Délmagyarország, 1956. február (12. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-05 / 31. szám

AZ MDP CSONGH ADMEGYEl BIZOTTS A G A N A K LAPJA MAI SZAMUNKBÓL: A KULTURÁLIS MUNKA SEGÍTÉSE ÉS IRANYlTASA A PART RÉSZÉRŐL ÉPPEN OLYAN FELADAT, MINT A TERMELÉSNEK AZ IRANYlTASA (3. oldal) A TESTVÉRI BARÁTSÁG KAPCSOLATA (5. oldal) SZEGEDI SZÉP SZO (4. oldal) A vásárlók jogos követelései Szeged lakói a város áruellátásával többé-kevésbé megelégedettek. A javulást mindenki érezheti az élelmiszer, a ruházati és a vegyesipari cikk boltjainkban, de a vendéglátó szakmában is. Mindennek lehetőségét, anyagi alapjait az ipar és a mezőgazdaság dolgozóinak eredményes munkája teremtette meg. Bányászaink elegendő mennyiségű tüzelőszénről gondoskodtak. Hogy ma nincs szénhiány, azt bányászainknak köszönhetjük elsősorban, de meg kell említeni azt is, hogy a dolgozók legnagyobb része már a nyár folyamán beszerezte téli tüzelőjét, és ez hozzájárul nagyban a zavartalan téli tüzelő-ellátás lebonyolításához. Ha a márciusi párthatározat alapján vizsgáljuk a város ellátását, akkor megállapíthatjuk, hogy kereskedelmünk igyekezik a boltokat korszerűsíteni, a mai időknek megfelelően átalakítani. Emellett a gazdálkodás körülményeit figyelembe véve egyre ésszerűbb a költségfelhasználás, egyre nagyobb összegek szabadulnak fel népgazdaságunk célkitűzéseinek megvalósítására, szocialista létesítmények építésére. Az elmúlt évben négyszer annyi kiskereskedelmi boltegység és ötször annyi vendéglátó helyiség állt a dolgozók rendelkezésére, mint 1950-ben. Különösen sok élelmiszerbolt nyílt a munkáslakta külvárosok területén, de megsokszorozódott a régi időkben ismeretlen, szakosított iparcikk-boltok száma is. Hiba mutatkozik még a külvárosi üzlethálózat fejlesztésén belül, hisz kevés még a cukrászda, kis-étterem és a vendéglő, öt év alatt a forgalom Szegeden megötszöröződött. A vendéglátó szakmában pedig kilencszer annyit adtak el 1955-ben, mint öt évvel ezelőtt. Ez is bizonyítja, hogy a Szeged-környéki dolgozók életszínvonala emelkedett, A márciusi határozat óta Szegeden közüggyé vált a város áruellátása, valamint a kereskedelem ellenőrzése. Főleg üzemi dolgozókbői szervezett aktívahálózat állandóan ellenőrzi a kereskedelmet, s felhívja a hibákra a figyelmet. A társadalmi aktívák igen sokszor végeznek próbavásárlásokat, megállapítják a hiánycikkeket. Hiba azonban az, hogy az áruellátás rohamos javulásával egyidejűleg a társadalmi aktívák egy része elhanyagolja munkáját. Pedig erre nagy szükség lenne, hisz a panaszkönyvek annak ellenére, hogy a vásárlóknak vannak jogos panaszaik, üresek. Rendelet írja elő, hogy a panaszkönyvbe tett bejegyzéseket, intézkedéseket közölni kell a panaszossal is. Igen gyakori még, hogy a panaszttevőnek semmitmondó, az ügy értelmi elintézését nem tisztázó válaszokat adnak egyes kereskedelmi vállalatok központjai. Az áruellátás megjavulásával, sajnos, nem javult meg az elárusítók és a vevők közti viszony. Különösen a külvárosokban sok a panasz a kereskedelmi dolgozókra, akik nem megfelelő, munkáshoz nem méltó hangon beszélnek, sőt sok esetben hibás mérésekkel megkárosítják a vásárlókat. A társadalmi ellenőrzésre nagyon nagy szükség lenne, mert előfordult már több helyt, hogy a panaszkönyvet kérő vásárlótól személyazonossági igazolványt, vagy más iratot kértek az elárusítók. A társadalmi ellenőröknek meg kell győzni elsősorban a vásárlókat arról, hogy panaszkönyvi bejegyzéseik nemcsak az áruellátást javítják, hanem felhívják a figyelmet a kereskedelmi alkalmazottaknak sokszor nemtörődöm, durva, felületes kiszolgálására is. Az utóbbi időben sok panasz hangzott el a kenyér minőségére. A városban lépten-nyomon beszélnek erről, de a panaszkönyvekben mégsincs bejegyzés. Azt sem írták meg például a felsővárosiak, hogy ünnepnapok előtt a kenyeret szállítók sáros cipővel bemocskolják a kenyeret. Felületes még a boltokban a kenyér-átvétel. A keletlen, vagy nem eléggé sült, úgynevezett szalonnás kenyeret átveszik a boltvezetők. Pedig ezeket a kenyereket a rendelkezés értelmében viszsza kellene küldeni a Szegedi Sütőipari Vállalathoz, ahol még mindig baj van a kenyér készítésével és a megfelelő sütéssel. A Sütőipari Vállalat felelős azért is, hogy szállítás közben szennyeződés, vagy nyomás éri a kenyeret. Az elmúlt évben a megjavult áruellátás, a bő választék megkönnyítette a kereskedelmi vállalatok munkáját. A megyei jogú városi tanács megalakulásával a kereskedelem irányítása, ellenőrzése egynéhány bolt kivételével a városi tanács kereskedelmi osztályának feladata. Ennek ellenére nem tett meg mindent a kereskedelmi osztály a hibák megszüntetésére, a jogos panaszok azonnali elintézésére. Az természetes, a szocializmus építésével együttjáró, hogy a dolgozók igénye évről évre nő. A város ellátásával foglalkozó szerveknek ezt tudomásul kell venniök, és az elkövetkező Időkben egyre többet kell tenniök a vásárlók igényeinek, szükségleteinek kielégítéséért. A Szalámigyár 106.4 százalékra teljesítette januári tervét Nagymihóly László levelezőnk jelenti a Szegedi Szalámigyárból: Vállalatunk a második ötéves terv első hónapjában termelési tervét 106.4 százalékra teljesítette, az előírt AZ EMBEREKKEL VALÓ TÖRŐDÉS Ha megtalálják a helyes bánásmódot Egy eset tanulsága A Szegedi DÉMA Cipőgyárban az okozza a legtöbb gondot és bosszúságot, hogy időnként a cipőmodell-változások miatt át kell csoportosítani a dolgozóikat. Ezek az áthelyezések általában a dolgozók 30 százaiéicát érintik. Az új munkakörben egy ideig nem keresnek artynyit a dolgozók, mint a régebbiben, mivel nem tapasztalták ki még az új munkát. Így azután a dolgozók vonakodnak az átszervezésektől. Pedig ezen a problémán is lehet — ha nem is teljes mértékig — segíteni. Példa erre Pataki Gergely esete. Pataki Gergelyt november végefelé más munkakörbe helyezték, ö maga is nyíltan elismeri, hogyan fogadta ezt: — Először azt hittem, valami -futbalozás, kitolás* ez velem. Rácz elvtárstól, a párttitkártól megtudtuk, hogy Pataki elvtárs annakidején a vállalat- és a pártvezetőséghez fordult ezzel a problémával. Többször is bent járt miatta, mert egy hét is eltelt s az ügy még mindig nem tisztázódott. Később egy taggyűlésen Pataki elvtárs mondotta el önmagát bírálva azt is, hogy ekkor türelmetlenségből s a késedelem miatt bizony rossz véleménye kerekedett a vezetésről s azt hangoztatta is. — Húzódott a megoldás — meséli Pataki elvtárs —, a vezetőség úgy látta, hogy a termelés kevés, holott rengeteg sok, nehéz, szokatlan munkát kellett végeznünk. Volt tehát közöttünk egy kis nézeteltérés. Ds aztán kölcsönösen beláMuk azt. hogy a másik véleményében is van igazság. Az élet küzdelmekben alakul. A vállalat vezetősége felülvizsgálta a munkaműveleteket s az ideiglenesen megadott normaidőt. Kiderült, hogy a dolgozó panasza is jogos volt. S több esetiben így járnak el. Rácz elvtárs — úgy is mint párttitkár, s úgy is, mint főművezető — személyesen résztvesz ezeken a felülvizsgálásokon, sőt ő maga is elvégzi próbaképpen azokat a műveleteket, amelyek végzését és normaidejét vizsgálják. Ha a dolgozó panasza az ilyen új, eddig nem végzett műveletek időmegállapításánál jogos, változtatnak. Persze olyan eset ls előfordult, hogy a panasz alaptalan volt: erről a vizsgálat folytán bebizonyosodhat a dolgozó is. S a dolgozók egy része már be is látja: nem szükségtelenül történt az átszervezés. Pataki elvtárs véleménye például ma már a következő: — Láttam aztán, hogy jobb a teremlés szempontjából, ha oda csoportosítják az embereket, ahol éppen szükség van rájuk. De magam is, anyagilag is jobban jártam, amint belejöttem a munkába. Pataki elvtárs az új munkán is elérte az 17U0 forintos keresetet. S azóta már megint más helyen dolgozik: újabb modelkviet gyárt az üzem, másutt lett szükség az ő kezére is. De most már nemcsak, hogy idegenkedés nélkül ment az új munkahelyre, hanem dolgozó társait is a maga helyes meggyőződésére kívánja vezetni. Ilyen eredményre vezet, ha megtalálják az emberekkel való helyes bánásmódot. Hogyan segítik a 100 százalékon alul teljesírőloí a Ruhagyárban ? Azoknak a dolgozóknak a munkáját elősegíteni, akiknek teljesítménye a száz százalék alatt van, közös érdek. Nemcsak az üzemnek érdeke, amelynek termelése ezáltal növekszik — s ezáltal növekszik az árucikkek bősége is, — hanem magánok a dolgozónak is érdeke, akinek így növekszik a keresete. A Szegedi Ruhagyárban tudják ezt és ezért nagy gondot fordítanak a 100 százalékon aluli teljesítménnyel dolgozó munkások segítésére. Eddig a következő módszerrel történt ez: minden teremben volt néhány kiváló dolgozó. Ezek a teremben dolgozó társaiknak segítettek a munkában. Azután voltak munkamódszerátadók, akik az egész üzemben bárhol nyújtottak segítséget, ahol éppen szükség volt rájuk. Szépen foglalkozott a 100 százalék alatti teljesítménnyel dolgozó munkásokkal például Bertényi Áipád inunkamódszerátadó, aki a Molnár-szalagban dolgozó Molnár Júliannának segített 3—4 napig, s ez idő alatt elérte, hogy a lány teljesítménye 50 százalékról 103 százalékra emelkedett. Most — amint Prágai elvtárstól megtudjuk az üzemi bizottságnál — átszervezik a 100 százalék alatti teljesítménnyel dolgozó munkások segítését. Az új rendszerrel sokkal szélesebb körű lesz a segítségnyújtás. Ezentúl ugyanis a kiváló dolgozók nemcsak abban a teremben nyújtanak segítséget társaiknak, ahol maguk dolgoznak. A terem-mcsterek füzetet vezetnek és mindig jelentik, hogy az ő termükben hány dolgozó teljesítménye marad a 100 százalék alatt. Így azután a kiváló dolgozókat oda irányítják, ahol éppen szükség van rájuk. Több kiváló dolgozó vállalkozott már erre a feladatra, így l'ópity Lajos is, aki most másodszor várományosa a szakma kiváló dolgozója címnek. Talán jelentéktelen eset, mégis tanulságos. Benéztünk a Szegedi Kenderfonógyár üzemi /bizottságának irodájára: többen várakoztak ott. Délután kettő lehetett. Ahogy múlt az idő, úgy fogyatkoztak a várakozók. Végül csak egy asszony maradt ott: Patyi Lajosné. De ekkor már két óra ls el* múlt. Emberek jöttek, valamilyen megbeszélésre, vagy szemináriumra. Kérdezték az asszonyt: miért rárahoaikf Aláírás és bélyegzés végett vár, mondta, mivel a kisgyermekét másnap reggel a kórházba kell vinni. Már délben itt volt, de azt mondták neki. hogy csaik fél kettő felé jönnek vissza. — Nahiszen az elvtársnő ugyan hiába vár — felelték —, mert a területi bizottság értekezletére mentek innét az elvtársak. Onnan aztán estig nem is kerülnek elő.' Még szerencse, hogy volt valaki, aki két órai hasztalan várakozás után tudomására hozta ezt az asszonynak, a/kinek igazság szerint éppen pihenni kellett volna, mert éjjeli műszakban dolgozik. Most aztán persze éjjel fáradtan végezheti majd a munkáját a fölsőcérnázón. Lehet, hogy az eset így elmesélve súlyosabbnak tűnik, mint amekkora jelentősége van. Hiszen egy cédula kifüggesztésével is lehetett volna segíteni például. Mindenesetre, ha nem is jelent nagyobb hibát, tanulságos: az emberekkel figyelmesen, emberségesen, kímélettel kell bánni, másszóval: tekintettel kell lenni az emberekre a legapróbb dologban is, mert a -kis* sérelmek is akadályozzák munkánkat, csúfítják életünket. f minőségi követelmények száz százalékos betartásával. A Szegedi Szalámigyár ezzel jelentős mennyiségű élelmiszert adott terven felül Szeged és az ország lakosságának jobb ellátására. L títyül a szél a Tisza partján, s jegesedik a vén folyó. Zord az idő, csikorog a hő a cipőtalp alatt. Körülöttürúk a fagyott hó szűzi fehérsége, szemben meg a zajló Tisza. Ez öleli körül a Tápéi Hajójavítót, amelynek sója terén (így hívják azt a területet, ahol a hajót javítják a Tisza partján) hatalmas hajó vasteste magasodik. Erdei Károly elvtárs, telepvezető — aki nem is olyan régen maga is hajókovács volt — karjával a hajóra mutat: — Az Április 4. szívó-nyomó kotróhajó az ott. Nagy munkában, a tiszai vízlépcső építésében vett részt. Háromszáz négyzetméter hat milliméteres új vaslemezt raktunk rá. Kicseréltük a hajónak azt a részét, ami a vízbe süllyed. Elnézürík a Téli-kikötő felé, ahol személyszállító gőzösök, vontató hajók és pontonok várnak javításra. A hajólcat a szabadban javítják. Azt mondja Erdei elvtárs: ,•Keményen birkózunk az idővel és szembe nézünk vele". így van ez, s valamenynyien a hajójavítók edzett emberek. Munkájuk a zord időben frázis nélkül igazán és egyszerűen hősinek nevezhető. A hajókovácsok, talán ők a legedzettebbek. Ott van Böröcz Antal öttagú DISZ-brigfdja. Az időt is legyőzve dolgoznak és építik a vadonatúj horgonyzó dereglyét, az Április 4. kotróhajóhoz. S a DISZ-brigádból Zakar György elvtársat, ezt a fiatal, lelkes hajólwvácsot a pártalapszervezet vezetőségébe is beválasztották. Vagy ott van Szél Illés bácsi, aki évH-cdek óta hajókovács. Szereti a Itó 'arségét 6 is, szivéből, lelkéből, ügyel arra, nehogy kifogásolni való legyen munkájában. Most csoportjáHalókovácsok val a Téli-kikötőben a lakhajó kormányszerkezetét javítják. A hóban taposott ösvényen közelítjük meg az Április 4. szívónyomó kotróhajót. A serény munkát rajta és mellette sorozatos kalapács ütések jelzik. Valaki fütyül, s tán ezzel is azt mutatja ki, hogy fittyet hány a zord időre, A kotróhajó belsejében és vas oldalánál Vincze Pál elvtárs és brigádja tagjai szorgoslkodnak, Valamennyiök testét meleg vattaruha takarja. Nagyon kell ez ide, hiszen így is nehéz próba elé állítja az embereket a szokatlan hideg, a csípős északi szél. Egy kis szünetben sikerül szót váltani a brigádvezetővel, Vincza Pállal, akinek arcát pirosra csípte a szél, de azért mosolyog: — Hát bizony hideg van itt a parton — mondja. — Most meg egycsapásra kellett ehhez hozzászokni... Bizony jól esik munka után a meleg szoba. Aztán arról beszél, hogy a szegecselésnek is megvan ám a tudománya. A vörösen izzó szegecsre az első három-négy ütést jól meg kell húzni, aztán kisebb ütésekkel körülsimítani a szegecset. „Mert ha a szegecselés nem jó, akkor bizony a hajótestbe becsurog a víz. Nem nagyoljuk el most sem a murikát, olyan rendesen csináljuk, akár a jóidőben." Közben hosszúnyelű kalapácsával kopogni kezd a hajó vasoldalán. Ez azt jelenti, hogy szegecset kérnek. A hajó belsejében Vincze Pál felesége a lábfújtatós kohóból egy fogóval villámgyors mozdulattal kivesz egy izzóvörösre hevített szögecset és odadobja Zakar Mihálynak. Ö meg gyorsan nyúl érte egy másik fogóval. Röpke villanás és a szegecs egybeolvadó félkört ír le a levegőben, s Zakar Mihály már át is dugta a vaslemezbe fúrt lyukon, hogy „összevarrják" a két vaslemezt. Aztán Zakar Mihály belülről „rátart" a szegecsre. Kint, a hajótest oldalánál pedig magasra emeli Vincze Pál és a bőrkötényes, kucsmás Laczi Árpád a hoszszúnyelű 'kalapácsot. Egymás után és pontosan mérik a csapásokat a szögecs vörösen izzó fejére. Engedelmeskedik a vas, majd pillanatok alatt elmúlik az izzása és kékes-fekete szint ölt. Addigra azonban már az „elverést" elvégezték és szabályos kerekséggel simul a szögecs feje a lemezhez. Ezt ismétlik most, ki tudja hányszor egy órában, vagy egy nap? J^ppen 'kesztyűben is lehet dolgozni, de hát ahogy a hajókovácsok mondják, kesztyű nélkül „finomabban", nagyobb érzéssel végezhetik a munlkát. A kokszkosárban ég a tűz, s fölötte melengetik tenyerüket a hajókovácsok. Délelőtt teát visznek nekik. Meg kellene azonban a módját találni, hogy a nagy hidegben ne egyszer, hanem kétszer kaojanak forró teát. Van erre mód, ' s meg kell ezt tenni. Szegecselnek a hajókovácsok, meszszire elhallatszik a kalapácsütés. S ünnepnap, vagy egyszer-más'szor munka után jólesik egy kis rumot, vagy bort is inni. — Egészségükre! Morvay Sándor