Délmagyarország, 1956. március (12. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-30 / 77. szám

WLAG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! AZ MDP CS0NGRADMEGYE1 BIZOTTSÁG A N A K LAPJA XII. évfolyam, 77. szám Ara: 50 fillér MAI SZAMUNKBÓL: Miért idegen a személyi kultusz a marxizmus-leninizmus szellemétől ? A PRAVDA SZERKESZTŐSÉGI CIKKE (2. oldal) Péntek, 1956. március 30. A fiatai írók nevelése (L. F.) Mint minden ebben az országban, az iroda­lom is a dolgozó nép ügyévé vált. Író és nép törekvése soha nem találkozott ennyire össze, mint most. S ezt elmondhatjuk büszkén a magyar íróikról, s a magyar népről is. A felszabadulás után felnőtt a fiatal íro-derekhad, melynek látásmódját, érzését, szívét a szabadság ala­kította, formázta. De már utánuk is jönnek a még fia­talabbak, akik mindjobban bontogatják szárnyukat, s maholnap boldog örömmel üdvözölhetjük kiforrott műveiket. Csakhogy addig nagy figyelemmel és segí­téssel kell kísérni a szárnypróbálgatásokat, hogy mun­káik a nép céljait szolgálják. A segítést elsősorban szerkesztőségeknek és a lek­torátusoknak kell megadniok. S jobban, mint ahogy eddig tették. Vonatkozik ez a Magyar Írók Szövetsége szegedi csoportjának lektorátusára, a Tiszatáj szerkesz­tőségére és a Tiszatáji Magvető Könyvkiadóra is, hi­szen az írásaikkal jelentkező fiatalok náluk kopogtat­nak először. Az első fogadtatás sok jónak, de sok rossz­nak is lehet okozója. Nem mindegy, hogy milyen sza­vakkal bíztatjuk a tehetségeket, és milyen mondatok­kal bíráljuk a hibákat. Bátor és nyílt, de mindig se­gítő szándékú beszédre van itt szükség. Méginkúbb szükséges ez akkor, ha a fiatal írók már majdnem teljesen érett, szinte kiforrott művekkel jelentkeznek, amelyekben azonban még bőven akad csiszolnivaló, a tartalom és a forma tekintetében is. A fiatal írókkal való körültekintő foglalkozásnak nincse­nek és nem lehetnek sémái, hiszen minden ember egyénisége külön világ. S ebbe a külön világba nem lehet bejutni száraz, sokszor néhány soros lektori je­lentésekkel, de az agyondicsérgető, magasztaló szavak is többet ártanak, mint használnak. Különösen zavaró, ha az egyes szervek másként cselekszenek, ha az egyik dicséri, amit a másik bírál. A „Tiszatáj" legutóbbi szá­mában a szerkesztőség olyan verset közölt Nagyfalusi Tibortól, amelynek tartalmi gyengeségéről előzőleg a lektorátus már meggyőzte Nagyfalusit, s ő el is fo­gadta, helyesnek tartotta a bírálatot. Most viszont — miután mégis megjelent a verse — a lektorátus és a szerkesztőség ellentétes véleményével viaskodik magá­ban a fiatal költő. Vajon kiknek higgyen? Azoknak-e, akik megértették vele a vers alapvető hibáját, vagy azoknak, akik mégis megjelentették? Hasonló problé­ma van László Ibolya „Klauzál-tér" című versének publikálásával is. Maga a költő sem ért egyet a vers közlésével, hiszen csak bírálatra küldte el a verset a szerkesztőségnek. Végül mégiscsak megjelentették. Nyilvánvaló, hogy nem tiszta, kiforrott írásokkal jelentkeznek általában a kezdő, fiatal írók. De nem mondani, nem figyelmeztetni őket a felmerülő problé­mákról: felelőtlenség, mert végül a rosszat is jónak látják, különösen ha azt tapasztalják, hogy a szerkesz­tőség és a lektorátus is ellentétesen ítél, még alapvető kérdésekben is. A fiatal írók joggal várják a lektorátusoktól, szer­kesztőségektől és az idősebb íróktól a nyílt szavakat. A felelőtlenség azonban késlelteti művészi erejük ki­bontakozását. Éppen ezért nagy szeretettel foglalkoz­zunk a jelentkező fiatalokkal és írásaikkal. Ha szük­séges, rendszeresen üljünk le velük, beszéljük meg a felmerülő problémákat. Nem lehet különválasztani tartalmat a formától, vagy a csillogó formákba olyan mondanivalót önteni, amely idegen a mi világunktól, idegen a dolgozó nép­től. Hruscsov elvtárs a XX. kongresszuson elhangzott beszédében az ideológiai munka kérdéseiről szólva hangoztatta, hogy ,.A középszerűséget és a torzítást gyakran nem utasítják kellőképpen vissza: ez pedig árt a művészet fejlődésének és a nép művészeti neve­lésének". Ez a tétel vonatkozik ránk is, vonatkozik a szegedi írók és költők munkáira is, de vonatkozik ar­ra is, ahogyan a fiatalokkal foglalkoznak sokszor a lektorátusok és a szerkesztőségek. Nagyon meg kell szívlelni, amit Hruscsov elvtárs mondott a XX. kong­resszuson: „Az irodalmi és művészi alkotómunkát has­sa át a kommunizmusért vívott harc szelleme, s az alkotás öntsön bátorságot és szilárd meggyőződést a szívekbe, fejlessze a szocialista öntudatot és az elvtársi fegyelmet". Erre kell nevelni a mi fiatal íróinkat is, mert megéri a velük való foglalkozás a fáradságot, hi­szen a lélek mérnökei akarnak lenni, ha most még csak gyakornokoskodnak is. Hz MDP Központi Vezetőségének üdvözlő távirata H?gy-3ritannia Kommunista Pártja Végrehajtó Bizottságához Hatalmas sikerrel mutatkozott he Szegeden a Moldvai Népi Táncegyüttes A magyar—szovjet barátsági hónap alkal­mából hazánkba érkezeti Moldvai Népi Tánc­együttes nagy sikerrel mutatkozott be Szegeden tegnap este a Nemzeti Színházban. A nagysza­bású előadás után Dénes Leó elvtárs, a Me­gyei Jogú Városi Tanács elnöke tolmácsolta Szeged város dolgozóinak testvéri üdvözletét az együttesnek. Beszédében hangsúlyozta, hogy s árosunk dolgozói és kultúrmunltásai sokat me­rítettek a Moldvai Népi Táncegyüttes mély művészetéből. „Éljen és virágozzék a magyar és a szovjet népek örök barátsága!'' — fejezte be Dénes Leó elvtárs üdvözlő szavait. Ezután Szeged környéki népviseletbe öltö­zött lányok átadták az együttesnek a szegcdi dolgozók ajándékát: két hatalmas virág-kosár égővörös szegfűt. A Moldvai Népi Táncegyüttes nevében Janina Levickaja érdemes művész köszönte meg a baráti fogadtatást és tolmácsolta a szov­jet népek testvéri üdvözletét Szeged dolgozói­nak. „Éljen a békeszerető népek örök barát­sága!" — mondta Janina Levickaja érdemes művész. A kölcsönös üdvözléseket a színház közönségének lelkes tapsa kisérte. A híres együttes ma délben indul legköze­lebbi vendégszereplésre Kecskemétre. Az első tavaszi napon . az Üj Elet Termelőszövetkezetben A csütörtök reggeli időjá­rásjelentés az ország számos területére még havas esőt, esőt jósolt. Itt a déli részeken azonban korán reggel kisütött o nap, méghozzá az e-lső iga­zi tavaszi nap. Az alsóvárosi Új Élet Termelőszövetkezet tagjai korán is keltek csütör­tökön, s igyekeztek vala­mennyien ki a határba. A Szabadkai út jobbolda­lán, ahol a gazdaság birtoka terül el, csütörtökön ugyan­csak benépesedett a határ. Három fogat szakadatlanul a trágyát hordta, terítette, négy eke pedig szántotta, bo­rogatta le a frissen szórt trá­gyát. Savanya Miklós elv­társ, a tsz elnöke örömmel számolt be arról, hogy a két hold borsóvetéssel mór ké­szen vannak. A cukorrépát és a négyholdnyi mákot pén­tek délelőttre elvetik. A tíz hold föld, ahova a mák, meg a répa kerül, már teljesen készen van: nemcsak felszán­tották, de szépen el is foga­solták, s a munkát az ekék a burgonyaföldön folytatják to­vább. Sok a munka, de az Űj Élet Tsz-ben munkaerő is van elég. Csütörtökön már a mű­trégyaszóró munkacsapatok is együtt álltak. A több száz hold őszi vetés fejtrágyázása ennyi embernek alig egy nap­jába kerül. Pénteken ezzel is végzünk — magyarázza az el­nök. Távol, a szemhatár alján traktorok szántanak, — az ott a Táncsics Termelőszövetke­zet földje. — A gépek még nekik szántanak, de valamelyik nap még ezen a héten a mi kuko­ricaföldünkbe is beleállnak — beszélik vidáman az éppen cigaretta-szünetet tartó foga­tosok —, s ha minden úgy lesz, ahogy elhatároztuk, pár héten belül minden lemara­dást pótolunk, amelyet a ké­sőig húzódó tél okozott ne­künk. Ezen az első Igazi tavaszi napon nemcsak a határban, de bent a gazdaság udvarában is megélénkült az élet. Nincs hideg, s most már az építke­zés is jobban halad. Mert az Üj Élet Termelőszövetkezet­ben az építkezés a nagy tava­szi munkák idején sem szü­netel. A szövetkezet mesterei azt ígérték, hogy a nagy. har­minc férőhelyes sertésfiaz­tató még máj<us elseje előtt fedél alá kerül, sőt teljesen el is készül. Bizony nyomni kell addig az iramot, mert most még csak a hosszú, ma­gasra rakott falak állnak. Az udvar külső része szinte telistele van építőanyaggal, cseréppel, téglával, vasbeton oszlopokkal. Kellenek is ezek, mert a sertésfiaztató után kö­vetkezik az új, ötven férőhe­lyes tehénistálló. Nagyon sür­gős ez is, mert a megszaporo­dott állatállománynak már alig van helye. Az Üj Élet Termelőszövet­kezet tagjai, amikor elkészí­tették ez évi termelési tervü­ket, azt fogadták: azon le­szünk, hogy nemcsak 3 szá­zalékkal, — amit a Minisz­tertanács határozata előírt számunkra —, de annál töb­bel emeljük idei termésátla­gainkat. Amint az első lendü­let mutatja, ez az ígéret a sok-sok dolgos kéz nyomán valósággá is válik majd. Dokumeniurakiállíiás a TTÍTd szegedi klubjában A Társadalom- és Termé­szettudományi Ismeretter­jesztő Társulat szegedi klub­jában (Horváth Mihály u. 3. II. em.) dokumentum-kiállí­tást készített Oltvai Ferenc, a városi levéltár vezetője és Vágvölgyi András, a társulat megyei titkárságának társa­dalomtudományi szaktitkára. A klubban elrendezett és szerencsésen összeválogatott levéltári dokumentumok a század első évtizede, ponto­san az 1903-tól 1907-ig terje­dő esztendők képét idézi fel, amikor az 1905-ös orosz for­radalommal párhuzamosan nálunk is egyre forradalmib­bá vált a helyzet. A munkás­szervezeti, városi és megyei iratok — különböző Oldalak­ról — ezt a helyzetet s ennek egyes indítékait mutatják be. Egy sikeres előadássorozat A „Baráti népek életéből" cím­mel sikeres előadássorozatot ren­dezell a Hazafias Népfront vá­rosi bizottsága, a szegedi Béke­bizottság, a Juhász Gyula Mű­velődési Otthon vezetősége és a TTIT városi titkársága. Az elő­adás-sorozat januárban kezdő­dött. Az eddig megtartott há­rom előadást nagy érdeklődés kísérte: egy-egy előadás 400— 4ö0 hallgatót vonzott. Január­ban a bolgár, februárban az al­bán. márciusban a mongol nép éleiét ismertette Prinrz Gyula tanszékvezető egyetemi tanár. Az előadások megtartásához nagy segítséget nyújtottak a baráti államok követségei és a Kultúr­kapcsolatok Intézete, kiállítási anyagokkal, filmekkel. Számosan látogatták meg már eddig is a Mongoliáról beszá­moló képkiállítást, amely az el­múlt napokban nyílt meg és szombatig marad nyitva. A gaz­dag képanyag beszámol Mongó­lia fejlődő iparáról, s igen fej­lett mezőgazdaságáról. A kiállí­tás a Hazafias Népfront városi bizottságának nagytermében te­kinthető meg délelőtt 8 órától délután fél 5-ig. Dicséretreméltó kezdeménye­zés az előadás-sorozat megindí­tása. Ezzel is közelebb kerülnek dolgozóinkhoz a testvéri orszá­gok népei. A sorozat további, előadásai — áprilisban Csehszlo­vákiával, májusban a Román Népköztársasággal, júniusban pedig Jugoszlávia népeinek éle­lével ismertetnek meg. Az elő­adásokat a Juhász Gyula Műve­lődési Otthonban minden hónap utolsó keddjén délután 6 órakor tartják. — Az I. kerületi Tanács VB oktatási intézmények ve­zető igazgatósága április 1-én délelőtt 10 órakor műsoros előadást rendez a magyar— szovjet barátsági hónap kere­tében a Szabadság Filmszín­házban. Megnyitó beszédet mond Harmath István, az I. kerületi Tanács VB elnök­, helyettese. A műsorban fel­lépnek: a Tanítónőképző énekkara, a Dózsa és Dugo­nics általános iskolák szín­játszói, a zeneiskola tanulói, a Városi Balettiskola növen­dékei, az I. kerületi óvodások színjátszói, a Gutenberg ál­talános iskola népitáncosai Nagy-Britannia Kommunista Pártja Végrehajtóbizottságának London Drága elvtársak! A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége harcos kommunista üdvözlettel kö­szönti Nagy-Britannia Kom­munista Pártja 24. kong­resszusának minden részve­vőjét. Ez a kongresszus olyan időszakban tanácskozik, ami­kor a nemzetközi helvzet alakulása lehetővé teszi, hegy az angol munkásmoz­galom legforradalmibb ha­gyományai szellemében küz­dő testvérpártunk áldozatos, nehéz munkáját a legtelje­sebb siker koronázza. Kíván­juk, hogy Nagy-Britannia Kommunista Pártja további sikereket érjen el a párt so­rainak megerősítéséért, az angol dolgozók szilárd egy­ségének megteremtéséért, a szocializmus győzelméért, a nép>ek közti barátságért és a tartós békéért folyó harcá­ban. Sok sikert kívánunk an­gol testvérpártunk 24. kong­resszusának. Forró kommunista üdvöz­lettel: a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége Így beszélgetnek Csamangó Mihályról Gyálaréten: — A Komszomol Tsz elnöke? Mióta ö itt van, erősödött a munkafegyelem, pedig jel esz­tendő rövid idő .. s Ezt mondta róla Varga B. György, a növénytermesztési munkacsapat vezetője is. Bi­zonyságul belekezdett egy törté­netbe. — Ügy február elején Csaman­gó, az öreg Becseivel, a volt tsz­clnökkel ellenőrizte a lóistállót. Megállapították, hogy a lovak gondozói nem itatják rendesen a lovakat. A szövetkezet új el­nöke hosszasan elbeszélgetett Juhász Palival, meg Szűcs Pis­lával, a lógondozókkal. akik a jó szóra váltig fogadták, hogy ezen­túl időben itatnak, becsületesen dolgoznak. Azóta jóvá is tették hibájukat. — Volt egy másik eset is — kapcsolódott a beszélgetésbe Gyuris József, a községi tanács fiatal elnöke. — A tehenek gon­dozása Nacsa Jánosra, Völcsei Istvánra, Farkas Mátyásra, meg ijjú Barna Istvánra volt bízva. Amikor Csamangó megtudta, hogy csapkolódtak a tehenek, mert előzően verték őket, s a tögijül} is sebes volt, az almot YEöilénetek az új Uz ehwkvól sem cserélték alattuk rendesen, igazgatósági ülést hívott össze. Ott tárgyalták meg a dolgot, s bizony alaposan megmosták a Jiatal Nacsánali, meg jöleg Bar­na Pislának a fejét, aki egyéb­ként ellenőrző bizottsági tag is. Persze ők magyarázkodtak, sőt kiabáltak is, még nekik állt fel­jebb. Barna Pista meg egyene­sen azt mondta, hogy feléje se megy többet a tsz-nek. Az új tsz-elnök az igazgatósá­gi ülés után azonnal intézkedett. Megjelelő embereket helyezett a tehenek gondozására. Barna Pis­táéknak meg más munkalehető­séget biztosított. Amerre csak jártunk a falu­ban, szeretettel beszéltek a Kom­szomol Tsz elnökéről. Minden­kinek jutott eszébe valami ap­róság róla. „Az ő ötlete volt — mondják —, hogy melegházat csináljunk". „Milyen vita volt, hogy lehetne mintegy félszáz hold földről levezetni a belvizet. Vitatkoztunk, ö amellett kardos­kodott, hogy igenis lehet és be is bizonyította. Most már lefo­lyik a víz, mert ástunk neki csa­tornát .. ." Ábrahám József, a községi párttitkár így beszélt Csamangó elvtársról: — En 53-ban kiléptem a tsz­ből. Persze nem okosan csinál­tam, de nem is tetszett a vezetés. Mikor az ősszel megtudtam, hogy Miska lesz az elnök, visz­szaléptem. Idevalósi ember, funkcionárius volt a járási párt­bizottságon, tanult, tapasztalatok­ra tett szert, biztosan érteni fog hozzá — gondoltam. így is lett. Mióta visszajött a faluba és megválasztottuk elnöknek, azóta igazán jól halad a munka. Már most ezreket árulunk spe­nótból. Ott van ö mindig korán reggel a munkaelosztásnál. Ami­kor a télen azt mondta, hogy „trágyázzunk emberek, mert most szánnal ki lehet menni a földekre", bizony többen hú­zódlak, hogy hideg van, fáznak, majd máskor. Erre ö maga fog­ta be a lovakai, ment az embe­rekkel és — ez még sosem tör­tént meg így nálunk — most már 70 hold földet megtrágyáz­tunk. Igen sokszor közösen be­széljük meg, mit, hogyan kelle­ne csinálni. Mióta így megy a munka, már vagy 20 taggal nö­vekedett a tsz tagsága. — En azért léptem be a szö­vetkezetbe — mondta Szálkái János, — mert Csamangó elvtárs jól vezeti a tsz-t. Ügy gondolom, ősszel nagyon sokan be jognak lépni a Komszomolba. Látni fogják a gyálarétielt, hogy már tavasszal is pénzt oszlanak a tsz­ben és gazdag lesz a termésünk. Mert az lesz. Ez fogja húzni, vonzani a közösbe a kívülálló­kat. Es hiába, a jó elnök az so­kat ér, különösen, ha hallgat más szavára is .,. így beszélnek Csamangó elv­társról. a falura helyezett párt­munkásról a gyálaréti emberek. Azt is tudják a községben, hogy versenyben van Számjira György elvtárssal, a tápéi Ady Endre Tsz elnökével — aki a járási ta­nács mezőgazdasági osztályának volt a vezetője, önként vállal­ták, hogy a falu kollektivizálását, a mezőgazdasági termelést fel­hnditil;, — most versengenek, ki tud ebben jobb eredményt el* érni. Markovits Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents