Délmagyarország, 1956. március (12. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-30 / 77. szám

9 Péntek, 1956. március 30. Miért idegen a személyi kultusz a marxizmus—leninizmus szellemétől ? A Pravda szerkesztusét>i cikke A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa, amely hatalmas programot dolgozott ki országunk további előrehaladására a kommunizmus útján, mélyrehatóan, marxista—leninista módom megvilágította a párt vezette néptömegeknek a szocialista építésben betöltött döntő szerepét, és a személyi kultusz ártalmasságát. A kongreszszus határozottan elítélte a személyi kultuszt, mint Idegent a marxizmus—leninizmus szellemétől. A XX. pártkongresszusnak az SZKP Központi Bizottságának beszámolója alapján hozott határozata a következőket állapítja meg: "A kommunisták és az összes dolgozók aktivitásának fokozása szempontjából nagy jelentőségű volt annak széleskörű tisztázása, hogyan értelmezi a marxizmus—leninizmus a személyiség szerepét a történelemben. A kongresszus úgy véli, hogy a központi bizottság teljesen helyesen lepett fel a személyi knltusz ellen, mert ennek elterjedése esökkentette a párt és a néptömegek szerepét, a kollektív vezetés szerepét a pártban, és nem ritkán komoly mulasztásokhoz vezetett a munkában. A kongresszus megbízza a központi bizottságot, ne csökkentse a harcot a személyi kultusz maradványai ellen, egész tevékenységében abból induljon ki. hogy az új élet Igazi alkotói a kommunista párt vezette néptömegek*. Az SZKP XX. kongreszszusának ezt a határozatát az egész párt, az egész szovjet nép egységesen helyeselte. Miért indított pártunk határozott harcot a személyi kultusz és ennek következményei edlen? Azért, mert a személyi kultusz mérhetetlenül felmagasztal egyes embereket, természetfeletti vonásokkal és tulajdonságokkal ruházza fel, szinte csodatevőkké változtatja őket, a másik oldalon pedig megteremti az alázatos hajbókolást. Ilyen helytelen, a marxizmus—leninizmus szellemétől idegen nézetek alakultak ki és virágzottak nálunk hosszú éveken át egy emberről, mégpedig J. V. Sztálinról. Vitathatatlan, hogy J. V. Sztálin nagy érdemeket szerzett pártunk, a munkásosztály és a nemzetközi munkásmozgalom előtt. Közismert az 6 szerepe a szocialista forradalom előkészítésében és végrehajtásában, u polgárháborúban, a szocla1 izmus felépítéséért folytatott harcban. A párt központi bizottsága főtitkárának fontos funkciójában J. V. Sztálin a párt és a szovjet állam vezető személyiségei közé került. Különösen a Lenin halálát követő első években, a központi bizottság iöbbi tagjával együtt, tevékenyen harcolt a leninizmusért, a lenini tanítás elferdítői és ellenségei ellen. Sztálin egyike volt a 'egképzettebb marx'stíknak, munkái, logikája, akarata nagy hatást gyakorolt a káderekre, a párt munkájára, A nagy Lenin tanítását követve, a párt a központi bizottság vezetésével nagy munkát végzett az ország iparosításáért, a mezőgazdaság kollektivizálásáért a kultúrforradalom megvalósításáért és mindenki előtt ismeretes történelmi győzelmeket aratett. Ezeket a győzelmeket a párt kérlelhetetlen ideológ'ai harcban vívta ki a leninizmussal ellenséges különböző poli ikai áramlatok — trook;sták, zinovjevlsták, jobboldali cpportunisák, burzsoá nacionalis'ák — ellen, mindenki ellen, aki le akarta téríteni a pártot az egyedül helyes lenini útról. Abban az időben Sztá'in népszerű lett a pártban, kivívta magának a párt rokonszenvét és támogatását, ismertté vált a nép előtt. Ám Sztálin vezetésében fokozatosan jelentkezni kezdtek azok a vonások és tulajdonságok, amelyek később személyi kultusszá alakultak át. A személyi kultusz akkor keletkezett és fejlődött, amikor a marxizmus—leninizmus hatalmas történelmi vívmányokat ért el, a szovjet nép és a kommunista párt óriási sikereket aratott a szocializmus építésében, győzelmesen befejezte a honvédő háborút, tovább erősödött társadalmi és államrendünk, nemzetközi tekintélyünk megnövekedőit. Minthogy azonban hatalmas sikereink — amelyeket a szovjet nép a kommunista párt vezetésével a marxizmus—leninizmus feltárta történelmi törvényszerűségek alapján ért el az új társadalom építésében — nem kerültek a kellő mértékben helyes, marxista—leninista megvilágításba, helytelenül egy ember, Sztálin érdemeinek tulajdonították és az 5 •különleges vezetői képességeivel magyarázták ezeket. Nem rendelkezvén a szerénység tulajdonságával, Sztálin nem akadályozta meg, sőt mindenképpen támogatta és ösztönözte ezt a dicsőítést és magasztalást. Idők múltán a személyi kultusz mindjobban elfajult és súlyos károkat okozott az ügynek. Magától értetődik, hogy J. V. Sztálinnak ez az eljárása megsértette a vezetés lenini alapelveit és ellentétben állt a marxizmus—leninizmus szellemével. A marxizmus—leninizmus megalkotói — Marx, Engels, Lenin — számára mélységesen idegen és ellenszenves volt a személyi kultusz mindenfajta megnyilvánulása, ök gyökerében elfojtottak mindennemű kísérletet személyük felmagasztalására, bárhonnan indultak is ki ezek a kísérletek. A hizelkedés — mondotta Marx — a legnagyobb utálattal tölt el. Marx és Engels élesen bírálta és kigúnyolta egyes politikusok dicsvágyát ésnagyzolását. így maró gúnnyal illették Lassalle kispolgári tulajdonságait, "dicsekvő öntömjénezését*, azt a törekvését, hogy "hihetetlenül fontosnak tűnjék önmaga előtt*, határozottan felléptek Lassalle követő:nek ama szándékaival szemben, hogy megteremtsék "Lassalle személyének kultuszát*. Marx, Wllhelm Blos német politikushoz intézett levelében ezt írta: "... Minthogy ellene vagyak mindennemű személyi kultusznak, az Internacionálé fennállása idején sohasem engedtem nyilvánosságra hoemi azokat a nagyszámú megnyilatkozásokat, amelyek elismerték érdemeimet és amelyekkel szinte elárasztottak a különböző országokból — sőt sohasem válaszoltam rájuk és talán csak a legritkább esetben olvastam végig azokat. Amikor Engelsszel együtt először léptünk a kommunisták titkos társaságába, azzal a feltétellel tettük ezt. hogy a szervezeti szabályzatból kivetnek mindent, ami a tekintélyek előtti babonás tiszteletet istápolja. (Lassalle később éppen ellenkezőleg járt el.)* Arra a javaslatra válaszolva, hogy 71. születésnapján rendezzenek zenés ünnepséget. Engels ezt válaszolta a kezdeményezőknek: "Marx is, én is mindig elleneztünk mindenféle nyilvános demonstrációt egyes személyek tiszteletére, kivéve azokat az eseteket, amikor ennek valamilyen jelentős célja volt. De leginkább elleneztük az olyan demonstrációkat, amelyek életünk folyamán saját személyünket érintették volna*. Ismeretes V. I. Leninnek az a beszéde, amelyet az 50. születésnapja alkalmából a moszkvai pártbizottság rendezte gyűlésen mondott. Ebben a beszédében Vlagyimir Iljics kérte, hogy mentsék fel az ünnepi beszédek meghallgatása alól és hangsúlyozta, reméli, hogy "a jövőben általában megkímélnek minket az effajta jubileumi ünnepségektől*. Lenin beszélt arról: milyen ostoba, szégyenletes és nevetséges minden felfuvalkodott ember. Figyelmeztette a pártot, hogy a fényes győzelmek és sikerek következtében "igen veszélyes helyzetbe kerülhet, olyan ember helyzetébe, aki elbízta magát*. Közismert Vlagyimir Iljics nagy szerénysége és egyszerűsége. M. Gorkij idézi egy szormovői munkás szavait, aki arra a kérdésére, mi jellemzi leginkább Lenint, igy válaszolt: "Az egyszerűség. Olyan egyszerű, mint az igazság*. Az egyszerűség az a tulajdonság, amelyet saját szavai szerint Marx is mindennél többre becsült az emberekben. Nem lehet azt mondani, hogy J. V. Sztálin műveiben nem ítéli el a személyek indokolatlan dicsőítését és a tömegek szerepének kisebbítését. Az erről .kifejtettek azonban rendszerint nem lépték túl az általános, elvont fejtegetések határait, a valóságban viszont J. V. Sztálin semmit sem tett személyének mind nagyobb arányú dicsőítése ellen. A dicsőítést ő maga mindenképpen ösztönözte és ez nem ritkán az öntömjénezés formájában is jelentkezett. * Marx, Engels, Lenin nagy igényű volt önmagával szemben. szerény saját érdemeit illetően. Fáradhatatlanul leleplezték a burzsoá ideológusok minden olyan kísérletét, amellyel elméletileg meg akarták alapozni egyes személyek kultuszát. A "hős és a tömegek* idealista elméleteivel szembeállították a történelem materialista felfogását, amelynek értelmében csaik a nép, a dolgozó tömegek a történelem tényleges és igazi alkotói. A marxizmus—leninizmus kérlelhetetlen harcot folytatott az olyan helytelen nézetek ellen, amelyek azt állították. hogy a történelem alakítói a kiváló személyek. A Nagy Októberi Szocialista Forradalmat, amely óriási hatást gyakorolt a -világtörténelem egész menetére, országunknak a legszegényebb parasztsággal szövetséges és a középparasztság által támogatott munkásosztállyá vívta meg a kommunista párt vezetésével. A forradalmat a nép többsége vívta meg, éppen ezért népi forradalom. Ugyanígy népi forradalom a nagy kínai forradalom, ilyenek a népi demokratikus országokban végbement forradalmi szocialista változások. A személyiség és a néptömegek történelmi szerepének helyes megértéséért sokat tett G. V. Plehanov, a kiemelkedő marxisták egyike Az ő véleménye szerint helytelen az a felfogás, hogy a történelem kiváló személyiségek műve, akik kényükkedvük szerint fogalmakat sugallmazmak a felvliágosulatlan, engedelmes tömegeknek. A történelmet — mondotta Plehanov — a nép alkotja. A marxizmus nem tagadja a kiváló emberek szerepét a történelemben, a dolgozók vezéreinek szerepét. A kiváló egyéniségek^ k azcknál a tulajdonságaiknál fogva, amelyek a leginkább képessé teszik őket a közérdekek szolgálatára, komoly szerepük lehet a társadalomban, mint a tömegek szervezőinek, vezetőinek, akik mélyebben megértik az eseményeket és messzebb látnak másoknál. Lenin, leleplezve azokat a kispolgári, anarchista, radikális értelmiségieket, akik szembeszálltak a párt szervező szerepével és tekintélyével, a következőket mondotta: "A munkásosztálynak, amely világszerte nehéz és szívós harcot folytat a teljes szabadságért, szüksége van tekintélyekre — de természetesen csak olyan értelemben amilyen értelemben a f:atal munkásoknak szükségük van az elnyomás és a kizsákmányolás ellen küzdő öreg harcosok tapasztalataira, azoknak a tapasztalataira, akik sok sztrájkot hajtottak végre, akik több forradalomban vettek részt, és akiket bölcsekké tesznek a forradalmi hagyományok és széles politikai látókörük. A proletariátus nemzetközi harcának tekintélyére szüksége van minden ország proletariátusának ... Minden egyes ország közvetlen harcot vívó élenjáró, öntudatos munkásainak kollektív szollémé lesz a legnagyobb tekintély minden ilyen kérdésben*. A szovjet nép vezére és szervezője az új társadalomért vívott harcában a kommunista párt, amely a munkásosztály, a dolgozó parasztok és az értelmiség leghaladottabb részét tömöríti. A párt kollektív vezetője, elveinek őrzője és kifejezője pedig a központi bizottság, amelyet a pártnak az egész párt sokoldalú tapasztalatát egyesítő, legjobb erőiből választanak meg. A munkásosztály és a parasztság szövetsége, a Szovjetunió népeinek testvéri barátsága, a nép kiolthatatlan szeretete szocialista hazája iránt, az egész szovjet társadalom megbonthatatlan erkölcsi-politikai egysége, a szovjet rendszernek, e rendszer hatalmának és virágzásénak gráni'szilárd alapja. Dicső kommunista pártunk biztosan vezeti az országot a lenini úton. Az országot szilárdan a lenini úton vezető párt bölcs vezetése volt és marad a forrása a íhagy cél, a kommunizmus felé tántoríthatatlanul haladó szovjet társadalom erejének és szilárdságának. • V. I. Lenin, a kommunista párt és a szovjet állam alapítója és vezére mindig különös jelentőséget tulajdonított a párt szerepének a szovjet állam és a szocialista építés egész menete irányításában. Lenin rámutatott arra, milyen nagy a felelőssége a kommunista pártnak, mint az ország kormányzó pártjának, maga szigorúan követte és minden kommunistától megkövetelte, hogy tiszteletben tartsák a pártélet normáit és a vezetési elveket, amelyeket a párt nagy tapasztalat alapján dolgozott ki. Ezen elvek közül a legfőbb a vezetés kollektivitása, amely magának a demokratikus centralizmus alapján felépült pártnak a természetéből következik. A demokratikus centralizmus a párttagok aktivitását, kezdeményezését és öntevékenységét összekapcsolja a vasfegyelemmel. A személyi kultusz és a vezetésnek az a gyakorlata, amely a személyi kultusz hatására J. V. Sztálin életének és tevékenységének utolsó időszakában kialakult, nagy kárt okozott. Az, hogy Sztálin semmibe vette n pártélet szabályait és a pártvezetés kollektivitásának elvett, hogy nemritkán egymagában oldott meg kérdéseket, a pártelvek és a pártdemo'Tácia elferdítésére, a forrad a'mi törvényesség megsértésére, indokolatlan megtorló intézkedésekre vezetett. Csakis a szemé'yl kultusz és a pártélet szabályainak a személyi kultusszal kapcsolatos megsértése következtében furakodhattak be a párt és az állam vezető tisztségeibe az imperializmusnak olyan megátalkodott ügynökei, mint Berija és cinkostársai. A központi bizottság leleplezte és szétzúzta Berija megvetésre méltó áruló bandáját. Ily módon lehetségessé vált a szocialista törvényesség megsértésének megszüntetése, és az, hogy teljes mértékben helyreállítsák a pártélet lenini normáit, a szocialista törvényesség szabályait és elveit. A személyi kultusz ellen harcolva, emlékezni kell arra, hogy a marxizmus—leninizmustól idegenek azok a kispolgári, anarch'sta nézetek, amelyek tagadják a tömegek vezetőinak, szervezőinek szerepét. A szocialista építés igen gazdag tapasztalata arra tanít, hogy a vezetés kollektivitásának, a szocialista demokratizmus széleskörű fejlesztésének elve egyáltalán nem tagadja az egyes vezetők szerepét és felelősségét. Ismeretes az is, hogy a kommunista párt védelmezte és védelmezi az egyszemélyi vezetés elvét a termelőüzemekben, a katonaságnál. A személyi kultusz elősegítette, hogy a párt- és a gazdasági munka irányításában elterjedjen az* üres adminisztrálgatás kártékony módszere, az alulról jövő kezdeményezés lebecsülésére nevelt, így például komoly hibák történtek a mezőgazdaság irányításában. A központi bizottság, mint ismeretes, feltárta ezeket a hibákat és intézkedéseket tett a mezőgazdaság rohamos fellendítésére. A személyi kultusz következtében olyan torz jelenségeik fejlődtek ki. mint a fogyatékosság elkendőzése, a valóság szépítgetése, a szemfényvesztés. Nem kevés talpnyaló, hozsannázó ember van még nálunk, olyan, aki megszokta, hogy "puska* alapján beszéljen, aki csúszásmászásban és túlzott tiszteletadásban nevelődött. Nagy kárt okozott a személyi kultusz az ideológiai munkában. Ha a személyi kultusz hatása alatt íródott filozófiai politikai gazdaságtani, történeti és egyéb társadalomtudományi műveket tekintjük, ezek közül sok nem egyéb, mint J. V. Sztálin műveiből vett idézetek halmaza és J. V. Sztálin dicsőílése. A személyi kultusz egyik szembetűnő megny ilvánulása J. V. Sztálin Rövid életrajza, amelyet Sztálin közvetlen részvételével szerkesztettek. Nagymértékben áthatja a személyi kultusz A Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja történetének rövid tanfolyama című könyvet is. A dogmatizmus és a belűrágás a személyi kultusz virágzásának közvetlen következménye. A személyi kultusz határozottan rányomta bélyegét löbb művészeti és Irodalmi alkotásra is. Sok történelmi és különösen háborús filmünk. irodalmi alkotásunk és festményünk főként Sztálin személyét dicsőíti és magasztalja. A háborús filmekben és irodalmi, valamint művészeti alkotásokban például még mindig nem világították meg helyesen a kommunista pártnak és a szovjet kormánynak, hadseregünknek és a népnek a Nagy Honvédő Háborúban betöltött szerepét. Pedig ezeké a világtörténelmi érdem, 'hogy megvédték hazánkat és megmentették az emberiséget a fa* siszta rabság fenyegető ve-» szélyétől. * A személyi kultusz csöke* vényeinek gyökeres kürtása az elméleti és gyakorlati tevékenységből a pártnak és minden szervezetének egyik fontos feladata, hogy kizárttá tegyük a személyi kultusz ilyen, vagy olyan formában való újjászületésének minden lehetőségét. A személyi kultusz maradványainak és csökevényeinek életünkből való kiűzésével együtt széleskörű felvilágosító munkát kell végezni. Helytelen volna azt képzelni, hogy elegendő bizonyos adminisztratív intézkedéseket tenni és a személyi kultusznak egyszer s mindenkorra vége van. A nagy elméleti kérdések megoldásában is megengedhetetlen a sietség. A személyi kultusz csöke vényeinek leküzdése megköveteli a propaganda és az agitáció, egész ideológiai és elméleti munkánk széleskörű kibontakoztatását és megjavítását. A lenini központi bizottság vezette kommunista párt nagy lelkesítő és irányító tevékenysége, a szovjet nép önfeláldozó munkája: imeezi az oka és forrása minden sikerünknek és győzelmünknek. És babonával határos ostobaság volna azt hinni, hogy valamennyi történelmi győzelmünk csakis egy ember vezetésének gyümölcse, ahogy ezt a személy kultusz virágzásának időszakában állították. A Szovjetunió Kommunista Pártja a marxizmus—leninizmus tanításán nevelődött, félévszázados munkatapasztalata van, megedződött a forradalmi harc tüzében, felmérhetetlen alkotó erőt rejt magában. A párt kellőképpen értékeli J. V. Sztálin érdemeit, józanul megbecsüli azt a nagy hozzájárulást, amellyel a forradalom, a szocializmus építésének ügyét segítette, dé ugyanakkor felvetette a Sztálin körüli személyi kultusz megszüntetésének kérdését, hogy teljesen helyreállítsa a párt- és államvezetés lenini elveit és normáit, és ezzel megteremtse a legjobb feltételeket egész, kommunizmust építő, nagy alkotó tevékenységünk számára. Az a tény, hogy a párt H legegyenesebben és leghatározottabban vetette fel a marxizmus—leninizmus szellemétől idegen személyi kultusz elvi kérdését, a párt nagy erkölcsi és politikai erejét, lenini elveinek sérthetetlenségét, azt mutatja, hogy szoros kapcsolat fűzi a pártot a néphez. A kommunista párt XX, kongresszusa új erővel bizonyította a párt megbonthatatlan egységét, azt. hogy a párt tömörült lenini központi bizottsága körül, hogy az egész szovjet nép egységesen támogatja a párt politikáját. A pártnak, minden szervezetének az most a fő feladata, hogy széles körben megmagyarázza és valóra váltsa az SZKP XX kongresszusának határozatait, megvalósítsa a kommunista építésnek a kongresszus kijelölte hatalmas arányú programját. (Megielent a Pravda március es-i számában.) Rövid külpolitikai hírek New Yorlt (MTI). A New ő orlt Times az amerikai külügyminisztérium legújabb rendeletére támaszkodva közölte, hogy az idei nyártól kezdődően az összes útlevelet kérő amerikai állampolgárnak meg kell esküdnie arra, hogy „soha sem volt tagja a kommunista pártnak". A lap szerint a külügyminisztérium újabb rendelete naponként mintegy 3000 amerikai személyt érint. » London (TASZSZ). Az ENSZ leszerelési albizottsága szerdán Londonbon megtartotta soronkövelkező üléséi. Az ülésen Hobertson, Kanada képviselője elnökölt. A következő ülést április -3-ra tűzték ki. Belgrád (TASZSZ). A Jugoszláv Szövetségi Nemzetgyűlés szerdán elfogadta "az 1956. évre szóló szövetségi költségvetést, majd jóváhagyott több törvényjavaslatot és ezzel befejezte ülésszakát. * Moszkva (MTI). Dage Erlander svéd miniszterelnök csütörtökön korú délután Moszkvába érkezett. London (MTI). Étlen angol miniszterelnök az alsóházban bejelentette, bogy a kormány a kiküldött pártközi bizottság javaslatára törvénytervezetet terjesztett elő Máltának az Egyesült Királyságba való beolvasztására.