Délmagyarország, 1956. március (12. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-11 / 61. szám

ViiAGWöcmm! egyesüljetek! Hz SZKP Központi Bizottságának és a Szovieíuniő Minisztertanácsának határozata a mezégazdasági ariyelekrit AZ MDP CSONGRADMEGYEI BIZOTTSÁG A NAK LAPJA XII. évfolyam, 61. szám. Ara: 50 fillér Vasárnap, 1956. március 11. Moszkva (TASZSZ). Az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa megvizsgálta a mezőgazdasági artycl alapszabályzatának kérdését, továbbá azt, hogy miként lehet továbbfejleszteni a kolhozparasztok kezdeményező készségét a kolhozok termelőmunkájának és az artyel irányításának megszervezésében: Megvizsgálta ezenkívül a kolhozparasztoknak fizetendő havi előleg és a premizálás kérdését A Központi Bizottság és a Szovjetunió Minisztertanácsa határozatokat hozott e kérdésekről. A határozat ismertetésére keddi számunkban visszatérünk. { NAPRÓL-NAPRA Gazdasági életünkben sokszor okozott problémát, hogy gyáriparunk, az egyes üzemek nem arányosan teljesítik terveiket. Míg a hónap elejéin pangás mutatkozik, a hó végén kapkodó hajrával igyekeznek behozni a lemaradásukat. Ez az aránytalanság nemcsak a minőséget rontja kapkodó hajrájával, hanem a dolgozók érdekei ellen való, mert kifárasztja őket és keresetüket is bizonytalanná, váltakozóvá teszi. De emellett gazdasági és kereskedelmi életünk számos más területén is akadályozza a munkát ez a hullámzó termékkibocsátás mert hol pangást, hol megterhelést okoz. Éppen ezért ez ellen a jelenség ellen már jó ideje felvettük a harcot, pártunk nem egyszer hívta fel az üzemek figyelmét az ütemes termelés jelentőségére. E szavak nyomán a helyzet javult, a termelés a hónap eleje és vége között arányosabbá vált. Ennek ellenére a hullámzást teljes mértékig még nem sikerült kiküszöbölni, ha sok esetben már csak kis ingadozás is maradt belőle. A Szegedi Textilművek termelése például már elég arányosnak mondható, de korántsem teljes mértékig az. Ha február hónap három dekádjának százalékos termelési mutatóit nézzük, kifogásra nem találunk okot, hiszen az eredmények között egy — fél százalék eltérés mutatkozik, Ha azonban a napi tervteljesítés mutatóit is megkeressük, látni ídgjuk, hogy a hónap végén néhány százalékkal itt is „rávertek", hogy meg legyen a 100.4 százalékos havi átlag. Nem lényegbe vágó ez az ingadozás, amit ők áramhiánnyal indokolnak — ez tőlük független ok, de jelzi azt, hogy az ütemes termelés még nem szilárdult meg eléggé. Ennél sokkal nagyobb ingadozást találhatunk a Szegcdi Ecsetgyár tervteljesítésében. Indok itt ls van: a sörte hiány. A Szegedi Seprűgyár azonban hamarosan biztosítja majd számukra az ecsetek szőranyagát. Az Ecsetgyárban február utolsó dekádjában kerek 18 százalékkal emelkedett a teljesítmény a száz százalék fölé és így érték el a 103 százalékos havi átlagot. Holott a hónap elején — mert volt bennük igyekezet az ütemes tervteljesítésre — még nem volt ok a hóvégi hajrára. Nem egyenletes teljes mértékig a Szegedi Vasöntödében sem a termelés. S itt ezt nem mindig a hóvégi hajrá okozza. Januárban ugyan kis teljesítménnyel indultak — 92.8 százalékkal — és ezért kellett az utolsó dekádban 123.6 százalékos „ráveréssel" egyenlíteni. Februárban ellenben már fordított a helyzet: 108 százalékos teljesítménnyel indult a hónap, viszont a harmadik dekád csak 83.4 százalékkal zárult. Indok természetesen itt is van: egyrészt a MEO, másrészt az, hogy a hó végén érkeznek az üzembe a „visszáruk", azok a selejtes termékek, amelyeket nem vettek át a megrendelők — de végeredményben ezek az okok mégis valahol a? üzemben gyökereznek. Tehát végeredményben csa'k őket terheli a felelősség. És nekik áll módjukban kiküszöbölni a termelés egyenetlenségét, vagy az egyenetlenség okait. Egyébként jellemző tünet az is, hogy a hóvégi hajrá elleni küzdelemben valami hóeleji hajrá kezd kialakulni. •Bár ennek még csak a jelei mutatkoznak, ezekre a jelekre is fel kell hívnunk az üzemek figyelmét, természetesen azzal a megjegyzéssel, hogy a hóvégi „ráverések" ellen továbbra is küzdeni kell — hiszen még ezeknek a nyomai sem tűntek el teljesen. A Szegedi Kenderfonógyár januári termelését véve figyelembe — bár már lényeges hullámzás nem mutatkozik — a hónap eleje és a vége közötti eredmények — az első dekád rovására még mindig mintegy 6 százalékos eltérést mutatnak. Február utolsó dekádjában pedig 110 százalék fölött volt az eredmény, mert a hónap közepén gyengébben dolgoztak. Egyes üzemrészeknél viszont fordított a helyzet, hogy a hónap végén ne kelljen „rávemiök", hogy elkerüljék a hóvégi hajrát és kapkodást, az első dekádban törekszenek nagyobb teljesítményt felmutatni. A szárazfonórvál például az első dekádban 7.5, *a vizesfonóban pedig 5.5 százalékkal termeltek többet, mint á hónap utolsó dekádjában. A legtöbb üzemben objektív okokra hivatkoznak, mintha tőlük teljesen független lenne az, hogy a termelés egyenletes-e, vagy hullámzó. Természetesen vannak ilyen objektív okok is, de azt sem szabad megengedni, hogy ezeket kibúvónak használják fel, s azt mondják: azért szökött ki a jószág a karómból, mert be kellett engedni a kocsit. Ugyanakkor figyelembe kell vennünk ezsket az objektív okokat is és megvizsgálni: milyen módon lehetne ezeket felszámolni? A Kéziszerszámgyárban — ahol az említett üzemek közül talán a legnagyobb ingadozás tapasztálható a termelésben — januárban körülbelül 60, februárban pedig mintegy 25 százalékos teljesítmény ,növck:dést mutat a hónap utolsó dekádja az elsőhöz képest. Kétségtelen, hegy ebben az eltérésben nem kis szerepük volt az objektív okoknak sem. Az üzem ugyanis többnyire kis Vnennyiségű rendelést kapott, ami nagymértékben növelte az önköltséget, 1955. második félévében például 22 féle árucikket kellett készíteniök — többnyire néhányezres tételekbén csak —, amikor egy-egy cikk elkészítéséhez 8—12 gépi szerszámra és mintegy 28—36 műveletre van szükség. Az sem kevésbé zavaró a termelés szervezettségében, hogy az üzemnek a nyersanyag rendelést előbb kell elkészítenie és benyújtania a készítendő árukhoz szükséges anyagokat gyártó vállalatokhoz és üzemekhez, mint ahogy az árurendelést megkapja a vásárló vállalatoktól és üzemektől. Mindezek a tények orvoslásra szorulnak, mert nagymértékben hátráltatják a gyár munkáját, és tervszerű termelését. Ismét csak azt hangsúlyozzuk: egyenletesebbé kell tenni a termelést, mert az a dolgozók közvetlen érdeke, ez a tervszerű gazdálkodás követelménye*Fel kell kutatnunk minden ckot, ami zavarja a tervszerűséget, de a hibák megszüntetéséhez először a saját portánkon kell kezdeni. Szovjet tapasztalatok hasznosítása Szened ipari üzemeiben Szovjet tapasztalatok felhasználásával Üj gyártási technológia készül a Falemezgyárban A technológia minden technológia elkészítése mimikához fontos, ha panto- amint mondja — legalább san, biztos sikerrel akarunk ,,,, , , ,, dolgozni. A Szegedi Fale- *éléti *••«"« mezgyárnak is van technoló- vesz majd igénybe. Szovjet módszerek alkalmazása a Vasöntödében giája. Azonban ez a technon r0 A magyar faipar hazai iro? WcT l -, , dalma ennek a munkának az Slwni^k elkészítéséhez nem elégsémányok követelményeinek. Szovjetunió XL^&T eHel" szakirodalma eléggé bőséges és erősen tudományos alapokon foglalkozik a technológiai előírásokkal. Már eddig is a Szovjetunióban járt szakemberek tajedőben van, hogy a Szovjetunió példája nyomán az üzemek olyan árukat termelnek, amit a feldolgozó-vásárló felek kér- pasztalatai és a szovjet szaknek, s nem ragaszkodnak ircdalom tanulsága alapján mereven a szabályokhoz. több eljárást bevezettek a Az új követelményeknek faiparban. Így például a kemegfelelően a Szegedi Fa- rffűr&zekrc új penge-klosz, , , . . , , tási előírást adtak országolemezgyarban is uj techno- ^ elvnek az a hivatálógiai előírásokra van szűk- sa> hogy a kihozatalt — ség: át kell dolgozni a régit: ugyanabból a famennyiségkonkrétabbá te'nini és kikü- 1,01 több ^ készítését — növelje, és a minőségi munszöbölni Vagyis a mai nyeknek megfelelő, hiányosságokat. ^ foJcozza Az üj gyórtá.s. követeimé- technológia elkészítésénél üzemi Scháffer elvtárs i3 felhaszvonatkozású gyártástechno- nált szovjet irodalmat. Küt-j-í. ! i, • a lönösen jó adatokat és 1alogiat kell készíteni. Agyár- pasztolat^ szolgáltatott tástechnológia elősegíti a Szmimov összefoglalása, munkát, biztosítja annak amely -Furnlr és enyvezett szakszerűségét és pontossá- lemezgyártás» címmel jelent gát, vitás kérdésekben pedig meg' A a technológia nyújt támoga- ,„ov]et szakirodalom tást. A munka hasonlóképpen folyik/ egyébként az adatai és tapasztalatai ugyan üzemben, mint ahogy azt az általánosak, de a helyi adottúj technológia írásban rög- ságok figyelembe vételével zíti majd. De ez az előírás nemcsak felhasználhatók, hamegszünteti a kisebb ki-len- nem feltétlenül eredményegéseket is, ez lesz a biztosi- se'k ls. Szmirnov említett téka annak, hogy minden művében például a hárnozókészítmény pontosain olyan kések élesítésére, keményés az legyen, amit a tervezők ségére, szögeinek beállításáelképzeltek. Nem könnyű ra a különböző vastagságú munka egy ilyen technoló- fáknál, s hasonlóképpen más gia elkészítése. Scháffer Jó- munkafolyamatokra is haszzsef erdőmémök, akinek, nos adatok találhatók, most telik le a gyakorló éve Az új gyártási technolóitt az üzemben, kapott meg- gia helyi tapasztalatokból, az bízatést ennek a technológiá- üzem adottságai szerint és a nak a lerögzítésére. Január szovjet szakirodalom fel1-én kezdett a munkához, s használásával körülbelül júaz egész gyártásra kiterjedő niusra készül el Március 7-én közöltük, hogy a Szegedi Vanöntődét a Kohó- és Gépipari miniszter, a Vasas Szakszervezet és a Kohászati Szakszervezet elnöksége dicséretben részesítette, mert az elmúlt év negyedik negyedéves tervét igen jól teljesítette és a munkaversenyben az öntödék között a negyedik helyet) harcolta ki. Nézzük meg, hogyan érték el a Szegedi Vasöntöde dolgozói ezt az eredményt? Ha a Szegedi Vasöntődében a jó eredmények elérésének titkáról érdeklődünk, a műszaki vezetők szinte minden esetben a szovjet módszerekkel magyarázzák azt. Minden munkaterületen, de különösen a nehéziparban nap, mint nap érezzük szovjet barátaink őszinte segítését, amellyel hónapról-hónapra jobb és jobb eredményt érünk el. —- Még az 1953-as évben járt nálunk, Magyarországon Josef Krcmar, a Lenin Művek technológusa — mondja Kiss Imre elvtárs ,a Szegedi Vasöntöde főmérnöke —, meglátogatta és alaposan tanulmányozta a MÁVAG, a Rákosi Mátyás Müvek, a Canzvagon és a Vörös Csillag öntődéjének munkáját. Tapasztalataiból, javaslataiból egy hosszabb tanulmányt irt, amely mindéin öntöde vezetőjének kézikönyve lett. Munkánk során sok értékes szempontot megvalósítottun i már Krcmar elvtárs javaslataiból. — Megvalósítottuk üzemünkben az új szovjet megvágási rendszert is. Régen a gömbölyített megvágási rendszert haszné'ták. Ennek azonban nem volt tökéletes a salakfogása. Az új módszer lényege az, hogy gömbölyített megvágási rendszer helyett szögletes megvágási rendszerrel dolgozunk — magyarázza Kiss elvtárs —. Ezzel jobb a salakfogás és tökéletesebb öntvényeket készítenek vasöntődéiQKben. Nálunk a magyar öntők soha nem gondoltak arra, hogy a nehéz formaszekrény akadályozza a munkát, nem szólva arról, hogy az nehéz fizikai munkát ls követel. Amint Krcmar elvtárs belépett az egyik budapesti üzem öntődéjébe és meglátta a nehéz szekrényeket, javasolta: könnyebb formaszekrényekkel dolgozzanak. Nálunk a Szegedi Vasöntődében egyharmaddal csökkentettük a formaszekrények súlyát. Ezzel a munkát is meggyorsítottuk és a munkásokon is segítettünk. A munkafolyamatok gépesítésére is a szovjet elvtársak hívták fel figyelmünket. A szovjet szakkönyvek alapján építették fel a Szegedi Vasöntődében a kúpoló kemencét is, amely országosan is megállja helyét. Kevés a koksziogyasztása és mégis jóminőségű az öntés. A Szegedi Vasöntöde műszaki vezetői a napokbar. jöttek. vissza Budapestről, ahol egy szovjet rendszerű precíziós öntési tanfolyamon vettek részt. A Rákosi Mátyás Művekben tanulmányozták a géprészek öntésének szovjet módszereit. — E módszernek bevezetését még ebben az évben megkezdik a Szegedi Vasöntődé-, ben. Biztosak abban, hogy ez is jelentősen elősegíti az öntöde dolgozóit tervük maradéktalan teljesítésében. Remélik, hogy a jövőben ismét az elsők, között lesznek az öntödék közötti versenyben. Harminchat kisgépet készített az Autójavító Vállalat a szovjet szakirodalom alapján Mintegy százötven szovjet műszaki szakkönyv díszíti a Szegedi Autójavító Vállalat gazdag könyvtárát. Helyesebben, díszítené, ha nem forogna közkézen valamennyi. A gépkocsi gyártásának és javításának elméletét egyszerű szakmunkások, gépkocsivezetők és műszaki dolgozók lapozgatják. A kikölcsönzött könyveket félolvasásban ott lehet találni a munkapadok mellett, az íróasztalokon és otthon a dolgozók könyvespolcán. A jó műszaki könyv úgy hozzátartozik már az üzem dolgozóinak életéhez, mint egyegy naponta forgatott szerszám. Egyszóval: a könyvek levándoroltak a polcokról és beleszóltak a munkába! Számtalan ügyes műszer és kisgép egyenesen a szovjet szakkönyvek lapjairól csöppent az üzembe. •Az agylehűzó készülék, a hengerfúratmérö műszerek, a mágneses repedésvizsgáló és a mikre-néteres késbeállító ... s még ki tudja hány korszerű kisgép és műszer, mind-mind a szovjet szakkönyvek alapján készült el. Az országban egyediili szerszám, az úgynevezett hónolófej, szintén a szovjet szakirodalom révén került az üzem leghasznosabb szerszámai közé. A modern autójavításban nélkülözhetetlenek ezek a kisgépek. Eddig harminchat készülék gyakorlati alkalmazása bizonyítja, hogy érdemes a szovjet szakirodalmat tanulmányozni. A szovjet tapasztalatok felhasználásával 1956-ban újabb tizenkét kisgép megépítését foglalták a műszaki fejlesztési tervbe. A szovjet szakkönyvekből tanulják meg a különféle javítási műveletek pontos Fs gvors elvégzésének módjait, a bonyolult Illesztési eljárásokat is. Nagy haszonnal forgatják a gépkocsik minőségi ellenőrzésének kezikönyvét cs a tervezés ós az operatív számvitel kézikönyvét. Ez utóbbinak elsősorban az igazgató és az adminisztratív dolgozók veszik nagy hasznát. A múlt évben átlagosan 76 ezer kilométert futottak a vállalat gépkocsijai egyik főjavítástól a másikig, s ebben országosan elsők lettek. Sarnyai elvtárs, az üzem igazgatója úgy emlékezik vissza erre, mint a szovjet szakirodalom alapos tanulmányozásának és gyakorlati alkalmazásának eredményére. De nemcsak az üzem, hanem egyes dolgozók is nagy haszonnal tanulmányozzák a szovjet szakirodalmat. Nemrégen történt, nogy Csurgó László elvtárs a szovjet autóipar automatizálásán felbuzdulva elhatározta, hogy olyan menetvágó szerszámot szerkeszt, amely egymaga elvégzi ezt a munkafolyamatot. El is tervezte — divugy ponton megakadt. Adatokra és -számításokra lett volna szüksége. Ezért sem kellett messze menni. Fcl'apczta a szovjet műszaki enciklopédiát s máris útbaigazítást kapott. — Harminc éve dolgozom a szakmában — mondja Csurgó elvtárs — s azelőtt is tanulmányoztam a szakirodalmat, de valahogy nem értettem. A nyugati szakkönyveket olyan tolvajnyelven írták, amit a magamfajta egyszerű ember nem érlhetett meg. A szovjet könyvek egyik legnagyobb hasznát abban látom, hogy azt a sok újat, számunkra hasznosat, amit közöl, közérthetően adja. És mindenhez talál segítséget, adatot az ember. Nekem ezek a könyvek a legjobb tanácsadóim. Még egy fontos taf pasztalatot meg kell említenem: a szovjet szakirodalomból azt is látjuk, hogy mi a tennivalónk! Csurgó elvtárs az üzem újítóinak az élvonalában áll. Legtöbb újítást ő nyújtott be eddig, s mint újító is nyilatkozik. — Ha újabbat, tökéletesebbet keres az ember, semmire sem megy a legmodernebb eljárások és a gazdag tapasztalatok megismerése nélkül. Én valamennyi újításomhoz merítettem a szovjet könyvekből. Többször áttanulmányoztam néhányat, de azt mondhatom, hogy még sokan nem tudjuk, milyen hatalmas kincs van a kezünkben! (—n —n)