Délmagyarország, 1956. április (12. évfolyam, 79-103. szám)

1956-04-04 / 81. szám

Szerda, 1950. április 4. 0ELIIIWYM0!Ktt5 VIlAS WltTÁMAimSÜUtTfKI A SZABADSÁG ÉVEIBEN AZ RMP KOLOZSVÁR TARTOMANYI BIZOTTSÁGÁNAK ÉS KOLOZSVÁR TARTOMANY NÉPTANACSANAK LAPJA Czeged.:. Milyen gon­dolatokat ébreszt e vá­rosnév? Legyen valaki ma­gyar, vagy magyarul tudó, de akármilyen nép nyelvét is beszéli, ha egyszer hallott év­ről a városról, a paprika, a szalámi és a halászlé jut az eszébe. Így ismerős Szeged, ez a tiszaparti magyar város, hogy a paprika, a szalámi és a halászlé városa. Ezt kürtöl­ték a múltban, mint neveze­tességet. Azonban másról is híres volt. s ez a vonása ha­sonlított a többi magyar vá­ros, sőt más kapitalista orszá­gok városainak ismertető je­leire is. Szegeden is voltak, akik mást is fűztek a város hírnevéhez. De ezt hirdetni nem lehetett. Nem szabad volt arról beszélni, hogy aki a paprikát termelte, az sóval, vízzel, nemhogy zsírral, de paprika nélkül főzött. Egykor a város lakói a szalámit csak az üzletek kirakatából ismer­ték és nem az ízéről. A mun­kás a halászlét csak az úri népség, a városba érkező ide­genek elbeszéléséből ismerte. Azok fogyasztották és mulat­tak utána a jó bor és a ci­gányzene mellett. A nép más életet, élt s ez volt az igazi ismertető jele Szegednek. Er­ről azonban keveset beszél­tek. Ha valahol ezt szóvá merte valaki térni, csattant a kardlap, ha kenyeret kértek a szalámi városában, börtönt nyitottak a munkásnak. A búsongó dal, meg a ke­serves sóhai elválaszthatat­lan testvérek voltak Szegeden a múltban: „sírva vigad a magyar", iárta a szólás-mon­dás. Minek is örült volna a nép. a munkás és paraszt? Annak talán, hogy tüdőbaj tizedelte, hogy a kendergyá­rak, a tőke pora ülte meg Szeged lakóinak lelkét, szí­vét? Vagy, hogy a ^araszt fe­je fölül lebontották a házte­tőt. ha nem tudta fizetni a város urainak a bérletet, vagv adóját? Az úri asztalról 'le­söpört morzsa nem enyhítette az éhséget, a fájdalmat, szen­vedést. Azonban izzott a vá­rosban is a parázs, a hamu alatt. Kicsi volt ugyan a kommunista Párt helyi sejtje, de izzott és fűtötte a reményt, a boldogabbb jövőbe vetett hitet, és Szeged reményke­dett. Amikor Kelet-felől az ara­di és a temesvári útról befu­tottak a szovjet páncélosok, nyomukban a vöröscsillagos harcosok, akkor már csak a hídlábak meredeztek felkiál­tójelként az ég felé. a Tisza vizéből. Az Üjszegedi Ken­der-Lenszövőgyár gépei a víz alatt voltak. A gyár romok­ban. s nemkülönben a klini­kák és lakóházak egy része. Ezt találták a felszabadítók, de ugyanakkor bizakodó em­berökre leltek, akik készek voltak az első perctől harcol­ni. dolgozni a Kommunista Párt hívó szavára a boldo­gabb jövő megteremtéséért. Tizenegy éve, 1945. április 1 4-én végleg elvált Ma­gyarország és Szeged is az évszázados fájdalmas, sírva vigadó élettől. Űj fényben süt azóta a nap a Tisza és Maros találkozásánál elterülő Szegedre is. Üj a gazda a Tisza partján az egykori bu­songók. és reménykedők, akik ma szabadok, s árad be­lőlük az életerő, az egészsé­ges vidám szemlélet Évtize­dekkel ezelőtt gvászról. fái­dalomról dalolt a szegedi nép is. és most örömről, közös tervekről, nagyszerű elhatá­rozásokról szól énekük. Sok ilyen és más hasonló jelen­ségből. sajátosságból lehet összeállítani a város és lakói­nak arcát. Ha Szeged utcáin járunk, mindenütt, emlékertet valami a múltra, de már nem a régit látja meg elsőnek az ember, hanem az újat. az éie­Magyarorszíg felszaoadulásínak 11. évfordulója alkalmából az „Igazság", a Román Munkás Párt Kolozsvár Tartományi Bi­zottságának magyar nyelvű lap] a közli ezt a cikket. tet, a boldogító jelent és fel­villanó lövőt. A golyó és bombaszilán­kok nyomait letörölte már magáról a város évekkel ez­előtt. Most új ruháját öltö­geti. Bár még a múltat nem törölte ki teljesen minden­napi életéből. Időbe tart, míg magasba nőnek a felszabadu­láskor elültetett és azóta év­ről-évre sokasodó fák. Az úi gyárak, a Ruhagyár, a Textil­művek. a Paprikafeldolgozó, a Farostlemezgyár, a szép új közúti híd, az új munkás­lakóházak; ezek a szocializ­must építő magyar nép. Sze­ged új fái. Sorolhatnánk a megnagyobbított kultúrpalo­tával, az új Kamaraszínház­zal, a kerületi művelődési otthonok, iskoláik, az új egye­temmel és főiskolával, benne a sok űj tanszékkel, köztük délszláv, román, a csehszlo­vák és más tanszékékkel, ahol a magyarországi nem­zetiségűek, köztük magyarok is tanulják más népek nyel­vét, életét, történelmét. Itt említhetjük a 14 városi böl­csődét, a 26 napközi otthonos étkezdés óvodát. Ezek az új fák, amelyek ugyan lassan, de biztosan sokasodnak, s bo­rítják be ma már az egész várost. Változik a város, a szege­~ di táj. A várost övező zöld szalag nem apró sávok­ból áll most már. hanem na­gyobb táblákba olvadtak össze a nadrágszíj-parcellák. Tíz termelőszövetkezetbe tö­mörült dolgozó parasztok ösz­szefogását. munkáját, dicséri ez a zöld szalag. A sok trak­tor. vetőgép és kombájn, amelyek egész évben itt doü­goznak. nemcsak a magyar ipar dicsőségét hirdetik, ha­nem azt is, hogv új élet szü­letik a szántóföldeken is, új élet, új emberek. Ezt fogja már fel elsőnek az ember Szegeden és határában is. Ismert volt Szeged textil­iparáról a múltban is. Híre­sek voltak ezek a textilgyá­rak. csak nem arról, mint a mostaniak. A régieket mar modernizálták. Ezek egykor nem munkahelyek, hanem a keserves robot színhelyei vol­tak. Tíz-tizenkét órás munka porban és piszokban, amely sorvasztotta a 14—16 éves lá­nyok. a sok asszony és férfi életét. Amikor ereje már nem volt elegendő a munkás­nak, akkor a gyár urai kiad­ták útját, mehetett az utcára, növelte a koldusok sok ezres táborét. A régi gyárak új köntöst öltöttek. Most már valamennyiben van a munká­sok részére mosdó, tiszta, vi­lágos üzemi ebédlő, bölcsőde, üzemi óvoda és a munkakö­rülményeket megjavító szá­mos berendezés, portalanítók. ventillátorok. A régi gyárak mellé újak is épültek, öt éve új Ruhagyára van Szegednek, ahol a legmodernebb mun­kaszervezés mellett gyönyörű neonfényes termekben dol­goznak a munkások. Leg­büszkébbek azonban a szege­diek az új Textilművekre. Erről az üzemről elmondhat­ni. hogv a szovjet emberek adták, építésében, a gépek szerelésében együtt dolgoz­tak a magyar munkásokkal, ök adták a gépeket, a fel­szerelést is. Ez az üzem egy darabja a szegedi dolgozók, a magyar nép jövőjének. Idéhány sorba belegyömö­szölni mindazt, ami új és más. mint a régi város­ban volt. nem lehet. Itt min­den városrész, utca őrzi már az újat. ami nem a múlt. ha­nem a jelen és a lövő. A kül­városi egykori nyomortanyák, szükséglakások helyén, pél­dául Móravárosban, a Csere­pes-soron parkettázott szo­báju lakások vannak. A várost környező telepekre azt mond­ták mindig, hogy azok vala­hol az „istenhátamögött" vannak. Órákig gyalogolt a munkás hajnalba, míg a gyárba ért. Ma már hat Vil­lamospár szeli át a várost ke­resztbe. hosszába, s hat útvo­nalon közlekedő autóbuszok könnyítik meg a város lakói­nak utazását, a legkülsőbb telepekről is. A régi hídon nem közlekedett Újszeged fe­lé a villamos, a main már igen. S valamennyi környező községbe rendszeresen jár­nak autóbuszok, hordják a városba a környék dolgozó parasztjait. Dorozsmára es Tápé széléig villamosközle­kedés is van. Azt is mondják, hogy Sze­ged iskolaváros. Egyetemei, középiskolái, technikumai, fő­iskolája és tanítóképzői van­nak. Az egyetemen sok ki­váló magyar tudós professzor tanít, dolgozik. Eddig 12-en kapták meg a Kossuth-díjat, közülük hároman már kétszer. Van már Kossuth-díjas álta­lános iskolai tanító, színmű­vész. író is Szegeden. Új életet él Szeged, az egész magyar nép. Segítik testvérei, a szovjet emberek, a népi demokráciák országai­nak népei: Bulgária. Romá­nia, Lengyelország. Cseh­szlovákia és a, többi orszá­gok dolgozói. Üj életet élnek, akik szorgalmuk, tehetségűk és alkotó készségük javát évszázadokig kénytelenek voltak elnyomóiknak adni. Most azonban szabadon bon­takoztathatják ki kedvükre minden tehetségüket, alkotó kedvüket. Szépítik nemcsak vasárnapjaikat, hanem hét­köznapjaikat is. IJemcsak új gyárakkal, épületekkel gyarapo­dott Szeged az elmúlt tizen­egy év alatt, hanem sok hasz­nos tapasztalatot szült, az az alkotó, kezdeményező kész­ség, amely szabadon bonta­kozik ki a magyar munkások, dolgozó parasztok és értelmi­ségiek körében. S az új ta­pasztalatok terjesztésével, e kincsestár felhasználásával kezdtek hozzá a szegedi dol­gozók a második ötéves terv teljesítéséhez. Jól felkészül­lek erre a nagy munkára. Ezt az is bizonyítja, hogy 1955 utolsó negyedében 17 szegedi üzem. nyolc kereskedelmi vállalat nyerte el az élüzem kitüntetést, illetve kiváló vál­lalat címet. Ezekben a napok­ban a műszaki fejlesztéssel, takarékossággal, a jobbnál­jobb munkaszervezés beve­zetésével. egymás segítésével érnek el újabb eredményeket a szegedi munkások, dolgozó parasztok. A termelőszövet­kezetek közül elsőnek a sze­gedi Táncsics Termelőszövet­kezet tagjai tettek újabb fel­ajánlást. mikor elérkezett Szegedre is a hír, hogv a Du­na árhullámai több száz hold búzavetési területet öntöttek el. Arra tettek fogadalmat, hogy növényápolással, gon­dozássál. még nagyobb ter­méseredményeket érnek el. mint ahogy azt tervükben megállapították. S hogy mennyire nem elégednek meg sikereikkel, s újabbakkal akarják gazdagítani a szege­diek, ez kitűnik abból a szép kezdeményezésből melyet a Szegedi Városi Tanács végre­hajtó bizottsága Indított el azért, hogy a város mari. me­zőgazdasági, kulturális ta­pasztalatait kicserélte a ba­ráti országok népeivel, külö­nösen egy-egy városaival. Külön kapcsolatot létesített Szeged Ogyessza. Plovdiv, Ploesti, Brno és Niss váro­sokkal. Kezdeményezésük meleg fogadtatásokra talált ezekben a városokban. Erről tanúskodik a Ploesti Városi Népi Tanács végrehajtó bi­zottsága elnökének Mojszev Vaszile elvtársnak válaszleve­le is: „.. Nagy örömmel és kü­lönleges érdeklődéssel fogad­tuk az Önök javaslatait a vá­rosaink közötti tapasztalat­csere érdekében, hogy ezáltal baráti kapcsolatokat építhes­sünk ki és a szocializmus tclé vezető úton szerzett ismerete­ink megvalósítását közölhes­sük. Ugy gondoljulk, hogy ezek a javaslatok megegyez­nek mindazon célókkal, ame­lyeket pártunk és kormá­nyunk követ. Hogy ezek hoz­zá fognak járulni a mi né­pünk és a testvéri magyar nép közötti barátság megerő­sítéséhez, együttműködésé­hez ..." • tv gyarapítják a szege­diek mások hasznos tapasztalataival a sajátjukat és viszont adják át az övéket is másoknak. Tovább terjed­nek. s mások is felhasznál­ják a szegediek tapasztala át. Tovább .terjed a város jó hír­neve, öregbítik a város hír­nevét, amelyet ma már iga­zán kivívott ipari termékei­vel, a textilféleségekkel, ken­derárukkal. paprikával és szalámival. Szeged úi életének leírásá­ra. ábrázolására rövid olda­lakon vállalkozni igen nehéz dolog. És nem is lehet tel­jes képet alkotni. Igazán akkor tudja megérteni az em­ber, ha való életében látja mindazt a változást, amely Szeged életében, a tizenegy év alatt bekövetkezett. Űj város született a régi helyén a Tisza partján. De találkoz­ni még ugyan a régi Szeged visszhangjával a városban, a búbánatos magvar nótákkal, amelyekhez most újabb, úgy­nevezett modern nyugati da­lok csatlakoznak. A régif visszasírok nótái -zek, akik ha szerét tehetik, uszítanak a népi demokrácia ellen, so­viniszta. nacionalista hango­kat pengetnek és nyugatra tekintgetnek. De az ő nótáik már önmaguknak szólnak, nem hallatszanak ki a sza­bad emberek dalából, az öröm, a béke dalaiból, a zászlóvivők énekéből. A magyar felszabadulás nap­ja 1945. április 4. Különös íze van a magyar nyelvben e nap nevének, ünnepelnek mun­kások, parasztok, értelmiségiek ezen a napon Szegeden is. Em­lékeznek a felszabadítókra, mindazokra, akik segítettek sza­badságuk kivívásában. Nem fe­lej'ti Szeged a szovjet bősöket, liiszen az ember embertársaiér többet adni nem képes, mint, amit ők adlak: Viktor Nikolaje­vics Fimov alezredes éj tiszt­társai, Pa vei Liszicián közlegény, s a sok harcos, ki a szegedi te­metőben nyugszik. A legdrágáb­bat, életüket adták azért, hogy Szeged falai közé beköltözhessen a bőn óhajtott béke, s az ember igazán ember legyen. Voltak mái­más emlékezetes dátumai Ma­gyarországnak, Szegednek is. 1848. március 15., s később, amikor Kossuth Lajos elmondta híres szózatát Szeged •népéhez, majd 1919. március 21., a Ta­nácsköztársaság kikiállásának napja. Április 4. nemcsupán egy az ünnepi évfordulók közül, ha­nem koronája unnak a harcnak, amelynek egy-egy állomásai vol­tak a többi nevezetes dátumok. Április 4., a legnagyobb nem­zeti ünnep Magyarországod. Nagy Pál Ma délelőtt koszorúzási ünnepségek a Széchenyi téren Felszabadulásunk 11. évfordulója alkalmából ma dcl­előtt 10 órakor a szegedi pártszervek, üzemek, vállalatok, intézmények, termelőszövetkezetek küldöttségei megkoszo­rúzzák a szovjet hősök Széchenyi téri emlékművét. A koszorúzási ünnepségre érkezik a térre a felszabadulás váltó. A kegyelcttcljes megemlékezést néphadseregünk díszszázadának elvonulása l'cjezi be, majd az ünnepség részvevői a Dugonics temetőbe vonulnak, ahol ugyan­csak koszorúkat helyeznek el a szovjet hősök emlék­művén. A ruhagyári fiatalok versenyre hívják a szegedi üzemek fiaia jait A Szegedi Ruhagyár fiataljai az elmúlt negyedév .to­rán, különösen pedig a hazánk felszabadulásának 11. év* fordulójára rendezett műszatk alatt bebizonyították: bizton számíthatnak rájuk a tervek teljesítésében. Számos fiatal egymást segítve dolgozott a vállalások valóra váltásáért. A fiatalok tettrékészsége ismételten megnyilvánul. A rmk* sodik negyedéves terv maradéktalan végrehajtására ver* senyt kezdeményeztek májusi• tiszteletére. A ruhagyári fiatalok célul tűzték iki a DISZ Központi Vezetősége ván* dorzászlajának elnyerését. Ez alkalomból versenyre hívjak Szeged összes üzemeit, s a következőket vállalják: 1. Üzemünk április 4-re megvalósította a komplett DISZ-termet. s így vállaljuk, hogy a második negyedév so­rán konfekcionálást hibából leértékelés nem lesz. A má­sodik negyedévi tervet DISZ termünk 101 százalékra tel­iesíti. a túlteljesítést, megta­karított anyagból érjük el. Ezenkívül hozzájárulnak ah­hoz. Ihogy az üzem az első osztályú áru' részarányának megállapított mutatószámát 0,5 százalékkal túlteljesítse. 2. Üzemünkön belül kiszé­lesítjük a DISZ „minőségi őrjárat" mozgalmat, s a leg­jobb minőséget elérő dolgo­zókat dísz-oklevéllel és jel­vénnyel jutalmazza a válla­lat. 3. A DISZ fiatalok 30 szá­zalékát. a „tanulj meg több munkaműveletet" mozgalom­ba május l-ig bevonjuk. így biztosítjuk a termelőmunká­ban résztvevő DISZ fiatalok szakképzettségének további növelését. 4. A vállalat műszaki fej­lesztési tervének végrehajtá­sa érdekében üzemünk egész területén minőségi őrjáratot szervezünk, s a műhelvek műszaki tanácsaiba elküld­jük a legjobb DISZ fiatato­kat. A munkaverseny fellen­dítéséért. párosversenyt kez­deményeznek epvmásközt a fiatalok. Vállaltuk hogy a II. negyedévben 60 ezer forintos megtakarítást érünk el. s ez­ért a DISZ fiatalok is tevé­kenyen részt vesznek a moto­rikus felhúzógép beszerelésé­ben. Április 1-től kezdődően „Űjíts minden gépen és mun­kahelyen" mozgalmat indí­tunk el. és május l-ig 7 újí­tást. nyújtanák be fiatal.1ain.kj 5. Egyöntetűen elhatároz­tuk, hogy a Szegeden létesí­tendő vízi telep építésiéhez jú­nius 30-ig 100 munkanappal járulunk hozzá. Ezenkívül az üzemünk által patronált is­kolában és termelőszövetke­zetben kul túrcsoportunk egv­egy előadást tart. 6. A vállalat vezetősége hozzájárult ahhoz, hogv a legjobb minőséget végző dol­gozók ellenőrizhessék a sza­lag munkáját. Ezért a válla­lat vezetősége írásbeli meg­hatalmazást ad a Zsédely­mozgalomban legjobb ered­ményt elért dolgozóknak. Vállalásaink maradéktalan végrehajtása érdekében kérj jük Szeged üzemeit, jelölje­nek ki egv versenyértékelS bizottságot, amely majd e.­dönti. melyik Űíem' ért eí legjobb eredményt a második: negyedév tervteljesíté^e so* ran. Külüs Sándorné Prágai Tiboi) DISZ-titkár term. fel, Nóvák Tibor DISZ-bizottsági tag 1 Kolompár Magdolna 1 gépes A magyar növényvilág képeskönyve VAJDA ERNŐ KÖNYVE /V éh dny napja új. impozáns külsejű, hatalmas album­alakú könyvben gyönyörköd­het a könyvkereskedések ki­rakatai előtt meg-megálló sé­táló. A vízi tündérrózsa pom­vényföldrajzi térképezésekai* halmával (1951—52) kereste f£\ a Hódmezővásárhely-í Kishomok szikes részeit is, hogy a Délalföld növényi . . szépségeit megörökítse. Innen ÍGL.J^Vi^fS- JJnyképe áll a valók a rizskultúrákkal újab* könyv boritolapjan. Vajda ban terjedő, kiveszettnek hitt mételyfű és a vízi boglárka ragyogó fényképei. Majd, 1253-ban az ártéri tölgyes és lápi csalán kedvéért az ár* téri térképezésekhez csalla* kőzik, A tőserdei Tisza-árié* ren. a mai növénytani rezer* náció területén, sikerül is a tündérrózsa hínárral együtt a képeket elkészítenie. Ernő: „A Magyar növényvilág képeskönyve" ez — egyike legszebb könyveinknek. Az őszhajú szerző — buda­pesti jogász — hosszú év­tizedes növényfém/képező munkája legszebbjeit találjuk az album 120 lapjába sűrít­ve. Fáradtságot nem ismer­ve, rendíthetetlen kitartással keresett fel minden rövénvi termőhelyet, leste, várta cz alkalmas időt, a szélmentes napsütést, hogy a hatalmas, Magyarország egész növény­zetét felölelő fény képgyűjte­ményéből a még hiányzó kép birtokába jusson. Szoros kap­csolatban áll minden terep­kutató botanikussal, hogy a szakemberrel együtt válassza ki a természetes életkörülmé­nyéket legjobban tükröző nö­venyelőfordulásokat. Sokszor órákig birkózik egy-egy nö­vénnyel. míg az a fotóművé­szetnek is megfelelő megvilá­gításba Ikerül. így aztán ma ­ga is cpvik InnjnEh itmn-'. lett a magyar növényvilág­nak. A Szegedről kiinduló nö­A képsorozatot 54 oldalnyi rövid, közérthető magyarázó szöveg vezeti be. Benne a szerző a magyar föld botani* kai jellemképét vázolja a ké­pekre való utalással. Szakember és laikus virág* kedvelő, a fényképész, a nép* és iparművész és mindenid, aki szereti a természetet, ész* re tudja venni annak szépsé­aeit. élvezettel lapozgathatja a gyönyörűbbnél gyönyörűbb lapokat, mely nem csupán a magyar föld botanikai sz''p* ségeit. hanem a macvmr könyvkiadás (Művelt Nép Tudományos ós Ismerewr­icsztő Kiadó. 1056) fejlet: é­Oét is hirdeti. Timár La-os — A Magyar Építőművé­szek Szövetsége szegedi cso­portja és a Szegedi Tervező­iroda 1956. április 8-tól ápri­lis 22-ig építőművészeti ki­állítást rendez Szegeden a Horváth Mihály u. 5. sz. alat­ti kiállítási teremben. A ki­állítást április 8-án 12 órakor nyitja meg a Szegedi Párt­bizottság, valamint a Magyai Építőművészek Szövetségé, nek kiküldötte. — A Magyar—Szovjet T r­saság szegedi szervezete or­vos-csoportja a boré! évi !- *,. nap alkalmából r • kat tart Sícee;' 'i­cn, csütörtökön órakor Petri G ' > t szor tart előadást az V székház klubtermib- • \ szovjet orvostudom-r" röződése a mngv.-n­gyakorlatban" círnrre:

Next

/
Thumbnails
Contents