Délmagyarország, 1956. február (12. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-12 / 37. szám

Vasárnap, 1956. február 12. 3 OELMÜGYÜRORSZAG Pá r télét A bírálat durva elfojtása és következményei A szegedi Posta 1. pártszervezetének vezetőségújraválasztó taggyűlésén többnyire azok a párttagok mondották el véleményüket, akik a régebbi taggjailéseket síri csendben lm Ugatták végig. Azért hallgatlak mostanáig, mert volt tapasztalásuk abban: ha a legfinomabb formában is, de meg merték mondani hivatali feljebbvalóik hibáit, akkor durván megalázták, megfenyegették őket. Most azonban, amikor arról volt szó, hogy új pártvezetőséget keU választaniuk és tőlük függ, leiket állítanak » pártszervezet élére, felszakadt bennük a sok-sok keserűség, cs jogtalan bántalmak zsilipje és ömlött, zúdult a bírálat a basáskodók fejére. Mi történi az utóbbi másfél évben a Posta l-ben? Varga Je* nő, Tomarik János, Dóczi János és a többi párttag szenvedélyes felszólalása a taggyűlésen, szinte egyértelmű választ adott erre a kérdésre. Kovács jmre hivatalvezető a régi zupásörmesterek módszereivel hánt azokkal az egyszerű párttagokkal, kézbesítőkkel, akik a legkisebb mértékben is bírábii merészelték a vezetőket. Durva és minősíthetetlen magatartásával a pártvezetőséget és az üzemi bizottságot is maga alá gyűrte. Ezért beszéltek gúnyosan egymás közölt a postások arról, hogy a Posta l-ben túlzottan az egyszemélyi" vezetés elve érvényesül. Csak egy példát említünk annak szemléltetésére, hogyan bánt Kovács Imre a hozzá beosztott párttagokkal is. Sehökli elvtárs kézbesítő a múlt év szeptemberében vitába szállt egy nála magasabb beosztású elvtársnővel. Utána termelési értekezleten ezért megbírálta őt Kovács elvtárs, a hivatalvezető. Scbökli elvtárs elismerte, hogy az említett vitában nem neki, lianem az elvtársnőnek volt igaza. Az ügynek '"amfak rciidje ék módja szerint ezzel le kellett volna zárulnia. Októberben azonban a hivatalvezető váratlanul ismét felhozta a dolgot a következőképpen: „Hogy merte maga bírálni a feljebbvalóját. Vegye tudomásul, ha ez mégegyszer előfordul, kirázom a nadrágjából és úgy kivágom a postáról, hogy a lába sem éri a földet ; .Sehökli elvtárs akkor megkérdezte tőle, hogy miért hozta fel ezt a lezárt ügyet. De vesztére. A hivatalvezető — hiszen most inár saját becses személyét vélte lejáratni — magából kikelve ordított ró: „Ha sokat jár a szája; még a pártból is kizáratom". A párttaggyűléscken eleinte többen szóvátették ezeket a sérelmeket. Mivel azonban ott is mindig Kovács Imréé volt az utolsó szó, később olyan nézet alakult ki, különösen a kézbesítő elvtársak között „Nem szólók, nehogy megüssem a bokámat". A taggyűléseken Kovács elvtárs többször is kapott szót, inig legtöbben egyszeri felszólalásukban sem mondhatták el véleményüket. Kedvenc szavajárása volt a hivatalvezetőnek: „Kivágom, mint a huszonegyet", „Ha nem állhat a szája, könnyen Dorozsmán találja magát", „Hallgasson, amíg jó dolga van" és hasonlók. Nem .csoda tehát, ha a pártszervezetben meghalt a bírálat és az önbírálat, megszűnt a pártmunka, a párt ügye iránti lelkesedés hajtóereje. Alihoz, liogj' a Posta i-ben ilyen mélyre süllyedt a pártélet, vagyis úgyszólván eltűnt a kicsinyes személyi torzsalkodások, gyanakvások, pletykák és intrikák mocsarában, elsősorban az eddigi pártvezetőség a hibás. A párttagságra támaszkodva, a pórtvezo'öséanek kellett volna megakadályoznia a hivatalvezető kényuralmát és biztosítani a bírálat és az önbírálat érvényesülését. Ehelyett azonban Sáfárik János elvtárs, a pártszervezet eddigi titkára is kezdte átvenni Kovács Imre hangnemét és módszerét. A pártélet, a pártmunka megjavítása helyett legtöbben az egymás eUeni áskálódással foglalkoztak. Ez a magyarázata annak, hogy a párttaggyűlések rossz értelemben vett termelési értekezletekké fajultak, ahol Kovács Imre és társai fenyegetőzésével telt el az idő. Ez az oka annak, bog}* a pártoktatásra jelentkezett 72 párttag közül már csak 10—14-eu vesznek részt a foglalkozásokon, de ott is mélységesen hallgatnak legtöbben. Ez az oka annak, hogy a DlSZ-fiatalok politikai nevelésével alig törődött a pártszervezet és nem adott nekik semmilyen partmegbizatást. Ez az oka annak, hogy a párthatározatokat sem ismerték eléggé a vezetőség tagjai és nagyon kevés gondot fordítottak azok végrehajtására. Lám, ilyen hatalmas károkat okoz a pártnak a bírálat brutális elfojtása; Kovács Imre elvtársat ezen a taggyűlésen bírálták először, most aztán alaposan megkapta, amit megórdamelt. A postás elvtársak már nem féltek tőle, mert megértették: a bírálat és az önbírálat szabadságáért is csuk közös erővel lehet eredményesen megküzdeni. A felszólalók a fejére olvasták Kovács Imrének, hogy soha nem kérte ki a véleményüket, mindig egymaga döntött olyan kérdésekben is, amelyeknek a megoldásához ' feltétlenül hasznos lett volna a párttagok és a pártonkíviiliek meghallgatása. Ez egyáltalán nem csorbította volna a hivatali egyszemélyi vezetés elvét. Bíráltak a pártvezetőséget is, mert gyáván megalkudott a helyzettel. Hagyta, hogy a hivatalvezető parancsoljon u pártszervezetben is és megszűnjék a politikai meggyőzés, a kollektivitás, a pártvezetés kommunista módszere. Valamennyien hangoztatták a felszólalók, hogy tanulságképpen olyan elvtársakat kell megválasztani az új vezetőség tagjainak, akik szilárdan a párt irányvonalán haladnak és nem tűrik meg a pártdemokrácia legkisebb megsértését sem. Az lett volna a helyes, ha Kovács elvtárs becsületesen és őszinte önkritikával elismeri, hogy nagyon súlyosan vétett a póri törvényei ellen. Ehelyett azonban közel két óra hosszat azt magyarázta, hogy végeredményben neki van igaza: szemérmetlenül visszaverte a jogos bírálatokat. Süt, felszólalása közepén támadásba ment át és felelőssé tett minden egy es szervet és párttagot azért, hogy az ő tekintélyét lcjáralták. Ezzel csak azt bizonyította ke, hogy nem sokra becsüli azokat, akiknek korán reggel munkába kellett állniok, hiszen csak rabolta tőlük az időt. Akármelyik üzemi pálttaggyűlésen a mnnkás párttagok már régen megvonták volna tőle a szót. A hivatalvezető és társai megkapták jogos pártbüntetésüket. A megválasztott új párt vezetőségnek azonban tanulnia kell a történtekből. Az a feladata, liogy az egész párttagság segítségével a vezetőség kiemelje a Posta 1. pártszervezetét a mostani lehetetlen helyzetből: A vezetőségnek gon doskodnia kell arról, liogy minden párttagnak legyen pártmegbízatása és ellenőrizze azok végrehajtását. Eleven, alkotó pártéletre van szükség ahhoz, lnpgy a párt tekintélye, vezetőszerepe biztosított legyen a szegedi postán is és a postás dolgozók munkakedve megnövekedjék. Ez azonban csak úgy érhető el, ba az új vezetőség a jövőben személyekre való tekintet nélkül fel' "ősségre vonja azokat, akii; elfojtják a párttagok és a pártonkívüli dolgozók jogos bírálatát, N. 1. Darál a kulák Zsombón darál, mégpedig akadály nélkül, egy kiselejtezett traktor motorjával. Elképzelhetjük, milyen »rossz* állapotban volt az a traktor, amit Kisapáti István bordányi kuláknak -meghagytak* —, mert volt neki négy cséplőgépe, három traktora. És még most is van neki két olyan igazi kulák-rezidenclája Bordányban, meg Zsomhóban, liogy na! Hozzá természetesen egyik helyen 12. a másik helyen pedig 10 hold földje. Es ráadásul Zsombón egy darálója. Mindez 1950-ban! És mindig van üzemanyagja. Hogy honnan veszi, azt egyelőre még homály fedi —, de vun. Zsombón a tsz-nck is működik egy darálója, de bizony sokszor küzd üzemanyaghiánnyal. A kulák azonban valamiképpen szert tesz benzinre és vígan darál. Ügylátszik Zsombón szem elől tévesztik a kulákkorlátozás politikáját és nem néznek Kisapáti körmére. Pedig érdemes lenne megvizsgálni, hogyan darál, miért darál...? (s —r) Szárkúpok, vagy vadnyúl telellelök ? Szél fújja, hó lepi a vetések, vagy mélyszántások "díszeként*, kint tele a szántóföldeken még mindig sok apró kúpban a kukoricaszár, összeborogatva 20—30 kéve egyrakásban s marja az idő vasfoga. Trkarmány ez, vagy nyvilteleltetö? Inkább az előbbi, mint az utóbbi. Takarmány, amelyre nagy szükség van és szükség lehet az elkövetkezendő hónapokban. Igaz, szokatlanul nagy hideg van, fáznak a nyulak, de ha nem is hagyjuk kint ezt a takarmányt, nélküle is meglesznek. Van még hova elbújniok. Mire várnak dolgozó parasztjaink? Késő ősszel sáros volt a talaj, azt mondták, halálos vétek ilyen utakon vontatni a szárat, majd eljön a tél. Vártuk a telet, igaz, akkor jött el. amikor már azt gondoltuk, tavasz lesz, de most itt van és csontkeményre fagyott a föld. hó is van, akár kocsival, de leginkább szánnal egy-két nap alatt haza lehetne szállítani az őszi sárba rekedt szárkúpokat. Ne sajnáljuk a fáradságot és ne várjuk, inig kienged a talaj, mert az őszi sár ismét megjelenik. Tavasszal sem várhatunk mindjárt száraz dűlőutakat, ezt minden dolgozó paraszt jól tudja. Ezért késedelem nélkül szállítsuk be a kukoricaszárat. Higygyék cl a gazdák, a nyulak sem haragszanak meg. S csak jól járnak, ha hazaszállítják a szárat, nem kell majd kerülgetni tavasszal a vetés idején és amikor nagyobb szükség lesz a fogaterőre. nem keli majd a szárhordással bíbelődni. Szeged iskolái készülnek a Magyar—Szovjet Baiátsági Hónapra A szegedi üzemekhez hasonlóan, Szeged város oktatásügyi intézményei is lelkesen készülnek a Magyar—Szovjet Barátsági Hónap megünneplésérc. A barátsági hónap alkalmával a Pedagógus Szakszervezet Makarenkó-emlékünnepélyt rendez. Az iskolák ]>cdig a kerületi beosztásnak megfelelően, nyilvános, műsoros ünnepélyt rendeznek. A barátsági hónap keretén belül a szegedi iskolák még külön megszervezik a Diákok Magyar—Szovjet Barátsági Hetét A Diákok Magyar—Szovjet Barátsági Hetének keretében az iskolákban elmélyülten foglalkoznak a Magyar—Szovjet barátság jelentőségével. Ezenkívül a szovjet nép életének és kultúrájának megismerésere ünnepélyes szakköri üléseket, zenei délutánokat, olyasúköri könyvismertetéseket és élménybeszámolókat rendeznek. A Magyar—Szovjet Barátsági Hónap keretében megrendezendő szovjet film ünnepén az ifDélalföldi történészek tanácskozása júság is részt vesz. A bemutatásra szánt filmek közül az általános iskolák alsó tagozatai az ,„Arany antilop" rajzfilm-soroza- \ tot, a felső tagozatosok „Az emirátus bukása" című színes történelmi filmet, a középiskolás tanulók pedig a „Balkezes újonc" című szincs szovjet filmvígjátékot tekintik meg csoportosan: A nyilvános műsorokra való felkészülést már minden iskola megkezdte. — BARTÓK BÉLA EMLÉKKIÁLLÍTÁS nyílik kedden délelőtt II órakor a Móra Ferenc Múzeum kupolacsarnokában. Megnyitó beszédet mond Tombácz Imre, a városi tanács VB-elnökhelyettese. A kiállítás Időtartama alatt naponta a Szegedi Zeneművészeti Szakiskola és a Szegedi Állami Zeneiskola növendékei Bartók Béla műveiből tartanak bemutatót. A Magyar Történelmi Társulat Délalföldi Csoportja és a TTIT Csongrád megyei Szervezetének Történelmi Szakosztálya február 10-én klubestet tartott, amelyen a délalföldi történészek előtt álló új feladatokat vitatták meg. A második ötéves terv során felmerülő általános tennivalók mellett eredményre jutott az értekezlet az aktuális feladatok meghatározása terén is. A következő fél évben a délalföldi történészek jelentős megmozdulása lesz a kecskeméti vándorgyűlés, Barta István előadása „A kormány agrárpolitikájáról 1849-ben", több felolvasó ülés Makón, Hódmezővásárhelyen, Szentesen és Csongrádon, s végül a Tudományegyetem Történelmi Intézetének tudományos ülésszaka. Az értekezlet kiküldött egy történész-bizottságot, amely rövid időn belül elkészíti a délalföldi történészek,, ötéves tudományos tervét. E terv 'keletében elkészítik többek között Csongrád vármegye tudományos monográfiáját. Felső városon tsz előkészítő bizottság alakult Tegnap délelőtt a II. kerületi Tanács mezőgazdasági osztályán a felsővárosi feketeföldek gazdái közül többen elhatározták, hogy felhagynak az egyéni gazdálkodással s termelőszövetkezetet alakítanak. A tsz előkészítő bizottságba részt vesznek: Temesvári Ferenc 6 és fél, Temesvári János 7 és fél, Kertész Sándor 4. Kocsárdi Ferenc 3, Lázár János 5 és Révész Antalné 3 holdas gazda. S

övényháza — vagy ahogy a XV—XVI: századi oklevelek írják: Sewenház — korát nem túlozzuk el, ha azt írjuk, hogy ezeréves, Sőt, több ezret is mondhatnánk, hiszen itt tárták fel Csongrád megye egyik leggazdagabb bronzkori telepét. A Gesta Hungarórum szerint meg Attila hun király székelt ezen a vidéken, s bi' zony ennek is van már másfélezer éve. De Sövényházához tartozik Pusztaszer-major is, ahol a mondák szerint Árpád és vezérei tartottak törvényt. Itt lett volna tehát Szer várása; mely a hagyomány szerint egészen Szegedig terült. Később királyi birtok és vár volt itt, melyet mikor megostromoltak a kunok, elhamvadt a falu körülötte. Később újra települt a hely, s nemesi családok birtoka volt, mígnem tökéletesen pusztává lett a török hódoltság idején. Egy időben Szeged bérelte legelőnek. Majd királyi adományból gróf Erdődy György birtoka lett, aki miután eladósodott, a génuai betéti társaságnak adta át, míg végül vétel útján a Pallavicini őrgrófok annakidején ötvenhatezer — később „csak" negyvenezer — holdnyi birtokába került. A Pallaviciniek aztán benépesítették; hozzá kell tennünk azonban azt is: ők akadályozták meg, hogy valóban község alakuljon itt ki, azzal az elgondolással, hogy ha szanaszét települve kisebb csoportokban oszlik meg a néjv jobban lehet uralkodni fölötte. v l-l' zért van az, hogy a Kistelek—csongrádi és a Szegedről Sándorfalván át Budapest felé vezető utak kereszteződésénél csak egy templom állt, amelynek magányosságát újabban. közeli gépállomás és a KÖZSÉGRŐL KÖZSEGRE Az ezeréves Sövényháza kultúrház, no meg a kocsma osztja meg. (Ez utóbbiak mégis a népesebbek.) Az őrgrófi uralom alól felszabadult nép csak ma kezd valóban községbe tömörülni: a kastélyépülettel s a tanácsházával szemközti oldalon, a fenyves előtt évről évre szaporodnak a házsorok. Ide települ a Zója Termelőszövetkezet tagsága. De ez csak egy töredéke a 3100 főnyi lakosságnak, amely különben szanaszét él a község területét képező közel tízezerötszáz holdon: Pusztaszermajornál, Hantházán, a Testhalomnak nevezett részen, Kiszeren, Pitricsomban, Percsorán, Erzsébettelepen, öt termelőszövetkezet alakult eddig itt, kettő közülük — a November 7. és a Szabadság — az új gazdasági évben. A másik három tsz öregebb, közöttük a Béke és a Petőfi most kezd majd erősödni a tartozásokat törlesztve. A Zója már a fejlődésnek erről a fokáról tovább lépett. Bizonyára ennek köszönhető, hogy tagjainak száma a zárszámadás óta 23 főről 86-ra szaporodott, s most 320 hold szántóföldje és 680 hold legelője van. Ezen a vidéken a kenyérgabona a fő termény, a község szántóterületének 43 százaléka ezzel van bevetve. A kenyérgabonából pedig legtöbb a búza. Legmagasabb termést átlagot a Zója Tsz ért el a gabonából: 1137 mázsát, az egyéni termelők közül pedig Kiss Gábor 8 mázsa 30 kilót. A jövedelem jelentős részét az állattenyésztés hozza, Az egyéni termelők főleg a szarvasmarha tenyésztésével, a szövetkezetek pedig a juhászattal foglalkoznak. A Zója Termelőszövetkezetnek 586 juha van, jövőre ezer darabra tervezik növelni ezt az állományt. Ez a szám mégsem mond sokat a szövetkezet fejlődéséről. — Olyan nagy fába vágtam a fejszémet tavaly — meséli az elnök. Szabados Balázs —, hogy magam se tudtam, mi lesz belőle, persze, nem kevés túlzás van *- ebben. Hogyne tudta volna Szabados Balázs, hogy a terv, amelyhez fogtak, megvalósul, mikor annyi tapasztalat van már mögötte. A csongrádi Vörös Csillag elnöke volt előbb, s 1954. május 2-án vette át, ezt a szövetkezetet a párt szavára. Mondja, hogy amikor itt meglátta, hogy mi a helyzet — „egy szál szalma sem volt, csak a sok állat" —, legszívesebben visszament volna Csongrádra, hiszen a felesége is „majd elnyelte". (No, hiszen nagy falat lenne ez a zömök, testes, egészségesképű ember!) Azóta persze már másképpen érzik itt magukat, s a fejsze sem tört bele a „nagy fába": az elmúlt nyáron 72 férőhelyes tehénistállót, egy 300 és egy 500 férőhelyes juh-hodályt, sertésfiadztatót s sertéshfzlalót, kukoricagórét. darálómalmot és 20 vagon- gabonát tároló magtárat építettek. Közben kibontakoztak az adósságokból is: 1953-ban még 123 ezer, 1954-ben pedig 37 ezer forint fedezetlen hitelük volt, míg 1955-ben 18.900 forintos többlettel aktívan zárt a szövetkezet. Ez sem volt könnyű munka. — Én az első zárszámadáskor megmondtam már, hogy régi tsz-elnök vagyok, de még sosem zártam passzívval. Azt mondták akkor, hogy ez itt világtörténelmi esemény lenne. Hát ez az esemény bekövetkezett: megmutattuk, hogy mindenhol lehet jó eredményt elérni. A z eredményt az is mutatja, hogy, egy munkaegység értéke, — amint számítják —1 39 forint 24 fillér volt. Csakhogy ez a szám aligha felel meg a valóságnak. Sok apró juttatást (húst, zsírnakvalót, stb.) nem számítottak be ebbe. Szabados elvtárs maga is bevallja: — Én egyszer kiszámítottam mindenfélét magamnak és 47 forintra rúgott. Szomszédja, Zsótér elvtárs is el próbálja sorolni, mi mindent kapott a szövetkezetből. — Mivel 941 munkaegységünk volt, 70 mázsa búzát és rozsot, 5 mázsa árpát hoztam haza. Pénzt? Azt az isten se tudja pontosan. — Tízezer forintot biztos kapott? — No, azért annál csak többet! Aztán még kilenc és fél mázsa kukorica, 33 mázsa burgonya is jött. — De kaptam másfél vontató répát is, én ugyan nem számolom, hogy mennyi az súlyra! Aztán 24 mázsa szénát, 29 mázsa szalmát, 94 kiló cukrot s mit tudom én, még mit Szóba kerül még sok minden. Két év alatt tízen építettek házat itt a fenyves tövében, de — úgy mondjálf — még „háromszáz" ház is elkelne, ahogy a tsz növekszik. S a tagsággal együtt növekednek a tervek is: most 10, jövőre 20, aztán 50 hold szőlőt telepítenek, dömpert vesznek, mert az használhatóbb itt a teherautónál, negyven család méhet igényeltek, hogy méhészet is legyen, van már bognárműhelyük szalagfűrésszel ... de ki tudná mind felsorolni? Nem is sorolja már az elnök. Az\ mondja: — Ez az eltelt esztendő elég jó volt, csak az új is ilyen tegyen. De tehet még jobb is. mi nem elégedhetünk meg semmivel! IV em bizony. Mert ő olyan ember, hogy mindig többet s jobbat akar mindenből. A tsz-ekböl is ezért vesz részt ebb-n a zord idő ben is fáradhatatlanul a szervezés • ben. Tanyáról tanyára jár a tanács elnökkel — Lőrincz Sándorral — és még sokadmagával. Hiszen akad is elég munkájuk: 770 körül var. még az egyéni termelők száma s s három kulákon kívül 180—200 középparaszt, s közel 600 olyan parasztember van. akinek 8 hcldná is kevesebb a földje. Mindig ehhc > tér vissza beszédük, mert az ő gorte juk az új szövetkezetek s az új tsztagok jövendője is. Németh Ferenc