Délmagyarország, 1956. február (12. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-03 / 29. szám

Péntek, 1956. február 3. Mi történt q külpolitikában ? A Saar-vidéki német pártok ismét követelik a Saar-teriiletnek Nyugat-Németországhoz történő csatolását Crancia politikai körökben még mindig igen sok szó esik az új kormány beiktatásával kapcsolatos nemzetgyűlési szavazásról, amelynek eredménye — mint e körökben hangsúlyozzák — váratlanul kedvező volt az új miniszterelnök számira. Magút Guy Mollet-1 is — mint környezetében kijelentették — meglepte a beiktatáskor kapott hatalmas többség. — „Szeretnék ebből a sok szavazatból — mondotta az új francia miniszterelnök — tartalékolni a •legközelebbi alkalomra". Ha figyelcmbcvcsszük, hogy a Guy Mollet mellett szavazó pártok közül csupán a kommunista párt kívánja következetesen támogatni nnnnk a politikának a lényegét, amelyet a nemzetgyűlés előtt elmondott beszédében Guy Mollet kifejtett, akkor azt mondhatjuk, hogy az a 1149 szótöbbség, amelyet Guy Mollet a szerdára virradó éjszaka Kapott, nem stabil többség és könnyen megtörténhet, hogy a legközelebbi szavazás alkalmával u kormányt a pártok közül azok, amelyek most támogatták, cserbenhagyják. Ez természetesen ncm jelentene veszélyt akkor, ha a kormány olyan elképzelést kíván megvalósítani, amely a francia dolgozó tömegek érdekeit veszi figyelembe. Ebben az esetben a szocialisták, a radikálisok és mindenekelőtt a kommunisták szavazatai átsegítenék a kormányt minden eléje tornyosuló akadályon. A kormány nehézségei akkor kezdődnek, ha Guy Mollet és Mendes-France a jobboldal és a jobbközép támogatásának elnyerése céljából engedno az MRP követeléseinek. Mint Jean Recanati az Humanité-ben kifejti: „Az alapvető választás továbbra is az. hogy Guy Mollet kormánya vagy a baloldal jelé fejlődik, vagy pedig csupán egy átmeneti szakasz lesz a jobboldalnak a hatalomra való visszatérése felé. A megoldás attól függ, milyen erős lesz a tömegek nyomása, amelyről Jacques Duclos beszéde végén szólott". Az új francia kormány egyébként ma tartja első minisztertanácsát. A napirenden Guy Mollet miniszterelnök tervezett algíri útja szerepel, amelyre hétfőn, vagy kedden kerülhet sor. Szó lesz továbbá azokról az intézkedésekről is, amelyet Catroux tábornok, az algiri ügyek miniszterének hivalalbalépése alkalmából szándékoznak foganatosítani. |y| ég úgyszólván munkához sem kezdett az új francia kormány, máris újra hallatják hangjukat a saar-vidéki parlament úgynevezett „Hazafias Szövetségéhez" tartozó németbarát pártjai. E három párt nyilatkozata — amelyet a saar-vidéki parlament is jóváhagyott — leszögezi azt a szándékát, hogy „végetvet a Saar-vidék elszakitottságának 'Németországtól" és bekaprsolja a Német Szövetségi Köztársaság vám- és pénzügyi rendszerébe. A párizsi lapok máris igen érzékenyen reagálnak a saar-vidéki „Hazafias Szövetség" nyilatkozatára és azt a francia—saar-vidéki gazdasági unióra nézve közvetlen veszélynek tekintik. Mint a francia lapokból kitűnik, a saar-vidéki parlament határozata erős nyugtalanságot keltett a francia politikai körökben. E követelés — állapítja meg a Le Monde című lap — teljesen elfogadhatatlan Franciaország számára. D ár a Washintonban lefolyt angol—amerikai megbeszélések szerdán végetértek, a Közép-Kelet országainak sajtója változatlanul sokat foglalkozik azokkal a megállapításokkal, amelyeket Eisenhower és Eden tanácskozásai során a közép-keleti államokkal kapcsolatban leszögezett Különösen az Al Gumhurija című egyiptomi lap álláspontja figyelemreméltó. E lap szerkesztőségi cikkében határozottan megbélyegzi az angol és az amerikai kormánynak azt a kísérletét, amellyel e két kormány jogot próbál magának formálni arra, hogy a közel- és közép-keleti népek „sorsának intézője" szerepéhen tetszelegjen. „Eisenhower és Eden — állapítja meg a lap — úgy tárgyalja Washingtonban a középkeleti országok problémáit, mintha ez a térség Amerika, vagy Anglia szerves része vohw... Űgylátszih, megfeledkeztek arról, hogy a Közép-Kelet 50 milliónyi lakosa között nincsenek angolok, vagy amerikaiak. A Közép-Kelet népei függetlenségre tettek szert és meg tudják oldani a maguk problémáit külföldi beavatkozás nélkül. A közép-keleti népeknek nincs szükségük gyámokra, vagy oktatókra". A szegedi lakáshelyzetről Közlemény az angol—amerikai tárgyalásokról ^ (jjfc^+tíqtei, (MTI). Eisenhower amerikai elnök és Eden angol miniszterelnök washingtoni tárgyalásainak befejeztével szerdán esto közös közleményben ismertette a megbeszélések eredményeit A közleményen kívül közös nyilatkozatot is bocsátottak ki. A közös amerikai—angol közlemény Európával foglalkozó része, az AFP jelentése szerint, leszögezi, hogy az atlanti paktum „nélkülözhetetlen n közös biztonság szempontjából". Németországot illetően a közlemény azt hangoztatja, hogy „mindaddig nem jöhet létre tartós béke, amíg ez az ország ketté van szakítva", majd megismétli azt a korábbi angol—amerikai állásfoglalást, hogy csupán a bonni kormányt tartja Németország törvényes kormányának. A Közép-Keletről szólva a közlemény azt hangsúlyozza, hogy ..semmiféle erőfeszítést sem szabad kfmélni a világ ezen része ós a nyugati világ közötti félreértések enyhítése céljából". Eisenhower és Eden legsürgősebb feladatként jelöli meg nz Izrael és az nrnb országok közötti viszály rendezését, közleményükben azonban csak annak kijelentésére szorítkoznak, hogy n két kormány kész elősegíteni egy arab—izraeli rendezést „pénzügyi segítséget nyújtva a menekültek problémáinak megoldásához és garantálva az elfogadott határokat". Az amerikai—nngol kommüniké ezután feleleveníti azt a nyugati szólamot, hogy „a szovjet fegyverszállítmányok megnövelték a háború kockázatúnak veszélyét" az említett térségben. Emlékeztet a Franciaországgal kötött 1950-es háromhatalmi nyilatkozatra — e szerint az aláíró hatalmak közbeléphetnek a Közép-Keleten az ei őszük alkalmazása, vagy az erőszak alkalmazásával való fenyegetés esetén — és közli, meghívták a francia kormányt: vegyen részt a kérdés megtárgyalásán. A közlemény a „szóhnnforgó térség érdekeit »zolgáló" egyezményként szerepelteti az agresszív bagdadi paktumot és hozzáfűzi: „Az Egyesült Államok kormánya továbbra is támogatni fogja a bagdadi paktum céljait és az amerikai megfigyelők konstruktív szerepet fognak majd játszani a paktum bizottságainak munkáiban". A fenti közleménnyel cgyidőben közzétett közös nyilatkozat az amerikai—angol politika céljainak propagandisztikus jellegű megfogalmazását tartalmazza. A nyilatkozat ennek megfelelően az angol-amerikai imperializmus érdemeként tünteti fel azt a történelmi tényt, hogy az elmúlt tfz év sorún több ázsiai és afrikai ország elnyerte függetlenségét A közös nyilatkozat a fenti elmefuttatást szovjetellenes rágalmakkal egészíti léi. Varsó (PAP). Herbert Lindemann nyugatnémet tengerész szerdán a szczecini lengyel hatóságokhoz fordult ós menedékjogot kért Lengyelországban. Kérelmét azzal okolta meg, hogy nem akar a Nyugat-Németországban most megalakuló Wehrmachtban szolgálni. Herbert Lindemann már a harmadik nyugatnémet tengerész, aki a legutóbbi két nap folyamán Lengyelországban kért menedéket. New York (TASZSZ). Mint a United Press hírügynökség közli Rio de Janeiróból, Kulntschek brazíliai elnök eltörölte a sajtócenzurát, amit 1955 novemberében az ostromállapot kihirdetésével egyidejűleg léptettek életbe. Brüsszel. A DPA jelenti, hogy Spaak belga külügyminiszter szerdán fogadta Ollenliauert, a Német Szociáldemokrata Párt elnökét és egyórás megbeszélést folytatott vele a külügyminisztériumban. Mint közölték, általános külpolitikai és európai problémákról tárgyaltak. A Belga Szocialista Párt vezetői ugyancsak tárgyaltak Ollenhauenel. Határozat a Szovjetunió burgonyaés zöldségtermelésének növeléséről Moszkva (TASZSZ) Nyilvánosságra hozták az SZKP Központi Bizottságának és a Szovjetunió Minisztertanácsának határozatát a burgonyaés zöldségfélék termelésének és begyűjtésének növeléséről. E határozat szerint az SZKP Központi Bizottságának szeptemberi ülésén a burgonya- és zöldségfélék fokozottabb termeléséről és begyűjtéséről hozott határozat végrehajtásának eredményeként a kolhozok az utóbbi két évben kiterjesztették e növények vetésterületét és növelték azok bruttó termelési és begyűjtési eredményét. A burgonya- és zöldségfélék termelésének és begyűjtésének színvonala azonban még nem elégíti ki a városok és ipari központok, valamint a feldolgozó ipar megnövekedett szükségleteit és az állattenyésztés igényeit. A határozat kötelezően előírja, hogy mindenütt vezesség be a burgonya- és zöldségtermelés agrotechnikájának olyan módszereit, mint a négyzetes, valamint a négyzetes fészkes vetés és ültetés, a burgonyagumók, jarovizálása. a palánták tőzeghumuszkockákban való nevelése, a burgonya- és zöldségfélék szerves-ásványi keverékekkel és baktériumtrágyákkal való trágyázása, stb. Hogy a kolhozok gazdaságilag jobban érdekelve legyenek a burgonya termelésének, begyűjtésének és felvásárlásának növelésében, a határozat kimondja a burgonyaés zöldségfélék begyűjtési és felvásárlási árának emelését az, 1956. évi terméstől kezdve. Megnyílt a DÍVSZ végrehalóbizot sagának ülése Helsinki (TASZSZ). Helsinkiben szerdán megnyílt a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség (DÍVSZ) végrehajtó bizottságának ülése. A február 4-én végetérő ülésen az alábbi kérdéseket tárgyalják meg: 1. Az ifjúsági szervezetek együttműködésének elmélyítése az ifjúság jobb jövőjének jegyében. 2. A leányifjúság szociális és gazdasági helyzete, valamint e helyzet megjavítását célzó tevékenység. 3. Javaslatok a VI. világlíjúsági találkozó előkészítésére. A DÍVSZ végrehajtó bizottságának ülésén a szovjet ifjúságot Seljepin és Vdovín képviseli. VAROSUNKBAN IS — mint másutt az országban — igen sok szó esik a laikáskérdésről. --Nehéz ügy- — szokták mondani s ebben a kifejezésben van igazság. Lakáshiánnyal küzdünk még Szegeden is, habár pártunk és kormányunk — a helyi pártás állami szervek mindent megtesznek a lakásszükség enyhítéséért. Azonban új életünk, a szocializmus építése nyomán kibontakozó rohamos fejlődés a szegedi embereket is magával ragadja s arra készteti, hogy mindjárt, gyorsan akarjanak az élet minden területén változást teremteni. Népünk — városunk vezetői is azt szeretnék, ha Szegeden minden család meg lenne elégedve lakáskörülményeivel. A párt számára az sem közömbös, hogy a fiatalok lakás hiányában többször kénytelenek hosszabbrövidebb ideig várakozni á házasság megkötésével, vagy szüleiknél meghúzódni. Az volna az áldásos Szegeden is, ha a társbérleti lakások megszűnnének és nem kellene sokszor uzsoraárat fizetni az albérlőknek egy szobáért, hogy minden szegedi család egészséges lakásban lakna. Mindezekkel a meglévő hiányosságokkal tisztában van a párt és ezért segíti elő minden erővel a lakáskérdés megoldását. A helyzet világos szemléletét az a körülmény torzítja el, hogy igen sokan nem emlékeznek, vagy nem akarnak emlékezni az 1944 előtti állapotokra — nem látják, vagy nem akarják látni azokat a lépéseket, amelyeket a felszabadulás óta tettünk a lakásprobléma rendezése terén. Ahhoz, hogy reálisan értékeljük a jelenlegi lakáshelyzetet, elsősorban az szükséges, hogy világosan lássuk: honnan indultunk el, ml az, amit eddig tettünk? A SZEGEDI LAKASOK fele még 1900 előtt készült, 30 százalékát pedig 1900— 1930 között építették. A régi házak bizony az idő során megrozzantak, a bennük lévő lakások egészségtelenné váltak. Hiteiles adatok szerint 1929-ben a közegészségügyi követelményeknek meg nem felelő lakásokban Szegeden 14 ezer fő lakott. Ugyancsak az 1929. évi szegedi épületés lakásösszeírás szerint 3170 lakás volt nedves, egészségtelen. Ez a szám a következő évtizedekben természetesen egyre nőtt. A háború kitörésekor, a konjunktúra idején a szegedi kapitalisták, nagykereskedők, földbirtokosok, gyárosok, jómódú urak, akik a háborún gazdagodtak meg, elég szépen építették házat városunkban. 1942-ben volt a századforduló után, a felszabadulás előtt a legnagyobb házépítkezés Szegeden: ekkor 158, főleg kisebb lakóház építésére adtak ki engedélyt. A Délmagyarország apróhirdetései között feltűnően sok volt a lakáshirdetés ebben az időben. Kínálták a lakásokat a házigazdák. — csak éppen a magas háztoérek miatt az egyszerű munkás-emberek nem tudtak beköltözni. Csak egy szegedi szívdöbbentő képet idézzünk: 1943-ban a II. számú rendőrőrsről — hiteles adatok bizonyítják a levéltárban — jelentették, hogy Halmai Mihályt feleségével, 12, 11, 5 és 4 éves gyermekévél Sörös Lajosné Gál utca 17. számú ház tulajdonosa kilakoltatta az utcára. A kiilakoltatást a miniszteri biztos is helybenhagyta. A rendőr július 14-én vette észre, hogy már napok óta kint lakik az egész család. az utcán esőben, sárban alszanak a gyerekek az árokban, meg a járdán. Az anyjuk 7 hónapos állapotos és öngyilkos akar lenni. A rendőr azt is jelentette, hogy az utcában járók -sajnálkozva a látottak felett, bírálgatták a város vezetőit.. .» A felszabadulás után jelentős mértékben megváltozott a helyzet. Vizsgáljuk meg, hogy csak az elmúlt esztendőben milyen intézkedések történtek Szegeden a lakásszükség enyhítésére: A HÁROM KERÜLETI TANÁCS 1955-ben 1338 határozatot hozott, amelyekben különböző lakásokat utalt ki a szegedi dolgozóknak. A tanács és a közületek 110 lakást vásároltak közel 400.000 forint értékben a város lakossága részére. A városi tanács vgk. osztálya visszaalakított 54 lakást irodahelyiségekből — erre közel 2 millió forintot fordított. A Lakásépítési Igazgatóság 84 lakást épített a múlt évben Szegeden. A kerületi tanácsolt 230 családi ház építésére adtak ki engedélyt, melyek közül 114-be be is költöztek tulajdonosaik. Ugyancsak a városi tanács vkg. osztálya különböző, eddig más célokra használt helyiségékiből 12 modern lakást alakított ki. Az adatokból világosan látható, hogy Szegeden ennyi házat, ennyi lakást 1 év alatt soha nem építettek! Az eredmények bizonyítják a párt messzemenő gondoskodását a dolgozó emberekről. Különösen a Központi Vezetőség márciusi határozata után tettünk nagy lépéseket a szegedi lakásszükség felszámolására. Amíg az 1953 júniusa után két év alatt Szegeden 126 lakás létesült 7,682 ezer forint értékben —, 1955-ben a márciusi határozat óta fele annyi idő alatt 154 újonnan épített lakást adtak át Szeged dolgozóinak. 1953-ban a családi házak építésére 240.000 forint kölcsönt adott az OTP, 1955-ben 1,980.000 forint kölcsönt biztosított az állam a szegedi dolgozók részére. A párt márciusi határozata a hibákat megszüntető, eredményeket fejlesztő hatása a lakáshelyzet megjavítását is előmozdította. MINDENNEK ELLENÉRE megmondhatjuk őszintén, jelenleg Szegeden a lakásproblémát teljes mértékben nem tudjuk megoldani. A tettek bizonyítják, hogy a szocializmus építésének fejlődésével a lakásépítkezések is fejlődtek, azonban a múlt bűneit nem tudjuk máról-holnapra helyrehozni. Hozzájárul még a lakásszükséghez az is, hogy iparunk Szegeden is rohamosan fejlődött. 8—9 ezer új dolgozó került a városba — ezeknek az embereknek is lakásra van szükségük. Soha ennyi fiatal nem kötött házasságot, mint manapság. Mindezek természetesen az életkörülmények jobbra változásának, a nagyobb lehetőségeknek a bizonyítékai, azonban az igényeket a rohamosan épülő lakások százával sem tudjuk kielégíteni. Ahhoz, hogy javítsunk a lakásproblémán, hogy lényegesen megváltoztassuk Szegeden is a lakáshelyzetet, huzamosabb idő kell. Éppen ezért minden szegedinek tisztán kell látnia a lakáshelyzetet és a nehézségekért becstelen dolog lenne népi demokráciánkat, vagy a helyi államhatalmi szervet okolni. Türelemre, megértésre van szükség. De tanácsainknak is elsőrendű feladata kell, hogy legyen a befutott igénylések alaposabb elbírálása. A múlt évben fordult elő: döntés volt arra vonatkozóan, hogy a belvárosban egy 4 szobás lakást 10 tagú munkáscsaládnak juttassák. A végrehajtás során azonban mégsem a 10 tagú család jutott a lakáshoz, hanem azt hármas társbérletben utalták ki. Előfordult tehát a márciusi határozat után is, hogy nem a legmegfelelőbben jártak el a tanácsi szerveink a lakás-kiutalásnál. A lakásügyi szervek, akik közvetlenül a kiutalás elbírálásával foglalkoznak, dolgozzanak olyan módszert, amivel meggyorsítják és alaposabbá teszik egy-egy lakás kiutalását. Például egy lakásra beérkező igénylők igényjogosultságát egyszerre bírálják el, egyidőben adjanak választ a döntésről valamennyi igénylőnek. ÜJ ESZTENDŐ KEZDŐDÖTT, alig egy hónapja kezdtük meg második ötéves tervünk nagy munkáját. Ebben az évben is sokat akarunk tenni, hogy megkönnyítsük Szegeden a lakáshelyzetet. Ehhez a párt novemberi határozata nyomán a VKG. Minisztérium minden segítséget megad. Bizonyítja ezt az is, hogy nemrégen adhattunk hírt arról, hogy városunkban megkezdték egy új lakóbérház építését, 1956-ban irodáig és egyéb célra használt helyiségek lakássá való átalakítására a minisztérium 3 millió forintot biztosított az elmúlt évi 2 millió forinttal szemben. A lakások felújítására és karbantartására a KIK 7—800 ezer forintot fordít 1956-ban. Az új bérházak építésénél figyelembe veszik azt, hogy minél több egyszoba-konyhás lakást alakítsanak ki, ezáltal is több lakáshoz jutnak a szegedi családok. Kitartó, becsületes munkával 1956-ban is javul a lakáshelyzet Szegeden. — bizton nézhetünk a jövőbe. M. T. A domosiéki gvünő esés sző ő e;me$z>esi szakkör h tet A domaszéki gyümölcs- ós szőlőtermesztési szakkör tagjai elhatározták, hogy ezen a télen összesen 25 és fél katasztrális hold gyümölcsöst telepítenek, s ültetnek újabb 14 hold szőlőt is. 35 hold szőlőt pedig felújítanak. Ezeknek a terveknek a megvalósításúval hasznosítják a ráérő téli napokat. A szakkör szúmos tagja múr be is fejezte a vállalt szőlő- és gyümölcstelepítési munkáit. . * A szakkör utóbbi értekezletén a gyümölcsfák téli ápolásának, tisztitásának feladatait és a helyos trágyakezelést, valamint a trágyázás jó módszereit beszélték meg. Napirenden szerepeltek ezen az értekezleten a kajszibarae.kfák gutaütésének megelőzésével kapcsolatos feladatok is. A hallgatóság sok hasznos tanácsot kapott az évente nagy kórokat okozó fabetegség leküzdésére; A szakkör vezetősége nemrégen elhatározta, hogy a feleségek részére a baromfi fajták helyes kiválasztásóról, a csibenevelés jó módszereiről előadássorozatot indítanak be. A ba-1 romfi-tenyésztésről szóló előadások iránt már eddig is komoly érdeklődés van. Zalányi István, a szakkör tanulmányi vezetője Mi uiság a szovjet textilüzemekben ? Lenszövetek t A Szovjetunió Textilipari Minisztériumához tartozó üzemekben tavaly 18 millió méterrel növekedett a lenvászomtermelés. Az 1954. évihez képest emelkedett a vékony fehérített vásznak, a ruha- és kabátanyagok, terítők és szalvétáik gyártása. Most a gyárakban és kom* bLnátokban az újtermésű lent dolgozzák fel. Az előirányzat szerint az új esztendőben 40 millió méterrel több lenanyagot állítanak elő, mint tavaly. A különböző színű és rrrntájú Jacquard-anyagok gyártása több mint kétszeresére növekszik. Az ukrán textil Ukrajna textilüzemeibon tömegesen honosítják meg új anyagok gyártását. Az idei terv szerint a plüss gyártása nyolcszorosára, a velourkidolgozásű félgyapjú kabátszöveté négyszeresére, a különleges bélésáruké pedig kétszeresére emelkedik. Az üzemeket automatikus szövőgépekkel szerelik fel. A gyapjúipar üzemeiben 50 ezer új orsót helyeznek üzemi**,