Délmagyarország, 1956. március (12. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-18 / 67. szám

VllAG WÖLETÁRJAI EGYESÜLJETEK? AZ MDP CSONGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁG A N AK LAPJA XII. évfolyam, 67. szám Ara: 50 fillcr Vasárnap, 1956. március 18. MAI SZAMUNKBÓL: BESZÉLGETÉS NV. G. TURCSINYAR ELVTARSSAL (3. oldal) SZEGED AZ ARVIZSÜJTOTTA TERÜLETEK LAKÓINAK MEGSEGÍTÉSÉÉRT (5. oldal) HAZI ARPAD ELVTÁRS ELÖADASA SZEGEDEN (3. oldal) r VÁNDORMADARAK Forgács István, aki néhány éve még á tanítójelöl­teket oktatta rajzra Üjszegeden, színdarabot írt Ván­dormadarak címmel. A darabot először Miskolcon mu­tatták be, de azóta már budapesti színpad is meg­nyílt előtte. A szegedi Nemzeti Színházban még nem mutatták be, pedig a Szegedi Kenderfonógyárban ma is esküvel állítják, hogy Forgács az ő üzemükből me­rítette témáját. Bár vándormadarak, üzemből üzembe, s országrészről másik országrészre vándorló munkások mindenütt akadnak, mégis hadd említsük meg itt, hogy á Szegedi Kenderfonógyárból éppen a közelmúlt­ban repült el két vándormadár-leány éppen olyan vi­dékre, ahol a róluk szóló színdarab első otthonára ta­lált. Vajon mi hajtotta őket a távoli'vidék felé? Az emberi lélek — a gondolatok, vágyak, ösztö­nök és elképzelések — útjai kiszámíthatatlanok. Mi ösztönözte Halász Etelkát, aki a Szegedi Kenderfonó­gyárban dolgozott, hogy Makóról Miskolcra szökjön? Otthontalanság, szerelem, kaland, nyugtalanság? Barna Erzsébet miért,,hagyta ott másodszor is a gyárat? Nyilván nem olyan nemzedékről nemzedékre kifejlő­dött ösztön hajtotta, meiy a Fehértó madarait vonzza Afrikába. Hiszen testvére hűséges gyárához, gépéhez. Édesanyja sem érti meg zavart nyugtalanságát. Vagy Fazekas Józsefnét mi szólította el másodszor is innét? A csalódott nő cél- és boldogságkeresése? Vagy csak az élet céljának, értelmének hiánya? Szóráth Andrást milyen makacsság ragadta ki a cipőgyár kapuján, mi­féle oktalanság tartja vissza a munkától és hajtja az italért, míg öt kis gyermeke egyedül az anya szerete­tére, áldozatára és keresetére van utalva? Ki felelős egyikért és a másikért? Talán a gyermekkor nevelői, az élet mostohaságai a múltban. De a múlt, a millió­kat létminimumon lebegtető, vándorlásra, makacs­ságra, sót sokszor erkölcstelenségre késztető rendszer felelőssége felmenti-e őket? Nem menti fel, ha mutat is okokat, bár az embe­rek gondolatai és érzelmei szinte kibogozhatatlan cso­mókat alkotnak. Minden egyes eset, minden vándor­madár más indítékoktól hajtva hagyja ott a biztos he­lyet a bizonytalanságért. Az okokat csak külön-külön lehet megtalálni, hogy változtassunk rajtuk. S ezt is meg kell próbálni, bármily fáradságos, kellemetlen és bizonytalan sikerű feladatot jelentsen. Hiszen ez — mi más lenne — népnevelő-munka. A legszebb feladat: segíteni az embereken, felnyitni titkokat őrző szívüket a közösség előtt. Nem elég azonban az okokat keresnünk, hiszen mi most azoknak az egyszerű kétkezi dolgozóknak a gon­dolataival és érzelmeivel kívánunk beszélni, akikben néha-néha föllobognak a vándormadár-vágyak. Azzal a négy emberrel, aki februárban önkényesen otthagyta a Szegedi Kenderfonógyárat s azzal a másik kettővel, aki a DÉMA Cipőgyárból ment el önkényesen, és azokkal, akik a Textilművokből, az Űjszegedi Kender­Lenszövő Vállalattól, vagy a Vasöntödétől váltak el búcsú nélkül, vándormadár-módra. Vajon találtak jobb helyet? Elmentek a bizonyta­lanért, az ismeretlenért, mindennap kezükhöz szokott szerszámaikat hagyva el. S vajon haszna volt ebből valakinek? Az üzemnek? Az üzemnek csak kárt okoz vándorlásuk. Új munkást kell keresni helyükbe, aki többnyire ismeretlen a munkakörben, s míg bele nem "tanul, hátráltatja a termelést. Nekik? Aligha. Több­nyire cél nélkül vagy elképzeléseik délibábjától ve­zetve indultak útnak. Lehet, azóta már — csalódva elképzeléseikben — vissza is térnének társaük körébe, az ismert környezetbe, a kezükhöz idomult szerszá­mokhoz és géphez, melyet József Attila egyik gyö­nyörű költeményében "kezes állat«-nak nevezett, ki­fejezve ezzel, hogy a vele mindig foglalkozó gondos munkáshoz olyan hűséges a gép, mint a pásztorhoz a jószág, mint gazdájához az eb. A régi, öntudatos munkás nem is hagyja el meg­szokott helyét holmi álmokért. Hegyközi Pál is ilyen ember. Nemrég ünnepelte meg dolgozó társainak kö­rébon, a Gőzfűrészben négy évtizedes munkásságát. Nagy ok kell arra az ilyen munkásnak, hogy elhagyja kezének mozgásához, javító ötleteihez idomított gé­pét: az osztály —á munkásság és pártja — hívó szava, rmely fontos posztokra vezényli. Míg azok, akik most kóstolgatják a nagyüzemi munkát, annak szükségképp, szilárd rendszerességét, céltudatosságát és fegyelmét, akik tollát még nem élik át a munkásosztály maga­sabbrendű helytállását, fegyelmezett, öntudatos rend­jét, könnyebben otthagyják a gyárat. Akik faluról, pa­raszti munkáról, rendszertelenebb életmódból csöp­pentek az üzemi környezetbe — mint a Szegedi Tex­tilművekbe. De őket is be kell vezetnünk ebbe az életbe: a munkásosztály erkölcsi nevelő-ereje, példája változtathatja át életüket. József Attilát idézhetnénk megint, aki nagyszerű verseiben kifejezte a munkásosztály kemény közös­ségi életfelfogását. Ez az élet lehet csak olyan erő, amely felszabadítja nyughatatlan vágyaiktól a vándor­madarakat. A vándorló munkáslányokat, fiatalasszo­nyokat és férfiakat. És bevezeti őket a kenyeret és műveltséget, emberi közösséget és megértést adó ott­honba. Hiszen lezárta a történelem azt a • fejezetét, melyben másfélmillió emberünknek hontalanul, szí­vükben félelmes bizonytalansággal, kenyér reményé­ben a tengeren túlra kelleti kitántorognia. a Magyar Bofgozók Pártja Központi Vezetősége és a Minisztertanács felhívása az árvízkárosultak megsegítésére Közel két hét óta tart a küzdelem a megáradt Duná­val. A honvédségnek,abelügyi szerveknek, a Duna partjai la­kóinak, a közlekedés, az építőipar dolgozóinak erőfe­szítése, a hatalmas anyagi és gépi erők bevetése ellenére, a minden eddig ismert szin­tet felülmúló jeges ár a Duna déli szakaszán egyes helye­ken áttörte a megerősített gátakat és községeket, szán­tóföldeket öntött el — súlyos károkat okozott. Az egész or­szág együtt érez az árvízsúj­totta lakossággal. A párt és a kormány a dunai árvíz megfékezésérc további erő­feszítéseket tett. A Központi Vezetőség javaslatára a Mi­nisztertanács az eddigi nagy anyagi erőfeszítések mellett 25,000.000 forint gyorssegélyt utalt ki a természeti csapás által sújtott lakosság megse­gítésérc. Az üzemek, gyárak, intézmények dolgozói forint­jaikkal, a termelőszövetkeze­tek tagjai és az egyénileg gazdálkodók természetbeni adcmányaikkal önként siet­tek az árvízkárosultak meg­segítésére. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége és a Mi­nisztertanács a dolgozók kez­deményezésérc megindult gyűjtés eredményessége ér­dekében felhívással fordul az ország népéhez és kéri, hogy mindenki erejéhez mérten nyújtson segítséget az árvíz­károsultak sebeinek enyhíté­séhez, a természeti csapással sújtott terület életének hely­reállításához. A MAGYAR DOLGOZOK PARTJA KÖZPONTI VEZETŐSÉGE A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG MINISZTERTANÁCSA Felhívás a megye dolgozóihoz az árvízkárosultak megsegítésére A Duna alsó szakaszán emberfeletti küzdelem folyik a jeges árral. Pártunk, kor­mányunk és népünk min­dent" elkövet, hogy a harcot sikeresen vívjuk meg, hogy a családoktól és a hazától minél kevesebbet raboljon el a megvadult folyó. Kato­nák, munkások, parasztok, mérnökök, nők és ifjak megfeszített munkával küz­denek a nagyobb veszély el­hárításáért, az otthonokért, a földekért és a legdrágáb­bért: az emberi életért. A segítő kézre nemcsak a gátakon van szükség. Szük­ség van az egész ország ál­dozatkészségére, anyagi hozzájárulására, hogy mi­nél hamarabb helyre tudjuk állítani az árvíz-pusztította hajlékokat. Csongrád megye dolgozói! Munkások, gépállomások és állami gazdaságok dolgozói, egyénileg gazdálkodó pa­rasztok, értelmiségiek és al­kalmazottak, ifjak és nők! Csatlakozzunk a budapesti munkások kezdeményezé­séhez és példájuk nyomán mi is tettekben fejezzük ki együttérzésünket az árvíz­károsult községek lakói iránt. Erőnkhöz mérten készpénzzel, ruhaneműekkel, használati tárgyakkal, ahol lehet, vasárnapi munkával, a tsz-tagok és egyéni parasztok terménnyel segítsék a bajba­jutottakat. Népfront-bizottságok! MNDSZ- és DlSZ-szerve­zetek! Tanócsszervek! Legyünk élharcosai az ár­vízkárosultak megsegítésére indított mozgalomnak. Áll­junk élére annak a kezde­ményezésnek, amely me­gyénk dolgozói részéről már megnyilvánult. Minden erőnkkel támogassuk az ár­vízsujtotta lakosságot ab­ban, hogy minél hamarabb helyre tudják állítani gaz­daságukat, felépíteni ottho­nukat. A munkában való fokozott helytállással, a ter­melési tervek maradéktalan teljesítésével, a gondos ta­vaszi mezőgazdasági mun­kával is segítsük elő orszá­gunk erősítését, hogy a ká­rokat mielőbb megszüntet­hessük. Hazafias Népfront Csong­rád megyei Bizottsága Magyar Nők Demokrati­kus Szövetsége Csongrád megyei elnöksége Dolgozó Ifjúság Szövetsége Csongrád megyei Bizott­sága, v­A Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsa és az MNDSi} is felhívást bocsátott ki, melyben kéri az üzemek, a hivatalok, az intézmények dolgozóit, a váro­sok és falvak lakosait, hogy segítsenek árvízkárosult honfitár­saikon. üz árvízvédelmi kormánybiztosság közleménye Igen sokan érdeklődtek az­iránt, hogy az árvízkárosultak támogatására szánt pénzadomá­nyukat hova küldjék. A kormánybiztosság ezért köz­li, hogy a vállalati befizetések a Magyar Nemzeti Bank 106.000 —70 „árvízkárosultak javára" elnevezésű csekkszámlára, álta­lános (egyéni adományok, cso­A járási DISZ-fiatalok aktíva értekezlete A Szegedi Járási Párt­végrehajtóbizottság, a járási DISZ-végrehajtóbizottság és a járási tanács mezőgazda­sági osztálya szombaton dél­előtt a járási DISZ-bizottság székházában közös tanács­kozást tartott a szegedi járás legjobb DlSZ-titkánaival, DISZ-aktivistákkal. A ta­nácskozáson értékelték a já­rás N DISZ-szervezeteinek, tagjainak eddig végzett munkáját. Értékelték azokat az eredményeiket, melyeket a járás ifjúsága a termelő­szövetkezeti mozgalom fej­lesztésében elért az utóbbi időben. A tanácskozáson a járási DlSZ-funkcionáriuso­kon kívül résztvettek a gép­állomások, termelőszövet­kezetek vezetői, falusi párt­munkások, akik a párt ré­széről aktív segítséget nyúj­tottak eddig a községi DISZ­szervezeteknek. Az előadói beszédet Olasz Imre elvtárs, a járási tanács elnökhelyettese mondotta. A tanácskozáson megje­lent Szakali József elvtárs, a DISZ Központi Vezetőségé­nek első titkára. Szakali elvtárs a vita során felszó­lalt, hasznos útmutatásokat adott járásunk DlSZ-életé­nek további javítására vo­natkozóan. A Csongrád me­gyei Pártbizottság képvisele­tében Bába . István elvtárs, a megyei párt-végrehajtóbi­zottság mezőgazdasági osztá­lyának vezetője szólalt fel. A tanácskozáson elhang­zott felszólalásokat keddi számunkban közöljük. portos gyűjtések, stb.) befizeté­sek az Országos Takarékpénztár 500 „árvízkárosultat; támogatá­sa" elnevezésű csekkszámlára,' nz úttörők befizetései pedig' ugyancsak az Országos Takarék-j pénztár 700 „úttörők az árvíz-j károsultak javára" elnevezésű csekkszámlára küldhetők he. Szerdán Molnár Erik előadást tart Szegeden Molnár Erik akadémik js, igazságügyi miniszter. 33 MDP Központi Vezetőségének tagja március 21-én, szerdán este 7 órakor előadást tart Szegeden a Juhász Gyula Szabadegyetem füozófiai fa­kultásán a Dugonics téri egyetem aulájában. Molnár Erik előadása a marxista filo­zófia kialakulásáról szól. Az előadást a szabadegyetem rendes hallgatói mellett bárki meghallgathatja. FI a.r cb a n a Dunával Az egész ország figyelme most a Baja—Mohács kö­zötti dunai árvízre irányul. Az Osztrák-Alpokból a gyors olvadás következtében lezúduló hatalmas víztömeg­gel a Duna magyarországi szakaszának kétharmadán eredményesen megbirkózott az ember. Bajától délre azonban a folyón mintegy 70 kilométeres jégdugó ke­letkezett, amely megakadá­lyozta a hatalmas víztöme­gek levonulását. A rendel­kezésre álló hatalmas anya­gi erők és a hősiesen helyt­álló emberek minden küz­delme ellenére 3 Duna többhelyt átszakította a gó­tot és m'tvtegy 120—ezer katasztrális holdat elöntött. Tizenkét nap óta folyik a küzdelem az árvíz tovább­terjedésének megakadályo­zásáért. A kormány hatalmas anyagi erőket, katonákat, vasutasokat vont össze az árvíz elleni küzdelemre. Üjabb és újabb honvédségi és műszaki alakulatok ér­keznek. hogy segítsenek a bajbajutottaknak, megaka­dályozzák az árvíz tovater­jedését. Noha még mindig súlyos a helyzet, mégis sikerült elejét venni a katasztrófá­nak. Noha a jégdugó szom­baton még tartotta magát, a víz több helyen apadt, s ezért a jugoszláv területen lévő Batinánál mintegy 300 méteres szakaszon felrob­bantották a gátat, hogy a fo­lyó medrébe visszavezethes­sék a Mohács-szigetéről le­felé húzódó vizet. Mintegy 200 méteres szakaszon Baja fölött is megnyitották a gátat és a víz itt is vissza­folyhat a Dunába. A vissza­felé húzódó víz pusztításá­nak megakadályozására Ha­jós—Miske—Báta—Fájsz vo­nalon védőgátat építettek. Fájsz községet teljesen kö­rülfogta a víz, azonban a védőgátak eddig megakadá­lyozták a víz betörését a községbe. Hercegszántónál erőteljesen védik a magyar és jugoszláv erők a Ferenc­csatorna gátját, mert ha itt áttörne a víz, elöntené Bá ­taszéket és Jugoszlávia egész bácskai részét. Az árvíz ellen küzdők mindenütt hősiesen helyt­állnak. A veszélyeztetett területen találkozni lehet az odaadás nagyszerű példái­val. Sok olyan katona van, aki három napja szinte egy­folytában a vízen van és se­gít a rászorulóknak. Vix Ferencné 23 éves tanítónő, aki bentrekedt az egyik szi­geti iskolában, dunai ladi­kon az ottmaradt katonák­kal együtt három napon át járta a vizet és mentette a környékbeli gyermekeket. A hatalmas arányú mentőak­ciónak halálos áldozata is van: kötelességének teljesí­tése közben hősi halált halt a mohácsi szigetnél Horváth Sándor államvédelmi határ­őr törzsőrmester és A. Pe­ter Tulbanov fiatal szovjet tiszthelyettes. A mentési munkát akadályozta, hogy a lakosság nem minden eset­ben tesz eleget a kiürítési rendeletnek, elbújt a víz­áradattal körülvett épületek padlásain. Most átkutatják a vízborította területeket, hogy megállapítsák a polgá­ri lakosság áldozatainak számát. A párt és a kormány min­den erővel segíti a bajbaju­tottakat. De megmozdultak a dolgozók az ország minden táján is. A budapesti mun­kások röpgyűléseken fel­ajánlották, hogy munka­órákkal, pénzgyűjtéssel siet­nek a ká. 'ultak megsegí­tésére. A példa nyomán egy­re több hír érkezik arról, hogy Csongrád megyében is megkezdődött a gyűjtés. Máshonnan azt jelentik, hogy a dolgozók megfogad­ják: azokon a munkaterüle­teken, ahol dolgoznak, na­gyobb eredményeket érnek el a termelésben, hogy így enyhítsék az árvíz okozta nemzeti kárt, ezen a módon­is hozzájáruljanak a helyre­állításhoz. Az országunkat pusztító elemi csapás ellen kibontakozó nemzeti össze­fogás példázza, hogy a ma­gyar nép a veszélyben és megpróbáltatásban is hatal­mas erőt tud felmutatni.

Next

/
Thumbnails
Contents