Délmagyarország, 1955. december (11. évfolyam, 282-307. szám)

1955-12-04 / 285. szám

flfUHGYRRORSZRG Vasárnap, 1955. december 4. A y r I c/\ \/AnÁC7 AT »Danáin György, rogy /í megcsúfolt férj« ,4 napot még nem tolták fel az égre, de már talpon van a család. Az ember pantallójával bíbelődik. Napkeltére beszélték meg a találkozót a hantházi dülóvégcn. Vadászni mennek. Most »iár Z is köztük van, Málnási Péter, méghozzá új puskával, amit a zárszámadái után a máit lietMen vett a városban. Szép kétcsövű puska. Talán a sövényházi grófnak sem volt ilyen akkoriban. A tusája cifra faragású. Ott lóg ra ilyen gyilkos most is az Iső helyen az ajtó kezében. Igaz, melletti szegen. Kimenet, vagy bejövet, simogatja is a tekintetével. Régen készül a nagy napra. Talán ez az oka étvágytalanságának is. Pedig máskor már az első kakasszókor bevágott egy jó karéj kenyeret. n nyórnyi szalonnával. Most mag csak forog a szájában a sült szalonna. A forralt bor azonban ízlik. Megissza egy cseppig. A jó cimeles. borsos bor melegít majd a hidegben. A füles poharat alig koccintja le az asztalra, amikor kopogtat valaki az ablakon. egyedüli vadászatot választja. Nem akar szégyenkezni a többiek előtt, ha netalán bakot lőne. A gyerek elvégre a saját fia, úgy sem dicsekszik el senkinek vele, ha balul sikerül a lövés. fy iával bandukol most már tovább. Leakasztja válláról a puskát, s úgy érzi, a ssive felugrott a torkába. Izgatott nagyon. Azt sem tudja, hogyan hord a puska. A háború idején volt utoljaszerszám a akkor nem nyúlra, hanem emberre ment a vadászat. Ezért a levegőbe pujjogtatott, akarva rosszul célzott, hisz embert ölni szörnyű bűn. El is felejtette talán már a célzást, pedig megtanították rá újonc korában. Hogy is kell csak? — Idesapám, ah un megy a'.... — f/un te?i — Ahun a... — mutat a gyerek a baktató nyúl után. — Pszt! Maradi csendben, elijeszted — súgja halkan a gyereknek, óvatosan nekikészülődik, — Már a fenekit mutatja Fenn vagy mar szóm- msapám! — suttogja a gyerek mosolyogva. A gyerek mosolya láttán dütibe gurul Málnást. — Meghagy a fenekét mutatja?! — vállához kapja a puskát, céloz. — Ahun gyün még egy be húzza, majd leakasztja a idösapám — ráza meg kabátszéd? Illő volna indulni, hisz rögtön kibukik a nap. — Megyek már szomszéd — szól vissza Málnási Máté Jóskánaík és gyorsan belehuppant ja lábát a gumicsizmába. A kucsmát jól a fejépuskát, s megindul ajtót nyitni a szomszédnak. Az csak topog és az indulást sürgeti. — A Pista gyerököt mér nem híjod? Hajtó is kell ám... — Persze, persze — motyogja Málnási, egy kicsit szégyenli, hogy vadász létére még erről is megfeledkezett. — No, öltözz fiam gyorsan — mordul rá a gyerekre, hogy ezzel is könnyítsen izgatottságán. A gyerek gyorsan kapkod- 0 ja magára a ruhát. Olyan ('s_ hirtelen ugrik bele a csizmába, hogy az apja levetteti vele. — Hamar munka sose jó fiam. A gyűrött kapca hályogot tör.., Vendbe szedi magát a gyerek, kilépnek az udvarra. A szomszéd már jóelöre jár. Mennek utána, elől az öreg, utána a fia, nekifekszenek a csípős szélnek. A megbeszélt idő előtt érkeznék a dűlővégre, a Dózsa szövetkezet zöldellő vetéséhez. A gyülekező után innen indulnak majd a káposztás fele, ahová szívesen járnak ilyenkor a nyulak torzsázni. A szövetkezet elnöke, aki kettős tisztséget visel, hisz a vadásztársaságban is alelnök, számbaveszi az embereket. — Amelyiküknek nincs puskája, a gyarökökkel erre balra csináljon egy kört. Menjetek el egész amoda a szántásig. Ott megkerülitek a bokrokat, aztán visszafordultok. A puskások közül négyen elmegyünk ide a kiserdő széléhez, és várunk, öten amoda a káposztáson a bokrokhoz menjetek. A többi maga próbáljon szerencsét. En itt maradok a négy közt. Ki marad? Ki megy? Rövid vitatkozás után még hárman kiállnak az idősebbek közül. Se többen, se kevesebben. Aztán megindul ki-ki a maga helyére. Málnási a gyerekkel a nagyerdő melletti káposztáshoz tart. A fasorig egysor'oan mennek, egymás mellett, szótlanul, csak a frissen fagyott föld kopog a léptük, alatt. A nyulak ját a gyerek. Málnási se Iát, se hall, csak a remegő puska végét és a nyulat nézi. — Lűjjék már idösapám! — Hallgass, az anyád-.i — mordul rá a gyerekre, majd meghúzza a ravaszt. — Hű, mekkorát szólt! — ez az első szava és nyomban megtörli a kucsma alatt a. verítékező homlokát. — Elhibáztam, az anyja keservit — fordul hátra a gyerekhez. Az meg mintha csak őt is puskából lőtték volna ki, szalad. — Eltaláltam volna mégJr elébred benne a régi haj• tóvér, mert hit legénykorában azért, ha orozva is, tört vetettek néha a nyúlnak. Szalad a gyerek után. Felcsap mellette egy fácán. Rá sem hederít. — Lűjjék mán, ott megy megint egy! — Mutat a gyerek a káposztás felé. Nem érdekli Málnásit sem a fácán, sem a nyúl. Fut, hogy meglássa, hogyan hord a puska. Ez aztán igen, — emeli fel büszíkén a gyerek a nyulat. — Pont a ' iibe talált. Málnási csak nézi. Ezt ő lőtte. Az első törvényes nyúl. Körülötte ropognak a puskák, 6 azonban csak áll, földre szegezett tekintettel — Mi az idesapám? Talán vállon rúgta a szerszám?.., A gyerekre néz. Elmosolyodilc. — Nem csikó ez fiam..; A nagy durrogatás felveri a mélyen alvó csendet. A nyulak mint az őrültek szaladgálnak. A fácánkaikasok éktelen rikoltással az erdő felé menekülnek. Málnási újra lő. Rádupláz mindig, hogy biztos legyen. Délfelé újra béke honol a határon. A néma csendben csak a hajtók nyögnek. Málnási fia is izzad, alig bírja a terhet. Az apa ránéz a fiára. Nézi, nézi, de azért nem segít neki, hadd edződjön a munkához. — Ugye még máma megcsináljuk paprikásnak? —» áll meg pihenni a gyerek. jíf eg fiam. Mánia meg" l M- gyúzzuk, éjszakára kiakasztjuk a fagyra, s holnap édesanyád megfőzi paprikásnak. Tesz bele egy kis tavalyi avasszalonnát. Olyat eszünk, hogy... Add már ide, mert beleszakadsz! — s ezzel a puskát a gyerék nyakába akasztja. Az meg nagy örömmel szalad előre, megy elmondani a nagy eseményt: Idesapám igazi vadász, egyet se hibázott. Förgeteg Szilveszter Gondolatok egy új magyar film bemutalója után — Látogassuk szorgalmasan a jogi előadásokat A városi tanács a tanácstagok munkájának megjavítása. ismereteik bővítése érdekében tizenhat előadásból álló jogi előadássorozatot szervezett Ezek az előadások olyan problémákról szólnak, amelyekkel a tanácstagok a választóik körében végzett munkájuk során szinte naponta is találkoznak. Hetenként a városi tanács nagytermében egyetemi és főiskolai sokon a kerületi és a városi tanácstag és aki jól akarja végezni a munkáját, becsülettel. hogy választói meglegyenek vele elégedve, akkor ezeken az előadásokon feltétlenül meg kell jelennie. Meg kell mondanom őszintén, a legutóbbi előadáson igen kevesen jelentünk meg és ez adott arra ösztönzést, hogy a párt sajtójában felhívjam tanácstagtársaim figyelmét arra, hogy rosszul tanárok tartanak igen érde- teszik azok. akik elmaradnak kes előadásokat különböző az előadásokról. Legyünk ott jogi kérdésekről. A min- valamennyien, — hasznunkra dennapi élet kérdéseire válnak az ott tanultak, kap választ ezeken az előadá- Bartucz József ja: „Haj, furcsa egy história, Mindig büszke örömmel olvassuk egy-egy utcai hirdetményen, hogy új magyar film kerül bemutatásra. Evek hosszú sora alatt megszerettük fejiődő filmgyártásunk alkotásait. Az elmúlt napokban a fővárosban, s a nagyobb vidéki városokban — így Szegeden is — bemutatták a „Dandin György, vagy A megcsúfolt férj" című új színes magyar filmet. A film sikerült, jó alkotás. S mégis megkérdezzük — hazai filmjeink iránti őszinte szeretetünk jogán, — hogy szükség volt-e erre a filmre? A világon ezidáig egyetlen ország sem vitte még filmre Moliére halhatatlan műveit Szükség volt-e arra, hogy éppen mi, éppen most — kultúrpolitikánk jelenlegi stádiumában — elhódítsuk ezt a pálmát, tegyük fel, Moliére szülőhazájától. a nagyon is fejlett filmgyártással bíró Franciaországtól. Feltett kérdésünk re őszintén csak egyet tudunk válaszolni: pillanatnyil'.ag erre nem volt szükség. S ha már mindenáron színdarabot — pontosabban a múlt századaiban játszódó színdarabot — akartunk megfilmesíteni, még bőven van mit söpörni a saját portánk előtt, s nem kell témáért idegenbe menni. Csokonai Dorottyájától és Karnyónéjától Kisfaludy a Kérők és Csalódások című vígjátékáig még bőven van mit a magyar irodalomtörténet haladó vígjáték-hagyományaiból megfilmesíteni. A „Dandin György" mint film-produkció egészében jól sikerült alkotás. Várkonyi Zoltán rendező nagyon ügye* sen, ötletesen helyezte át Moliére vígjátékát a film sokoldalú korlátai közé. Különösen az egyes jelenetek áthidalása az, ami a film javára elüt a színpadi megoldástól. A megcsúfolt férj háromszori felsülését így sokkal szemléletesebbé tudja tenni. Különösen jól sikerült a vásári kép tömegjeleneteinek beállítása és a szerelmesek éjjeli kalandjának sziporkázóan szellemes képsora. Dandin György alakját nagyszerűen telíti meg élettel és formál belőle hús-vér figw-át Pécsi Sándor. Élete első Moliére szerepét játssza — tegyük hozzá, hogy tökéletesen. Beszédében, mozdulataiban, arcvonásaiban híven tükröződik az uborkafára felkapaszkodó, nemesség után hajbókoló gazdag-paraszt esetlensége, felszarvaznttsága és a helyenként előtörő egyszerű paraszti észjárás természetessége, józansága. őszinte emberi közelségbe kerül Dandin György alakjóval, s mikor azt mondA fecske és a kígyó LETT NEPMESE A vízözön idején az ember egy nagy-nagy teknőbe menekült a háziállatokkal és a vadállatokkal. Hajókáztak, hajókáztak, de egyszercsak egy kicsi léket kapott a teknő. Törte ám ember, állat a fejét, hogy lehetne eltömni a léket. Egy sarokból egyszercsak elsősiklott a kígyó, és így beszélt: — Én a tulajdon testemmel tapasztom be a léket, ha a vízözön után megkapom azt a húst, amelyiknek vére a legédesebb. Mindenki beleegyezett. A ugylatszik vizözörl ut4n a szúnyog inDe a fecske megsajnálta az embert, és lecsípte a szúnyog nyelvét, hogy ne tudja elmondani, kinek a vére a legédesebb. Hiába erőlködött aztán a szúnyog; beszélt volna, de csak annyit tudott kinyögni: — Zzzz! Zzzz! Csak bámulták, miféle beszéd ez. De hirtelen előkerült a fecske és így szólt: — Én értem, mit akar mondani. — No mit? — kíváncsiskodott a kígyó. — Azt, hogy a kígyó vére a legédesebb! őrjöngött a kígyó dühében, amikor ezt hallotta; lecsapott a fecskére, de elvétette; csak a fecske farkának középső tollait tudta kitépni. Azóta szereti az ember a fecskét, azóta látja szívesen az eresz alatt; a kígyóval pedig azóta él haragban. Hlit aiándéicOTzunU ? ártatlan járókelőknek nézik | dult útnak, hogy kiderítse, őket, mert ágy ficánkolnak a, „^y^ éló állat vére a ieg. vetésben, mintha mitől sem félnének. Az ördög nem hagyja nyugodni Málnáéit sem. Egyre csak a p us/ca agyát markolássza. Az akarat azonban nyugalmat parancsol. Itt még nem szabad lőni. A fasornál szétszélednék. öten a nagy erdőhöz indulnak, a többiek pedig nekivágnak a földeknek, egyedül, szerencsét próbálni. édesebb. Reggeltől estig szimatolt, végül úgy találta, hogy az ember vére a legédesebb. Már éppen visszafelé repült, amikor összetalálkozott a fecskével. — Melyik vér ízlett a legjobban? Melyik a legédesebb? — kérdezte a fecske. — Nincs édesebb az emberénél. ! — Meg is mondod ezt min| denkinek? A szomszéd hiába invitálja1 — Meg én! — felelt a szúmaguk közé Málnásit, 0 az i nyog és repült volna tovább. Kislányok tűpárnát készíthetnek ajándékba Anyukának. Így kell elkészíteni: papírra szívformát rajzoltok, de szép, egyenletes legyen óm mindkét oldala. Kivágjátok a papírformát és piros bársony vagy posztómaradékból aszerint két szívet szabtok. A forma kicsit nagyobb legyen, mint amekkomak a szívet akarjátok, mert az összevarrás elvesz belőle. A két egyforma szívet összeillesztitek és apró, szoros öltésekkel összevarrjátok. Csak a szív alsó, hegyes csücske marad nyitva. Kifordítjátok az összevarrt szívet, hogy a varrás belülre kerüljön, s ezután a nyíláson keresztül vattával egyenletesen jó keményre tömitek. Utána kell bevarrni az alsó nyílást is, az anyag széleit befelé hajtva. Ezután a varrás mentén az egész szívet kispólcika-szemekkel körülhorgoijátok, ez díszíti, meg el is tünteti a rosszul sikerült öltéseket. Aiki hímezni is tud, az összevarrás előtt az egyik oldalra hímezhet is, száröltéssel belevarrhatja: Anyukának. Anyuka biztosan nagyon fog örülni ügyes munkájának, Mészáros Agi mint Angyalka a film egyik érdekes ncté ben. ha az ember nemes kisaszszonyt vesz feleségül! Jó lecke az én házasságom minden parasztnak aki a magaszőrűek közül felfelé kívánkozik, úri famíliába akar keveredni ... Gyuri, Gyuri, Dandin Gyuri, ökör voltál, címeres!" öngúny és komédiázó készség, tanulásra nevelés és szerepének őszinte szeretete, ez jellemző a címszereplő alakítására. Így lesz a filmben Dandin György és Pécsi Sándor egy ember, a tehetséges művész alkotó munkája nyomán. (sömjén) met. Miért nincs a sándorfalvi autóbuszmegállónál váróhelyiség? Sándorfalván szeptemberben lyiséget. Majd arról Is beszélés októberben megtartott ta- tek, hogy Sándorfalvára a délnácsüléseken a tanácstagok előtt folyamán is indítanak tolmácsolták a lakosság kéré- autóbuszjáratot, sét: az autóbusz megállónál a t6bb községben építsenek varoter- ^ eg«yd'ónap « Jt ^ de az . ix ixi „ „u ezi autóbusz vállalgt sem a várórx,A tanáca vezető' megbeszél- dd, öt j. t. HJ " afbLSLsVUl S sS ra vonatkozóan semmit nem tőjével a teljesítésé „ d tanáccsal; dLStftT--VmS Pf»* + fnté' egyezieic meg, ,.upy »' <> z6set a|iand0an sürgeti a busz vallalat anyagot ad a köz- Siindorfalv, utazóközönség. ség lakói pedig társadalmi * ° munkával építik fel a váróhe- Tokody Béla Szegedi vosuiasoV jó munkát végez ek a szabadban tárol) kukoricák elszállításánál A szegedi MAV Igazgatóság sában jó munkát végzett igazterii)etén> 17 helyről, 554 kgcsi gatóságunk részéről megbíszabadon tárolt tengerit szál- zott Horváth József főintéző a ütöttünk el hat nap alatt és III. osztály és Nagy István ezen túl még külön szervezési Jenő, a VI. osztály dolgozója, munkát végeztünk azokon a Az elvtársak jó szervező és területeken, aliol nem vasúti irányító munkájának volt ez kocsikban, hanem autóval az eredménye, hogy a szállítóként a kukorica elszállítása, tásban fennakadás nem volt. A szállítási munkák irányítá- Sziládi Sándor Nagy sikerrel rendezték meg Szegeden a csehszlovák kulturális estet Nagy érdeklődés kísérte a és Dvofák műveiből tolmá" cscjiszlovák kulturális estet, csojt a nagyszámú hallgatómelyet az írószövetség szege- eágnak. Madácsy Lászlóné di csoportja és a városi béke- zongorakíséretével. A műsoros bizottság rendezett a Zene- esten fellépett Szendrei Imre konzervatórium nagytermében, kétszeres Liszt-djjas és kétszeA műsoros esten megjelent res Nemzetközi Schopin-nagyVladimir Huszka elvtárs, a díjas zongoraművész, aki esehszlovék nagykövetség kul- Smetana műyeiből olyan mély túl attaséja, Zádoj- Endre elv- művészettel és átéléssel játtárs, a „Cshszlovák Kultúra" szőtt, hogy a közönség szűnvezetője Krajcsik Mihály elv- ni nem akaró tapssal többször társ, a Magyarországi Szlovák visszahívta a zongorához. Demokratikus Szövetség fő- Komlóssy Erzsi, a szegedi titkára, valamint a szegedi Nemzeti Színház tagja Smekulturális élet számos képvise- tana Eladott menyasszony cílője, mű művéből Mafenko áriáját Madácsy László, az lyószö- énekeire, majd szlovák népdavetség szegedi csoportjának ej- lókkal kedveskedett a közőnnöke megnyitó beszéde után ségnek. Sziklai László főiskolai tanár Az esten sjkerrel szerepelt a rövid áttekintést tartott a ha- , ,. , ... .... , . ladó csehszlovák irodalomról. 5ZCSed' Pedagrógia. Foiskola Ezután Inke László, Mik- Énekkara dr. Faludi Béla főislóssy György és Kormos La- kolai tanár vezényletével. A jos, a szegedi Nemzeti Színház műsoros-est befejeztével a művészei csehszlovák költők csehszlovák vendégeket baráti müveiből szavaltak. Várnagy beszélgetésre hívta meg az Lajos hegedűművész Smetana írószövetség. VörösmariY-esi Moszkvában Moszkvában december 2-án Vörösmarty Mihály halálának századik évfordulója alkalmából a Szovjet Írók Szövetsége és az Állami Külföldi Irodalmi Könyvtár ünnepi estet rendezett. Vörösmarty művészetéről Jelena Malihina szerkesztő, kisleánya '. a magyar irodalom szakértője tartott előadást, A megjelentek melegen fogadták Illyés Gyula Kossuthdíjas író felszólalását, aki Király István Kossuth-díjas irodalomtörténésszel együtt jelen volt az esten. — Loonid Marttnov, Dávid Szanvoljov és Nyikolaj Csukovszkij moszkvai költők Vörösmarty fordításaikat olvasták fel.