Délmagyarország, 1956. február (12. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-22 / 45. szám

Szercta 1956 február 21. A népi kultúra néhány kérdéséről Ax utóbbi időkben számo­san érdeklődtek a népi kul­'.túi'a helyzetéről, s a néprajz­tudomány kutatási 'eredmé­nyeiről. Ez az igény örömmel tölti ct a kutatókat, mert azt bizo­nyítja, hogy a kérdezők napi munkájuk mellett átfogóbb ismeretek szerzésére töreked­nek hazánk népi kultúrájával kapcsolatban. Nem véletlen, hogy ilyen igények fölmerül­tek. A kulturális tömegverse­nyek. helyi, megyei, országos bemutatók előtérbe helyezik a néphagyományokat: külön­böző vidékek szokásai, táncai, dalai elevenednek föl kisebb­nagyobb együttesek előadásá­ban. Különböző pályázatokon a népi díszítőművészet alko­tómak munkája kerül a szé­lesebb közönség elé. A Kér­dések jórészt ezekkel kapcso­latosak. De vannak elvi jel­legű kérdések is, melyek e hagyományok helyét, szere­pét érintik mai életünk kö­rülményei között. Megkíséreljük e kérdésekre a Válaszadást, természetesen a teljesség és a csalhatatlan­ság igénye nélkül. Nem jelent-e múltbafordu­lást e részben már csak nyo­mokban élő néphagyományok felelevenítése? A szocialista kultúra, a maga értékeinek kibontása közben magába olvasztja és felhasználja az emberiség kultúrájának minden haladó eredményét. Ahhoz, hogy közvetlen és közérthető han­gon tudjon a tömegekhez szólni, elsőrendű szerepe van a népi-nemzeti formának, hangvételnek. A népi kultú­rában mindezeket az eleme­ket megtaláljuk. Nem vélet­len, hogy a legnépszerűbb és magas művészi szinvonalat olyan művek és művészek ér­ték el, akiknek hangvétele, érzésvilága legközelebb állt a néphez. Példa rá Petőfi költé­szete, Móricz és Móra szép­prózája. A kutatás céljai közé tartózik, hogy a nép kultúrá­jának vizsgálata alapján ösz­szefogó képiét tudjon rajzolni mindazokról az elemekről, melyek jellemzői egy adott történeti korszak kultúrájá­nak! Ha ezt sikerül megvaló­sítani, akkor fény derül a ma is munkáló, számos esetben visszahúzó vonásokra, melyek csökevényeikben nehezítik az előrehaladást, A következő lépés az, hogy a múlt belható ismerete alapján egy-egy kul­turális elem fejlődésvonalát végigkövetve szelektáljuk az anyagot, megküzdjünk a visszahúzó maradványokkal, ' az értékes elemeket pedig fölhasználjuk. Változatlan-e a népi kul­túra? Van-e alapja az „örök paraszti"-nak? Ax OröU paraszti kérdése nem más, mint misztikus le­genda, melyet éppen a népi kultúra tudományos 'vizsgá­lata cáfol meg legjobban. A népi kultúra minden vonat­kozását a változás Jellemzi es élteti. Hiszen ha egy népdal egyszeri és változatlan lenne, akkor szinte felesleges lenne a velük való foglalkozás. A kutatás eredményei azt iga­zolják, hogy egy-egy alaptí­pus számtalan változatban cl tovább és a variálod ás je­lenti életképességét, meg­újulását. Ha a változatlanság kérdé­sét mélyebben vizsgáljuk, ak­kor tisztában kell lennünk azzal, hogy a kultúra emberi tevékenység szülötte, s az emberek szellemi tevékeny­sége függ az adott társada­lom anyagi életkörülményei­től. valamint a társadalmi és államrend jellegétől. Így a népi kultúra alkotásai sem légüres térben kcletkeztetk, és minden vonatkozásukban fel lehet ismerni a társadalom jellegét, amelynek körülmé­nyei közölt létrejöttek. Példa­képpen csak újabbkor! balla­dátfpuiainkat említem: a 19. századi betyárballadákat és a -vázadvégj agrárkapitalizmus előretörésSre jellemző cséplő­gép balladákat, („Farkas Jul­csa beleesett a dobba.'.."). De vehetünk példákat a népi tánc és népviselet területéről is: a csárdás, melyet a városi emberek közül sokan valami „Ő3i"-nek gondolnak, alig 100 —120 éve jelentkezett, és az a népviselet, amelyet megcso­dálunk egyos vidékeinken, szintén nem több százévesnél. Mindezeket az említett kor ízléseszménye alakította ki, de az ízlés is osztálytarlalmú cs változásoknak van alávet­ve. így, ha egyes kulturális elemek mai életünk sodró lendületében és korunk vál­tozott ízléseszménye követ­keztében eltűnnek, ne sajnál­kozzunk rajtuk, ha egyben magukkal sodorják ezer év nyomorát, tudatlanságát, ba­bonáját. Új elemek töltik be helyüket és ezek kutatása ép­pen olyan „izgalmas" a tudo­mány és gyakorlat számára; s ami különösen jelentőssé te­szi a változást, az. hogy szin­te a szemünk előtt játszódik le. Az életforma változások a múltban évszázadokon át hú­zódtak, ma évek, évtizedek alatt peregnek le. S ez foko­zott felelősséget ró a "változá­sokkal foglalkozó kutatókra. Mivel magyarázható a fe­jét időnként felütő narod­nyíkizmus? Sxámos UssxeterSJe MM • kérdésnek. Ez az ideológia a mindmáig meghúzódó reak­ció egyik támadási eszközé­nek egyike kulturális forra­dalmunk eredményei ellen. Sokan elfelejtkeznek a kul­túra osztály jellegéről, s arról, hogy a felszabadulás előtti nemzeti kultúránkban kétfé­le kultúra volt jelen. E né­zet képviselői egységes folya­matnak tüntetik fel a nem­zeti kultúra fejlődését, s el­kenik a harcot, melyet a ha­ladó demokratikus és szocia­lista kultúra vív az ittmaradt burzsoá szennykultúra még meglévő hatásai ellen. A na­rodnyikok lebecsülik a mun­kásosztály vezetőszerepét és kultúrateremtő erejét, a pa­rasztságot egységes osztály­nak fogják fel — holott már 1848-tól kezdve egyre éleseb­ben tagozódott — s legalább kulturális vonatkozásban sze­retnék szembeállítani a pa­rasztságot a munkássággal, mely szembeállítás e két osz­tály kipróbált szövetségét gyengítené. Ezért az ilyen nézetek ellen meggyőződéssel és következetes elvi harccal kell szembeszállni. Van-e munkáskultúra? Van. A történelem folya­mán minden társadalmi osz­tály kialakította sajátos kul­túráját. A néhány éve ha­zánkban is megindult mun­káshagyománykutatások már FIATALOKRÓL - FIATALOKNAK Á házasság nem akadály tekkel fertőzöttek. Velük szemben — még országos jel­legű kutatások híján is — bizonyítani lehet a munkás­kultúra életképességét, ame­lyet többek között egyes mun­kásdalok variálódása jelez. A munkáskultúrát és a pa­raszti kultúrát helytelen len­ne egymással szembeállítani. A munkáskultúra a paraszti kultúrából" nőtt ki és kezdeti fokon megtaláljuk benne a népi-nemzeti formakincs ele­meit. A fejlődés során azu­tán bizonyos fokozati különb­ség mutatkozik javára, az eddig értek el bizonyos ered­ményeket. Természetesen nem feledkezhetünk meg ar- rrcrTcvin mc7 l'ól, hogy nálunk a szervezett , ELöLil. lAll IJIbó-szer- Iáit a magát az üzemi környe- sen járnak moziba és színházba munkásosztály alig 80 éves vezetón.ek' különösen népilánc- zelben, s néhány nap múlva az is. Legutóbb a Madarászt és a múltra tekinthet vissza, így I csoP°rljának egyik legszorgal- Cgy gyermekes asszonyka már Tisztítótüzet nézték meg. azok a kulturális elemeit,!masabb ta8Ía D. J.-né volt. kereste a DISZ-szervezetet. S mi van a gyerekkel, meg a melyet egyes műfajokban lét- I Pontosabban csak addig volt Érezle, liogy itt éppúgy kollck- háztartással' A kis Aranka télen rehozott, nem lehetnek olyan jaz' "em 'clt J.-né. tivába került, mint Tápén volt, a nagymamánál, nyáron az csiszoltak, mint a többévszá- j Amint férjhezment, félrehagyott csakhogy itt az ifjúmunkások, üzemi bölcsődében van. Az zados fejlődésen, csiszoláson j milid°n DTSZ-munkát és lülé- ott meg a dolgozó parasztfiata- asszonyka maga látja el a ta­átment paraszti kultúra ele- ! í>0°, a tánccsoportból is. lok szervezete a DISZ. karítást, mosást, s minden má­méi. És itt ezen a ponton tó-1 Véleménye szerint egy asz- Alighogy rendeződött Aranka sodilt héten, mikor csak délben mádnak a narodnylk néze- ' szonynak már nincs keresniva- üzemi MSZ-tagsága máris el- 2-re jár dolgozni még főz is. •-••••• lója a fiatalok közölt és még vállalta munkahelyén a bizalmi Ez persze csak úgy sikerűi, ha kevésbé illik színpadon táncol- tisztséget. Pontosabban mielőtt a férj nem hagyja munkájában nia. Mert hát mit szólnának elvállalta, kikérte férje vélemé- magára az asszonyt, hanem se­chhez az emberek, és hogy fo- nyét. Helyesli, vagy cllenz.i-c, gíli. llia József szeminárium gadná ezt az ifjú férj? liogy- szabod ideje egv részét az előtt mindig átveszi az anya­Az igazság nem áll D. J.-né üzemi DISZ-inunkával fogja el- got feleségével, ha ő van harua­oldalán. Moát megtehetnénk, tölteni. Folytathatja-e asszony- rabb otthon ügyel a tűzre, be­hogy vitatkozzunk vele és létére ugyanazt, amit közösen vásárol, az asszonyt meleg teá­meggyőzzük maradi véleményé- kezdtek még Tápén. A válasz val várja, s nemegyszer meg­nek fogyatékosságairól. Nem helyeslő volt, márcsak azért is, lepetósül még a padlót is felke­ezt tesszük. Inkább elmondjuk, mert időközben Aranka férje féb'. A házastársak egyúttal jó egy másik fiatalasszony példa- párttag lett, s ma cgy fiatalasz- borátok, akik őszinte szeretettel mutató történetet..; szony semmiben som maradhat igyekeznek egymás munkáját el férje mögött megkönnyíti. 1950 SZEPTEMBEREBEN a ILTÁNÉ LELKESEN dolgo- Így aztán llia Józsefnénak tápéi községi DISZ-szcrvczct zott (és dolgozik ma is) a még arra is marad ideje, hogy titkára, llia József, kultúríelelő- DTSZ-szervczetben. Mint bizal- álmodozzon és vágyai legyenek: előbbivel szemben. Ez a fo- ; so Kószó Aranka volt A gya- mi is jól ellátta munkáját, majd Nagyon szeretne új bútort, rá­kozati különbség a magasabb 'korlatban ők ketten irányították a Ruhagyár II. alapszervezeté- diót a lakásba. S a fiatalasz­eszmeiségben jelentkezik, A ' a DISZ-szervezet munkáját. Sok nek szervezőtitkára lett Kőz- szony elképzelése nem marad munkáskultúra további szor- j volt a tennivaló, biztosítani kel- vctlen feladata a szervezési ólom, mivel havonta 600 fo« gos kutatása új színnel gya- lett a tápéi fiatalok szórakozó- munka, a tagszervezés irányltá- rintot takarékba tesznek, így az rapítja nemzeti kultúránk < sát, sportolását. sa, a bizalmiak ténykedésének év végére megtesz az új szoba­egészét. „ j A DISZ-titkár udvarolni kez- ellenőrzése. bútor és a világvevő rádió is. dett a kultúrfeletósnek. Együtt Természetesen nemcsak a llia Józscfnó története nem j jártak szórakozni,' tanulni — DISZ-ben, hanem a termelő- valami különös, rendkívüli eiet. -t»je ji együtt szerveztek a fiatalok ré- munkában is helytállt. Teljesít- Egyszerű hétköznapi történet,;) A kulturált* forradalom jgz£re műsoros esteket, táncis- ménye száz százalékos minőség * fordulatot jelent a dolgozó kólát, sportversenyeket. A 19 mellett átlag 124 százalék, s REMÉLEM D. J.-né elvtárs­tömegek tudatában, életmód- esztendős Jóska és a 16 cszten- így havi keresete megközelíti nő megérti, hogy miért írtam iában, kulturális feilődésé- dds Aranka megszerették egy- nz. ezer forintot. llia Józsefné le egy másik hozzá hasonló mást. Közösek voltak gondjaik 1955 őszén kezébe szoríthatta a helyzetű fiatalasszony történe­és örömeik, minden szabad ide- vörösszinű tagsági könyvet. A tét Pia rájövünk, hogy hibáz­jiiket együtt töltötték — a Tápéról gyárba került fiatal- tunk, azt belátni nem szégyen; DISZ-ben találtak egymásra: asszony jó munkája nyomón a hanem kötelesség. Ez nemcsak Történetük legjelentősebb dá- párt tagja lett. D. J.-nére, hanem férjére is vo­tuma: 1951. november 15. A Sok a dolga. Bizony a mun- natkozik. * lápéi községi DISZ-szervezet és knidö elteltével első útja nem a Minden fiatalasszonyt az Ady Endre Tsz legkedvesebb Ruhagyár nagy kapuja, hanem így D. J.-nét is — várja és visz* gyerekei llia József és Kószó a DISZ-iroda kis ajtaja felé vi- szavárja a DISZ-szervezet, sőt Aranka, házasságot kötöttek. S szi. Mindig van mit csinálnia. S még a tánccsoport is.;; nem is akárhogyan! Igazi szö- emellett Aranka tanul is. Most A házasság nem lehet aka­vetkezeti lakodalmuk veit, ők már a Petőfi-iskola II. évfolya- dály a közösségi munkában; voltak a lalu történelmében a mának hallgatója és a szakmai Két ember szövetsége magában második olyan p.ár, akik nem továbbképzés elől sem zárkózik kevés, a közösség ereje ennél templomban esküdtek. el. sokszorosan nagyobb. Ezt kell Esküvő után Aranka férje Ugyanakkor az TEa-bázaspár őszintén és tiszta szívből érte­tiszti iskolára ment, s így a fia- szórakozni is jár. Hetenként nie és éreznie minden fiatal* talasszony maga vette kézbe a többször megfordulnak a hely- asszonynak és ifjú férjnek. DISZ-munka irányítását- To- őrségi tiszti-klubban, rendszere- Sömjén Péter vábbra is rendszeresen a fiata­Milyen a népi kultúra hely zete a szocializmusban? ben. Ez a folyamat úgy megy végbe, hogy a dolgozó töme­gek kritikailag elsajátítják a múlt haladó örökségét és megteremtik az új, szocialista kultúrát. Az új kultúra meg­teremtéséhez jó kiindulási alap a népi kultúra, mint a nemzeti kultúra haladó egé­szének egyik komponense. A nemzeti formát, amely a szo­cialista kultúrának jellemzője kell legyen, legtöményebben a népi kultúra hagyományai­ban találhatjuk meg. A szo­cialista kultúra ezt a nem­zeti formát új tartalommal tölti meg. Hogy a népi kul­túra elemeinek felhasználá­sa milyen termékenyítőleg hat a művészetekre, elég itt példaképpen Bartók és Ko­dály világviszonylatban is kimagasló alkotásaira hivat­kozni; íme a válaszok. Sok min­dent lehetne és kellene még elmondanunk. De reméljük, lok között töltötte szabad ide­jét, s a bálokra js eljárt. A közvélemény szája íalun csak nagyobb, mint városban, s még se szólta meg soha senki ezért a kis Kószó Arankát, pontosab­ban llia Józsefnét. A MÖ'ÍO "'Z-szcmzeíek gazdag programmal készülnek a Magyar—Szovfel Baráiság Hónapja megünneplésére Március 4-én, a szövetség va- Március 18-án Dunakeszin és lamennyi klubjában és a szak- Szegeden ejtőernyős célbaugró* városban Egy év elteltével megszületett körökben ünnepségeken méltat- verscny ]esz g nRgv yaluauajM a kis Aranka, férjét, mint ol- ják a barátsági hónap jelentő- ,. „.rtúnc-7 " hadnagyot Szegedre helyezték Ugét. Megyei klubok barátsági Pedlg a MÖH0SZ motoros klub* és az Ilin-család beköltözött a estjein a Szovjetunióban járt Ͱb népszerűsítő, ügyességi be* hogy e sommás kis írással is ! városba. Üj fejezet kezdődött a küldöttségek tagjai, továbbá az mutatót tartanak. Ezenkívül • hozzájárultunk a fogalmak tóPói "enyecske j ott járt magyar turisták élmény- l)arái;Sági hónap alatt Budapes­tisztázásához. Várjuk a to­vábbi kérdéseket. Nagy Dezső A két évvel ezelőtti vénasz-; beszámolókat tartanak. ten a meevtíszAkUelveken re* ; szonyok nyarán új dolgozó lep-; Március l7-6n a rádióamatőr- ^ , , V " i le át a Szegedi Ruhagyár kapu- klubok „rádió stafétát" szervez- pülomodellező bemutatók is lesz* ját. llia Józsefné hamar felta- nek. nek; k/J integy két-három esz­, 1 1 tendő óta időjárásunk folyamatában sok a rendkí­! vüliség, a változatosság, a | szeszélyesség. Ezért szinte központi téma a dolgozó, az utcán siető, vagy éppen sé­táló emberek körében a napi időjárás. Sok szó esik még mostanában is az elmúlt 1955-ös év Időjárási furcsasá­gairól, a januári és februári zivataros esőkről, a 10 fokos melegről, a márciusi csípős hidegről, az április elsejei nagy havazásról, az ugyan­csak' áprilisi hóközépi hatal­mas hófúvásokról, az igen esős. hűvös nyárról és általá­ban az egész évi nagyarányú nedvességről. S ha már itt tartunk, nem érdektelen megemlíteni, hogy Szeged vidékének 50 évre ki­számított évi átlagos csapa­dékmennyisége 565 mm, vi­szont 1955-ben 6 mm hijján 700 mm csapadékunk volt, ami már a sokkal nedvesebb Dunántúl középső területei évi átlagos csapadékmennyi­ségének felel meg. Legkeve­sebbet mértek a múlt évben, május hónapban, mindössze 24 3 mm-t, legtöbbet pedig júliusban. 141 mm-t. Valóban a strandotoknak, nyaralók­nak vajmi kevés öröme telt abban a hónapban, hiszen alig néhány nap kivételével igen hűvös volt és állandóan permetezett, vagv szakadt az eső. Napjainkban pedig a ta­vaszias január után hirtelen IDŐJÁRÁSI KÜLÖNLEGESSÉGEK ránktörő sarki hideg levegő minden kellemetlenségét érezhetjük; 1 anuárban, a verőfényes, J napsütéses, kellemesen langyos levegőjű napokon már sokan hajlamosak voltak azt gondolni, hogy végig eny­he telünk marad. De meg­szólaltak a régi megfigyelők, a tapasztaltak, akik magabiz­tos nyugalommal és határo­zottsággal kijelentették: „Nem ette meg a kutya a te­let". És valóban, fülrehúzott sapkákkal, tenyérnyi fülvé­dőkkel, meleg mellényekkel, prémekke! felszerelten és mégis dideregve, keserűen ál­lapíthatjuk meg: igazuk volt az „öregeknek". S február 9­én ránkzűdult egy igen hi­deg levegőtömeg, amely az esti óráikban metsző észak­keleti szelével valósággal szem- és arcfájdalmat oko­zott a néhány, utcára kény­szerült áldozatnak, és a la­kosság 90 százalékát egy órán belül egyszerűen bekergette otthonába. Szerencsére azonban a hi­deg tömeg nem úgy lepte meg a szegedieket, ahogyan azt a rádió, a Meteorológiai Intézettől nyert értesülése alapján, a délelőtt folyamán többször bemondta. Ez a köz­lés ugyanis hatalmas sebes­séggel száguldó ciklont emle­getett. amelynek Szeged fölé 12 és 2 óra között kellett volna megérkeznie. Ennek a hírnek a nyomában clyan pá­nik keletkezett, hogy például egy üzletben többen rémülten hangoztatták: „a hírt feltét­lenül közölni kell az egész várossal és a gyermekeiket az iskolákból sürgősen haza kell vinni, mert olyan erejű lesz az orkán, hogy pihe módjára fogja a gyermekeket felkap­kodni és a levegőbe emelni." Attól függetlenül, hogy a vi­harnak 12 órára való Ideér­kezését egyetlen szegedi ész­lelőállomáson sem tapasztal­ták, bizonyos, hogy mife a hír például Makóra eljutott, ott már egy tucat olyan gyer­mekről tudtak, akiket felka­pott. majd földhözvágott a forgószél. Nem arról van itt szó, hogy ilyen erejű szél nincs, de valahogyan így száguld anák inkább a hírek és dagadnak rémhírek!*':. , A ciklon ugyanis tényleg létezett, de miután a ciklonok általában irányukat változtatják és közben se­bességük is csökken, a lelzect viharfront is Kecskeméttől délre, Csongrád irányában keletre fordult és így elkerült bennünket. A ciklon hátol­dalán vagyis mögötte előre­törő hideg levegő azonban minden vihar és havazás nél­kül ugyan, de könyörtelenül megérkezett. Egyébként en­nek a Győr—Budapest- ­Kecskemét vonalán haladó ciklonnak a sebessége sem volt olyan nagy, mint például az 1947. július 9-én ideérke­zett tornádószerű szélvihar­nak, amely pillanatok alatt csavart ki igen tekintélyes nagyságú platánfákat. Ami a ciklon haladási irányát illeti, a néhány nappal ezelőtti eset­ből láthatjuk, hogy nem min­den ciklon jut el hozzánk, akár Dánia, akár Izland szi­gete felől induljon is el. Es így van ez jól. mert ellen­kező esetben pusztításaik nyomán igen sokat szenved­nénk. Ezek után 6zinte önmagától adódik a kérdés: mi okozza ezeket az említett időjárási rendellenességeket? Talán az atem- és hidrogénbomba­robbantási kísérletek? Erre a tudósok nagy többsége ez idő szerint még nemmel vála­szol, mert ezek — legalábbis egyelőre — nem befolyásol­ják a nagy földi légkörzést, hiszen egyetlen hidrogén­bomba felrobbantásánál tíz­ezer millió tonna energia sza­badul fel, ami egyenlő egy helyi zivatarnál keletkezett energiamennyiséggel. Ha vá­laszt akarunk kapni a fenti kérdésre, akkor inkább la­pozzuk fel a meteorológiai évkönyvet és régi króniká­kat, amelyekből olvashatjuk, hogy bizonyos ' szabálytalan időközökben mindig voltak időjárási furcsaságok. így — csak egy-kettőt említve — például 1897-ben egész nyá­ron át szakadt az eső, úgy­annyira, hogy a learatott ga­bonakévék vízben álltak, vagy 1900 februárjában, ami­kor kivirágoztak a fák. vagy 27 évvel ezelőtt, 1929. feb­ruár 11-én. amikor itt Sze­geden 31 fok hideget mér­tünk. És lehetne még foly­tatni a felsorolást, de most inkább mutassunk rá a lé­nyegre. S ez nem is olyan nehéz. Hazánkban ugyanis három éghailati hatás és ugyancsak három légköri ha­tásközpont befolyása érvé­nyesül, amelyek már maguk­ban véve is előidézik a gyors változásokat, nem szólva kü­lön a kontinental itásrél, amelynek jellemzői a szeszé­lyesség és nagy hőmérséklet­ingadozás. y*aion milyen további ki­látások vannak a hi­deg-meleg hullámokat illető­en? Annvj b'zonyos hogy az a szóbanforgó kutya fogyaszt­ja ugyan a telet, amelynek a közepén hivatalosan már túl vagvunk. de még nem ette meg! Egy-két átmeneti eny­hülés mellett, fagyhullámok még majd szerencséltetnek bennünket. Devich Andor y

Next

/
Thumbnails
Contents