Délmagyarország, 1956. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-14 / 12. szám

OElMRGYRRORSZRG 2 Szombat, 1956. Január 14. Mi történt a külpolitikában ? A nyugati sajtó legtöbb orgánuma elítéli Dalles amerikai külügyminiszter legutóbbi nyilatkozatát ftuHes, az Egyesült Államok külügy" minisztere a Life című amerikai folyóiratnak nyilatkozatot adott. Ez a nyilatkozat, amelyet a Szabad Nép január 13-i száma közöl és kommentál, az elképesztő valótlanságok egész sorát tartalmazza és általános megütközést keltett nemcsak a békeszerető országokban, de a nyugati közvélemény előtt is. Az amerikai külügyminiszter nem kevesebbre vállalkozott, mint annak kijelentésére, hogy „a háború küszöbén" álló nemzetközi feszültség állandó fenntartását tartja szükségesnek. Dullci „feltétlenül szükséges művészetnek" nyilvánította ki azt a képességet, hogy ,.a háború küszöbéig menjünk el, azonban ne bocsátkozzunk háborúba". „Ha vem rendelkezünk ezzel a művészettel — jelentette ki Dulles —, elkerülhetetlenül háborúba sodródunk. Ha arra törekszünk, hogy ettől eltávolodjunk. ha félünk az örvény széléhez menni, elvesztünk... Mi elmentünk az örvény szélére és beletekintettünk. Határozott lépéseiket foganatosítottunk." A továbbiak során Dulles nem átallotta kijelenteni, hogy az Egyesült Államok az utóbbi idők folyamán három ízben volt „a háború küszöbén": — Koreában, Indokinában és Tajvan körzetében — és mindhárom alkalommal kikerülte a háborút a „visszatartó" ténykedések eredményeképpen. Dulles úgy beszél, mintha nem a béke. szerető erők fölénye lett volna az, amely visszariasztotta az „erőpolitika" híveit az említett körzetekben sorrakerült hadműveletek további folytatásától, illetve a fegyveres agresszió elkövetésétől... A londoni és a párizsi lapok kommentárjai híven tükrözik az angol és a francia közvélemény felháborodását Dulles beszédével kapcsolatban. — Ha művészet az. miként Dulles mondja — írja a konzervatívpárti Daily Mail című angol lap —. hogy megindulnak a halál ösvényén egészen a verem széléig cs onnan visszatérnek, akkor ez a legijesztőbb művészet, amit valaha is láttunk. Egyetlen hibás lépés és a művész belezuhan a szakadékba, magával ragadja h-bombáit és eközben elpusztítja a világot. A Daily Mirror Cassandra néven Író hírmagyarázója a többi között a következőket írja: „Az ég -mentsen meg benünket ettől az ideges hazardörtöl és attól a gondtalan módtól, ahogy az egész világ előtt ismeretes veszélyes kockavetéseit elvégzi". Az angol lapokhoz hasonlóan, a Combat című francia lap is elítéli Dullesnek azokat a kitételeit, amelyeket „a háború küszöbéhez való eljutásról" mondott. Ezek — írja a lap — anakronisztikusak és megdöbbentőek, mert többé nem tartoznak a tények nyelvéhez. Az Egyesült Álltlmok nem rendelkezik többé azzal a katonai erővel, amelyben Dulles hinni szeretne, ezzel szemben a külügyminiszter úgy irányítja politikáját, mintha hazája továbbra is élvezné az atombomba monopóliumát. A denauer kancellár váratlanul ülésre hívta össze a Keresztény Demokrata Unió országos vezetőségét. A pénteken Bonnban tartott ülés napirendjén a párt által beterjesztett új választási törvénytervezet és a Szabad Demokrata Párttal való további 'koalíciós együttműködés kérdései szerepeltek. Thomas Dehler, a Szabad Demokrata Párt parlamenti csoportjának újra megválasztott elnöke szerdán levélben közölte Adenauerral, hogy pártja nem tekinti tárgyalási alapnak azt a javaslatot, amelyet a Keresztény Demokrata Unió a választási törvény megváltoztatására kidolgozott. /Luy Mollet, a Francia Szocialista Párt főtitkára nyilatkozatot adott angolszász újságírók párizsi csoportjának. Guy Mollet nyilatkozatóval összefüggésben az Humanité megállapítja, hogy a szociális haladást nyilvánvalóan csak az összes baloldali erők egysége tudná megvalósítani. Ez kétségkívül lehetséges lesz. Cuy Mollet nyilatkozatából azonban kitűnik, hogy igyekszik megtagadni ezt az oly szükséges egységet'. Ilyen 'körülmények között igen nagy felelősséget vállalnak a szocialista vezetők, amikor arra készülnek, hogy a szocialista párt most tartandó kongresszusán elvettessék a kommunistákkal létesítendő egység elvét. Amikor ugyanis elutasítják a kommunista párt ajánlotta szövetséget, egyúttal elvetik saját programjuk megvalósításának lehetőségét is. A szocialista dolgozók azonban, szerencsére nem hajlandók megengedni, hogy a reakció igy újból a nyeregbe kerüljön. Bármit mondjanak vagy tegyenek is: a népfront már kialakulóban van és létrejöttét semmi se akadályozhatja meg. Csu Te elvtárs, a kínai nép szabadságának és boldogabb jövőjének harcosa Az alig egyéves Kínai Kommunista Pártba 1922 októberében belépett egy harminchat éves férfi, aki rövidesen, mint kiváló katona, egyre fokozottabb feladatokat vállalt a kínai népnek a külföldi agresszorok és lakájaik, a kínai feudális urak elleni harcában. 1927-ben — amikor a gyorsan fejlődő forradalomban a Kínai Kommunista Pártnak, az ellenforradalmi erők kemény támadásai ellen kellett védekeznie — Cso En-laj-jat, Ho Lung-gal, Je Ting-gel és más elvtársakkal együtt megszervezte a híres augusztus elsejei felkelést: az északi expedíciós hadseregnek a párt befolyása alatt álló 30.000 főt számláló csapatait Nancsang-ban, Kiangszi tartományban fegyveres felkelésre vitték, majd hoszszú küzdelmes harcok után Dél-Hunan tartományba vezették. 1930-tól kezdve Csang Kajsek ellenforradalmi klikkje ismételten nagyarányú bekerítési műveleteket hajtott végre a központi forradalmi támaszpontok ellen. Ebben az időszakban Csu Te pontosan- végrehajtva Mao Ce; tung stratégiai tervét, ragyo1 gó eredményekkel járult i hozzá a munkások és pa! rasztok Vörös Hadserege to; vábbi kiépítésének ügyéhez ' és nagy sikereket ért el az ! ellenség bekerítő támadásai J ellen vívott ütközetekben. 1934-ben a Vörös Hadsereg visszavonult a Kiangszi központi tanács-területről és megkezdte a világtörténelemben egyedülálló hosszú menetelést. A Vörös Hadsereg — páratlan 'kitartással, megszámlálhatatlan katonai A bagdadi tömb komolyan nyuglaianitja a középkeleti országokat Tito elnök beiaéde a Belgrádban tartott nagygyűlésen Belgrád (TASZSZ) Tito, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnöke egy Belgrádban tartott nagygyűlésen beszédet mondott és közölte, hogy etiópiai és egyiptomi tárgyalásai eredményeképpen „tökéletes kölcsönös megértésre jutottunk és azonos nézetek alakultak ki az alapvető nemzetközi jellegű kérdésekben, a nemzetközi problémákban, a kapcsolatainkat és fejlődésünket érintő kérdésekben". Másfajta rendszerű országokat látogattunk meg — mondotta — és láttuk, hogy ezek a rendszerek és a belső berendezkedés a legcsekélyebb mértékben sem akadályozzák az államok és a népek együttműködését, ha őszinte érzésekkel vannak egymás iránt, ha nem szándékoznak beavatkozni egymás belügyeibe, ha egyenjogúságon alapuló együttműködést akarnak és kölcsönösen segíteni óhajtanak egymásnak. Tito hangsúlyozta, hogy a különböző problémákat meg lehet oldani az „erő-pozíció" hangoztatása, fegyvercsörtetés és fegyverkezési hajsza nélkül. A bagdadi tömbbel kapcsolatban Tito kijelentette: soha nem dicsérem a tömböket általában, de a bagdadi tömböt már nem elsőízben bíráltam. Tubü ízben bírálatnak vetettem alá a nagyhatalmak vezetői előtt Is, mivel az a véleményem (és erről a helyszínen személyesen is meggyőződtem), hogy ez a tömb komolyan nyugtalanítja az embereket. Nézetem szerint ez nem a középkeleti országok és az arab népek összefogásának, hanem szétforgácsolásának eszköze. Ez a tömb különösen nyugtalanító elemeket tartalmaz és esetleges konfliktusok újabb gócait hozzák létre. Tito elnök újból leszögezte, hogy ellenzi a fegyverkezési hajszát. Hozzáfűzte: ez idő szerint senki sem meri megkockáztatni azt a kijelentést, hogy a fegyverkezésre azért van szükség, hogy a fegyverek segítségével oldják meg a vitás kérdéseket. Minden népnek jogában áll fegyverkeznie, de különösen azoknak a népeknek, amelyek még nincsenek, vagy rosszul vannak felfegyverezve. Viszont, ha világszerte meglenne a kollektív biztonság — mondotta Tito — ezeknek a népeknek sem kellene pénzt költeniük a fegyerkezésre. Tito befejezésül bejelentette, hogy Jugoszlávia igyekszik a legjobb viszonyt kiépíteni minden állammal és minden néppel, amely egyenjogúságon alapuló kapcsolatokat akar. Rövid külpolitikai hírek Bécs (TASZSZ). Az österreichische Volksstimme cikket közöl arról, hogy amerikai repülőgépek Ausztria semlegességével és az ország légi szuverenitásával nem törődve, az utóbbi időben többször átrepültek osztrák terület felett propaganda röpiratok csehszlovákiai cs magyarországi terjesztését szolgáló útjuk során. Az österrcichische Volksstimme hangsúlyozza, hogy a kormánynak a semlegességi nyilatkozatot és a nemzetközi jogot követve haladéktalan intézkedéseket kell tennie a semlegesség megsértése ellen. • New York (TASZSZ). Mint a United Press hírügynökság szöuli tudósítója közli, Lt Szin Man a délkoreai hadsereg tartalékos állománya előtt január 11-én kijelentette, készenlétben kell allniok „az Észak elleni hadjáratra. az ország egyesítése érdekében". Li Szin Man hozzáfűzte: nem mondott le arról a szándékáról, „hogy ismét harcoljon a kommunisták ellen Koreában", A Birmingham Pont a Balkáni Szövetségről ;,A Kelet-Földközi-tengert beárnyékoló események egyik halálos álddozata a Balkáni Szövetség bárom tagja közötti együttműködés — Írja a Birmingham Post című angol lap egyik legutóbbi cikke. Az Anglia és Görögország közötti heves összetűzés és az azt követő görög—török összecsapás elidegenítette Görögországot mind nyugati, mind balkáni szövetségeseitől és hatalmas rést ütött a balkáni együttműködésen. A tudósító utal arra, hogy Görögország nem akart résztvenni a balkáni egyezmény által alapított külügyminiszteri tanács évi ülésén, amelyet 1955 vége felé kellett volna megtartani. „A görög kormány kijelentette: addig nem járul hozzá az ülés összehívásához, amíg Törökország nem fizetett kárpótlást a zavargások görög áldozatainak. Törökország pedig düledező gazdaságúval és a politikai bizonytalansággal kapcsolatos irtózatos belpolitikai problémákkal viaskodva, erre még sokáig ncm lesz képes." „A ciprusi probléma (Jörögorszógot kielégítő megoldása valószínűleg felbőszítené a törököket, viszont, ha Görögországot nem elégítenék ki, ettől a NATO éppúgy szenvedne, mint a Balkáni Szövetség." Csapa'összevonásox Jordánia határai körül Jordániában a január 11-én bevezetett rendkívüli állapot ellenére folytatódnak a népi tüntetések. a bagdadi egyezmény és az angol imperializmus ellen. Január 10-én Jordánia új miniszterelnöke magához kérette Egyiptom ammani nagykövetét és ismételten biztosította arról, hogy Jordánia kormányának nincs szándékában belépni semmiféle hrtonai tömbbe vagy szövetségbe. Beérkezett közlések szerint az angolok utasítására bárom napja nagy iraki haderőt vontak össze a jordániai határon. A Barada című damaszkuszi lap jeruzsálemi közleményekre hivatkozva azt írja, hogy Jordánia határán megkezdték a felfegyverzett izraeli erük összevonását is. és politikai nehézséget, természeti akadályt győzött le a hosszú menetelés során s egy év alatt elérte ÉszakSenszit és csatlakozott az ottani Vörös Hadsereg egységeihez. Csu Te elvtárs a hosszú menetelés idején is fáradhatatlanul küzdött a Kínai Kommunista Párt helyes politikájának érvényesítéséért, az áruló Csang Kao-tao tevékenysége ellen, aki szakadást akart előidézni a hadseregben, elárulva a pártot. A kínai Vörös Hadsereg győztes menetelése fordulatot jelentett a kínai forradalomban is. Meggyőzte Kínát és az egész világot arról, hogy a kínai Vörös Hadsereg és a kommunista párt ereje legyőzhetetlen. Nem sokkal később már a japán agresszió ellen harcolt az első sorokban Csu Te elvtárs. Ekkor — 1937-ben — a japán agresszióval szembeni ellenállási háború kitörése után a kínai munkás-paraszt Vörös Hadsereg legnagyobb részét átszervezték a nyolcadik hadsereggé. Ennek a hadseregnek az élére pedig Csu Te elvtársat állították parancsnoknak. A nyolcadik hadsereget Észak-Kínéban, a támadó japán hadsereg vonala mögött vetették harcba. A párt Központi Bizottsága és Mao Ce-tung elvtárs irányelveinek megfelelően behatolt az ellenség háta mögötti területekre, ott egyesült a néptömegekkel, egyik győzelmet a másik után aratta és hatalmas erőre kapott. Számos ellenállási támaszpontot létesített a japán behatolók-' kai szemben. A Kínai Kommunista Párt vezetése alatt harcoló népi hadsereg lekötötte a Kínában állomásozó japán csapatok felét s dön'ö része volt abban, hogy az ellenállási háború igazi nagy nemzeti forradalommá vált; döntő tényezőt jelentett a kínai népnek a japán behatolók felett aratott végső győzelméhez. Miután a japánok letették a fegyvert, az amerikaiak akarták Kinát gyarmatukká tenni. Céljaik elérésében a legnagyobb akadályt a kommunista párt létezése, befolyása és harca jelentette. De az imperialisták mindinkább elszigetelődtek Csang Kajsek ellenforradalmi klikkjével együtt, mert az ellenállási háború győzelmes befejezése után nemzeti függetlenséget akart a nép, a parasztok pedig földet. így kezdődött meg 1946-ban a népi felszabadító háború, melynek során Csu Te elvtárs a népi felszabadító hadsereg főparancsnoka lett. 1948 végéig fel is szabadították egész Északkelet-Kínát, majd a további győzelmes harcok nyomán megalakult a Kínai Népköztársaság központi kormánya. Ezután az újjáépítés és a szocializmus megalapozásának munkálataiban harcolt Csu Te elvtárs az első sorokban. Ma ő a Kínai Népköztársaság marsallja, tagja ' a Kínai Kommunista Párt Politikai Bizottságnak, titkára a Központi Bizottságnak, a Kínai Népköztársaság alelnöke, s ugyancsak alelnöke a honvédelmi bizottságnak. Pá rtélét A pártdemokrácia megsértése visszaüt a szavazásnál VOLTAK A BESZÁMOLÓNAK is hibái, a hozzászólások sem vágtak bele az elevenbe, most mégsem erről akarunk beszélni. A Szegedi Kenderfonógyár I. alapszerveztében jobb volt ez a taggyűlés az összes korábbi taggyűléseknél. Több mint 80 százaléka megjelent a tagságnak (máskor 50 százaléka is alig) és 12-en szólaltak fel (a korábbi taggyűléseken csak 2—3-an). Hanem a választás! Azzal már komolyabb bajok voltak. A jelölőbizottság rendesen elvégezte a dolgát. Ismertette, hogy kiket javasol a jelölőlistára, aztán rábízta a többit a taggyűlés elnökére, Pávó elvtáréra. És ettől kezdve úgyszólván beszélni nem lehetett pártdemökráciáról, bár látszólag simán ment minden, mint a karikacsapás. Pávó elvtárs felállt és bejelentette: — Most pedig elvtársak, felteszem a kérdést: elfogadják-e, hogy Vörös Antalné elvtársnő neve felkerüljön a szavazólapra? Három pillanatnyi csend is alig ült meg a teremben. Ez arra is kevés volt, hogy Vörös elvtársnő, az eddigi párttitkár munkáját akár futtában is átgondolja valaki, máris az elnök hangja hallatszott ismét. — Amennyiben nincs hozzászólás, szavazásra teszem fel... A TAGSAGI KÖNYVECSKÉK — ha kissé tétován is — egymás után emelkedtek a magasba. Ügy voltak vele t néhányan, hogy minek aka: dékoskodjanak. Úgyis következik az «ellenpróba» és ha akkor nyújtják fel a kezűket — még rosszabb. Megnézik az embert, hogy ni-ni, hát ennek miért nem tetszik Vörösné? Sőt az is lehet, hogy megkérdezik, mondja el, mi a baja vele. Nincs különösebb baj Vörösnével, mindent megtett, ami tőle ' telhető volt, szeretik is általában, mégis meg kellene azt gondolni. Dehát nincs idő, az elnök szavaztat... És szavaz a tagság villámlás módjára a többi jelöltre is: Csóka Sándornéra, Takács Károlyra, András Mátyásaiéra, Nyári Antainéra, Engi Imrénére és Hegyes Jenőre. Valtak a jelöltek között újak is, akik eddig nem voltak vezetőségi tagok, de csupán Takács Károly elvtárs nevénél szólt valaki röviden annyit, hogy ő javasolja a listára. Aztán mindjárt szavazásra szólított az elnök. Ha valahová illik az, hogy "hamar munka ritkán jó", akkor a vezetőség-újjáválasztó taggyűlésre nagyon is illik. Mit kellett volna tennie Pávó elvtársnak? Amikor megkapta a jelölőbizottság elnökétől a jelöltek névsorát, azzal kellett volna kezdenie: — Elvtársak, alaposan meg kell néani, hogy kiket választunk az új vezetőségbe, mert a vezetőség munkája kihatással lesz nagy terveink megvalósítására. Ezért most egyenkint megnyitom a jelöltek feletti vitát, kérem, hogy minél többen mondják el véleményüket, először Vörös elvtársnő eddig végzett munkájáról. LE KELLETT VOLNA ülnie az elnöknek, hogy ezzel is kifejezze: alapos vitára van szükség, vagyis nem szabad az. időt sajnálni. De Pávó elvtárs nem így járt el. Nem adott lehetőséget a vita kibontakozására és ezzel akarva, nem akarva súlyos csorbát ejtett a pártdemokrácián. A Központi Vezetőség határozata is kimondja: »A párttageik több jelöltet is javasolhatnak, mint ahány vezetőségi tagot, illetve küldöttet kell választani". De erre az elnöknek fel kellett volna hívnia a tagság figyelmét. Pávó elvtárs ezt is elmulasztotta. A szavazás bebizonyította, hogy a jelöltek, akiknek ne* veit "egyhangú- szavazás után vették fel a szavazólapra, nem is olyan nagyon bírják a tagság egységes bizalmát. A szavazatszedő bizottság elnökének jelentéséből kitűnt, hogy a leadott 90 szavazat közül egyes jelöltek csak 84—86 szavazatot kaptak, sőt olyan is volt, akire csak 65-en szavaztak. A teljes szavazatot egyik jelölt sem kapta meg, ellenben több (nem jelölt) párttag kapott több-kevesebb szavazatot. Ezek a tények gondolkodásra kell késztessék a megválasztott új vezetőséget. Ügy kell dolgozniok a párt célkitűzéseinek megvalósításáért, olyan önzetlenül kell foglalkozniok a dolgozók problémáival, hogy megszerezzék az I. alapszervezet minden egyes tagjának bizalmát. De le kell vonulok ebbel a tanulságot a Szegedi Kenderfonógyár még ezután választó alapszervezeteinek és az üzemi pártbizottságnak is. Olyan elvtársakat kell megválasztani a taggyűlések elnökének, akik jól ismerik a feladatukat és biztosítják a legszélesebb pártdemokráciát, a bírálat és az önbírálat érvényesülését. (—y —n) Uj óvodák, bölcsődék épülnek a (tönnvüipsrl üzsmekiren A Könnyűipari Minisztérium idei szociális beruházásainak tervében jelentős öszszeg szerepel óvodák és bölcsődék építésére. Ujak építésével, a meglévőit nagyobbításával ismét sok száz dolgozó asszony otthoni munkáját könnyítik meg. A vidéki könnyűipari üzemekben nyolcszázezer forintot költenek a pécsi kesztyűgyár bölcsődéjének építésére és bővítik a Soproni Posztógyár napközi otthonát.