Délmagyarország, 1955. december (11. évfolyam, 282-307. szám)

1955-12-11 / 291. szám

0ELMAGY9R0RSZUG Vasárnap, 1955. íecerrther Tí. Mi történt q külpolitikában ? A Biztonsági Tanács megkezdte az ENSZi-tagíelvétel vitáját Tegnap összeült a Biztonsági Tanács, 1 hogy foglalkozzék a politikai kü­lönbizottság és az ENSZ-közgyűlés által már nagy többséggel elfogadott kanadai határozati javaslattal, amely 18 állam — köztük a Magyar Népköztársaság — egy­idejű felvételét javasolja az Egyesült Nem­zetek Szervezetébe. Munro (Üj-Zeeland), a Biztonsági Ta­nács e havi elnöke megnyitó beszédében utalt arra. hogy a közgyűlés a felvételről szóló javaslatot nagy többséggel fogadta el és maga ez a tény egyedülálló lehetősé­get nyújt arra. hogy ezt a „hosszú idő óta húzódó és egyre komolyabb következmé­nyekkel fenyegető kérdést" el lehessen mozdítani a holtpontról. Felszólította a ta­nácsot, hozzon „gyors és pozitív" döntést ebben a kérdésben. Hozzáfűzte: a Bizton­sági Tanács presztízse forog kockán. Indo­kolhatatlan maga az a tény, hogy a tanács már a múltban sem ért el döntést ebben a kérdésben és még kevésbé lenne indokol­ható a mostani időpontban. Sajtótudósítók véleménye szerint a szavazás valószínűleg elhúzódik majd az eljárási kérdésekről folyó viták miatt. Mint az AFP jelenti, Henry Cabot Lodge, az Egyesült Államok delegátusa be­jelentette, hogy a 18 jelölt közül 13 felvé­telére szavaz majd, de tartózkodik az öt népi demokratikus jelölt felvételével kap­csolatos szavazástól Bejelentette, hogy egyetlen jelöltség ellen sem emel vétót. kJ ost már bizonyos, hogy az angol 1 1 munkáspárt vezetői tisztségéért fo­lyó küzdelemben csupán három jelölt ve­szi fel a küzdelmet: Bevan, Gaitskell és Morrison. A munkáspárti képviselők meg­kapták szavazólapjaikat, hogy a jövő hét első két napján írásban adják meg vála­szukat: kit kívánnak a munkáspárt vezető­jéül? A pénteki nap érdekessége, hogy Be­van, az egyik jelölt, akinek megválasztásá­hoz kevés a remény, azt ajánlotta: vissza­lép a jelöltségtől abban az esetben, ha Gaitskell, volt pénzügyminiszter is azt te­szi. Ez túlságosan is átlátszó kísérlet volt arra. hogy így Morrison — ellenfél nélkül biztosan nyerje a vezetői tisztért folyó csatát. A munkáspárti képviselők beérkezett írásbeli válaszát szerdán száinofják össze és az a jelölt lesz a győztes, aki a szavaza­tok abszolút többségét megkapja. A nyugatnémet közvéleménynek a " genfi külügyminiszteri értekezlet befejezése óta a Uralma van elgondolkozni afelett, hogy mennyivel kedvezőbben ala­kulhatott volna az elmúlt hónapokban a német egység ügye, ha a bonni kormány­ban olyan politikusaké volna a döntő szó, akik tisztában vannak a tényekkel és Né­metország egyesítését nem az atlanti poli­tika kiszolgálásával, hanem a Szovjetunió­val is folytatandó tanácskozások eredmé­nyes befejezéseként kívánják elérni. Az, hogy a Szabad Demokrata Párt vezetősége Adenauer ellen fordult és követeli a nyu­gatnémet külpolitika gyökeres megváltoz­tatását, továbbá a Szovjetunióval való tár­gyalások mielőbbi megkezdését, azt mu­tatja, hogy a nyugatnémet közvélemény nagy többsége helyesli a Szabad Demok­rata Párt álláspontját. Mayhew volt munkáspárti külügyi ál­lamtitkár a Star című angol lapban írt hosszú cikkében számol be ausztriai tapasz­talatairól, arról, hogy Ausztria számára milyen kedvező eredményeket Ígér a sem­legesség. — „Az osztrákok szerencséjét nö­vekvő irigységgel figyelik majd a kettéosz­tott Németországban. És ha a semlegesség beválik Ausztria esetében, miért ne válna be Németország esetében is? A nyugati ha­talmak számára ez az eszme sokkal ke­vésbé veszedelmes, mint azelőtt volt." Cik­ke befejező részében Mayhew megállapítja, hogy mivel a közeljövőben a legcsekélyebb kilátás sincs a megegyezésre Németország egyesítése ügyében, állandóan Ausztria példája jér majd a németek fejében. N magyar külügynrnísztérinm tiltakozó jegyzéket nyújtóit ál a budapesti olasz kfiveinek A magyar labdarugó B­válogatott 1955. november 27-én Livornoban mérkőzött az olasz B-válogatotfcal. A hazatérő magyar csapat két tagját, Szabó László és Vile­zsál Oszkár játékosokat Tar­vlsio olasz határállomáson hivatalos clasz személyek felszólítottak, hogy ne térje­nek haza Magyarországra és maradjanak Olaszországban. Miután a két játékos ezt határozottan megtagadta, Szabó Lászlót olasz hivata­los személyek erőszakkal be akarták tuszkolni egy szobá­ba, úgyhogy kénytelen volt magát kitépni karjaikból, ugyanakkor Vilezsál Oszkár­nak nagyösszegű pénzt ígér­tek, majd megfenyegették, hogy ha hazatér Magyaror­szágra, a magyar hatóságok úgyis bebörtönzik. Az olasz hivatalnokok csak akkor mondtak le a további rábe­szélésről és erőszakosságról, amikor látták, hogy a ma­gyar játékosokat semmikép­pen sem tudják hazaárulásra birnl. A Magyar Népköztársaság Külügyminisztériuma decem­ber 10-én jegyzéket adott át R. A. Giardininek, az Olasz Köztársaság budapesti köve­tének, amelyben erélyesen tiltakozik az olasz hatósá­goknak a fentiekben ismer­tetett, a nemzetközi érintke­zés szokásait sértő, minősít­hetetlen magatartása ellen. A jegyzék hangsúlyozza: a Magyar Népköztársaság Kül­ügyminisztériuma elvárja, hogy a tarvisioi határállomá­son lefolyt botrányos esemé­nyeik értelmi szerzőit és végrehajtóit illetékes olasz szervek felelősségre vonják és megbüntetik. Hanoi (TASZSZ). A hanoi rádió jelenti, hogy Ngo Dinh Diem elrendelte az összes délvietnamj politikai, szak­mai és kulturális szervezet betiltását. Szaigonban és Dél­Vietnam más városaiban tö­megesen tartóztatnak le ne­ves politikai és társadalmi személyiségeket. Sajtójelentések szerint Sza­igon-Dholon körzetében le­tartóztatták a helyi békebi­zottság számos tagját, a dél­vietnami vöröskereszt volt elnökét, egész sor neves tu­dóst és politikai személyisé­get, köztük a Szocialista Párt főtitkárát. A jelentésekből ki­tűnik, hogy a letartóztatot­tak között szerepel a francia közigazgatás számos volt al­kalmazottja. A jelentések beszámolnak Szaigon volt prefektusának letartóztatásá­róL A sajtójelentések rámutat­nak, hogy a letartóztatások a „kommunizmus elleni harc" jegyében folynak. Peking (Üj Kína). Csou En­laj, a Kínai Népköztársaság miniszterelnöke. pénteken este bankettet adott Peking­ben Ottó Grotewohl minisz­terelnöknek és a Német De­mokratikus Köztársaság kor­mányküldöttsége tagjainak tiszteletére, • Berlin (MTI). A Saar-vldék ideiglenes kormánya átlát­szó ürüggyel, „a közrend megóvására" hivatkozva, megtagadta a beutazási en­gedélyt a Német Demokrati­kus Köztársaság kultúregyüt­tesétól, amidlynek saraiban 17 —18 érves diáitok vannak. Az ideiglenes kormány most hasonló üres kifogással gátolja meg a Német Demok­ratikus Köztársaság kult úr­együttesének vendégszerep­lését. * Berlin (MTI). Ottó Lénz, Adenauer-párti képviselő, a bonni parlament külügyi bi­zottsága Saar-vidéki ügyek­kel foglalkozó albizottságá­nak elnöke pénteken beje­lentette, hogy az albizottság december 13-i ülésén meg­hallgatják a Saar-vidéki úgynevezett Német Pártok megbízottainak véleményét a Saar-kérdés rendezésének lehetőségérőL Az albizottság úgy váli — mondotta henz —. hogy a Saar-vidéket 19. tartományként Nyugat-Né­metországhoz kellene csa­tolni. • Berlin (MTI). Berlin fran­cia megszállási övezetében francia katonai rendőrök kedden megtámadták és el­hurcolták I. Kalinskit, a nyu­gatberlini lengyel katonai misszió titkárát. A lengyel diplomatát később a francia városparancsnokság épületé­ben jogellenesen őrizetbe vették. A Lengyei Népköz­társaság kormánya szerdán erélyesen tiltakozott I. Ka­linski letartóztatása és to­vábbi fogvatartása ellen. A nyugatberlini francia meg­szálló hatóságok a tiltakozás hatása alatt pénteken dél­után szabadonbocsátották a lengyel diplomalát. Dulles chicagói beszéde Washington (TASZSZ) Dulles, az Egyesült Államok külügyminisztere a külpoli­tikai helyzettel foglalkozó beszédet mondott Illinois ál­lam gyáriparosainak szövet­ségében. Dulles beszédében bősége­sen intézett kirohanásokat a j Szovjetunió külpolitikája el­i '.cn, amelyet igyekezett ag­resszív színben feltüntetni. ] Azt állította, hogy a Szov­i jetunió "-megváltoztatta tak­! Ilkáját*, de változatlanul I hagyta "agresszív* célkitű­zéseit. Űgy'iátszik — mon­dotta —, hogy «a nemzetközi kommunizmus elleni harc új szakaszába* léptünk. Dulles beszéde semmi két­séget sem hagy afelől, hogy a Szovjetunió -támadó szel­leméről* szóló kitételekre csak azért volt szüksége, hogy indokolja a katonai tömbök összetákolásának po­litikáját és a fegyverkezési hajszát. Dulles a hitelét vesztett «eröpolittkát» úgy igyekezett bemutatni, mint *a politikai biztonság biztosításának két, egymással összefüggő irány­vonalát*. »Az első irányvo­nal az — mondotta —, hogy a fegyveres agresszióra koV> lektív akció lesz a válasz*. Ennek kapcsán dicsőítette a támadó katonai tömböket, mint amilyenek az északat­lanti szerződés szervezete és a délkelet-ázsiai szerződés szervezete. *A második irányvonal ab­ban áll — jelentette ki Dul­les —, hogy felkészüljünk ezt a politikai figyelmezte­tést visszatartó erővel kiegé­szíteni*. Dulles ezzel össze­függésben síkraszállt a fegy­verkezési hajsza mellett "visszavágás céljával*. Dulles beszédében az tük­röződött, hogy az Egyesült Államok bizonyos köreit szerfölött nyugtalanítja a Szovjetunió és számos ázsiai ország gazdasági, kulturális, tudományos és technikai kapcsolatának erősödése. Dulles ezeknek a nemzet* közi feszültség enyhülését előmozdító baráti kapcsola­toknak az erősítését ingerül­ten szovjet "cselszövésnek­minősítette. Közvetett for­mában beismerte, hogy az Egyesült Államok politikája vereséget szenvedett a gaz­daságilag elmaradott orszá­gok vonatkozásában, 9 mezőgazdasági szakkőnyvvásár lapaszlalatai A román nagykővet bemutatkozó látogatása az országgyűlés elnökénél Ian Popescu, a Román Népköztársaság magyaror­szági rendkívüli és megha­talmazott nagykövete decem­ber 10-én bemutatkozó láto­gatást tett Rónai Sándornál, az országgyűlés elnökénél. A tudás valaha apáról fiú­ra szállt, de ma már sokkal sebesebb ütemű az élet s a tudományok ismeretköre annyira bővült, hogy ha va­laki elmarad, — maga vallja kárát. Ahogyan a gazda min­dennapi munkája sem kép­zelhető el megfelelő szerszá­mok nélkül, éppúgy nélkülöz­hetetlenné vált a szellem se­gítőeszköze: a könyv is. Sokszor meg kell birkózni a maradisággal, de az új min­dig legyőzi a régit. Csatáját meggyorsítják, megkönnyítik az apró ólomkatonák nagy­nagy hadseregei, a betűmil­liók, amelyek a könyvek lap­jairól szállnak síkra a gondo­lat fegyvereivel. Aki tudásra vágyik, annak a könyv jó ba­rátja lesz. Ettől a baráttól nem szabad elszakadni éle­tünk során soha; A múltban a parasztember kezébe alig jutott könyv. Drága Is volt, de nem is neki szánták. Ma államunk az ér­deklődés minden területén igyekszik kielégíteni az olva­sók igényeit. Mindenki meg­találja azt, ami érdekli, ami szakmájában segítséget nyújt. A könyvek a növény­és az állatvilágnak sok olyan titkát tárják fel. amelyet az sem ismer fel, aki egy életet töltött a mezőgazdaságban. A traktorral Is akkor lehet csak igazán jól dolgozni, ha a ve­zető alaposan ismeri a gépet. Ebben is segít a könyv, amit, bizonyít a most megrendezett szakkönyvvásár eddigi ered­ménye is. A gépállomási dol­gozók legkedvesebb olvasmá­nya a „Zetor K. 25. traktor" c. szakkönyv, s azt most igen sok traktorista megvette. A termelőszövetkezetek közül Is többen bekapcsolódtak a könyvvásár megrendezésébe annak ellenére, hogy az időjá­rás miatt a vetéssel elmarad­tak. Igy volt ez minden állami gazdaságban is. Többek kö­zött az Űjvárosi Állami Gaz­daságban, ahol Péli Mária ifjúmunkás lelkesen foglalko­zott a könyvterjesztéssel és 1000 forint értékű könyvet adott el. Ez is elősegíti, hogy a gazdaság dolgozói elsajátít­hassák a mezőgazdaság leg­újabb agrotechnikáját. Az eredmények arról is ta­núskodnak. hogy az idei me­zőgazdasági szakkönyvvásár megrendezése sem volt hiá­bavaló. Számos tsz-tag, egyé­ni gazda forgatja a legújabb mezőgazdasági szakirodalmat és tanul, hogy még eredmé­nj'esebben tudjon termelni és állatot nevelni; Bíró Ferenc az AKV. megyei szervezője NEMZETKÖZI SZEMLE Franciaország a választások küszöbén A január 2-án sorrakerülő fran­ciaországi választások jelentősége túllépi a belpolitikai kérdések ke­reteit és feltétlenül fontos nemzet­közi ügy. Franciaország a világ sor­sáért különös felelősséget viselő négy nagyhatalom egyike és nem­zetgyűlésének összetétele komolyan kihathat az ország külpolitikájá­nak meghatározására. A francia külpolitikától pedig nagymérték­ben függ az európai biztonság kér­désének megoldása és az ehhez kapcsolódó német probléma. Indo­kolt tehát, hogy szemügyre vegyük a választások előtt uralkodó hely­zetet, megvizsgáljuk ml húzódik meg egy-egy politikai manőver, pártintézkedés hátterében. A nemzetgyűlés feloszlatása és az új választások kiírása szerfelett túlfűtött légkörben, heves politikai csatározások közepette történt. A Faure-kormúny napjai mindenkép­pen meg voltak számlálva, amit bi­zonyít a legutolsó, a kabinetet le­szavazó bizalmi döntés kimenetele is. A kormány kimúlt, de a minisz­terelnök a ..szebb halált" választot­ta, szépsógllastromot tapasztott az őt elhurcoló kaszás ábrázatára az­zal, hogy nem általános politikáját szavaztatta meg, hanem választási módszerét. A jelenlegi nemzetgyűlés felosz­latásával távoaó kormány liata'mas csődtömeget hagy maga után. Fran­ciaországban ma igen sokan a pol­gári politikusok táborából is meg vannak győződve arról, hogy az egymást követő kormányok külpo­litikája nem az ország érdekeit szol­gálta, a sajátos nemzeti érdekekről lemondott az atlanti szolidaritás javára. Különösen tért hódít ez az irányzat a polgári értelmiség kö­rében, ahol olyan zászlóvivői van­nak, mint Bemard Lavergne, a pá­rizsi egyetem jogi karának profesz­szora. Ez a felvilágosult csoport azt vallja, hogy Franciaországnak hiva­talos külpolitikája tulajdonképpen csak árnyék nagyhatalmi szerepet biztosít, mert ha valóságos nagy­hatalmi szerepre törekednének, másként kellene hozzáállni a német kérdéshez, a leszerelés problémájá­hoz és nem utolsósorban a két tá­bor közötti kapcsolatokhoz. Hasonlóképpen bonyolult, sőt ta­lán némileg szövevényesebb is a belpolitikai kérdések köre. A mun­kások és alkalmazottak jogos bér­követelései kielégítetlenek, éles harc dúl a világ cs az egyházi ok­tatás hívei között és a kormány­körökre még most is nyomasztó gondként nehezedik Francia-Észak­Afrika (Marokkó, Tunisz, Algéria) problémája. Mindebből következik: a január 2-i választások nem egyszerűen arról döntenek, hogy a nemzetgyű­lés egyes oldalain, az egyes pártok padsoraiban mennyi lesz a képvi­selők száma, hanem arról is, lesz-e politikaváltozás Franciaorr,zágban, vagy sem. Az általános érdek, a nép érdeke sürgetően követeli ezt a változást. Ezek után nem nehéz eljutni a következtetéshez: a választási mód­szernek, ami az elmúlt hetek viha­rainak középpontjában állott nem egyszerűen szervezési, hanem na­gyon is elsőrendű politikai jelentő­sége van. Ha ugyanis biztosítják, hogy a választók akarata az igaz­ságnak megfelelően érvényesüljön, a képviselők olyan arányban kerül­jenek a nemzetgyűlésbe, ahogyan azt a rájuk eső szavazatok száma megköveteli, akkor a politikaválto­zás hívei kerülnének fölénybe, Franciaországnak teljesen más, a jelenlegitől lényegesen különböző úton kellene elindulnia. Az arányos szavazási módszer alkalmazása a Kommunista Pártnak és politika­változást követelő többi csoportnak biztosítana többséget. Nyilvánvaló, hogy a privilegizált helyzetben lévő burzsoá pártoknak, amelyek mindenképpen a régi po­litika folytatása mellett kardoskod­nak, ez semmiképpen sincs ínyére. Innen van az, hogy a polgári pártok legkülönbözőbb oldalairól az elmúlt hetekben a választási módszerek­nek sokféle változata röppent fel, amelyek árnyalataikban különböz­tek ugyan egymástól, de céljukat tekintve megegyeztek: megrövidíte­ni a Kommunista Pártot, megfosz­tani parlamenti helyeinek jelentős részétől. Ilyen jellegű az úgyne­vezett listakapcsolási módszer is, amelynek alapján január 2-án az urnák elé járulnak a francia vá­lasztók. Ennek az a lényege, hegy a pártok egyes megyékben válasz­tási szövetséget köthetnek és ha ez a szövetség megkapja a voksok 50 százalékát plusz egy szavazatot, ak­kor a megye valamennyi mandátu­ma a listakapcsolásban résztvevő pártoknak jut. A módszer, hangoztatjuk, a kom­munistaellenes polgári pártoknak látszik kedvezni, ezzel szemben vi­szont nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a politikai vihart, ame­lyet a listakapcsolások körüli intri­kák felkavartak. A jelenlegi mi­niszterelnököt adó radikális szocia­lista párt komoly válságba került, mert két irányzata élesen össze­csapott egymással. Faure miniszter­elnök a jelek szerint a katclikus MRP-nek szeretne kedvezni és első­sorban egyes megyékben ezzel akar választási szövetségre lépni, A má­sik szárny vezetője, Mcndes-France volt miniszterelnök, a „balaldali­ság" hamis jelszavát tűzte ki lobo­gójául és a jobboldali szocialista vezetőkkel lépett politikai házas­ságra. Ileves versengés folyik a többi középen meghúzódó, jobbfelé kacsingató, sőt szélsőjobboldali pártok kegyeiért is. Ez a szavazatszerzési komédia azonban nem takarhatja el a lé­nyeget. Különösen a Szocialista Párt osztályáruló politikáját kell kiemelni, Guy Mollet-nak a párt hírhedt jobboldali főtitkárának mesterkcdéscire kell felhívni a fi­gyelmet. Franciaországban éppen a kor­mánypolií'ka elleni tiltakozásként a tömegek körében, alulról mind­inkább kialakult az a követelés, hogy a választásokon érvényre kell juttatni a munkásosztály akcióegy­séget. a szocialistáknak a kommu­nistákkal kell listakapcsolásra lép­niök és ezzel meghátrálásra kény­szeríteni a reakciót. A Kommunista Párt Központi Bizottsága követve a munkásosztály és az egész nép érdekeit ezt a politikát dolgozta ki és ennek megfelelően meg is tette a listakapcsolási javaslatot a Szo­cialista Párt vezetőségének. Ajánla­tát azonban elvetették, mert a Szocialista Párt országos vezetősé­ge tovább akarja szolgálni az at­lanti politikát, az ország eikötele­zését az idegen érdekek mellett. E mesterkedésekkel azonban még semmi sem befejezett. A francia megyékből érkező számos jelentés számol be arról, hogy a helyi szo­cialista vezetőségek eléggé tekinté­lyes része igenis követeli a válasz­tási egység megteremtését a kom­munistákkal, hiszen az idén tavasz­szal tartott választások bebizonyí­tották, hogy ez nagyon is hasznos, nagyon is a munkásosztály érde­keit szolgálja. Az elkövetkező na­pok döntik el, hogy nyomással, fe­nyegetéssel mennyire sikerül meg­félemlíteni ezeket a helyi vezetősé­geket, mennyire sikerül érvényt szerezni annak a most felelevení­tett 1951-es kormányrendeletnek, hogy a választási szövetség csakis abban az esetben érvényes, ha a párt országos vezetőségének leg­alább három tagja ellc.i jegyzi. Ff-'" bizonyos: a Kommunista Párt változatlanul folytatja arra irányuló törekvését, licgy az új nemzetgyű­lésben kialakítsa azt a többségi tömböt, amely képes Franciaor­szágnak demokratikus kormányza­tot biztosítani és amelyre támasz­kodva megoldhatók Ienn-nek az annyira égető problémák.

Next

/
Thumbnails
Contents