Délmagyarország, 1956. február (12. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-22 / 45. szám

Szerda, 1956. február 22. OELMBGYPRORSZAG A ZÁSZLÓ KÖTELEZ Pártélet A síegedi termelőszövetke­zetek tagjait, a város becsü­letes egyénileg dolgozó pa­rasztjait az állam iránti kö­telezettségek teljesítésében elért múlt évi kiváló ered­ményeikért a begyűjtési mi­niszter néhány héttel ezelőtt gyönyörű vándorzászlóval ju­talmazta. A jó munka anyagi elismeréseként pedig 35 ezer forintot — melyet fontos kö­zületi célokra költenek — kapott a város. A zászló és ez a czép összegű pénzjuta­lom méltó elismerése volt a szegedi dolgozó parasztos 6zorgalmán&k, becsületessé­gének. E szép elismerés ko­moly kötelezettségekkel jár. A város dolgozó parasztságá­nak az új begyűjtési év ide­jén is be kell bizonyítania, hogy méltó ehhez a zászlóhoz. Szeged termelőszövetkeze­tei és dolgozó parasztjai be­csülettel őrzik ezt a zászlót. Az év első hónapjára esedé­kes begyűjtési tervüket ismét száz százalékon felül teljesí­tették. Az év első hónapjá­ban Szegeden senki sem ma­radt hátralékos. Ezenfelül már a februári és a márciusi begyűjtési tervek jórészét is teljesítették. Sót már 400 olyan gazda is van, aki ser­tésbeadési kötelezettségét egész évre rendezte. Ezek a nagyszerű eredmé­nyek mind arról tanúskod­nak. hogy pártunk. Központi. Vezetőségének 1955 márciust és júniusi határozatai nyo­mán városunkban is nagy­mértékben megjavult az ál­lampolgári fegyelem. Terme­lőszövetkezeti taeok és egyé­ni gazdái: tettekkel bizonyít­ják be, hogy megértik, he­lyeslik pártunk politikáját. A múlt esztendőben nem­csak terméseredményeink nö­vekedtek, hanem sokat gya­rapodott városunk jószágállo­mánya is. Bizonyítja, hogy eddig talán még egyetlen vágási szezonban sem öltek annyi sertést a város dolgozó parasztjai, mint az idén. Míg a múlt évben az egész vágási idény alatt 15 ezer sertésre kértek Szegeden vágási enge­délyt, addig most január vé­géig nem ikevesebb, mint 17 ezer hízott sertést vágtáik le városunkban Hasonló mér­tékben növekedett városunk tej, tojás és baromfi terme­lése is. Mindezek a tények azt mutatják, hogy ma már minden lehetőségünk meg­van ahhoz, hogy a dolgozó parasztok életszínvonalának á.llandó emelkedésével egy­időben határidőre lemaradás nélkül teljesíthessük begyűj­tési kötelezettségeinket. A város begyűjtési kötele­zettségének egyenletes telje­sítésében nagy felelősség há­rul a begyűjtési hivatal dol­gozóira is, akik éppen ezek­ben a napokiban, hetekben végzik el az 1956. évi begyűj­tési tervek felbontását. Min­den gazdával külön-külön megbeszélik a tervteljesítés problémáit, az időpontot, hogy miből mikor kell telje­síteni a tervet. Ez korántsem egyszerű hivatali munka. A begyűjtési apparátusban dol­gozó elvtársaknak, hogy megőrizhessük városunk jó hírnevét, alapos népnevelő­murikát is Ikell végezniök. Fontos, hogy minden terme­lővel szót értsenek, össze tud­ják egyeztetni az állam és az egyes emberek érdekeit. Ez biztos alap ahhoz, hogy köte­lezetségeinket minden dekád­ban, hónapban és negyedév­ben egyaránt pontosan telje­síthessük. Ezért nagy hiba az, hogy a város egyénileg dolgozó parasztjai közül töb­ben vannak olyanok, akik — hiába kéri őket a begyűjtési hivatal.— nem jelennek meg 1 a tervfelbontáson. Ez késlel­teti a munka befejezését, s a gazdának is kára származik belőle. Arra van tehát szük­ség, hogy kivétel nélkül min­den dolgozó paraszt felismer­je a tervfelbontás jelentősé­gét. S azzal is elősegítse be­gyűjtési munkánk eredmé­nyességét, hogy előre elke­szített vetéstervével pontos időben megjelenjék a be­gyűjtési hivatalnál a tervfel­bon'tásra. A zászló arra is kötelez bennünket, hogy ebben az esztendőben még keményebb ,harcot folytassunk a begyűj­tési terveink teljesítését is szabotáló osztályellenséggel, a kulákokkai szemben. Már korábban is nagyon sok be­csületes egyéni gazdának fel­tűnt, hogy a hátralékosok legtöbbje kulák. Olyanok vannak közöttük, mint Tóth Vince, akinek jelenleg is any-) nyi begyűjtési adóssága van, amely búzára átszámítva 80 kisebb egyéni gazdaság évi beadási kötelezettségével ér fel. A kulákok. a Miniszter­tanács rendelete értelmében, kötelesek még a tervfel'boh­tás ideje alatt összes adóssá­gaikat rendezni, ha ezt mégis elmulasztanák, igazságügyi szerveink előtt felelnek ál­lamellenes cselekedeteikért. Zászlónkat csak úgy tart­hatjuk meg a következő esz­tendőben is, ha az idén még! fokozottabb gonddal készü- • lünk fel a tavaszi vetési munkáikra, a talajelőkészítés­re, a növényápolásra. Ezek mind fontosai: ahhoz, hogy tovább emelkedjenek termés­átlagaink, s még könnyebben tudjuk teljesíteni állam iránti kötelezettségeinket. Városunk dolgozó paraszt­jainak közös kívánságára nemrégen az előző éviekhez hasonlóan begyűjtési ver­senymozgalmat indítottunk hazánk felszabadulásának ti­zenegyedik évfordulója, ápri­lis 4. tiszteletére. Versenykez­deményezésünk — már az első napok eredményei meg­mutatták — jó talajra talált. Egészen rövid idő alatt 300 egyéni gazda csatlakozott a versenymozgalomhoz. írásban vállalták, hogy végig az esz­tendőben késedelem nélkül teljesítik valamennyi begyűj­tési kötelezettségüket. Tei, tojás, baromfi beadási köte­lezettségeinket pedig decem­ber 31 helyett már április 30-ra száz százalékig teljesí­tik. Csatlakozzon hát ehhez a nagyszerű versenymozga­lomhoz még több egyéni gaj­dol Államunk iránti húsé­günk azt kívánja tőlünk, hogy ezzel a versennyel is elősegítsük elhatározásunk megvalósulását, azt, hogy zászlónkat továbbra is meg­őrizzük, s a középnagyságú területekkel rendelkező váro­sok között országosan tovább­ra is a legelsők maradjunk a begyűjtésben. Nagy András a városi begyűjtési hivatal vezetője A párfoktatás módszertani kérdései Irta dr. Szabó Tibor V. rész Szemináriumi megbeszélés (vita) A SZEMINÁRIUMI FOG­LALKOZÁS alapformája a megbeszélés, vagy vita. A leg­nagyobb felkészülést igényli, módszertanilag a legnehe­zebb. A vita elején a vezető ismerteti a főkérdéseket és az időbeosztással kapcsolatos tervét. Ez az előzetes tájé­koztatás a vita menetéről elősegíti, hogy a hallgatók jobban rendszerezzék a prob­lémákat és hozzászólásaik­ban kevéssé foglalkozzanak nem odavágó kérdésekkel. A kérdések ismertetése után az első főkérdés meg­tárgyalására kerül sor. A akkor arra is térjük ki, hogy egyik-másik hozzászólás mi­ért volt hibás. A vitavezetéssel kapcsola­tosan egyik legfontosabb az eredményesség szempontjá­ból: a kérdés-feltevés mód­ja. A kérdések helyes felte­véséhez tartozik, hogy szaba­tos, világos, a hallgatókat önálló gondolkodásra kész­tető legyen. Ilyen kérdésre pl.: -Mit akarnak az impe­rialisták?* — a biztos egy­szavas válasz: -Háborút*. Ez az általánosított kérdés bizo­nyára nem felel meg arra, hogy válaszul a kívánt feje­li Mfois?terfanács felhívása az ország tiglpzó'íiO! a hóakadályok elhárítására A hetek óta tartó rendkí­vüli havazások, hófúvások vasutainkon, közutainkon és a városok, községek belterü­letein hely:nkint jelentős mértékben akadályozzák a közlekedést. Az iparban,1 a bányászat­ban, a teimelés érdekei s a lakosság ellátásának zavarta­lan biztosítása szükségessé teszik a hóakadályok gyor­sabb ütemű eltakarítását. Ezért a Minisztertanács fel­kéri a lakosságot és a dolgo­zók tömegszervezeteit, hogy a fontos közlekedési utakon a hóeltakarítási munkálatok­ban vegyenek részt s a taná­csok végrehajtó bizottságai erre vonatkozó utasításainak késedelem nélkül tegyenek eleget. A Minisztertanács utasítja a tanácsol: végrehajtó bizott­ságait. hogy különösen a bá­nyavidéken a hóakadályok megszüntetéséről az 1048/ 1952. (XI. 23) számú minisz­tertanácsi határozat 5. pontja alapján haladék nélkül intéz­kedjenek és a tömegszerve­zetek segítségével a vasúti, közúti, valamint a belterületi közlekedés folyamatosságá­nak biztosítása érdekében szervezzél: meg a lakosság széleskörű bevonását a hóel­takarítási munkálatokba, vezető törekedjél: arra, hogy zetrészt kapjuk, pl. a francia­országi belügybe való be­avatkozásukat. A rossz kérdések egészen, megzavarhatják a hallgató­kat, pl.: -Mit tudunk a Szov­jetunióról?* — hiszen min­den hallgató igen sokat tud róla, csal: éppen azt nem érti belőle, hogy mire kíváncsi a vezető. A kérdéséi: másik hi­bás formája a sugalmazó kérdés. Itt a kérdésben ben­ne van a felelet is. Pl.: -A Wehrimacht feltámasztásával mit készítenek elő az impe­rialisták)?* A felelet nyilván­való. Máskor a kérdés el­döntő jellfegű, csak egy szóval, igennel, vagy nemmel vála­szolhatunk rá. Hibás mód­szer az is, ha a propagan­dista maga válaszolja meg saját kérdéseit, ez esetben a hallgatóság Bólogató Jáno­sod: gyülekezetévé válik. IIA A KÉRDÉSRE nem kapunk kielégítő választ, se­gítő, rávezető kérdéseket te­hetünk fel. Rosszul jár el azonban az a propagandista, aki addig faggatja hallgatóit, a 'kérdés rövid összefoglalá­sára kijelölt hallgató hosz­szabb felszólalásában részle­tesen mondja el mindazt, amit a főkérdéssel kapcso­latban fantosiftak tart. A fő­kérdés kifejtésére lehetőleg ne önkéntes jelentkezés alap­ján adjunk szót, hanem a vázlatunkban megjelölt elv­társakat kérjük fel erre. A tömörségre hívjuk fel a fi­gyelmét, de arra kell töre­kednünk, hogy zavartalanul ki|ejthesse mondanivalóját. Csak ha megakad, elveszti a gondolatat fonalát, akkor kell közbeszóléssal rávezetnünk a további kérdéseiere. A főkérdés kifejtése után kerül sor a hozzászólásokra — most már elsősorban ön­kéntes jelentkezés alapján. A vezető követelje meg hall­gatóitól, hogy a legfontosabb történelmi dátumok, a kl.osz­szUcusök műveiben szereplő legjellemzőbb adatok pontos ismeretét. Határozottan visz­sza kell utasítani azt a né­zetet, mely ezt -iskolás* módszernek tartja. Tényis­meretek, tárgyi tudás híjáin haszontalan -eméletieskedés­sé« válik a tanulás. GYAKORI HIÁNYOS­SÁG, hogy a szemináriumo­kon csak a hallgatóknak egy kis csoportja vesz részt élén­ken a vitában és szól hozzá csaknem minden kérdéshez. A nagyobb rész tartózkodó és csak személy szerinti fel­szólításra mondja el vélemé­nyét. Tartózkodásuk oka többnyire félénksógük, az önbizalom hiánya. Más ese­tekiben pedig az, hogy nem tanulták meg, vagy tanultak ugyan, de nem értették meg eléggé az anyagot. A propagandistának arra kell törekednie, hogy ezeket az elvtársakat is bevonja a közös munkába. A türelmet­lenség itt nagy kárt okozhat. A jó vezetőnek szinte hall- vezményben azok is, gatókra vonatkozóan külön- fis 30-a után lépnek a termelő­külön kell kialakítania a vi­tába való bevonás legmegfe­lelőbb módszerét. Akadnak természetesen konok hallga­tók, akik nem készültek fel az anyagból. Itt kárbavész a legjobb módszer is, hiszen ezeket az elvtársakat azért nem lehet megszólaltatni mert nincs mondanivalójuk. Az egész csoport munkájá­nak eredményességét veszé­lyeztetjük. a tanulási fegye­lem általános lazulását se­gítjük elő, ha ilyen esetek­ben elnézőek vagyunk. A vezető a vitát irányítja de csak a szükséges mérté­kig mélyül bele. Nem az c összefoglalói, hanem a hall­gatók felszólalásai, vitái nyo­mán kell elsősorban kiala­kulnia egy-egy kérdés meg­győző. világos válaszának. A főkérdés vitáját a pro­págandista vagy az erre ki­jelölt hallgató összefoglalója zária le. Csak egy-két kér­dés összefoglalását bízzuk r. hallgatókra, a többit magunk tartsuk. AZ ÖSSZEFOGLALÓ so­rán feltétlenül ki kell tér­nünk azokra a legfontosabb hozzászólásokra, amelyek azt mutatják, hogy az illetők alaposan tanulmányozták a kérdést, az önálló következ­tetéseket igyekeztek levonni Meg kell dicsérni őket még akkor is, ha feleletük nem minden részletében helyes. míg azok nem mondják el szóról szóra azt a választ, amelyet ő kidolgozott. Ilyen­kor a szeminárium-foglalko­zásból kérdés-felelet, vagy találgatás lesz: a hallgatók gondolkodás helyett azt ta­lálgatják, hogy a propagan­dista mire gondol. A kérdés helyes feltevésé­hez hozzátartozik az is, hogy a propagandista tudja: ki­nek tegye fel a kérdést. Fon­tos, hogy a kérdést a szemi­nárium egészének tegyük fel; pontosabban: előbb mondjuk el a kérdést, utána várjunk, hogy az elvtársak végiggon­dolhassák mondanivalójukat, majd szólítsunk fel egy hall­gatót. Csak ezzel a mószer­rel érhetjük el, hogy minden elvtárs gondolkozzék a kér­désen. Gyakori vita a propagan. distáik között, hogy a helyesebb módszer: a hall­gatók felszólítása, vagy ha önként jelentkezés alapján adják meg a szót. A két módszert együtt kell alkal­mazni. Az önkéntes jelentke­zés figyelembevétele helyes, mert alctivitásra nevel, ugyanakkor nc mondjunk le a passzívabb elvtársak be­kapcsolásáról. NEHÉZ KÉRDÉSNÉL hely­telen képzetlenebb elvtársat szólítani, aki esetleg nem tud válaszolni, ez elvenné önbi­zalmát és kedvét. Fejlett elvtársnak viszont túl köny­nyú kérdést ne adjunk fel. A kérdésre válaszolót úgy keli kiválasztani, hogy az bizo­nyos erőfeszítéssel megköze­lítően helyes választ tudjon adni. (Folytatjuk) Nevelők ankétja Szegeden Csütörtökön délelőtt 9 órai kezdettel a Szabadság Film­színházban a városi tanács VB oktatási osztalya és • Pedagógus Szakszervezet vá­rosi bizottsága -Pedagógu­sok és szülők* címmel anké­tot tart a fegyelemre való nevelés problémáiról. Az an­kéton résztvesznek az általa­nős- és középiskolai nevelók, valamint a szülői munkakö­zösségek választmányi tag­jai. Bevezető előadást tart Szarka József elvtárs, a Bu­dapesti Neveléstudományi Intézet osztályvezetője. A ruhagyári fiatalok válasza a Szegedi Kenderfonéifir diszisiáinak A Szegedi Kenderfonógyár diszistáinak február 18-i szá­munkban megjelent bírálatá­ra a ruhagyári fiatalok ne­vében Külüs Sándorné DISZ" melyik i titkár válaszolt. Hiba volt — ' írja —, hogy a versenykihí­vás elfogadását nem közöl­tük. Ennek eleget teszünk most és egyúttal beszámolunk az eddig elért eredményekről: száz százalékos minőség mel­lett januári termelési tervün­ket 100.6 százalékra teljesítet­tük. Szalagunkon nincs száz százalékon alul teljesítő dol­gozó és a versenykihívás óta nem fordult elő igazolatlan hiányzás és elkésés. Minisztertanácsi rendelet a mezőgazdasági termelőszövetkezetekbe lépők 1956. évi általános jövedelemadó-mentességéről • A 5fínisztertanács rendelete szövetkezetbe. Ilyen esetben a értelmében mentesül az 1956. ,nár kivetett jövedelemadót tőr­évi jövedelemadó kivetése alól jjj. nz az egyénileg gazdálkodó, aki 1956. április 30-ig termelőszö- A rendelkezés a háztáp gazda­vetkezetbc lép és — az alapsza- ságok adójára természetesen nem bálvnak megfelelően — a ház- vonatkozik, táji gazdaságban meghagyható­kon kívüli földjét és termelőesz­közeit beviszi a szövetkezetbe. Amennyiben termésüket ncm egyénileg, hanem közösen ta­karítják be, részesülnek a ked­akik ápri­A Julaárugjár behozta a januári lemaradását — -Az érzelmi élet lélek­tana* címmel Vitaindító elő­adást tart csütörtököm este 7 óraikor a TTIT Horváth Mihály utcai klubjában Kar­dos Lajos egyetemi tanár, a neveléstudományok doktora. A Szegedi Jütaárugyár 14-i termelési értekezletén Horváth Györgyné azt java­solta, hogy az SZKP XX, kongresszusa tiszteletére ná­luk is rendezzenek ünnepi műszakot. A vállalat vezető­sége magáévá tette a javas­latot és február 15-től szá­mítva egy hqtes kongresszusi műszakot indított, azzal a célkitűzéssel, hogy ez alats hozza be az üzem januári le­maradását. Másnap reggel a kongresz­szus jelentőségét méltató röp­gyülésekkel indult meg a műszak. A dolgozók kivétel nélkül nagy lendülettel vé­j gezték munkájukat, melynek eredményeként a fonodái üzemrész 105.3 százalékra, a szövődé pedig 112 százalékra teljesítette termelési tervét, A minőséggel sem volt baj ez alatt: a kiszállított kész­árunak 99.8 százaléka első osztályú volt. Ezzel a juta­gyáriak be is hozták januári lemaradásukat, példamutató­an teljesítették vállalásukat. A S S Z, XT O K-NAK­Kisgyermekek ágyneműje Ez a divat.. I Akár kiságyba, akár kocsiba A szalmazsák nem megfelelő A ludeg, megteremtette a fektetjük a csecsemőt, feltétle- a pici gyerek számára. Ez nem saPka"sal kombinációjának di­nül matracot kell alá tennünk egyenletes felületű és állandóan vatlat- Ef>'re tobb not ,á,unk télen, még akkor is, ha tollpó- porzik, ezzel a csecsemő egész- svajci-sapkaval es a sapkan at­lyában fekszik. Sem a szőrme- ségét is veszélyezteti. A laticel, k"lott snI1"1 a fcJen" A saPkat zsák. sem az összehajtogatott ta- a gumimatrac akkor jó, ha elég jól a homlokba búzzák, ez a fej­karók nem nyújtanak önmaguk- vastag. Tekintve, hogy ez is tetőt és a homlokot védi, a sá! ban kellő védelmet a hideg el- szivja a nedvességet, huzata alá pedig a füleket és a fej hátsó len A matrac tökéletesen sírna.vízhatlan lepedőt kell rögzíteni, r-s7-t ,Jtl(.tes é • , felületű és megfelelő keményre ncvlont vagy gumit. A matracra ,T , .? „7 tömött legyen, hogy a csecse- a iepodő alá még külön matrac f"leg Pedlg Praktlk,ls- üg>'el" mő jól mozoghasson rajta és nc kell, amely mindkét oldalán tel- jürik a sapka és a sál színének süppedjen bele. Ne használjunk jesen beborítja. összhangjára! matrac helyett tollpárnát, mert, lia összenyomódik, a hideg el len nem véd. Életveszélyessé is válhat, hasrafordulva a gyerek teje egészen belemerül, vissza­fordulni nem tud és így meg­fullad. Szendv'csekhez .. Az összefoglaló során ugyan- lását, mozgását: ALAPOZÓ KRÉMEK: habos- SZENDVICSEK DÍSZÍTÉSE: ra kikevert vajhoz finomra da- ha a kenyérre csak alapozókré­vált szalámit, főtt-, sült-, vagy niet kenünk, késsel egyenlő kis fiistölthús maradékot teszünk, távolságokban ferde bevágások­A matracnak tökéletesen kell Mustárt, finomra vágott hagy- kai díszítsük. A zöldet, savanvú­uleszkednie az agyba vagy ko- mát> savanyii uborkát adunk ságot az egyik sarkába tegyük a csiba Hogyha hézag marad a hozzá. Kenyérre kenjük és a,,- négyszögletesre vágott szeletek? fekvőhely és a matrac kozott, róra váffult tojásdarabkákat ra- nek. Lt^lyeXfLáiirml" £££ 8 ^ ^-dvicsét" apró ke, golódik. súlyos rándulásokat TOJÁSOS ALAP: keménvre nypr vag>' k'ffiszeletkékből kc­szenvedhet. főtt tojást sonkaszalonnával ösz- szíthetünk. A több rétegben A matracot legjobb szőrből szcdarálunk, megsózzuk, kevés egymásfölé rárakott felvágottat, készíttetni. Ezt leliet a legrugal- törütlborsot, csipetnyi paprikát sajtot, uborkát fogvájóval szur­masabbra tömni, ez a legegyen- szóruuk hozzá. Vajaskenyérre juk át és ezzel erősítjük a kö­tetesebb felület, ez birja légin- kenve finomra vágott metélő- nyérhez, kiflihez. Ízlésesen le­kább a gyermek későbbi járká- hagymával vagy petrezselyem- liet tálalni és könnven kézbeve­. mcl szórjuk meg, hetőj

Next

/
Thumbnails
Contents