Délmagyarország, 1956. április (12. évfolyam, 79-103. szám)

1956-04-08 / 84. szám

DELMMiYQRORSZRG Vasárnap, 1956. áprfHs B. A szegedi pártértéheslet (Folytatás a 3. oldalról) élet területén elért eredmé­nyek. A párt egységének és fe­gyelmének megszilárdítása érdekében — az ideológiai és politikai munka fokozásán túl — azonban igénybe kel­lett venni pártfegyelmi esz­közöket ls. Több vezető­funkcióban lévő párttagot, például az Ecsetgyár párt­titkárát, a DÁV párt- és gazdasági vezetőit kellett a KV határozatai, a párt poli­tikájának megsértése miatt pártbüntetésben részesíteni, egyeseket funkciójukból is eltávolítani. 4 fog- és tagjelöltfel vétel A kellő egység hiányát nemcsak a jobboldali elhaj­lás, hanem a párt helyi ösz­szotétele ls okozta. Ezt egyéb­ként napjainkban különösen a kollektív vezetéssel és a személyi kultusszal, a békés átmenettel összefüggő kér­dések meg nem értése — és ezzel együtt az ellenséges híreszteléssel kapcsolatos helyzet is bizonyltja. A párt proletár magva erősítésének fontosságát nem tudtuk minden pártszerve­zettel megértetni. A Szegedi Cipőgyár, Ládagyár, Vágó­híd, Paprikafeldolgozó és ir.ég több üzem párt VB és pártszervezete, — pedig eze­ken a helyeken is jelentős számban vannak a termelés­ben élenjáró kiváló dolgozók, újitók, — nem vett fel kel­lő szómban tag- és tagjelöl­tet. Az értelmiségiek százalé­kos aránya növekedett, de a műszaki értelmiség ará­nyának növekedése az egész értelmiségen belül lassú. Kevés a tsz-paraszt pártta­gunk száma iá. A márciusi határozat vég­rehajtása során elért politi­kai, gazdasági, kulturális eredmények nem tükröződ­nek kellően a tag- és tagje­lölt-felvételben. A párt- és tömegszervezetek osztálya a felsőbb pártszervek és a VB helyes határozatai végrehaj­tásában nem volt elég kö­vetkezetes. Nem szervezték meg és nem ellenőrizték kel­lően ezt a munkát Eperjesi, Vereska elvtársuk és én ma­gam sem törődtem vele kel­lően. Ebből következően 16 üzemi pártszervezet egy tag­jelöltet sem, 15 pártszervezet egy-két tagjelöltet vett fel az elmúlt két év alatt. Hiba a tagjelöltség Idejének 6 hó­napon túl történő' elhúzódá­sa. valamint az is, hogy a DISZ- és szakszervezet ls csak az utóbbi hónapokban nyújtanak nagyobb segítsé­get e téren a pártnak. A KV 1955 márciusi hatá­rozuta után különösen az utóbbi időben a tagjelölt­felvételi munkában van ja­vulás. Számos pártszervezet, mint a Textilművek, Szege­di Kender, Ruhagyár, Juta­fonó tervszerűen végzik munkájukat, a tagjelölt-fel­vételt hosszabb idejű nevelő­munka előzi meg. Azonban ezzel az ütemmel nem tud­juk a helyes arányokat ki­alakítani. A párt egysége, erősítése, összetétel-beli ja­vítása érdekében ia növelni kell a termelésben közvetle­nül résztvevők: munkások, tsz-tagok. egyénileg dolgozó parasztok, műszaki értelmi­ségiek, pedagógusok, irók, tudósok, művészek felvételét és erősen korlátozni kell a más kategóriába tartozók fel­vételét. Az új politikai és ideoló­giai kérdések felvetése, a múlt és a vezető személyisé­gek múlttal kapcsolatos te­vékenységének új módon va­ló értékelése, a párt kezde­ményező lépései a kill- és belpolitikában nagy érdek­lődést és egyetértést váltott ki a párttagok és pártonkí­vüliek körében is. Ez a hely­zet azonban az ideológiailag­politikailag nem elég szilárd — főként kispolgári rétegek — ingadozásának lehetősé­gét, s ezzel együtt a párt­egység és fegyelem lazulásá­nak veszélyét is magában rejti. Az ellenség pedig igyekszik ezt elősegíteni. Ezért a párt eszmei-politikai és szervezeti egységének minden eszközzel való erősí­tése különösen időszerű fel­adat most. Kezdeményezően léptünk fel fontos várospolitikai kér­désekben ls: a közismerten nehéz lakásprobléma megol­dásában, az ismert „száz la­kásos" akció és általában a gazdaságos lakásszerzés kér­désében, továbbá abban ls, hogy a lakások kétharmad­részét termelő munkások kapják. Kezdeményeztük a 60 kh. Felszabadulási Liget telepí­tését, a 20.000 darab fa el­ültetését. Javaslatunkra a Városi Tanács VB megter­vezte az ifjúsági üdülő- és vizisporttelepet, amelyet társadalmi gyűjtés és munka útján kívánunk létrehozni. E munka megszervezését a DISZ-nek pártmegbizatás­ként adtuk. Felléptünk a Pedagógiai Főiskolán jelentkező jobbol­dali elhajlással szemben és intézkedéseket tettünk ez­zel kapcsolatban egy sor olyan fontos kérdésben, ame­lyet a KV 1955 augusztusi, az egyetem politikai munká­jára vonatkozó határozata ls leszögezett. Bár számos jó kezdemé­nyezés indult ki a pártbizott­ságtól, nem gondoskodtunk azonban ezeknek a közbeeső pártbizottságoknál, alapszer­vezeteknél és más területe­ken való hasznosításáról, sem a gazdasági, sem a poli­tikai feladatokat illetően. sek. Előfordult, hogy a tag­gyűléseit beszámolóját — a vezetőségen kívül álló sze­személyekkel, sőt pártonkí­vüli adminisztrátorokkal ké­szítették el, mint például a Ládagyárban. A beszámolók elkészítésé­nek módszere csak a mosta­ni választásoknál alaikult ki. A párttagság zöme dolgozott az anyag gyűjtésén, a javas­latok összeállításán, Figyel­meztető tanylság ez arra nézve, hogy a mai pártélet igényének megfelelő beszá­molót csak akkor lehet ké­szíteni, ha az az egész párt­szervezet véleményére és ta­pasztalataira támaszkodik. E módszer eredményessége megmutatkozott abban is, hogy a párttagságnak 80—85 százaléka vett részt a tag­gyűléseken és körülbelül 20 —25 százaléka aktívan részt­vett a taggyűlések munkájá­ban. Korábban a pártszerveze­tek vezetőségének körülbelül 40 százaléka nem készített semmiféle munkatervet. Munkájuk a véletlenül adó­dó feladatokra, vagy legjobb esetben a titkári értekezlete­ken kapott szempontokra épült. Nem tanulmányozták eléggé a helyi pártszervezet területének problémáit. A pártcsoportvezetők tevé­kenysége lényegében a tag­díjbeszedésre korlátozódott. A Szovjetunióban járt pártdelegáció és néhány párt­szervezet — mint például az egyetemek, a Jutafonó, a Le­mezgyár —. pártcsoportjai munkájának tapasztalatai alapján kezdtük megérteni és újra szorgalmazni, nogy a párttagság nevelése, mozgó­sítása, pártmegbizatásokkal való ellátása, határozatainak végrehajtása és ellenőrzése szempontjából nélkülözhe­tetlen a pártcsoport-élet, •hogy a párttagság aktivitá­sának óriási tartaléka rejlik a pártcsoportok munkájának megjavításában. Ennek ered­ményeként az utóbbi időben jelentős fejlődést tapasztal­hatunk. Jelenleg a párttag­ság körülbelül 70 százaléká­nak van pártmegbizatása. Azonban éppen a pártcso­portok kezdetleges tevékeny­sége miatt a rendszeresen pártmunkát végző párttagok aránya ennél jóval kisebb. Az SZKP XX. kongresszu­sa és a Központi Vezetőség legutóbbi határozata szelle­méből következően a városi és közbeeső pártbizottságok munkájának középpontjába az alapszervezetekben a pártélet fellendítését, a gaz­dasági szervezőmunka segí­tését, a tömegek közötti ide­ológiai-politikai nevelőmun­kát, a párt- és népnevelő­csoportok munkájának fel­lendítését kell állítani. Ehhez azonban le kell fa­ragni a pártbizottság appa­rátusának munkájában még meglévő sokat bírált bürok­ratikus vonásokat. Kevesebb instruktív jellegű értekezle­tet, és több, a helyszínen tar­tott tapasztalat-megbeszélést, kevesebb határozatot, körle­velet és több operatív segít­séget kell adni. Ha a töme­gek közötti munkát akarjuk megjavítani, figyelmünket feltétlenül az alapszerveze­tek megerősítésére kell for­dítani, és az államhatalom fegyel­mező eszközeivel, az alulról jövő bírálat elfojtásáért és az ezzel kapcsolatban oko­zott politikai és gazdasági károkért a legutóbbi időkig nem gondoskodtunk példás büntetésről, egészen addig, míg a megyei pártbizottság ki nem segített bennünket ebből az állapotból. Ezt a liberalizmust sürgősen meg kell szüntetni. A KV márciusi és novem­beri határozata ismételten aláhúzza a bírálat, önbírálat, különösen a munkánk alul-< ról jövő bírálatának nélkü­lözhetetlenségét. A dolgozók, a párttagok és pártankívü­liek csak úgy érezhetik a rendszert és a rendszerrel együtt az anyagot, a gépet és nem utolsósorban a pártot magukénak, ha figyelmeztető észrevételeiket, hasznos ja­vaslataikat figyelembe ve­szik, Aki ezzel nem számol, akarva, nem akarva a párt­nak árt, és ennek megfele­lően kell vele szemben el­járni. A kádermunka problémái A kollektív vezetés kérdései A kollektív vezetés, amely a legszorosabban összefügg a párton belüli demokráciá­val, a pártvezetés legfőbb törvénye, a pártélet fejlődé­sének egyik legfontosabb té­nyezője. Az SZKP XX. kong­resszusa — mint minden más kérdésben — ebben is szé­les távlatokat nyitó irány­mutatást adott a mi szá­munkra is. Az általános vélemény, hogy a most lefolytatott vá­lasztások egyik legfőbb eredménye a kollektív veze­tés módszerének olymértékű elterjedése, amilyen még nem volt tapasztalható sem­miféle más feladat megoldá­sánál. A leglényegesebb eb­ben az, hogy a vezetés a párttagság véleményére és közreműködésére támasz­kodott. Továbbra is ezt a módszert kell követni és fej­leszteni. Az előbbi pártértekezlet a legfőbb hibát helyileg a kol­lektív vezetés terén abban jelölte meg, hogy fontos kér­désekben egyes személyek, egyes vezetők döntöttek. A kollektív vezetés felté­tele, hogy a vezető testület tagjai és a párttagság éljen jogával áa f sal, hogy a pártbizottság egyes kollégiumai e fontos területeken ellenőrizzék és tanulmányozzák a felsőbb pártszervek határozatai vég­rehajtásának állását és en­nek alapján adjanak a VB munkájáról a pártbizottság elé jelentést és megfelelő ja­vaslatokat. Hasonló kísérle­teket tettek a közbeeső párt­bizottságaink ls. Ennek azonban még csak igen kez­deti eredményei vannak. Bár a legkirívóbb és a ko­rábban meglévő durva hibá­kat sikerült lefaragni, a kol­lektív vezetés elvének meg­sértése a gyakorlati munka során még mindig eléggé jel­lemző. A márciusi határozat előtt számos pártszervezet, mint például a Barnevál, a Seprűgyár, a Kiskereskedel­mi Vállalat, a Posta I., sok­szor hónapokig nem tartott taggyűlést, a beszámolókat a vezetőség meg sem tárgyalta. A Textilművekben például hét hónapig nem tartottak partbizottsági ülést. A Váro­si Pártbizottság is a beszá­molási időszakaszban 12 ülés helyett csak tízet tartott. A XX. kongresszus feltár­ta a kollektív vezetés, A beszámolási időszakaszban az egyik legnehezebb kérdés a kádéi-politika helyes meg­oldása volt. Atni a párt ká­derhelyzetét illeti: a pártbi­zottság apparátusa és a szerkesztőség összetétele, po­litikai és általános művelt­ség szempontjából javult. A választás során erősödtek a pártbizottságok, a végrehaj­tóbizottságok és az alap­szervezeti vezetőségek is. A munkásosztály súlya a ve­zető szervekben tovább nö­vekedett. Nem kielégítő azon­ban a munkánk a pártkáde­rek utánpótlás-biztosítása és nevelése terén. Különösen az egyetemeken, de máshol sem. Sokkal nagyobb figyel­met kell fordítani erre, az eddiginél bátrabban kell elő­léptetni az alapszervezeti tit­károkat és pártaktívákat po­litikai munkásokká és gazda­sági vezetőkké is. Egészében eredményesen oldottuk meg az új tanács­törvény alapján a megyei jogú és a három kerületi ta­nács káderproblémáját ls. Bár gondatlanság itt is elő­fordult. Több év óta húzódó prob­léma volt a városi DISZ Iká­derproblémájának rendezése, amelyet a megyei pártbizott­ság segítségével oldottunk meg. A jobboldali elhajlás külö­nösen az állami, gazdasági területen okozott sok kórt. Sokszor megsértették azt az alapvető elvet, hegy a káde­reket együttesen, politikai és szakmai alkalmasság szem­pontjából kell megítélni. En­nek következményeként sok helyen — például az Üj sze­gedi Kenderben — egyes régi szakemberek nem tö­rődtek a munkáskáderek to­vábbképzésével, sőt nehezí­tették a helyzetüket, nem szorgalmazták a szakmai to­vábbképzésüket, még kevés­bé gondoltak a vezető pozí­cióknak munkáskáderekkel való betöltéséről. Változatlanul azt tartjuk, hogy a politikai alkalmas­ság mellett az embereknek a felszabadulás óta tanúsí­tott magatartása és munkája a legfontosabb értékmérő. Az eddigieknél nagyobb gon­dot kell fordítani a régi, rendszerünkhöz hűséges és a fiatal államunk nevelte szak­emberek megbecsülésére és nevelésére. Azonban le kell szögezni, hogy az élet minden terüle­tén a hatalmi poziciókat a munkásosztálynak és a vele szövetségben lévő dolgozó parasztságnak, a néphez hű értelmiségnek és nem az osz­tályellenségnek keli adni. Ezen a téren semmiféle en­gedményt tenni nem lehet. A párt, állami, gazdasági területeken folyó kádermun­kát meg kell javítani, le kell faragni bürokratikus voná­sait és biztosítani kell, hogy a kádermunka támassza alá a párt politikáját minden te­rületen. Ehhez szükség van a személyzeti munkások jobb kiválogatására és nevelésük­re, hogy a papírok helyett az emberekkel foglalkozzanak elsősorban. E téren a párt­bizottság mulasztását és sze­mély szerint az ón mulasz­tásomat ls be kell hozni. A politikai és szakmai ne­velésen túl gondoskodni kéli arról is, hogy a káderek ma­gánélete ls megfeleljen a szocialista erkölcs követel­ményeinek. Nagyobb helyet kell biztosítani a nőknek a politikai és gazdasági vezető helyeken. Az ideológiai munka A beszámolóban már szól­tunk azokról az ideológiai és politikai kérdésekről, ame­lyet a KV márciusi és no­vemberi határozata az ipar, a mezőgazdaság, a kulturális élet és a pórtélét lenini el­vével kapcsolatban felvetett. Az ideológiai, politikai mun­tuk minden esetben alaposan megmagyarázni a dolgozó tö­megek által felvetett kérdé­seket, nem tanulmányoztuk megfelelően a legjobb mun­kamódszereket és ezért nem tudtunk kellő segítséget adni a termelés fokozásához. A Szovjetunió Kommunista A pártélet fellendülése a márciusi határozat után íeSófiéreZZe ÍS a k<110 P^tan telüli demokrácia és terén értünk el eredmé- PáVá^ XX kc^S eldönté- a kritika-önkritika hiinvf. gyeket a meglevő hibák mel- T.f^T f A KV 1955 márciusi hatá­rozata óta a pártéletben — a korábban tapasztalható pan­gással szemben — jelentős javulás következett be. A párttagság bizakodóbb és ak­tívabb lett. A párt tekinté­lye nőtt — bár nincs olyan, mint korábban volt, de a márciusi határozat előttinél e téren is jobb a helyzet. A párt ellenőrző és irányító befolyása új területekre is kiterjedt. A párt ellenőrző tevékeny­ségének kiterjesztése céljá­ból az elmúlt időszakban létrehoztunk 41 új alapszer­vezetet, s az állami, társa­dalmi és tömegszervezetek vezető szerveiben 12 MDP­csoportot. Bár még nem ki­forrott az MDP-csoportok munkája, de néhány esetben tapasztaltuk, például az Író­szövetségben, a tanácsoknál, hogv komoly jelentősége van a kommunisták összefogása és egyöntetű, aktiv fellépése szempontjából. Ladányi elvtárs ezután a pártapparátus munkájáról szólva a többi között elmon­dotta, hogy az apparátus ke­vés helyi segitséget ad a pártszervezeteknek. Ezután a párttagság elért eredmé­nyeinek fokozottabb megbe­csülését hangsúlyozta. Igen jelentős lépés volt a pártéletben a KV-mck az idős párttagok anyagi és erkölcsi megbecsülésére vonatkozó határozata. A korábbi évek­ben elterjedt az a helytelen nézet, hogy az idős párttagok mind szektánsok. A "19-es­jelző néha már megbélyegzés ás volt. Ez az idős elvtársa­kat eltaszította a párttól. Ez­zel nemcsak ők, hanem a párttagság sem értett egyet, sőt még a pártankívüliek som. 1954, május 1-i felvonu­lástól kezdve több jelentős lépést tettünk e határozat végrehajtása útján — annak jegyében, hogy -a párt ön­magát becsüli meg, ha meg­becsüli régi harcosait". Több elvtársat terjesztettünk fel párt- és állami nyugdíjra, ki­tüntetésre, üdülésre. Létre­hoztuk az idős párttagok klubját a Kálvin téri' szék­házban. Azóta is tapasztal­tuk. hogy az idős elvtársak az őket ért sérelmek ellenére is változatlanul hűségesek a párthoz, erejük végső fogy­táig készek a párt minden­napi harcálban résztvenmi. A pártnak nélkülözhetetlenül és változatlanul szüksége van rájuk. Ezután így folytatódott a beszámoló: A márciusi határozat előtti időben számos helyen voltak határozatképtelen taggyűlé­-önkritika hiányá „ „„ i. r . es a szemé'yj kultusz­panaszolja, r.ak az összefüggését és ká­sóért. Több VB és alapszer­hogfa VBrtagok T vS- ros'kUwtósá^az^élet;1 minden kenőin80* hT VeSZ"?k résZt területére. A KözpollTveze­kelioen a hatarozatot- mn„ tőség márciusi határozata ki­a határozatok meg­hozatalában és különösen a végrehajtás megszervezésé­ben és ellenőrzésében Erősen bírált hiba volt, hogy a pártbizottságok csak formálisan vezető szervei az adott területnek. Kísérletet tettünk arra, hogy a városi Pártbizottságot ebből a for­mális helyzetből kimozdít­suk és ténylegesen vezető emelte ezzel kapcsolatban azt, hogy az ilyen pártszerűt­len légkörben törvényszerű­en kialakul a vezetők körül a kritikátlanság, a hízelgők a talpnyalók, a karrieristák rendkívüli veszedelmes kö­re. Ilyeneknek zata többek lett az között áldo­Balla szervvé tegyük. A párt bízott- kS^L!1^8 i6' ** lém is. ságot 5 fontos terület szerint r? "Etetés tagja volt a — pártépítés és tömegszer- p rtnak korábban, végül a vezeti, gazdasági, mezőgazda- Vlsszaélések miatt le kellett sági. kulturális és várospoli- valtani- Tanulság kell, hogy tikai — kollégiumokba szer- lppyen ez minden vezető veztük, azzal az elgondolás- számára. lett. Az 1955—56-es évben a pártoktatás jelentősen kiszé­lesedett. Az elmúlt évben a párttagság 30—35 százaléka, ebben az évben a párttagság 50 százaléka vesz részt szer­vezett pártoktatásban, több funkcionárius, munkás ás ér­telmiségi, mint az elmúlt év­ben. Emelkedett a propagan­da-munka szívomala. különö­sen a szakosított tanfolyamo­kon, bér a követelményeket még ma sem elégítd ez ki. Javult a tanulmányi fegye­A bírálat, finbírálat nélliülözhefellen mnuliánliban A beszámolási időszakban — különösen a párt és töme­gek kapcsolatának erősödése szempontjából — igen egész­séges vonás volt párt- és társadalmi életünkben az önkritika jelentős fejlődése. Azonban a márciusi határo­zatok előtt kibontakozó kri­tikai szellemet egyes helye­ken egészségtelen, anar­chista irányban ferdítették el. Ez különösen a Tudo­mányegyetemen hető, Ez ellen sen léptünk fel. A destruk­tív bírálat visszaszorításáról azonban sokan úgy véleked­tek, hegy különösen az alul­ról jövő bírálat nélkülözhető a párt-, állami és gazdasági vezetés számára. Az újravá­lasztás idején láthattuk ezen a téren az aggasztó* jelensé­geket. A legfőbb mulasztásunk ott van, hogy míg az anar­chista, destruktív bírálat volt érez- megszüntetése érdekében ke­eredménye- menyen felléptünk a párt­A politikai töimegmunka elősegítette, a párt politiká­jának népszerűsítését és a gyakorlati végrehajtását. Több mint 500 vezető funk­cionáriust vontunk be nép­nevelő-munkára, akiknek túlnyomó többsége rendsze­resen végzi ezt a munkát. Az agitációs munka fejlődé­sének legfőbb eredménye, hogy ideológiai-politikai kér­dések megmagyarázására irányult. Az eredmények mellett az agit.-prop. munka hiányossága, hogy nem tud­ragyogó példát mutatott a marxizmus—leninizmus ta­nítsainak gyakorlati alkal­mazsára. A kongresszus szel­lemében és pártunk határo­zatai alapján egész Ideoló­giai, politikai munkánkat közelebb kell vinni az élet­hez, a szocializmus gazda­sági építésének kérdéseihez. Meg kell mutatni, hogy a személyi kultusz következ­ménye volt többek között az elméleti renyheség, sematiz­mus és a dogmatizmus, a be­tűrágás, amely a propagan­da-munka elszürkülésében mutatkozik még ma is. Változatlan feladatunk, hogy harcoljunk a pórt poli­tikájának jobb- és baloldali eltorzítása ellen, a párt, a munkásosztály vezető szere­pének lebecsülése, pártunk Központi Vezetőségének elv­telen kritizálása, a párthatá­rozatok végrehajtásának el­hanyagolása. a prrtfegyelem lazítása ellen. Harcolni kell a párt eszmei-politikai és szervezeti egységének meg­szilárdításáért. i Ilarc az idealista nézelek ellen Az ideológiai politikai mun­kának a dolgozók szocialista szellemben való nevelésére kell irányulnia. Ezért min­denekelőtt harcot kell foly­tatni a kapitalista gondolko­dásbeli maradványok. az idealista, vallásos világnézet ellen. Türelmes nevelő-mun­kával, de kirívó esetekben a Folytatás az 5. oldaXm)i

Next

/
Thumbnails
Contents