Délmagyarország, 1956. március (12. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-22 / 70. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK? AZ MDP CS0NGRADMEGYE1 BIZOTTSÁGÁNÁL LAPJA XII. évfolyam, 70. szám Ara: 50 fillér Csütörtök, 1956. március 22. MAI SZAMUNKBÓL: ANGLIA-SZERTE HATALMAS VÁRAKOZÁS ELŐZI MEG N. A. BULGANYIN ES N. SZ. HRUSCSOV NAGY-BRITANNIAI LÁTOGATÁSÁT (2. oldal) ÜJlTASI ANKÉT AZ ŰJSZEGEDI KENDER-LENSZÖVÖ VÁLLALATNÁL (3. oldal) SZEGEDEN VENDÉGSZEREPEL A MOLDVAI NÉPI TÁNCEGYÜTTES (3. oldal) Technika és újítás Az ember valamikor azzal aratta első nagy győzelmét a természeten, hogy tüzet csiholt a holt anyagból és szerszámokat készített magának. Valahol" itt kezdődött az emberi kultúra és civilizáció, ininét indult a technika mai felmérhetetlen fejlettsége, az első tüzcsiholástól, a legelső primitív szerszámkészítéstől. És ezek az egyszerű, mégis következményeiben felmérhetetlen jelentőségű lépések nem a specialisták, a feltalálóik hanem az egyszerű ember találékonysága: dicsérik. Ki vitatná rzt hogy a zseniális mérnököknek, tudósoknak és gondolkodóknak milyen szerepük van az emberi civilizáció, a technika, a kultúra fejlődésében? Hogy Joliot-Curie az atom felhasználása, Edison a villanyvilágítás, vagy Popov és Marconi a rádió, és mások számtalan, hasonlóképpen jelentős, ma rnár életünkhöz tartozó felfedezés, tudományos és technikai eredmény létrehozásában milyen felbecsülhetetlen szolgálatot tettek? Mégis, lassú ütemben fejlődne technikánk, ha csupán néhány magasabb tudományos képzettségű emberre számítanánk, ha minden új módszert és eszközt, gépet és megmunkálási eljárást az ő találékonyságuktól várnánk. Amint hogy az emberiség történelme folyamán számtalan jelentős eredményt azoknak a mindennapi egyszerű embereknek köszönhetünk, akik életüket nem valamilyen nagyhorderejű kérdés megoldására tették fel. Kezdhetnénk a felsorolást a legegyszerűbb, életünkből nélkülözhetetlen eszközökkel ós névtelen feltalálóikkal. Ma már eszünkbe sem jut. hogy közekedési eszközeink nélkülözhetetlen alkatrészét: a kerekeket is valamikor fel kellett találni az embereknek. De hogy ne csupán ilyen egyszerű (>éldát mondjunk, hivatkozhatnánk városunk egyik szülöttére Is, aki az első magyar gyártmányú autót készítette: Csonka Jánosra. Ezek a gondolatok sosem voltak olyan időszerűek, mint éppen ma, amikor oly sok szó hangzik el a magyar technika fejlesztésének szükségességérül, iparunk korszerűsítésének fontosságáról. Valljuk meg őszintén: bár r.em maradtunk tétlen azután, hogy elhangzottak a párt álláspontját kifejező szavak ezt a kéj-dóst illetően, bár értünk el azóta dicséretre méltó eredményeket, korántsem mondhatjuk a helyzetet megoldottnak, s még elég messze járunk a megoldástól. Egyáltalán nem nézzük sötéten a helyzetet, de ma a legélesebben kell felvetnünk ezeket a kérdéseket, hiszen nem kevesebb függ tőlük, mint a szocializmus ügy.e. Hogy másra ne hivatkozzunk, Kaganovics elvtárs felszólalásának következő sorait idézzük: -...az újítók tapasztalatainak széleskörű bevezetésével gyorsan utóiérhetjük és megelőzhetjük az Egyesült Államokat a munkatermelékenység színvonalának tekintetében is". Ezek a szavak a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusán hangzottak el. Elgondolhatjuk: ha ilyen nagy jelentőséget tulajdonítanak a tgehnika, az ipar fejlesztésében az egyszerű emberek tevékenységének, újító kezdeményezésének abban az országban, amely már sokkal hosszabb utat tett meg a szocializmus felé, mint a mi hazánk, akkor hogyne volna nagy jelentősége a dolgozók újításainak minálunk? Üj ötéves tervünk első évének örvendetes eredményeként könyvelhetjük el, hogy már eddig is sokkal több újítást adtak be a dolgozók, mint az elmúlt esztendők hasonló időszakaiban. Elmondhatjuk, hogy születtek nagyjelentőségű, az eddigieket felülmúló újítások is — főként műszakiak részéről. S végül azt is elmondhatjuk: vannak már műszaki köreink, amelyek szívügyüknek tekintik az újítások és az újítók támogatást. Nagy szolgáltat tett a Szegedi Kenderfonógyár műszaki köre is. bár még több figyelmet kell Pf. üzemnek tanúsítani az újítások iránt. S hasonlóképpen küzdeni kell a többi üzemek műszaki körének is az újítások felhasználásáért, az újítók segítéséért. Minden olyan jelenséget meg kell vizsgálni, amely az újítások lendületes gyarapodását és minőségi javulását gátolja. Fokozottabban kell támogatnunk és képeznünk az egyszerű fizikai munkásokat, mert jelentős lépést csak úgy tehetünk a folytonos technikai fejlesztésben, ha mjndnyájan bekapcsolódnak az újítómozgalomba: saját ésszerűsítéseikkel és újításaikkal, valamint az újítások és korszerűsítések felhasználásával. De meg kell vizsgálni azt a kérdést is: vajon mindent megkapnak-e az üzemek az újítások kivitelezésére, a hozzájuk szükséges kísérletekhez? Felmerült már olyan probléma — a Szegedi Textilművekben hallottuk például —, hogy azért nem tudnak egyelőre egy több millió forintot jelentő újítás kísérleteivel foglalkozni, mert a kísérletekhez több tízezer forintra volna szükség. Ilyen eset még egyelőre kevés van, de feltehető, hogy egyre több lesz, amint a műszakiak, s a fizikai dolgozók fokozottabban szívügyüknek tekintik a technika fejlesztését. Az ilyen eseteket, véleményünk szerint, külön-külön érdemes megvizsgálni, s ha eredmény ígéi-kezik: lehetőséget adni a kísérletekre, természetesen a leggondosabb ellenőrzés mellett. Akár a legegyszerűbb, akár a technika modernizálásában és belőlük származó megtakarítás miatt nagyobb jelentőségű újításokról is van szó: minden támogatást megérdemelnek. Könnyebbé teszik a munkát és több tei-méket adnak a fogyasztóknak. A dolgozo önmagán segít az újítással, saját többszörös érdekében cselekszik. Könnyű belátni ezt, mégis akit a szavak nem győznek meg, az meggyőződhet társai eredményéből, hogy azután maga is próbáljon ésszerűsíteni, fejleszteni eszközein és módszerein. Hiszen újítani minden embernek módjában áil — minden ember segíthet. TERMELTÜNK TÖBBET az árvizsűifofta területek helyett is aditink terményt az országnak Mfeííoffák a termelési tervei a szegedi Táncsics Tsz-ben A megáradt Duna nemcsak békésen dolgozó embereket, munkás- és parasztcsaládokat tett hajléktalanná, hanem mintegy 130 ezer katasztrális hold föld idei termését is csaknem teljesen elpusztította. Azt a terméskiesést, amit az árvíz pusztítása okozott népgazdaságunknak, csalt úgy tudjuk behozni, ha termelőszövetkezeteink, a becsületesen dolgozó parasztok százezrei — akiknek földjein nem pusztított árvíz —, most a tavasz kezdetén azzal a szilárd elhatározással látnak munkához, hogy a lehetőségekhez képest messze túlteljesítik eredeti termelési tervükéi, s a dunamenti árvízsújtotta községek dolgozó parasztjai, tsz-ei, állami gazdaságai helyett is adnak gabonát, s egyéb élelmiszert az országnak. E nagyszerű helytállásból a szegedi Táncsics Tsz tagjai elsőnek akarják kivenni részüket. A napokban elhatározták, hogy az őszi búzavetések fejtrágyázásának, tavaszi ápolásának tökéletes elvégzésével a tervezett 1100 métermázsa búza helyett 1225 mázsa kenyérgabonát takarítanak be. Eredetileg 11 mázsás átlagot terveztek holdankint, ebben már az a 3 százalékos emelkedés is benne volt, melyet a Minisztertanács határozata írt elő erre az esztendőre a termésátlagokról. Most úgy döntöttek, hogy a 11 mázsás tervet ötven holdon 11 és félmázsára, a másik ötven holdon pedig 13 mázsára egészítik ki. Igy nem három százalékkal, hanem összesen 11.3 százalékkal érnek el az idén nagyobb terméseredményt búzából, mint ahogy eredetileg tervezték. Ezzel mintegy 10—12 hold árvíz által elpusztított vetés termését pótolják. Jobb talajelőkészítő munkával, a trágyakészletek teljes felhasználásával az árvízkár enyhítésére kukoricából katasztrális holdankint 50 kiló májusi morzsolt kukoricával emelték a Táncsics Tsz tagjai eredeti termelési tervüket. Ez a Táncsics Tsz esetében mintegy 32 és félmázsa •terven felül termelt májusi morzsolt kukoricát jelent, melyből hizlalással hat család évi zsír- és húsellátását lehet pótolni. A cukorrépa terméseredményétere vonatkozóan a termelési terv 150 mázsát ír elő holdankint. A szövetkezet tagjai most ebből is 180 mázsát vállaltak, vagyis terven felül 300 mázsa cukorrépát adnak az országnak. Árpatermelési tervüket szintén 50 kilóval emelték meg a tsz tagjai. Negyven hold őszi árpa vetésükön átlagosan 14 mázsás terméseredményt érnek el a tervezett 13 és félmázsa helyett. Az árvízkárok enyhítése érdekében burgonyából négy mázsával érnek el nagyobb terméseredményt, mint amilyenre korábban számítottak. A legszebb vállalást a fűszerpaprika terméseredményeinek emelésére tették. A Táncsics Tsz az idén 25 katasztrális holdon termel fűszerpaprikát. A palántákat üvegházban és melegágyakban nevelik fel. Ezzel nagymértékben növelhetik a paprika tenyészidejét, s így van lehetőség arra, hogy a jó talajelőkészítéssel és a korai kiültetéssel a korábban tervezett 30 mázsa holdanként! átlag helyett legalább 35 mázsás katasztrális holdanként! termést érjenek el. Említésreméltó még az a vállalás is, melyet az exportborsó terméseredményének növelésére tettek, A borsó holdankénti átlagát 70 kilogrammal emelik. A tsz kertészei külön tettek vállalást. Azt ígérték, hogy az eredetileg tervezett 171 ezer forint évi kertészetből származó jövedelem helyett jobb munkával, s a kertészet adottságainak tökéletes kihasználásával a közösségnek 181 ezer forint tiszta bevételt biztosítanak. Azon lesznek, hogy mielőbb piacra vihessék a korai zöldárukat, s a földterületeket legjobban hasznosíthassák. Az állattenyésztés hasznának emelésére vonatkozóan is szép vállalások születtek. A tsz az idén nagymértékben foglalkozik sertéshízlalással is. Hízialási tervük szerint 88 és fél mázsa hízottsertést akarlak átadni népgazdaságunknak. Most ezt a tervet is tíz mázsával emelték. A gyapjútermelésre vonatkozóan száz kilóval emelik a tervet. E szép vállalások teljesítése egyedül a Táncsics Tsz részéről is nagyon sok árvízokozta veszteséget képes pótolni. A Táncsics Tsz derék tagjainak kezdeményezése szolgáljon példaképül Szeged és a járás valamennyi termelőszövetkezete és az egyéni dolgozó parasztok részére is. Ha valamennyien a Táncsics Tsz tagjaihoz hasonló lelkesedéssel, erős akarattal látunk most a tavaszi munkákhoz, nemcsak az árvízokozta károkat tudjuk pótolni, de teljesíteni tudjuk azt a feladatot is, melyet pártunk és kormányunk a termésátlagok 3 százalékos emelkedésével kapcsolatban állított mezőgazdaságunk elé. Erejéhez mérten mindenki segít Tizezer forintot ajánlottak fel eddig a Szegedi Kéziszerszámárugyár dolgozói az árvízsújfotta lakosság megsegítésére. Többen a bajbajutott családok egy-egy gyermekét elvállalják gondszásra. Az üzem DISZ-szervezetc vasárnap tea-délutánt rendez, amelynek bevételét ugyancsak az árvízkárosultak javára adják. A Vasöntödében a dolgozók fizetésük 3 szazaiékát ajánlották fel. A karbantartó részleg vasárnap is dolgozik s munkadíjukat az árvízkárosultaknak adják. Itt Övári Szilveszter, Vidák István, Tari Józsefné vállalta egy-egy dunamenti hontalanná vált család gyermetkének gondozását. A Gépipari Technikum ITI/'c osztályának tagjai elhatározták, hogy egy hétig mindennap lemondanak kifli— adagjukról és más nélkülözhető célra való pénzt is öszszegyűjtenek, hogy ők is hoz' zá tudjanak járuLnl az árvízkárosultak megsegítéséhez. Eddig már több mint ötven ferintot adtak össze az osztály tanulói. Az Ingatlankezelő Vállalat dolgozói havi fizetésük 5 százalékát ajánlották fel. A Szegedi Közlekedési Vállalat dolgozói eddig már tizezer forintot gyűjtöttek az árv ízkárosultaknak. Ludányi István, Pataki János. Tanács István két-két gyermek ellátását vállalta. A műhely DISZ-fiataljai egy napi keresetükét adják a bajbajutottaknak. A Szegedi Állami Áruházban, az üzletek kiszolgálói, vezetői fizetésük 3—5 százalékát adják az árvízkárosultak megsegítésére. A Szegedi Női Szabó KSZ dolgozói egynapi keresetüket ajánlották fel: hasonlóképpen a szegedi levéltár alkalmazottai. A Szegedi Vágóhíd dolgozói valamennyien havi fizetésük 5 százalékát akarják eljuttatni az árvízsújtotta Duna mentére: többen egy-egy kisgyermek nevelését is vállalták. Zomborácz Sándor felajánlásán kívül külön 100 forintot már be is fizetett az OTP árvízsegély számlájára. A Kossuth Halászati Termelőszövetkezet halászcsárdájának 12 dolgozója 1000 forintot adott össze az árvízkárosultak megsegítésére. Hogy minek örül egy minőségi ellenőr? — Annak. Iia hónapokig nincs selejt — válaszolja Takács János, a Textilművek műhelyének minőségi ellenőre. Ennek bizony ürülhet, de vajon van-e Szegeden olyan üzemrész, ahol már ezzel dicsekedhetnek. — Nincs. Nálunk is van, igaz, hogy csal: olyan úgynevezett helyrehozható selejt. Ez azt jelenti, hogy a készített alkatrész javítás után felhasználható. Egy gép nagyjavításánál például az egyik meghajtó tengely csapja berágta magát a fészekbe. Egyik esztergályosunk a csap vastagságára akarta esztergálni a fúrótengelyt is. Még jó, hogy észrevettem, különben selejtet gyárt. Ez pedig nagyon nagy szégyen let', volna •.. A Szegedi Textilművek műhelyében ma már még a helyrehozható selejtet gyártó is szégyenkezik. A „mesterek" — igy nevezik az öregebb szakmunkásokat, — olyan jól megtanították a fiatalokat, hogy ma már több a fiatal élenjáró munkás, mint az idősebb. A műhelyben dolgozók fele azzal dicsekszik, hogy teljesítik az élenjáró munkás szint eléréséhez szükséges Iéltételeket, lla selejtről kérdezik őket, mosolyognak. Ez a mosoly azt jelenti, hogy nálunk ismeretlen" a selejt, s nagyon rossz az is, ha valaki csak havonta egyszer helyrehozható selejtet készít. Feb\ minőségi ellenőrök öröme ruárban Szögi Imre egy éjszakai műszak alkalmával vékonyabbra marta az egyik kúpkerék fogát. Heggel szégyenkezve vitte oda Takács János minőségi ellenőrhöz, .« bizony lehangoltan állapította meg, hogy .fuccs a szakma kiváló dolgozója címnek". Szögi Imre húsz hónapja tartja már a kiváló dolgozói szintet, s most, hogy helyrehozható selejtet készített, a műhely kollektívája úgy határozott: kezdje újra elölről az élenjáró dolgozói szint elérését. A kollektíva határozott igy. amely összeforrt olyannyira, hogy ma már el sem tudjál: képzelni, hogy valaki eltávozzon az üzemből. Pedig nem olyan rég még volt ilyen. Árva János, a ..selejlgyáros", ha elrontott valamit, kidobta az ablakon, s újra kezdte a darab készítését. Bizony nem nézték jó szemmel az üzemben Árva János viselkedését, s útilaput kötöttek talpára — elküldték az üzemből. Azóta senki nem távozott. Pedig például Kovács Dezső sem esztergályosnak született. Átképzőiként hcriilt a műhelybe. Addig gyúrták, faraglók a vasmunkások, mig ö is igazi vasmunkássá nem vált: több mint egy feléve már. hogy nem készít még helyrehozható selejtet sem. Túri Sándor műhelyvezető és Takács János minőségi ellenőr, — a két öreg szaki — ma is azt vallja, hét nap alatt nem lehet senkiről megmondani, hogy jó szakmunkás lesz-e. Árva Jánost nyolchónapig nevelték, faragták, csak azután mondták ki róla a véleményt: selejtgyáros — nem közénk való. Az öregek jól nevelik a fiatalokat. Azért büszke Takács János minőség ellenőr is, mert a fiatalok. megfogadják a tanácsot. A rajzolvasás, az elörajzolás, a gyakorlati mérés, az illesztés még nem megy jól. Ezért január 27-én továbbképző tanfolyamot indítottak. Ezen mindenki részt vesz és ina már nagyon sokan odahívjál: Takács Jánost a munka megkezdése előtt: jó lesz így az elörajzolás? — Higyjck el, cz a legnagyobb öröm. Takács János minőségi ellenőr már ezt vallja. Dr vajon más üzemekben büszkélkedhet-e ilyennel a minőségi ellenőr. Nem. Meg a Textilművek más üzemrészeiben sem. Pedig lehetne mit mintázni. A műhely dolgozói sok mindenben kezdeményezők. Jó lenne nagyon, ha a fiatalokat a Textilművek minden üzemrészében ilyen türelemmel nevelnék az ..idősebbek". Akkor talán ott is jobban örülnének a minőségi ellenőrök.