Párizs (MTI) Párizsi köz­lések szerint Guy Mollet francia miniszterelnök leve­let intézett az Európa Ta­nács tanácskozó közgyűlésé­nek alelnökéhez, amelyben bejelentette lemondását az 1954 óta betöltött elnöki tisztségéről,

Next

/
Thumbnails
Contents