Délmagyarország, 1956. március (12. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-04 / 55. szám

nEüMGYflRORSZBG Vasárnap. 1956. március 4. Mi történt a külpolitikában ? Selwyn Lloyd és Nasszer tárgyaltak a közép-keleti helyzetről JORDÁNIA, ez a 95 ezer uúgyzetkilomé­tcr kiterjedést — tehát Magyarországgal körül­belül azonos nagyságú — közép-keleti arab ország ismét tsz érdeklődés középpontjában áll. Lakossága pár .hónappal ezelőtt bátor magatar­tásával megakadályozta, liogy oz ország csat­lakozzék a támadójellegű bagdadi egyezmény­hez. Legújabban pedig azzal hívta, jel magára a világ figyelmét, hogy kiráiya, Husszein — tiibb más angol tiszttel együtt — elmozdította az Arab Légió néven ismert jordániai hadsereg parancsnokát, (Hűbb pasát és c tisztséget a továbbiakban Rodi Hnnab jordániai tábornok látja cl. Pedig az 1920-ban megalakított Arab Légió összeforrt 'Glubb nevévej, aki 1939 óta főpa­rancsnoka o hadseregnek és mint angol állom­polgár. mindent meglett — bosszú esztendőkig teljes sikerrel — annak érdekében, hogy az \rab Légió az angol közép-keleti befolyás leg­főbb biztosítéka legyen. Azt lehet mondani, bogv- korlátlan hatalma volt Jordániában. Egyik napról a másikra történt elmozdítása azzal hozható összefüggésbe, hogy a bagdadi paktum megkötése és a .lordtiniára gyakorolt londoni nyomás nagyon népszerűtlenné telte az angolokat. Húszéin király n tömegek növekvő iingolcllencsségének hatása alatt szánta el magát Glubb elbocsátására. Glubb „pasa" leváltásával tehát megren­düli az angolok jordániai helyzete, amely egye­lőre fel sem mérhető következményekkel járhat Nagy-Britannia közép-keleti politikájában. SELWYN LLOYD angol külügyminiszter — aki az elkövetkező napokban több közép­keleti országot felkeres — csütörtökön meg­kezdte tanácskozásait Kasszer egyiptomi mi­niszterelnökkel. A csütörtöki megbeszélés 5 óra hosszat tartott. Elsősorban a bagdadi pak­tummal foglalkoztak Tájékozott körök szerint csütörtökön mindkét államférfi lényegileg csak álláspontjának kifejtésére szorítkozott. Pénteken Selwyn Lloyd és Nasszer folytat­ta megbeszéléseit azokról a véleménykülönbsé­gekről, amelyek elválasztják Egyiptomot és a nvugali hatalmakat a közép-keleti kérdések­ben. A megbeszélés utón Selwyn Lloyd sajtóér­tekezletet tartott. A többi között kijelentette, hogy az egyiptomi miniszterelnökkel őszinte, tanácskozást folytatott az angal—egyiptomi vi­szonyról. -4s angol külügyminiszter megjegyez­te, hogy „volt közlük némi félreértés a bagda­di szerződés kérdésében", majd hágzájűzte, hogy pillanatnyilag nincs sró arról, hogy más or­szágokat is felszólítanak a szerződéshez s>aló csatlakozásra"t Kérdést tettek fel Selwyn Llvdnak Glubb tábornok elmozdításával kapcsolatban is, ehhez a kérdéshez azonban nem volt hajlandó kommentárt fűzni. , A sajtóértekezlet befejezése ntáo az angol külügyminiszter elutazott Kairóból. VoroxHov fogadta Uanxen dán miniszterei itö köt Moszkva (TASZSZ). K. J. Vorosilov, a Szovjetunió Legfel­! ső Tanácsa' elnökségének elnö­! kc március 3-án fogadta a Moszkvában tartózkodó flansen dán miniszterelnököt és kül­ügyminisztert. Ma : tartományi választások Baden-Württen bergben Franciaország megerősítette Marokkó függetlenségét Párizs (MTI) Christian Pi­neau francia külügyminisz­ter és Szí Bekkai marokkói miniszterelnök péntekien dél­után a francia külügyminisz­tériumba!), •áláírta a-francia— marokkói közös nyilatkoza­tot. A közös nyilatkozat meg­állapítja: a Francia Köztár­saság kormánya ünnepélye­sen megerősíti, hogy elismeri Marokkó függetlenségét, ami magában foglalja azt, hogy Marokkó saját diplomáciával és hadsereggel rendelkezik majd, továbbá azt az aka­ratát, hogy tiszteletben tart ja és tiszteletben tartatja Ma­rokkónak a nemzetközi szer­ződésekben biztosított terü­leti sérthetetlenségét. A francia kormány az egyezményt ratifikálás végett a parlament elé terjeszti. A magyar parlamenti küldöttség ünnepi előadáson vett részt a Prágai Nemzeti Színházban Prága (CTK) A Prágai Nemzeti Színházban pénte­ken ünnepi előadás kereté­bon mutatták be Bedrich Smetana »Libuse« című ope­ráját, a nagy zeneszerző születésének 132. évfordulója alkalmából. Az ünnepi előadáson meg­jelent a magyar országgyű­lés küldöttsége, Rónai Sán­dornak, az országgyűlés el­nökének vezetésével. Jelen voltak az előadáson a csehszlovák kormány tag­jai, a csehszlovák nemzet-. gyűlés képviselői, Zdenek Fierlinger elnökkel az élen. Ott voltalt a köztársaság po­litikai és kulturális életének képviselői. Megtekintette az előadást Horváth Imre, a Magyar Népköztársaság prágai rend­kívüli és meghatalmazott nagykövete, valamint a nagy­követség többi tagja. Az előadás megkezdése előtt Jozef Burda, a színház igazgatója üdvözölte a ma­gyar vendégeket. Moszkva (TASZSZ) Már­cius 2-án Moszkvába érkezett Wilhelm Haas, a Német Szö­vetségi Köztársaság moszkvai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. A vnukovoi repülőtéren Wilhelm Haast L. F. Tyeplov, a Szovjetunió külügyminisz­tériuma protokollosztályának ideiglenes vezetője fogadta. Zürich (MTI) Züridhben pénteken megkezdődött a Szocialista Internacionálé Ta­nácsának ülésszaka. A pénte­ki ülésen határozati javasla­tot fogadtak el a leszerelés­ről. A határozati javaslatban a tanács felhívja a világ szo­cialista pártjait, fokozzák erőfeszítéseiket, hassanak a kormányokra, hogy azok be­lássák a leszerelés fontossá­gát.. A 'kormámjoklcal fogad­tassanak el leszerelési terve­ket, amelyek szerint ne le­gyen sem ellenőrzés leszere­lés nélkül, sem leszerelés ellenőrzés nélkül; a leszere­lést fokozatosan ellenőrizzél;. * Washington (MTI) Az ame­rikai rádió jelenti, hogy Dulles külügyminiszter javá­ban készül kéthetes távolke­leti útjára és pénteken dél­előtt ebben az ügvben meg­beszélést tartott Eisenhowe­el nőkkel. Itrdei Ferenc szombat esli | » rádióbeszéde Erdei Ferenc elvtárs, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese szombat esti rádióbeszéde során beszélt a mezőgazda­ság előtt álló tavaszi fel­adatokról. Ebben az eszten­dőben nagy munka vár mindnyájunkra — mondotta többek között —, a mező­gazdaság minden dolgozójára s azokra is, akik fontos ipari termékekkel járulnak hozzá a mezőgazdasági termelés­hez. Azt kell elérnünk, hogy még több kenyérnekvalót, húst, zsírt, tejet, vajat, to­jást, rizst cukrot, zöldsé­get és gyümölcsöt termel­jünk népünk fokozódó szük­ségleteinek ellátására s hogy a szükséget vagy a hiányt falun — városon egyaránt száműzzük minden fontos élelmiszerben. Ezt tűzte ki célul a Központi Vezetőség mezőgazdasági határozata és ezt foglalja magában 1956. évi tervünk. Ennek a célnak az elérése, ilyen célt szolgáló tervcink teljesítése azt jelenti, hogy ebben az esztendőben meg­haladjuk a tavalyi jó ter­mést. Ehhez a múlt esztendőnél jobb, szervezettebb, előrelá­tóbb és gazdaságosabb mun­ka kell. Sok évtizedes tapasztalata­ink szerint a mi viszonyaink között különösen döntő a vetés ideje. Ezért a vetés leg­jobb idejét — mint az orvos az orvosság beadását — a szakembernek, a tapasztalt gazdának kell megtalálni a helyi viszonyok és az idő­járás szerint, de akkor késle­kedés nélkül, gyorsan el is kell végezni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a leg­jobb vetési időt és körülmé­nyeket ölbetett kezekkel le­het várni. Nem, azt talajmunkával. a víz elvezetésével nagymérték­ben kormányozni is lehet s a korszerű mezőgazdaság nem is törődhet bele a tétlen várakozásba. Állattenyésztésünk fej­lesztése. az állami termés­hozamok növelése (különösen kiemelkedő gondunkká teszi a takarmánytermelés növelé­sét. Ez nem utolsósorban a legelőkkel és a rétekkel való jó gazdálkodással érhető cl. Ezért a legelők javítását, tisztítását, trágyázását feltét­lenül javítani keli ÍJA DEN-WCRTTENBERG, a | Német Szövetaégi Köztársaság harmadik legnagyobb tartomá­nya a kilenc közül ma fontos esemény színhelye: a tartomány |7 milliónyi lakosságából csak­nem 5 millió választópolgár já­! nd az urnák elé, hogy megvá­I lassza a tartomány gyűlést, illet­j ve annal; 123 képviselőjét. A j Bandcn-Wiirttenberg-i larlo­j mánvgyölésben eddig Adenauer (pártjának, a Keresztény Demo­krata Uniónál; 50, a Kcmet Szo­ciáldemokrata Pártnál; 39, a Szabad Demokrata Pártnál; 25, az Áttelepültek Pártjának 6, a Kémet Kommunista Pártnál; pe­dig 4 mandátuma volt. A mai Baden-Wüitlenl»erg-i tartományi választást — ame­lyen a felsorolt pártokon kívül a Németek Szövetsége, az Ossz­német Képpárt. és a Kémet Kö­zösség nevű pártok jelöltjei is indulnak — reakciós választási törvény alapján tartják meg. E választási törvény — amelyet a Keresztény Demokrata Unió I kezdeményezésére 1955 áprili­sában fogadtak el — értelmében ugyanis a mandátumok closztéi­sánál csal; azokat a pártokat ve­szik figyelembe, amelyekre az egész tartományban leadott sza­vazatoknak legalább 5 százalé­ka esik. A Badeu-Württcnberg-i tar­tományi választások jelentőségét növelték a legutóbbi betek nyu­gat-németországi eseményei, mindenekelőtt a Keresztény De­mokrata Unió és a Szabad De­molirata Párt közölt kitört el­lenlétek. Ezek az ellentélek még az elmúlt év decemberében ke­rüllek elsőízben napvilágra. Delder, a Szabad Demokrata Párt vezetője egy decemberben tartott gyűlésen éles támadást intézett Adenauer külpolitikája ellen. Hangsúlyozta: Nyugal­Németországnak nemcsak a nyu­gati hatalmakkal, de a Szovjet­unióval is jóviszonyt kell fenn­tartania, a Szovjetunióval is kell tárgyalnia, mivel Német­ország egysége legalább annyira múlil; a Szovjetunión, mint a nyugati hatalmakon. Adenauert meglepték Delder c kijelentései, mivel a Szabad Demokrata Párt ebben az idő­ben még résztvett a bonni kor­mánykoalícióban : vezetői közül hárman minisz eri tárcát viseli tek a nyugatnémet kormányban. Felszólította Dehlert, vonja \ issza kijelentéseit. Delder azon­ban erre nem volt hajlandó, s6t az újabb támadások egész sorát intézte a bonni kancellár ellea. Néhány nappal ezelőtt feb­ruár 23-án végüiis megtörtént az, amire nyugatnémet politikai kö­rökben már korábban is számí­tottak : Adenauer kijelentette, hogy a Szabad Demokrata Pár­tot nem tekinti többé a bonni kormánykoalíció pártjának. L'gyauakkor 16 Szabad Demo­krata Párt-i képviselő — kö­zöltük fílürher alkancellár és 3 más, miniszteri tárcát viselő képviselő — közölte: nem he­lyesli Dehlcr álláspontját, ezért kilép a pártból és a továbbiak­ban is támogatják Adenauert. és politikáját. A Szabad Demo­krata Párt képviselőinek több­sége, számszerűit 36 (a Szabad Demokrata Pártnak a bonni alsóházban összesen 52 képvi­selője van) azonban továbbra is Dchler mögött sorakozik fel. AZ L'TÖBBI NÉHÁNY NAP nyugul-németországi eseményei­ről napi külpolitikai kommen­tárjainkban már beszámoltunk. Ennek alapján röviden úgy leltet a jelenlegi nyugatnémet belpolitikai helyzetet jellemez­ni, bogv Delder álláspontját a német közvélemény széles tö­megei támogatják, Adenauer pozíciója pedig egyre gyengül. Éppen ezért a mai Baden-Würt­tenberg-i tartományi választások eredménye döntő jelentőségű a nyugatnémet belpolitika további alakulása szempontjából, lla a Keresztény Demokrata Unió. tehát Adenauer pártja veresé­get szenved, — ami várható — akkor Adenauer és a nyugat­németországi keresztény demo­krata politika válságos hely­zetbe kerül. Az Eszakrajna­Wesztfália-i keresztény demo­krata tartományi kormány feb­ruár 18-i bukása azt bizonyítja; hogy a nyugat-rémet közvéle­mény többsége többé nem Aden­auert. hanem a haladó pártok politikáját támogatja, — oz egységes, demokratikus Német­ország mielőbbi megvalósítása érdekében. Pe'.rovics István Eltemették Riesz Frigyes akadémikust Szombaton délben a tudo­mányos élet széleskörű rész­vétele mellett kísérték utolsó útjára a Kerepesi-temetőbe Riesz Frigyes kétszeres Kos­suth-díjas akadémikust, egyetemi tanárt, a Párizsi Tudományos Akadémia leve­lező tagját, a budapesti és párizsi egyetem díszdoktorát. Megjelent a temetésen Er­dey-Gruz Tibor oktatásügyi miniszter, s Gombás Pál, a Magyar Tudományos Akadé­mia alelnöke is. A ravatalnál a Magyar Tudományos Akadémia el­nöksége és a matematikai-fi­zikai tudományok osztálya nevében Alexits György Kos­suth-díjas akadémikus mon­dott búcsúbeszédet. NEMZETKÖZI SZEMLE A dullesi balfogás Dullcs amerikai külügyminiszter, immár ki tudja hányadszor, ismét elvetette a sulykot. De most alapo­san. A szenátus külügyi bizottságá­ban a nemzetközi helyzetről adott elemzésében azt mondotta, hogy az Egyesült Államok nemrégiben tak­tikájának megváltoztatására kész­tette a Szovjetuniót, az amerikai »cröpolltikn« hatására kerekedett felül Moszkvában az -enyhülési irányzat*. Igen hálás tórna lenne izekre szedni Dullcs állításait és a nem­zetközi élet tényeivel cáfolni meg egész elgondolását. De felvetődik itt egy másik probléma Is neveze­tcsen az, hogy milyen alapokon áll egy olyan világhatalom egész kül­politikája. mint az Egyesült Álla­moké, ha külügyminisztere ennyire elrugaszkodik a valóságtól. Egy ország külpolitikai vonalve­zetése igen bonyolult dolog, Ami­kor irányát meghatározzák, számba kell venni, hogy milyen áramlatok uralkodnak a nemzetközi viszo­nyokban, milyen törekvések húzód­nak meg a hátterükben, számolni kell az egy-: országok belpolitikai, gazdasági ós egyéb körülményeivel is. De mindezt még bonyolítja, hogy a nemzetközi élet nem állóvíz, amelyet legfeljebb időnként egy­egy bedobott kő, valamilyen kez­deményezés bolygat meg: inkább szélesen hömpölygő folyamhoz ha­sonlítható, amely állandóan moz­gásban van, új medreket mos, mindig valamilyen változással lep meg. S ha történnek diplomáciai kezdeményezések, ezek nem az alapvető okokon változtatnak, ha­nem örvényeket keltenek, gyorsít­ják. vagy lassítják a folyam sebes­ségét Nos, Dulles kijelentései után !e­hct-c azt mondani, hogy az ameri­kai külügyminisztérium alaposan, a valóságos helyzethez alkalmazkod­va határozza meg külpolitikájának Irányát? A miniszter -elemzései", helyzetmagyarázatai nem erre mu­tatnak. Lerner, a New York Post szemleírója írja le Dulles megnyi­latkoztatása után, hogy a külügy­minisztérium irányítója - ... képes az önámításra és hajlandó eltus­solni igen fontos kérdéseket, még azt is, milyen alacsony színvonalra süllyedt a kormány külpolitikája-. Az amerikai külpolitika — hely­iden lenne nem látni — sok vál­tozáson ment át Trumati kormány­zata óta. De az atlanti Irányzat, amelynek alapjait még a demokra­tapártiak rakták le. ma Is közép­pontja! az amerikai külpolitikának, a Fehcr Házban még ma Is azt képzelik cl, hogy az úgynevezett segélypolitika megold mindent, tágra nyitja a kapukat minden or­szágban az amerikai gazdasági és politikai elképzelések előtt. Ila ilyen alapokon áll ez a kül­politika, ha főcélját illetően ma is ugyanaz, mint volt 7—8 esztendő­vel ezelőtt, akkor mit sem lehet csodálkozni azon, hogy a külügymi­niszter ennyire önáltató és ennyire távoláll a valóságtól. Ismételjük meg a ma már minden józan em­ber előtt nyilvánvaló óriási nem­zetközi változások felsorolását? Hogy a föld kerekségének óriási részét, alkotó gyarmati világ arcu­lata teljesen megváltozott! Hogy tért hódít a békés egymás mellett élés nevezetes öt elve, s ennek nyomán fokozatosan növekszik, szélesedik a semlegességi irány­zat! Hogy a nemzetközi közvéle­mény felnőtt mar, s valóban alkotó tényezője a világpolitikának, hova­tovább többet nyom a latban, mint egyes nagyhatalmak! Dulles kijelentéseinek amerikai fogadtatása is arra mutat, liogy ha hatalmában nem is, de arányaiban elég elszigetelt, s kisszámú csoport vélekedik úgy, mint a külügymi­niszter. Fulbright szenátor azt ve­tette miniszterének szemére, hogy értékelése úgy hangzik, -mint va­lami nyáréji álom és nem mint a világ eseményeinek komoly vizsgá­lata. A Dulles festette képnél ellen­tétben én úgy láttam — tette hoz­zá —, hogy a Szovjetunió minde­nütt a lehető legnagyobb önbiza­lommal halad előre. Amerikáról mindenütt csak keserves torzképc­ket látok cs ezt elsősorban Dulles­nek köszönhetjük". Mennyire másként hangzik Wal­ter Lippmann véleménye is a New York Herald Tribunc-ben, mint a külügyminiszteré. -A Szovjetunió nemzetközi pozícióiban bekövetke­zett óriási változások eredménye­ként — írja ez a neves amerikai újságíró — az Egyesült Államok már nem csikarhat ki politikai ígé­reteket annak fejében, hogy gazda­sági segélyt nyújt és támogatja a katonai paktumokat, ts többé nem lesz módjában ráerőszakolni más országokra az amerikai gazdasági és pénzügyi feltételeket-". Lippmann másrészt leszögezi, hogy a Szov­jetunió politikája -új nemzetközi helyzetet teremt, amely a békés egymás mellett élésre és a két rendszer versengésére, valamint az egyenlőség és a kölcsönös előnyök alapján valamennyi országgal foly­tatott gazdasági cserére és együtt­működésre épül". íme, tehát nyoma sincs annak, hogy az amerikai -erőpolitika" késztette álláspontjának megváltoz­tatására a Szovjetuniót, éppen el­lenkezőleg, a szovjet politika az, amely bizonyos — nem is kisjelen­tőségű — változásokat eredményez a nemzetközi életben Érdemes, ha röviden ís, megem­lékezni itt a XX. kongresszus kül­politikai vonatkozásairól. A Szov­jetunió Kommunista Pártjának és a szovjet kormánynak a vezetői számos kérdést érintettek, köztük olyan fontosakat, mint a két rend­szer békés egymás mellett élésé­nek problémája, a háború elkerül­hetőségének lehetősége napjaink­ban. az imperialista országok gaz­dasági fejlődésének sajátosságai és a szocializmusra való átmenet kü­lönböző formái az egyes országok­ban. Ezek a megállapítások nem légvárakra alapozottali, hanem na­gyon is alaposan számbaveszik a legfrissebb nemzetközi eseménye­ket is, szinte azt mondhatnók, hogy a szovjet külpolitika rajta tartja a kezét a mindennapi élet ütőerén. Nem véletlen, hogy c politikának a hatására változik meg napjaink­ban a világ és kerül sor csaknem minden földrészben olyan átlaku­lásokra, amelyeknek tanúi va­gyunk. Dulles külügyminiszter sajátos elmefuttatása tehát nem csak arról rántja le a leplet, hogy mennyire irreális, a valóságtól elrugaszko­dott az a külpolitika, amelynek ő az egyik szószólója, hanem egyút­tal annak a megértéséhez és hozzá­segít igen széles társadalmi körö­ket, hogy a Szovjetunió békés egy­más mellett élési politikája az, amely az egyedüli biztató távlato­kat tárja a világ elé. Eléggé világosan alátámasztja ezt a XX. kongresszus eseményei­nek nemzetközi sajlóvisszhangja. Számos lap hasábjain — mindenek­előtt nyugati burzsoá lapokról van szó — hangzik el az a követelés, hogy reálisan kell szuinbavenni a nemzetközi élet tényeit és ezek­hez képest kell alkalmazni a nyu­gati politikát. Minél hamarabb ke­rül erre a sor, annál biztatóbbak a jövő kilátásai.

Next

/
Thumbnails
Contents