Délmagyarország, 1956. április (12. évfolyam, 79-103. szám)

1956-04-04 / 81. szám

DELMOGYflRORSZRG 6 Szerda, 1956. április 4. Ililllllllllll CJA Ililllllllllll III) lllllllí IRODALMI MELLEKLET ******** ************************************************** cAz én kis csizmám ELBESZÉLÉS Könyv a magyar munkásmozgalom mártírjairól „Ha a hullámok átcsapnak a fedélzeten, és a tengervíz már-már a mélybe húzza a viaskodó hajót, a tengerész palackba zárja üzenetét, hogv utolsó szava eljusson a távoli napsütötte partokra, ahová EMLÉKEZETES VOLT az tom. A huszárdknál így ment — Nézze mea ezt a gyere- úgy vágyódott n^é^eznl én első csizmám története, ez. Illő félelemmel dugtam ket. ez nem a jegyző jia. Ha a zawnio, soteuo oceuaroi. Egyedül én maradtam a vi- egyik lábamat oda, mert egy- az lenne, nem mert • —ina iltf WMOdik a ,.noeoK voi lápban a szereplők közül, fa- részt tiszteltem apámat, más- megverni Ez a m/erek az en tak cimu könyv e.oszma. Ián azért is, hogy elmondjam, részt meg rettegtem, hogy mi verem, lehet hogy vasutas A konyvbOO szinten megírt nem volt olyan ikönnyű dolog minden lehet még ebből. lesz. lehet, hogy egyeb, de so- ^PVJ^^ L^^fjl szegény ember fiának csizmá- Apám nagy erövel kirán. J. nem felejti el ezt a naJ?1711' Y Y. , totta belőlem a pacallá ázott akik viharban éltek, de a mmeot esztendővel. lábtyüket és diadalmasan fel- Csend lett a vagonban, kint napsütött partokra való megHét éves voltam s apám a mutatta. is hallgattak a hómezők és érkezés nem jutott osztálvréKassa—oderbergi vasút men- n.ntok Hőkölök Mária tanítónő zi- szükül s az olvasó nemcsak tán, arra fönt a hegyek lábá- ~ NJ- »<"<>£ne™ J™*"* haló kebellel állt és nem tud- szemlélöje, de szintén részese nál emi kis falucska előtt ^"z^Szemhéia Méa \a ™U teovfn- Rf™ülte* f™' lesz a harcnak, melyet Lékai volt vasutas. Azaz bakter úr, ZlelebEta^Ta arca elé a ,maÍd a élelemtől zo- Ján06, ságvári Endre és a ahogy a falubeliek megtisztel- ^mát M ^gZt ktánva ^u'kezdett. Biztosan azt mozgat többi vértanúja viták egyenruháját, öten vo,- ^^otkia.tva képzelte, hogy most agyon- vott ieKkegvetlenebb terror iunk fiúgyerekek s iYtózaio- SdAoz - Mic^ csu UteSe, ,cauetf! 00 apdm idején is. Lépésről-lépésre tan nyúznék a ruhát, lábbelit. Micsoaa csíz csendcsen intett, s elengedte. követjük Tóthfalusi Sándort. Szegény anyánk alig győzte ma c- Testvéreim mesélték el aki három napon, három láttál, mea nyaklevessel. Az Most konyult állapotban mindezt később mert négy éjszakán át haladt — börtöanyai pofonok akkor sem fai- tisztán látszott, hogy Mátyás napig nem lehetett velem ér- néből szökve a front felé a tak, most pedig, hogy sírján bácsi csőre varrta, alul tal- telmes szót váltani vastag havon vonszolva testi gyep egészen leborult, most pat vert rá s valahogy torok- ' tét. hogv elérje a szovjet ólba kapnék e kezektől valamit, ban görbére össze kalapálta. LASSAN KIT AV ASZÓDOTT jósokat: azéletet. A könyv fő simogatást, vagy feddést, én De most szétázva olyan volt, s egy napon Mári néni. a ta- erénye, hogy ezt a hősi küzlennék a legboldogabb ember hogy cseppet sem hasonlított nítónő cselédje kisded csoma- delmet érdekesen, fordulatosemmifélc csizmához. got hozott. Kibontottuk, hát san irja le 0ivannyira, hogy Mátyás kiugrott a vagon- £ az olvasónak lehetetlen át bál. apám utána s mi bent fegetett belőle. Mindjárt fel a Tiszamentén. Egy napon meglátott apám, hogy mezítláb indulok a két • kilométerre lévő iskolába, tél- toSTa^nköT" ** víz idején. Háború volt akkor, mi is a szétvert őrház helyett JZw^tffi^ egy földretett vagonban lak- tyúklétrán, s apám ledobja a tunk, ami regényes lakhatás félcsizmát a másik mellé s lehetett a gyorsból kitekintve, nevet. De mi nem tudtuk ezt, mert — Oda se neki Lajkó. másnak benne laktunk. Apám szemügyre vette naffV gondjai között az én meztelen lábaimat és megnézte vásott kisikabátomat és fejemre lette 'kemény kezét. Vastag bajusza megrándult, mikor így szólt. — Te Lajkó. A csizmáidat ygyan hová tetted? Hétéves létemre is nagyon ismertem őt. tréfált, melyben a szíve sajgott. De soha zokszót ki nem ejtett, még akkor sem, mikor bátyáim sorra hullottak el mellölem, hogy aztán többé meg ne zörgessék kis ablalkunkat. így adtam meg az illó feleletet: Csizma ez azért s úgysincs ilyen. S elmentők folytatni a durákot. IGAZ, HOGY JOBB VOLT. mint mezítláb tivorni a havat. De az iskolában gúnyolis akartam rántani, de apám nem élnie az eseményeket, megfogta kezemet. lehetetlen nem belegondol— Várj csak egyet, Lajkó, nunk magunkat ezeknek az mondanék valamit. Van-e kü- embereknek a helyzetébe. Az lönbség a kutya, mea az em- egyes elbeszéléseket olvan ber közt? - kérdezte. lróR írták, ^ Mesterházi — A kutya négylábú állat. Lajos> Illés Béla Kovai LóAz emberne'k két lába van, „eszes lény", (így volt az olvasókönyvben). A kutya állat, az ember nem. Apám megcsóválta deresedő fejét. rinc. Az ő tollúk nyomán a történelem élvezetes, szépirodalmi olvasmánnyá válik. Ugyanakkor — s ez a könyv másik nagy erénye — — Valamit mégis elhagytál, az elbeszéléseik egy percre „„ „„,..,„. Figyelj ide s aztán nem 6á- sem vesztik el hitelességüket, tak érte, otthon, meg mind ™%1elhuzhatod a bakan- a közölt adatok, események, csókát. Apámat egyre többet kellett — Azt felejted el. hogy a nehezebben jött le a csizma. g kommunisták igénybe venni s már nem kutya, ha gazdája meg is ve- életkörülményei mind dokucmlékezett meg a huszárélet- ri, félig agyon is üti, hason- mentéciós értékűek, a tárról, hanem olykor haragosan csúszik gazdájához, s meg- gyalások peranyatón. a klleddctt, hogy minek mászok nyalja a fenyítő kezet. végzettek naplóin és levelein. a lebe. Anyám is reszketve ,. „ , , , , ,. , , várta a lefekvés idejét való- Hatyaim nagyot nevettek s hiteles feljegyzeseken alaságos megváltóként 'vártuk f" Vörösödtem. Rögtön tud- pulnak Csupán kisebb epiaz clsö napos reggelt. Már ^'J^iL^ZZlL^n z6dok- s néha a szereplök jobb szerettem volna mezit- *zava* » szégyentől egláb lenni. De hát a sors úgy ve> ^futottam a szabadba, sza.iaba adott szavak bővítik akarta, hogy még a felderülés Hiszen nagyon. önérzetes vol- 1(1 a valoságot. Ezek a réclőtt valami nagy baj szár- tam én, de nem jutott eszem- viszont művészileg him ázzon ebből a csizmából be< hogv altói nem lehet ne- telesek, mert logikusan köZZVeEa HökmkMáÚ ^kancsom, «W f*holtra vetkeznek a kor viszonyaiApám elértve a tréfát, he- tanítónő lábát szorította amin vert. bol. a körülményekből es !W?fÖ1? ?°A0lUQOtLlaÍdt,a 5lii;óla!J tyúkszeme volt. Fáj- Később visszamcntem és tréfa kedvéért végigkutatta dalmas csxzmavmban egy tíz- i.!!„, . A t-a™, mind a tizenegy zsebét. Aztán percnyi tolongásban véletle- nornj ™m ve' " "T oívdMnany szomorkásán felsóhajtott. nül rágázoltam, s akkor úgy szem tel az ajándékot. Apám s mint tanulmanyainkat ki— Biztosan a tizenkettedik- metfoqott, hogy a fülem be vidáman csillogó szemmel né- egészítő anyag egyaránt érben lenne, ha lenne, de azt |s hasadt. Megveretett a he- zett rám s felkapott, s maga tékes. egyaránt hasznos és nem a mi kabátunkra varr- tVrfammal Ah^zldik ütés elé tartott a levegőbe. Sze- élvezetes. A műveket hania,<- után megeredtek szegénynek münk most éppen egy vonal- fiulatosan. érzékletesen egéMentem volna már iskolá- könnyei, de csak verte, a Hö- ba esett. Jó dohányszaga volt, szítik ki Egri Yvonne rajzai — Ne a lábamat nézze, apám, hanem a zsebeit. Abban vagyon a csizma. ba. mert ideje volt, de éreztem, hogy apám most komolyan latolgatja, miként tudna mcgcsizmásítani. Egyszerre szikra lobbant szemében és biztatóan mondta. kölök meg számolta. Aztán s 0imn erősen tartott, hogy Végezetül még csak annyit clajultam. tudtam, soha, soha el nem a könyv sikeréről, hogy szerte Arra ébredtem, hogy nagy enged, legyen bár csendes az országban már több hemastrtva %l?k "a '"oTríácot hal°m « lyen olvasókörök is alakul Mindeáki elment, csak egy Aztán olyan óvatosan tett tak "Hosok voltak" .íelszó— Ne félj egyet se, Lajkó, kakas sétálgatott a kút le a padlóra mint egy kis ^rriar tehát az olvamegönti azt Mátyás bácsi, ért lett. s a tanítónő sem lát- -fc . ' . sók kritikája: érdeklődése és az mindenhez. szőtt sehol. Felálltam, s ha- zfaK CUKrot- OTní£ ^t vett EGY HÉTRE RA meglett a palahogy, forrón d«*a pénzen. dicsérete a könyv iránt. EMLEKEZZ! Négy falad védett, meleg zúgából Nézz most a távol múló ködébe. S bárhogy is fázol, fuss ki az éjbe, A régi sötétbe! ... Riadó zúgott s pincékbe bújtál. Míg kint az orkán vad őrülete zengett, Vak denevérek csüngték feletted. S nyirkos penészek. Szemedben a kezdő őrület égett. Míg kerested a helyet, a tenyérnyi helyet, Hol magad még véded, — S inogtak a falak.'... Lázasan futlcosott száraz ajalkad Gyermeked arcán. Valamit még tán mondani akartál. De nem volt egyetlen ép gondolatod. Nem volt erőd, hogy szidjad a kori, Csak nézted bambán A rámeredő patkány kérdő szemében villogó humort. ...S mivé lett a házad, a szép? Romlandó cserép.., Széthullt darabokra Az utca s az ismerős tér. Gazdátlan ebként vonított a szél A házak dúlt helyén... Rom a romokra, Mint játékkocka egy őrült óriás-gyermek kezében, S fehéren hullt rá az elszórt csontókra A futó hold eszelős vigyora ... Láncot virágzik s üszköt érlel a fa. Kertedben, hol nyílott a halk ibolya, S gyönge liliom. Teljes pompájában virít a korom!,.. Vicsorog a ház, Vigyori váz, Szája tátva, ajtaja nincs, Száz méterre tőle a kilincs... Füstindák az egykori szép lugason... Az ablakok vakon... Emitt egy bögre darabja. Még nagyanya adta. Látszik a virág is rajta. A leheletlila Fakó ibolya... Inni mindig ebből adott, Mig nézte mosolygón, hogy* szürcsöli a gyermeki szid A kedves kávé jó illatát, — Nézed, forgatod... Hát minden halott?! Nem, nem! Mi még élünk. De hová menjünk, merre térjünk?! ...Mivé lett gazdád és mivé magad?! Százszor kérdezted: csak ennyi maradt?! És álltál a felcetc felhők alatt... Jóllakott varjaik szálltak feletted. ...óh hányszor mondtad, hogy jöjj el Lázadva, kérve, Átkozódva, únt türelemmel: Jöjj el, óh béke! És esküdtél földre és égre. Hogy soha többet! Csak virág borítsa újra a földet Vér és gaz helyett. Csak váltsa föl végre az éiet A hajnal, a halált az élet... Nem te akartad a borzalmakat, De a békét, már akarod! S jaj legyen annak, 'ki elvenné újra Gyermeked tiszta, nagy, mesékre-nyitott. Égő szeméből az áhítatért! És fénylőbbnek lásd már a napot, Fehérebbnek falad, Ha rajta fény szalad. Erővé válik minden atomod. Hogyha akarod. Fegyver vagy magad! DIÓSSZILÁGYI IBOLYA Diósszilágyi Ibolya jeles nagyváradi költőnő, aki jelenleg hazánkban tartózkodik s Szegedre is többször ellátogatott. nevezetes csizma. Büszkén ÍL^fffc,'csak **buktam a mentem aznap iskolába, ahol vagonunkba ahol anyám már Hökclök Mária igazgatott "ggódya vart - de apám is negyvenünket egy homályos Ravelt fel egy szobában. Feszengtem a csiz- iei^nyel szerkeszteseboL mában, mely szokatlan volt, Elmondtam mindent igazul, éktelenül sárga és valami ApÁm fejszét s elcsorszeruseg volt rajta észlelhetö. Pajtásaim persze alaposan szemügyrevették s min- Anyám sápadtan nézitt denféle megjegyzéseket tet- maga elé, mert apám itthontek. De a Papás Sanyi szavai, hagyta a sapkáját. Sohasem oki suszterivadék volt, fejem- ment egy lépést sem e hioaben maradtak. Azt mondta, talos sapka nélkül. Nagy bahogy kitart ez. de ha meg- jókat sejtett szegény. — ő ázik, vége. Csőrcszablák. már tudta, hogy apám ereiHazafelé menet belegázol- ben néha láva folyik, nem tam a hólébe, nem is egyszer, pedig közönséges embervér, tetszett ez nagyon nekem. M- olyan, ami az alantasabb emszen megóvott a csizma. heréknek dukál. De este nem akart lejönni. Mire megjött, én már fcAnyám vette kezébe a dol- küdtem a külön helyen, testgot és húzgált, annyira, hogy véreim csendben figyeltek, belekapaszkodtam a szek- XÁzas voitam és félrebeszélrénybe s az jött velünk, de a VINCZE ANDRAS juhaszottó 4 fa&tf AUUa fituasómtotyatofn Uiui Ler Oaanyln t csizma csak nyúlott s nem tcm. Nem tudom, mit tett jött le. A nagy huzakodásra a ""ám az iskolában, de magászomszéd vagonból átjött val hozta a vénlányt, akinek apám, ahol egy kis dvrákot tokái leestek, lötyögtek, <kis Sr&tfK m^'bS rángatőzoH és combszemében állati *eleiem ug— Asszony nem ért ehhez ... , - jelentette ki és háttal rű!f" Apam rámutatott elémállt s lábait szétvetette, agyamra s ezt mondta kont— Dugd ide a csizmát, lerán- duló erős szóval. Baráti sió Magyarországot negyvenötben Bejártam harcok útjain. Ellenségeit vágtam, öltem, így tettek mind elvtársaim. A budapesti Nagykörúton Nem egyszer kószáltam le-fel, Es hazatértemkor búcsúzón Népétől így köszöntem cl: — Sok szerencsét a magyarnak, Nyíljon ki a jó remény! Emlékemben lángként fut át, Nem felejtem soha Budát, Nem felejtem Pestet én. Ismerkedni barátaimmal A vonat újra elhozott, Azt hittem, talán a szemem csal, Az ország úgy megváltozott, öröm hullt minden kis tanyára, Budapest táncol és nevet, Mert a szabadság tiszta lángja Ragyog a magyar föld felett! — Sok szerencsét a magyarnak, Nyíljon ki a jó remény! Emlékemben lángként fut át, Nem felejtem soha Budát, Nem felejtem Pestet én. Gurszky István fordítása Egv hónapja folyik szervezett keretek között a szegedi olvasómozgalom, melyet a DISZ Városi Bizottsága prop. osztálya és a városi Somogvi Könyvtár irányít. Munkájuk eredményeképpen lassan kibontakozik az olvasómozgalom. De sokan vannak még üzemi DISZ alapszervi titkárok, akik várnak és valami újabb ösztönzést akarnak, s rábízzák az üzemi könyvtárosra. vagy egyszerűen halogatják az ügyet. A DISZ sokkal nagyobb feladatokat is megoldott már. Itt az idele. hogv az olvasás ügyéért is latba vessék lelkes munkájukat! Ahol a DISZ-titkárok és könyvtárosok jól együttműködtek. szép eredményeket értek el. Eddig a Szegedi Kenderfonógyár. a Borforgalmi. a DAV, az Üjszegedi Kender-Lenszövő, a ZÖLDSZÖV. a Gőzfűrész, a Textilművek. a Ruhagyár, az Építőipari Technikum, a Közgazdasági Technikum, az MTH Intézet, a MÁV Fiúnevelő Intézet, a Tanítóképző, az Ápolónőképző, a Tömörkény Gimnázium, a Somogyi Könyvtár fiókjai, a Juhász Gyula Művelődési Otthon indították meg az olvasómozgalmat. több-kevesebb olvasóval. Megállapítható, hogv az iskolák nehezen mozdulnak meg, arra hivatkoznak, hogy a nyári szünet miatt nem tudnák a tanulók befejezni a vállalást. Nincs akadálya annak, hogy azok a tanulók, akik tanévzárásig nem végeztek a kötelező olvasmányokkal. azok nem folytathatnák otthon, faluiukban, vagy itt Szegeden bármelyik közkönyvtár segítségével versenyüket. Az értékelés az új tanév elején történne. A Somogyi Könyvtár márciusban irodalmi matinétrendezett a könyvtár olvasótermében. ahol olvasómozgalmi ifjak szavaltak és regényismertetést tartottak. A matinét meghallgatták a múzeumot látogató katonák is. Ez volt az első eset, hogv a Somogyi Könyvtár saját helyiségében nyilvános irodalmi jellegű rendezvényt tartott. Ez jó kezdeményezés, mert a város dolgozóival való hetves és hasznos kapcsolat kiépítését szolgálja.