Délmagyarország, 1956. április (12. évfolyam, 79-103. szám)

1956-04-30 / 103. szám

Vjfft j ÉLJEN MÁJUS ELSEJE — a proletár nemzetköziség harcos ünnepe! Világ proletárját egyesüljelek I DÉLMAGYARORSZÁG AZ MDP CSONGRÁD MEGYEI XII. évfolyam, 103. szám Ara; 50 fillér BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA T Hétfő, 1950. április MÁJUSI SEREGEK írta: NÉMETH KAROLY, a Megyei Pártbizottság elsá titkára A

lig több, mint fél évszá- síik a szocializmus boldog vi- gozókmak fizetésrendezésére, 7Qr1n VlAtnr míílie ol. lóriit- 1,»v>/\l3rV»/v« «iyi/>pzvn/3.1r ri.Vs.l. t- ' i _ .{ zada, hogy május elseje a munkásosztály nagy ünnepévé lett. A munkásosztálynak ádáz harcban, nagy áldozatok órán kellett megvédelmeznie eszméit és bár a töke hatalma durva önkénynyel s erőszakkal igyekezett útját állni a májusi seregeknek, nöttön-nőtt ez a sereg és napjainkban is egyre nő. Maga az ünnep jelképpé magasztosult: a munkásosztály nemzetközi összefogásának, a népek béketörekvéseinek, a szocializmus végső diadaláért folyó küzdelemnek lobogója. A magyar munkásosztály kezdettől fogva ott menetelt a májusi zászló alatt. S éppen megyénk agrárproletárjai, Szeged, Hódmezővásárhely, Makó, Szentes földmunkásai elsőként sereglettek oda, hogy a gyáripar kizsákmányolt munkásaival együtt niagasra emeljék ezt a zászlót. Ma is erőben, egészségben élnek köztünk azoknak a hősi időknek veteránjai: Borsi János, Posztós Sándor, Karácsonyi Ferenc, Tombácz Imre, Igaz Lajos, Diós Sándor, Komócsin Antal, Erős Istvámné, Kádár Sándor, Török János és még sokan az idős munkás-nemzedék soraiból. ök a megmondhatói, milyen eleven hit, szilárd helytállás, harcos elszántság kellett az akkori idők harcosainak, hogy amikor szinte megingathatatlannak látszott a töke hatalma, mégis szilárd meggyőződéssel a szocialista jövőbe tekintsenek. Tizennégy órás munkanap, lovasroham és gumibot emésztette erejüket, de nem fogyatkozott az, hanem nőttön növekedett. Nagyszerű emberek voltak a győzelmes május úttörői. Példájuk főképpen arra inti a mi nemzedékünket, hogy a májusi zászló alatt egész szívvel s egész lélekkel kell küzdeni. Ezek az elvtársak egész életüket, minden erejüket erre a harcra tették fel. Ezernyi kínzó megpróbáltatás nem tudta meghátrálásra kényszeríteni őket. Bátran szembenéztek a csendőrök, főszolgabírók hatalmával. A mi mostani jelenünk bátor, önfeláldozó harcuk eredménye is. Ennek a harcos, forradalmár nemzedéknek igazi nagyságát mutatja, hogy nem pusztán önmagukért — az egész dolgozó társadalomért. benne egész osztályukért dolgoztak és áldoztak. Harcuk nem volt hiábavaló, megérhették a májusi eszmék diadalát, népünk győzelmét, munkásosztályunk hatalomra jutását. Megérték velünk együtt az első, s majd immár a tizenkettedik szabad május elsejét. H

atalmas, de ugyanakkor felemelöen szép feladatot ró ránk a történelem. Osztályrészünk, hogy dolgozó népünk boldogulására felépít-. lágát, amelyben nincsenek többé kizsákmányolt proletárok, s amelynek épülete felett ott lobog május tűzpiros zászlaja. Milliók tettrekészsége, alkotó ereje kell ahhoz, hogy valóra váltsuk a régiek vágyát, népünk legszebb szándékalt, kiformáljuk a szocializmus társadalmát. S ehhez nem kevesebb, de több lelkesedés, eleven hit, cselekvő erő kell, mint amennyi veteránjaink helytállásához kellett. Nem könnyű a tőkés rendszer romjai fölött megépíteni a munkásosztály vezette dolgozó nép erős és virágzó hazáját. Igaz, egyfelől nem kell immár farkasszemet néznünk a rohamra kész csendőrsorfallal, másfelől pedig megsokasodtak saraink; munkásosztályunk oldalán ott küzd az egész dolgozó magyar nép. A győzelem mégsem hull ölünkbe; munka és küzdelem annak az ára. Május elseje most annak a harcos elszántságnak jelképe, hogy egységben pártunk köré tömörülve vállaljuk, amit iánk rótt a történelem. Készek vagyunk felépíteni a szocializmust, küzdünk ennek fő feltételéért, a békéért, a többi szabad és szabadságra vágyó néppel együtt. Ezen a mostani május elsején méginkább, mint valaha a reménység lángja világítja be előttünk az egész látóhatárt. Még nyíltabbak távlataink, mint eddig voltak. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa tárta ilyen szélesre és tette ilyen világossá e távlatokat. A kongresszus ereje táplálja most a nemzetek közötti együttműködés lehetőségeit, a béke növekvő kilátásait. Napról napra erősödik a népek barátsága, megvalósulóban van a világ munkásosztályának egysége a közös célok jegyében. Ez a derültebb légkör nagyobb tettekre serkent bennünket is. A párt és a kormány törekvése, hogy a mi szocializmust építő nemzedékünk is mennél inkább élvezze munkánk gyümölcseit. s a dolgozd emberek, a munkások, a parasztok, az értelmiségiek életkörülményei lépésről lépésre jobbak legyenek. Ez a szándék hatja át második ötéves tervünk irányelveit, amelyet most hozott nyilvánosságra a pártsajtó és amelyet széles körben megvitatnak e terv megvalósítói. a dolgozó milliók. A párt és a kormámy azon van, hogy a lehetőségekhez képest már most tovább javuljanak a dolgozók életviszonyai. E cél érdekében került sor a mostani árcsökkentésre is, és ezt — erőfeszítéseink eredményeinek arányában __ követi majd a többi hasonló intézkedés. A közeli hónapokban 800 millió forintot fordítunk azoknak a ctol. ;' „—-wstto^eC - - ak/ik alacsonyabb bérkategóriákba tartoznak. Nincs meszsze az esztendő és csakis második ötéves tervünk végrehajtásában tanúsított buzgalmunktól függ, hogy áttérjünk a hétórás munkanap bevezetésére. Látnunk kell, hogy mindaz, ami ma nálunk történik, egy gazdagabb jövendőért, a munkásjólétért, az egész társadalom boldogságáért, eljövendő diadalmas májusokért történik! Mindaz, amiről a régi május elsejék harcosai s velük együtt nemzetünk nagyjai: írók, költők, szabadságharcos hazafiak szóltak és álmodoztak, most íme itt van előttünk és maholnap maradéktalanul beteljesedik. A megvalósuló szocializmus a mi számunkra immár nem távoli jönvendő, hanem a közeljövő kézzelfogható valósága. S ha a régi májusok harcosait törhetetlen optimizmus hatotta át, noha akkor még messze volt a győzelem és nem volt tapintható a megvalósulás, annál több okunk és jogunk van nekünk az optimizmusra. Merőben új feltételek között, erőben és fegyverzetben hallatlanul megsokasodva törünk mi előre a kommunizmust építő szovjet nép és a többi testvéri nép oldalán. Minket már nemcsak a jövendő reménységének melege fűt, hanem saját kezünkkel kiharcolt sikereink is, mindazok a nagyszerű eredmények, amelyeket a múlt évtized szabad levegőjében kivívtunk. Mert bár sok gonddal, nehézséggel birkózunk, sokat kell cselekednünk, hogy szándékaink szerint formálódjék a mi új világunk. nagy út van már mögöttünk, amely gazdagságában felülmúlja népünk történelmének minden megelőző korszakát. Népünk iránti tiszteletlenség vétkébe esik, aki ezt tagadja. Nem szabad, s nem lehet nem becsülni ennek a hősi korszaknak teljesítményeit, mindazt, amit az alkotó nép teremtett saját boldogulására. Nem, nem vagyunk mi elégedettek önmagunkkal és teljesítményeinkkel. Joggal érezzük, hogy a mi népünk még annál is többre képes, s még arrnál is többre hivatott, mint amenynyit a szabadság első évtizedében alkotott. Többet kell tennünk és többet is fogunk tenni. S bár feladataink sok erőfeszítést követelnek, egybenmásban mégis könnyebb a dolgunk, mint a régi májusok harcosaié volt. Van iránytűnk, amely biztonságot ad és nyílegyenesen mutatja előttünk az utat. A májusi seregek megteremtették a pártot, eszméink hordozóját, győzelmeink kovácsát, e sereg tapasztalt, bölcs vezetőjét. A pártot, amelyet Lenin korunk eszének, becsületének, s lelkiismeretének nevezett. A pártot, amely rendszerbe foglalja törekvéseinket és szervezettséggel vértezi fel a dolgozók győzhetetlen seregét. A pártot, amely új, győzni tudó harcosok sokaságát nevelte a májusi seregek élére. A pártot, amely egy a néppel, s vele összeforrva vezeti a küzdőket, Á párt immár mindenütt jelen van szerte a világon, ahol a májusi seregek lépte dobban. Igaz, május elsejét még nem mindenütt ünneplik szabadon a dolgozók, mint a világrendszerré vált szocializmus országaiban. De ahol a tőke hatalma még erős és szeretné letépni az emberek melléről a májusi jelvényeket, ott is izzítja a harcot a párt, ott is egyre többen menetelnek a májusi seregben, ott is érik már a győzelem. Franciaország munkásosztálya félelmetesés növekvő erőként tornyosul az imperializmus szándékai útjában. Elmúlt az az idő, amikon a féktelen kapitalizmus szabadon és gátlástalanul kifoszthatta az olasz munkásokat. Éppen e napokban voltunk tanúi, mennyi együttérzést és barátságot tanúsítanak a Szovjetunió angol dolgozók. A világ nemrég még nyugodt víztükre hullámokat nyomóinak iránt az gyarmatlátszólag hatalmas ver. A népek eltudomásul kell venniök, hogy a gyarmati és függő országok népeinek baráti együttérzésre a szocializmus országai felé fordul. Olyan nagy népek szegődnek szövetségesül a békéért és a demokráciáért vívott világméretű harcban, mint az indiai nép. Május zászlaját a világ minden táján lobogtatja a szél. A szocializmus országaiból életetö, buzdító levegő árad feléjük, s a mi győzelmünk lelkesíti őket. Mi pedig tudjuk, hogy értük is felelősek vagyunk, támogatnunk kell törekvéseiket. Most, hogy a második ötéves terv lelkesítő feladataihoz fogunk, még többet kell tennünk azért, hogy szabadon kivirágozzék népünk alkotó ereje, teremtő kedve, tettrekészsége. A nép teremti elő azokat a javakat, amelyek társadalmunkat éltetik, éle- f6rumává kell tennünk. Mi tünket gazdagabba es szebbé-tagadás tanácsaink javuló teszik. munkájuk ellenére általában A tervek megvalósítója a még nem mentesek a bürokdolgozó nép. De a szocializ- ratizmus és formalizmus vomus boldog világának kifor- násaitól. A tanácsüléseknek málásához nemcsak a tervek ml világunk Igazán akaratunk szerint való, ha teljes életünk a dolgozó nép ízlése, legjobb szándékai, kedve szerint alakul ki. Épül szocialista hazánk, nő iparunk s benne a termelés. A szocializmus képére formálódik mezőgazdaságunk és ezzel a lehető legjobbra fordul dolgozó parasztságunk élete. De még gyorsabban épül mindez, s méginkább benne feszül majd népünk tehetsége, jókedve, határtalan ereje, ha szélesebben kibontakozik a népi demokratizmus és minden igaz hazafi a gazda' fejével gondolkodik szerte e hazában. Ebből születhet meg társadalmunk nagy sa, amelynek híján a ség, a gazdagság, a közjó sem nyújthat elég örömet. Igen, arra van szükség, hogy a munkások, a dolgozó parasztok, az értelmiségiek necsak kezük munkájával, hanem gondolataikkal, véleményükkel, társadalmi tevékenységükkel is nagyobb mértékben járuljanak hozzá életünk kialakításához. Sorsdöntő kérdés számunkra maga a termelés, a számokban kifejezett tervfeladatok teljesítése, sót túlteljesítése. Csak a munka termelékenységének növekedése, a termékek költségeinek csökkentése, a mezőgazdasági termésátlagok és hozamok megfelelő iramú növelése nyújthat alapot számunkra a boldoguláshoz, a nagyobb jóléthez. Enélkül előre sem juthatnánk, de még azt sem őrizhetnénk meg, amit már elértünk. De hasonlóképpen éltető erőnk, s méginkább azzá kell, hogy váljék, társadalmunk növekvő részvétele az emberi közösségek, s benne az egyes emberek formálásában, az új erkölcs és szocialista emberi magatartás kialakításában, életünk törvényeinek helyes alkalmazásában. TV/f indehhez már megteremtettük a kereteket. A dolgozó nép hatalmának letéteményesei a tanácsok. Tanácsrendszerünk jó és kitűnően bevált vívmány. De most tovább kell fejlesztenünk ezt a vívmányt, több tartalommal kell megtöltenünk, a népi demokratizmus teljesítése, nemcsak szorgalmas és mind hozzáértőbb munka kell, Akkor lesz ez a van napirendjük, van előadójuk és fontos döntéseket is hoznak. De sokszor hiányzik még belőlük a dolgozók cselekvő részvétele a közélet alakításában. Nem lehetünk elégedettek, amíg tanácsainkban ki nem alaikul egy harcos, az ügyek lényegébe hatoló vitatkozó szellem, amely felszínre hozza a dolgozó tömegek sokszínű véleményét, kívánságait, javaslatait, kollektív bölcsességét és a végrehajtó szerveknek szánt útmutatásait. S azt is okvetlenül el kell érnünk, hogy a végrehajtó bizottságok csakúgy, mint a városok, községek, üzemek és gazdaságok más vezető szervei valóban tartsanak igényt erre az útmutatásra. Döntéseiket a közvélemény tükrében fontolják aktivitá-- meg; s váljanak még jobban szép- a közakarat kifejezőivé. Nem új dolog ez, nem valami más politika, mint amit eddig folytattunk, de jobb, színvonalasabb, eredményesebb vezetési stílust jelent, mint az eddigi és életünk egész tartalmára kihat. S ennek a tömeges segítségnek, a széles népi demokratizmusnak szükségességét maguk a helyi vezető szervek is érzik. Hiszen csakis ennek segítségével tudják jól megoldani sokasodó feladataikat. Ezen a módon a dolgozó nép szerepe tovább növekszik államéletünkben, méginkább az ország gazdájává válik minden dolgozó ember. Ez mérhetetlen erőgyarapodást jelent dolgos népünk hasznára. Kitágul az egyszerű emberek nézőpontja, saját személyes dolgaiknál lényegesen messzebb néznek és látnak, a közélet cselekvő részeseivé válnak. Végső soron ez azt jelenti, hogy milliók veszik vállukra az ország dolgait, bíráló szóval, okos javaslattal, a társadalmi feladatok egy-egy részének tényleges elvégzésével egyengetik a szocializmus útját. S mindig tartsuk szem előtt: en élük ül a társadalmi aktivitás, enélkül a széles népi demokratizmus nélkül nem formálódhat ki igazán új szocialista életünk sem. A népi demokratizmus kiteljesedése útján érkezünk el oda, hogy az egyén gondján-baján is könnyűszerrel segíthet a közösség. Vannak biztató példák arra, hogy a közösség nagy darab részt vállal bajbajutott tagjai gondjaibol. Csongrád megye dolgozó nép« sok száz mázsa terménnyel, több millió forinttal sietett az árvízkárosult lakosság segítségére. Az ilyen és hasonló példák mutatják, hogy ha a párt tanításai sze(Folytatás a 2. oldalon.)