Délmagyarország, 1956. április (12. évfolyam, 79-103. szám)

1956-04-08 / 84. szám

Vasárnap, 1MM. április 8. OELMBGYÜRORSZBG A szegedi pártértekezlet T (Folytatás a 2. oldalról), seben, és a párt- és tömeg- zene elhanyagolása volt Jel- gl feltételek megteremtésé­szervezetek segítségével ösz- lemző. Március óta a terüle- vei az eddiginél mind a párt­pet kell biztosítanunk a sze kell hangolnunk az is- teken elért kezdeti eredmé- bizottságnak, mind a ta­DlSZ-nek az ifjúság neveié- kolai és a családi nevelést, nyeket fokoznunk kell. Vá- nácsnak többet kell törődni­rosunk zene- és képzőművé- ök. A Népművelési Minisz­. . . . . szeti életének fejlesztéséhez tériumtól is több segítséget A tudomány és az ipar kapcsolatai szükséges politikai és anya- várunk ezen a téren, A szocialista törvényesség megtartásának biztosítása 'Az elmúlt időszakban to­vább fejlődtek a tudományos intézetek külföldi kapcsola­tai: szegedi tudósok résztvet­tek külföldi tudományos kongresszusokon, külföldi vendégek látogatták meg a szegedi tudományos intéze­teket. Különösen jelentős a szovjet tudományos élettel való kapcsolatunk fejlődése. Az elmúlt két évben 4 tudó­sunk járt a Szovjetunióban, 10 szovjet tudós látogatta meg intézeteinket. Egyete­meink ismét gazdagodtak 6 Kossuth-díjjal. Az egyetemek kiérdemelték munkájukkal, tudományos eredményeikkel a párt elismerését. Városunk gazdasági fejlődése szem­pontjából különösen figye­lemre méltó az a törekvés, hogy tudományos intézeteink az utóbbi időben aktívabban foglalkoznak a műszaki fej­lesztéssel kapcsolatos problé­mák megoldásával. A Szerves Kémiai Intézetnek például az Üjszegedi Kendergyárral, a Növénytani Intézetnek a Lemezgyárral van kapcsola­ta. A tudomány és az élet szoros kapcsolatának elvét a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa is erőteljesen hangsúlyozta. Az értelmiségnek jelentős politikai-társadalmi szerepe is van a városban, tevékeny részt vesznek a tömegszerve­zetek munkájában. Mindezek mellett a város, a párt többet is várhat az egyetemtől, különösen az ideológiai-politikai kérdések tisztázásában. Helyesnek tartjuk a vallásos világnézet és a nacionalizmus-soviniz­mus elleni harc kérdéseiről rendezett ideológiai vitákat. Lehetne városi méretek­ben is további vitákat kezde­ményezni, például az osztály­harc jelenlegi problémáiról, a műszaki színvonal emelé­séről, a népi kultúra vallásos behatásoktól való megtisztí­tásáról, stb. A jobboldali elhajlás egyik megnyilvánulása volt, hogy elhanyagoltuk a munkás­paraszt tudományos után­pótlás biztosítását. Ennek megszüntetése végett gon­doskodni kell megfelelő osz­tályöszetételű tudósutánpót­lásról és az egyetemi oktatók politikai-szakmai neveléséről. Sok a tennivaló még a mar­xizmus—leninizmus jelentő­ségét és a marxista tanszék szerepét lebecsülő nézetek felszámolása terén. A kom­munista professzorokra tá­maszkodva tovább kell foly­tatni a harcot az ellen a tarthatatlan nézet ellen, mely szerint a szaktárgyakat lehet a marxista filozófia ismerete és alkalmazása nélkül is jól tanítani. Nem számolták fel még teljesen az egyetemi hallga­tók egy részénél elterjedt pacifista hangulatot. Kitün­tetésekre és külföldi utakra való javaslatoíknál érvénye­síteni kell a szakmai és po­litikai szempontok egységét. Fel kell számolni az Orvos­egyetem és a Tudomány­egyetemen még egyeseknél megtalálható nyugat-imádatot és a szovjet tudományos eredmények lebecsülését, a tudományos érdeklődés ál­landó bővítése mellett. Az egyetemi pártbizottsá­gok munkájával kapcsolati ban meg kell állapítanunk, hogy a márciusi határozat előtt is igyekeztek ellenállni az akkori állami vezetés — a Tudományegyetemről van szó — részéről gyakorolt jobboldali nyomásnak és sok kérdésben helyes álláspontot képviseltek. Most már mind­két ' egyetemen megfelelő kapcsolat alakult ki az álla­mi és a pártvezetés között. Mindkét egyetemi pártbizott­ság több tekintélyes egyete­mi tanárt tudott bekapcsolni a márciusi határozat óta a politikai munkába, s na­gyobb elvi-politikai segítsé­get nyújt az egyetemi tudo­mányos, oktató és nevelő munkához, A tömegkrallnrális munka Korábban a színjátszó cso­portok műsorában nagy mennyiségben szerepeltek a kabarék, szovjet darabokat úgyszólván alig adtak elő, az énekkarok elhanyagolták a munkásmozgalmi indulókat és tömegdalokat. Az ismeret­terjesztő előadássorozatokból majdnem teljesen hiányoztak a világnézeti és a termelést segítő műszaki előadások. A könyvtárak kölcsönzési és könyvvásárlási munkája is azt tükrözte, hogy az ideoló­giai olvasmányokat, szovjet szépirodalmat, mai életükről szóló irodalmat elhanyagol­ták. Az üzemi kultúrcsoportok munkájában 1955 március óta van fejlődés. A színját­szócsoportok több nevelő ha­tású mai magyar és szovjet színművet adnak elő, az énekkarok munkájának szer­ves része lett ismét a magyar és szovjet tömegdalok, mun­kásmozgalmi indulók tanulá­sa. Gyengén megy azonban még a tömegéneklés, fiatal­jaink nagyon kevés lelkesítő dalt tudnak. Sok a tenniva­lónk még a szavalóművészet kifejlesztése terén is. Nem fejlődött kielégítően az üze­mi ismeretterjesztő tevé­kenység. Sem a párt-, sem a szakszervezetek nem értik meg eléggé az ismeretterjesz­tés jelentőségét és nem tö­rődnek vele. Az ismeretter­jesztő előadásokat a pártok­tatás kiegészítő részeként kell tekinteni, mellyel a dol­gozók politikai, műszaki és általános műveltségének fo­kozását biztosíthatják és amelynek közvetlenül kap­csolódni kell a termelési és politikai feladatok megoldá­sához. A tömegkulturális munká­ban elért eredményekben nagy szerepe van annak, hogy a pártszervezetek már­cius óta intenzívebben fog­lalkoznak a kulturális kérdé­sekkel. Arra kell töreked­nünk, hogy — mint áz SZKP XX. kongresszusának be­számolója hangoztatja — a kulturális tevékenység a pártszervezetek politikai munkájának — mindenek­előtt a munkásosztály között folytatott — tömegnevelő munkájának fontos támasza legyen. Az SZKP XX. kongresz­szusának határozata feltárta Sztálin tevékenységével kap­csolatban a személyi kultusz és a tövénytelenségek össze­függését. A pártértekezlet résztvevői ismerik a kong­resszus erre vonatkozó hatá­rozatát, ezért a kérdés elem­zésére nem térünk ki. A SZKP XX. kongresszusa után pártunk, a KV-nek leg­utóbbi ülése is levonta a ta­nulságokat. Meg kell mon­dani, hogy a szocialista tör­vényesség jelentőségét eddig magunk sem értettük kellő­en. Csak most ismertük fel, amikor a XX. kongresszus és a KV határozata a sze­mélyi kultusszal, a kollektív vezetéssel, a pártdemokrá­ciával, a kritika, önkritiká­val, és ezen túl rendsze­rünknek a kapitalista orszá­gok dolgozóira gyakorolt ha­tásával összefüggésben mu­tatta meg. A szocialista tör­vényesség betartása fölötti őrködés mindenekelőtt a párt feladata. Meg kell szüntetni azt a szemléletet, amely meg­engedhetőnek tartja a tör­vény egyes esetekben történő áthágását a vélt cél érdeké­ben. Minden szükséges esz­közzel rendelkezünk ahhoz, hogy proletárdiktatúránk ér­aekeit minden körülmények között törvényes úton bizto­sítsuk. Ebben, én utánam, Veres­ka elvtársnak van ktrmoly mulasztása. Biztosítani kell azt, hogy a rendőrség, ügyészség, bíróság a KV ide­vonatkozó határozatainak szellemében végezze a mun­káját, legyenek öntevékenyek t törvényesség megvédésé­ben és ne úgy óvakodjanak az esetleges hibáktól, mint ahogy esetenkint tapasztal­ható — különösen a rendőr­ségnél —, hogy inkább tar­tózkodnak az ügyekbe való beavatkozástól, nehogy hi­bát csináljanak. Az állam és államhatalmi szerveink a nép szervei. Dolgozó népünk törvényes jogát, szabadságát kell védeniök, az osztályel­lenséggel, a lumpen elemek­kel, a tolvajokkal, a züllött elemekkel szemben. Erre megvan a törvényes lehe­tőség. Saját törvényeink át­hágása gyengeségünket bi­zonyítaná, márpedig rend­szerünk erős és ezért nincs szükségünk a törvényesség megsértésére. Minden tör­vénysértés az ellenségeink­nek és nem nekünk kedvez. Az életszínvonal alaku'á«ánnk problémái Szeged sporlja Művészet és Irodalom Az Irodalmi életben Sze­geden is jelentkezett a már­ciusi határozatig több anti­marxista, jobboldali nézet: a narodnyikság, a burzsoá esz­tétikai nézetek újraéledése, az irodalom pártirányításá­nak tagadása. A szegedi írók többsége a márciusi határo­zatot elfogadta és állásfog­lalásaikkal, egyesek alkotá­saikkal harcoltak a jobbol­dali elhajlás ellen. E mellett nálunk is érezhető volt már­cius után Is a budapesti írók egy része pesszimizmusának, pártirányítást tagadó néze­teiknek hatása. E nézetek le­küzdéséhez nagyban hozzá­járult az emlékezetes Vajda— Vajtai-vita, majd a Központi Vezetőség decemberi, iroda­lomról szóló határozatának széleskörű megtárgyalása. Az Irodalmi élet területén folyó politikai harcból különösen aktívan vették ki részüket Lődi Ferenc, és Dér Endre elvtársak alkotásaikkal, Kiss Lajos és Székely Lajos elv­társak bírálataikkal. Az íróknak jelentős helyi publikációs lehetőség áll rendelkezésükre: a Tiszatáj, a Tiszatáji Magvető Könyv­kiadó és a „Délmagyaror­szág." Az írókon múlik, hogy az élettel, különösen a mun­kásokkal való kapcsolatuk erősítésével ezeket a lehető­ségeket előremutatóan a tár­sadalmi valóság ábrázolásá­ra, szocializmust építő népünk nevelésére, a párt politikájá­nak Irodalmi eszközökkel való tolmácsolására használ­ják fel. A színház munkájában ko­rábban jelentős hibák voltak. Aránytalanul kevés szovjet darabot adtak elő, mai tár­gyú magyar színművet pedig egyáltalán nem játszottak. Háttérbe szorult a közönség, mindenekelőtt a munkások eszmei-politikai nevelésének szempontja. A színház párt­szervezete gyengén működött es a színészek politikai ne­ideológiai képzése elégtelen volt. Ugyanakkor büszkén számolhatunk be arról, hogy 1954 december­rében megalakult a Kamara­színház, amelynek 1955-ben 19.600 látogatója volt, bár műsorterve és közönségszer­vezése még nem elég céltu­datos. A márciusi határozat óta, különösen az 1955—56-os évadban a színház munkájá­ban is sikerült bizonyos ered­ményeket elérni Néhány elő­adás és nem egy művészünk, Barsy Béla, Inke László, Miklós Klára, Papp Júlia, Miklóssy György, Kormos Lajos és még több elvtárs országosan gazdagította szín­házunk művészeinek jó hír­nevét. Az ez évi műsor­tervben az eszmei-politikai nevelés feladatai jobban érvényesülnek. De a mun­kásosztály jelenlegi harcait, vagy a mezőgazdaság szo­cialista átszervezését szol­gáló színművek még min­dig nem kerültek be­mutatásra. Tovább kell ja­vítani a tájelőadások szín­vonalát, hiszen a szegedi színháznak megyeszerte ma­gasszínvonalú előadásokat kell biztosítania. Meg kell javítani a színház közönség­szervező munkáját, minde­nekelőtt az üzemekben. Ezzel az üzemi szakszervezeti bi­zottságoknak és pártszerve­zeteknek is kell foglalkozni­ok. E munkának az ellen­őrzését Telkes elvtárs is el­hanyagolta. A színház pártszervezeté­nek munkája javult, azonban még sok a tennivaló a szí­nészek politikai nevelése érdekében, nemcsak a párt­propaganda és agitációs, ha­nem a művészeti munka ál­tal nyújtott lehetőségek gon­dosabb felhasználásával is. 1955 márciusa előtt a képzőművészetre a politikai témától való elfordulás, a zenei életben a könnyű zene túlsúlyba kerülése és az cfosz klasszikus és szovjet A Központi Vezetőség 1954 decemberi, 1955 már­ciusi, augusztusi hatarozatai megszabták a szocialista sport fejlődésének fő irá­nyát és a tennivalókat, ame­lyek a honvédelem szem­pontjából is különös jelentő­ségűek: atlétika, úszás, eve­zés, torna, kerékpár stb. Szeged város sportja nagy múltra tekint vissza. A vízi­sport, az atlétika, a kerék­pár, valamint a labdarúgás és más területeken kiemel­kedő eredmények is vannak, de a sportélet általában nem kielégítő, A vfzisport terén visszaesés tapasztalható. Az atlétikának sincs kellő becsülete Szege­den. Az iskolai testnevelés valamivel jobban áll, de itt sem kielégítő a helyzet. A legnagyobb érdeklődés a labdarúgás iránt van. örü­lünk a labdarúgás eredmé­nyeinek, de hiba az az egy­oldalúság, ami itt tapasztal­ható. A sporttal történő nevelés­re egyre több figyelmet for­dítanak. Az utóbbi időben a DISZ is egyre inkább fog­lalkozik a sportkörök mun­kájával, a szakosztályokon belül létrehozott DISZ-cso­portok segítik a sportoló if­júság nevelését. De ez még csak a ikezdet. Ezen a téren jobban együtt kell működnie a DISZ-nek, a MÖHSZ-nek és VTBS-nek. A város sportjának fellen­dítése rendkívül fontos fel­adata párt-, állami és tár­sadalmi szerveinknek egy­aránt. A sport helyzetéért el­sősorban a tanács és a szak­szervezetek felelősek, mert egyik szerv sem teljesíti kel­lően az e téren rá háruló fel­adatokat. Fokozott gondot kell fordítani a sportegyesü­letekben dolgozó kommunis­ták összefogására és a spor­tolók politikai nevelésére. Gondoskodni kell arról, hogy a sportélet fellendítésének az anyagi feltételeit is a le­hetőség határain belül meg­teremtsük, Tanácsaink munkája A SZKP XX. kongresszus határozata nagy figyelmet fordított a közélet demokra­tizálására. Erre nálunk is szükség van többek között azért is. hogy belső életünk — az állandóan emelkedő anyagi jólét mellett — a szo­cialista demokratizmus és törvényesség fejlesztésével is gyakoroljon vonzást a kapi­talista országok dolgozóira. Népköztársaságunk Alkot­mánya, amely magasan fö­lötte áll bármely burzsoá al­kotmánynak — erre megad­ja az alapot, csak be kell tartani. KV 1953 júniusi határo­zata szellemében hozott új tanácstörvény fejlődést jelen­tett ezen a téren is. Váro­sunkra ez több közvetlen eredménnyel járt. Az 1954-es tanácsválasztás alkalmával városi tanácsunk megyei jogot kapott és létre­jöttek a kerületi tanácsok. Ezzel együtt a tanács önálló­sága, felelőssége megnőtt, s a munkája is jelentősen meg­javult. Megerősödött a la­kosság és a tanácsok kap­csolata, amelynek egyik leg­jobb bizonyítéka a tanács által szervezett 900 000 forint értékű társadalmi munka. A kerületi tanácsok költségve­tésük nagyobb részét a kül­területi lakosság szükségle­tének megfelelően használ­ják fel. A tanács tömegkapcsolata tovább jayult és jobban meg­felel a választók igényeinek. Ez többek között olyan ki­váló tanácstagoknak is kö­szönhető, mint Zöldi Imré­né, Frányó Antal, Fodor Bé­lán éc Rózsa István elvtársaik. Az emberek ügyeinek keze­lése szempontjából is javult a tanács munkája, azonban távolról sem eleget. A bürok­rácia, amely leginkább ta­szítja a tanácstól — s ezen keresztül — a párttól a tö­meget, még mindig nem csökken kellően és nem rit­kán vezet törvénytelenség­hez. Előfordult, hogy ugyan­azon ügyben nyolcszor hoz­tak egymásnak ellentmondó határozatot a tanácsszervek. Az I. kerületben egy 8 gyer­mekes családanyát gyermeke kötelező beoltásának elmu­lasztása miatt szabálysértés­árt eljárás alá vonták. Köz­ben ő beoltatta gyerekét, de az előadó az eljárást mégis le akarta folytatni. El lehet képzelni, hogy az ilyen in­tézkedés mennyire csökkenti a tanács tekintélyét. Nekünk abból kell kiin­dulni, hogy a tanácsok mun­káját mindenekelőtt a vá­lasztók véleménye alapján kell értékelni. A tanácsnak a jövőben többet kell tenni a szakigazgatási osztályok bü­rokratizmusa ellen, növelni kell az osztályok felelősségét a várospolitikai kérdésekben és a lakosság hangulatáért. A tanácsnak eddig a gazda­sági építőmunka volt az erő­sebb oldala. Ez változatlanul helyes és szükséges. Az SZKP XX. kongresszusa is erre irá­nyítja a figyelmet. Ugyanak­kor az eddiginél jóval többet kell tenni a kulturális ne­velő feladatok jó elvégzésért, mert a népművelési és az oktatási osztály a leggyen­gébben működik, A város társadalmi helyze­tének alakulására az utóbbi két évben az a jellemző, hogy míg a munkások lét­száma lényegében változat­lan maradt, az alkalmazottak létszáma csökkent, ami — ha nem is kellő mértékben — javította a termelő munká­ban résztvevők és az admi­nisztratív munkát végzők arányát. Jelentős eredmény, hogy a kisipari szövetkezetek taglétszáma másfélszeresére emelkedett két év alatt. Ez mind gazdasági, mind poli­tikai szempontból figyelemre­méltó, mert ezzel szervezet­ten szocialista vágányra tud­juk terelni a város számot­tevő kisárutermelő rétegét, könnyebbé válik átnevelésük és az építésbe való bekap­csolódásuk. A város paraszt-lakosságá­ban is további tért hódított a közös gazdálkodás, a szö­vetkezeti mozgalom eszmé­je. A paraszti lakosság több mint 50 százaléka tartozik a szocialista szektorhoz. Az elmúlt években emel­kedett a város dolgozóinak életszínvonala — bár az eredményekkel nem lehe­tünk megelégedve. Bár sok még a jogos pa­nasz az élelmiszer-ellátásra, mégis meg kell állapítani, hogy ezen a területen is komoly előrehaladásról szá­molhatunk be: 1955-ben a szegedi kiskereskedelmi vál­lalatok 38.6 százalékkal több élelmiszert adtak el, mint 1953-ban. Emelkedett a ru­házati cikkek áruforgalma és bővült a választék. 1955-ben állami erőből 155 lakást, magánerőből 29 la­kást, OTP-kölcsön igénybe­vételével 69 lakást építettek. Ezenkívül a hivatali helyisé­gek visszaalakításából sze­reztünk 100 lakást. Mindez, ha jelentős is, mégis messze elmarad a szükségletek ki­elégítésétől. Jelentősen bővült az egész­ségügyi és a szociális intéz­mények hálózata. Az üzemi bölcsődék és óvodák bővíté­se és újak létesítése különö­sen azért fontos, mert Sze­ged üzemei nődolgozóinak munkáját e szociális intéz­mények nagymértékben meg­könnyítik. Jelenleg több mint 3.000 csecsemőt és gyer­meket gondozunk a bölcső­dékben és óvodákban, ez azonban, még korántsem elég. A színháznak 1955-ben 235.000 látogatója volt. 12 százalékkal több, mint az előző évben. A mozik látoga­tottsága majdnem másfél­szeresére növekedett 2 év alatt. Ez ait a követelményt tűzi elénk, hogy a külterüle­ten még két normál-mozit létesítsünk a közeljövőben. Az utóbbi két évben 2 új kultúrotthont és két kultúr­termet létesítettünk. A város lakossága és mindenekelőtt a munkások műveltségi szín­vonalának emelkedését bi­zonyítja az, hogy . 1955-ben közel 2 millió forint értékű könyvet vásároltak. Ez azt jelenti, hogy a város minden lakosára — a csecsemőtől az aggastyánig — évenként át­lag 2 könyv jut. A további megalapozott életszínvonal-emelkedés csak a termelési tervek teljesíté­se és túlteljesítése alapján válik lehetővé. Csak így tud­juk megvalósítani a munka­nap megrövidítésével, a bé­rek felemelésével és az árak leszállításával kapcsolatos célkitűzéseinket, amelye­ket a XX. kongresszus út­mutatása nyomán a mi pár­tunk Központi Vezetősége is megjelölt. Pártunk vezető szerepe A beszámolási időszakasz­ban a párt vezető, kezdemé­nyező, irányító szerepe — ha rem is mindig kellően —. de érvényesült és erősödött. En­nek alapvető feltétele a párt eszmei-politikai és szervezeti egységének megszilárdítása volt. A KV 1953. júniusi ha­tározata után a párt helyes marxista politikájának el­ferdítése, a káros burzsoá né­zetek elterjedése következté­ben meglazult a párt eszmei­politikai és szervezeti egysé­ge. Ez mindenekelőtt a párt kispolgári, vagy polgári gon­dolkodású rétegei körében a bizonytalankodásban, a poli­tikai és termelési aktivitás csökkenésében, a pártfegye­lem lazulásában, a párthatá­rozatok figyelmen kívül ha­gyásában, a tsz-ekből való kilépésekben jutott kifeje­zésre. A helyi pártpolitikai munka fő iránya a KV 1955. márciusi ha­tározata előtt és azóta is a tíz év alatt elért történelmi Jelotfaéiá eredményék megvédése és a pórt, vala­mint a munkásosztály szere­pének ismertetése volt a jobboldali elhajlókkal szem­ben. Már 1954. júniusában a hangulatot tanulmányozva, a termelékenység és életszín­vonal emelkedése, a párt parasztpolitikája, a párttag­ság és általában a dolgozók passzivitása, az osztályharc időszerű kérdéseiben lénye­gében helyes — a márciusi határozatoknak Is megfelelő — álláspontot foglaltunk el. S ezzel segítettük a pártszer­vezeteknek a III. pártkong­resszus határozatainak meg­felelően helyes, egységes ál­láspontot kialakítani. E2en az úton haladva a KV. 1955. márciusi határozata után a párt egysége jelentős mér­tékben megszilárdult. Enne* legfőbb bizonyítéka — mint ahogy a KV. 1955. novemberi és az 1956, márciusi határo­zatai is leszögezik — a poli­tikai, gazdasági és kulturális {Folytatás a 4. oldalomL

Next

/
Thumbnails
Contents