Délmagyarország, 1956. április (12. évfolyam, 79-103. szám)

1956-04-12 / 87. szám

VJlfe mmhffi EGYESÜLJETEK! AZ MDF CSONGRADMEGYEl BIZOTTSÁG A N AK LAPJA XII. évfolyam, 81. szám Ara: 50 fillér Csütörtök, 1956. április 13. MAI SZAMUNKBÓL: RÓNAI SÁNDOR NYILATKOZATA AZ INTERPARLAMENTÁRIS UNIÖ DUBROVNIKI ÜLÉSÉRŐL (2. oldal) FELHÍVÁS CSONGRÁD MEGYE IFJÚSÁGÁHOZ A MEGYE IFJÜSAGANAK III. TAVASZI BÉKETALALKOZOJA ALKALMÁBÓL (3. oldal) Az üzem parlamentie A XX. pártkongresszuson elhangzott felszólalások igen nagy jelentőséget tulajdonítottak az üzemek ter­melési értekezleteinek. A további előrehaladás, az új munkamódszerek bevezetése, a technika korszerűsítése és nem utolsósorban a termelékenység emelése függ at­tól, hogy a gazdasági, párt- és szakszervezeti vezetők a termelési értekezleteknek, az üzem parlamentjének mi­lyen jelentőséget tulajdonítanak. A XX. pártkongresz­szus félreérthetetlenül kimondta: a jól megszervezett és a rendszeresen megtartott termelési értekezleten ott vannak és ott is kell, hogy legyenek a gazdasági veze­tők, a szakszervezeti és pártfunkcionáriusok, a munkás­újítóik és az egyszerű munkások. A termelési értekezle­teknek fontos központnak kell lenniök, ahol kidolgoz­zák azokat a szervezési, műszaki intézkedéseket, ame­lyek biztosítják a munka termelékenységének emelését, az önköltség csökkentését, a gazdasági tartalékok fel­kutatását és a munkások anyagi jóléte további javítá­sára szolgáló alapok növekedését. A termelési értekez­letek az élenjáró tapasztalatok propagandájának, tanul­mányozásának és bevezetésének igen fontos központjai. A második negyedév első hónapjának termelési ér­tekezletei most ülnek össze. Ezeken, az eddigiektől el­térően, már résztvesznek az üzem, a párt- és a szakszer­vezet vezetői is. A múltban ugyanis — az első negyedév során — a legtöbb termelési értekezlet sablonos, sok he­lyen semmitmondó volt. Az üzemek vezetői, az igazga­tók és a főmérnökök igen ritkán vettek részt egy-egy termelési értekezleten. Megelégedtek azzal, hogy a mű­szaki vezetők, vagy a részlegvezetők saját belátásuk szerint adjanak választ a felmerült problémákra. A má­sodik negyedév első termelési értekezletét már megtar­tották az Űjszegedi Kender-Lenszövő Vállalat stoppoló üzemrészében Is. Az értekezleten mégis igen kevesen vettek részt; mert a szervezés sem volt jó. Az üzemben a párt- és szakszervezet bizalmijai maguk sem -értik még, miért fontos, miért az üzem parlamentje a terme­lési értekezlet. Eddig ugyanis — általános volt az a szokás — a termelési értekezleten az üzemrészek veze­tői az elmúlt hónap munkájáról, a mutatkozó hibákról számoltak be, s ismertették a következő hónap tervszá­mait. Pedig ezeken a termelési értekezleteken bőven eshetne szó a munkaverseny szervezéséről, a végrehaj­tásra váró műszaki intézkedésekről és nem utolsósor­ban a gazdasági tartalékok felkutatásáról. A Szegedi Ruhagyárban például még mindig nagyobb tekintélye van a műszaki konferenciáknak, mint a termelési érte­kezletnek, holott a termelési értekezleten sokkal több hasznos javaslat hangzik el, akár a műszaki intézkedé­sek megtételére, akár az önköltség csökkentésére, avagy az anyagtakarékosságra és a tartalékok felkuta­tására. Az Űjszegedi Kender-Lenszövő Vállalat stoppoló üzemrészének termelési értekezletén például hiányol­ták a dolgozók, hogy az üzem vezetője és a fődiszpécser ez évben még egyetlenegyszer sem vett részt a terme­lési értekezleten. Pedig elhangzanak rendszeresen itt is javaslatok és bírálatok a vezetés megjavítására. Az egyik dolgozó például kifogásolta, hogy az április 4-i verseny során csak az utolsó tíz nap eredményeit vették alapul az értékelésnél, noha a dolgozók már március első napjaitól kezdve készültek hazánk felszabadulásán nak ünnepére. E bírálatra azonban nem kapott választ a bíráló, mivel ez nem az üzemrész vezetőjét, hanem a felsőbb gazdasági vezetést illette, s annak képviselői nem voltak ott. Van még egy hibája — és igen nagy hibája — a termelési értekezletek megszervezésének. Ritka, mint a fehér holló az olyan termelési értekezlet, ahol vala­milyen módon egybetartozó több üzemrész dolgozói tár­gyalják meg a problémákat. Ennek a hibának a követ­kezménye az is, hogy a dolgozók csak egy üzemrész, például a stoppoló, az előfonó, a ládaszegező, stb. prob­lémáival foglalkoznak. Olyan elgondolásaikat, hasznos javaslataikat, amelyek nemcsak az ő üzemrészük, ha­nem az egész osztály munkájára vonatkoznak, elmond­ják ugyan néhányan, de az indítványok sorsá­ról keveset tudnak. Így viszont a termelési értekezleten — az intézkedések csak másodszájból, hallomásból ér­keznek vissza a javaslattevőhöz, s az egyáltalán nem tudja, volt-e foganatja, haszna, bírálatának. A XX. pártkongresszus tanulságaiként sokkal na­gyobb gondot fordítsunk az üzem parlamentjére, s azon — különösen az összevontakon — minden gazdasági ve­zető, párt- és különösen szakszervezeti funkcionárius vegyen részt. Ez kötelességük is a vezetőknek, mert csak így tudnak tevékenyen beleszólni a termelési érte­kezletek munkájába, így figyelhetnek fel a munkások, a műszaki dolgozók és alkalmazottak hasznos javasla­taira, csak így lehet megismerni a dolgozók tettrekész­ségét, azok véleményét, akaratát. A Sándorfalvi Gépállomás országosan első A legutóbbi értékelés szerint a gépállomások tava­szi versenyében a Sándorral vi Gépállomás traktorosai országosan az első helyen haladnak. A gépállomáson egy traktor átlag 36.3 műszaknormát teljesített. A gépállo­más tavaszi idénytervét eddig 68.3 százalékig hajtotta végre. Második helyen a Budapesti, harmadik helyen a Kondorosi Gépállomás halad. A traktoros brigádok országos versenyében legjobb eredményt a Sándorfalvi Gépállomáson dolgozó Bús Ist­ván brigádja érte eL A brigád tavaszi idénytervét 94 szá­zalékra teljesítette. Egy évre átlagosan 52.7 műszaknor­ma jut. A harmadik helyet is Csongrád megyei brigád szerezte meg, mégpedig a Mindszenti Gépállomáson dolgozó Ágoston László brigádja. A csehszlovák erdészeti küldöttség látogatása Szegeden A hazánkban tartózkodó különösen a szüTkenyárfa ne­A Délalföldi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet kutatói segítik a tsz-ek tavaszi munkáját öttagú csehszlovák erdészeti kiüldöttség — Josef Krosnár erdőgazdasági és faipari mi­niszter, a küldöttség vezető­je, és tagjai: Ladislav Rost­rom, az erdészeti főigazgató­ság igazgatója, Leápold Se­long, a minisztérium terve­zési főigazgaitóségámak veze­tője, továbbá Alfréd Fischer erdőmérnök és Rudolf Papir­nik, a miniszter személyi tit­kára — tegnap Szegeden tett látogatást. A délelőtti órák­ban a Falemezgyárat és a Gyufagyárat tekintette meg a küldöttség, délután pedig az erdészeti igazgatóság cse­metekertjeit. Szegedi látoga­tásuk alkalmával szerzett be­nyomásaikról a következőket mondották: — Első kellemes benyo­mást az a magyaros vendég­szeretet tette ránk, amely­lyel fogadtak bennünket Sze­geden. Egyébként több új­donságot figyeltünk meg az üzemekben és az erdészetnél egyaránt. Különösen a nyár­fatelepítésben. Az a célunk, hogy látogatásunkkal is el­mélyítsük a csehszlovák— magyar barátságot és értéke­sítsük tapasztalatainkat. Az üzemekben különösen a munkásak szorgalma és gyáruk fejlesztésére irányuló igyekezete ragadta meg a fi­gyelmüket, amelyből az tűnt ki, hogy a dolgozók teljesen a magukónak érzik az üze­velésében elért nagyszerű és egyedülálló eredményekre fi­gyeltek fel. A Falemezgyár­ban megjegyezte a miniszter, hogy a roatíemezgyártás fej­lesztésében nagy haszonnal járna a magyar szakemberek csehszlovákiai látogatása. Az egész látogatás igen őszinte hangú és barátságos légkörben folyt le. A küldött­ség egyik tagja elmesélte töb­bek közöitt, hogy a miniszter­nek — aki nemrég ünnepelte ötvenedik évfordulóját a munkásmozgalomban való részvételének — személyes élményt is jelent a szegedi út, mivel több mint negyven évvel ezelőtt, a közös hadse­regben itt katonáskodott Sze­geden, a Gyufagyár melletti laktanyában. Most örömmel tapasztalta, hogy mennyit változott azóita, mennyivel szebb lett a város. A Délalföldi Mezőgazdasá­gi Intézet 8 tudományos ku­tatója segíti rendszeresen a szegedi s a szegedkörnyéki termelőszövetkezeteket. A patronálás, amely egész évre 6zól. már a tsz-ek tervkészí­tésekor kezdődött. A gazda­sági év kezdetekor sok hasz­nos útmutatást adtak. A szegedi Táncsics Termelőszö­vetkezetnek a helyes vetés­forgó kialakítósára tettek javaslatot. A szegedi Felsza­badulás Tsz-ben többszöri helyszíni szemle alapján a majorfejlesztéGi terv előké­szítésében segédkeztek. A tavaszi munkák megin­dulásakor is támogatják a szövetkezeteket. A szegedi Alkotmány Tsz-nek a napok­ban 5 holdra való fűmagot adtak. A legnagyobb segít­séget most adja majd az intézet: vállalták, hogy a 20 év alatt kikísérletezett és most köztermesztésre kerülő, bőventermő ..Szegedi sárga lófogú" kukoricából terven felül 50 mázsa elitvetőmagot juttatnak a szegedi termelő­szövetkezeteknek. Az intézet kutatói azt is megígérték, hogy egészen a betakarításig agrotechnik li tanácsokat adnak a kukorica termesztésére. I „Délmagyarország" fogadónapja Tiszaszigeten A "Délmagyarország- szer­kesztősége március 13-án, pénteken délelőtt Tiszaszige­ten, a tanácsházán fogadó­napot tart. Kérjük Tiszaszi­get dolgozóit, lapunk olva­sóit, levelezőit, problémáik­kal, pana6xaikkal. kéréseik­kel keressék fel kiküldött munkatársainkat. JIPLN ZONGORAMŰVÉSZ SZEGEDEN Az Országos Filhar­mónia zenekonzetvató­riumi bérleti hangver­senysorozatának ötödik estjén — április 14-én, szombaton este 8 óra­kor — Kyoko Tanaka japán zongoraművész az 1955. évi varsói Chopin­verseny díjnyertese lép a szegedi közönség elé. Műsorában Beethoven: C-dur (Waldstein) szo­nátája, Chopin 12. etűd­je, Liszt: Mefisztó ke­ringője és Debussy: Gyermekkuckó című műve szerepel. Kyoko Tanaka rendkívül szín­vonalasnak ígérkező hangversenyére jegyek, még válthatók az Or­szágos Filharmónia sze­gedi kirendeltségénél. Magyaros vacsora-verseny a Tisza-étteremben Érdekes, új kezdeménye­zéssel találkoztunk a Szegedi Szálloda és Vendéglátó Vál­lalatnál. A vállalat elhatá­rozta a magyaros és tájjellegű ételek újbóli meghonosítását Szeged éttermeiben. Ennek megvalósítása érdekében népszerű, olcsó árakon ma­gyaros vacsoraverseny be­mutató megrendezé,sét terve­zi a Hungária Vállalattal együtt. A verseny célja, hogy Szeged közönségével meg­meket. Az erdészetben pedig szerettessék a szegedi étel­fajtákat, amelyeket azután az étlapon továbbra is állan­dóan megtalálunk. Ezzel kí­vánja ugyanis a vállalat biz­tosítani azt, hogy étlapja és a rendelkezésre álló ételvá­lasztéka olcsó és ízletes éte­lekkel bővüljön. Az első ilyen verseny ma este 7 órai kezdettel kerül megrendezés­re a Tisza-étteremben. A verseny ezután minden hét csütörtöki napján más és más éttermekben folytató­dik. A szegedi járásban megkezdték a rizsleiepek előkészítését Sándorfalván és Algyőn a termelőszövetkezetek rizs­telepein befejezték a víztől való mentesítést és Sándor­falván már megkezdődött a rizs-telepek előkészítése. Al­győn újabb 12 holddal meg­kétszerezik a rizs vetésterü­letét. A belvizekkel kapcso­latos munkák miatt a Víz­ügyi Igazgatóság csak most kezdhetett hozzá az új rizs­terület előkészítéséhez. Desz­ken az egyénileg gazdálkodó parasztok rizstábláin a gép­állomás már megkezdte a szántást. HÁROM A KISLÁNY... WM. MM. WIM I IŐZSIF HITILN OLVASÓMOZGUOMBUN Három húsvéti tojás sem hasonlíthat jobban egymásra, mint a három Fülöp­lány. Hát még ha végig mennek egyforma ruhájukban a korzón, hangosan csiripelve, önfeledten nevetgélve . s Vera 20, Kati 18, Klári 16 esztendős. Mindhárman a Szegedi Kenderfonógyár­ban dolgoznak. A két idősebb testvér már gépes ifjúmunkás, Klári még csak szedő­lány. Egyszerre érkeznek Dorozsmáról az üzembe, egyugyanazon üzemrészben dol­goznak, együtt mennek az énekkari pró­bákra, no meg a könyvtárba. Éppen erről van szó. A három Fülöp­lány mindig egyszerre (s mind gyakrab­ban) sorakozik fel a könyvtár ajtaja előtt. Izgatottan, nagy buzgalommal, néha egy­más között vitatkozva válogatnak a köny­vek között. Ilyenkor talán a legkedveseb­bek; egy-kettőre napfényre kerül sokszor még felületes, de nagyon is becsülendő iro­dalmi műveltségük: ,.Te, vidd el a Be< tyárt" — ,fiem, inkább valami Gorkijt keresek." — „Ne feledd el, édesanya kérte az Üj barázdát " így, s ehhez hasonló­an csipognak egymás között a könyvre éhes testvérek. Már évek óla olvasnak, ezt is-azt is, csak éppen a rendszeresség, a tervszerű­ség hiányzott a könyvekkel való barálko­zásukból. Egy nap azonban odament hoz­zájuk az üzemben Szabó Irénke, a DISZ kulturális tanácsának elnöke és beszélni kezdett nékik a DISZ József Attila olvasó­mozgalmáról. Hogy hát el kell olvasniok néhány kötelező és szabadon választott könyvet, megnéznek egy-két jó filmet, majd rendeznek a gyárban egy irodalmi estet, arra úgyis elmennének — s máris meg­kap/áh a József Attila olvasó-mozgalom bronz-jelvényét, újabb követelmények tel­jesítésekor az ezüstöt, sőt végül a nagy dicsőséget jelentő arany-jelvénynek is büszke tulajdonosai lehetnek. A lányoknak megtetszett ez a gondolat, s mindhárman — Vera, Kati, Klári — ki­töltötték a mozgalom jelentkezési lapjait. S mikor legközelebb felkeresték az üzemi könyvtárat, már mint a József Attila ol­vasó-mozgalom résztvevői kértek egy-egy könyvet, melynek elolvasása egyenkint 10—10 pontot jelent a bronzjelvény meg­szerzése érdekében. Vera elsőnek Osztrovszkij Az acélt meg­fázik című könyvét, Kati Móricz Zsig­mondtól a Betyárt, Klári pedig Karinthy Ferencnek — már filmről is jólismert — Budapesti tavaszát vette ki a könyvtárból. Már hazafelé menet a dorozsmai villamo­son ismerkedni kezdtek az új könyvekkel, otthon pedig kivételesen nem verte jel a szomszédokat a Fülöp-lányok nagyon is hallható jókedve. Csendes volt a ház — olvastak a lányok ... Nemcsak ők maguk barátkoznak az új könyvekkel, hanem egyúttal lelkes könyv­propagandistáknak is bizonyulnak. Fülöp bácsi — az olvasó-mozgalom tiszteletbeli veteránja — már elolvasta a Betyárt, az Cj barázdát, a lányok édesanyja pedig éppen most fejezte be a „Légy jó mind­halálig" olvasását. Együtt nézték meg a szovjet film ünnepe alatt „Az élet tanulsága" című nagyon ér­dekes filmet, s valamivel előbb a „Kör­hintá"-t. Színházba csak ritkán jutnak el, mivel az utolsó dorozsmai villamos este 10 óra 50-kor indul, s már nem érnék el. Pedig nagyon szeretnének színházba járni... Egyelőre a színházat is a könyv pótolja. Estéről-estére előkerülnek az új könyvek, új élményekkel gazdagodnak, új embe­rekkel ismerkednek — műveltebbek lesz­nek. Már csendes a dorozsmai utca, o szü­lők is lefeküdtek, a lányok szobáfában azonban még ég a kislámpa. Vera, Kati, Klári hol izgatottan, hol nevetgélve, át­szellemült arccal, csillogó szemekkel ba­rátkoznak a nemrég még ismeretlen titok­zatossal — az új könyvvel. (söp)

Next

/
Thumbnails
Contents