Délmagyarország, 1956. február (12. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-05 / 31. szám

DEUHSYIR0RS7I6 Vasárnap, 1956. február 5. iiiimiiiiiiiii bm D Uiiiilllsiiiiiliiiiiiii llimli 7h7 illJiiiiii iisiiill LUIMIIMIIIIIIHII IIIIIU IRODALMI MELLEKLET ÍJl!L..fL...iLg.iíi Tjaacuzi oikar Könyvbaráfmozgaíom Ebben a hónapban megindul a Kónyvbarát-mozgalom. Mindenkinek, aki szereti a könyveket, az a vágya, hogy saját könyvtára legyen. Ehhez kíván segítséget nyújtani a Könyvbarátmozgalom, amikor lehetővé teszi, hogy viszonylag csekély anyagi erőfeszítéssel yalázatos jószág a pulyka- het az ember. Megmondtam, ne- londította a húga avval a sz5 ^ féle. Amíg fel nem erősö- kom ebből elég volt. Ha annyi vetkezettel, dik valamennyire, nem győzi aj- eszed sincs, hogy legalább a baj- Csak most nézett szét igazán, bárki saját könyvtárat léte nározm az ember. Hiába etett ban itt tartsd az orrod most hogy mi is történt idekint. A síthessan. vágott bördővcl túróval, meg te- menj a malacok után. En már kis viskó 6zalraatetejét félig- A Könyvbarátok tagjai jcs darával, mégis beragad a hajnal óta a lábam lejártam utá- meddig leborította a szél, a te- számára ugyanis az Állami szeme és szédeleg a gyepen ide- nuk. Itt egyo meg a fene az ]lén szakadt korpusszal panaszo- Könyvterjesztő Vállalat küoda. Csipog, jajgat, hogy rossz egész mindenséget Ncm csiná- san hőgött a szárazállás alatt, lönböző jelentős kedvezméhallgatm Ila napos idő van lom tovább. A kispulykákat is az Ó1 ajlaja flrespn ásított még csak hagyján. De ha kint agyonverte nz idő. Hát vesződj T . . , . ,,, éri a luecrnában egy nagyob- te tovább, ahogy akarsz. U nye a ny4I4t' d? bacska eső, ott döglik meg mind „ ' , ez rettentő nehezen ment. A rakásra. Csak azért érdemes baj* " Hová mégy? M kérdwtc 8u'.al"las kép W lia,ott raj lódat vele, mert ősszel úgy Csontos János megnyúlt arccal ""n"'® szajbaváglak volna, s ő nyomja a kilót, mint a sár* és megfogta a felesége karját. ne? í'"1^ "3s'aadju " nmcs Ez járt a fejében Csontosné- érezte, bogv mind jobban ka- ***** ' , nak, amint egy szál knrtonruhá- ,. ,, _ . Topogott még egy ideig ban keresztül-kasul szaladozott a 1!mp41 " szfve; szomszédok földecskéin. Jó fen « Haza. Hová mennék? nyeket biztosít. A mozgalom résztvevői kétféle könyvsorozat között választhatnak: "A művelt ember könyvtára* havi előfizetési díja 15 forint, amelynek ellenében 7 válogatott illetménykötetet — a többi között Anatole Francé "Pingvinek szigete* lucskos gyepen, aztán küszködve círnű művét,"Gergely Sándor . rászánta magat és utánaszólt a.„Rögös út«_ját Heyersdahl tályórája Ődöngött már ered- "ézett rá vissza a felesege. — féleségének. Hangjaban benne „Tutajon a Csendes-óceánon mény nélkül, néha megállt és Tudok én dolgozni másutt is, rezgett a belátás és az engede- át* című könyvét — kapnak hallgatódzott. De a kispulykákat «HoI meghűlnek, s ahol van lem. a tagok kedvezményes ároa mintha elnyelte volna a torka látszatja a dolgomnak. _ Gyere vissza na. Azért "A szép könyvek barátai* vetések végtelen sűrűje. I ánoi állt egyhelyben ügyet- nem kéne ügy fellátnod. Beszél- sorozat előfizetői havi 25 foOifrákat káromkodott, s ennek O jenai Xem tudott se meg- jank r61a értelmesen — hisz.: 8 rint előfizetési díj ellenében Apák éneke* Mint hulló kő, ha víztükörbe csobban, s hullám hullámra gyűrűzik körül —< olyan vagyak, mikor kis alakodban betegség botlik rémes őrödül. Két kézzel tépném lázrózsáidat, hogy nyiljanoík. ki rajtam, én bírom, bár égésük vad lángokkal itat, mint méheket a harmatos szirom. Nem ízlik alklcor étel, ital, csók sem, mivel szerelmem, anyád bátorít. Törnék, zúznék, mint mondabeli Gólem, s felsír a lélek, kutyaként vonít. Nem tudja ezt, Iki nem ült gyerekágynál, a moccanást is lesve kérdezőn, mikor egy perc is szíven üt vagy táplál, ahogy vezérel még saját erőm. Zúgó tengerként s táncos szalma szálként kötődni hozzád egyazon percben, s jajdulni arra, ami sose fájt még égetőbben a vérerekben. A szurkos éjből csonton, ídegszáler kiszűröm mégis reggelünk, fiam, ha megül is az éj nehéz pillámon s arcom mélységes ráncaiban. Lődi Ferenc * Részlet egy készülő versciklusból. alapos oka volt. A falu felől szűlalni, se elindulni. megszakítás nélkül dörgött és a tintafekete felhőtenger rohamosan magasodott: Gsontosnét' nyugtalanította • félelmetes látvány. A tízéves Jancsi gyerek kint, a fasoron 1« geltette a tehenet, szóval sem tudta érni. Az öt kismalac a dűlő szélében egykedvűen csámcsogta a gyenge bodorparét. időnkint belcszaglúsztok n levegőbe, a nagyokat ficánkolva nekiiramodtok. Erezni lehetett a vihar közelgő veszedelmét: Egy hete hurcolkodtak kl Csontos Jánosék a faluból ebbe az összetákolt nyári viskóba: Nagy csete-paté előzte meg ezt a költözködést, mivel az aszszony most végképp nem akart jönni. Veszekedett, kiabált, hogy ő nem tölt még el egy egész nyarat a pusztában, hiszen szót se tud váltani senkivel; Az ura azonban nem engedett; Váltig erősködött, hogy tudja, mit csinál, s különbenis ő a gazda. Azt nem számolta, hogy valósággal rabjai lettek ennek a darab földnek. Mióta leverték a mesgyekorót, az asszonynak se volt nyugta soha, hiszen a kifelé meg a hazafelé hurcolkodáshoz kellettek mind a ketten. Ráadásul igencsak minden vasárnap az asszony volt a tanyapásztor. — Most is odavan a faluban; engem meg itt esz a méreg a jószággal — kesergett Csontosné. Éppen a határ felé vágtázó malacok után akart iramodni, mikor Jancsi elnyújtott kiállta* sát hallotta; — Ede-es-a-a-nyám! E

gészen megfeledkezett a fiáról és most rákezdte: — Jaj te, még te is. Hogy vi sztél volna oda, ahonnan .:: Mii állsz ott, mint egy faszent, mért nem hajtod már befelé? Jaj, hogy mennyi bajom van evvel u büdös kölökkel is, Még agyonázik .:: Hangját elkapta az első bősz szélroham. Megzavarodva elindult n gyerek felé, de lépni is alig tudott. Elborult körülötte a neked .:; neked van igazad. Másutt Mindig csak ezt haj- Bement a viskóba és felkŐItogatja, hogy „másutt", de nem tötte a Jancsi gyereket is. mondja ki, mire gondol, Megbo- NAGY ISTVÁN Kuruckodó nóta Olyan jó volna egy roppant ökölbe szorítani minden egyenes ujjat, ét odaütni véle, hogy szakadjon az alakosdk hitvány koponyája! Ti, Esze Tamás rongi/os katonái, ha két pogány is őrölte gerinctek, ti odavágtatok betyáros nyíltan. S mi, lcurucos-kedvú, késő utódok csak simogatjuk derekát az aljas, nádszállal együtt hajlongó labancnak. Mert nálunSk sok még az olyan csavargó, W fölkapaszkodott a kocsi hátsó deszkáira; elhízott ülepét így együtt zötyögteti velünk, és sírja , a pusztákatjirók kálváriáját} „Milyen nehéz az út, milyen göröngyös!" S mi megtűrjük magunk között, csititjuk, bár inge alól látszik kutyabőre, és semmi nem vörös rajt; csak az orra a pálinkától Űzött talpasok, ti nem így tanítottátok, hanem odavágni, csak egyszer, ámde nagy erővel, és minden csörtetönek, törtetőnek, vérszívó póknak, gyűrűző kígyónak, nyaló-faló ebnek, ügyes bohócnak, s tisztelt, kétarcú antik fsteneknek. Csak odavágni, — sose megnyugodni,. s szétnyitni az ököl millió ujját, hogy termőfölddé tegyünk minden lápot.. Petrovácz István 8 bibliofil műhöz, így például Csokonai Vitéz Mihály "Kultúra«-jához, Solohov "Üj barázdát szánt az eke* című regényéhez s a "Till Eulensiegel*-hez juthatnak. Ezenkívül mindkét kategória résztvevői jelentős könyvvásárlási engedményhez jutnak, cserejogot nyernek, új előfizető szervezéséért könyvjutalmat kapnak s számos irodalmi rendezvényt ingyenesen látogathatnak. A Könyvbarát-mozgalomban való részvételre február 10től kezdve az Állami Könyvterjesztő Vállalat könyvesboltjaiban lehet jelentkezni. — *Indla tegnap és ma* címmel jelent meg az Országos Béketanács "Mi van a nagyvilágban?* külpolitikai füzetsorozatában Szilágyi Éva írása.-A sorozat új száma érdekes és olvasmányos formában ismerteti India történetét, jelenlegi helyzetét és világpolitikai szerepét. Az érdekes és tanulságos szöveget számos kép szemlélteti, Az út, amelyet megteszek az iskolám felé menet, sárral, lucsokkal van teli, e szép számmal vannak gödrei. Az utat mégis megteszem minden hétköznap reggelen.«j meg.:, mert rátettem életem, hogy egyszer másabb, szebb legyen. S mert így van ez, megyünk, megyünk, sártól, lucsoktól hökkenünk; nem várt gödörbe zökkenünk de csak megyünk.M megyünk.i, megyünk.• • Munkál kezünk, munkál agyunk, új, fényes útért dolgozunk, új útért, mely kopog, kacag a ví^gyerek cipők alatt, Simái Mihály A HÉT KÖNYVEI Politikai kiadványok: A pártalapszervezetek vezetésének módszereiről 4.—< I Szépirodalmi kiadványok: Móricz Zsigmond: Forr SÁNDORFALVÁN irodalmi estet rendezett az elmúlt héten a Magyar Írók Szövetsége szegedi csoportja. A község irodalomszerető felnőttjeinek és fiataljainak Vincze András és Szabolcsi Gábor egy-egy novellájukat olvasták fel, Lődi Ferenc pedig fekete 1—2 kötet. (Ollegújabb verseiből adott elő, csd Könyvtár.) a bor. (Regény.) Petőfi Sándor összes műved 1—3 kötet Stendhal: Vörös Dosztojevszkij halálának 75. évfordulúja alkalmából a Magyar (rök Szövetsége szegedi csoportja, a Magyar—Szovjet Társaság városi titkársága és. a Városi Békebizottság február 7-én, kedden este 6 órakor az MSZT klübjá.han (Horváth M. u. 3.) emlékünnepélyt rendez. Emlékbeszédet Tnéhd Bálint István, a Szegedi Tudományegyetem Orosz Intézetének tanársegéde. Szabó Pál: Nyugtalan élet. Nehéz idők. (Regény.) Máté György: Űtonútfélen. (Riportok.) Lawson: A batyu románca, (Elbeszélések.) 37.92.— 8.17.50 15.50 31.50 Ifjúsági kiadványok: Bárdos László: Méhkürt Menyhért utazása(Regény.) Borovi János: Urán* mezők felé. (Kalandos, fantasztikus történet.) Creanga: Jonika gyerekkora. (Regény.) A művészetek ifjú mestere. (Űttörőpróbák könyve.) A technika ifjú mestere. (Űttörőpróbák könyve.) Vitányi János: Tüzes Gábor. (Regény.) Egyéb kiadványok: Szekeres József: Kenyérért és szabadságért. (Az 1905. évi pécsi bányászsztrájk.) Fenyves Pál: Űj gyümölcsös telepítése és gondozása. 8 — 3.50 4.— 41410.50 21.50 MA MAR MEGCSERÉLŐDÖTT as időjárás, amíg egy nappal ezelőtt kemény felhők hengeredtek az ég ívére, ma pedig már poralakú szórványos napvilág, hatalmasat reccsent felette sütés csillogott vissza az ég színéről. A az. ég. s nagy kövér esőcseppek forró hőség szinte felforralta a poralahú csapódtak arcába; talajt, úgy, hogy az ember lábai, ha be* lesüppedtek a cipőt levéve, úgy érezte, Csontos János nem várta mintha a kemence platniján csámborogmeg n f.ilballmeecs végét A na. Egy bozontos tyúk karattyolt az borulást látva nyomban meg- egyenesfalú árok gizzel és gazzal benönvcrgelte n biciklijét. Ügy gon- vehedetl partmentén. 0 mily (lolla, ba jól megtapossa a pei smeretes volt mindez Pécsi Laci lelkivilágában, mert hiszen ez táplálta cs edzette meg őt harcoslelkú, komoly ifjúvá, bár még az osztályharcról ncm tudván, az öntudatának belső hiányosságai nem tették lehetővé minden szempontnak alapvető jeltárását neki. Most, hogy megjelent a hefealakú akác- vette, hogy Piri, uh: most már Li dóit, még kiér nz idő előtt. A v asúti sorompónál azonban jobbnak látta, ha visszafordul. Otthon megpróbálta megemészteni mindazt, amit a sógorától hallott délután, de ncm ment schogyse. Űjra, meg újrn ^ ^ _ ^ végiggondolta a maga álláspont- ^ tiiv(,n> különös gondolatfoszlányok te- volt, csak nem fejlődik elegendő ütemben ját és végezetül ismét uzzal est- keregtek agya tekervényeiben, Pirire eszmei-politikai szempontból, nem is titotta le az eszét: gondolt, szerelmére, s két hó óta nejére, beszélve a gyakorlati mozgalmi tapasz— Nekem így is jó a demo- meg a közéle-tére, amiben az utóbbi idő- tálatok garmadájáról, ami Laciban megkrácia, ahogy van. Megkoplal- bcn fogyatékosságot észlelt ő maga is, volt. tnm a tehenet, meg amim van, meg az AMG vezetője: Lukacsevics elv- pyjy 0sZI REGGELEN, amikor a leniost meg egyszerűen lemondjak társ is. 0 Piri! Egy különleges asszony róla a közös kedvéért. Nem! " kapart volna mindenki mag; mint én, ncm kellene az a vetkezet. hasonlattal is lehelne érzékeltetni, hogy Reggel idejében kibollagott a milyen volt — talán csak azzal, hogy pi,.birtokra". Felesége a bejáró vé- ros, mint a meggy. De Laci legjobban orkánéi fogadta csfpőretett kézzel cáinak napégette rózsáit véste a szívébe, és sírós, acsarkodó hangon rög- meg medencecsontjainak karcsú ringólön nekitámadt: r* Tőled akár meg is dögöl* (GY ÍRTOK TI! Kerényi György; Pécsi Laci válaszúton (résziét) nén. A Piri pénztárosként melengette jő- hogy maga is meghökkent lelkében az vőjüket a 12. sz. italboltban, pedig aze- erős indulat erejétől. Az történt ugyanis, lőtt a szövőlányok halandokban nem bő- hogy a reggelinél, ami tegnap estéről velkedő, egyszerű és dolgos életét élte, maradt bablevesből állott szafaládéval, de a demokrácia kiemelte és fontos hely- Laci rosszalásának adott kifejezést, hogy re tette, amit ő meg is becsült. Házassá- Piri tegnapesti maradékot ád neki, tehát guk az első napokban boldognak ígérke- ebben is lemaradt, zctt. Kilesték egymás gondolatainak titkos kanyargását, hogy befonják a másikat. sajátjuk szövedékébe. De egy kis darab idő múltán Laci szomorúan észreDe most, hogy a járda felületén elindult nz ÁMG felé, maga is érezte, hogy ez nem egészen igaz, mert ő Piri fejlődését tulajdonképpen rábízta a 12. sz, italboltban folyó népnevelőinunkára é» ez nem volt hibátlan. Indulata már elpárolgott, mint a harmat reggel a fűzfaágakról. Nekem kellene a felelősségteljes munka egyrészét átvennem, hogy Piri fejlődjék és méltó legyen énhozzám, mint háromhete, amikor egybekeltünk hivatalosan is. LACI NAGYON SZERETTE a könyveket és azt tartotta, hogy a könyvekből meg lehet tanulni azt, amit az élettapasztalatokból önmagukból nem lehet, mint ahogy a könyvek se sokat érnek. — Egy szocialista asszonytól, aki egyben a feleség szerepét is betölti, mást váméh, - szólalt föl Laci indulatokban h« mncs élettapasztalat bennük - csak még lefékezve és forrva, de önmagát megpányvázva. — Az istenit a beledbe, mér' nem elted meg tegnap vacsoraidőbe, akkor most kávé lenne a reggeli — válaszolt Piri nyugodtan. De te állandóan a MINSZ-be csavurogsz és biztos azt a . . . Kusiár Lenkét herülceted és mec is együtt, mert a kettő összetartozik as anyagi és a szellemi világ felbonthatatlan egységébe. Olyan ez, mint a léggömb ét a benne lévő gáz. ha nincs léggömb, a gázt nem foghatod meg a puszta markodban, ha nincs gáz, a léggömb összelöty• tyedt zsákját megfoghatod puszta kézzel is, de az nem repitl. Laci pedig repülni szerelett volna, egy megújuló nemes új dérben úszó piros inait és fürtökben öszszecsomózódó pöttöm bogyóit, Laci kilépett a kerítés ajtóval fedett nyíláson, mint máskor. — Piri, Piri, hogyan segíthetném elő a el nem veszítve, mert fiatal volt még, de a jelleme kezdett kikristályosodni — maga ugyan a nejem és én megismerkedésünk óta nem magáztam magát, de ha így beszél, ahelyett, hogy a bírálatra hesát. amely fölött a his úgy domborult, te mindenirányú fejlődésedet, ha magad lyesen reagálna, maga nem érdemli meg, mint a termékeny talaj a dombok felszí- nem akarod! S úgy odavágta az ajtót, hogy fejlődésével annyit törődjek, komoly elvi ifjúvá fejlődött. És Piri ezt nem érti. Mély sóhajt sajtolt ki összeszorított afhainak keskeny nyílásán és meggyorsította a lábát az úton.