Délmagyarország, 1956. március (12. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-11 / 61. szám

OELUnGYüRORSZlIO Vasárnap. 1950. március 1L Mi történt q külpolitikában ? Guy Mollet francia miniszterelnök mz algiri kérdéssel kapcsolatban felvetette a bizalmi kérdést A FRANCIA NEMZETGYŰLÉS a szom­batra virradó éjszaka befejezte az algériai kér­dés vitáját Guy Mollet miniszterelnök a vita befejezése elölt négy ízben vetette fel a bizalmi kérdést. A nemzetgyűlés hétfőn délután szava/, a bizalmi kérdésben. A vitába felszólalt Raymond Guyot, a Francia Kommunista Párt képviselője és beszé­dében többrk közt ezeket mondotta: — A miniszterelnök beiktatási beszédében elismerte, hogy Franciaország első számú pro­blémája a béke helyreállítása Algériában, « ugyanebben n beszédében elitélte az erőszakos megoldásokat. Franciaország népe jól tudja, hogy ha a háborít tovább tartana, országunk pozíciói világszerte meggyengülnének. A reak­ciósok és a fasiszták azonban éppen azt akar­ják, hogy Franciaország katasztrófába sodród­jék. *-» A fasiszta reakció most azt akarja — folytatta Guyot —, hogy n kormány süppedjen bele az erőpolitika alkalmazásába. A kormány­nak tehát pontosan meg kell határoznia, milyen körülmények között akarja helyreállítani a bé­kél Algériában, . — Ahhoz, hogy a fegyverek elhallgassanak. •- mondotta ezután Guyot — tárgyalásokat kell kezdeni azokkal, akik ellen a harc folyik, Raymond Guyot után Guy Mollet mi­niszterelnök lépett a szónoki emelvényre; Franciaország azt akarja — mondottn , liogy Marokkó és Tunisz valóban igazi függet­lenséget élvezzen a kölcsönös függés keretében, de az algériai kérdés megoldását nem lehet ugyanilyen módon elképzelni — mondotta: Guy Mollet azt bizonygatta, hogy Algéria o/ért nem lehet független állam, mert egymil­lió francia él ott. , Fruncia—muzulmán közösséget kell Hala* kitani — hangsúlyozta ezután Guy Mollet. — Elszakíthatatlan és mély kapcsolatokat kell létesíteni e francia—muzulmán közösség és a fruncia anyaország között. A kormány egész akciója arra irányul, hogy a lehető leggyorsab­ban választásokat tartsunk. Emlékeztetem a franciákat arra, hogy Franciaország Algéria nélkül nem lenne Franciaország. Az Algériában élő nagybirtokos franciáknak pedig azt mon­dom, liogv fel kell adniok bizonyos kiváltsá­gaikat Ha erre nem lennének hajlandók, • nemzetgyűlés szavazása után a kormány meg* felelő eszközökkel rendelkezik majd ahhoz, hogy erre kényszerítse őket. A szocialisták és a kommunisták megtap­solták Guy Molíet-nek ezt a kijelentését, a jobb­oldali képviselők azonban egyre hűvösebben fogadták a miniszterelnök szavait, a szélsőjobb­oldaliak pedig tiltakoztak. Guy Mollet beszédét ezekkel a szavakkal fejezte be: Szükség van arra, hogy a fegyverek el­hallgassanak, hogy szabad és lojális választá­sokat lehessen tartani, Tixier-Vignancourt szélsőjobboldali képvi­selő botrányos felszólalásakor a szocialista és a kommunista képviselők kivonultak az öléste­remből ős csak Tixier-Vignancourt beszédének befejezése után tértek vissza. Az algériai kérdés általános vitáját éjszaka 2 órakor fejezték be. Amikor Le Troquer elnök felolvasta a felhatal­mazási törvényjavaslat szövegét, Guy Mollet miniszterelnök négy szakasszal kapcsolatban felvetette a bizalmi kérdést. LAPUNK SZOMBATI SZAMÁBAN híreink között közöltük/' hogy ciprusi, angol hatóságok duportálási parancsot írtak alá Makariosz cip­rusi érsek ellen. Űjabb jelentések beszámolnak arról, hogy az érseket pénteken tartóztatták le a ciprusi főváros, Nicosia repülőterén, amikor Athénbe akart repülni. Makorioszl és a társasá­gában lévő három, szintén letartóztatott papot — a Tanjug jugoszláv hírügynökség közlemé­nye szerint — az Indiai óceánon lévő Seychel­ic?-szigetekre deportálták: A hír világszerte nagy felháborodást kel­tett. Az Angol Munkáspárt vezetői súlyosan el­ítélik az érsek deportálását. — A deportálás lénye nem csökkenti, hanem inkább elmélyíti a ciprusi kérdésben Anglia és Görögország ellen­téteit — állapította meg Gaitekell, az Angol Munkáspárt vezére péntek esti nyilatkozatában, elítélve az angol kormány intézkedését. A görög kormány pénteken este hivatalo­san közölte, hogy Makariosz érsek deportálása elleni tiltakozásául azonnal hazarendeli londoni nagykövetét és egyúttal tiltakozást juttatott el az ENSZ-főtitkárához, közgyűléséhez és a Biz­tonsági Tanácshoz. Az angolok ciprusi helyzetének válságát mi sem bizonyítja jobban, mint a Makariosz ér­sek ellen foganatosított deportálási intézkedés. Ezzel az intézkedéssel azonban az angol kor­mány semmit sem oldott meg, ellenkezőleg: a végsőkig kiélezte a ciprusi helyzetet. A Szovjetunió bonni nagykövetének nyilatkozata Bonn (TASZSZ) V. A. Jforin, a Szovjetunió bonni nagykövete március 9-én fel­kereste Hallstein külügyi államtitkárt és nyilatkozatot tett előtte, melyben, többek között ezeket mondta: Az 1955. nyarán Moszkvá­ban lefolyt tárgyalások al­kalmával a Szovjetunió kor­mányküldöttsége felvetette az NSZK küldöttsége előtt a Német Szövetségi Köztársa­ság területén tartózkodó szovjet áttelepített állampol­gárok hazatérésének kérdé­sét. Az NSZK kormánykül­döttsége megígérte, hogy elő­segíti az. említett szovjet állampolgárok hazatérését. Azokból a levelekből, ame­lyeket a Szovjetunió nagy­követsége és a Szovjetunió illetékes hatóságai kapnak, ismeretes, hogy a hazájuktól és családjuktól erőszakkal elszakított és az NSZK terü­letére került szovjet állam­polgárok többsége nehéz anyagi körülmények között él, nincs álilandó munkája, lakása, nincs biztosítva megélhetése. Mivel hosszú ideig nem volt kapcsolatuk szovjet nagykövetséggel, akadályokat gördítettek hazatérésük elé. Az áttelepített személyek tá­boraiban és a különböző vá­rosokban és községekben lé­tesített ellenséges emigráns szervezetek arcátlan propa­gandát folytatnak a szovjet állampolgárok hazatérése el­len, bántalmazzák és terro­rizálják őket. * Sok más olyan eset is is­meretes, hogy szovjet áttele­pített személyeket börtönök­ben és táborokban tartanak az NSZK területén. A nagy­követség az utóbbi időben 46 levelet kapott bebörtönzött szovjet állampolgároktól V. A. Zorin névszerint több szovjet állampolgárt so­rolt fel, akiknek hazatérését törvénytelenül, erőszakos módon meggátoljál*, majd így folytatta: -•— a levelek írói hazatelepítésüket kérik. A Szovjetunió nagykövet­sége kéri, az NSZK külügy­minisztériumát, nyújtson se­gítséget ahhoz, hogy 1. az NSZK területén élő szovjet áttelepített < állampol­gárokat, közöttük a jelenleg táborokban és börtönökben tartott állampolgárokat is névjegyzékbe vegyék és a nagykövetség megkapja a névjegyzéket. 2. A nagykövetség munka­társai meglátogathassák a táborokiban és börtönökben levő szovjet állampolgárokat. 3. Az NSZK területén fog­va tartott valamennyi szovjet állampolgárt helyezzék sza­badlábra és telepítsék haza a Szovjetunióba, V. A. Zorin nagykövet át­nyújtotta Hallstein állam­titkárnak annak a 46 szovjet állampolgárnak névsorát, aki az NSZK börtöneiben van és hazatelepítését kéri. Berlin (MTI) Erich Ollen­hauer, a Német Szociáldemo­I*rata Párt elnöke a Politika című jugoszláv lapnak adott nyilatkozatában kijelentette; hogy „Pineau francia külügy­miniszter, Gronchi olasz köz­társasági elnök és angol mun­káspárti körök legutóbbi fel­tűnést keltett kijelentései azt mutatják, hogy a nemzetközi porondon már megindult a nagy vita a megmerevedett politikai frontok feloldásáról. Meggyőződésem, hogy a Nyu­gat és Kelet közötti megbe­szélések ma több sikerrel kc­csegtetnek, mint a külügymi­niszterek genfi értekezlete idején." * Berlin (MTI) A bonni kül­ügyminisztérium közölte, Ihogy K. J. Vorosilov, a Szov­jetunió Legfelső Tanácsa El­nökségének elnöke hétfőn fo­gadja dr. Wi'llhelm Haast, a Német Szövetségi Köztársa­ság moszkvai "nagykövetét. Haas nagykövet ez alka­lommal átnyújtja megbízóle­velét K. J. Vorosilovnak, * BerUn (MTI) A bonni par­lament költségvetési és had­ügyi bizottsága pénteken együttes ülésen jóváhagyta a nyugatnémet NATO-csapatok megszervezésére kidolgozott ütemtervét. Ezzel Blavik hadügyminisz­ter felhatalmazást kapott arra, hogy 2875 tisztet, valamint 17.122 altisztet és közikatonát azonnal felszerelhessen a nyugatnémet hadseregbe. • Bondon (MTI) Londonban hivatalosan közölték, hogy március 25-én az angol fő­városba érkezik G. M. Malen­kov, a Szovjetunió Miniszter­tanácsa elnökének helyettese, a villamoserömúvek minisz­tere. G. M. Malenkov egy szovjet villamosmérnök küldöttség élén az angol villamossági központ vendégéként érkező* Londonba. Berlin (MTI) Hasszán Ibra­him egyiptomi államiniszter, aki az egyiptomi köztársaság kormányküldöttségének élén résztvett a lipcsei nemzetközi árumintavásáron és belható gazdasági tárgyalásokat foly­tatott a Német Demokratikus Köztársaság képviselőivel, csütörtökön Nyugat-Németor­szágba utazott. Hasszan Ibra­him pénteken megbeszélést tartott Erhard nyugatnémet gazdaságügyi miniszterrel. Az egyiptomi államminiszter a sajtó képviselői előtt kijelen­tette, hogy Egyiptom a német kérdésben a semlegesség ál­láspontjára helyezkedik és ezért kész megerősíteni gaz­dasági kapcsolatait mindkét német állammal. Jíeiiít a rDí'hna(jtjaron s.áq J zerkei/Mi éqéhtz A Délmagyarország február 26 és március 4-i számában foglalkozott a Jégkunyhó mű­sorával kapcsolatban a szín­ház művészeinek ottani sze­replésével. Az újság egyik legfontosabb feladata helyes kritikával segíteni a művé­szeket és számukra megfelelő utat megmutatni. Ebből a szempontból örömmel vettem a lap bírálatát. A kritika után feltétlenül szükséges­nek tartottam, Ihogy magara is meggyőződjem a kritika helyes vagy helytelen voltá­ról. Erre alkalmasnak mutat­kozott a március 2-i előadást követő klubest, ahol a Nép­művelési Minisztérium kikül­dötte és a színház pártszer­vezete előtt kívántam meg­nézni a bírált műsort. A be­mutatót természetesen itt is Láng Elemér, a Jégkunyhó zongoristája kísérte, Csiszár Imre meghívásáról nem tud­tam, nem is ismertem. A klubestre külön nem hív­tam meg a Délmagyarország munkatársait, mert hiszen ők már látták a vitatott műsort. Ha „a gondolatokat ugyan ellesni nem lelhet" — idézem a cikket — de a gondolato­kat megkérdezni lehet, és hogyha a Délmagyarország megjelent újságírói — amit természetesnek vettünk — megkérdezték volna vélemé­nyemet. szívesen elmondtam volna, de sajnos ez nem tbc •tént meg, mert a műsor után azonnal eltávoztak. így hát most levélben közlöm: a mű­sqr nem egyöntetűen rossz. Egészen elsőrangút produkál a paródia műfajában Le­hoczky Zsuzsa, aki itt a szí­nészi képességeit is megmu­latta. Hont Ágnes és Mucsi István táncszámai ízlésesek és a műfajnak megfelelőek. Mezey Károly és Lehoczky Zsuzsa táncszámai nem sike­rülteik, művészietlen koreog­ráfiák. Ezeket az Istamfoul számmal .együtt — amely nem üti meg a művészi mér­téket — kifogásoltam. Véle­ményem után természetesen a jövőben ezeket nem- adják elő. A jövőben a színház mű­vészeinek azokat a műsoralt, amelyeket mulatóhelyen ad­nak elő, még gondosabban fogom ellenőrizni. Ügy vélem azonban, hogy az újságíró elvtársaknak is le kell vonni a tanulságot abból, amit rólam indokolat­lanul írtak. Máskor ne gon­dolatolvasóként közöljék vé­leményüket, hanem nyugod­tan forduljanak hozzám, biz­tosítom. hogy mindig szíve­sen és őszintén fogok felelni művészetpolitikai, etikai vagy egyéb kérdésükre. Dulca Antalné a szegedi Nemzeti Színház igazgatója Az ENSZ épülete előtt hivatalosan felvonták az új tagállamok lobogóit New York (MTI) New Yorkban, az ENSZ épülete előtt pénteken hivatalosan felvonták az ENSZ 16 új tagállamának lobogóját, amelyek a jövőben állandó­an ott lengnek a többi 60 tagállam zászlója mellett. A zászlófelvonás alkalmá­ból ünnepséget rendeztek, amelyen Dag Hammarskjöld, az ENSZ főtitkára mondott beszédet. Hammarskjöld a többi között kijelentette: -az egymás mellett lévő zászlók azt jelentik, hogy az államok különbözősége nem zárja ki a testvériséget és lehetséges együttesen építeni a világot, ahelyett, hogy azt háborúval elpusztítanák.* Az ünnepség alatt az új tagállamok képviselői az árbocok tövében helyezked­tek el. Hammarskjöld elvo­nult a képviselők előtt és mindegyikkel kezet szorított. Eközben felvonták az új tagállamok lobogóit. Átadta megbízólevelét a Magyar Népköztársaság szudáni követe Zágor György rendkívüli kö- ni kormányzótanácsnak. A meg* vet és meghatalmazott minisz- bízólevél átadásánál jelen volt a ter, a Magyar Népköztársaság kormányzótanács több tagja, to, szudáni követe március 10-én vábbá Mubarak Záruk belügy­átadta megbízólevelét a szudá- miniszter. Ujabb hideghullám Olaszországban Kóma (MTI). Olaszországot hány napja már tavaszi enyhe pénteken újabb hideghullám időjárás honolt, igy az Abruzzok árasztotta el — jelenti az AFP .,.,,,/, , • • ,, .. ... , vidékét, Calabriat, Apuhat es hírügynökség. A hideghullám legjobban azo- Szicíliát. Az Abruzzokban lo kat a vidékeket sújtja, ahol né- órája havazik. DOBI ISTVÁN, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsá­nak elnöke táviratban üdvözölte IX. Frigyes dán királyt születés­' napja alkalmából, A MOSZKVAI „Sarló és ka­lapács" nevű gyár dolgozói 1 március 9-én üzemi nagygyűlést rendeztek a magyar-szovjet ba­rátság hónapja ulkalmábó. A (els/.ólalók méltatták a magyar­szovjet barátság jelentőségét; Résztvett és felszólalt a nagy* gyűlésen Münnicli Ferenc, a Magyar Népköztársaság rend* kívüli és meghatalmazott moszk­vai nagykövete. NEMZETKÖZI SZEMLE Kuruzslás és realitások A húszas években történt, hogy egy kedves és üzleti szellemmel ••léggé megáldott orvos, csodálatos új gyógymódot hirdetett meg. A kergekortól a sérvig minden beteg­ségéé alkalmazható volt. Az orvos ineve után Coué-lnódszerként rbndkívlil népszerűvé vált gyógy­mód lényege az volt, hogy a beteg­nek állandóan azt kellett hajtogat­nia: „minden pap, minden órájá­ban, egyre javul a helyzet, egyre jobban leszek." Coué doktor e korszakalkotó fel­fedezése óta sok év telt el. Mód­szerét az orvostudomány, ha el nem is feledte egészen, de min­denesetre enyhén szólva elhany»—' golta. Érdekes dolog azonban, hogy a legutóbbi években ismét alkal­mazták. Még hozzá — amit sze­gény Coué doktor bizonyára álmá­ban sem remélt — külpolitikában. A New York Herald Tribüné c. tekintélyes amerikai lap ismert kommentátorai az Alsop fivérek megírják, Dulles, az Egyesült Álla­mok külügyminisztere volt az, aki rugalmasan az orvostudományból a. külpolitikába plántálta át a csodadoktor módszerét. Csakhogy... Már a húszas években is bebizonyosodott, hogy Coué sarlatán volt. Hiába hajto­gatták a varázsigét — a kergekó­rosok, továbbra is támolyogtak, s a sérvben szenvedők sem tudtak meglenni sérvkötő nélkül. Ami pedig e módszer külpoliti­kai alkalmazását illeti — mint az Alsop fivérek írják — „a világ­helyzet rideg tényei semmivel sem támasztják alá Dulles nézetét". — mármint azt, hogy az erőpolitika hívei számára „minden nap, min­den órájában egyre javul a hely­zet." Nem hiszik el ezt még az amerikai külügyminisztérium ma­gasrangú tisztviselői sem. S amit az Alsop fivérek különös nyoma­tékkal emeltek ki — nem hiszi az Egyesült Államokkal szövetséges nyugati országok egyetlen vezetője sem. Valóban. Erre mutatnak azok a nyilatkozatok, amelyeik különböző helyeken — Párizsban és Wa­shingtonban, illetve Ottavában — hangzottak el, de ugyanazt hang­súlyozták. Az amerikai „crőpoli­tika" kudarcát, és új politika szük­ségességét. Pineau francia külügy­miniszter beszélt erről Párizsban, Gronchi olasz köztárcüsági elnök Washingtonban, illetve Ottavában. Pineau ezt mondotta: „A hábo­rú és a béke problémáit illetően, semmiképpen sem értek egyet a nyugati politika általános irányza­tával ... Szeretném rábírni angol­amerikai barátainkat, liogy vizs­gálják felül külpolitikánkat. A há­ború politikáját már túlhaladtuk, most békepolitikát kell folytat­ni . .. Kutatni kell azt, aminek a békés egymás mellett élésnek kell lennie..." A francia külügyminiszter e megnyilatkozása önmagában is igen figyelemreméltó. Nagyobb nyomatékot ad azonban szavainak az, hogy párizsi nyilatkozatával szinte egyidőben, a Öceán másik oldalán, hasonló nézeteit fejtette ki Gronchi olasz köztársasági el­nök. ü is a nemzetközi helyzet új realitásaira hívta fel a figyelmet és hangoztatta, hogy fel kell hagy­ni az erőpolitikával, s helyébe a két rendszer békés versengését kell állítani. Kétségtelen, hogy ezek nem új elgondolások. Ezek megvalósítá­sának sürgős szükségességét hang­súlyozta az SZKP XX. kongresz­szusa, s ezt kövelelik jóideje már a néptömegek — de a józanabb burzsoá körök is. Komoly jelentő­ségűvé e nyilatkozatokat az teszi, hogy arra mutatnak: a nemzet­közi élet realitásainak figyelembe­vétele egyes nyugati, „atlanti" or­szágok vezetőinek hivatalos meg­nyilatkozásaiban is kezd polgárjo­got nyerni. Pineau és Gronchi nyilatkoza­tainak e jelentőségét felismerték a nyugati fiívárcsokbnzi, Bizonyítja ezt beszédeik óriási visszhangja. Az angol, amerikai, francia, olasz, német, holland és más kommentá­rok megegyeznek abban, hogy a két államférfi új hangot ütött meg. Kiemelik: Pineau és Gronchi egy­aránt azt a véleményt tolmácsol­ták, hogy országaik nem akarják az amerikai csatlós szerepét ját­szani — önálló, érdekeiknek meg­felelő politikát kívánnak folytatni. A legváltozatosabb fejtegetéseken keresztül — de ugyanarra a kö­vetkeztetésre jutnak a párizsi Mondc-tól a londoni Times-ig és az amerikai New York Herald Tri­bunc-ig, hogy felül kell vizsgálni a nyugati külpolitikát. E következtetések levonása ter­mészetesen nagy nyugtalanságot keltett Washington és London hi­vatalos köreiben. Példa erre, hogy röviddel Pineau nyilatkozatának elhangzása után Eden angol mi­niszterelnök sietve meghívta Lon­donba Guy Mollet francia minisz­terelnököt. Egyes lapok szemleírói szerint a meghívás nagyon is ma­gyarázatkérés jellegű. Mások, mint például Highthower, az Associated Press amerikai hírügynökség kom­mentátora — szerint lehetséges, hogy az angol kormány, ha vá­lasztania kellene Dullesnek a „szakadék széléig" táncoló politi­kája és Pineau felfogása között — inkább az utóbbi mellett döntene. Ezt a dilemmát az események majd eldöntik. Mindenesetre az is érdekes új jelenség, hogy a kérdés így vetődik fel. Ennek indilóokai kétségtelenül ugyanazok, amelyek Pineau és Gronchi beszédét sugal­mazták. A néptömegek általános békekövetelése és az SZKP XX. kongresszusának ezt kifejező, vilá­gos elvszerű megállapításai. Mindennek a hatása érezhető Eisenhower amerikai elnök leg­utóbbi sajtónyilatkozatán is. Az elnök sajtóértekezletén azt fejte­gette, hogy „a Szovjetunió politi­kája arra kényszeríti az Egyesült Államokat, hogy vizsgálja felül külpolitikájának legalábbis a gaz­dasági kérdésekkel kapcsolatos ré­szét." íme a realitások utat törnek ma­guknak. Ez pedig a Coué-módszer újabb alkonyát jelzi. Mert a reali­tások megmutatják, hogy a Coué­módszer nemcsak az orvostudo­mányban, hanem a nemzetközi politikában is kuruzslás.

Next

/
Thumbnails
Contents