Délmagyarország, 1955. november (11. évfolyam, 257-281. szám)

1955-11-05 / 261. szám

VllÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEKJ "N. AZ MDP CSONGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁG A N AK LAPJA XI. évfolyam, 261. szám Ara: 50 fillér MAI SZAMUNKBÓL: A FORRADALMI MŰSZAK ESEMÉNYEIBŐL (3, oldal) AZ OKTÓBERI SZOCIALISTA FORRADALOM ÉS A MUNKÁSOSZTÁLY (3, oldal) Szombat, 1955. november 5. Ifjúságunk hazafias nevelése Amikor ifjúságunk hazafias neveléséről beszélünk, voltaképpen hazánk jövője foglalkoztat bennünket. Arra a kérdésre keresünk feleletet, hogy vajon a fia­tal nemzedék képes lesz-e országunkat tovább vezetni a megkezdett úton, tehát a szocializmus építésében. Mindjárt kiviláglik tehát, hogy milyen hazaszeretetről van szó, hogy mit jelent számunkra ez a szó: haza­fiság. Tudjuk azt, hogy Magyarországot történelmének legválságosabb korszakaiban népének hazaszeretete tartotta fenn. Ez a hazafiság nem frázisokban nyilat­kozott meg, hanem önfeláldozó cselekedetekben. Ez a hazafiság a szabadságtörekvések zászlóhordozója volt: egyrészt a nemzeti függetlenségért s ugyanakkor a nép szabadságáért vívott harcoknak. Ezt a hazaszere­tetet vállaljuk mi örökségül. Ha tehát ifjúságunk hazafias neveléséről beszélünk, ebben a nevelésben fontos szerepe van a népi szabad­ságtörekvéseknek is. Ami ezen túlmenően új a haza­fiságban, az éppen hazánk történelmének legújabb szakaszából, az eltelt tizenegy esztendőből következik. Mert míg azelőtt a népi hazaszeretet szüleségképp az uralkodó osztályok hatalma elleni küzdelemben nyilat­kozott meg, ma, hogy a munkásosztály, a dolgozó nép vette kezébe a hatalmat, a hazafiság e hatalom meg­becsülését, védelmét jelenti. Ma tehát, ha hazafiság­ról beszélünk, az ország és a nép szeretete egyet je­lent. A szocialista haza szeretetét és építését jelenti. A szocialista hazafiságtól távol áll a nemzeti ön­zés, a sovinizmus, más népek lebecsülése. Az ifjúság hazafias nevelésében különösen jelentős ezeknek az elveknek a kialakítása. Diákifjúságunk körében — kü­lönösen az egyetemen, a jövő nevelői között — az el­múlt években nem egyszer lábrakaptak e téren veszé­lyes nézetek az országszerte jelentkező torz ideológiai elvek hatására, melyek szervesen beleilleszkedtek a jobboldali nézetek közé. Egyesek revánshangu lattal iz­gattak, a hazaszeretet érzékét hamis területi ragaszko­dássá próbálták változtatni. A hazaszeretet szerves része a haza földjéhez való ragaszkodás is. De, ha a hazaszeretetet csupán a terü­let szeretetévé degradáljuk, akkor nemcsak ezzel cz érzéssel élünk vissza, hanem igen veszélyes játékot űzünk országunk szempontjából is. Elég lesz példaként talán a magyarországi ellenforradalmi rendszer törté­nete ehhez. Ez a rendszer revanstörekvésekkel igyeke­zett rokonszenvet teremteni magának belföldön, el­játszva ezzel a nemzet becsületét a külföld előtt, s romlásba kergette ezekkel az elvekkel az országot. Ez­zel szemben az igazi magyar hazaszeretet mindig a szomszédos népekkel való baráti viszony, az együtt­működés céljaiért küzdött, akár Adyra akár József Attilára hivatkozunk, de Kossuth is erre a gondolatra jutott, nem is beszélve azokról, akik együtt küzdöttek az elnyomott szomszéd népekkel. A szocialista haza­szeretet azt követeli, hogy ezt az örökséget folytassuk: egymás segítségével, barátságával építsük országainkat. A népi hazafiság, míg nem volt szabad a magyar nép, az uralkodó rend és intézményei, tervei támadá­sát jelentette számtalan esetben, ma azonban messze­menően téves, sőt: ellenséges nézeteket vallanak azok, aikik mai életünk hibáit bírálva •— ami magábanvéve helyes volna, hiszen a hibák kijavításénak módja a kri­tika — az általános bírálatig, az állandó, önmagáért való kritizálgatásig jutnak el, ami végül nem egyszer államrendünk tagadásához vezet. Ezzel is számot kell vetnünk az ifjúság hazafias nevelésével foglalkozva, mert az egyetemi diákság körében olyan bíráló hangok is hallatszotok, amelyek már túlléptek az építő bírá­lat jellegén. Ezek a hangok a felszabadult Magyaror­szág alkotásainak lebecsülését, s ezzel államunk ered­ményeinek becsmérlését jelentették. Egyesek szem elől tévesztették azt, hogy ma már az állam a nép, a dol­gozóké a hatalom. Ady a maga korának maradi Ma­gyarországát bírálva, az országot elmaradásra kárhoz­tató uralkodó osztály országvezető képességeit tagadta, de aki ma semmibeveszi eredményeinket, az az ered­ményeinket létrehozó dolgozó nép országépítő képessé­geiben kételkedik, a nép erejét, hatalmát, képességeit tagadja, ami végképp távol esik a hazaíiságtól. A hazafias nevelés ma szocialista hazánk megbe­csülésére való nevelést jelent, építő munkára való, s az országunkat, népünket lebecsülő s a szomszédos né­pek iránt ellentétet szító nézetekkel szembeni harcra való nevelést jelent. Mindját határozottan meg kell állapítanunk azt is: nem külön nevelést. A szocialista hazafiságot szolgálja mindaz az ismeret, ami nemze­tünk és a többi népek múltjáról, országunknak föld­rajzi és gazdasági adottságairól, népünk függetlenség­ért és szabadságért vívott harcairól, a szocializmus építését vezető kommunisták küzdelmeiről, s hazánk és népünk haladását és felemelkedését szolgáló kultú­ránkról szerzünk. Ezek az ismeretek fejlesztik ki az igazi hazafias érzéseket. S ezeket elősegíthetik — ez a feladatuk — mindazok a társadalmi szervezetek, ame­lyek az ifjúság kulturális és egyéb nevelésével foglal­koznak, közülük elsőként az ifjúság' szövetség, de a kultúrotthonok, az Ismeretterjesztő Társulat, a szak­szervezetek és a MÖHOSZ is. Ezektől a szervezetek­től még aktívabb és kézzelfoghatóbb munkát kell várnunk. Mindez nem közömbös, hanem égető társadalmi kérdés. Ha az ifjúságról van szó, hazánk jövőjéről van szó. Arról a nemzedékről, amely helyébe áll az időseb­beknek, amely tovább viszi a zászlót, hazáink építését folytatja. S az senkinek sem lehet közömbös, hogyan folytatódik ez a munka, milyen lesz a jövő Magyar­ország. Mindent félretéve első: a vetés! Október 31-ig Csongrád megye esak 58.3 százalékra teljesítette a kenyérgabona vetéstervet A legutóbbi hivatalos je­lentés szerint az őszi ke­nyérgabona vetéstervet októ­ber 31-ig csupán 58.5 száza­lékra teljesítették Csongrád megyében. A városok és járások sor­rendje a következő: 1. Csongrádi járás 85.3, 2. Szegedi járás 75.1, 3. Csong­rád 63.4, 4. Szentesi járás 59.5, 5. Hódmezővásárhely 55.5, 6. Szentes 489, 7. Ma­kói járás 26.6, 8. Makó 12 százalék. A makói és szegedi járá­sokban, valamint Makón tűr­hetetlen lassan halad a vetés a termelőcsoportakbam. A megye legjobb talaj­munkás traktoristái: 1. Sztáncsik György, 2. Lelkes Béla, 3. Id. Buzi Nagy Imre. Mindhárman a Csere­bökényi Gépállomás dolgozói. 4. Joó Imre, 5. Józsa Károly, a Szentesi Gépállomás trak­toristái. A legjobb silózó traktorve­zetők pedig a következők: 1. Zombori Antal (Öföl­deák), 2. Csenki István (Ar­pádhalom), 3. Punyeczki Já­nos (Szentes), 4. Gyolai Gyula (Deszk), 5. Tuska Jó­zsef (Nagykirályhegyes). Az őszi idény legjobb bri­gádvezetői: 1. Csomós Imre (Szentes), 2. Lévai András (Árpádha­lom). 3. Farkas Mihály (Cse­rebökény), Ünnepeljenek munkával megyénk gépállomáwi A Cserebökényi Gépálltx más traktoristái elhatároz­ták, hogy a jövő évi kenye­rünk érdekében, az őszi me­zőgazdasági munkák fontos­ságára való tekintettel no­vember 6-át és 7-ét munká­val ünneplik. Egyben kérik megyénk többi gépállomásai­nak dolgozóit, hogy kövessék példájukat: ünnepeljék mun­kával a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 38. év­fordulóját. Miért állnak a traktorok az Új Élet TSZ földjein? A röszkei traktoristák né­hányan nem panaszkodhat­nak, hogy nagyon megeről­tetik a traktort, hisz rend­szeresen az Űj Élet Termelő­szövetkezetben tíz órát mu­tat az óra délelőtt, mire el­kezdenek dolgozni a trakto­rok. S mire leszáll a nap, a traktoristák is hazaszállin­góznak azzal a gondolattal, hogy másnap tíz órakor is­mét nekifognak. Meglepődve hallják 4z em­berek mindezt. Hisz a hét elején az újság is arról írt, hogy Döme elvtárs, a gépál­lomás vezetője példát muta­tott traktoristáinak. vasárnap is dolgozott. Ügy látszik pél­dája nem volt elég ragadós, vagy nem jutott el a hír az Üj Élet Termelőszövetkezet­ben dolgozó traktoristákhoz. Nem nagyon fáradhattak ki e nagy munkák idején, sőt tegnap egész-napos kényszer­pihenőre vonultak, bejelent­vén, hogy csődöt mondott mindkét traktor. Ott álltak egész nap a traktorok, pihen­tek gazdáikkal együtt. Nem­csoda, ha megbotránkozva látják mindezt a dolgozó pa­rasztok. Hogy készült fel a Röszkei Gépállomás, hogy készítette fel a nagy mun­kákra erőgépeit és traktoris­táit. Annál inkább csodálkoz­nak, mert a termelőszövetke­zetben dolgozik egy traktor, az ipari tanulóiskola trakto­ristái ülnek nyergében, ta­nulók ők, lelkes fiatalok, akiktől úgylátszik nemcsak lelkesedést, iparkodást, ha­nem traktorkezelést is tanul­hatnak a gépállomás trakto­ristái. Vizsgálja meg sürgősen a gépállomás vezetősége, hogy mi baja a traktoroknak, eset­leg mi baja a traktorosoknak. Orvosolni kell ezeket a ba­jokat szakmunkával, jó szó­val, ha kell bírálattal, mert nem engedhetjük meg, hogy két erőgép napokon keresz­tül tétlenül álldogáljon a termelőszövetkezetben, ahe­lyett, hogy segítenék a szö­vetkezetiek munkáját, az őszi szántás-vetést. Miért van a Terményforgalmi Vállalat? A vállalat neve választ ad a kérdésre, hogy miért van a Terményforgalmi Vállalat. Nem kétséges, hogy ezt min­denki tudja. Azért van, hogy lebonyolítsa az állami ter­ményfelvásárlást, átadja a feldolgozó iparnak, sőt ezen túl a minőségi magtermelő vállalatok terményeit eljut­tassa a termelőkhöz. Tehát a terményforgalmat bonyolítja le. Ez a feladata, de úgylát­szik, a Terményforgalmi Vál­lalat szegedi kirendeltségé­nek vezetője más nézeten van. Vagy magára rántotta a polcokra felrakott sok bü­rokratikus papírt, s nem lát ki alóla. Nem látja, milyen erőfeszítéseket tesznek a ter­melőszövetkezetek, dolgozó parasztok, hogy mielőbb el­vessék az őszi gabonát. A szegedi termelőszövet­kezetek közül az utóbbi na­pokban a legtöbb bírálatot az Üj Élet Termelőszövetkezet kapta. Ügylátszik, használt a bírálat, mert tegnap teljes lendülettel végezték a vetést, s hogy ma mennyit tudnak elvetni, azt mondják, nem­csak rajtuk áll. Ebben sze­repe van a Terményforgalmi Vállalatnak is. Ugyanis jó­néhány napja beszállították a vállalat raktárába a csereve­tőmagot. Be is vették annak rendje-módja szerint. Csak most a kiadás körül van egy kis bürokrácia. És nem akár­milyen bürokrácia. A válla­latvezető. Sarnyai elvtárs ál­tal jól kigondolt bürokrácia. A minőségi magot már ko­rábban kiszállították a mi céllal, elgondolással, hogy az ottani termelőszövetkezetek­nek, egyénileg dolgozó pa­rasztoknak ne kelljen mesz­szire kocsikázni, időt paza­rolni. Helyben kaphassák meg a magot. Erről a nemes célkitűzésről megfeledkezett Sarnyai elvtárs. Most olyan utasítást adott, ha kell az alsóvárosi Üj Élet Termelő­szövetkezetnek a minőségi mag, kocsikázzanak be a szegedi raktárba Mihályte­lekről, mert tudott dolog, hogy ott vannak a termelő­szövetkezet lovai, kocsijai. Bordány teljesítette vetési tervét Néhány nappal ezelőtt még Bordány is azok a községek közé tartozott, melyek ugyan­csak lemaradtak a vetéssel. Az utolsó három nap alatt azon­ban változás tőrtént a faluban. A községi tanács november 2-i jelentése szerint a falu dolgozó parasztjainak mindössze csak a 65 százaléka jelentette a vetés befejezését. Tegnap, pénteken délre azonban, minden bordányi dolgozó paraszt eleget tett kö­telezettségének, teljesítették a falu vetési tervét. A nagy munkasiker titka csu­pán abban rejlik, hogy a köz­ségi tanács, a pártszervezet, s a falu többi vezetői megértet­ték: nincs, s nem lehet fonto­sabb munka a vetési terv befe­jezésénél. A bordányiak bebi­zonyították: ha egy szívvel, egy lélekkel végezzük a munkát, nincs olyan nagy feladat, amit végre ne lehetne hajtani, nincs olyan nehézség, amit nem le­hetne legyőzni. A tsz-elnök segítse a vetést! A Sándorfalvi Gépállomás körzetében lévő termelőszövet­kezetek a Rózsa Ferenc TSZ kivételével, már csaknem mind­annyian befejezték az őszi ve­tést. A Rózsa Ferenc TSZ azonban csúfosan lemaradt. 160 katasztrális hold őszi búzából mindössze még csak 52 holdat vetettek el. Mikor akarnak vetni a Rózsa Ferenc TSZ tagjai? Ezt a kérdést tette fel Pata­ki Sándor elvtársnak, a tsz el­nökének a napokban Gyömrei Sándor elvtárs, a megyei ta­nács agronómusa. A válasz a következő volt: — Ráérünk azzal még. Majd vetünk a jövő héten. Ha nem akkor, majd a következő héten. Ha netalán úgy adódnék, hogy akkor sem, hát majd azu­tán. Vetettünk már mi decem­ez nem is volt nehéz — a Ró­zsa Ferenc Termelőszövetkezet az elnök maradi gondolkodása miatt maradt el a vetésben, még az egyénileg dolgozó pa­rasztok mögött is. Jó lenne, ha a tsz-elnök be­látná, hogy nem csupán a Ró­zsa Ferenc TSZ jövő évi jó ga­bonatermése forog most kockán, hanem a nép kenyeréről is szó van. 51' legfontosabb agrotech­nikai eljárás most az, hogy minden vetőmag mielőbb a földbe kerüljön. A Rózsa Ferenc TSZ-nek 41 hold korán felszán­tott őszt mélyszántású földje van. Ez a talaj tökéletesen al­kalmas arra, hogy most búzá­val bevessék. A vetőgépek, fo­gatok kihasználatlanul állnak, csak hozzá kell látni a munká­hoz. Ehhez természetesen az bérben is, mégis lett termé- ° ««" sünk. A megyei tanács agronómu­sa ugyancsak elképedt e szavak hallatán. Megállapította —. s az elnök vegye kezébe, mert a halogatásnak a szövetkezet, végső fokon pedig az egész or­szág kárát látja. Ahol befejeződött munkákra mozgósít a versenytábla Deszk éveken keresztül a szegedi járás egyik legjobb, legnagyobb hírnevű községe volt. A falu vezetői, dolgozó parasztjai mindig időben vé­gezték a munkájukat, szép eredményeket értek el a szövet­kezeti mozgalom fejlesztésében is. Nyílván ezért történhetett meg az, hogy most a falu ve­zetői az őszi vetési munkák kezdetén úgy gondolták, megy majd ez a munka is úgy, mint a karikacsapás. Most azonban kiderült, elszámították magu­kat. A legutóbbi jelentés sze­rint ugyanis a község vetéster­vének teljesítése mindössze négy százalék. A vetés ügyével még csak most kezdenek ko­molyan foglalkozni a faluban. a napraforgó szedésének meg­kezdését mindenki jelentse be a tanácsnál". Mintha nem is kellene vetni. A tábla szövege ugyanis olyan munkákra mozgósít, melyek A gépállomás vezetői be is látták hibájukat, s most már intézkedtek afelől, hogy min­den gép — még, ha esik az eső akkor is, — dolgozzék. Csütör­tökön egyébként a kiskőrösi már innen-onnan két hete, hogy gépállomásról hét traktor érke­befejeződtek. Csütörtökön tanácsülés volt a faluban. A tanács tagjai be­látták: egy percig sincs helye tovább a kényelmeskedésnek, vetni kell. A felszólaló tanács­tagok azt is elmondották, hogy az előbbi tanácsülésen elhang­zott javaslatokból, határozatok­ból — melyek a vetés meggyor­sításával kapcsolatban történ­tek, — jóformán semmit sem valósítottak meg eddig. Szigo­rú bírálat volt ez a végrehajtó­A falu versenytábláján például bizottság munkájáról. A bírá­csutortokon még a következő- latból — remélhetőleg az illeté­L*pr rvK/acRaífnL" A lruhrtuicn í i. 1. i-< i . . zett a faluba. A gépek a sűrűn hulló eső ellenére is azonnal barázdába álltak. Fegyelme­zett, derék vezetőik, akik külön­ben már teljesítették őszi ter­vüket, megígérték, hogy addig, míg az utolsó hold gabonát is el nem vetik a deszki határban, éjjel-nappal állandó műszak­ban dolgoznak majd. E nagy­szerű vállalkbzás lelkesítse munkájukban a deszki trakto­rosokat is, kiknek kötelességük, hogy kiskőrösi elvtársaik segít­ségével visszaszerezzék gépál­hály teleki raktárba, azzal a ket olvashattuk: „A kukorica és' kesek le is vonták a tanulságot. lotnásuk hírnevét, *

Next

/
Thumbnails
Contents