Délmagyarország, 1955. december (11. évfolyam, 282-307. szám)

1955-12-04 / 285. szám

Tasárnap, 1955. december 4. s mmmimm Szovjet-Ukrajna zenekultúrája az európai zene fejlődésének tükrében H múlt századvég, a "polgári zenekultúra lassú ha­lódásával, két zeneköltőt állít előtérbe, akik a XX. század-ze­nei arculatának kialakítására befolyást gyakoroltak. Az egyik Claude Debussy, a másik Richárd Strauss. A nagy fran­cia mester a Wagnerbe bele­részegedett Európának új stí­lust adott, viszonyulva a fran­cia clavecin zenéhez, de figyel­met szentelve házája népzené­jének is, amelynek friss szí­nei már korai műveiben is fel­tűnnek. Debussy és Musszorg­szkij harmonizálás módja, for­máló rendszere és hangfesté­sei igen közel állnak egymás­hoz „A kiállítás képei" című Musszorgszkij remekműben, amelyet Maurice Ravel átülte­tett a modern zenekar nyelvé­re. A Debussy-féle impresszio­nizmus tehát Musszorgszkij bátor és nagyszerű kezdemé­nyezését folytatja és ez a for­manyelv a XX. század sokféle iskolájának kiindulása, Keleten és Nyugaton egyaránt. Richárd Strauss életműve a nagyszerű indulás után fokról­fokra esik vissza és kiáltóan példázza a romantika elernye­dését, a polgári korszak végét. Hiába a százfejű zenekar, a raffinált hangszerelési virtuo­zitás, a bő invenció, Strauss cpigon, sőt késői operáiban ön­epigon. Mégis a Till Eulen­spiegel című, ma már 60 éves szimfonikus költemény magá­valragadó, bensőséges lírája és remek karakterizáló képessé­ge, valamint a Rózsalovag szé­les dallamívei és találó korraj­za sok utánzóra talált, akik a kitaposott úton próbálkoztak a hangversenytermeknek és az új operának inkább érdekeset, mint értékeset nyújtani; Az ilyenfajta spekulatív, erősen naturalista Strauss utánzatok­nak azonban nem lehetett tar­tós sikere, a mélyről feltörő népzene és az abból kialakuló népi műzene szomszédságá­ban; A XX. század a népzene je­gyében indul és főként Kelet­Európában bontakozik ki egy­re határozottabb körvonalakkal egy, a nyugati zenétől mind formájában, mind belső építé­sében lényegesen elütő stílus. A két magyar lángelme, Bar­tók és Kodály is ezt a forron­gó-vajúdó új kultúrát szolgál­ja népdalgyűjtő munkásságával és kompozícióival. Mi történik ez időtájt Oroszországban, még a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom előtt? A cári Oroszország muzsikája alárendeltje a Nyu­gat „izmusokban" bővelkedő kísérletezéseinek. A korszak alkotásai hasonlítanak egy­máshoz, mert nagyrészt for­malisták, szegényes a monda­nivalójuk, s kevés közük van az orosz földhöz. Stravinszkij a Petruska után nagyrészben maga is a modernizmus út­vesztőjébe keveredik. Amilyen magas zenekultúrát képvisel az ötök csoportja és Csajkov­szkij, annyira elsekélyesedő és eszmei mondanivaló nélküli az utánuk jövő orosz zenészek je­lentős része. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom, a maga társadal­mat átalakító hatalmas győzel­mével, kulturális vonalon fo­kozatosan építette ki az új zenét, amely valóban a széles néptömegeké. Ma a szovjet alkotó művészet egyenrangú a világhírű szovjet előadómüvé­szettel. Külön kell kiemelni a párt irányító szerepét, azt a részletekre kiterjedő gondos­ságot, amellyel az egyeseket és minden zenei műfajt segíte­ni igyekezett. Ebben döntő szerepe volt Zsdanov elvtárs­nak, aki világosan kijelölte, a célt, s megadta azt az esztéti­kai útmutatást, amely a szov­jet zene teljes kibontakozásá­hoz vezetelt. „A zene legyen a népé", — s gyökerei táplálkozzanak a népzene gazdag forrásából, amely az új műzene kivirág­zását is elősegítette. Az új zene tartalma pedig a szovjet élelet: nép öröme és fájdalma, a harcok által kivívott győzel­mek és az otthonok békés hét­köznapjai. Külön figyelmet fordított Zsdanov a nemzetisé­gekre, a testvérköztársaságok­ra, amelyeknek sajátos színe-. zetű muzsikája, az Állam tá­mogatásával saját operaházak­ban és hangversenytermekben, valamint a Moszkvában ren­dezett nagy seregszemléken csendült meg és beigazolta zenei önállóságát és eszmei gazdagságát. Szovjet-Ukrajna a maga több mint 40 milliós lakosságával és hatalmas területével máso­dik helyen áll a 16 szovjet köz­társaság között. Itt a komoly szimfonikus zene és az opera iránt a legmagasabb igény nyilvánul meg. A főbb kultúr­központokban Kievben, Char­kovban, Oggyesszában és Lvovban hullámzó zenei élet van és ez a pezsgő muzsikáló kedv kisugárzik az egész or­szágra. A szocialista forra­dalom előtti Ukrajnában említést érdemel Bortnyan­szkij, aki még a klasszikus német iskola stílusában neve­lődött. Már sokkal közelebb kerül a népzenéhez Gulak-Ar­temovszkij, akinek a „Zaporo­zsi kozákok a Dunán túl" cí­mű, népi tárgyú operája mais állandóan szereplő repertoár darab. A forradalom előtti szerzők közül Liszenko a leg­kultúráltabb és legsokolda­lúbb. Szimfóniák és értékes kamarazene mellett főként ro­máncai és a „Poltavai Natál­ka" című opera őrzi meg ne­vét az ukrán hallgatók szívé­ben. Tanítványa Revuc­kij már átvezet a szo­cialista forradalom utáni idők­be. Ez a kiváló komponista a fiatal ukrán zeneszerző nem­zedék tanára. Növendékei közül meg kell említeni Gomoljakát, Svesnyikovot, a kiváló karve­zetőt, "Majborodát és Filippen­kót. Revuckij főként zongora­műveket és dalokat szerzett, amelyek a kiváló metodistát mutatják be igen hatásosan. Csajkovszkij stílusához áll közel Ljatosinszkij, aki a ke­mény bírálatokat megértve, a kezdeti formalizmusból telje­sen kivetkőzött és friss népi gyökerű kamarazenéjét, töb­bek között az Ukrán kvintettet írta. Nagy népszerűségre tett szert a Tarasz Sevcsenko film kísérőzenéjével. A legkimagaslóbb szovjet­ukrán zeneszerzők sorába szá­mít Stogarenko. „Ukrajnám" című kantátája már Magyar­országon is bemutalásra ke­rült. Szimfonikus stílusa egyé­ni színeivel és pompás tech­nikai készségével túlemeli őt ha­zája határain. Mint a kievi kon­zervatórium igazgatója fontos pedagógiai munkát fejt ki. Több­szörös Sztálin-díjas. Ismer­tebb müvei közül megemlíteni kívánjuk az „Ukrán erdők em­léke" című négy tételes szim­fonikus szvitet. Filippenko kü­lönösen két népi stílusú vo­nósnégyesével szerzett magá­nak elismerést. Az ukrán opera legte­hetségesebb képviselője Mej­tusz, akinek fő műve a Fagye­jev regényéből készült és ná­lunk is hatalmas sikerrel be­mutatott „Ifjú Gárda" című opera, amely a komszomolisták bátor harcát és eleven életét viszi a színpadra. Mejiusz ko­rábbi történelmi tárgyú ope­rái, de főként az Ifjú Gárda vérbeli drámai tehetséget árul el. Meg kell még említenünk Koszenkot, a kitűnő kórusszer­ző Rakovot, valamint Kacot, aki „Kárpátukrajnában" című szvitjében finom tájfestéseivel ragadja meg a hallgatót. Az ukrán népdal és elsősorban a kolomejka Bartók megállapítá­sa szerint átszivárgott a ma­gyar kanásztáncokba és azon túl a verbunkószenébe is. Az ukrán népdalgyűjteményekben viszont ugyancsak Bartók Bé­la állapította meg a magyar behatást. Az ukrán népzene csodálatos színességének va­lóságos tárházát nyújtja Musz­szorgszkij a „Szorocsinci vá­sár" című vígoperájában, amely Szegeden is emlékeze­tes sikerrel került bemutatásra És ne feledjük, hogy ukrán dallamok ihlették meg Glinkát, Rimszkij Korszakoffot és a mi Liszt Ferencünket is. Szatmári Géza KÖSZÖNTJÜK A BAJNOKCSAPATOT! Az 1954-es bajnoki év vége sők keserűséget okozott a szegedi labda­rugó-szurkolóknak: a Szegedi Hala­dás csapata kiesett a labdarugó Nem­zeti Bajnokság első osztályából. Vol­tak, akik a szegedi labdarúgás vég­leges hanyatlását látták ebben, de többen voltak a bizakodók. Már ak­kor megszületett a jelszó: „Vissza az NB I-be!". Egy év telt el azóta. Izgalmakban, csalódásokban, da ugyanakkor sike­rekben gazdag év. S ma már az egy évvel ezelőtt kitűzött cél valósággá vált — a Szegedi Haladás ismét NB l-es csapat. Nem volt könnyű az NB I-be visszavezető út. A bajnoki cím­ért olyan komoly ellenfelekkel kel­lett megküzdeni, mint a Bp. Törek­vés, Bp. Vörös Meteor, Gödöllői Dó­zsa és a többiek. A Haladásnak sem ment mindig úgy a játék, ahogy a szurkolók szerették volna és egy-egy vereség, döntetlen után mindig elő­kerültek a borúlátók, a kishitűc-k. De a többség kitartott. Esőben, forró napsütésben, fagyban egyaránt meg­jelenlek a szurkolók a mérkőzéseken VAS ISTVÁN BÖJTÖS JÁNOS FARAGÓ GYULA GILICZ ISTVÁN SZABÓ MIKLÓS KAROLY BARÁTH JÁNOS JÁNOS I Ruházati Bolt felkészült a téli vásárra Itt a tél A Ruházati Bolt árudéiban bőséges választék éli a dolgozók rendelkezésére meleg fehérneműben, haris­nyában, felső ruhákban, női és férfi kabátokban. A Ruházati Bolt vezetősé­í ge különös gonddal készült j fel a téli vásárra. Sok ízléses, ' olcsó női szövetruhát hozott j forgalomba. Kész kabátok ; 650 forinttól 1400 forintig I kaphatók az árudákban. A Női Modell-Áruházban (Le­nin utca) a napokban kezdik árusítani a kínai selyemből és szövetből készült kosztü­möket, a különböző fazonú | és színű háziszőttesből készült ruhákat. A 18. számú üzletbe (Nagy Jenő utca 3.) az elmúlt na­pokban több ezer pár cipő érkezett. A Ruházati Bolt cipőüzleteibe a közeljövőben 1400 pár különleges alkalmi női szandálok — fekete és különböző színű, lakkal díszí­tett, magassarkú — érkeznek A Ruházati Bolt 13. számú gyermekruházati boltban (Lenin utca) karácsonyra jó­minőségű anyagból készült, különleges fazonú lányka szövetruhák, szoknyák, blú­zok érkeznek. Az üzletben december 5-én és 6-án dél­után 5-től 6 óráig bábjáték­kal szórakoztatják a vásárló szülők gyermekeit. Ezenkívül a gyermekeket a Télapó cu­korkával jutalmazza. A téli ünnepekre ajándék­csomagokat is készített a Ru­házati Bolt. Ízléses csomago­lásban női és férfi zsebken­dők, nylonharisnya, férfizok­nik, nyakkendők kaphatók. és hallgatták a helyszíni közvetítése­ket, kitartották a csapat mellett. Nekik volt igazuk. A Szegedi Hala­dás csapata 30 mérkőzésből 18 győ­zelemmel, 8 döntetlennel és 4 vere­séggel, 72:26-os kitűnő gólaránnyal megszerezte a bajnoki címet. Most, amikor az egész város sport­szerető közönségével együtt, mi is örülünk a Haladás bajnokságának, meg kell emlékeznünk azokról a já­tékosokról, akik ezt a bajnokságot kivívták. Tizenhat lelkes sportember képviselte a Haladás színeit egy éven át az NB II. Keleti csoportjában. Ba­ráth János, Cziráki József és Faragó Gyula valamennyi mérkőzésen. Mé­száros Károly 29, Zallár Andor 27, Rózsavölgyi Lajos és Vas István 26-* 26, Gilicz István és Subits Lajos 25-* 25, Böjtös János 20, Bánáti János 18, Bénák András és Polyvás Dániel 12 —12, Rábai László 10, Szabó Miklós 9, Cserhalmi Mihály 1 méfközésen képviselték a Haladás színeit, ök nyerték meg a bajnokságot, ők vitték vissza a csapatot az NB I-be, ők rúg­ták azt a hetvenkét gólt, amellyel az NB II. Keleti csoportjában a legjobb gólarányt érték el. A hetvenkét gól közül Cziráki 13-at, Böjtös 10-et, Ba­ráth, Gilicz, Rózsavölgyi 9-9-et, Subits 6-ot, Szabó 4-et, Rábai és Vas 3—3-at, Bánáti és Polyvás 2—2-őt, Zallár pedig 1-et szerzett, míg egy gól Szin (Perecesi Bányász) öngóljá­ból esett. Ezeknek a játékosoknak a tudása, küzdeniakarása, szívóssága eredmé­nyezte azt, hogy Szegednek megint van NB l-es csapata. Szeretettel kö­szöntjük őket a bajnokság megnye­rése alkalmából és sok-sok sikert kí­CZIRAKl JÁNOS RÓZSAVÖLGYI LAJOS SUBITS LAJOS RABAI LÁSZLÓ vánunk nekik az NB I-ben is! Ezek a sikereik azonban nem születhetnek meg önmaguktól. Komoly felkészü­lés, erős akarat és lelkes küzdeniti­dás kell ahhoz, hogy az NB I. erős mezőnyében sikeresen képviselhes­sék Szeged minőségi labdarúgását. Ehhez kívánunk a Szegedi Haladás NB l-es csapatának jó munkát. Vi­szontlátásra februárban a felsőtisza­parti stadionban! 21. i — Nem akartam megmondani ki­hallgattam véletlenül, mikor Péter bácsi mondta Anyának, csak kis ide­ig leszel segédmunkás. Bikácsi kijár­ja, hogy kapjál valahol tisztviselői állást. Csak tartsál ki, lássák, hogy ki vagy. Mosolyogva nézett bátyjára, de az elhúzta száját. — Ügy. Szép kis terv. Ezt nevezik népnevelésnek? Köszö­nöm, nem kérek belőle, i Giza ijedten látta, hogy kár volt beszélni. Micsoda ember a bátyja? Más örülne, mindent megtenne, hogy felemelkedjen, ő meg dühös. Sértő­dötten vont vállat. — Bolond vagy te. veled nem ke­het okosan beszélni. — Legyek bolond, de nem soká­ig. Vedd tudomásul, hogy ebből a hülyeségből elég volt. Mindenki rö­hög rajtam, szerencsére nem estem végleg a fejem lágyára. Kell nekem deszkákat válogatni, cipelni? Kell a fenének. Különben is találkoztam tegnap Kcpréval, bevesz a képügy­nökségbe. Kereshetek havi kétezret, vidéken. — ICopré! Az a szélhámos jam­pec! — Nektek mindenki szélhámos, aki pénzt akar keresni. — Nem a pénz a fontos. —1 Hanem a munka, Na jól van, nesea nagyom a munkát, én majd szépen beszedem a pénzt. így feleseltek egyre ellenségeseb­ben, végül Giza otthagyta és bement szobájába. Pista pedig komolyan el­határozta, hogy Koprét holnap dél­előtt felkeresi, mert a valóságban tegnap nem találkozott vele. Nem is rossz ötlet. — Lehet, hogy tudat alatt már készen volt az elhatározással. Nyugtalansága, hogy ilyenmódon határozott utat talált, melyen leve­zetődhet. elcsitult. Üjra érezte a kö­tetlenség boldogító mámorát. Utaz­hat, nincs Pali bácsi, aki morogjon, Bikácsi. aki oktassa. Szakács, aki szurkálja, meg a többiek, akik gya­nakodva lesik. Mária is elmehet, van még csinos lány a világon fölösen. Azért valahogy nem lett tartós a nyugalma és öröme, mert Majdáni Mária kemolykás szép arcát nem tudta emlékezetéből száműzni. Vele is álmodott és megint ólmos lábakkal futott volna utána. Futott is egy ki­csit, de lábai elnehezedtek, s Mária lessan eltávolodott. Második res­ELSŐ FEJEZET, melyben megismerkedünk az eladás művészetével. A vonat erős irammal futott át a havas tájon. Akik kinéztek az abla­kon, azoknak valami jóleső érzés lo­pakodott szívükbe. A kútgémek. a szárkúpok, a szétszórt tanyák vala­mi otthoni illatot küldtek át a hóme­zőn. — Bent a fedelek alatt emberek élnek, idegenek, mégis olyan ismerő­sök. Apró dolgaikkal foglalkoznak, láthatatlanul. A vonat robog, a fűtő új lapát szenet vet a kazánba. Elro­bog a vonat és elviszi a karavánt, mely összezsúfolódva vágtat át a tájon. Efféle homályos lírai gondolatai támadtak Nagy Pistának, ahogy ki­ürített borospalackja felett kinézett álmodozó arccal a „guruló kocsmá­nak" becézett étteremkocsi ablakán, fef Mióta otthagyta a fatelepet, arca megtelt, de ez a teltség afféle puM fadtség volt inkább, minden erő nél­küli. Szeme megkeményedett, keze idegesen játszadozott egy fogpiszká­lóval. Kitűnő szabású sötétszürke ru­hája volt. nagymintás selyemnyak* kendővel, melybe piciny aranyhege­dűt tűzött. I Vele szemben ült Kopré. a szenv­telen arcú. fakó hajú, merev pillan­tású. a mindég elegáns régi jóbarát; Mintegy három évvel volt idősebb Pistánál. Szeme alatt soha ki nem aludt éjszakai züllések karikája fe­ketedett, de csodálatosan bírta mind­ezt, a fiatalság el nem fogyó erejé­vel. Az ilyen férfiak után nyugtala­nul megfordulnak a nők. de öreg ko­rukban botra támaszkodva, éhes ke­selyűként merednek az ember ar­cába. Kopré semmiben sem hitt. sem­mit nem tisztelt, kevéssé volt mű­velt s nagyon nagyra tartotta önma­gát. Soha semmitől sem riadt vissza, de ezt a feneketlen posványt szépen leplezte átlag udvariassággal, kedé­lyes kiszólásokkal. Egy perc alaít képes volt bárkivel megbarátkozni. Olyan volt, mint egy zsebtolvaj, aki óvatosan csenegeti ki mások életé­ből a legjobb falatokat s közben na­gyon ért ahhoz, hogy a társadalom bűneit hirdesse. íFolytatása követke^,)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents