Délmagyarország, 1955. november (11. évfolyam, 257-281. szám)

1955-11-11 / 265. szám

DELMOGTORORSZflG Péntek, 1955. november 11. Mi történt q külpolitikában ? A négy hatalom külügyminisztere tegnap megkezdte a leszerelés kérdésének megvitatását /^enfben csütörtökön délután 16 órakor a külügyminiszteri értekezlet 10. ülése megkezdte a napirend második pontjának, a leszerelés kérdésének vitáját. Az ülésen Macmillan angol külügyminiszter elnökölt. A külügyminiszterek szgrdai ülése — mint arról kommentárunkat követően beszámolunk — sem ért el semmiféle haladást az európai biztonság és a német kérdés tárgyalása során, A nyugati külügyminiszterek — új javaslatok előterjesztése helyett — annak bebizonyítására törekedtek, hogy az első napirendi pontban elérhető megegyezés elmaradása a szovjet küldöttség hajthatatlan magatartásának következményeként állt elő. Molotcw szovjet külügyminiszter ezzel szemben rámutatott a nyugati javaslatokban rejlő ellentmondásokra, majd újabb javaslatokat terjesztett elő. bizonyságául annak, hogy a szovjet küldöttség — hiven a kormányfők irányelveihez — Európa biztonságának megszilárdításán és Németország kérdésének megoldásán fáradozik. A nyugati sajtó számottevő része — éppen a nyugati külügyminiszterek felszólalásainak hatása alatt — a külügyminiszteri értekezlet várható kilátóstalanságáról igyekszik meggyőzni olvasóit. A legtöbb szerdai angol lap például arra törekszik, hogy elhitesse: veszélyben forog a genfi értekezlet sikere és a genfi szellem is s ezért a Szovjetunióra igyekszik hárítani a felelősséget. Több angol lap — így a Daily Express is — azonban tárgyilagosan foglalkozik a genfi értekezlet eseményeivel. A nyugati hatalmak — írja vezércikkében az említett Daily Express — azt mondják, hogy az egyesített Németország beléphet a NATO-ba, ha akar. A Szovjetunió nagyon jól tudja: ez hemarosan azt jelentené, hogy a Jelfegyverzett Németország Lengyelország határán, azaz a Szovjetunió kapujának küszöbén állna." Az angol lap a továbbiakban felveti a kérdést: vajon a másik lehetőséget. Németország kettéosztva tartását, vagyis a német egység hiányát a Szovjetunió és a Nyugat közötti barátság akadályának kell-e tekinteni? — „Kétségkívül nem — adja meg a választ saját kérdésére a lap. — Alig tíz évvel ezelőtt az angol közvélemény a lehető legerősebben követelte Németország feldarabolását, sőt Bevin volt munkáspárti külügyminiszter végleg meg akarta fosztani Németországot bárminő fegyvergyártási képességétől. A kettéosztott Németország bírálat tárgya lehet ugyan, de ez még mindig hasonlíthatatlanul jobb lenne, mint az egyesített, felfegyverzett, harcias Németország, amely tetszése szerint a Kelet, vagy a Nyugat ellen használhatná hatalmát." A News Cronicle című angol lap megállapítja: a helyzet nem kevésbé robbanékony lesz, ha a keletnémet állam megszűnése vitán a német nacionalisták az Oderánál állnak majd, Lengyelországtól egy kőhajításnyira. „Az értekezletnek — írja a Jap — most a következő kérdést kell eldöntenie: Vajon szükséges-e, hogy a német egység délibábja terelje el a figyelmet az európai biztonság elérhető látomásáról? Vajon Németország további kettéosztottsága — bármilyen nehéz legyen is a német nép számára —, túl magas ár lenne-e hoszszú fegyverszünetért a hidegháborúban és a fegyverkezési terhek általános csökkentéséért mindenki javára?" A francia nemzetgyűlés szerdáról csütörtökre virradóra tovább folytatta a választással kapcsolatos tervek megvitatását A rendkívül zavaros vita során, amikoris a javaslatok egész lavináját vetették el. Faure miniszterelnök hajnali öt órakor allcotmányos formában ismét felvetette a bizalmi kérdést. A nemzetgyűlésnek a bizalmi szavazás során — amelyre szombaton délután kerül sor — arról kell döntenie. hogy elveti-e a további választási terveket és magáévá teszi-e a választási bizottság javaslatát az 1951. évi választási törvény alkalmazásáról a listakapcsolások nélkül Pá rtélet Egy rosszul sikerült népnevelő-értekezlet története Hl az ideje, hogy a neme! kérdés további megtárgyalását magúm a németekre bízzuk —. mondotta szerdai felszólalásában V. M. Molotov Genf (MTI). Szerdán, a külügyminiszteri értekezlet 9. ülésén, amely 16 óra 05 perckor kezdődött és 19 óra 35 perckor ért véget, Pinay francia külügyminiszter elnökölt. (Az ülésen az első napirendi pont, az európai biztonsági „őszintén meg kell mondanom — mondotta ezután Dulles —, hogy ami az Egyesült Allamo kat illeti, a külügyminiszteri értekezlet eddigi lefolyása megrendítette bennünk azt a bizal mat, amely a kormányfők találkozója során és utána hatott kérdés és a német probléma át bennünket. Nem akarunk o n<*~a- vjSSzatémi a kormányfői értekezlet előtti időket jellemző viszonyokhoz, s továbbra is igénybe akarunk venni minden rendelkezésre álló eszközt az időszerű világpolitikai kérdések békés és ésszerű megoldása érdekében". Beszéde befejezésekor Dulles kifejezte azt a reményét, hogy a szovjet kormány fel fogja ismerni annak szükségességét, hogy Németországot szabad választások útján egyesíteni kell. Pinay francia külügyminiszter szólalt fel ezután. Azt állította, hogy a szovjet kormány az egész Németországra ki akarja terjeszteni a „kommunizmust". Megismételte, hogy a nyugati javaslatok figyelembe veszik a Szovjetunió biztonságát és arról beszélt, hogy bár a Szovjetunió nem hajlandó tárgyalni az európai biztonságról és Németország egyesítéséről a nyugati javaslat alapján, mégsem tett reális javaslatokat a további tárgyalás folytatására. A kővetkező felszólaló Molomegvitatása szerepelt. Először Macmillan angol külügyminiszter szólalt fel. Mint mondotta, Molotov külügyminiszter keddi beszédének gondos tanulmányozása után arra a meggyőződésre jutott, hogy a Moszkvából visszatért külügyminiszternek ez a felszólalása nem hozta közelebb a megoldáshoz, hanem még jobban megnehezítette a német kérdés rendezését. Véleménye szerint a szovjet kormány jelenleg nem hajlandó beleegyezni össznémet választások végrehajtásába. Ezzel igen komollyá vált a helyzet. Mint mondotta, nem tudja, hogy ilyen körülmények között mint lehetne hasznos1 módon folytatni az első napirendi pont megtárgyalását. A továbbiak során az. angol külügyminiszter kijelentette: az eddigi tárgyalások során jelentős közeledés történt az első napirendi pontban foglalt kérdésekben és ha a Szovjetunió hajlandó volna elfogadni a német kérdésben tett nyugati javaslatokat, meg lehetne va lósítaní az európai biztonsági.'(ov ~szovjet külügyminiszter szerződést. Másrészről azonban voK Megállapította: nem felel — mondotta — meg kell állapítani, hogy a külügyminiszterek eddigi tárgyalásai során megingott a tárgyalófelek közötti bizalom. Hangsúlyozta: a nyugati hatalmak nem mondanak le az Eszakallantl Szövetségről ét a Nyugateurópai Unióról, mert meg vannak győződve arról, hogy ezek a szervezetek biztonsági rendszerük alapját alkotják. A szovjet javaslatok — Macmillan szerint — egész Németország szövjetlzálásíra Irányulnak. Dulles, az Egyesült Államok külügyminisztere, a kővetkező felszólaló hangoztatta: kormányának véleménye azerlnt az eddig előterjesztett szovjet javaslatok egyrészt tartóssá meg a kormányfők irányelveinek az a nyugatiak részéről tapasztalható törekvés, hogy az európai biztonság és Németország kérdését az össznémet választások kérdésire szűkítsék le. Molotov ezután kifejtette, hogy az elfogadott Irányelvek érielmében nem a német kérdés és az össznémet választások, hanem az európai biztonság kérdése áll az első helyen. Arról sincs szó az irányelvekben, hogy Nyugat-Németország kebelezze be Kelet-Németországot — mondotta. Pinay francia külügyminiszter zzerint — jegyezte meg ezután Molotov — n nyugati javaslatok kellő biztonsági garanciát nyújtanak HU. n Szovletunlónak és más euró'tánnék a? európai biztonságot pal államoknak, ugyanakkor íenveffet'i körülményeket, más-[Pinay kijelentette, hogy Franrészt Mr*lW.|»n«áget szülne eíaor»zág száméra ezek a ga-, a Nyugat és a Szovjetunió kö- randák nem elégségesek: FranJclaországnak szüksége van még a NATO-ra is. Ez mindenesetre különös logika — állapította meg Molotov —, hogy a Franciaország részére elégtelen garanciákat a Szovjetunió részére megfelelőnek tartja. Beszéde további részében Molotov kifejtette, hogy a német kérdés megoldása döntően a németek egymás közötti tárgyalásaitól függ. ezért elő kell segíteni az NDK és a Német Szövetségi Köztársaság közeledését. •Á „genfi szellem"-röl szólva Molotov megállapította, menynyire helytelen a nyugati küldöttségek álláspontja ebben a kérdésben, — „Egyesek szerint — mondotta Molotov —' csak akkor tennénk eleget a genfi szellem követelményeinek, ha készségesen elfogadnánk minden elénk tárt javaslatot, tekintet nélkül arra, hogy helyeseljük azt, vagy sem. Ez a módszer nem helyes és nem meggyőző". Hasonlóan helytelenítette Molotov a „bizalom" szóval űzött játékot. — „Ml — mondotta — nagyon komolyan vesszük az államok közötti bizalom jelentőségét." Megállapította: a külügyminiszteri értekezlet résztvevői több fontos kérdésben haladást értek el. „A genfi szellem és a négy kormányfő irányelvei azt követelik a külügyminiszterektől, hogy Európa biztonságának megszilárdításán és Németország kérdésének rendezésén fáradozzanak". Beszéde végén Molotov két javaslatot terjesztett elő. Az elsőben javasolta, hogy Németországból három hónapon belül vonják ki a külföldi csapatokat. Miután a nyugati külügyminiszterek nem foglaltak állást ezzel kapcsolatban, a szovjet küldöttség olyan értelemben módosította javaslatát, hogy a négy nagyhatalom németországi csapatainak létszámát csökkentsék a jelenlegi állomány 50 százalékára. A második szovjet javaslat az Európában fennálló államcaoportok közötti egyezményre vonatkozik. A négy külügyminiszter végül abban állapodott meg, hogy az ellő napirend tárgyalását egyelőre elhalasztják és csütörtökön a második napirendi pont, a leszerelés kérdésének megvitatásához kezdenek hozzá. Már a szervezés is elég felületes volt. A ruhagyári pártbizottságon azt mondották, hogy az l-es alapszervezet november 9-én délben, de legkésőbb fél 1-kor tartja a rendes félhavi népnevelőértekezletet vagy a tanácsteremben, vagy a porta melletti DlSZ-teremben. A valóságban pedig az történt, hogy még egy órakor is Dávid János párttitkár elvtársat keresték az l-es alapszervezet népnevelői, hogy melyik helyiségben gyülekezzenek. Mert bizony ekkor sült ki, hogy a tanácsteremben éppen szakmai tanfolyamot tartanak, a DISZ-teremben pedig a kultúresoport tagjai gyülekeznek énekpróbára. Végül megérkezett Dávid elvtárs (a népnevelők a gyárkapun belül vártak rá) és miután a fiatalokat eltanácsolták máshová, a DlSZ-teremben körülbelül negyed kettőkor megkezdődött a népnevelő-értekezlet. De .milyen értekezlet volt ez? A párttitkár azzal kezdte a tájékoztatót, hogy egész röviden kívánja ismertetni a feladatokat, mivel ez rendkívüli értekezlet csupán, és különben is, kávés már az Idö. Háromnegyed 2-re be kell ugyanis fejezni, mert kezdődik a műszak. Igen, ez megint a jobb kéz és a bal kéz bosszantó problémája. önkéntelenül is felmerül a kérdés: Az üzemi pártbizottság megbeszélte-e az alapszervezet vezetőségével a népnevelő-értekezlet időpontját? Továbbá homály fedi azt is, miért beszéltek a pártbizottságon a rendes félhavi népnevelő-értekezletről, amikor az alapiszervezet titkára egy rendkívüli és rövid összejövetelt emlegetett bevezető szavaiban. Súlyos hiba történt tehát a szervezésbein, és előrelátható volt, hogy az alig félórába beleszorított értekezlet nem éri el a célját, nem ad megfelelő segítséget a népnevelőknek. Dávid János elvtárs beszélt a népnevelőknek arról, hogy élüzem lett a Ruhagyár és mindenki büszke lehet arra, hogy munkájával hozzájárult a szép győzelemhez. (Kérdés, mindenki hozzájárult-e, mert még a varjak is károgják az üzemiben, hogy az igazolatlanul hiányzók száma csúful megszaporodott az utóbbi időben.) A párttitkár elvtársnak értékelnie kellett volna a népnevelők munkáját személy szerint. Meg kellett volna dicsérni azokat, akik a legjobb módszerekkel agitáltak és kiemelkedő eredményt értek el a dolgozók mozgósításában. Ugyanakkor bírálnia kellett volna azokat a népnevelőket, akik hanyagságból nem teljesítették fontos pártrnegbizatásukat. Vagy nincsenek jól és rosszul dolgozó népnevelők? Ezt ' nem lehet tudni, hiszen a pártvezetőség sem tudja. Ha tudná, nem mondott volna olyan általános igazságokat a párttitkár, amelyeket nem anynyira a többé-kevésbé jól tájékozott népnevelőknek, hanem inkább a dolgozók egészének kellett volna elmondani. Például: «Az a feladat, hogy megtartsuk a büszke élüzem címet", vagy: •Kövessünk el mindent, hogy megszilárduljon a munkafegyelem". Kétségtelen. Dávid elvtárs tájékoztatójában a rövid idő ellenére is voltak hasznos útmutatások. Hangsúlyozta többek között: a népnevelők érjék el, hogy a kiváló munkások átadják munkamódszereiket, mert a 7-es szalag rövidesen megkezdi az export-cikkek gyártását. Rámutatott ezzel kapcsolatban, hogy a minőségre is nagy gondot kell fordítani, mert csak így lehet hírnevet szerezni külföldön is a Ruhagyár készítményeinek. De mégis kevés volt a tájékoztatóban a konkrét segítség, a használható és jól bevált agitációs érv, nem mutatóit rá eléggé a „hogyan"-ra, a «miként"-re. Egy népnevelő-értekezlet akkor mondható jóinak, ha az előadás tele van jobbnál jobb agitációs élvekkel, módszerekkel, ha világosan megmutatja, hogy az alapszervezet termelési területén hol, mit kell cselekedni az éves terv maradéktalan *eljesítéséért. Nyilvánvaló: az egyik dolgozónál a minőséggel van baj, a másik keveset törődik az újítással, a harmadik gyakran elkésik a munkából, a negyedik nem takarékoskodik az anyaggal, az ötödik nem teljesíti a tervét és így tovább. Tehát az egyik ember ilyen, a másik amolyan. A népnevelőknek ismerniök kell minden dolgozót külön-külön, hogy kézzelfogható segítséget tudjanak nekik nyújtani az agitáció folyamán. A népnevelőértekezlet akkor hasznos, ha a jelenlévők beszámolnak a munkájuk közben felmerült tapasztalatokról, átadják egymásnak eredményes agitációs módszereiket. Természetesen erre nem elegendő egy félórás megbeszélés, teljesen igazuk van az í. alapszervezet népnevelőinek. Murányi Gyula elvtárs hasznos javaslatokat tett felszólalásában a munkafegyelem megszilárdításéra (ha valaki három alkalommal elkésik, büntetésből helyezzék át egy másik szalagba), továbbá Kopasz Györgyné és Jernei Mihályné elvtársnő is vállalta, hogy helytállnak a munkában. Arról azonban nem szóltak, hogy a pártonkívüli munkásokat milyen módon akarják magukkal ragadni. De, ha lettek volna is erre vonatkozólag hasznos javaslataik, az idő rövidsége miatt nem mondhatták el. Bármilyen furcsán hangzflc is, olyannak tűnt ez a népnevelő-értekezlet, mintha az elvtársak tűltették volna magukat egy szükséges rosszon és utána megkönnyebbülnek. Erre vall az is, hogy sem a vállalatvezetőségtől, sem az üzemi pártbizottságtól nem volt senki az j értekezleten. A vezető elvtársak, mintha lebecsülnék a népnevelők munkáját és nem látnák elég világosan, hogy a tervek mindenoldalú teljesítéséhez felmérhetetlen segítség®! tudnak nyújtani a népnevelők, ha megfelelően irányítják és segítik őket. Véleményünk szerint az is hiba, hogy Dávid e!v« társ olyan javaslatot kapott a pártbizottság egyik tagjától, hogy „csak röviden jelentse be az export-cikkek gyártásának megkezdését". Ha a pártbizottságon csak ennyiben látják fontosnak a népnevelők tájékoztatását, aktlor előbb-utóbb elgyengül a ma még elég jónak mondható egyéni agitáció. Egy kicsit több felelősségre, nagyobb lelkesedésre van szükség a népnevelő-értekezletek előkészítésében és megtartásában is. Tagadhatatlan, a Ruhagyár I. alapszervezetének vezetőségi tagjai sokat álmatlankodnak, fáradnak a pártszervezet munkájának tökéletesítéséért és ezért tisztelet, megbecsülés jár nekik. De a népnevelök is elvárják, hogy megbecsüljék és jobban támogassák őket munkájuk közben, hiszen egyazon célért küzdenek: az éves terv határidő előtti teljesítéséért, az élüzem cím megvédéséért. A pártfolifafás hírei Zákányszéken Takács József propagandista a •Marxizmus—leninizmus alapjai" hallgatóinak két és félórahosszás előadást tartott. Hozzátesszük, hogy nem volt beszédvázlata, felkészületlen volt. Ezért meglehetősen eltért a tematikától. Sokmindenről beszélt, alaposan öszszekavarta a hallgatókban a tananyagot. Nem egyszer volt elvi és tárgyi tévedése. Egy ízben azt mondotta: »a rabszolgatartó társadalomnak azért kellett megszűnnie, mert nem volt jó*. Ez pontatlan értelmezése a tényeknek. A rabszolga-társadalom nemcsak egyszerűen megszűnt, hanem annak alapjait a rabszolgalázadások teljesen aláásták. A rabszolga termelési mód túlélte magát. A rabszolga egyáltalán nem volt érdekelve a munkában, ezért törvényszerű volt az, hogy a rabszolga termelési módot felváltsa a feudalizmus, amely már fejlettebb termelési mód volt a rab* szolga termelési módnál. Tehát úgy megfogalmazni ezt a tételt, hogy azért kellett megszűnnie a rabszolgarendszernek, mert nem volt jó, elvileg nem helyes. Az ilyen kérdéseket alaposan, elvileg pontosabban kell megmagyarázni a hallgatóknak. Nem kell valami új dolgot kitalálni, mert a tankönyvben ez mind megtalálható. A tanulság az, hogy a propagandista ne tartson 30—10 percnél hosszabb előadást, néhány kérdést magyarázzon meg csupán a hallgatóknak, de arra alaposan készüljön fel és akkor többre megy, mintha egyszerre akarja a hallgatók fejét teletömni különböző komplikált politikaigazdaságtani alapfogalmakkal, amelyeket néhány óra alatt lehetetlen kifejteni. Áramol" ad a gorkiji vízierőmű November 2-án nagy nap virradt a gorkiji vízierőimű építőire. Az ünnepélyesen feldíszített gépterem bejáratánál sok építő- és szerelőmunkás gyűlt össze. Eljöttek a területi szervezetek vezetői is. Jurinov, a vízierőmű építkezésének vezetője 12 óra 5 perckor hivatalosan bejelentette, hogy a vízierőmű első egysége elkészült. Ignatov, a területi pártbizottság titkára dübörgő tapsvihar közepette vágta el a vízierőmű központi épülete előtt kifeszített szalagot. Lezsnyev ügyeletes munkavezető egyet fordított a sebességszabályozó fogantyún és a turbina működni kezdett. A gorkiji vízierőmű először adott áramot. Megkezdődött az építőit gyűlése. A szószékre Brencev ismert exkavátorkezolő lépett fel. — Nagy a ml örömünk — mondta —. A gorkiji vfzlerőmű első egysége megkezdte az ország iparvállalatainak árammal való ellátását. Büsz.ke vagyok arra, hogy én is hozzájárulhattam e nagy volgai erőtelep építéséhez. Most még nagyobb lendülettel fogunk dolgozni és határidő előtt üzembe helyezzük a többi egységet is. A párt nevében Ignatov, a Gorkij-területi pártbizottság első titkára üdvözölte az erőmű építő-kollektíváját. Kifejezte meggyőződését, hogy az építő- és szerelőmunkák üteme a jövőben sem csökken, arra szólftotta fel az építőket, fokozzák a XX. pártkongresszus tiszteletére indított szocialista munkaversenyt, a kongresszus megnyitásáig még öt egységet helyezzenek üzembe. Az ünnepség végén Tyihomlrov, a területi végrehajtó bizottság elnökhelyettese felolvasta a Gorkij-területi szovjet végrehajtó bizottságának határozatát 8 vízierőmű legjobb építőinek díszoklevéllel való kitüntetéséről,